Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)

1848-05-07 / 20. szám

592 Minden este félve kezdem utazásom ! Hol akad meg fülem ollyan nyikorgáson? Ahol ni, ott is egy­ hogyan terpeszkedik, Mint meghányj­a-veti parasztlőcs kezeit. Mintha el akarná messze hajítani , Talán mert markába nincs mit szorítani ? ’S úgy megsóhajtoz, mint a’ kárvallott czigány, Az erek is csak úgy dagadnak a’ nyakán, ’S mit össze nem beszél! ’s váltig engem kérdez, ’S kér hogy tekintsek be a’ szeretőjéhez. Jól van, betekintek. Hát öcsém, a’ Jutka Épen most búvik be a’ kemenczelyukba, Sült kolompért szed ki, pofázza befelé. Megégette száját, mert hirtelen nyélé. Jaj de gyönyörűen rántja félre arczát! Ez a’ bájos arcza épen méltó hozzád. — Megmondtam, a’ minek nem tudása gyötrött, Most menj a’ pokolba, vigyen el az ördög! PETŐFI SÁNDOR: MAGYARORSZÁG 1848-ban. Megint független és szabad vagy Oh én imádott, szép hazám! Hol, hol van a’ szó , hol van a’ dal, Melly elzenghesse igazán , Hogy független vagy és szabad vagy, én hazám ! Hadd csókolom, hadd csókolom le Szent kezedről a’ sebet; Mit százados békák ütöttek, Hadd csókolom meg a’ helyet, Míg kezeden, míg lábadon nem heged. Vérző szívednek nyílt sebébe Engedd, tegyem be ujjamat, Hogy feltámadásodban higyjem Saját feltámadásomat, Hogy a’ mit látok, nem álom, nem ámulat! Mit nemzedékről nemzedékre Vártunk, remény ’s hitünk vala: Eljött a’ nagy nap valahára, Eljött a’ nagy nap ’s általa Apáink elfolyt vérének váltságdíja ! Független és szabad vagy újra, Mint hozzád illik, én hazám! Nagy és dicső leendesz ismét, Nagyobb, mint voltál hajdanán, Oh szív, oh szív meg ne repedj a’ kéj mián! Nagyobb ’s dicsőbb, mint ők valának , A’ Mátyások és Lajosok, — Mert szabadságod biztoséka, Nem kiváltság, nem zsoldosok, De a’ szabad nép milliója lenni fog.

Next