Ellenőr, 1870. október (2. évfolyam, 16-46. szám)
1870-10-10 / 25. szám
Előfizetési árak: Egész évre . , 20 ft.— kr. Évnegyedre . * 5 ft. — kr* Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1980 a Szerkesztési iroda: Pesten, országot 38. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. 25. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Hétfő, October 10. 1870. Hirdetési dijak: azhasábos petit sor egyszeri I A nyílt tér egy petit sora 30 kr.beigtatásért . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadóhivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. II. évfolyam. A* „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre..................10 „ — ■*%.. évnegyedre .... 5 „ v — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, Két Sas utcza 14. sz.) IP* Azon t. ez. előfizetőink, kik a lapot September utánra is megrendelték, méltóztassanak az „Ellenfér“ eddigi és ezúttai árai közt létező különbséget (mely October-decemberi előfizetőink részére egy forintot tesz) akár előlegesen akár utólagosan, tetszésük szellőt pótolni. Százaléka könyvárusi uton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. A szent részvét nevében, Francziaország három vert vidékeinek éhező népességét segélyezni adakoztak . A tegnapi kimutatás összege: fit kr. 215 franc, 5 magyar arany, 5 ez. huszas és.................................... 1453.15 Gr. Károlyi Tibor . . . . . 100.— Pest, oct. 9. A Militärzeitung hírének sem hivatatalos megerősítése, sem félhivatalos meghazudtolása nem történt még meg. Kuhn úr felmondása tehát tény, de még függőben van. Kiváncsiak vagyunk, megmarad-e és kinek rovására. A választás nehéz lehet kétségtelenül, mert hát az a kérdés, hogy Kuhn úr kedve teljék-e vagy pedig Magyarország honvédségének szervezési hatályossága mozdíttassék elő. Midőn egy osztrák tábornok jogtalan szeszélye s a magyar nemzet jogos óhajtása állanak szemben egymással, az elsőnek elbocsájtatása iránt mindig habozhatni, mert hát haragot tarthatna s ez veszedelmes lenne a monarchia nagyhatalmi állására nézve, mig a vitéz és nagylelkű magyar nemzetről tudva van, hogy fát is vághatni rajta s mégis kibékül a fejszével. Mind e mellett furcsa lenne, ha visszavétetnék honvédségünktől a mitraillensek iránti utalvány, mikép Kuhn úr kegyeskedjék visszavenni felmondását, s méltóztassék egy kis számot adni had- egyék sáfárságáról a valamiként tán összehozandó delegátióknak. Én megvallom gyengeségemet, hogy inkább szeretném, ha elmenne, de nem merem reményleni, mert Bécsben még most sem látszanak érteni, hogy azzal a hadsereggel, melyet a Kuhnok lángeszűsége parancsolhat össze, elveszni lehet, de győzni nem. * Kuhn úr vezéreszméje szerint a hadsereg szervezetének egységes osztráknak kell lennie. Különben vége van a birodalomnak. De hát az a német haderő, mely a Rajnától kezdve egész Párisig ment, győzelemről-győzelemre, nem áll-e Bavaria, Würtenberg, Baden és az északi szövetség külön szervezetű seregeiből ? S váljon ezen seregek szervezkedési önállósága gátolta e bármi részben is a közreműködés egységét, mihelyt a veszedelem és érdekközösség egyetemes szolgálatra, ugyanazonos főnökség alá szóbta őket? És tán a francziák azért szenvedtek folytonos vereséget, mert haderejük szervezete nem volt egységes természetű és tökéletesen centrálisért ? s hogy egy utolsó kérdést se felejtsünk el: ugyan mire ment az osztrák hadsereg szervezetének hatalmas egysége akor, midőn még felkötötték, aki honvédségről mert álmodni — Solferinonál és Sadovánál. Ne vesztegessék az időt ott Bécsben, holmi ezopfos