Ellenőr, 1870. szeptember (2. évfolyam, 1-15. szám)

1870-09-19 / 4. szám

Előfizetési árak: Egész évre . 20 ft. — kr. I Évnegyedre . 5 ft. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Szerkesztési iroda: Peeten, országút 38. sasom. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. Minden értesítés rv szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 4. sz. Hétfő, September 19. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri ! A nyílt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásért . . . . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó-hivataliban kétsasutcza 14. sz. és Légridy testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. 1870. r r.iUiBCKaBMCBlMB——B—BBMHN1W——BE————— —mm r Délben érkezett táviratok. Pétervár, sept. 17. A „Times“-nak az eshetőleges békekötés felőli nézeteiről szólva, a „Jour de St. Petersburg“ azon meggyőződését nyilvánítja, hogy az erősségek lerontása a Constituanteban hazafias emberek támogatásával találkoznék a béke elérhetése érdekében. A Jour de St- Petersburg hozzáteszi, hogy ha Francziaország lenne Az „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kb. félévre........................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, Két Sas utcza 14. sz.) smr Azon t. ez. előfizetőink, kik a lapot Septemberliánra is megrendelték, méltóztassanak az „Ellenőr** eddigi és ezután favai közt létező különbséget (mely October - decemberi előfizetőink részére egy forintot tesz) akár előlegesen akár utólagosan, tetszésük szeriint prítolni. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr** részéről nem adatik. Egyszer mindenkira értesítjük t. előfizetőinket, hogy míg a lánom tart, lapunk a maihoz hasonló alakban hétfőn és ünnep után is meg fog jelenni. Pest, sept. 18. Ausztriában e pillanatban két dolog foglalkoztatja a politikai köröket. Egyik: a tegnap tartott császári trói beszéd; másik, hogy mire határozza el magát a reichstálb. A trónbeszéddel nem igen vannak megelégedve Bécsben sem. Ma, midőn künn egy irtózatos háború foly, benn pedig örökös egyenetlenség emészti a népek erejét, más trónbeszédet vártak volna az osztrák császártól. Szavak, melyek semmit sem mondanak. Megérinti ezt a kérdést is, amazt is, de egyikről sem nyújt tájékozást. Egyet ki lehet belőle világosan olvasni: a resignatiót. Ami a másik dolgot illeti, hogy t. i. mire határozza el magát a reichstájb, az majdnem biztonsággal állíthatni, hogy az ülések elnapoltasak mindaddig, míg abban a csehországi képviselők meg nem jelennek. A kérdés csak az, mikér és mikor történik ez elnapolás ? Némelyek a rögtöni elnapolás mellett vannak, mások ellenben csak a ház megalakulása után akarják az elnapolást foganatba vétetni. A cseh országgyűlés csütörtökön veszi a feliratra adandó választ. A válasz tartalma különben már tudva van, újbóli felszólítása az országgyűlésnek a követek küldésére a reichsrathba, mi ha nem történnék, azonnali elrendelése az egyenes választásoknak. A Wanderer azt hiszi, hogy a kormány a cseh királyságra eső delegátusokat egyenesen a cseh országgyűlés által választatja meg. Mert ha meg akarnák várni az egyenes választások eredményét és csak akkor látni a delegátusok választásához, midőn Csehországból a képviselők megjelennek a reichsrabba, azsokkal több időbe kerülne, mint amennyit a kormány a delegátiók összehívásával bevárhatna. A csatatérről kevés hírt vettünk. A tegnap táviratilag jelzett csatáról semmi