Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)

1848-09-17 / 12. szám

371 Várjatok. Még csak nehány perez , És koczkánk eldobva lészen, ’S vagy olajág vagy pedig kard Lesz a’ magyar nép kezében. Kardot és nem olajágot, Kardot a’ nemzet kezébe! Legyen szabadság először, És azután legyen béke. Eljött végre az idő, hol Megmutatjuk a’ világnak , Hogy méltók vagyunk-e élni Vagy megértünk a’ halálnak? Ha életrevalók vagyunk , Nem fog a’ vész bírni vélünk , És ha élhetetlenek, nem Érdemeljük, hogy megéljünk. Vedd elő és köszöröld ki, Magyar nemzet, régi kardod, Mellyet eddig a’ zsarnokság Veled együtt fogva tartott; Vedd elő és mosd le róla A’ szennyet hir dicsőséggel, Mosd le róla hevenyén a’ Vörös rozsdát vörös vérrel! De mielőtt síkra szállunk, Mondjunk el egy imádságot, És mi légyen az imádság ? Egy nagy átok , egy vad átok! Átkozzuk ki őseinket A’ nyugtató föld ölébül, Miért hagytak fiaiknak Szolgaságot örökségül! PETŐFI SÁNDOR: KÜLFÖLDI TÁRSASÉLET. Bécs, 1848. Őszelő 6— 10-kéig. Pár hónapi hon-tartózkodásom alatt a’ bécsi nép hangulata úgy megváltozott, hogy nem voltam képes ráismerni. A’ sértett önérdek által megvásárolt polgártöme­g szinleg áll csak a’ szabadság zászlaja alatt, de lelkében reactionalis terveze­tek árja forr. A’tevékenység te­rére lépéstől csak álszégyen tartja vissza, de a’ schwarz-gelb körökben átkozza a’ pillanatot, mellyben a’ tanulók szabadság-érzete harezot szent az absolutis­­musnak. Szent előtte azon kor emléke, hol Metternichnek kénye ’s kedve sze­rint húzta a’jármot, mert minden szolgasága mellett is az absolutismus fészkét környező aristocraták, kereskedését virágzóvá, gyárait keresetté, házbérét mé­regdrágává emelők. Bécs az anyagi jóllét tetőpontján állott, ’s most mikor a fegyveres szabadság megugratá az aristocratákat, az országok anyagi ’s szellem tekintetbeni függetlenűlése megszüntette azon viszonyt, melly a’ kereskedésünk elnyomására használt vámrendszer segítségével Magyarországot Ausztria pia-24*

Next