Ellenőr, 1870. október (2. évfolyam, 16-46. szám)

1870-10-18 / 33. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 ft. — kr.­­ Évnegyedre . . 6 ft. — kr. Félévre . . . 10 . — „­­ Egy hónapra 1­9­80 ” Szerkesztési Iroda: Pesten, országút 38. s­z­á­m. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. 33. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. Minden értesítés a szerkesztőséghez Intézendő. Levelek: csak kéz­mentesen fogadtatnak el. Kedd, October 18. 1870. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri­­ A nyílt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásért . . . . 10 kr.­­ Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas­ utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó­hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrádi testvérek nyomdájában . Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. II. évfolyam. A­z „Ellenőr“ ara Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Ajk Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, Két Sas utcza 14. sz.) .* Azon t. ez. előfizetőink, kik a lapot septemv. ...uur» is n­u­gi»-«.«.. ..v ... méltóztassanak az „Ellenőr*4 eddigi és ezutáni Arai közt létező különbséget (mely October decemberi előfizetőink részére egy forintot tesz) akár előlege­sen akár utólagosan, tetszésük sze­­rint pótolni. Százalék a könyvárusi utón történő meg­rendelések után az „Ellenőr44 részéről nem adatik, egy évre .... 20 forint — kr. félévre..........................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ A szent részvét neveiben. Francziaország háborúvért vidékeinek éhező népességét segélyezni adakoztak. A tegnapi kimutatás összege: frt kr. 215 franc, 5 m. arany, 1 tallér, 2 ez. frt, 6 ez. huszas és . . 2108.77 Kolozsvárról (Sámi Lászlóné harmadik gyűjtése): Karácsony Sándor gazdatiszt Ke­resztesről 5 frt, Halmágyi Sán­­dorné 2 frt, Macskási Pálné 2 frt, Pataky Sándorné 1 frt, Cs. és D. egy megnyert­­ fogadásból 5 frt. Összesen........................................... 15.­*­ Elmélkedés a jelen háború felett. in. Azon gyász­tapasztalások után, melye­ken nem önhibája nélkül Francziaország 80 év óta keresztülment, azt kell hinnünk, hogy valahára sikerül a kormány vezetőinek állandósítani a köztársasági kormányrend­­szert. Hitünkben megerősít a közelebbi na­pok története. Páris minden vér, minden erőfeszítés nélkül elseperte a császári trónt, kikiáltotta a köztársaságot s Páris példáját minden kényszer nélkül egész Francziaország kö­vette. A vidékre nézve a köztársasági kormány­forma egy jelentőségű a decent­ralisatióval s kivivása a rég nélkülözött önkormányzat­nak s egyszersmind emancipálása a megyék­nek s nagyobb városoknak a főváros sze­szélyétől s ennél fogva a vidék érdeke szo­rosan ezen kormányrendszerhez van kap­csolva. A nyárspolgárok és doctrinerek a sza­badság és egyenlőség ezen megrögzött elle­nei valahára bekezdik látni, hogy a rend és nyugalom, melyért a­­ szabadságot készek voltak feláldozni, nem biztosítja sem össze­harácsolt vagyonukat, sem politikai befolyá­sukat. Be kellett látniok, hogy a személyes hatalom kormánya sokkal inkább koc­káz­­tatja vagyonukat, esztelen költekezései s kalandok­ vállalatai által, mint a nép­uralom. A köztársaságban van zaj elég, olykor rendetlenség, de