tudósításunk. Párisi sürgöny szerint Pietrinek több ügynöke fogatott el, s egy bonapartista complot fedeztetett föl. Hire van, hogy érdekes irományok jutottak a köztársasági kormány birtokába. Thiers küldetése Angliában nem sikerült. Londoni lapok szerint Gladstone kijelentette volna, hogy Anglia tartózkodni fog minden beavatkozástól, ha csak arra mindkét hadakozó fél által egyenesen fel nem szólítatik. Berlinből arról értesítenek, hogy a porosz főhadiszálláson most már teljes az egyetértés az iránt, miszerint békét franczia terület-átengedés nélkül kötni nem lehet. Strassburg, Toul és Metz folytonosan ostromoltatak. Az a hír, hogy Strassburg parancsnoka kijelentette volna, miszerint ha néhány nap alatt valahonnan segedelmet nem nyer, capitulál, alaptalan. Egy vereségről is tudósítanak, melyben a poroszok részesültek sept. 9 én St. Quentin erődé ellen intézett támadáskor. A Beust gr. ellen egyre történnek támadások az „Ökonomist“ által minap felhozott adatok alapján. A „Tagblatt“ e tárgyra visszatérve azt mondja: A nyilvános erkölcs s az önfentartás lehetősége követeli, hogy Beust gr. tudassa a világgal, mennyiben van alapja e vádaknak, melyeket Rieger a cseh országgyűlésen is felhozott. Az ,Oekonomista azt írta a kor ügyérről, hogy politikai állását magánczéljainak elősegítésére használta fel ; vádoltatott, hogy 700.000 forintért, mely öszszeggel az Union-banknak tartozott, megdöntötte a polgári minisztériumot. Beust gróf egy gyenge helyreigazítás kivételével semmit sem tett s am a lap nyilt felszólítása daczára sem kérte ki az esküdtszék ítéletét. Ezek tények, melyeket ma már az egész vidék ismer, mi mondani valója van ezekre Beust grófnak ? győztes, nem elégednék meg tisztán pénzváltsággal. Berlin, sept. 17. Parisból ma sem lapok, sem táviratok nem érkeztek. Az összes Sedannál zsákmányolt 80,000 Chassepot-puska és 580 ágyu Páris ostrománál fog használtatni és ezért Páris falai alatt fog a csapatok közt szétosztatni. A „Kreuz Zig“ Írja: Elsass, a német Lotharingia Strassburg és Metz birtokával, Németország kezeiben lesznek a béke biztosítékok. Ezen birtokok által biztosítva, nyugodtan nézzük, hogy a vulkanikus Francziaország minő kitörést fog megengedni magának. Brüssel, sept. 17. Az Étoile belge az Echo de Luxemburg nyomán közli, hogy az Bismarck Belgiumtól felvilágosítást kívánt egy 12000 emberből álló önkéntes csapatnak Sagni- és Pessemange-nál való átmenetelé iránt, mely keresztül vonult Belgiumon és ismét franczia területre lépett, a nélkül, hogy feltartóztatott volna. Az Etoile mondja, hogy ha e hír való, a kormány jól tenné, ha meghazudtolná. Az Independance állítja, hogy az elfogott francziák közül sokan megszöktek és paraszt ruhába öltözve iparkodnak hazájuk földjére jutni. De mihelyt felismerték, hogy franczia katonák azonnal elfogattak, az Indep. megengedi, hogy ez a semlegesség megóvása érdekében történt, de kérdés, hogy ez eljárás a személyes szabadság eszméjével egyeztethető-e és összeköthető-e a semlegesség kötelmeivel. Brüssel, sept. 17. Párisból jelentik: Azon panaszra méltó visszaélések miatt, melyek a kémfogás miatt előfordulnak, a rendőrfőnök elrendeli, hogy senki sem törhet be a polgárok lakába bírói felhatalmazás nélkül és nem tehet elfogatásokat. 