Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)

1848-06-25 / 28. szám

811 Minek nevezzelek, Ha ajkaimhoz ér Arkadnak lángoló rubintöve, ’S a’ csók tüzében összeolvad lelkünk, Mint hajnaltól a’ nappal és az éj, ’S eltűn előlem a’ világ, ’S eltűn előlem az idő, ’S minden rejtélyes üdvességeit Árasztja rám az örökkévalóság — Minek nevezzelek ? Minek nevezzelek, Boldogságomnak édes anyja, Egy égberontott képzelet Tündér leánya, Legvakmerőbb reményimet Megszégyenítő ragyogó valóság, Lelkemnek egyedüli, De egy világnál többet érő kincse, Édes szép ifjú hitvesem, Minek nevezzelek ? PETŐFI SÁNDOR, 1­8­4­8. Betűk és ajkak fennen hirdetik: Hogy a’ világ óriásilag halad; Mondják: az ember, ez erkölcsi lény, Tökélyesebb lesz minden perez alatt. Az új időknek nagy története E’ fontos tanból szép leczkét adott; És megtaníta, hogy nincsen nagy ok Lenézni az oktalan állatot. Az állatok közt önszülötteit Csak a’ legalábbvaló falja fel; És a’ világ óriásilag halad: Mert most ezt a’ királyok kezdik el! * Különös, hogy a’ ki egy magzatját megölt: Elvesz pallossal vagy kötélen; A’ ki pedig vadul legyilkol százakat: Halál helyett ezt hallja: éljen! * # * A’ bársony színe tart sok éveken, De végre a’ bársony is kimegyen. Rósz festék az a’ honfivér, királyok! Midőn kiömlik még piros piros.............. Ha megszárad, sötét lesz mint az átok, ’S nincs idő, melly illy szennyfoltot kimos. TOMPA.

Next