Ellenőr, 1870. október (2. évfolyam, 16-46. szám)
1870-10-18 / 33. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 ft. — kr. Évnegyedre . . 6 ft. — kr. Félévre . . . 10 . — „ Egy hónapra 1980 ” Szerkesztési Iroda: Pesten, országút 38. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. 33. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. Minden értesítés a szerkesztőséghez Intézendő. Levelek: csak kézmentesen fogadtatnak el. Kedd, October 18. 1870. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri A nyílt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadóhivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrádi testvérek nyomdájában . Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. II. évfolyam. Az „Ellenőr“ ara Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Ajk Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, Két Sas utcza 14. sz.) .* Azon t. ez. előfizetőink, kik a lapot septemv. ...uur» is nugi»-«.«.. ..v ... méltóztassanak az „Ellenőr*4 eddigi és ezutáni Arai közt létező különbséget (mely October decemberi előfizetőink részére egy forintot tesz) akár előlegesen akár utólagosan, tetszésük szerint pótolni. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr44 részéről nem adatik, egy évre .... 20 forint — kr. félévre..........................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ A szent részvét neveiben. Francziaország háborúvért vidékeinek éhező népességét segélyezni adakoztak. A tegnapi kimutatás összege: frt kr. 215 franc, 5 m. arany, 1 tallér, 2 ez. frt, 6 ez. huszas és . . 2108.77 Kolozsvárról (Sámi Lászlóné harmadik gyűjtése): Karácsony Sándor gazdatiszt Keresztesről 5 frt, Halmágyi Sándorné 2 frt, Macskási Pálné 2 frt, Pataky Sándorné 1 frt, Cs. és D. egy megnyert fogadásból 5 frt. Összesen........................................... 15.* Elmélkedés a jelen háború felett. in. Azon gyásztapasztalások után, melyeken nem önhibája nélkül Francziaország 80 év óta keresztülment, azt kell hinnünk, hogy valahára sikerül a kormány vezetőinek állandósítani a köztársasági kormányrendszert. Hitünkben megerősít a közelebbi napok története. Páris minden vér, minden erőfeszítés nélkül elseperte a császári trónt, kikiáltotta a köztársaságot s Páris példáját minden kényszer nélkül egész Francziaország követte. A vidékre nézve a köztársasági kormányforma egy jelentőségű a decentralisatióval s kivivása a rég nélkülözött önkormányzatnak s egyszersmind emancipálása a megyéknek s nagyobb városoknak a főváros szeszélyétől s ennél fogva a vidék érdeke szorosan ezen kormányrendszerhez van kapcsolva. A nyárspolgárok és doctrinerek a szabadság és egyenlőség ezen megrögzött ellenei valahára bekezdik látni, hogy a rend és nyugalom, melyért a szabadságot készek voltak feláldozni, nem biztosítja sem összeharácsolt vagyonukat, sem politikai befolyásukat. Be kellett látniok, hogy a személyes hatalom kormánya sokkal inkább kockáztatja vagyonukat, esztelen költekezései s kalandok vállalatai által, mint a népuralom. A köztársaságban van zaj elég, olykor rendetlenség, de épen e zajban, ez átmenő rendetlenségben nyilatkozik a pezsgő élet, egyéni szabadság, önkormányzat és anyagi jóllét. Most az aranyozott bálványok egymásután ledőltek, a bourbonok idősb és ifjabb ága lejátszotta szerepét, a napóleoni átkos nymbust eloszlatta a sedani vérfürdő, be kell látnia a franczia nemzetnek, hogy sem a császárság, sem a királyság nem fér össze a népuralommal, egyik mint a másik centralisatiójával s vesztegetésre alapított burocraticus rendszerével — megöli az erkölcsiséget, kizárja az önkormányzatot, mely az egyéni szabadság s anyagi jóllét legfőbb biztosítéka. Ha ez iszonyú helyzetben, e kedvezőtlen viszonyok súlya alatt sikerül