60 ezer mozgó nemzetőr, kik vonakodtak a köztársaságot elismerni, a vidékre visszatért. Brüssel, sep. 17. Az Ind. Párisból közli: A pánczélos hajóraj Cherbourg és Havre védelmére tér vissza.Strassburg parancsnokának végső sürgönye igen szomorúan hangzik ; mindazonáltal hiszik, hogy egy darabig még tartani fogja magát. — A nemzetőrségnél tüzérség fog képeztetni; minden zászlóaljnak lesz egy mitrailleuse. A mozgó nemzetőrséget teljesen Chassepoival fogják felfegyverezni. Páris. Nemzet vagyunk-e még ? Néhány nap múlva meg fogjuk tudni, kiált fel a „Figaro.“ Húsz év óta tompító álomkórságban szenvedünk s az álmot valóság gyanánt vesszük. Felébredve előttünk áll aztán a borzasztó igazság. A függöny, mely bennünket kábulásban tartott, nagy hévvel ketté hasad és ... mi megdöbbenve nézünk magunk elé. Minő nyomor és gyalázat örvényébe sodort bennünket egy álnok kormány! Lesz-e erőnk felemelkedni ? Kell lenni! különben elveszünk sokkal gyalázatosabban, mint azon elpuhult keleti nemzetek, kiknek bukását a történet a legnagyobb megvetéssel jegyezte fel. Az aczél a tűzben tisztul és keményedik. Ha fel nem ébreszt és át nem villanyoz bennünket a szerencsétlenség, az azt jelenti, hogy fából és nem vasból vagyunk alkotva. Itt a megpróbáltatás ideje előttünk áll parancsolóan, kérlelhetlenül. Megtisztít-e bennünket a láng avagy elnyeli ? * De félre kislelkűek! Francziaország soha nem volt hatalmasabb, soha borzasztóbb és legyőzhetlenebb, mint amidőn szülőföldjéért, tűzhelyéért, Függetlenségéért harczol. Reá nézve a kérdés ma ez : To be or not to be, lenni vagy nem lenni. Ha e borzasztó zivatar közepett is csak ábrándozik, minden tekintélyét elveszti a világ előtt s eltűnik a nemzetek sorából. Francziaország legnagyobb ellenségei e pillanatban a kislelküek, az alarmisták, kik békét háborút egyaránt lehetlenné tesznek. Ezeknél csak a pessimisták ártanak többet a haza szent ügyének. Jeremiádjaik, baljóslatú prófésiáik lehangolhatják a nemzetet. Rázzuk le hát nyakunkról e kétségbeesett jósokat és nézzünk szembe a veszélylyel. Ez komoly mindenesetre, de az akadályok bennünket is nagggyá fognak tenni. Azok, kik kétségbeesést s lehangoltságot terjesztenek sorainkban, kiszámították-e azon erőket, melyeket Francziaország a betörők elé állíthat ? Gondoltak-e azon áldozatkészségre, melyet a haza végveszélye fog köztünk teremteni? Szemügyre vették-e azon segédforrásokat, melyeket az egész ország nyújtani képes ? A remegők, kik ezek megfontolása nélkül beszélnek, nem érdemesek a franczia névre. A porosz seregek ellenséges földön élnek. Lábaik alatt, körülöttük, hátuk mögött, nem találnak egyebet, mint gyűlöletet és boszút. Katonái előtt legyőzhetlen akadályok tornyosulnak fel. Strassburg meg nem adja magát; Metz rendületlenül áll, és Páris szilárd lábon várja az ellenséget, inkább meghalni, mint engedni kész. * Az ellenség erejének, ne feledjük ezt el, legfőbb eleme, a vakmerőség. Engedjük át őt esztelen gőgjének s készüljünk végerőnkből szembeszállani vele. Ebben fekszik az üdv reánk nézve. A békét, ha jó, mi örömmel üdvözöljük. Európa szintén óhajtja s mindent elkövet létrehozására. Az Egyesült Államok őszintén szeretnék a béke szentelt olajágát az ifjú köztársaság bölcsője fölé akasztani, így tehát reménynyel tekinthetünk az égboltozat e kék pontjára, hol a Béke a népek Testvériségére támaszkodva, dicssugártól környezve emelkedik fel. De ha e kék pont ma vagy holnap elborul, a kérlelhetlen szükségnek készen kell bennünket találni a védelemre. Sorakozzunk tehát és mindnyájan a kik vagyunk, legyünk egy test és lélek az ellenség előtt. Ha a bék nem vet véget e borzasztó mészárlásnak, Poroszoszág egy hó leforgása