Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)

1848-05-28 / 24. szám

681 A’ magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke, ’S büntetéseit már átszenvedte ő. De erénye is volt, és jutalmat érte Még nem nyert .... jutalma lesz majd a’ jövő. Élni fogsz, hazám, mert élned kell . . . dicsőség És boldogság lészen a’ te életed .... Véget ér már a’ hétköznapi vesződség, Várd örömmel a’ szép derült ünnepet ! PETŐFI SÁNDOR. HOL LESZÜNK KÉT ÉV MÚLVA? VAGY HÁROM EXCOLLEGA SIBERIÁBAN. Nagy fehér hómezőnek kellő közepében, ott lakik Vahot Imre hideg fakunyhóban. Fejében nagy prémes süveg, szakálla földig ér, tarkótól talpig nyuszt­­bőr fedi testét. A’ hósuvatagból házának csak kéménye látszik ki; minden reggel kapával ássa ki magát háza ajtajából, mint a’ murmutér. Most is ott ül nagy bundába takarva, puskával lesi a’farkasokat, kik éjjelenként bekiabálnak a’ kéménye nyilásán ’s nem hagyják alunni. A’ mennyiben éjjelnek szabad nevezni az ollyan időjárást, mikor hat hónapig egymásután nem jön fel a’ nap. Szibériában ez a’ divat. A’ hó fehérült, az égen az északfény ragyog muszka nemzeti szinek­­ben, délfelé fekete az ég, mint a’ pincze ablak. Vahot Imre pedig torkig farkasbundában lesi a’ farkasokat, kik háza kéményén beorditanak. ’S ime a’ mint ekép ül a’ lesben ’s a’ távolban károgó hollókat szem­léli, egyszer a’ láthatáron egy magas alak tűnik fel, mintha fenyőszál, vagy kutyém nőtt volna ki a’ fehér hó közül. Iszontató szál ember és karcsú, mint a’ gyertyatartó. Lábain csónak alakú korcsolyák vannak, nadrágja h­ámszarvas-bőr­­bül, fejében bagósipka, öltözete vidrabőr-bekecs, rókatorok-prémmel. Ke­zében hosszú dárdát, hátán nagy menkü jeges medvét czepel, melly keze lába lóggatva veri a’ nagy termet inát. A’ termet hármat lép a’ láthatárról, ’s a’ negyedik lépéssel Imre előtt terem. — Ki vagy? megállj! kiált, puskáját neki fogva Imre. — Polgártárs, Pálfi Albert! felel, kinyújtva fejét a’ rókaprémből készült fatermörderből a’ termet, ’s leveti hátáról a’ medvét. — Ah, hozott isten, jó sikerrel jártál a’ mint látom. — Bizony jóval, de el is fáradtam ám. Három nap ötvenhat mér­földet jártam ezután a’ medve után, míg lebökhettem. De hijjába, huszon­két medvebért kell adóba fizetnem, ’s ez még csak a’ tizenötödik.

Next