rögeszmék, szoldateska, szeszélyek, udvari gyanakodások és kényuralmi sugallatok legyezgetésével, hanem kezdjenek már egyszer hozzá komolyan Ausztriában is, Magyarországon is a honvédsereg teljes szervezéséhez a mig nem késő. Mert ha egyszer nyakukra jön a veszedelem, akkor aztán hiába sopánkodnak és jajgatnak. Hogy a közös hadsereg nem menti meg a magyar-osztrák monarchiát semmi külellenségtől, azt már tapasztalhatták eléggé; ne tegyenek még egy harmadik próbát is vele, mert bizony bizony belevesznek végképen. Nemrég, mint tudjuk, három osztrák helytartó elmozdittatott hivatalától, mert a reichsráth elnapolására szavaztak. Egy hétre rá aztán elnapolta a reichsráthot maga a kormány. Ez alkalmat ad a bécsi lapoknak heves megtámadásokra s a N. fr. Presse ma többi közt ezeket írja: Kevéssel akarunk megelégedni, mi a három helytartó büntetése s a reichsváb elnapolása közötti elenmondást megmagyarázza; de hogy erről semmit sem akarnak tudni, az lelkiismeretünket furdalja. Végre is vannak emberek, kik nem akarják felfogni, hogy a helytartók valóban megérdemelték, hogy állásaiktól elmozdíttassanak, miután hiszen csak arra szavaztak, mit a magas kormány maga akart s azon gyanú elkerülésére, hogy végre a minisztérium is elmozdított helytartói voluma után indult politikájában, nagyon óhajtanák, hogy az officiózusok egyike megszólalna. Úgynevezett fillérlovagok, kik a költségvetés tárgyalásánál nálunk hangzatosan beszélnek, utóbb még azt követelhetnék, hogy a három helytartó nyugdíját meg lehetett volna takarítani, ha a minisztérium szíves lett volna az elnapolást egy héttel előbb elhatározni. Csehországban már javában foly a választási mozgalom. A német ügyek egységes vezetésére s hogy arra lehessen hatni, hogy a reichsrati választások a német kerületekben hű fegyelem s az alkotmány szellemében eszközöltessenek, az országgyűlés német képviselői bizottságot választottak, melynek tagjai az összes prágai s több vidéki képviselők. A cseh klub 11 is külön bizottságot választott a direkt relihszabválasztások ügyében. A nemzeti párti választók utasíttatnak, hogy vegyenek részt a választásokban, hogy senki se választassák, ki mandátumát valóban nem akarja elfogadni, hanem hogy csak oly emberek nevei kerüljenek ki az urnából, kik a képviselőház tárgyalásaitól távol tartják magukat. A „P e s t er Lloy dn a k“ írják Kragujeváczból: Askupstina fölirata ez évben nagyobb jelentőségű, mint valaha, és pedig nem csak magára Szerbiára, hanem távolabb körökre is. Ezen jelentőség a felirat két pontjára vihető vissza. Ezek egyike a vasútkérdéssel foglalkozik. A skupstina eszerint azt hiszi, hogy a csupán elvi megállapodással, mit a porta egy csatlakozási pontot illetőleg Szerbiának tett, nem lehet megelégedve. A skuptina az ígéretet realizálva akarja látni, és pedig a legrövidebb idő alatt, mert a szerb vasút építésének halasztgatása az országra érzékeny kárt hárít. A nemzet kész minden áldozatot megtenni, hogy ezen kérdésnek szerb értelem adassák. A második, sokkal nagyobb jelentőségű passus a következőleg hangzik: „A jelenlegi világesemények, melyek Európában fejlődnek s melyek azon következménynyel bírnak, hogy a nagy nemzetek elkülönített tagjaikat egy egészére alkotják, a szerb nemzetre is igen nagy jelentőséggel bírnak. Az ily fenyegető viszonyok közt kész arra a nemzet, hogy önállóságának és jövőjének nagyobb biztosítékokat követeljen. A nép örömmel, minden erejével fogja támogatni fönséged kormányát ezen czél elérésére.