Ellenőr, 1870. október (2. évfolyam, 16-46. szám)

1870-10-22 / 37. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 ft. — kr. Évnegyedre . , 5 ft. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ ügyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, országút 38. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 37. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. * A lapot illető réklamátiók Légrády testvérek irodájába (2 sas-uteza 24. sz.) intézendők. Szombat, October 22. 1870. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri A nyilt-tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest , sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. II. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre.................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, Két Sas utcza 14. sz.) Qflp’ Azon t. ez. előfizetőink, kik a lapot September utánra is megrendelték, méltóztassanak az „Ellenőr“ eddigi és ezutániorai közt létező különbséget (mely October-decemberi előfizetőink részére egy forintot tesz) akár előlegesen akár utólagosan, tetszésük szerint pótolni. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. A szent részvét nevében. (Második gyűjtés.) Francziaország háborúvert vidékeinek éhező népességét segélyezni adakoztak. frt. kr. A tegnapi kimutatás összege: 10 frank és.......................................135.27 Balajthi Ferdinand bereg-ujfalusi ev. ref. lelkész gyűjtése . . 5.— Hollós László................................ 1.— Még egyszer az északnémet sógor. I. Az A. E. I. O. U. (Austria Brst In Orbe Ultima) soha sem volt inkább kétségbe vonható, mint istennek a poroszok által jelenleg viselt dolgai folytán. Ez általános hit. Es geht alles aus’n Leim — mondják maguk a legosztrákabbak is. Kossuthnak sokat gúnyolt utópiája, a dunai confoederatió, melyet egyedül Deák Ferencz méltatott kellőleg, midőn a delegatió intézményét ezen confoederatió részére szánta, mindinkább úgy tűnik elő, mint kikerülhetetlen részlete Európa horoscopjának. Meglesz ezen confoederatió hiszem, de nem ambuláns országgyűlésekkel egyszer Pesten, máskor Bukarestben, harmadszor Belgrádban stb. sorban mint az orvosok és természettudósok vándorgyűlései, nem is Reichsruthtal vagy delegációkkal, hanem meglesz mint egy csoport független államból alakult tisztán nemzetközi szövetség, melyet közös érdek tart össze. Ez azonban nem fog létrejönni egy lábdobbantásra. Európának délkeleti része egy történelmi ethnographiai, nemzetiségi, culturai chaos. Összezavarták ezt hunok, magyarok, majd a török s az osztrák ház, úgy hogy bármely erős vegyészeti reagensek is nem egy könnyen fognak rendes alakú és színű jegéczeket előállítani ily szívetlen s idomtalan zagyvalékból. Benn vagyunk a külpolitikában. Magyar ember mindeddig alig foglalkozott komolyan efelével. Azt hallottuk, olvastuk történelmi munkákból, hogy Ausztria is a nagyhatalmak közé tartozik, s a nagy franczia forradalom idejében, a szent szövetség korszakában, ő volt Európában a tánczingerlő. De alig jutott eszünkbe, hogy hát ezen Ausztria voltaképen mi volnánk. Csak olykor vettük észre magunkat, midőn ujonczot, pénzt, insurgenst kértek. Úgy jártunk azután, mint a székely góbé: „csak hallgatom, mi susog hátul; hátranézek, hát látom, hogy engem vernek.“ Az 1848—49-ki forradalom gyönge diplomatiai kísérletei után 1865-ben a felirati vita alkalmával jött először szóba nyilvánosan magyar hallgatóság előtt külügyi kérdés. Az aki a külügyet szóba hozta, nem volt kisebb ember, mint Makó városának akkori érdemes képviselője F....... ur, ki is miután bejárta szemlélődésével a nyugatot, éjszakát és keletet, azt monda: „Ezeket előrebocsátva áttérek a római kérdésre.