Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)

1848-06-04 / 25. szám

716 Édes hazám, régi magyar nemzet, Alszik-e csak a’ vitézség benned, Vagy apáink halálával elhalt? Illik-e még oldaladra a’ kard ? Magyar nemzet, ha rád kerül a’ sor, Leszsz-e megint, a’ mi voltál egykor ? Olly hatalmas harczos, ki szemével jobban ölt, mint más a’ fegyverével! A’ világot védtük hajdanában A’ tatár és a’ török világban; Váljon most, ha eljön a’ nagy munka, Megbírjuk-e védni minmagunkat? Oh magyarok istene, add jelit, Ha a’ kenyértörés elközelit, Hogy az égben uralkodól még te A’ magad ’s néped dicsőségére! PETŐFI SÁNDOR: A’ GYÁVA FAJ, A’ TÖRPE LELKEK A’ gyáva faj, a’ törpe lelkek, Kik nem szégyenük magokat Sápadni, ha kezemben a’ lant Egy-egy merészebb hangot ad, Ha a’ közelgető viharnak Megérint hírmondó szele, ’S dalom, mint fölkapott madár, a’ Földről magasra száll vele. A’ vész csak készülőben van még, És nem szakít le egyebet, Mint ajkamról egy-egy hangos szót, A’ fákról egy-egy levelet ; Hah, majd ha minden erejével Fog dúlni és ü­völteni, ’S szivem mélyét forgatja föl ’s a Fát gyökerestül tépi ki! Mit mondotok, mit tesztek akkor, Pia a’ világnak sarkai Földindulástul, mennydörgést fil Tőből meg fognak ingani, Ha összevesz, mint négy vadállat, És pusztít mind a’ négy elem, ’S én vérbe mártott lantomat majd Véres kezekkel pengetem ? PETŐFI SÁNDOR.

Next