épen e zajban, ez átmenő rendetlenségben nyilatkozik a pezsgő élet, egyéni szabadság, önkormányzat és anyagi jóllét. Most az aranyozott bálványok egy­másután ledőltek, a bourbonok idősb és if­jabb ága lejátszotta szerepét, a napóleoni átkos nymbust eloszlatta a sedani vérfürdő, be kell látnia a franczia nemzetnek, hogy sem a császárság, sem a királyság nem fér össze a népuralommal, egyik mint a másik centralisatiójával s vesztegetésre alapított burocraticus rendszerével — megöli az er­­kölcsiséget, kizárja az önkormányzatot, mely az egyéni szabadság s anyagi jóllét legfőbb biztosítéka. Ha ez iszonyú helyzetben, e kedvezőt­len viszonyok súlya alatt sikerül a köztár­saságnak léterét biztosítani s magát conso­­lidálni, a socialistákat kibékíteni, ha szüksé­ges a közjó érdekében meg is fékezni, a munkát kiengesztelni a tőkével: ezen köz­társaság az európai szabadelvűek Mekkája, vezérlő tűzoszlopa leend. A Spanyol köztársasági párt felbátorítva ezen siker által, egy erélyes fellépéssel véget fog vetni Prim és Serrano gyalázatos dic­­tatorságának, mely e nemes nagyra törekvő nemzetet oly nevetséges színben tünteti fel. Olaszország — nem kell hozzá prófé­tai szellem — rövid időn követi latin testvéreit. * Ha ezen nyugati országokban ezen kérdés gyakorlati érvényre jut, akkor a szabadság ügye egész Európában bizto­sítva van. Hát Németországban a közös fegyve­rek győzelme után mi fog következni, mi leend az eredmény? ez a kérdés, mely má­sodik sorban a világot foglalkoztatja. — Az eredmény kétségenkivül Németország any­­ayi idő óta s annyi millióktól óhajtott egy­sége — hanem azt hiszem csalatkoznak, kik azon véleményt táplálják, hogy ezzel egy időre minden be van végezve, s Né­metország halad békésen a maga utján, s kifejtve szellemi és anyagi erejét, biztosí­tékul szolgál a béke újra megzavarása s az­ orosz panszlavisti­us törekvések ellen. J.J. UJLJ.U.U­UJU VUJ JVUXVJV**J X VJijWU. t/1O térbe lép az egyesített Németország alkot­mánya rendezésének kényes kérdése, mely bármikép fejeztessék be, számtalan érdek lesz általa megsértve. Az absolutista Junkerpárt, élén Vilmos kir­álylyal, a Bismarck-féle álalkotmányosdiak, az alkotmányos monarchisták, mérsékelt republikánusok és socialdemocraták, kik az egység kérdésénél karöltve haladtak, külön táborokban sorakoznak, egyik sem lesz haj­landó engedni, egyik párt sem fogja meg­győződését alárendelni. A jelenlegi dicsőség mámora vajmi ha­mar eloszlik s az aranjuezi szép napoknak csak hamar vége lesz. A szó hatalma, a betű varázsa, a kard éle külellenségre nem találva , befelé fordul. De még ez nem elég, hozzájárul a megsértett provinciális érdek, mely nem engedi magát kibékít­eni a nagyhatalmi állás csillogó parasisai által, itt a Bajor és Szász, stb. Poroszország ellen fordul s e té­ren együtt fognak állani absolutisták és demokraták, habár egészen külön szem­pontból. Szóval, itt okvetlen bekövetkezik, a­mit Olaszországnál tapasztaltunk, még na­gyobb mértékben, még nagyobb szenve­déllyel. Nemcsak München,­ Drezda és Stuttgart, de­­még Waldeck, Pirmont is irigykedve és gyűlölséggel fog az irányadó s kegyet osztogató Poroszország s annak fő­városára tekinteni, mihelyt a kisebb pro­­vincziális fővárosok fénye halaványulni kezd a központ sugárzó napja fényében. Láttuk