Ellenőr, 1870. szeptember (2. évfolyam, 1-15. szám)

1870-09-18 / 3. szám

Előfizetési árak: egész évre . , 20’ft. — kr. I Évnegyedre Ti 6 ft. — kr. Félévre . . . 10 „ — „­­ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Szerkesztési iroda: Pesten., országút 38. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. 3. sz. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Vasárnap, September 18. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri ! A nyílt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásért . .­­ . 10 kr.­­ Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-utcza 14. s­z­á­­m. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó­ hivatalában kétsasutcza 14. sz. és Légrády testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. 1870. Az „Ellenőr4* ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre..........................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, Két Sas utcza 14. sz.) ^1“ Azon t. ez. előfizetőink, kik a lapot September utánra is megrendelték, m­­élt áztassa­nak az „Ellenőr** eddigi és ezután­ árai közt létező különbséget (mely October decemberi előfizetőink részére egy forintot tesz) akár előlege­­sen akár utólagossan, tetszésük sze­llőt pótolni. Százalék a könyvárusi utón történő meg­rendelések után az „Ellenőr** részéről nem adatik. A pápaság. Európában annyira kezd bomladozni minden szúette intézmény, hogy mikor e czikkem Pestre érkezik, talán már a pápa­ság, vagy legalább a pápaság világi hatal­ma tényleg is megszűnt. Add ki az Ellenőrben az itt következő néhány vigasztaló szót azok számára, kik talán e miatt búsulnának. Őszinte vigasztalásom alapja ez a régi bölcs mondás: „a milyen az ember, min­dig olyan az istene.“ Ez más szókkal azt teszi, hogy a re­­ligiók és religiosus intézményeknek az em­beriség fejlődésével mindig arányban kell államok.­­És ki tagadhatná, hogy a keresztény­ség úgy a mint a pápa érti, és a pápaság úgy a mint a jezuita befolyás alatt állott közelebbi zsinat definiálta, az emberiség je­len fejlődésével legkisebb symetriában sem áll ? Minden religio a feticismustól a ke­reszténységig az ember teremtménye. A hely és idő befolyása mint minden emberi művön, úgy a religion is meglátszik. Minden religio az ember testi, értelmi és erkölcsi tehetetlensége érzetéből született. Mentül tehetetlenebb az ember testileg arra, hogy magát a természet ellenséges erői és az élet bajai ellen utalmazza, értel­mileg mentői szegényebb arra, hogy az életet és az élet czélját megértse, és végre mentői kevesebb erkölcsi erőt érez magá­ban arra, hogy az igazság törvényét, mit lelkiismerete parancsol, érvényben tarthassa, annál inkább érzi szükségét, hogy magán­­kívül valakire támaszkodjék, ki nálánál erősebb, ki az élet nyomorai közt táma­sza és lelkiismerete törvényeinek sanctiója legyen. Ez alól a törvény alól bármit mond­janak is a doctorok, a keresztény vallás sem képezhet kivételt. A keresztény religio, a Nagy Sándor­­féle háborúk és a római praetorok zsarnok­sága által kifárasztott és elsanyargatott népek tehetetlenség érzete miatt született és terjedett el.