“ A levelező szerint, ezen kategoriáe tett nyilatkozat örömviszhangra talált az egész országban. „Hogy azonban — folytatja levelező — ezen nyilatkozat egy közvetlen actiót jelent, nem tudom, de nem is vagyok hajlandó ilyesmit hinni. Hogy azonban Szerbia egyesülése Bosniával már nem fog soká mint kérdés szerepelni, azt erősen hiszem.‘‘ Angliában nagyobbszerű fegyver- és lőszervásárlások történnek a francziák számára, mind készpénzfizetés mellett. Minthogy a szállítások direct után nem történhetnek, a vételi szerződésekben ki van kötve, hogy minden egy középtengeri semleges kikötőban adandó át. Strauss válasza Renanhoz megjelent legközelebb az „A. Ztg.“-ban, mint folytatása azon érdekes eszmecserének, melyet lapunk egész terjedelmében közölt volt, s melyben a két hadviselő nemzet e két tudós tagja ékesszóló tollal festi, mikép vélekednek és beszélnek a bölcsészek Franczia- és Németország jelen helyzetéről és jövő sorsáról. „Honnan van, kérdi egyebek közt Strauss, azon különös bűverő, melyet a rajnai határok visszakövetelése gyakorol minden ha a francziákra ? Nem Francziaország nyugtalan és ingerlékeny féltékenysége Németország irányában okozza-e ezt? Nem tagadhatja ön, hogy 50 év óta majd minden franczia már az anyatejjel szívja magába a rajnai határok örökös visszakövetelését s mily kevesen vannak, akik meg tudnának szabadulni a velük született előítéletektől; alig akad egy az ezer közös. Midőn tehát ezt mondja ön , hogy a jelen háborút el lehetett volna kerülni, én azt felelem reá: igen, ha a francziák megváltozhatnának. De mig azok maradnak, a mik ma, a kormány, legyen az császárság, királyság avagy köztársaság, előbb utóbb játékszere leend ez ingernek s a pártok és a sajtó ösztönzésére kénytelen lesz hadat indítani. P ár is. A franczia főváros belélete és hangulata legnagyobb, mondhatni egyedüli központját képezvén mind az átalános érdekeltség, mind a közkiváncsiság mindenféle érzelmeinek , ismét közlünk némely részeket azon ép oly jeles mint mulatságos naplóból, melyet a londoni Daily News közöl párisi levelezőjétől. S ept. 25. — A poroszok jelenléte kapuink előtt s az ágyuk bömbölése kijózanítják végre a könnyelmű népet. Igaz, hogy túlzás nélkül soha sem élhetnek a francziák s igy most sem, midőn 24 óra óta úgy járkálnak, mintha a saját temetésükre meghívott vendégek lennének. Híven örökös szereplésükhöz, jelenleg a spártait játszák. Lehetetlen nem mosolyogni egy kissé a ridegen sötét képekre, melyeket jelenleg vágnak azon patrióták, kik pár napja még énekeltek, rikoltoztak. Az ember látja, hogy mennyire élvezik bensőleg a felvett komorság előadásában észlelhető művészségük teljes sikerét. Tény mindenesetre, hogy a zűrzavarból végre rend lett. Az utczákon nem igen látni többé fegyveres népet, kivéve reggelenként, sőt a központi boulevardokon sincs csoportosulás, kivéve ha valami győzelmi űr kereng és esten kint, egy órai sétálgatásra. A harczias külvárosok valódi elszántsága harczolni mindvégig, nem vonatkatik kétségbe. Népességük nem törődött azzal, hogy magát uniformirozza, hanem fegyverben áll. Férfi, nő, gyermek, mind egyet érez a munkások városrészeiben. S a csendes nyugodt magaviselettől, mely jellemzi az embereket, kik hazájok becsületéért meghalni készek, azon idétlen hetykeségig, lármás hetvenkedésig és uniformisfitogtatásig, melyeket a divatos városrészek arszlánkáinál bámulunk, a különbség rendkívül nagy. A lapok panaszkodni kezdenek a véres kereszt lovagjainak szerfeletti szaporodásán, s követelik, hogy a nemverekedő testületekbe ne álljon be senki, ha rest. Aztán hire is jár, hogy Clamartnál, ezek a lovagok nem akartak a tűzbe menni, s a sebesülteket felvenni, sőt stratégiai