Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)
1848-10-15 / 16. szám
501 iány aljas politikájának, melly minden eszközt fölhasznál a’ szabadságért küzdő elemnek gyengítésére. A’ nemzetőrség nagy része — tisztelet a’ kivételeknek zsoldjában áll azon lelketlen pártnak , melly ezélnl tűzte ki a’ régi rendszert újólag helyreállitni ... ’s ez aljas czél eszközévé sülyedésben legjobban kitüntették magukat a’ belvárosi, Leopold-Alser ’s József külvárosi nagy részben iparűző spieszbürger urak. A’ lakosság nagy része nem képes fölemelkedni az érettség azon fokára, hol önzéstelenül ítélhetni az elvek jósága vagy rosszasága felett. Átkozza a’ szabadság független gyermekét, kit még martiusban Lebe hodhokkal üdvözlött, — ’s a’ bonyodalmakból kifejlő iparüzlet csökkenését neki tulajdonítja, felejtve a’ camarilla sötét terveit, mellyeknek semmisitni vagy legalább ellensúlyozni akarásában rejlik a’ szabadságérti küzdelem szükségessége. Sok polgárnál a’ dynastia iránti pietás szolgai alázattá törpül, ’s fejet hajt a’ fenség nevében működő hatalomnak ott is, hol ellent nem állni annyit tesz, mint égre kiáltó bűnt követni el a’ nemzet fensége ellen. Királyi álarcz alá rejtezik a’ bűn, császári palástban jön elő a’ vétek, hogy fölhasználhassa a’ népet önmaga ellen, ’s eszközévé tegye egy olly czél kivitelének, mellynek eredményét utódai fogják megsiratni. Eszköz maga a’ király is, mert sokszor tudta nélkül úgy intézkednek nevében, hogy ez intézkedés nyomán fölviharzó népboszu könnyen áldozatul ragadhatja, ’s nekünk nem marad más hátra, mint hogy sajnáljuk azon királyban az embert, kiben a’ végzet sajtoló karja utolérendi a’ fejedelmi bűnt. E’ szomorú lehetőségtől meg kell menteni a’ fejedelmet , ’s föl kell világositni azon környezet veszélyességéről, mellynek Magyarországról is Péchy, Jósika, és többen most is humillimus servusai. Az osztrák kormánynak minden törekvése oda van irányozva, hogy azon többséget, mit a’ nemzetőrök körében sajátjává tett, átvihesse a’ nép körében is, hogy igy az összes lakosság többségével tetszése szerint deponálhasson. Czélja elérésére olly eszközt választott, mint aljassága miatt csupán csak tőle várhatni. Szert tett ollyan emberekre, kiknek hivatása minden áron macskazenékkel, rablással végződő aljas crawallokat előidézni, — népgyűlésekben egyes embereket spitzliknek kikiáltani ’s a’ felbőszített tömeggel össze vissza veretni, — hogy igy a’ naponként megújuló aljas mozgalmakkal elkeserítsék a’ népet, ’s megutáltassák vele a’ szabadságot olly tettekért, mellyek a’ reactió átkos működésének eredményei. Nem hiányoznak individuumok, kik az illy crawallok után rögtön szerte járnak, felvilágositandók a’ népet a’szabadság czélszerűtlenségéről, ’s azon boldog idők visszajövetelének szükségességéről, mikor az absolutismus járma alatt nyögő emberiség békéje egy ember korlátlan rémuraságának milliók életét nyújtotta át áldozatul. E’ szükségesség majd valósággá emelkedik, ha a’ kormánypolitica elérkezettnek látja az időt olly crawall előidézésére, mellynek lecsillapítására a’ nemzetőröktől fölhívandó katonahatalom vérsirba temeti a’ függetlenség lelkes bajnokait. Most titkon teszi még mind két párt előkészületeit, szileges nyugalmunk azonban közel vihar előjele gyanánt tekinthető. A’ szabad elvűek számolnak a katonaság egy részére, ’s küzdelem esetén átpártolását bizonyosnak tartják. De hogy is ne? . . . hisz a’ katonaság nagy része szegényebb osztálybéliakból áll, ’s kinek van érdekében a’ szabadság jobban, mint a’ szegényebb osztálynak, ki eddig csak akkor jött számításba, ha adózni vagy katonáskodni kellett ? . . . Ki óhajthat jobban függetlenülni, mint az, ki terhet hordott fizetés nélkül, kötelezettségeket ismert jogélvezet nélkül ? . . . A’ nép figyelmét leginkább a’ magyar ügyek tartják folytonos feszültségben. Minden párt saját szemüvegén nézi ezeket. Legsötétebb sziliben látja a kormánypárt, mert a’ reactió ármányhálózatán keresztül saját színében nem láthatja. Jellasics elfogott leveleit rögtön közölték a’ szabadabb elvű lapok, s vádat emeltek Latournak horvát ügyekbeni résztvétele miatt, mit az eddig elég szemtelen volt tagadni merni ... a’ reactionáriusok ellenben nem késtek a le-