­­ Csak hosszas nyomor alatt el­kényszeredett népek fogadhatták el az eset tanát, mely az embert örökös kiskorú­ságra kárhoztatta. És később is csak értelmileg elszegé­nyedett népek között fejlődhetett ki a ke­resztény religiónak azaz alakja mit ma papis­­musnak nevezünk, csak értelmileg szegény népek türelme által nőhetett a pápa oda, hogy századokon keresztül az ember min­den szabadságát confiskálhatta és az egész­séges gondolatot eretnekségnek bélyegez­hette. Szegény, tehetetlen századok lehettek azok, melyek alatt a politheismus rongyai restauráltalak, és az isten egy gyarló em­ber szeszélyéhez és érdekéhez törpült le. De ha lélektani igazság az, hogy a religiók tehetetlenségünk érzetéből szület­tek, az meg történelmi igazság, hogy a mily arányban egyének és népek testi ér­telmi és erkölcsi tehetetlenségükön, ki­tartó munkásságuk, tudományuk, erkölcsisé­­gük, szóval civilisatiójuk által győzedelmes­kednek, ebben az arányban kell múlhatat­lanul religiójuknak és religiosus intézmé­nyeiknek is változniok. A keresztény vallás legtöbb hitczikkét úgy mint azt a római zsinat és a pápa kívánja, csak olyan emberek hihetik el, kik azt is elhinnék, hogy fogunk azért fáj, mert őseink egrest­ettek. A világon minden institutio csak addig állhat fen, mig a népek hite fentartja. Ebből a pápaságnak már régen nagyon szegényesen van provisioja. Azok közé az intézmények közé sülyedt, melyeket már csak szuronyokkal s nagy budgettel lehet fen­tartani. A pápaságnak minden tana és szava el­lenkezik a civilisatió programmjával. A pápa még mindig csodáról, bukásról és kegyelem­ről beszél, a civilizált emberiség pedig azt mondja: törvény, tökéletesedés, igazság. Aristotelesnek azt a fenséges mondását, hogy „a jó a végén van, az emberek soha nem vallották és értették inkább mint most — mert, hogy az embereknek és minden emberi intézményeknek folytonosan fejlőd­niük és javulniok kell, soha egy században sem confietálták oly erősen mint most. A mozdulatlanság apostola a pápaság ez áramlattal szemben, hogyan tarthatná fen magát. Az emberiség értelme oda erősödött, hogy a Kristus ruháján megosztozott fele­kezetek eredeti confessiojukat és credósok gyarlóságát emberi tudománynyal inkább inkább takargatják, a supranaturalismus do­­sisát napról napra kevesbítik, és őszintén keresik azt a formáját a kereszténységnek, mely magába foglalja mindazokat, kiknek törekvéseiben az igazság, szabadság, isten s emberszeretet jele felismerhető. — Ma na­gyon sok ember mondja azt, mit a 18-ik század egy nagy írója mondott „sem Hilde­­brand sem Luther sem a Calais istene ki nem elégíti szivemet: nagyobb isten kell.“ Ily körülmények közt mi értelme vol­na a pápaságnak ? Az emberi szellem véghetetlen erélyét, vágyát a kiszélesedésre és a magasba szállás­ra minden petrifikált dogma csak akadá­lyozza. Az emberiségnek folyton növő sza­badságra és fényre van szüksége.­­ A pá­paság a szabadság és fény felé törő utában mindig gát volt. Az embernek eszén kivül más gyámra, lelkiismeretén kivül más vezetőre nincs szük­sége. Ideje, hogy az ember valahára magá­nak rex és pontifex legyen. Vannak jámbor keresztények, kik a pápaság bukásával a vallásos érzést és ha szabad igy kifejeznem magamat, az istent is féltik. Ezek vigasztalják magukat azzal, hogy az ember csak tökéletesedhető, de nem tö­kéletes, eszménye és a valóság között az equatiót ezután és mindig az istennel csi­nálja meg pápa nélkül is. — A religiók, Dalai-Lámák, Pápák el­múlnak, mert a jogain feleszmélt ész előtt meg nem állhatnak, de szintén azért meg marad örök­kön örökké. A pápaság a közép­kornak századunkra vetett terméketlen árnyéka. Minthogy az erkölcsi erőnek, melyre most nagyobb szükség van mint valaha­­— soha nem volt s ezután sem lehet más for­rása mint a felvilágosodott lelkiismeret, csak örvendjünk, hogy a pápaság megszűnik hatalom tekintély, és árnyék lenni. Non est jam in eo sanitas. Napóleont, ki eddig — és helyesen — csak gyalázásban részesült a porosz sajtó részéről, mert mást nem is érdemlett — most egyszerre di­csőíteni ; a háború minden rész