oldalfordulást tett hátrafelé maga az ambulancetábor is. Annyi bizonyos, hogy a genfi egyezmény jelvénye túlságosan sok házról lobog. Ablakomból is tizenötöt látok. — A poroszokról bámulatos hírek járnak, melyet azonban — daczára, hogy álalános hitelre találnak köztünk, — bátor vagyok kétségbe vonni. Hírmondóink a falusiak, kik átlopódznak a vonalokon, — mint az amerikai polgárháború alatt a leleményes dugárusok; szerintük a porosz hadseregnek nincs mit enni, nincs mivel ruházkodni, hanem van kínos meggyőződése, hogy kevés ember fog közülök visszatérni hazájába. Aztán hallunk a nemzetőrség és mozgók olyan hősies tényeiről , melyekre félékenynyé válnék Achilles maga is. Van továbbá — a hír szerint — egy csodás tüzérük a sz. Denis erődben, kinek lövései soha sem hibázzák el a ezért s pusztítják a poroszokat. — Örömmel mondhatom, hogy az ultra lapokat nem sokan veszik. Blanqui úr szerkesztőségében tegnap egy nemzetőri csapat volt megmagyarázni a nevezett hazafinak, hogy roszul választja idejét a kormány elleni támadásra. Én nem tartok legkevésbé is attól, hogy itt átalános rablás lehessen. Mert bárha a munkások többsége a socialismus szélső tanait vallja is, de azért mégis nagyon meglectkéztetné azokat, akik nem akarnának különbséget látni az enyém és a másé közt. Amíg a kormány hű marad a kitartás politikájához, a külvárosok támogatni fogják, de mihelyt capitulálni akarna, megalázó feltételek alatt is, kidobnák azonnal a városházából. Egy erős bombáztatás által tán változhatik a közérzelem, de én arról beszélek, ami van ma. A kormány állítja, hogy Étkészletben nem láthat hiányt soha, de nekem úgy rémlik, hogy örökre lődözni nem lehet a készlet fogyasztása nélkül, s hogy — következőleg megérhetjük a reggelt, midőn egyszerre csak előállanak a nyilatkozattal, miszerint capitulálni kell, mert elfogyott a puskapor. ... — Hogy mi történik Francziaországban, a mi vonalainkon kívül, azt nem tudjuk. Feltesszük, hogy a Loire-nál egy nagy sereget szerveznek, de egy barátom szerint, ki tegnap ez iránt biztosítást nyert Gambettától is, a feltétel alapja Gambettánál sem egyéb, mint a remény annak valósulásában. — Különös, hogy Rochefort, kit barátai sem tartottak egyébnek, mint egy hiú őrjöngő demagógnak, a kormány legjózanabb és gyakorlatias tagjainak egyikévé lett. Saját nézeteit teljesen alárendelte a város védelmi követelményeinek, s neki köszönhetni, hogy az ultrák min követtek el semmi botrányos kihágást. — Én már megbíztam a földet, jéget és vizet, hogy önhöz vigye a Tuileriákban talált iratok eddig kinyomtatott részeit. Az a vén bohócz, Villemessant, a Figaro tulajdonos szerkesztője, kit amaz iratok meglehetősen pellengérre állítottak, ma reggel megkísértette lapjában az önvédelmet, de teljesen sikertelenül. A császári kormánynyali összeköttetésének megfizetettsége bebizonyítva áll az egész világ előtt, s reményem, hogy ez meg is öli lapját, mely valódi szégyenfoltja volt a franczia sajtónak, évek óta. Tegnap kerestem egy másik lap szerkesztőjét, ki ígérte volt, hogy leveleimet kijuttatja, akár mi történjék is. Az én barátom azonban elillant biztosabb vidékre, míg nem záratik el minden rés. Én részemről megvetésre méltónak tartok minden párisit — legyen imperialista vagy republicans, four vagy kereskedő — aki nem marad itt, hogy védelmezze szülővárosát. Vasárnap este. Nem bírták tovább, aztán az idő is nagyon szép volt. A Patriotismus ridegsége fölengedett; a magatartás tragikus szigora eltűnt. Az élúzeumi mezők és az avenue de la granda armee megteltek népséggel. A családfő (Monsieur) tündöklőtt