Olaszországban mi történt. A Balbo, Farini és Gioberti által felizgatott közvélemény elvkülönbség nélkül az egy­séges Italiáért rajongott. Garibaldi együtt harczolt az absolutista főurakkal és papok­kal az idegenek kiűzése s Italia egységéért; a­mint Solferino és Sadova az egységet Rómán kívül bevégezte, abban az órában megszűnt a pártok egyesülése, a heterogén elemek, a provinciális érdekek tüstént elő­térbe léptek. Még volt egy jelszó, melyben minden párt egyesült „Italia Róma fővárossal.“ Ez most megvan s a két nagypárt ismét el­vált egymástól s Mazzini pártja már Róma elfoglalása napján kibontotta politikai zász­lóját. Ez Olaszországban a helyzet. Pedig az olaszok oly despotáktól szabadultak meg, kik méltatlanok valának az emberi névre, s kik hitszegéseik, rablásaik, gyilko­lásaik által a bagnóra lettek volna érde­mesek s ezen szörnyetegek körmei közül jutottak egy humánus uralkodó kormány­­pálczája alá. Németországban az ellenkező­­eset áll elő. Itt a kisebb uralkodók közül találko­zott s találkozik jelenleg is szabadelvű, a mennyire t. i. uralkodó szabadelvű lehet. Ezen kisebb államok alkotmánya átalában szabadelvűbb, mint a Hohenzollereké volt valaha. Már most két eset állhat elő : Német­ország rendezésénél vagy Poroszország ol­vad be Németországba, s ennek folytán bi­zonyos compromissum jön létre, a pártok között egy alkotmányosság, mely az ab­­solitismust semmiben sem gátolja — a­mi­lyen ma divatban van, mint nálunk is; ta­lán Andrásy jóslata teljesül, a nagy Német­országban is utánozzák az ideális szépségű és jóságú minden alkotmánybiztosítékot nél­külözhető delegatiót, — ezen esetre talán egy kevés időre meg lesz szelídítve a de­­mocratia, mely gyakran megelégszik a való helyett látszattal, de azért a vulkán nem alszik ki a hamu alatt. Vagy, mi való­színűbb, Németország olvad be Porosz­­országba, s lesz belőle, egy katonai s rend­őri állam, egy caesarismus,­mely elfojt min­den szabadságot. Egyik mint másik eset­ben nem a civilisatio, hanem a reactio esz­köze leen, a sadovai és sedani nymbussal környezett Németország. Ha ezen eset bekövetkezik, pedig ok­vetlen bekövetkezik, a franczia köztársaság a Napóleon bukása után kiontott ártatlan vérért iszonyúan meg lesz boszulva. Francziaországnak nem szükség kardját boszura kiélesíteni, elég leend a békés pro­paganda, a szabadság, az anyagi jóllét fel­virágoztatása, s ekkor egy nemes, Sedán nélkül is békés után, csupán példája által megsemmisíti Németországban az absolutiz­­must. S ez leendő a legnemesebb hoszuállás. Ha a Hohenzollerek a korszellem inté­sét meg nem értik, sem Bismarck ügyes diplomatiája, sem Moltke bámulatos straté­giája nem képes őket a bukástól meg­menteni, mert szeretjük remény­em, hogy nincs messze az az idő, midőn a népek g­rőfegái,­ sem a fegyver­ese nem­ fogják meggátolni a népek kibékülését. Jákobi nem áll egyedül, a múlt évben Bécsben lefolyt munkás per hangosan bizo­nyítja, mennyire el van ágazva Németország­ban a köztársaság cultusa. Hogy Európának és az átalános szabadság ügyének mi lesz nye­resége, ha a caesarismus Párisból Berlinbe ülteti át trónját, a feleletet minden gon­dolkodó fő megadhatja magának. Én nem félek a Franczia és Orosz szö­vetségtől,­ épp az elmondottaknál fogva. Francziaország, ha idővel