előt meg fogja tanúni, hogy egy nagy nemzetet, mint a franczia, nem lehet élve eltemetni! * A nemzeti védelmi bizottság új tagjait a leglázasabb tevékenység lelke itt. A belügyminiszert egy iskolatársa és régi barátja kereste fel. Gambetta, erősen elfoglalva, reggeli öt órát tűzi ki neki barátságos beszélgetésre. — Hát hány órakor fekszik ön le ? kérdé a barát. — Nem fekszünk le. Tehát, reggeli előtt ? — Nem reggelizünk. — Ebéd után tehát? — Nem ebédelünk. * A kormány a város védelmére megkísért minden sikert ígérő eszközt, melyeket az egyesek hazafisága és áldozatkészsége rendelkezésére felajánl, így a katonai léghajó kémlés barátai egy pompás és felette szilárd szerkezetű léghajót szereltek fel, mely szálló Observatorium gyanánt szolgálna Páris ostromlása alatt. — Jules Simon a nemzeti könyvtár páratlan gyűjteményét a város bekövetkezhető ostroma alatt lehetőleg megóvandó a legerélyesebb intézkedéseket tette. Mondják, hogy ötszáz tűzölt fog e könyvtár otalmazásával megbizatni. Hogy Páris élelmiszerekkel ellátása a vidékre nézve megkönnyítissék, a városi vám ideiglenesen eltöröltetett. * Mennyire szívükön fekszik a francziáknak Páris megmentése, tanúságot tesz róla az egész nemzét átható lelkesültség. A franczia nők hangosan tiltakoznak azon eszme ellen, mely őket a fővárosból ki akarja parancsolni. Állítják, hogy a nő, az anya, a nővér kötelessége a férj, fiú, fivér oldalánál maradni s őket jelenlétükkel bátorítani, és ha megsérültek, gyöngéd ápolásban részesíteni. * A párisiak égnek a vágytól a poroszokkal megmérkőzni, de mint minden fénynek kell árnyának lenni, úgy e hősök közt is akadnak nyulfiak. Nemrég a montmartre utczában szónokolt valaki a tömegnek Páris tarthatatlanságáról s több efélékről. A nép hallgatta egy ideig, de csakhamar galléron ragadva a rendőrség őrállomása felé vezette. A tömeg útközben folyton nagyobbodott. — Ez porosz kém! kiálták némelyek. — Annál is roszabb, jegyzé meg egy fiatal leányka, párisi ez, kinek inába szállott minden bátorsága. # Uj mitrailleuse. Jelenleg, midőn az összes franczia értelmiség Páris védelmének sikeres eszközlésében összpontosul, a legkülönneműbb lőfegyverek lőnek napfényre, melyeknek nagyobb része minden esetre több jóakaratot, mint gyakorlati felfogást árul el. Kivételt látszik ezek közt képezni a mitrailleuse egy újabb neme, melyet a katona 10 kilogramm súlya mellett hátán könnyen hordhat. Összetéve hasonlít a párisi hordárok ismert hátsófoglyájához, működésbe hozva négylábú ágy bontakozik ki, melyen 5 chassepot-cső fekszik egymás mellett s ezek minden irányban mozgathatók. Az egészhez egy 40 egész 100 löveget magában foglalható szekrény van alkalmazva s a kívánt perezben foggantyu segélyével öt golyó lőhető ki egy másodpercz s középszámitással 200 egy perez alatt. Kezelésére rendes körülmények közt két ember kívántatik, szükség esetén egy is elbánhat vele. — A szabad vadászcsapatok mindnyájan óhajtanának ez új fegyverrel elláttatni. Feltalálója bizonyos Mackleberg nevű egyén. * Egy angol orvos, ki a franczia csatatereket szorgalmas tanulmányozása tárgyává tette, vizsgálódásainak eredményéről következőleg ír a »Times“ hasábjain. Különös tünemény, melyet nem bírok felfogni, az elesett franczia katonáknál az arcz fekete színe. Feloszlásnak nem lehet tulajdonítani, minthogy még csak tegnap estek el. További körülmény, amely engemet meglep: az arczokon kivétel nélkül feltalálható fájdalmas végvonaglás kinyomata. A golyó, mely