távolléte által, a falakon volt vagy legalább ott kell lennie; de felesége, gyermekei, dajkája, s a szolgálók mind künn voltak, feledve az ostoba gondot, s az ágyazó burkust, s élvezve mint régen, a fecsegést és sütkérezést a felséges napon. Stassbug bálványcsépe előtt nagy tömegben állingáltak az imádók. Az elizeumi mezőkön elfoglalva volt minden ülés. A gitár szólott, a werkli nyekegett, a forgó játék ismét teljes hajtásban volt látható. Csak egy két ezred gyakorlatai szolgáltak emlékezetül, hogy nem vágtunk egészen egy falusi népünnep közepette. Férfi gyéren járkált, divatos öltözék, férigefogat nem mutatkozik. A diadalívnél sokan állottak, igyekezvén kivenni, hogy mi történik az Argenteuille mögötti magaslatokon. Némelyek látni vélték a poroszokat, mások látcsövet használva, értesíték amazokat, hogy a látott poroszok csak fák. Az „Avenue de l’ Imperatrice“ nagy tömeget vonzott magába, mert látható onnan a Mont Valerien. Ez erőd — valószínűleg azért, mert a leghatalmasabbnak tartatik — most a párisiak kedvence. Szeretik, mint matróz a hajóját. „Ha közel volnék hozzá, megcsókolnám“ mondá mellettem egy leány. „Hiszen felviszem én a csókot, ha megengedi ” — kiáltott fel egy mozgó nemzetőr. S a pár összecsókolódzott, a környezet nagy tetszésére. Auteuilben is sok nép volt, a meudoni burkus ütegeket nézni, melyek világosan kivehetők. Néha füstölt egyet egyet a Point du Jour alatt fekvő kadicsolyakok egyike is. Sep. 26. Váljon kiéheztetni akarnak-e minket a poroszok valóban ? A kormány biztosított, két hete múlt, hogy van eleség két millió ember számára két hónapig. S minthogy jelenleg itt — számítva, a mozgó őrséget is — csak másfél millió embert kell táplálni, az élelmezés, egy kis ügyelet alatt, biztosítva lehet legalább is három hóra. Az élet azonban drágul. Árszabályozás van ugyan mind a kenyérre mind a húsra, de utoljára is a mészárost arra kényszeríteni, hogy a tarifa szerint adjon el egy borjúszeletet, katonai karhatalom nélkül nem igen lehetséges, ezt pedig nem mindig kap az ember. A hivatalos lapban van egy rendelet, mely szabályozza a lódás ágát is. Valószínű, hogy ha az ostrom sokáig tart, tarifát nyernek a kutyák, patkányok és macskák is. Nekem van ezer frankom. Angliára váltót kiállítanom nem ér semmit. Így előre látom a perczet, melyen túl, ha ugyan lesz eszük a patkányoknak, nem lesz módomban csak egyszer hetenként, hogy patkánynyal trádálhassam meg magamat. Mihelyt vége, lesz ezer frankomnak, felcsapok azonnal Pynt Félix ebédközösségi szószólói közé, mert amenynyire ki tudtam venni tanának értelmét, a nyílt asztal annyit jelent, hogy akinek van pénze az fizet, a kinek nincs pénze, az eszik. Benéztem az angol követséghez. Wodehouse úr készül elutazni a bombázás kezdete előtt. Elővigyázatát nem roszallatni, miután állása polgári. De nem tehetem fel, hogy példáját követné a katonai a 11 a ci é is, ki, — habár a királyi udvar lovászai közé tartozik is — egyszersmind ezredes is a hadseregben. A diplomata testület azt képzeli, hogy a poroszok felszólítják Pakst az önmegdásra, mielőtt a bombázáshoz kezdenének. Én kétlem, hogy ez történjék. Átalános bombáztatásunkban nem hiszek, míg nem látom. Kiéheztetésünket tartom az egyetlen czélszerű tervnek. Ha lövetik a várost, magukra zúdítják az egész civilizált világ érzelmét. A mozgók, kik 1 franc 50 centime-ot kapnak egy napra, panaszkodnak, hogy képtelenek magukat e csekélységből m tartani. E falusiak magaviselete felül áll minden dicséreten. Physikailag és erkölcsileg sokkal magasabban állanak, mint a párisiak közönséges