Ellenőr, 1870. szeptember (2. évfolyam, 1-15. szám)
1870-09-18 / 3. szám
Előfizetési árak: egész évre . , 20’ft. — kr. I Évnegyedre Ti 6 ft. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Szerkesztési iroda: Pesten., országút 38. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. 3. sz. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Vasárnap, September 18. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri ! A nyílt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásért . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó hivatalában kétsasutcza 14. sz. és Légrády testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. 1870. Az „Ellenőr4* ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre..........................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, Két Sas utcza 14. sz.) ^1“ Azon t. ez. előfizetőink, kik a lapot September utánra is megrendelték, mélt áztassanak az „Ellenőr** eddigi és ezután árai közt létező különbséget (mely October decemberi előfizetőink részére egy forintot tesz) akár előlegesen akár utólagossan, tetszésük szellőt pótolni. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr** részéről nem adatik. A pápaság. Európában annyira kezd bomladozni minden szúette intézmény, hogy mikor e czikkem Pestre érkezik, talán már a pápaság, vagy legalább a pápaság világi hatalma tényleg is megszűnt. Add ki az Ellenőrben az itt következő néhány vigasztaló szót azok számára, kik talán e miatt búsulnának. Őszinte vigasztalásom alapja ez a régi bölcs mondás: „a milyen az ember, mindig olyan az istene.“ Ez más szókkal azt teszi, hogy a religiók és religiosus intézményeknek az emberiség fejlődésével mindig arányban kell államok.És ki tagadhatná, hogy a kereszténység úgy a mint a pápa érti, és a pápaság úgy a mint a jezuita befolyás alatt állott közelebbi zsinat definiálta, az emberiség jelen fejlődésével legkisebb symetriában sem áll ? Minden religio a feticismustól a kereszténységig az ember teremtménye. A hely és idő befolyása mint minden emberi művön, úgy a religion is meglátszik. Minden religio az ember testi, értelmi és erkölcsi tehetetlensége érzetéből született. Mentül tehetetlenebb az ember testileg arra, hogy magát a természet ellenséges erői és az élet bajai ellen utalmazza, értelmileg mentői szegényebb arra, hogy az életet és az élet czélját megértse, és végre mentői kevesebb erkölcsi erőt érez magában arra, hogy az igazság törvényét, mit lelkiismerete parancsol, érvényben tarthassa, annál inkább érzi szükségét, hogy magánkívül valakire támaszkodjék, ki nálánál erősebb, ki az élet nyomorai közt támasza és lelkiismerete törvényeinek sanctiója legyen. Ez alól a törvény alól bármit mondjanak is a doctorok, a keresztény vallás sem képezhet kivételt. A keresztény religio, a Nagy Sándorféle háborúk és a római praetorok zsarnoksága által kifárasztott és elsanyargatott népek tehetetlenség érzete miatt született és terjedett el. Csak hosszas nyomor alatt elkényszeredett népek fogadhatták el az eset tanát, mely az embert örökös kiskorúságra kárhoztatta. És később is csak értelmileg elszegényedett népek között fejlődhetett ki a keresztény religiónak azaz alakja mit ma papismusnak nevezünk, csak értelmileg szegény népek türelme által nőhetett a pápa oda, hogy századokon keresztül az ember minden szabadságát confiskálhatta és az egészséges gondolatot eretnekségnek bélyegezhette. Szegény, tehetetlen századok lehettek azok, melyek alatt a politheismus rongyai restauráltalak, és az isten egy gyarló