következményeiért levenni Napóleonról a felelősséget, melyet eddig ráfordítottak és most a franczia népre akarni hárítani. Napóleon dynastiájával szemben a köztársasági kormány jogosulatlanságát, érvénytelenségét pré­dikálni, mint ezt most a porosz félhivatalos sajtó teszi — ez nem lehet becsületes politika. A köztársaságra tegnap még azt mondták, hogy nem lehet vele alkudozásra lépni, mert nem képviseli a franczia nép közészületét. Ma, midőn látják, hogy a franczia nemzet pénzét és életét föltétlen rendelkezésére bocsátja e köztársasági kormánynak, ma ismét más kifogásokkal élnek ellene. A „Nordd. Alig. Ztg.“ mely köztudomás szerint Bismarck által sugalmaztatik, ma a l­a­o­n­i eseményekért egyenesen a köztársasági kormányt akarja felelősségre vonni. Laon fellegvára, mint tudjuk, a poroszok bevonulásakor a légbe röpíttetett, minek természe­tesen az lett a következménye, hogy vele röpült egy pár száz porosz katona is. A berlini félhiva­talos lap mai száma emiatt egetverő lármát csap, beszél a népjog megsértéséről, a köztársasági kor­mány elismerésének lehetettlenségéről. Legtávolabbról sem sejtjük, ki volt rende­zője a laoni szomorú illuminationak, de azt min­den ember belátja, hogy ez eseményt, melyről a poroszoknak valószínűleg előbb volt tudomásuk mint a franczia kormánynak, csak hitvány aka­dékoskodás hozhatja fel indokul arra,hogy a köztár­sasági kormány el nem ismertethetik. Mily erkölcstelenség ily eszközökkel har­­czolni az ellenség ellen ! kiált fel égre emelt sze­mekkel a porosz lap! De hát mit akarnak azok a poroszok? Azt, hogy míg ők győzelmük telhe­­tetlenségében féktelen dühkel rontanak Páris felé, hogy megsemmisítsék az ország szivét, üterét s vele együtt az egész franczia népet, ez puha se­lyem kendővel legyezgesse őket. Azt kívánják- e, hogy mig ők nem tekintve semmit a kétségbeesés végső örvényébe kerítik a franczia népet, ez térdet hajtva mellét tartsa a porosz szuronyok elé ? Ha Poroszország nem fogadja el a Franczia­­ország által készséggel felajánlott békét, hanem folytatja tovább is a háborút, úgy e háború — arról meg lehetnek győződve a poroszok — a francziákra nézve a legelkeseredettebb önvé­delmi harcz lesz. Harcz, melyben ölni, gyilkolni fog kiki úgy, a­hogy tud; harcz, melyben nem az lesz többé a kérdés, mily eszköz­ökkel mentse meg a nemzet életét, hanem az, hogy megmentse bármi kép. És akkor a laoni katastrófa, azt hiszszük, csak egy csekély és még nagyon is halvány mutatvány volt azon módok és eszközök közül, melyeket a franczia nép megragad végső kétség­­beesésében. Csávolszky Lajos: A reichsrath ünnepélyes megnyitása. Távirati jelentés szerint a reichsrath ma d. e. 11 órakor nyittatott meg a császár által. Ke­véssel a meghatározott idő előtt a bécsi várpalota nagy termében gyűlt össze a reichsrath mindkét háza és pedig a felsőház tagjai a jobb oldalon, az alsóház és a balon foglaltak helyet. A terem köze­pén a császár számára üres tér maradt fenn Ő fel­sége, a miniszterek, továbbá a cs. főherczegek, Hohenlohe herczeg fő­udvarmester, Grüne gr. mint a főudvari marsal, „Ruffstein gr. helyettes után lépett a terembe. Ő felsége mellett s után Schwar­zenberg Ödön herczeg, Haller gr. és Montenuovo herczeg, továbbá a cs. k. főkamarás Creneville gr. és Bellegarde gr. mentek. A teremben sx miniszterek, trón lépcsőzeté­­nek baloldalán, a főherczegek a lépcsőzeten, az udvarnokok és testőrparancsnokok pedig rendes helyeiket foglalták el. A trónbeszéd. Tisztelt urak a reichsrath mindkét házából. Komoly időben hívtam önöket össze felada­taik teljesítésére. Mialatt a világrész távoli terüle­ten