csőcseléke. Csendesek, rendesek és mindig áhitatosak. Tegnap bementem a Madeleine-be, hol épen valami isteni tisztelet volt. Telve volt mozgókkal, kik figyelemmel hallgatták a pap imáit. A bretagne-i ezredeket kisérik papjaik, kik megáldják a katonákat, mielőtt szolgálatba mennének. Ha a párisiak nem lennének oly annyira elfogultak, lehetne remélni, hogy e falusiak jelenléte jótékony befolyással lesz rájuk, mert láthatják, hogy a Párison kívüli franczia többet ér, mint az, ki benn lakik. A párisiak nemzedéke, mely a császárság létezése alatt ért férfikort, talán a legmegvetésreméltóbb az egész világon. Ha e hősök közül valamelyik elég gazdag volt, egyedüli vágya volt kedvest tartani fény és pompában ha nem volt pénze, akkor igyekezett valamelyik gazdag semmirekelőhöz (vaurien) dörgölődzni. Sok ilyen minden vagyon nélküli ember élődött az ország zsírján a nélkül, hogy valamit tett volna, s kinek egy napi becsületes munka is rettenetes lett volna. Sokan ezek közül egy vagy más ürügy alatt kiszöktek Párisból. Most már igen kevés becsületrendbeli szalagot látni, a nagy pazarlás daczára, melylyel e rend szóratott, a piros szalagos császári nyáj elenyészett. Galamb postával kaptuk a hírt, hogy a léghajó-posták egyike elérte Tourst. Remélem, hogy levelem elérkezett önökhöz. Hétfőn délután. Ép kísérletet tettem megtekinteni, hogy mi történik az erődök és sánczok között; a még hiányzókat illetőleg kaptam járáskelési engedélyt a kormány egy tagjától, s ezzel zsebemben jelentkeztem több kapunál. Hiába mutattam levelemet, s hiába fordultam a tiszthez, kihez különösen ajánlva voltam. Utóljára is le kellett mondanom szándékomról, s megelégednem azzal, hogy a sánczokon belől járjak-keljek. Itt mindazáltal eleget tudtam meg, hála egy kereskedőnek, kivel többször volt dolgom, s ki épen parancsnokolt. Támadásra készen állni látszott minden, örök kis távolságra egymástól, a tüzérek ágyúik mellett s a des Ramparts utczán több száz nemzetőr. Láttam sok torlaszt épülőfélben. Valószínű, hogy lesz egy második védelmi vonalunk is, a körfalakon belül. Ezen második vonal is fel van már osztva 9 részre külön főnökök alatt. Találkoztam csapatokkal, melyek legalább is 12 porosz kém gyanánt elfogott embert vittek börtönbe. — Hazajöttemben láttam kilencz franczia katonát plakátokat vive, melyeken írva volt : „nyomorult gyávák.“ A szokott tömeg kisérte őket. A mint értesültem, agyonlövetésre intettek. " Nagyon mulattat engemet a sok nyomtatott megvetés a világ ellen, mely nem siet Páris megmentésére. A legújabb kikelés következőleg hangzik. „Azon események közepette, melyek ránk özönlöttek, megveretésünknél is szomorítóbb az, hogy elszigetelve vagyunk. A világ nézi, egy hónap óta közömbösen, a szégyen és cynismus elegyével, hogy miként éri romlás azon nemzetet, mely a társadasság legfőbb tulajdonaival bir, Európának első ékessége volt s a civilisatiónak örökre dísze marad. „Szép ha valaki tart magára.“ Hétfőn este. Utóbbi levelemnek egy magán léghajóval kellett volna elmenni, de itt maradt. A vállalkozó, midőn azt hittem, hogy már felszállott, szobánkba rohant a felkiáltással: „Celestina megpukkadt!“ Elszörnyedtem, midőn megértem, hogy léghajójáról beszél. Egyébiránt biztatott, hogy „Ernesztina“ még megmaradt számunkra. S erre aztán rá is bíztam a levelet. Azóta nem láttam e speculánst. Lehet hogy megpukkad Ernesztina is. Ide írom, a ma esti Liberté után a legfrisebb hivatalos újságot. „A legújabb kacsa az, hogy 10,000 porosz van egy erdőben Villejuif mellett, hova befizettek a francziák által. Minthogy elég gyávák ki nem jönni, a ravasz párisi bajnokok bekenik az erdőszéli fákat petróleummal s aztán kiégetik őket. Ezen igaz történetet elhiszi Páris kétharmada.