Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)

1848-07-09 / 2. szám

52 AZ ÍTÉLET. (1847 elején.) A’ történeteket lapozám ’s végére jutottam , És mi az emberiség története ? vérfolyam , a melly ködbevesző szikláibul a’ hajdannak ered ki, És egy hosszában szakadatlan foly le korunkig. Azt ne higyétek, hogy megszűnt már. Nincs pihenése A’ megeredt árnak, nincsen csak a’ tenger ölében. Vértengerbe szakad majd a’ vér hosszú folyója. Rettenetes napokat látok közeledni, minőket Eddig nem látott a’ világ, ’s a mostani béke. Ez csak ama sírcsend, a’ melly villámnak utána A’ földrenditő mennydörgést szokta előzni. Látom fátyolodat, te sötét mély titka jövendő , És meggyújtván a’ sejtés tündéri tüzét, e’ Fátyolon átlátok , ’s attól, a’ mi ott van alatta , Borzadok, isszonyodom, ’s egyszersmind kedvre derűlök,És örülök sziláján. A’ háború istene újra Fölveszi pánczélját ’s kardját markába szorítván Lóra ül és végig száguld a’ messze világon , És a’ népeket eldöntő viadalra kihíja. Két nemzet lesz a’ föld ekkor, ’s ez szembe fog állni, A’ jók ’s a’ gonoszak. Melly eddig veszte örökké, Győzni fog itt a’ jó. De legelső nagy diadalma Vértengerbe kerül. Mindegy. Ez lesz az ítélet, Mellyet az isten Ígért próféták ajkai által. Ez lesz az ítélet, ’s ezután kezdődik az élet . Az örök üdvösség, ’s érette a’ mennybe röpülnünk Nem lesz szükség, mert a’ menny fog a’ földre leszállni. PETŐFI SÁNDOR. ÜTÖTT AZ ÓRA. Ütött az óra ; Kárpátok tetőit; Szomjazzák Alföld áldott tévéit, Téged vitéz Kunság, Bánát kalászit, Ménes, Tokajnak szőlőhegyeit, Szomjazzák a’ magyarnak szép honát, Egy ezredévi ősi birtokát. Téged kívánnak Árpád szent hazája, E’ drága földet, négy folyónk között, Mellyet vérökkel szerzettek apáink, A’ hív utód vérével öntözött, Mellyen apáink sírja hamvadoz, Hol gyermekink bölcsője ringadoz. Téged kívánnak gazdag aranyoddal, Szép hölgyeiddel dús magyar hazánk ! Vad szenvedélylyel köszörülik a’ tőrt, Uszítják egymást ellenink reánk; Sem kevesebb, sem több a’ mit akarnak, Mint vég és irtó harczot a’ magyarnak !