véres háború terjeszti romboló hatásait, addig ezen állam a béke áldásainak örvend ; a béke külfelé mindenekelőtt arra szolgáljon, hogy az ál­lam alkotmányszerű berendezéseinek szilárd alapot biztosítsunk. A múlt ülésszak vége felé, a képuház tanácskozásai fenakadást szenvedtek. Hogy ennek eleje vétessék, és egyszersmind mindenik félnek alkalom adassék kivánalmát újonnan kifejezhetni, uralkodói kötelességemnek tartottam uj választá­sokat elrendelni. — Különös megelégedéssel látom önöket magam körül összegyűlve, és szívélyesen üdvözlöm önöket uraim, az urak háza tagjait, kik mindenekelőtt hivatva vannak kifejezést adni az állam jólétét előmozdító eszméknek, és önöket uraim, a képviselőház tagjait, kik a királyságból és tartományokból küldvék, és azon lesznek, hogy úgy a részek kívánalmainak, mint az egész szük­ségleteinek eleget tegyenek. — Önöket, uraim, tu­dom, azon valódi hazafias érzelem és osztrák ön­tudat lelkesíti, hogy népeim seregelve elődeim trónja körül, az állam legfőbb feladatait teljesít­sék. Nem ily érzelmek hiányának akarom tulajdo­nítani azt, hogy eseti királyságom képviselői még hiányoznak. De annál inkább sajnálom ezt, ha át­tekintem ezen idő eredménydús és nehéz esemé­nyeit, kormányom ernyedetlen fáradozásait az el­lenző elemeket az alkotmányszerű tevékenység közös mezejére vezetni, és ha szem előtt tartom szükségességét annak,hogy az állam belalakulásá­­ban gyümölcsöző eredménynyel vezettessék. A kormány feladata lesz­ minden törvényes eszközt felhasználni, hogy ezen királyságnak is minél előbb biztosítsa részvevőjét ezen ülésszak fontos dolgainak elintézésében. Önök feladata lesz, uraim, hogy vezettetve a mérsékeltség és igazság eszméjétől, ezen rendszabályokról tanácskozni, me­lyek alkalmasak lesznek az alkotmányban azon alapot biztosítani, melyen minden tartomány és néptörzs egyes kívánalmait a monarchia hatalmá­val öszhangzatba hozni lehet. Feladataik közt, melyek a legelső ülésszak alatt teljesítendők lesznek, legközelebb áll a kép­viselők megválasztása a delegációkba. Ezen vá­lasztásokat úgy fogják önök eszközölni, hogy a magyar korona országainak képviselőivel együtt­működésük sikeres legyen, amaz ügyek elintézé­sében, melyek a mostani körülmények közt külö­nösen fontosak. Egy más tárgy, mely figyelmüket nagy mér­tékben igénybe veendi, azon viszonyok elintézése, melyek a katholikus egyház és az állami hatalom közt állnak fen, mert ez szükségessé vált a szent­székkel volt szerződés felfüggesztése által. Kormányom ez ügyben megfelelő javaslato­kat fog önök elé terjeszteni. Remény­em, hogy fáradozásaiknak sikerülni fog azon már régóta felforgó kérdéseket megol­dani, melyek új törvényhozásról szólnak, a pol­gári párt az anyagi büntetőjogot és perrendtartást illetőleg. Ezen kérdésnek szerencsés megoldása új és jelentékeny lépés lesz hazánk fejlődésének útján. Az egyetemeken a tudományok és közokta­tás jelen állásának megfelelő reformok behozása vált szükségessé. Kormányom ezen czélra irány­zott törvényjavaslatot fog önök elé terjeszteni. Önök uraira gondos vizsgálat alá veendik az államköltségvetést és kormányom előterjesztéseinek alapján a közgazdasági kérdéseket oly figyelem­mel fogják kísérni, hogy biztosítékot nyerjen az ország az anyagi jólét terén való emelkedése iránt. Végre alkotmányszerű­ megoldás végett oly rendelkezések fognak önök elé terjesztetni, melye­ket a tárgy sürgőssége folytán különben rendelet útján kellene foganatba venni. Isten áldja meg önök fáradozásait! Bizalom­mal, mint önökhöz intéztem felhívásomat, látom önöket a cselekvés megkezdéséhez járulni. Szavaik