Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)

1848-04-09 / 16. szám

462 .Uralkodjál szenvedélyeid vad hulláma fölött. Ne higyj a puszta gyanúnak, ’s ne ítélj elegendő ok nélkül.* E’ leczke az égnek egy vértanút adott, a’ földön pedig egy vigasztalhatlan embert hagyott vissza. FRANKENBURG ADOLF BORDAL. Egyik kezemben a’ fegyverem, A’ másikat sem hevertetem, Jobb kezemben tartom kardomat, Bal kezembe veszek poharat. A’ ki mostan nem tart én velem . Verje meg azt az én istenem, Vigyék el a’ kormos angyalok . . . A’ hazáért iszom, igyatok ! Igyunk, jó barátink, mostanság, Bár a’ megtestesült bátorság, Pedig nekünk ez kell, nem egyéb, öntsak hát magunkba hevenyén. Ki tudja, hogy mit hoz a’ holnap ? Mire virad, tán már dobolnak, Akkor aztán ki a’ csatára Édes magyar hazánk javára! Koszorús a’ haza homloka, Szabadságból fonták azt oda, Ott is marad örök mindétig, Azt ugyan le róla nem tépik. Egyszer volt csak rabnép a’ magyar, Többé lenni nem fog, nem akar, Most már meg van vetve a’ lába , ’S az úristen sem hajt igába. Szabadságunk, a’ ki hozzád nyúl, Elbucsuzhatik a’ világtól, Szívében vér ’s élet nem marad, Kiürítjük, mint e’ poharat! A’ SÍRÁSÓ. Kinek számára ásod azt a’ sírt? „E lánczdarabnak ’s e’ rozsdás békának“­­ Honnét veréd e’ rabság rongyait ? „Kezéről a’ szabaddá tett sajtónak.“ Mit vétett a’ sajtó, hogy rabnyű­göt És szolgalánczot vertenek kezére? „Fölkelt a’ nép, jog, emberség, haza, Alkotmány és szabadság védletére.“ Petőfi Sándor.

Next