a köztársaságnak léterét biztosítani s magát consolidálni, a socialistákat kibékíteni, ha szükséges a közjó érdekében meg is fékezni, a munkát kiengesztelni a tőkével: ezen köztársaság az európai szabadelvűek Mekkája, vezérlő tűzoszlopa leend. A Spanyol köztársasági párt felbátorítva ezen siker által, egy erélyes fellépéssel véget fog vetni Prim és Serrano gyalázatos dictatorságának, mely e nemes nagyra törekvő nemzetet oly nevetséges színben tünteti fel. Olaszország — nem kell hozzá prófétai szellem — rövid időn követi latin testvéreit. * Ha ezen nyugati országokban ezen kérdés gyakorlati érvényre jut, akkor a szabadság ügye egész Európában biztosítva van. Hát Németországban a közös fegyverek győzelme után mi fog következni, mi leend az eredmény? ez a kérdés, mely második sorban a világot foglalkoztatja. — Az eredmény kétségenkivül Németország anyayi idő óta s annyi millióktól óhajtott egysége — hanem azt hiszem csalatkoznak, kik azon véleményt táplálják, hogy ezzel egy időre minden be van végezve, s Németország halad békésen a maga utján, s kifejtve szellemi és anyagi erejét, biztosítékul szolgál a béke újra megzavarása s az orosz panszlavistius törekvések ellen. J.J. UJLJ.U.UUJU VUJ JVUXVJV**J X VJijWU. t/1O térbe lép az egyesített Németország alkotmánya rendezésének kényes kérdése, mely bármikép fejeztessék be, számtalan érdek lesz általa megsértve. Az absolutista Junkerpárt, élén Vilmos királylyal, a Bismarck-féle álalkotmányosdiak, az alkotmányos monarchisták, mérsékelt republikánusok és socialdemocraták, kik az egység kérdésénél karöltve haladtak, külön táborokban sorakoznak, egyik sem lesz hajlandó engedni, egyik párt sem fogja meggyőződését alárendelni. A jelenlegi dicsőség mámora vajmi hamar eloszlik s az aranjuezi szép napoknak csak hamar vége lesz. A szó hatalma, a betű varázsa, a kard éle külellenségre nem találva , befelé fordul. De még ez nem elég, hozzájárul a megsértett provinciális érdek, mely nem engedi magát kibékíteni a nagyhatalmi állás csillogó parasisai által, itt a Bajor és Szász, stb. Poroszország ellen fordul s e téren együtt fognak állani absolutisták és demokraták, habár egészen külön szempontból. Szóval, itt okvetlen bekövetkezik, amit Olaszországnál tapasztaltunk, még nagyobb mértékben, még nagyobb szenvedéllyel. Nemcsak München, Drezda és Stuttgart, demég Waldeck, Pirmont is irigykedve és gyűlölséggel fog az irányadó s kegyet osztogató Poroszország s annak fővárosára tekinteni, mihelyt a kisebb provincziális fővárosok fénye halaványulni kezd a központ sugárzó napja fényében. Láttuk Olaszországban mi történt. A Balbo, Farini és Gioberti által felizgatott közvélemény elvkülönbség nélkül az egységes Italiáért rajongott. Garibaldi együtt harczolt az absolutista főurakkal és papokkal az idegenek kiűzése s Italia egységéért; amint Solferino és Sadova az egységet Rómán kívül bevégezte, abban az órában megszűnt a pártok egyesülése, a heterogén elemek, a provinciális érdekek tüstént előtérbe léptek. Még volt egy jelszó, melyben minden párt egyesült „Italia Róma fővárossal.“ Ez most megvan s a két nagypárt ismét elvált egymástól s Mazzini pártja már Róma elfoglalása napján kibontotta politikai zászlóját. Ez Olaszországban a helyzet. Pedig az olaszok oly despotáktól szabadultak meg, kik méltatlanok valának az emberi névre, s kik hitszegéseik, rablásaik, gyilkolásaik által a bagnóra lettek volna érdemesek s ezen szörnyetegek körmei közül jutottak egy humánus uralkodó kormánypálczája alá. Németországban az ellenkezőeset áll elő. Itt a kisebb uralkodók közül találkozott s találkozik jelenleg is szabadelvű, a mennyire t. i. uralkodó szabadelvű lehet. Ezen kisebb államok alkotmánya átalában szabadelvűbb, mint a Hohenzollereké