messze terjedő biztosítéka lesznek az önök hűsége és hazaszeretetének, és békés cse­lekedeteik — biztosan tudom — az állam belsó­­létére, tekintélyére és hatalmi állására nézve gyü­mölcsözők lesznek. Bár terjedne azon hatalom és erő, mely egyet­értést kölcsönöz, körükből Austria valamennyi né­pére és vezetne áldásosan azon utakon, melyeken minden egyesre, minden nép — minden tartományra és az egész államra valódi szabadság és becsület virágzik! Mitrailleuse. Mikor a Montecchi és Capuletti csa­ládfők egymás ellen halálos küzdelemben élnek, kölcsönös kötekedésben tölti idejét a két nagy uraság kísérete is, Veronának némi zavart, de a világnak meglehetős kis mulatságot szerezvén a jelenet, melyben Ábra­hám és Boldizsár szörnyen ingerkednek s össze is csapnának, ha B­e n v o­­­­­o közbe nem kiáltana : Bohóczok taka­rodjatok szét. Hüvelybe a karddal, mert nem tudjátok mit cselekesztek. * Megvallom, hogy rokonszenvem az olasz egység s ellenszenvem a pápai királykodás iránt sem képesek legyőzni nevelési ingeremet azon háborúsdi felett, melynek színhelyét a Tiberis környéke képezi, s a­mely valóságos paródiája a Páris alá rohamosult óriási drámának. Tessék csak a két darab táviratai közül néhá­nyat párosítani. Floren­ez, sept. 13. Cadorna előcsapatait a zuarok Civita Castellana előtt lövésekkel fogadták egy óra múlva azonban megadták magukat. Páris, sept. 11. Thiouville parancsnoka az átadást megtagadta. Toul, sept. 10. Újabb kilencz órai bombáz­­tatás, a város sokat szenvedett, az őrség magatar­tása csodálatra méltó. Flor­e­n­c­z, sept. 16. A rendkívül erős Ci­vita Vecchia ma reggel megnyitotta kapuit s kard­csapás nélkül beereszté az olasz csapatokat. Van-e Shakespeare világában is a tra­gi­k­u­m kíséretében ekkora comicum? Hát mi ehez képest Lear és bohócza ? Én szeretem, hogy ily vértelen az olasz ser­­gek diadala s remény­em, hogy ma már Roma is utánozza Civita Vecchiát, de a dolgok ezen menete feletti elégedettségünk nem hunyathat velünk sze­met a tényre, miszerint ez az egész Cadorna- Kanzler katonáskodás nagyon grottesque his­tória a mellett, a­mi Francziaországban történik. S ha jönne egy Homerus, énekelhetne ismét a fél­istenek bősz tusájáról és a béka-egér harczról. Rám olyatén benyomást tesz az egyidejű két háború közti különbség észlelése, mintha egy Boa constrictor s egy tigris rettentő küzd­­tere mellett két kis majmot látnék egy fán a mint tépásszák egymást szörnyű fogvicsoritással, visitással bizonyos mogyoróért, mely tán lyu­kas is. * Egy berlini távirat hivatalos sajnálko­zást fejez ki a tény felett, hogy „az ellenség hasztalanul rombolta el a Páris alá vezető vasút­vonalakat,“ mert hát a németeket nem tartóztat­­ható fel az előnyomulásban. Erre a francziák — ha valóban úgy fognak küzdeni mint mondták — tán azt is válaszolhat­nák még, hogy a jelenleg hasztalannak bizonyult rombolás hasznossá is válhatik,mert feltartóztathatja ellenségük visszavonulását, csak legyen ez meg­verve egyszer hatalmasan, a­mi nem valószínű ugyan, de nem is épen lehetetlen. A berlini hivatalos sajnálkozásba egyébiránt az az érdekes, hogy a vasútvonal rombolását a civilisatió művészete iránti érdekeltségből látszik rászalni. Mily ártatlan bánkódás az építészeti remekművek romjai felett, a kebeli híd felvettetése, a székesegyház lövetése s a Páris bombáztatására készülés után. Tán nem is a szelid, mivel a néme­tek részéről történt és történik mindez ? Vájjon kit vélnek ámíthatni az ilyen alakos­­kodó sajnálkozással, mely előbb Parisban volt napirenden s most már Berlinben kezd divatlan­­kodni, nem érdemelvén egyebet