rögtön öl, minden fájdalom nélkül látszik kitépni az életet: a vonások nyugodtak s gyakorta még szelíd mosoly tévelyeg a halott ajakán. Igen, de e csatatéreken a franczia elestek arczán bizonyos borzalom és fájdalmas vonaglás kifejezése látható, a melyet én meg nem foghatok s magamnak meg nem magyarázhatok máskép, mint hogy a poroszok mérgezett golyókat használnak a háborúban. * Egy párisi levelező az ott uralgó hangulatról így ír a „Pali-Mail Gazette“-ben: „Ha Páris néhány nappal ezelőtt, mint nekem elbeszélik, kitörő örömét fejezte ki rész szellemétől való megszabadulása felett, oda érkezésemig érzelmeinek nagyon ki kellett hülni. Nagyon szomorú és komoly kinézése van, (jóllehet még a veszély valódiságának teljes tudatával nem bír) és úgy látszik, hogy keveset kérdezősködik az iránt, hogy köztársaság vagy császárság uralkodik-e. A poroszok foglalják el mindnyája figyelmét. Ha a nem politikus körök érzülete felől kell véleményemet nyilvánítani, ki kell jelentenem, hogy ezeknek vágya e három szó: béke, béke, béke! Kedvetlen a felett, hogy a semlegesek nem léptek fel közvetítőleg, de büszkén ismétlik Favre nyilatkozatát, hogy a haza földjéből egyetlen egy talpalatnyit sem fognak engedni. Ez esztelenség, de természetes. De Páris még a háború anyagi nyomorait nem érzi, bővölködik élelmiszerben, de álljon csak be a hadiállapot, akkor a békés foglalkozású néposztály erős nyomást fog gyakorolni a kormányra. Már a 100.000 mozgó nemzetőr beszállásolása is aggasztó hatást gyakorolt. Úgy látszik, hogy általánosan hitték, mikép a császárság támadó politikájának a köztársaság általi meghazudtolása elegendő leend a békének azonnali megköthetésére. Most a porosz magatartás félénkítőleg lepte meg őket. A sajtó annyira áltatta a közönséget, hogy tökéletesen tájékozatlan volt a dolgok valódi állása felől. A kormány minden lehető áron óhajtja a békét. De már csak azért sem léphet fel a béke mellett , mert míg Toul, Metz, Strassburg és Páris ellenállhatnak, addig a nemzeti becsület megsértésének tekinti a békét. Páris magatartásától függ a háború sorsa, de ki mondhatná meg előre, hogy az hősies vagy gyáva lesz, hogy Francziaország becsülete vagy szégyenére fog válni. * E levelező a vidéki hangulatot roppant levert és félénknek tünteti fel. Minden szem Párisra néz. Onnét várja a megszabadulást. „Vajon ha mindenünket feláldozzuk, mi ennivalónk van, akkor csak nem fognak bántani, nemde ? Így nyilatkozott egy szegény család. Igen el van terjedve és a Liberté egy vidéki levelezője is igen elfogadható alakban fejtegeti, hogy a poroszok a Loieon át fognak menni és a leggazdagabb déli departementokat fognák elfoglalni, hogy azokat kellőleg kizsákmányolhassák és így Páuist minden újabb erőgyűjthetés útjától elzárva, támadják meg. Ezért e levelező mielőbb és minél nagyobb számban a guerilla csapatok alakítását ajánlja. 30—40 emberből álló kis csapatok bukkanjanak fel minden vidéken az ellenséget nyugtalanítani és ahol csak lehet pusztítani. * Az „Indep beige“ hírei szerint Vincennes erősség ki fog őrittetni, mert a védelemre tarthatatlannak tekintetik. 