volt valaha. Már most két eset állhat elő : Németország rendezésénél vagy Poroszország olvad be Németországba, s ennek folytán bizonyos compromissum jön létre, a pártok között egy alkotmányosság, mely az absolitismust semmiben sem gátolja — amilyen ma divatban van, mint nálunk is; talán Andrásy jóslata teljesül, a nagy Németországban is utánozzák az ideális szépségű és jóságú minden alkotmánybiztosítékot nélkülözhető delegatiót, — ezen esetre talán egy kevés időre meg lesz szelídítve a democratia, mely gyakran megelégszik a való helyett látszattal, de azért a vulkán nem alszik ki a hamu alatt. Vagy, mi valószínűbb, Németország olvad be Poroszországba, s lesz belőle, egy katonai s rendőri állam, egy caesarismus,mely elfojt minden szabadságot. Egyik mint másik esetben nem a civilisatio, hanem a reactio eszköze leen, a sadovai és sedani nymbussal környezett Németország. Ha ezen eset bekövetkezik, pedig okvetlen bekövetkezik, a franczia köztársaság a Napóleon bukása után kiontott ártatlan vérért iszonyúan meg lesz boszulva. Francziaországnak nem szükség kardját boszura kiélesíteni, elég leend a békés propaganda, a szabadság, az anyagi jóllét felvirágoztatása, s ekkor egy nemes, Sedán nélkül is békés után, csupán példája által megsemmisíti Németországban az absolutizmust. S ez leendő a legnemesebb hoszuállás. Ha a Hohenzollerek a korszellem intését meg nem értik, sem Bismarck ügyes diplomatiája, sem Moltke bámulatos stratégiája nem képes őket a bukástól megmenteni, mert szeretjük reményem, hogy nincs messze az az idő, midőn a népek grőfegái, sem a fegyverese nem fogják meggátolni a népek kibékülését. Jákobi nem áll egyedül, a múlt évben Bécsben lefolyt munkás per hangosan bizonyítja, mennyire el van ágazva Németországban a köztársaság cultusa. Hogy Európának és az átalános szabadság ügyének mi lesz nyeresége, ha a caesarismus Párisból Berlinbe ülteti át trónját, a feleletet minden gondolkodó fő megadhatja magának. Én nem félek a Franczia és Orosz szövetségtől, épp az elmondottaknál fogva. Francziaország, ha idővel haverra kerülne a dolog, maga erején kiegyenlítheti a számadást, mert leghűbb szövetségeseit Németországban fogja találni. Miután én így képzelem a jövőt, véleményem szerint sem Németországot, sem Olaszországot monarchiai rendszer alatt nem lehet úgy egyesíteni, hogy a civilisatio és szabadság ügyét előmozdítsák, s hogy a minden szellemi ösztönt s anyagi jóllétet, folytonosan zsibbasztó fegyveres béke barbár korszaka bezárassák, és hogy az olasz és német nép kielégítve legyen. Századok óta külön álló államok és államocskák nem áldozzák fel egyéniségüket önkormányzatukat még nemzetiségi czélból sem a monarchiairendszertől elvárhatlan centralisatiónak. Olaszországban: Sicilia, Nápoly, Velencze, Mailand, Piemont, Toscana ragaszkodnak önkormányzatokhoz jelenleg is, midőn Róma Italia fővárosa lett s ezen provintialis érdek időjártával nem kihalni, hanem még inkább növekedni fog. A bajor, szász, Hessen, Würtemberg s hannoverai nem fogja tűrni a Hohenzollerek centralisatióját. München, Drezda stb féltékeny lesz Berlinre. Szóval Német Népúgy mint Olaszország egysége csak köztársasági rendszer mellett vihető ki, mely egy lazán kezelt központihatalom mellett minden országnak és államocskának meghagyja önkormányzatát, fővárosi központját. A monarchiai rendszer különösen egy katonai s rendőri államban a nagyhatalmi állás feltartására, mindenütt centralizálni törekszik, míg a köztársaság meghagyja a részek önkormányzatát, de bensőleg annyival inkább egyesíti a tagokat s biztosítja a közremunkálást. Ez a világ minden köztársaságánál észlelhető, az egy franczia köztársaságot kivéve, de ezen szokatlan jelenséget a köztársaság akkori helyzete fejti meg, az