Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)

1848-07-30 / 5. szám

138 Óvakodjatok pedig igazságot magatok csinálni. Mert az igazságot nem csinálják az emberek hanem keresik. Ollyan az igazság mint a’ nemes érez melly századok óta rejtezik a’ hegyekben fénytelenül és midőn napvilágra hozatik sugárokat vészén fel. Az igazságnak isten a’ teremtője az ember pedig csak fölfedezője. Van pedig minden tárgyban cselekedetben igazság, istennek szemei­vel azonnal megláthatnátok azt, míg igy a’ gonoszság sokrétű szövedéke elrejti szemeitek elől. Az igazságnak legtisztább fénye van; tisztább az eretek fényénél mert nem vakít, hanem látni enged. Az első hazudság szüli a’ másodikat, a’ második a’ harmadikat; az utolsó hazudság szüli az igazságot. Legyen a’ ti szigetekben jóakarat és részrehajlatlanság, elmétekben józanság és lészen a’ ti ítéleteitekben igazság. Legyen a’ ti hajléktok menedékhelye az üldözött igazságnak. Ne vágjatok át ügyetlen kezeitek kardjával ollyan csomót, a’ mi ügyes kezeknek adatott megoldatni. Ne kívánjátok az á-ból a’ b-t és cz-t is kiolvasni, hanem várjátok meg annak rendét. Mert minden elhamarkodott ítélet a’ti lelketeken szárad. Mikor pedig kimondátok az igazságot ne féljetek sem az égi hábo­rútól sem a’ d­ögmirigytől sem semmiféle nyavalyától. Mert a’ ti lelketek meg vagyon mentve. BOZZAI PÁL: FEHÉR GALAMB. Mint a’ puszta fája télen Lelkem ollyan lombozatlan Csüggedésben és reményben — Búsan, árván elhagyottan. Lombjait elhagyta régen Az a’ csevegő madárka Es a’ hús szellőjü régen Elszállt boldogabb tanyákra. Es mióta messzeszálla Gyakran eljött búban, kedvben A’ múltak gazdag királya Hófejével hólepelben. Ő az a’ ki nem vetett meg ’S lelkem gyakran látogatja A’ tündér emlékezetnek Eltévedt fehér galambja. És én hozzá igy beszélek: Lelkem puszta és kietlen Hly magányban lenni félek Elhagyottan, elfeledtem

Next