ember szeszélyéhez és érdekéhez törpült le. De ha lélektani igazság az, hogy a religiók tehetetlenségünk érzetéből születtek, az meg történelmi igazság, hogy a mily arányban egyének és népek testi értelmi és erkölcsi tehetetlenségükön, kitartó munkásságuk, tudományuk, erkölcsiségük, szóval civilisatiójuk által győzedelmeskednek, ebben az arányban kell múlhatatlanul religiójuknak és religiosus intézményeiknek is változniok. A keresztény vallás legtöbb hitczikkét úgy mint azt a római zsinat és a pápa kívánja, csak olyan emberek hihetik el, kik azt is elhinnék, hogy fogunk azért fáj, mert őseink egrestettek. A világon minden institutio csak addig állhat fen, mig a népek hite fentartja. Ebből a pápaságnak már régen nagyon szegényesen van provisioja. Azok közé az intézmények közé sülyedt, melyeket már csak szuronyokkal s nagy budgettel lehet fentartani. A pápaságnak minden tana és szava ellenkezik a civilisatió programmjával. A pápa még mindig csodáról, bukásról és kegyelemről beszél, a civilizált emberiség pedig azt mondja: törvény, tökéletesedés, igazság. Aristotelesnek azt a fenséges mondását, hogy „a jó a végén van, az emberek soha nem vallották és értették inkább mint most — mert, hogy az embereknek és minden emberi intézményeknek folytonosan fejlődniük és javulniok kell, soha egy században sem confietálták oly erősen mint most. A mozdulatlanság apostola a pápaság ez áramlattal szemben, hogyan tarthatná fen magát. Az emberiség értelme oda erősödött, hogy a Kristus ruháján megosztozott felekezetek eredeti confessiojukat és credósok gyarlóságát emberi tudománynyal inkább inkább takargatják, a supranaturalismus dosisát napról napra kevesbítik, és őszintén keresik azt a formáját a kereszténységnek, mely magába foglalja mindazokat, kiknek törekvéseiben az igazság, szabadság, isten s emberszeretet jele felismerhető. — Ma nagyon sok ember mondja azt, mit a 18-ik század egy nagy írója mondott „sem Hildebrand sem Luther sem a Calais istene ki nem elégíti szivemet: nagyobb isten kell.“ Ily körülmények közt mi értelme volna a pápaságnak ? Az emberi szellem véghetetlen erélyét, vágyát a kiszélesedésre és a magasba szállásra minden petrifikált dogma csak akadályozza. Az emberiségnek folyton növő szabadságra és fényre van szüksége. A pápaság a szabadság és fény felé törő utában mindig gát volt. Az embernek eszén kivül más gyámra, lelkiismeretén kivül más vezetőre nincs szüksége. Ideje, hogy az ember valahára magának rex és pontifex legyen. Vannak jámbor keresztények, kik a pápaság bukásával a vallásos érzést és ha szabad igy kifejeznem magamat, az istent is féltik. Ezek vigasztalják magukat azzal, hogy az ember csak tökéletesedhető, de nem tökéletes, eszménye és a valóság között az equatiót ezután és mindig az istennel csinálja meg pápa nélkül is. — A religiók, Dalai-Lámák, Pápák elmúlnak, mert a jogain feleszmélt ész előtt meg nem állhatnak, de szintén azért meg marad örökkön örökké. A pápaság a középkornak századunkra vetett terméketlen árnyéka. Minthogy az erkölcsi erőnek, melyre most nagyobb szükség van mint valaha— soha nem volt s ezután sem lehet más forrása mint a felvilágosodott lelkiismeret, csak örvendjünk, hogy a pápaság megszűnik hatalom tekintély, és árnyék lenni. Non est jam in eo sanitas. Napóleont, ki eddig — és helyesen — csak gyalázásban részesült a porosz sajtó részéről, mert mást nem is érdemlett — most egyszerre dicsőíteni ; a háború minden rész következményeiért levenni Napóleonról a felelősséget, melyet eddig ráfordítottak és most a franczia népre akarni hárítani. Napóleon dynastiájával szemben a köztársasági kormány jogosulatlanságát, érvénytelenségét prédikálni, mint ezt most a porosz félhivatalos sajtó teszi — ez nem lehet becsületes politika. A köztársaságra tegnap még azt mondták, hogy nem lehet vele alkudozásra lépni, mert nem képviseli a franczia nép közészületét. Ma, midőn látják, hogy a franczia nemzet pénzét és életét föltétlen rendelkezésére bocsátja e köztársasági kormánynak, ma ismét más kifogásokkal élnek ellene. A „Nordd. Alig. Ztg.