haverra kerülne a dolog, maga erején kiegyenlítheti a szám­adást, mert leghűbb szövetségeseit Német­országban fogja találni. Miután én így képzelem a jövőt, véle­ményem szerint sem Németországot, sem Olaszországot monarchiai rendszer alatt nem lehet úgy egyesíteni, hogy a civilisatio és szabadság ügyét előmozdítsák, s hogy a minden szellemi ösztönt s anyagi jóllétet, folytonosan zsibbasztó fegyveres béke bar­­bár korszaka bezárassák, és hogy az olasz és német nép kielégítve legyen. Századok óta külön álló államok és­ államocskák nem áldozzák fel egyéniségüket önkormányzatukat még nemzetiségi czélból sem a monarchiai­­rendszertől elvárhat­lan centralisatiónak. Olaszországban: Sicilia, Nápoly, Ve­­lencze, Mailand, Piemont, Toscana ragasz­kodnak önkormányzatokhoz jelenleg is, mi­dőn Róma Italia fővárosa lett s ezen pro­­vintialis érdek időjártával nem kihalni, ha­nem még inkább növekedni fog. A bajor, szász, Hessen, Würtemberg s hannoverai nem fogja tűrni a Hohenzolle­­rek centralisatióját. München, Drezda stb féltékeny lesz Berlinre. Szóval Német N­épúgy mint Olasz­ország egysége csak köztársasági rendszer mellett vihető ki, mely egy lazán kezelt központi­­hatalom mellett minden ország­nak és államocskának meghagyja önkormány­zatát, fővárosi központját. A monarchiai rendszer különösen egy katonai s rendőri államban a nagyhatalmi állás feltartására, mindenütt centralizálni törekszik, míg a köztársaság meghagyja a részek önkormányzatát, de bensőleg annyi­val inkább egyesíti a tagokat s biztosítja a közremunkálást. Ez a világ minden köztársaságánál ész­lelhető, az egy franczia köztársaságot ki­véve, de ezen szokatlan jelenséget a köz­társaság akkori helyzete fejti meg, az ön­védelmi kényszer, mely dictaturát ten szük­ségessé, különben kezdetben a köztársaság is a decentralisatiót tűzte zászlójára. Ezt látjuk az ó­korban Hellasnál, a kis-ázsiai, róniai szabad városoknál, később Rómánál a köztársaság virágzó korában. Ezt látjuk a középkorban az olasz szabad városoknál, a­hol minden nagyobb szabad város egy kis köztársaság volt ha­talmas szabadságban, gazdag anyagi jóllét­ben ; — később schweiczi Cantonok, az újabb korban a német­alföldi, s az észak­amerikai szabad státusoknál. Bámulatos, mennyi erőt, mennyi ha­talmat tudtak kifejteni ezen szabad váro­sok és apró államok az önkormányzat va­rázs vesszejével­ anyagi jóllét, vállalkozási szellem, tudomány s művészet minden ága gazdagon tenyészett a szabadság terméke­nyítő földjében. Az önkormányzat fejti meg e bámu­latos haladást, mely a kedélyt derültté, élénkké,­ a szellemet munkássá és vállalko­zóvá teszi. Anglia felvirágzásának nincs ellenmon­dása ,ezen elvvel, mert ott az önkormány­zat századok óta ki volt fejtve, szigeti hely­zete megmentette a rendes katonaságtól s az ezzel együttjáró szolgaságtól, különben is Angliát úgy lehet tekinteni, mint aristo­­craticus köztársaságot, minden erőt s ha­talmat nélkülöző monarchiai tetőzettel. Egyébiránt ott is van elég tátongó­­seb. A mi közösügyes reformátoraink — lucus a non lucendo — midőn az önkor­r­mánz­at előnyére nézve Északamerikára s Helvetiára történt hivatkozás, azt vetették ellene, hogy a monarchiával nem fér meg oly széles mérvű önkormányzat, mint a re­­publicánus államokban hivatozik. Ennél