1814-ben is csak 24 óráig tudott ellenállani, mert Montreal és Fontenay magaslatairól belátható. Védelmi czélokra nem használható, mert Rosny, Nogent és Fontenay erődök állanak a keleti oldal védelmére. Különben is nincs elegendő harczás ily jelentéktelenebb pontok védelmére is. Az erdő meggyújtására is tettek már kísérletet , de az élénk zöld lombozatok miatt még nem sikerült. A st. cloudi parkot is hasonló sors éri. * Páris lődözését Rieff ezredes, eddigi tüzérhadosztály főnök fogja vezetni. Szerencsés körülménynek tekintik a poroszok, hogy Sedannál a 120—150 12 fontos tábori ágyun kívül 150 (többnyire csekély kaliberű) ostromágyu is esett hatalmukba és a sedani vasút rendelkezésükre áll ez ágyuk szállítására. Páris környékén mindenfelé hurczolkodás. A szegény lakosság a kis holmiját, mi mindenét képezi, siet elhurczolni a pusztító háború szine elől. Asniéres 5—6000 lakásából nem maradjon senki, mindent a legutolsó virágcserepet is elhordják. A vidéket Parisba tenni át : ez a szegény ember álma. A 43. sorezred táborozott a vendégfogadó körül, nem messze egy töltésen száz ember dolgozott. E terasse a Szajna átmenetelét elzáró ágyuk számára készül. E körben minden el van pusztítva. Zöld lomb közé rejtőzött mezei lakok, fák árnya alatti nyughelyek, melyhez anynyi kedves vasárnap délután emléke van kötve, mind össze vannak omolva. A gyönyörű hid, melyen négy vasút megy keresztül, aknázva van. A más két hid szintén. A szép parkból csak a nagy gyertyánfák maradtak meg. * Hát Gennevillers sikja ? Elhagyva szintén. A malmok, szecskavágók eltűntek, semmi sem maradt meg, csak burgonya, melyet az utolsó perezben is ki lehet tépni. Lehet látni puszta lakókat. Összetört portékákat szétszórva, Napóleon szobrát is földön látják heverve. A gennevillersi töltés, melyet épen most fejeznek be St- Denis és Mont-Valerien erődök közt van. E töltés nem megvetendő, földfalával, mely egy mezenyi vastag és ugyanoly mély és széles árok; cassamatája; töltés fedele; fedett utjai; föld halmai és homokbuczkái, melyekre az ágyuk lesznek állítandók, mindez egy hónap alatt készült el, Páris védelmében nagy szerepet fog játszani. Szorosabban köti egybe Valerien, Briche és St. Denis erődöket, uralja a szomszéd magaslatokat. Asniérest fedi és a Szajnán való átmeneteit Argenteuilnél,* Argenteuil elhagyva. Sokan elutaztak, némelyek siettükben puskájukat feledték honn. A vinczellérek maradnak és fegyveresen gyűlnek egybe. Mirabeau innét nem messze lakott a st. denisi piaristák lakában. Minden élénkség eltűnt. Argenteuilben nincs egy katona sem! a védelmi sorezred a Szajna balpartján a hídnál megállni látszik. * Courbevoie nagy kaszárnyái üresek. A bemenetnél megpillanthatjuk a szürke kabát viselőjének szobrát. Ha élne és a harmadik betörést látná ! Ő legalább oszlopot és diadalívet hagyott a francziákra. I. Napoleon Vaulccamp, Montmirail és Champaubertnél 40,000 foglyot és 200 darab ágyút foglalt el a szövetségesektől. * A neuilly-i híd aláaknázva. Milyen akna! Egy crater! Ez bizonyára Francziaország legszebb hídja, XVI. Lajos idejéből való. Az akna oly hatalmasan van megrakva , hogy az első hídboltozatot meg kell egy támoszloppal erősíteni, hogy ellensúlyozza a terhet és megakadályozza az összeomlást. * Puteaux, mely Valérien hegy tűztávola alatt fekszik , puszta. A gyárak, boltok bezárva , társzekerek vonulnak át; ágy és fehérneműt visznek; a vasárnapot mindenki felhasználja, hogy a házi- és konyhabútorokat, edényeket elszállítsa. Mindezt Párisba viszik.