“ mely köztudomás szerint Bismarck által sugalmaztatik, ma a laoni eseményekért egyenesen a köztársasági kormányt akarja felelősségre vonni. Laon fellegvára, mint tudjuk, a poroszok bevonulásakor a légbe röpíttetett, minek természetesen az lett a következménye, hogy vele röpült egy pár száz porosz katona is. A berlini félhivatalos lap mai száma emiatt egetverő lármát csap, beszél a népjog megsértéséről, a köztársasági kormány elismerésének lehetettlenségéről. Legtávolabbról sem sejtjük, ki volt rendezője a laoni szomorú illuminationak, de azt minden ember belátja, hogy ez eseményt, melyről a poroszoknak valószínűleg előbb volt tudomásuk mint a franczia kormánynak, csak hitvány akadékoskodás hozhatja fel indokul arra,hogy a köztársasági kormány el nem ismertethetik. Mily erkölcstelenség ily eszközökkel harczolni az ellenség ellen ! kiált fel égre emelt szemekkel a porosz lap! De hát mit akarnak azok a poroszok? Azt, hogy míg ők győzelmük telhetetlenségében féktelen dühkel rontanak Páris felé, hogy megsemmisítsék az ország szivét, üterét s vele együtt az egész franczia népet, ez puha selyem kendővel legyezgesse őket. Azt kívánják- e, hogy mig ők nem tekintve semmit a kétségbeesés végső örvényébe kerítik a franczia népet, ez térdet hajtva mellét tartsa a porosz szuronyok elé ? Ha Poroszország nem fogadja el a Francziaország által készséggel felajánlott békét, hanem folytatja tovább is a háborút, úgy e háború — arról meg lehetnek győződve a poroszok — a francziákra nézve a legelkeseredettebb önvédelmi harcz lesz. Harcz, melyben ölni, gyilkolni fog kiki úgy, ahogy tud; harcz, melyben nem az lesz többé a kérdés, mily eszközökkel mentse meg a nemzet életét, hanem az, hogy megmentse bármi kép. És akkor a laoni katastrófa, azt hiszszük, csak egy csekély és még nagyon is halvány mutatvány volt azon módok és eszközök közül, melyeket a franczia nép megragad végső kétségbeesésében. Csávolszky Lajos: A reichsrath ünnepélyes megnyitása. Távirati jelentés szerint a reichsrath ma d. e. 11 órakor nyittatott meg a császár által. Kevéssel a meghatározott idő előtt a bécsi várpalota nagy termében gyűlt össze a reichsrath mindkét háza és pedig a felsőház tagjai a jobb oldalon, az alsóház és a balon foglaltak helyet. A terem közepén a császár számára üres tér maradt fenn Ő felsége, a miniszterek, továbbá a cs. főherczegek, Hohenlohe herczeg főudvarmester, Grüne gr. mint a főudvari marsal, „Ruffstein gr. helyettes után lépett a terembe. Ő felsége mellett s után Schwarzenberg Ödön herczeg, Haller gr. és Montenuovo herczeg, továbbá a cs. k. főkamarás Creneville gr. és Bellegarde gr. mentek. A teremben sx miniszterek, trón lépcsőzetének baloldalán, a főherczegek a lépcsőzeten, az udvarnokok és testőrparancsnokok pedig rendes helyeiket foglalták el. A trónbeszéd. Tisztelt urak a reichsrath mindkét házából. Komoly időben hívtam önöket össze feladataik teljesítésére. Mialatt a világrész távoli területen véres háború terjeszti romboló hatásait, addig ezen állam a