sújtóbb váddal nem léphettek volna fel a monarchikus rendszer ellen, mert ha ez így van, akkor maguk mondták ki arra az elkárhoztató ítéletet, mert egy józan eszű nép sem fogja az önkormányza­tot feláldozni a monarchia centralisaló rend­szeréért. Arról legyenek meggyőződve a korlát­lan hatalom s álalkotmányosság Don Quixott­­jai, hogy a jelen korban, midőn a népek erejök és joguk tudatára ébredtek vagy legalább ébredezni kezdenek, senki — bár­ LebICili. iSZiCOi/jte*uv nem fog­ják önkormányzati jogukat feladni s ha feladták gyávaságból vagy vezetőik maf­tájából, a legelső kedvező alkalmat felhasználják, hogy azt visszaszerezzék s a feladókat számadásra vonják. Még egy pár szám van, mielőtt czik­­kemet befejezném. Félreértés kikerüléséért meg kell jegyeznem, hogy én hazaárulásnak tartottam volna, ha kormányunk beavat­kozik ,e kabinet­háborúba, akár egyik, akár másik hadakozó fél mellett, még jelenleg is, midőn szívem egész melegével a franczia köztársaságnak kívánok győzelmet, a be­avatkozást hazánk érdekében, kivált hazánk mostani helyzetében,­eszélytelen lépésnek látnám: Magyarország nem tehet mást, mint jóakaró részvéttel kísérni az elárult nemzet halál­küzdelmét. De ha minden külbe­folyást nélkülöző hazánkra nézve a jóakaró semlegesség az egyedüli út, nem fojthatom le csodálko­zásomat, hogy a két szomszéd latin fajnép oly bűnös közönyösséggel nézi testvérek égrekiáltó szenvedését. A háború most elv­­harczczá fejlődött, mely őket is közelről érdekli. Másodszor ki kell mondanom, hogy a Németországgali szívélyes szövetségről, áta­lában szövetségről hazánkban csak akkor lehet szó, ha az egyesítés művét a szabadság fogja megkoronázni, mert addig reánk nézve a Ho­­henzollerek Németországának barátsága sem­mivel sem hasznosabb, mint a közel­múlt­ban a Napoleon Francziaországávali szö­vetség — egyik mint másik Damocles-kard a népek szabadsága felett. N é V t e 1 e n.*) Pest, október 17. Az most már egész bizonyosnak látszik, hogy ha a delegációk összeülnek, a közös minisz­térium 52­0 millió póthitel megszavazását fogja kérni. Ha ez bizonyos , úgy bizonyos az is, hogy sem Austria, sem Magyarország nem fogják fedez­ni a rájuk eső részt a folyó bevételekből. Újabb adósságcsináláshoz kell tehát folya­modni. A bécsi új Presse értesülése szerint eziránt már tárgyalások is folytak az osztrák, a magyar és a közös pénzügyminiszerek között. A tárgyalá­soknak eredményük még nem volt, de igen is — mond az új Presse — abban már még­is meg­állapodtak a különböző minisztériumok, jóllehet eleinte több eltérés volt köztük, miszerint afe­lett határozni, váljon az 52 miliónyi követelés hitelművelet által fedez­tessék-e és mely hitel­művelet által nem lehet a delegációk feladata. Nagyon különös, hogy ilyen dologban még tanácskozni is kell a minisztériumoknak. Ott van az 1867-iki XII. törvényczikk Ráth Mórnál 20 osztr kiért megszerezheti magának mindenki; abban meg van írva, mi a delegatiók feladata, mi nem. A XII. törvényczikk 41, 43. és 56-ik §-ai­­ban világosan ki van mondva, hogy a közös mi­niszterek által előterjesztett követelést —legyen az rendes vagy rendkívüli — megadni vagy meg­tagadni a delegatiók feladata. Hogy mi után mó­don lesz fedezendő e követelés, ha a delegatiók által megszavaztatott, az a bécsi és pesti