* Mont Valérien, Páris legszebb panorámája. E hegy dominálja a Szajna kanyarulatait és a környék dombjait. Lehet látni a Szajnát a Marne torkolatáig, tulfelől St. Germain és St. Denist. Valóságos paradicsom, kéjlakok, berkek, völgyek kertek mozaikjával . . . jönnek a 70 éves kor, és dölyftől ittas király vezérlete alatt jönnek a barbárcsordák. A Valérien erőd 5 millióba került. Jelenleg 75 ütege van legerősebb caliberű ágyukból, és egy telep mitrailleuse. Az őrsereg áll 1500 mozgó nemzetőr, 7—800 tengerészből. Valérien hegyen volt hajdan egy kalvaria, a jacobinusok, a Párisi kápolna, a kereszt papjai a missionárius atyák sokáig versengtek annak birtoka felett. Végre Napóleon elfoglalta. A restauratio visszahelyezte a missionárisokat. . . . Most vége a villongásnak, az ágyú parancsol egyedül. Mors ultima linea rerum! E levél mindkét világrész szabadság történetében egy lapot képez. Ismét felújítja Washington és Lafayette emlékét és bebizonyítja, hogy ha a despotismusnak sikerült is a két kormány közt szakadást idézni elő, a szabadság egy perczig sem szűnt meg, mindkét népet egyesíteni. Európa hallgatását megőrzi és Amerika már, bár az oczean választ el bennünket, hallatja szavát. Amerika megerősíti, miszerint sem a térbeli távolság, sem a fajkülönbség oly nemzeteket, kiknek ugyanazon egy ügyök van, nem idegeníthet el egymástól, és a franczia köztársaság le fiatalabb nővére számára követeli a jogot, melyet meghatározni neki elsősorban van hivatása, mert Amerika legelőször tud gyakorolni azon elidegeníthetetlen jogot, miszerint mindenek jólétén dolgozva éljen. Szerencsés vagyok, miniszter úr, hogy ilyen érzületek jogosított tolmácsukra találtak egy oly férfiúban, milyen Ön, kit oly nagyon becsülök, és kérem Önt, hazafias köszönetem nyilvánítása mellett, fogadja tiszteletteljes és mély ragaszkodásom biztosítását. Bouliak, sept. 10, 1870. Pater Hyacinthe levele. Hyacinthe atya az északamerikai követhez, Wasburne-höz a „Temps“ban a következő nyilt levelet írta:. Miniszter úr! Több egy hónap óta a vidéken visszatartva oly sok és borzasztó rázkódások folytán megrongált egészségi állapotomban, igen nagyon sajnálom, hogy nem szoríthatom meg azon kezet, mely hazám iránt nemes rokonszenvvel teljes levelet irt. A Laoni katastrópha. Szemtanú után következőket írja a „Nouvelliste de Vervins“ a laoni katastrópháról: Vinoy hadteste, mely Laon falainál öszpontosult, kedden reggeli 6 órakor hagyta el a várost. Ugyanezen napon esti 6 órakor körülbelül 30 ublánus jelent meg a város kapuinál, melyek azonnal bezárattak. A mozgó nemzetőrök, kik e citadella kaszárnyájában voltak, lőttek rájuk. Három ublánus alól a lovat kilőtték, ezek elfogattak, a többi pedig futásban keresett menedéket. Következő nap esti 6 órakor ismét három ukránus jelent meg, most mint parlamentltek. Kettő közülük kívül maradt, a harmadik bekötött szemekkel a városházhoz s a citadellába vezettetett. A polgári s katonai hatóságok vonakodtak tárgyalásokba ereszkedni, miután a poroszok nem szabtak elő feltételeket. Csütörtökön Eppes falu irányában 5—600 porosz közeledett a vár felé, kik az út mindkét részén táboroztak. Öt óra felé 4 porosz katona s egy főhadnagy ment Laonba. Ez utóbbi bekötött szemekkel a citadellába vezettetett, ahol Theremin tábornokot, a kerület parancsnokát s a projektet találta. A tábornok nem akarta megadni magát. Erre a főhadnagyot a városházhoz kisérték a hol a város maire-jével, Yinchonnal találkozott. Meg kell itt említenünk, hogy a város egészen nyilt s igy csak a citadella tekinthető hadi pontnak. A főhadnagy rövid idő múlva bekötött szemekkel elhagyta a városházát, a tábornok konokul ragaszkodott határozatához hogy a citadellát nem adja át az ellenségnek, pénteken éjjeli 2 órakor azonban a hadügyminisztertől sürgöny érkezett, mely következőleg szólt: „Miután a citadella nincs védelmi állapotban, adja meg magát.