béke áldásainak örvend ; a béke külfelé mindenekelőtt arra szolgáljon, hogy az állam alkotmányszerű berendezéseinek szilárd alapot biztosítsunk. A múlt ülésszak vége felé, a képuház tanácskozásai fenakadást szenvedtek. Hogy ennek eleje vétessék, és egyszersmind mindenik félnek alkalom adassék kivánalmát újonnan kifejezhetni, uralkodói kötelességemnek tartottam uj választásokat elrendelni. — Különös megelégedéssel látom önöket magam körül összegyűlve, és szívélyesen üdvözlöm önöket uraim, az urak háza tagjait, kik mindenekelőtt hivatva vannak kifejezést adni az állam jólétét előmozdító eszméknek, és önöket uraim, a képviselőház tagjait, kik a királyságból és tartományokból küldvék, és azon lesznek, hogy úgy a részek kívánalmainak, mint az egész szükségleteinek eleget tegyenek. — Önöket, uraim, tudom, azon valódi hazafias érzelem és osztrák öntudat lelkesíti, hogy népeim seregelve elődeim trónja körül, az állam legfőbb feladatait teljesítsék. Nem ily érzelmek hiányának akarom tulajdonítani azt, hogy eseti királyságom képviselői még hiányoznak. De annál inkább sajnálom ezt, ha áttekintem ezen idő eredménydús és nehéz eseményeit, kormányom ernyedetlen fáradozásait az ellenző elemeket az alkotmányszerű tevékenység közös mezejére vezetni, és ha szem előtt tartom szükségességét annak,hogy az állam belalakulásában gyümölcsöző eredménynyel vezettessék. A kormány feladata lesz minden törvényes eszközt felhasználni, hogy ezen királyságnak is minél előbb biztosítsa részvevőjét ezen ülésszak fontos dolgainak elintézésében. Önök feladata lesz, uraim, hogy vezettetve a mérsékeltség és igazság eszméjétől, ezen rendszabályokról tanácskozni, melyek alkalmasak lesznek az alkotmányban azon alapot biztosítani, melyen minden tartomány és néptörzs egyes kívánalmait a monarchia hatalmával öszhangzatba hozni lehet. Feladataik közt, melyek a legelső ülésszak alatt teljesítendők lesznek, legközelebb áll a képviselők megválasztása a delegációkba. Ezen választásokat úgy fogják önök eszközölni, hogy a magyar korona országainak képviselőivel együttműködésük sikeres legyen, amaz ügyek elintézésében, melyek a mostani körülmények közt különösen fontosak. Egy más tárgy, mely figyelmüket nagy mértékben igénybe veendi, azon viszonyok elintézése, melyek a katholikus egyház és az állami hatalom közt állnak fen, mert ez szükségessé vált a szentszékkel volt szerződés felfüggesztése által. Kormányom ez ügyben megfelelő javaslatokat fog önök elé terjeszteni. Reményem, hogy fáradozásaiknak sikerülni fog azon már régóta felforgó kérdéseket megoldani, melyek új törvényhozásról szólnak, a polgári párt az anyagi büntetőjogot és perrendtartást illetőleg. Ezen kérdésnek szerencsés megoldása új és jelentékeny lépés lesz hazánk fejlődésének útján. Az egyetemeken a tudományok és közoktatás jelen állásának megfelelő reformok behozása vált szükségessé. Kormányom ezen czélra irányzott törvényjavaslatot fog önök elé terjeszteni. Önök uraira gondos vizsgálat alá veendik az államköltségvetést és kormányom előterjesztéseinek alapján a közgazdasági kérdéseket oly figyelemmel fogják kísérni, hogy biztosítékot nyerjen az ország az anyagi jólét terén való emelkedése iránt. Végre alkotmányszerű megoldás végett oly rendelkezések fognak önök elé terjesztetni, melyeket a tárgy sürgőssége folytán különben rendelet útján kellene foganatba venni. Isten áldja meg önök fáradozásait! Bizalommal, mint önökhöz intéztem felhívásomat, látom önöket a cselekvés megkezdéséhez járulni. Szavaik messze terjedő biztosítéka lesznek