gúnynál sem ott sem itt. A háború nem lehet más, mint romboló, pusztító, vad, kegyetlen, szívtelen, barbár, a leg­kedvezőbb körülmények közt is, kivéve ha olyan jó j­u­t, mint az olaszoké e pillanatban. Tagadni, leplezni a háború ezen változhatatlan természeté­nek brutális jellemvonását csak azok kíván­hatják, a­kik fentartani óhajtják a tömeg hitét a háborúk szükségességében örök időkre. De a né­pek mégis ki fognak üdülni ez állítólagos szük­ségesség babonájából, nem rögtön, nem is rövid időn, de bizonyosan, daczára a jóllakott krokodilok minden könnyűinek. HK A császári trónbeszédet, mely­­lyel ma délben a reichsváth megnyittatott, fönebb távirati tudósítás után egész terjedelmében ad­juk. Visszatérünk rá. Annyit azonban már most is megjegyezhetünk, hogy elolvasása semmi tekin­tetben sem tett ránk kedvező hatást. Színtelen, halvány — egész a gyámoltalan­ságig. Egy oly kormányt hallunk e trónbeszéd­­ben a képviselőházhoz szólam, mely sejti maga is az állapotok tartha­­tlanságát, de tudja egy­szersmind azt is, hogy nem bir rajta segíteni. Jó istenbe vetett bizodalommal mindent a véletlentől vár. Azzal kezdi a trónbeszéd, hogy „mialatt a világrész távol területén véres csata terjeszti rom­boló hatásait, addig ezen állam a béke ál­dásainak örvend.“ Békének, t. i. külbékének, igaz, örvend, de áldásnak — nem. Ausztriában úgy mint Magyar­­országban a jelenlegi rendszer mellett még a béke is oly irtózatos terhekkel jár, ho­gy nem válhatik áldásossá a népekre. Sajátságos passus a trónbeszédben, mely az urak házának tagjaihoz szól. „Mindenekelőtt önök vannak hivatva kifejezést adni az állam jólétét előmozdító eszméknek.“ Eddig még nem tapasztaltuk, hogy az urak­­házából, mely holmi Schmerlingféle emberekkel van tele, valami nagyszerű, az állam jólétét előmozdító eszme került volna ki. Hogy tulajdonképen miért hivatott össze a reichsrath, kitűnik a trónbeszéd következő szavai­ból: „Feladataik közt, melyek a legelső ülés­szak alatt teljesítendők lesznek, legközelebb áll a képviselők megválasztása a delegációkba. Ezen választásokat úgy fogják önök eszközölni, hogy a magyar korona országainak képviselőivel együtt­működésük eredményező legyen, oly ügyek elintézésében, melyek a mostani körülmények közt különösen fontosak.“ E szavak szerint fontos ügyek fognak a delegátiók elé előterjeszteni, mely más szóval annyit tesz, hogy roppant nagy összegek fognak követeltetni, és miután a trónbeszéd meg van ar­ról győződve, hogy a magyar delegátusok készség­gel megszavaznak mindent a­mi kell, az osztrák reichsrathtól csak azt kívánja tehát a trónbeszéd, hogy úgy eszközöltessék* a német delegátusok választása, miszerint azok teljes egyetértésben legyenek a magyar delegátusokkal, vagyis oly delegátusok választassanak kik szintén készséggel megszavazzák a kívánt összegeket. Roppant kíváncsian kerestük a trónbeszéd azon részét, mely Csehországra vonatkozik. A cseh kérdés ez időszerűleg legcsiklandósabb része Asztriának, nagyon természetes tehát, hogy kiván­csiak vagyunk hallani egy tájékozó szót a trón magaslatáról. „A kormány feladata minden törvényes eszközt felhasználni, hogy ezen királyságnak is minél előbb biztosítsa résztvevését ezen ülésszak fontos dolgainak elintézésében.“ Direkt választás ? Akkor nem a király­ság, hanem a királyságban csak a németség részvéte biztosítatik. Jobb, amit a trónbeszéd a képviselőkhöz mond: „Önök feladata lesz azon rendszabályok­ról tanácskozni, melyek alkalmasak lesznek az alkotmányban az alapot biztosítani, melyen minden tartomány és néptörzs egyes kívánalmait a mo­narchia hatalmával megegyezően teljesiti.