önvédelmi kényszer, mely dictaturát ten szükségessé, különben kezdetben a köztársaság is a decentralisatiót tűzte zászlójára. Ezt látjuk az ókorban Hellasnál, a kis-ázsiai, róniai szabad városoknál, később Rómánál a köztársaság virágzó korában. Ezt látjuk a középkorban az olasz szabad városoknál, ahol minden nagyobb szabad város egy kis köztársaság volt hatalmas szabadságban, gazdag anyagi jóllétben ; — később schweiczi Cantonok, az újabb korban a németalföldi, s az északamerikai szabad státusoknál. Bámulatos, mennyi erőt, mennyi hatalmat tudtak kifejteni ezen szabad városok és apró államok az önkormányzat varázs vesszejével anyagi jóllét, vállalkozási szellem, tudomány s művészet minden ága gazdagon tenyészett a szabadság termékenyítő földjében. Az önkormányzat fejti meg e bámulatos haladást, mely a kedélyt derültté, élénkké, a szellemet munkássá és vállalkozóvá teszi. Anglia felvirágzásának nincs ellenmondása ,ezen elvvel, mert ott az önkormányzat századok óta ki volt fejtve, szigeti helyzete megmentette a rendes katonaságtól s az ezzel együttjáró szolgaságtól, különben is Angliát úgy lehet tekinteni, mint aristocraticus köztársaságot, minden erőt s hatalmat nélkülöző monarchiai tetőzettel. Egyébiránt ott is van elég tátongóseb. A mi közösügyes reformátoraink — lucus a non lucendo — midőn az önkorrmánzat előnyére nézve Északamerikára s Helvetiára történt hivatkozás, azt vetették ellene, hogy a monarchiával nem fér meg oly széles mérvű önkormányzat, mint a republicánus államokban hivatozik. Ennél sújtóbb váddal nem léphettek volna fel a monarchikus rendszer ellen, mert ha ez így van, akkor maguk mondták ki arra az elkárhoztató ítéletet, mert egy józan eszű nép sem fogja az önkormányzatot feláldozni a monarchia centralisaló rendszeréért. Arról legyenek meggyőződve a korlátlan hatalom s álalkotmányosság Don Quixottjai, hogy a jelen korban, midőn a népek erejök és joguk tudatára ébredtek vagy legalább ébredezni kezdenek, senki — bár LebICili. iSZiCOi/jte*uv nem fogják önkormányzati jogukat feladni s ha feladták gyávaságból vagy vezetőik maftájából, a legelső kedvező alkalmat felhasználják, hogy azt visszaszerezzék s a feladókat számadásra vonják. Még egy pár szám van, mielőtt czikkemet befejezném. Félreértés kikerüléséért meg kell jegyeznem, hogy én hazaárulásnak tartottam volna, ha kormányunk beavatkozik ,e kabinetháborúba, akár egyik, akár másik hadakozó fél mellett, még jelenleg is, midőn szívem egész melegével a franczia köztársaságnak kívánok győzelmet, a beavatkozást hazánk érdekében, kivált hazánk mostani helyzetében,eszélytelen lépésnek látnám: Magyarország nem tehet mást, mint jóakaró részvéttel kísérni az elárult nemzet halálküzdelmét. De ha minden külbefolyást nélkülöző hazánkra nézve a jóakaró semlegesség az egyedüli út, nem fojthatom le csodálkozásomat, hogy a két szomszéd latin fajnép oly bűnös közönyösséggel nézi testvérek égrekiáltó szenvedését. A háború most elvharczczá fejlődött, mely őket is közelről érdekli. Másodszor ki kell mondanom, hogy a Németországgali szívélyes szövetségről, átalában szövetségről hazánkban csak akkor lehet szó, ha az egyesítés művét a szabadság fogja megkoronázni, mert addig reánk nézve a Hohenzollerek Németországának barátsága semmivel sem hasznosabb, mint a közelmúltban a Napoleon Francziaországávali szövetség — egyik mint másik Damocles-kard a népek szabadsága felett. N é V t e 1 e n.