az önök hűsége és hazaszeretetének, és békés cselekedeteik — biztosan tudom — az állam belsólétére, tekintélyére és hatalmi állására nézve gyümölcsözők lesznek. Bár terjedne azon hatalom és erő, mely egyetértést kölcsönöz, körükből Austria valamennyi népére és vezetne áldásosan azon utakon, melyeken minden egyesre, minden nép — minden tartományra és az egész államra valódi szabadság és becsület virágzik! Mitrailleuse. Mikor a Montecchi és Capuletti családfők egymás ellen halálos küzdelemben élnek, kölcsönös kötekedésben tölti idejét a két nagy uraság kísérete is, Veronának némi zavart, de a világnak meglehetős kis mulatságot szerezvén a jelenet, melyben Ábrahám és Boldizsár szörnyen ingerkednek s össze is csapnának, ha Be n v oo közbe nem kiáltana : Bohóczok takarodjatok szét. Hüvelybe a karddal, mert nem tudjátok mit cselekesztek. * Megvallom, hogy rokonszenvem az olasz egység s ellenszenvem a pápai királykodás iránt sem képesek legyőzni nevelési ingeremet azon háborúsdi felett, melynek színhelyét a Tiberis környéke képezi, s amely valóságos paródiája a Páris alá rohamosult óriási drámának. Tessék csak a két darab táviratai közül néhányat párosítani. Florenez, sept. 13. Cadorna előcsapatait a zuarok Civita Castellana előtt lövésekkel fogadták egy óra múlva azonban megadták magukat. Páris, sept. 11. Thiouville parancsnoka az átadást megtagadta. Toul, sept. 10. Újabb kilencz órai bombáztatás, a város sokat szenvedett, az őrség magatartása csodálatra méltó. Florencz, sept. 16. A rendkívül erős Civita Vecchia ma reggel megnyitotta kapuit s kardcsapás nélkül beereszté az olasz csapatokat. Van-e Shakespeare világában is a tragikum kíséretében ekkora comicum? Hát mi ehez képest Lear és bohócza ? Én szeretem, hogy ily vértelen az olasz sergek diadala s reményem, hogy ma már Roma is utánozza Civita Vecchiát, de a dolgok ezen menete feletti elégedettségünk nem hunyathat velünk szemet a tényre, miszerint ez az egész Cadorna- Kanzler katonáskodás nagyon grottesque história a mellett, ami Francziaországban történik. S ha jönne egy Homerus, énekelhetne ismét a félistenek bősz tusájáról és a béka-egér harczról. Rám olyatén benyomást tesz az egyidejű két háború közti különbség észlelése, mintha egy Boa constrictor s egy tigris rettentő küzdtere mellett két kis majmot látnék egy fán a mint tépásszák egymást szörnyű fogvicsoritással, visitással bizonyos mogyoróért, mely tán lyukas is. * Egy berlini távirat hivatalos sajnálkozást fejez ki a tény felett, hogy „az ellenség hasztalanul rombolta el a Páris alá vezető vasútvonalakat,“ mert hát a németeket nem tartóztatható fel az előnyomulásban. Erre a francziák — ha valóban úgy fognak küzdeni mint mondták — tán azt is válaszolhatnák még, hogy a jelenleg hasztalannak bizonyult rombolás hasznossá is válhatik,mert feltartóztathatja ellenségük visszavonulását, csak legyen ez megverve egyszer hatalmasan, ami nem valószínű ugyan, de nem is épen lehetetlen. A berlini hivatalos sajnálkozásba egyébiránt az az érdekes, hogy a vasútvonal rombolását a civilisatió művészete iránti érdekeltségből látszik rászalni. Mily ártatlan bánkódás az építészeti remekművek romjai felett, a kebeli híd felvettetése, a székesegyház lövetése s a Páris bombáztatására készülés után. Tán nem is a szelid, mivel a németek részéről történt és történik mindez ? Vájjon kit vélnek ámíthatni az ilyen alakoskodó sajnálkozással, mely előbb Parisban volt napirenden s most már Berlinben kezd divatlankodni, nem érdemelvén egyebet gúnynál sem ott sem itt. A