kor­mány, illetőleg a bécsi és pesti parlament dolga. Ha a megszavazott közös költségből — le­gyen az akár rendes budget,­akár póthitel — az egyik fél a reá eső részt kölcsön nélkül is ki bírja fizetni, kifizeti, anélkül, hogy abban akadályoztatnék az által, hogy váljon a másik fél képes lesz-e szin­tén kölcsön nélkül, vagy csak kölcsön útján fedezni a reá eső részt. Ha egyik fél sem bír eleget tenni ebbeli kö­telezettségének folyó bevételeiből, oly hitelműve­­letet tehet mindenik fél külön külön, amilyen neki tetszik. A hitelműveletet megtehetik közösen is, együttesen is, ha úgy akarják és ha meg tudnak egyezni, de ehez ismét semmi köze a delegáció­­nak, ezt a két fél kormánya, illetőleg parlamentje határozza el. Ez oly világos, mint kétszer kettő négy. S ezen még konferencziákban rágódnak a minisz­terek. Szép státusférfiak, az igaz, akik még a tör­vényeket sem ismerik, s hoszti tanácskozások ál­tal lopják az időt oly tárgy felett, melyett a tör­vény három sorban már régen eldöntött. Csávolszky Lajos. *) Ezen jeles és korszerű elmélkedésekre van né­hány észrevételünk, melyeket elmondunk közelebbről. Szerkesztő, Pest, oct. 17. (n. r.) A háború, a hadtudomány elveinek annyi emberélet s vagyon árán való alkalmazása a gyakorlatban, nemcsak politikai eredményei ál­tal lesz nevezetes, hanem a tapasztalások azon összege által is, melyek folyama alatt gyűjtöttek. Ezen tapasztalások alakítólag hatnak a jövő képére. Az államok hadseregeiket nem csupán je­len röpke pillanatai, a jövő biztosításáért is tart­ják. Az adott jelenből kell igyekezni a jövő mes­terévé lenni. Iliig lil(X Q \J l\ j Ausztria Sadova után sem okosabb, pedig éltet, vért, s mi drágább neki pénzt is áldozott a lecz­­kéért. Milyek a már­ osztrák-magyar birodalom ka­tonai reformjai? Röviden, a magyar honvédség műcsapatok, tüzérség, hadmérnök­ és táborkar nélkül segédcsa­patok rangjánál följebb nem emelkedhetik. Lajtán túl csak most kezdik szervezni a landwehrt; a népfölkelés a törvényben van csak, s majd mint a franczia népet „illetéktelen beavatkozásért“ agyon­­puffogtathatják, ezt is szervezni kellene a pihenés napjain; a­mit élelmezésnek hívnak, az békében koplaltatási rendszer, hadban éhhalál; az egész­ségügy fényes: a kórház nevére csend rend ide­jén hideglázt kap a katona, háborúban pláne oda se jut; a ruházás rendes körülmények közt folt hátán foltból, a hadtéren még kevesebből áll, és így tovább a végtelenségig. Most az a ritka szerencse érte a birodalmat, hogy mások kárán tanulhatna. Nemcsak Európa államai, hanem Amerikából is katonai tekintélyek hajóznak a harczszínhelyére tanulmányozni a had-, harcrtani, egészségügyi s élelmezési haladásokat. Ilyen küldetéssel volt Mac­Clellan Krímben, Moltke Amerikában, van most Sheridan a porosz tábor­ban, sat. A poroszok az újabb harcászok által elítélt lovasságnak roppant hasznát veszik. Hol tanulták ? Amerikában a déliektől, s magától Mac Clellantól, ki lovasságot kérve az elnöktől legelső nevezi „a hadsereg csápjának.