Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)
1848-06-11 / 26. szám
75. A’ legelső jeladásra kiállunk, Ha elesünk, új sor áll fel utánunk; Ha két magyar marad is a’ világon : — Csak e’ kettő szabad legyen — nem bánom! Háromszínű magyar zászló, dicső jel! Védelmezünk megfeszített erővel, Kiemeltük a’ porból szent szárnyadat, Röpülj előttünk a’ magas ég alatt! Háromszínű magyar zászló, vezérelj, Egyikünk sem fösvénykedik vérével! Ellenséged előbb meg nem taposhat, Míg vérünkkel be nem festett pirosra! PETŐFI SÁNDOR. FŐT .TÁMADOTT A’ TENGER___ Föltámadott a’ tenger, A’ népek tengere; Ijesztve eget főidet Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. Látjátok ezt a’ tánczot? Halljátok-e zenét? A’ kik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a’ nép! Reng és üvölt e’ tenger, Hánykódnak a’ hajók, Sülyednek a’ pokolra, Az árbocz és vitorla Megtörve tépve lóg. Tombold ki, te özönvíz, Tombold ki magadat, Mutasd mélységes medred, ’S dobáld a’ fellegekre Bőszült tajtékodat; Jegyezd vele az égre Örök tanulságul: Habár fölül a’ gálya, ’S az úr a’ víznek árja, Azért a’ víz az úr! PETŐFI SÁNDOR.