háború nem lehet más, mint romboló, pusztító, vad, kegyetlen, szívtelen, barbár, a legkedvezőbb körülmények közt is, kivéve ha olyan jó jut, mint az olaszoké e pillanatban. Tagadni, leplezni a háború ezen változhatatlan természetének brutális jellemvonását csak azok kívánhatják, akik fentartani óhajtják a tömeg hitét a háborúk szükségességében örök időkre. De a népek mégis ki fognak üdülni ez állítólagos szükségesség babonájából, nem rögtön, nem is rövid időn, de bizonyosan, daczára a jóllakott krokodilok minden könnyűinek. HK A császári trónbeszédet, melylyel ma délben a reichsváth megnyittatott, fönebb távirati tudósítás után egész terjedelmében adjuk. Visszatérünk rá. Annyit azonban már most is megjegyezhetünk, hogy elolvasása semmi tekintetben sem tett ránk kedvező hatást. Színtelen, halvány — egész a gyámoltalanságig. Egy oly kormányt hallunk e trónbeszédben a képviselőházhoz szólam, mely sejti maga is az állapotok tarthatlanságát, de tudja egyszersmind azt is, hogy nem bir rajta segíteni. Jó istenbe vetett bizodalommal mindent a véletlentől vár. Azzal kezdi a trónbeszéd, hogy „mialatt a világrész távol területén véres csata terjeszti romboló hatásait, addig ezen állam a béke áldásainak örvend.“ Békének, t. i. külbékének, igaz, örvend, de áldásnak — nem. Ausztriában úgy mint Magyarországban a jelenlegi rendszer mellett még a béke is oly irtózatos terhekkel jár, hogy nem válhatik áldásossá a népekre. Sajátságos passus a trónbeszédben, mely az urak házának tagjaihoz szól. „Mindenekelőtt önök vannak hivatva kifejezést adni az állam jólétét előmozdító eszméknek.“ Eddig még nem tapasztaltuk, hogy az urakházából, mely holmi Schmerlingféle emberekkel van tele, valami nagyszerű, az állam jólétét előmozdító eszme került volna ki. Hogy tulajdonképen miért hivatott össze a reichsrath, kitűnik a trónbeszéd következő szavaiból: „Feladataik közt, melyek a legelső ülésszak alatt teljesítendők lesznek, legközelebb áll a képviselők megválasztása a delegációkba. Ezen választásokat úgy fogják önök eszközölni, hogy a magyar korona országainak képviselőivel együttműködésük eredményező legyen, oly ügyek elintézésében, melyek a mostani körülmények közt különösen fontosak.“ E szavak szerint fontos ügyek fognak a delegátiók elé előterjeszteni, mely más szóval annyit tesz, hogy roppant nagy összegek fognak követeltetni, és miután a trónbeszéd meg van arról győződve, hogy a magyar delegátusok készséggel megszavaznak mindent ami kell, az osztrák reichsrathtól csak azt kívánja tehát a trónbeszéd, hogy úgy eszközöltessék* a német delegátusok választása, miszerint azok teljes egyetértésben legyenek a magyar delegátusokkal, vagyis oly delegátusok választassanak kik szintén készséggel megszavazzák a kívánt összegeket. Roppant kíváncsian kerestük a trónbeszéd azon részét, mely Csehországra vonatkozik. A cseh kérdés ez időszerűleg legcsiklandósabb része Asztriának, nagyon természetes tehát, hogy kiváncsiak vagyunk hallani egy tájékozó szót a trón magaslatáról. „A kormány feladata minden törvényes eszközt felhasználni, hogy ezen királyságnak is minél előbb biztosítsa résztvevését ezen ülésszak fontos dolgainak elintézésében.“ Direkt választás ? Akkor nem a királyság, hanem a királyságban csak a németség részvéte biztosítatik. Jobb, amit a trónbeszéd a képviselőkhöz mond: „Önök feladata lesz azon rendszabályokról tanácskozni, melyek alkalmasak lesznek az alkotmányban az alapot biztosítani, melyen minden tartomány és néptörzs egyes kívánalmait a monarchia hatalmával megegyezően teljesiti.