* A titkos iratok. A második füzetből közöljük a következő okmányokat, melyek kellő világot vetnek a bukott kormány végnapjaira: „A hadügyér ő felségének, a császárnak a chalensi táborban. — Páris aug. 10. — Két út áll előttünk: vagy Bazainet gyorsan felmenteni, kinek helyzete felette kritikus, s Montmédy irányában haladék nélkül előnyomulni, vagy a porosz herezeg elé sietni, ki nagy sereggel közeledik s kinek feladata Parisba bevonulni, hol német császárrá fogna kikiáltatni. Ez utóbbi esetben, küldhetem Vinoy thnok 13-ik hadtestét, 27,000 embert Fertésons-Jouarre megszállására.“ (E levél mint látjuk azután kelt, midőn Palikao a törvényhozó testületben állította volt, miszerint az összes hadsereg vezérlete Mac-Mahoura van átruházva. Erre a császár következőleg válaszolt : „A császár a hadügyérnek. Courcelles aug. 22. Sürgönyét megkaptam. Holnap Montmédybe indulunk. Az ellenség ámítása végett tétessen a hírlapokba, hogy 150,000 emberrel Saint-Dizierbe megyünk. Elfogadom Wimprent Failly helyébe. Maissiat nem maradhat tovább s nevezze ön Lacretellet helyébe. Tegye félre a Boucher által megvitt rendeletet, de a régi katonák behívására vonatkozó intézkedéseit hajtsa végre.“ (Rouher előtalált iratai közt meg van az itt említett rendelet, egy levél és egy proklamatió tervével együtt; az eredetit maga Rouher irta s Napoleon jegyezte alá.) „Rendeletterv. Napoleon, isten kegyelméből s a nemzet akaratából franczia császár. Üdv mindeneknek a jelen és jövőben. Rendeljük és rendeljük amint következik: 1 czikk. Mac-Mahon tábornagy, magentai herczeg, mind azon katonai haderők főtábornokául neveztetik ki, melyek a cl alonsi és Parisban vagy annak falai alatt egybegyült és egybegyülendő hadsereget képezik. A jelen rendelet végrehajtásával hadügyérünk bízatott meg. Kelt Reimsban 1870. aug. 21. Napoleon.“ „Levéltery Mac-Mahon tábornagyhoz“ Tábornagy! Összeköttetéseink Bazaine tanagygyal megszakadtak; a visszonyok komolyakká lettek. Hivatkozva az ön haz ifiságára és buzgalmára, önre ruházom át mindazon haderők fővezérletét, amelyekChalonsban, Parisban avagy Páris alatt állanak. Önre tábornok úr a legnagyobb dicsőség vár, az t. i. hogy verje meg s nyomja vissza az idegen invasiót. Ami engem illet, hogy semmi más politikai tekintet előtérbe ne lépjen mint a haza üdve, én az ön első katonája kívánok lenni, harczolni és győzni, vagy meghalni az ön oldala mellett, katonáim közepette.“ (A következő proklamatió Mac-Mahon számára szerkesztetek a fenebbi levéllel együtt.) „A császár reám ruházta mindazon katonai haderők fővezérségét, melyek a chalonsi sereggel együtt a főváros körül össze fognak gyülekezni. Leghőbb óhajom lett volna Bazaine tábornagy segélyére sietni, de éretten megfontolva a dolgot, beláttam, hogy e vállalat a jelen körülmények közt lehetetlen. Míg mi kelet felé nyer mi ránk, Páris védtelenül maradna s a nagy porosz sereg falai alá érhetne. Azon vereségek után, melyeket az első császárságtól szenvedett, Poroszország oly katonai szervezetet teremtett, mely képessé tette őt, jelentékeny haderőket állítani síkra. Páris erődítményei fel fogják tartóztatni az ellenséges áradatot s időt enged nekünk, hogy az ország összes erejét hasznosítsuk. A nemzeti lelkesültség nagy, a haza szilárdan áll; én bizalommal fogadom a császár által rám ruházott parancsnokságot. Katonák, számitok hazaszeretetekre, vitézségiekre s meg vagyok győződve, hogy legyőzzük az ellent és kiürült területünkről.