*) Pest, október 17. Az most már egész bizonyosnak látszik, hogy ha a delegációk összeülnek, a közös minisztérium 520 millió póthitel megszavazását fogja kérni. Ha ez bizonyos , úgy bizonyos az is, hogy sem Austria, sem Magyarország nem fogják fedezni a rájuk eső részt a folyó bevételekből. Újabb adósságcsináláshoz kell tehát folyamodni. A bécsi új Presse értesülése szerint eziránt már tárgyalások is folytak az osztrák, a magyar és a közös pénzügyminiszerek között. A tárgyalásoknak eredményük még nem volt, de igen is — mond az új Presse — abban már mégis megállapodtak a különböző minisztériumok, jóllehet eleinte több eltérés volt köztük, miszerint afelett határozni, váljon az 52 miliónyi követelés hitelművelet által fedeztessék-e és mely hitelművelet által nem lehet a delegációk feladata. Nagyon különös, hogy ilyen dologban még tanácskozni is kell a minisztériumoknak. Ott van az 1867-iki XII. törvényczikk Ráth Mórnál 20 osztr kiért megszerezheti magának mindenki; abban meg van írva, mi a delegatiók feladata, mi nem. A XII. törvényczikk 41, 43. és 56-ik §-aiban világosan ki van mondva, hogy a közös miniszterek által előterjesztett követelést —legyen az rendes vagy rendkívüli — megadni vagy megtagadni a delegatiók feladata. Hogy mi után módon lesz fedezendő e követelés, ha a delegatiók által megszavaztatott, az a bécsi és pesti kormány, illetőleg a bécsi és pesti parlament dolga. Ha a megszavazott közös költségből — legyen az akár rendes budget,akár póthitel — az egyik fél a reá eső részt kölcsön nélkül is ki bírja fizetni, kifizeti, anélkül, hogy abban akadályoztatnék az által, hogy váljon a másik fél képes lesz-e szintén kölcsön nélkül, vagy csak kölcsön útján fedezni a reá eső részt. Ha egyik fél sem bír eleget tenni ebbeli kötelezettségének folyó bevételeiből, oly hitelműveletet tehet mindenik fél külön külön, amilyen neki tetszik. A hitelműveletet megtehetik közösen is, együttesen is, ha úgy akarják és ha meg tudnak egyezni, de ehez ismét semmi köze a delegációnak, ezt a két fél kormánya, illetőleg parlamentje határozza el. Ez oly világos, mint kétszer kettő négy. S ezen még konferencziákban rágódnak a miniszterek. Szép státusférfiak, az igaz, akik még a törvényeket sem ismerik, s hoszti tanácskozások által lopják az időt oly tárgy felett, melyett a törvény három sorban már régen eldöntött. Csávolszky Lajos. *) Ezen jeles és korszerű elmélkedésekre van néhány észrevételünk, melyeket elmondunk közelebbről. Szerkesztő, Pest, oct. 17. (n. r.) A háború, a hadtudomány elveinek annyi emberélet s vagyon árán való alkalmazása a gyakorlatban, nemcsak politikai eredményei által lesz nevezetes, hanem a tapasztalások azon összege által is, melyek folyama alatt gyűjtöttek. Ezen tapasztalások alakítólag hatnak a jövő képére. Az államok hadseregeiket nem csupán jelen röpke pillanatai, a jövő biztosításáért is tartják. Az adott jelenből kell igyekezni a jövő mesterévé lenni. Iliig lil(X Q \J l\ j Ausztria Sadova után sem okosabb, pedig éltet, vért, s mi drágább neki pénzt is áldozott a leczkéért. Milyek a már osztrák-magyar birodalom katonai reformjai? Röviden, a magyar honvédség műcsapatok, tüzérség, hadmérnök és táborkar nélkül segédcsapatok rangjánál följebb nem emelkedhetik. Lajtán túl csak most kezdik szervezni a landwehrt; a népfölkelés a törvényben van csak, s majd mint a franczia népet „illetéktelen beavatkozásért“ agyonpuffogtathatják, ezt is szervezni kellene a pihenés napjain; amit élelmezésnek hívnak, az békében koplaltatási rendszer, hadban éhhalál; az egészségügy fényes: a kórház nevére csend rend idején hideglázt kap a katona, háborúban pláne oda se jut; a ruházás rendes körülmények közt folt hátán foltból, a hadtéren még kevesebből áll, és így tovább a végtelenségig. Most az a ritka szerencse érte a birodalmat, hogy mások kárán tanulhatna. Nemcsak Európa államai, hanem Amerikából is katonai tekintélyek hajóznak a harczszínhelyére tanulmányozni a had-, harcrtani, egészségügyi s élelmezési haladásokat. Ilyen küldetéssel volt MacClellan Krímben, Moltke Amerikában, van most Sheridan a porosz táborban, sat. A poroszok az újabb harcászok által elítélt lovasságnak roppant hasznát veszik. Hol tanulták ? Amerikában a déliektől, s magától Mac Clellantól, ki lovasságot kérve az elnöktől legelső nevezi „a hadsereg csápjának.