“ Nem itten idomult-e legelő­ször a hátultöltőkhöz a hareztan ? Nem tengeren túlról másolták-e a lazaretheket ? Míg mindezt el­tanulták porosz szomszédaink, mit cselekedtek a mi katonáink? Mexikóban csatangoltak s megta­nulták : nem bántsd a köztársaságot. Most szemünk előtt gördül le a legvéresebb küzdelmek egyike. Itt az alkalom. S mégis tábor­nokaink egyike sincs a harcrtéren, hanem itthon vizsgálják a gombok fényét, a bakkancsok fű­zését. Oroszország és a többi államok az orvosok egész raját küldik legalább most tanulmányozni ,a lazarethek szervezetét. Melyek annyi életet, tehet­séget — vagy ha ez a generális urak előtt nem érv, — hát katonát mentenek meg a nyomorult elpusztulástól. S az osztrák magyar birodalomban az az újság, hogy Törökország nagy kecsegtetés­­sel orvosokat toborz. Francziaország is ily gondatlan volt babérain, mint közös hadseregünk vereségei halmazán ? A csehországi németek programmja. Csehországba­n nagyban folynak az agitatiók az egyenes reichsrathi választásokra. Két nagy párt van egymással szemközt: a cseh és német párt, vagy­is, kik módosítani akarják az alkotmányt és a­kik ragaszkodnak az alkotmány­hoz. Ez utóbbiak felhívást intéztek Csehország né­­német ajkú lakosaihoz, mely felhívás a párt politi­kai programmjául lévén tekinthető, megismertet­jük azt az olvasóval. A felhívás ekkép szól: A német néphez Csehországban! Az 1870. oct. 5-dikéről kelt császári pátens elrendeli a reiebsrath-választások közvetlen véghezvitelét s le­hetségessé teszi ezáltal Csehország képviseltetését a reichsrathban, mit a landtag többsége kieszkö­zölni ismételt határozatok által iparkodott. Hű meggyőződésben, hazaszeretetében Cseh­ország német népe megmásithatlanul a birodalom s a kiegyezkedés mellett van, s ismervén köteles­ségeit mindkettő­­ irányában, valamint ismervén a helyzet komolyságát is, a választás nagyjelentősé­gű cselekményét azon egységgel fogja tud­ni véghezvinni, mely a k­özös érzüle­­ben gyökerezik és a biztos sikernek egyedüli kezességét képezi. A csehországi németek, Austria és részei államjogául csak azon nyil­vánossogot ismerik el, mely élő for­rását az alkotmányban birja s fejlő­dését és megfejtését csak az állam­­alaptörvények által fölmutatott utón találhatja, melynek elhagyása a tisz­­tasog ellen megszegés és erőszak lenn­e. Az alkotmány nemcsak alakot kölcsönzőt alapja a nyilvános jognak, s ez mindeneklőtt­­szabadelvű tartalmánál fogva értékes és drága, s a nyújtott biztosítékok által, melynek messze kiha­tásáról s jelentőségéről a tényleges, még ellensé­gei által sem mellőzött gyakorlat fényes bizonyí­tékot nyújt. Azért a csehországi németeket nem is elégíti ki, hogy az alkotmány puszta alakjá­t óvják, azoknak kell vagyis inkább fognak minden oly kor­­mány­politika ellen a leghatározot­tabb úton föllépni,mely az alkotmányt alkotmányszerű úton lényegéből ki­ve­t­k­ő­zteti, mely minden terv s határ nél­kül egyenesíti az alkotmány változtatások utján s a pillanatnak föláldozván a jövőt még az oly sok­szoros erőlködés után megnyert alapját a nyilvá­nos jognak is áldozatul hozza. Csak a parla­menti teljes kellékekkel ellátott köz­ponti képviselet — hangzik tovább a fölhi­­tes — és soha sem azon hatalom föl­os­ztása bizonyos számú tartományi gyűlésekre nyújt biztosítékot a taka­rékosabb háztartásra a nép jóllété­re­­, és az alig megkezdett gazdálkodás elhala­dásának erős kifejtésére; éretlen ítéletre számí­tott parázis az, midőn a föderalistikus szervezés mint a boldogság paradicsomának s az adó-kisebbi­­tésnek kulcsa dicsértetik.

Next