“ De hát hol vannak, ki csinálta vagy ki fogja csinálni az oly rendszabályokat, melyek oly alap­ot teremtsenek, melyben minden tarto­mány, minden néptörzs megnyugvását lelheti. Hiszen a német épen ellenkezőben keresi boldog­­ságát, mint a cseh. — A „P. L." írja: Politikai körökben ma igen érdekes újdonság czirkulál, mit nem hagyhatunk megemlítés nélkül, bár bizonyosságáról nem állunk jót. A „Magyar Állam“ után említettük, hogy Kos­sut­h Lajos f. hó 12-ikén az ó-kanizsai vá­lasztókerületben képviselővé választatott. Ma azt beszélik, hogy Kossuth Lajos kész a megválasztást elfogadni, s eszerint a barbat helyét elfoglalni, természetesen anélkül, hogy visszajövetelére en­gedélyt kérne vagy hogy valami speciális kötele­zettséget vállalna el. Ismételjük, hogy e­z min­denesetre jól értesült körökben czirkuláló on­dit-t anélkül, hogy bizonyosságáért jót állnánk adjuk s érdekkel várjuk annak megerősítését vagy meg­­czáfolását.“ Mi részünkről óhajtanók e hit valósulásét, azonban mi sem hisszük, hogy legkisebb alapja is lenne. ” A „M. U.“ mai számában a 48 as pár négy tagja : Gonda László, Madarász József, Med­­nyánszky Sándor és Vidats János felhívást intéz­nek képviselő­társaikhoz, hogy a képviselőház szabályainak 162 § értelmében, melynél fogva (az elnök) „húsz tag kivonatára ülést hirdetni kö­teles« — éljenek e jogukkal. E végből a kellő intézkedés végett f. évi sept. 25-ére d. e. 10 órára értekezletet hívnak össze a 48-as kör helyiségeibe melyre a velök egy értelemben levő képviselőtársa­kat felhívják.­­ Mindazon vállalatokat, melyek érdekükben állónak tartják, hogy az „Ellenőr“ közölje üzleti kimutatásaikat és egyéb közleményeiket, felszólít­ Amicus. Pest, sept. 17. Páris észak és délről a porosz hadsereg ál­tal teljesen be van kerítve; a közlekedés Páris és a külvilág között már csak egy vonalon, a Havre felé vezető vonalon lehetséges. A poroszok rop­pant hadserege, mind óriási pókháló, minden pil­lanatban összébb összébb húzódik a főváros körül. És a békekötésről semmi biztos hír. A legkö­zelebbi jövő rajzolásához egyetlen egy színnel sem bírunk. Midőn a háború kezdetét vette, mi a német fegyverek élére hívtuk a szerencsét. Óhajtottuk az egység megalakulását nagy Németországban és kí­vántuk a napóleoni zsarnok uralom bukását Francziaországban. Ezt, úgy mint am azt, a né­met fegyverek győzedelmeskedésétől vártuk. Megtörtént. A német fegyverek győztek s Németország önállósága, a német egység jövője biztosítva, Napóleon uralma bukva van. Mily áldás háromolhatna a két nagy nemzet népére, ha a német fegyvereket oly b­e s­ü­r­e­t­e­­­sen tudnák kezelni ezutá­n, mint amily Szeren­cs­é­v­e­l kezelték eddig. Iszonyú pusztítást tett a háború mindkét ol­dalon ; ezrek és ezrek falaiban fog élni a vérontás még hosszú ideig, de ha kipótolhatatlant vesztettek is egyesek —a nép a két nemzet, egyik bizto­sítva önállóságát, másik megszabadulva bitang uralkodójától, mégis sokat nyerne e háború által, ha most, mielőtt még újabb vérontásokra kerülne a dolog, a franczia és német nemzet között egy tisztességes, ezt nem károsító, azt nem sértő bé­kekötés eszközöltethetnék. Francziaországban meg van minden hajlan­dóság a békekötésre, és hogy az létesülhessen, csak a porosz kormány jószándéka és becsülettes­­sége kell hozzá. Meg­van-e ez benne ? mi reméljük, bár a porosz félhivatalos lapok az utóbbi időkben sokat tettek arra miszerint azt higyjük,­­ hogy nincs. Az olyan törekvésekkel, mint amineket leg­újabban a porosz félhivatalos lapok a porosz kor­mánynak tulajdonítanak liberális ember nem rokonszenvezhet soha.

Next