Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)

1848-07-30 / 5. szám

Lelkem egykor nem volt ollyan Egyedüli néma, puszta Még mikor vidám mosollyal Az öröm megkoszorúzta. És én akkor átöleltem ’S csüggtem rajta üdvözülve ’S téged akkor ünnepelten Egy szép éra titka szüle. Összeszedted boldogságom Hervadóit virágit szépen Hogy midőn borúi világom Elhozd ’s megmutathasd nékem. Eljövél, elhoztad nékem Múltam gazdagabb világát Megszüntetni véle éltem És lelkemnek szomjúságát. — így beszélek ’s hogy ha elszáll Szólok hozzá szép vidámon : Nem bánnám ha itt maradnál De ha már mégysz azt sem bánom. Nem csüggedt még el reményem Mert kedves vendéget várok Az öröm fog hozni nékem El nem hervadott virágot. De ha egykor, de ha egykor Nem lesz a’ ki keblet tárna Jöjj el akkor, jöjj el akkor Életemnek alkonyára. Es te akkor elhozandod Eltűnt boldogabb világom Mellyet többé nem birandok Életemnek alkonyában. — BOXZAI FAL. SZOMORÚ NAPOK. (Folytatás.) V. A’ mai szüretelt fut. Nagy nehezen megvirradt. Hideg, borongás lett a reggel, mint szo­kott viharos éjszaka után. A’ halottas háznál nagy járás kelés volt; szemfedőt, koporsót kelle csináltatni, a’ halottakat öltöztetni. Az öreg ur akará, hogy a­ temetés pompás legyen. Az udvart tisztára seperték. Minden gazdasági eszközt félre taka­rítottak. Komor ünnepi készület volt ez, minő minden családnak kijut.

Next