“ Ezen sürgöny következtében pénteken reggeli 9 órakor két tiszt — de Chezeller és de Bertrand — küldetett a porosz táborba, kik azon határozatot vittek, hogy Laon városa s a citadella megadja magát. 12 óra felé körülbelől 1000 főnyi gyalogság, előtte néhány lovas vonult be zenével a városba. Egy részük azonnal a citadella felé tartott, mely eddig mozgóörökkel volt megtöltve. Ezek letették fegyvereiket s hadifoglyoknak nyilváníttattak. Azon pillanatban, midőn a mozgóőrök széledni kezdtek, egy borzasztó robbanás volt hallható. Egy lőporraktár röpült légbe. Mondják, hogy igen sok a citadella közelében álló egyén sebesíttetett meg súlyosan. Háztetők rongáltattak szét, Laonban s Vauxban tömérdek ablak zuzatott be. 3 óra felé egy körülbelül 20 ezer főnyi lovasság érkezett meg Laon falai alá. Egy része a várost szállotta meg, másik része a Rheims felé vezető úton ütött tábort. A hivatalos lapból. Az igazságügyminiszter előterjesztésére Őfelsége által kineveztettek: Fábry István pesti kir. táblai elnök a curia legfőbb itélőszéki osztályának elnökévé; Szabó Miklós legfőbb itélőszéki tanácselnök s igazságügyminiszteri időleges államtitkár a pesti ki-tábla elnökévé, felmentetvén az igazságügyminisztériumnál viselt időleges államtitkári hivatalától, kitűnő szolgálatainak elismerése mellett; Szabó Samu pest kir-táblai tanácselnök a curia legfőbb itélőszéki osztályához tanácselnökké; Mendelényi István váltób éstörvényszéki biró a pesti királyi táblához tanácselnökké; Tóth Elek pesti kir-táblai bró a pesti e. b. váltótvszék elnökévé ; Rauckhofer József soproni váltótvszéki biró az aradi váltótvszék elnökévé; Herczegh Sándor pesti kis-táblai biró a curia legfitélőszéki osztályához rendes bíróvá; Bodrogi István aradvárosi főjegyző az ottani váltótvszékhez bíróvá; Dobay Sándor sárosmegyei tvszéki biró az eperjesi váltótvszékhez bíróvá; Pulcz Imre Bártfa városi főjegyző a soproni váltótvszékhez biróvá; Ludig János budai bányabirósági tollnok ugyanezen bírósághoz előadóbiróvá. Tóth Károly kőszegi vegyes bírósági biró és Maksziányi Károly pesti váltótvszéki biró a pesti kr. táblához rendes birákká, Veleczky Gyula váltótvszéki tanácsjegyző a pesti e. b. váltótvszékhez biróvá. Hírek. — Xántus János hihetőleg néhány hét múlva ithon lesz. Legutóbbi úti terve szerint Borneóból Japánba készült, onnan vissza Singaporeba és végre Ceylonba, hová azóta meg is érkezett, ha tervét meg nem változtatta, vagy valami fel nem tartotta. Innen óhajtott haza jönni, hogy megírja keletázsiai érdekes tapasztalatait. Utazásából még ezenkívül is lesz haszna az irodalomnak, és pedig a szorosan tudományosan vett irodalomnak, mert mindazon állatok leirása és rajza önállólag meg fog jelenni, melyek eddig ismeretlenek voltak mint megjelent volt Bécsben a „Novara“ expeditió által fölfedezett természettani lények ismertetése. Úgy halljuk, hogy e tudományos művet — Xántus jegyzetei és az általa gyűjtött példányok nyomán — a nemzeti muzeum természettani osztályának tisztviselői írják meg s a közoktatási minisztérium adja ki díszes rajzokkal, s a magyar szöveg mellett latin jegyzetekkel, hogy a külföld is használhassa. Xántus részére a múzeumnál — melyet oly gazdag és kiváló gyüjteménynyel gyarapitott, — elsőrendű állás van fentartva. — Szuppán beszterczebányai püspökről hiába írják magok a kormánylapok, hogy oly ideg-