“ Nem itten idomult-e legelőször a hátultöltőkhöz a hareztan ? Nem tengeren túlról másolták-e a lazaretheket ? Míg mindezt eltanulták porosz szomszédaink, mit cselekedtek a mi katonáink? Mexikóban csatangoltak s megtanulták : nem bántsd a köztársaságot. Most szemünk előtt gördül le a legvéresebb küzdelmek egyike. Itt az alkalom. S mégis tábornokaink egyike sincs a harcrtéren, hanem itthon vizsgálják a gombok fényét, a bakkancsok fűzését. Oroszország és a többi államok az orvosok egész raját küldik legalább most tanulmányozni ,a lazarethek szervezetét. Melyek annyi életet, tehetséget — vagy ha ez a generális urak előtt nem érv, — hát katonát mentenek meg a nyomorult elpusztulástól. S az osztrák magyar birodalomban az az újság, hogy Törökország nagy kecsegtetéssel orvosokat toborz. Francziaország is ily gondatlan volt babérain, mint közös hadseregünk vereségei halmazán ? A csehországi németek programmja. Csehországban nagyban folynak az agitatiók az egyenes reichsrathi választásokra. Két nagy párt van egymással szemközt: a cseh és német párt, vagyis, kik módosítani akarják az alkotmányt és akik ragaszkodnak az alkotmányhoz. Ez utóbbiak felhívást intéztek Csehország nénémet ajkú lakosaihoz, mely felhívás a párt politikai programmjául lévén tekinthető, megismertetjük azt az olvasóval. A felhívás ekkép szól: A német néphez Csehországban! Az 1870. oct. 5-dikéről kelt császári pátens elrendeli a reiebsrath-választások közvetlen véghezvitelét s lehetségessé teszi ezáltal Csehország képviseltetését a reichsrathban, mit a landtag többsége kieszközölni ismételt határozatok által iparkodott. Hű meggyőződésben, hazaszeretetében Csehország német népe megmásithatlanul a birodalom s a kiegyezkedés mellett van, s ismervén kötelességeit mindkettő irányában, valamint ismervén a helyzet komolyságát is, a választás nagyjelentőségű cselekményét azon egységgel fogja tudni véghezvinni, mely a közös érzüleben gyökerezik és a biztos sikernek egyedüli kezességét képezi. A csehországi németek, Austria és részei államjogául csak azon nyilvánossogot ismerik el, mely élő forrását az alkotmányban birja s fejlődését és megfejtését csak az államalaptörvények által fölmutatott utón találhatja, melynek elhagyása a tisztasog ellen megszegés és erőszak lenne. Az alkotmány nemcsak alakot kölcsönzőt alapja a nyilvános jognak, s ez mindeneklőttszabadelvű tartalmánál fogva értékes és drága, s a nyújtott biztosítékok által, melynek messze kihatásáról s jelentőségéről a tényleges, még ellenségei által sem mellőzött gyakorlat fényes bizonyítékot nyújt. Azért a csehországi németeket nem is elégíti ki, hogy az alkotmány puszta alakját óvják, azoknak kell vagyis inkább fognak minden oly kormánypolitika ellen a leghatározottabb úton föllépni,mely az alkotmányt alkotmányszerű úton lényegéből kivetkőzteti, mely minden terv s határ nélkül egyenesíti az alkotmány változtatások utján s a pillanatnak föláldozván a jövőt még az oly sokszoros erőlködés után megnyert alapját a nyilvános jognak is áldozatul hozza. Csak a parlamenti teljes kellékekkel ellátott központi képviselet — hangzik tovább a fölhites — és soha sem azon hatalom fölosztása bizonyos számú tartományi gyűlésekre nyújt biztosítékot a takarékosabb háztartásra a nép jóllétére, és az alig megkezdett gazdálkodás elhaladásának erős kifejtésére; éretlen ítéletre számított parázis az, midőn a föderalistikus szervezés mint a boldogság paradicsomának s az adó-kisebbitésnek kulcsa dicsértetik.