Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)

1848-10-22 / 17. szám

525 "’S békájának töredéke Fegyver mostan a’ kezébe! Ing a’ trónus egyre jobban, Sompolyognak alattomban, Sompolyognak el az urak, A’ királynál csak egy marad. Tudjátok-e, ki ez az egy, A’ ki maradt, a’ ki nem megy ? Orczája hó, ruhája vér, Keze halál, neve hóhér. Szól a’ király: „mind elhagyott! Csak másod magammal vagyok. Te vagy tehát, te vagy nekem Egyetlen egy hű emberem!“ „Azért, hogy én itt maradok, Híved, király, én sem vagyok“ Szólt a’ hóhér előlépve , „Királyoknak nincsen hive, Kik a’ trónus körül járnak, Nem egyebek ők, mint árnyak, Tart az árnyék, mig süt a’ nap, Ha ez elmegy, vége annak. Itt maradtam én te veled, Mert nekem te adsz kenyeret, Együtt lenni kell mi nekünk, Egymás nélkül nem élhetünk.“ PETŐFI SÁNDOR: A’ RÓZSA HALÁLA. (Virágrege.) Tudom nem hiszitek, mikép lehettenek Egy kicsin virágba Éj ’s Nap szerelmesek ; Higyétek avagy ne, arra semmi gondom, Én e’ mesét azért végiglen elmondom. Hát az Éj sötété, a’ Nap fényessége Szerelmében egy kis virágszálért égé: Rózsának hitták a’ kincsinke virágot, Szebbet mint­­ az új tavasz még nem látott.

Next