“ De hát hol vannak, ki csinálta vagy ki fogja csinálni az oly rendszabályokat, melyek oly alapot teremtsenek, melyben minden tartomány, minden néptörzs megnyugvását lelheti. Hiszen a német épen ellenkezőben keresi boldogságát, mint a cseh. — A „P. L." írja: Politikai körökben ma igen érdekes újdonság czirkulál, mit nem hagyhatunk megemlítés nélkül, bár bizonyosságáról nem állunk jót. A „Magyar Állam“ után említettük, hogy Kossuth Lajos f. hó 12-ikén az ó-kanizsai választókerületben képviselővé választatott. Ma azt beszélik, hogy Kossuth Lajos kész a megválasztást elfogadni, s eszerint a barbat helyét elfoglalni, természetesen anélkül, hogy visszajövetelére engedélyt kérne vagy hogy valami speciális kötelezettséget vállalna el. Ismételjük, hogy ez mindenesetre jól értesült körökben czirkuláló ondit-t anélkül, hogy bizonyosságáért jót állnánk adjuk s érdekkel várjuk annak megerősítését vagy megczáfolását.“ Mi részünkről óhajtanók e hit valósulásét, azonban mi sem hisszük, hogy legkisebb alapja is lenne. ” A „M. U.“ mai számában a 48 as pár négy tagja : Gonda László, Madarász József, Mednyánszky Sándor és Vidats János felhívást intéznek képviselőtársaikhoz, hogy a képviselőház szabályainak 162 § értelmében, melynél fogva (az elnök) „húsz tag kivonatára ülést hirdetni köteles« — éljenek e jogukkal. E végből a kellő intézkedés végett f. évi sept. 25-ére d. e. 10 órára értekezletet hívnak össze a 48-as kör helyiségeibe melyre a velök egy értelemben levő képviselőtársakat felhívják. Mindazon vállalatokat, melyek érdekükben állónak tartják, hogy az „Ellenőr“ közölje üzleti kimutatásaikat és egyéb közleményeiket, felszólít Amicus. Pest, sept. 17. Páris észak és délről a porosz hadsereg által teljesen be van kerítve; a közlekedés Páris és a külvilág között már csak egy vonalon, a Havre felé vezető vonalon lehetséges. A poroszok roppant hadserege, mind óriási pókháló, minden pillanatban összébb összébb húzódik a főváros körül. És a békekötésről semmi biztos hír. A legközelebbi jövő rajzolásához egyetlen egy színnel sem bírunk. Midőn a háború kezdetét vette, mi a német fegyverek élére hívtuk a szerencsét. Óhajtottuk az egység megalakulását nagy Németországban és kívántuk a napóleoni zsarnok uralom bukását Francziaországban. Ezt, úgy mint am azt, a német fegyverek győzedelmeskedésétől vártuk. Megtörtént. A német fegyverek győztek s Németország önállósága, a német egység jövője biztosítva, Napóleon uralma bukva van. Mily áldás háromolhatna a két nagy nemzet népére, ha a német fegyvereket oly be süretesen tudnák kezelni ezután, mint amily Szerencsével kezelték eddig. Iszonyú pusztítást tett a háború mindkét oldalon ; ezrek és ezrek falaiban fog élni a vérontás még hosszú ideig, de ha kipótolhatatlant vesztettek is egyesek —a nép a két nemzet, egyik biztosítva önállóságát, másik megszabadulva bitang uralkodójától, mégis sokat nyerne e háború által, ha most, mielőtt még újabb vérontásokra kerülne a dolog, a franczia és német nemzet között egy tisztességes, ezt nem károsító, azt nem sértő békekötés eszközöltethetnék. Francziaországban meg van minden hajlandóság a békekötésre, és hogy az létesülhessen, csak a porosz kormány jószándéka és becsülettessége kell hozzá. Megvan-e ez benne ? mi reméljük, bár a porosz félhivatalos lapok az utóbbi időkben sokat tettek arra miszerint azt higyjük, hogy nincs. Az olyan törekvésekkel, mint amineket legújabban a porosz félhivatalos lapok a porosz kormánynak tulajdonítanak liberális ember nem rokonszenvezhet soha.