“ Murat Achilles levele a császárhoz, melyhez az alább közölt igen érdekes számla volt eredetben csatolva, igy hangzik: „Sire! Sietek tudatni felségeddel megérkezésemet Párisba, hová kénytelen voltam visszatérni ügyeim rendezése végett. Legitt felséged rendelkezése alá bocsátom magamat, biztosítván, hogy mi sem fekszik inkább szívemen, mint kimutatni azon őszinte óhajomat, mikép egészen akarata szerint járhassak el. „Nyolcz havi tartózkodás után a Kaukázusban, visszatértem felség, hogy Afrikába menjek az új ezredhez, melyet felséged fivérem kérésére parancsnokságom alá adott s. Így kitöröljem felséged emlékéből a múltban elkövetett hibáimat. „Szerencsétlenségemre, felség, szomorú helyzetem távollétem alatt miben sem változott. Az eddig nyert összegek alig voltak elegendők, hogy velük becsületbeli adósságaimat törleszszem úgy, hogy mindazon kellemetlenségek és skandalumok, melyek elutazásomkor fenyegettek, fenyegetnek ma is. „Afrikában, valamint Párisban jelenlétem fel fogja kelteni hitelezőim dühét, üldözni, nyugtalanítani, elitélni fognak, naponkint szakadatlan reclamatióknak, fenyegetéseknek leszek kitéve, mit a részakarat nem mulasztand el kizsákmányolni, s felséged sokkal igazságosabb, semhogy kívánhatná, miszerint ily helyzetben ezredemhez menjek, hol az irántam nyilvánuló tekintetnélküliség minden becsülésétől megfosztana bajtársaimnak s létemet és szolgálatomat közepették teljesen lehetlenné tenné. „Nem bátorkodom kérni felségedet, hogy engedje meg, miszerint élőszóval festhessem le röviden a valódi helyzetet s adhassam elő a nehézségek elhárítására alkalmas módokat; mert a helyzet, melyet felségednek leírtak, nagyon is túlzott, mi czélból, nem tudom ; de kérem, higyje meg s legyen meggyőződve, hogy legfőbb gondom jó hajlamát megnyerni s hogy ezt elérjem, kész vagyok minden tőlem telhetőt megtenni. Felségednek legengedelmesebb unokatestvére és alattvalója. 1869 sept. 30. Achilles Murat.“ E levél szélére a szászár annal sajátkezüleg a következő szavakat irta: „Elutasítás. — A császár nem akar e dologba avatkozni.“"* A levélhez csatolt számlából kitűnik, hogy a Murat család 1864. év julius-november és 1865. év ápril és november hónapjaiban összesen 83,207 frank 45 c. subventiót kapott; hogy továbbá az egész császári család megállapított évi subventiója 1.310,975 frank; végül hogy Lucien Murat és családja 1852 óta összesen 4.362,562 frank 48 centime ot kapott a császártól. * Az „Ind. beige“ m. hó 28 áról ismét kapott léghajóval hírt Párisból, mely egyebek közt anynyira lelkesülteknek mondja a párisiakat, főleg mióta hírét vették, miszerint a dél erős seregeket küld a főváros alá, hogyha ma Bismarck elfogadni ajánlkoznék a Jules Favre által kínált föltételeket, egyetlen sou-t sem lennének hajlandók adni s nem akarnak más békét, mint amely egyértelmű lenne az ellenség tökéletes megsemmisítésével. Itt olvassuk továbbá, hogy az említett Ballot 100,000 frankot kapott azért, hogy Flourens ellen, mint agent provocateur fellépett, egy famosus democrata pedig 10,000 frankot azért, mert Thiers ellenében a jelöltséget elvállalta. Róma. Rómából a legmegnyugtatóbb híreket vesszük. A jelen órában a pápa és papsága képezi a legtöbb kérdés tárgyát. A pápa, mint a „Gazzeta del Popolo“ jelenti felvette a datariában havonkénti 52.000 tallérát. Utalványa a junta egyik tagja által volt ellenjegyezve. Ami elutazását illeti, e tekintetben azt mondják, mit sem határozhat. Miért? Azon egyszerű okból, mert bár megszűnt fejedelem lenni, még mindig pápa, s mint ilyen szent kötelességekkel bir. A szent atya pap-