“ A ház osztatlan derültséggel fogadta e fenyegetést s csak is a szónok zavarhatlan hidegvérüségének lehetett köszönni, hogy meg lön mentve a symmetria s nyűgöt, észak és kelet után dél is letárgyaltatok s a magyar parlamentben már egyszer kimeritőleg lettek az összes európai ügyek szemügyre vétetve. Ezen incidens mindenesetre igen jellemző volt azon állásra nézve, melyet az önállóságára mindenkor oly sokat képzelt Magyarország elfoglalt. De nobis sine nobis határoztak liz ott a felett, mi minden önálló és független nemzetnél a legfontosabbnak tekintetik t. i. a külügy fölött s ehez annyira hozzá voltunk szokva, hogy komoly emberek nem igen tartották helyén lévőnek a külügyről szólani s éltünk kizárólag belügyeinkkel elfoglalva, mint a formába esett féreg. Úgy látszik azonban, hogy félév alatt roppant haladást tettünk e tekintetben, mert csakugyan roppant különbség van a ..............féle külügyi kísérlet és a semlegességi manifestatió közt, mely a múlt ülésszak végén tett interpellate és Andrásy miniszterelnök nyilatkozata folytán, mint igen jelentékeny eset szerepel napjaink történelmében. Magyarország egyszerre, mint fontos szereplő lépett fel az európai politikában. íme csak akarni kell , nem ismerni, csak öntudatra jönni. Egy nagy gyermek volt eddig a magyar nemzet, úgy tettek vele mint Achilesről beszélt a rege, hogy kicsiny korában lányok közé adták s csak akkor tűnt ki fisága, midőn az odavitt játékszerek közül hévvel esett neki a sisaknak és paizsnak, mig társai a bábuk után nyúltak. Ideje, hogy nyújtsuk ki mi is kezünket azután, a mi minket illet, a mi hozzánk méltó. Ideje, hogy világhelyzetünk, európai s szomszédsági helyzetünk legyen legfőbb tárgya figyelmünknek ; ideje, hogy magunk vegyük kezünkbe e tekintetben ügyeinket s ne engedjük, hogy velünk bárki is rendelkezzék. Ideje, hogy mindjárt most kezdetén diplomatiai szereplésünknek, mi magunk vessük meg ágyát a jövendőnek s ne engedjünk lábra kapni valamely ferde irányt, ne engedjünk színre kerülni ferde eszméket, melyek, mint minden keletkező viszonynak első benyomásai, elodázhatlan s gyakran végzetes befolyást gyakorolnak a viszonynak későbbi fejleményeire. Principiis obsta. Chaoticus állapotokban, midőn még nem léteznek megállapodott combinátiók s az ábrándozók és tervkovácsok előtt tabula rasa áll, egy oda vetett szó vagy eszme, mely némi meglepő és uj színezettel bir, habár nem valami észszerű is, gyakran szerepre vergődik. Itt van a keleti és most már az austriai kérdés haoticus tabula rasája. Nincs semmi megállapodott combinatió, de érzi mindenki e zűrzavarnak nyomasztó voltát. Nincs odavetett eszme, melyet, mint mentő csolnakot ne ragadhatna meg a türelmetlenség s az élénk képzelődés. S ki tudja egy-egy odavetett eszme nem lesz-e történetesen élénk benyomás oly egyénekre, kik abból, mi rájuk hatott, hajlandók és képesek egy egész rendszert építeni? Ki tudja nem ragadtatik-e meg cselszövők és lelkiismeretlen izgatók által s nem kovácsoltatik-e fegyverré ? Azért, a mi körülményünk között nem lehetünk eléggé óvatosak az ily odavetett szavak és eszmék ellenében; nem szabad kicsinylenünk semminek horderejét. Nem tagadom, hogy a Somssich-északnémet sógorféle párbeszéd bizonyosan ép oly kevéssé látott volna napvilágot, mint száz még ezer hasonló discursus, ha nem érezné ösztönszerűleg mindenki, hogy legfontosabb ügyünk most már a külügy és különösen délkeleti szomszédainkkal való viszonyunk. De épen ezért jó lesz állni elébe. Megkísértem hát ezt én is holnap. Mocsáry Lajos. * — Ugyan Pepi, most már csak kivallhatod, hogy mi voltál, burkus-e vagy franczia ? „Kedves barátom, én a szabadság, miveltség hive vagyok, de nem lehetek azokkal, kik a kánkánig vitték a szabadságot és civilisatiót. — De hát utóljára is kivel tartasz? „Én ? kivel tarthatnék mással mint a lotharingiai házzal.“* Midőn a főszámvevőségre megtörtént az emlékezetes kijelölés s ez által biztosítva jön a kinevezése is: Gajzágó Salamon elment egy könyvárushoz s kérte a legjobb munkát, mely a számvitelről van. Kezébe adták rögtön, a Weningerét. * A dalmát lázadás elnyomásának árjegyzékét benyújtják nekünk is, hogy fizessük ki harminczad részét. De hát visszatért Dalmatia a magyar korona alá, legalább harminczadrészban ? Oh azt nem. Elég a magyar koronának, ha fizet érette. Meg kell vallani, hogy felségesen tradálunk minket ezzel a Dalmátiával is. Midőn jogot formálunk hozzá, azt mondják, hogy N á! midőn költségbe kerül, sajátunk gyanánt is állíttatik elő azonnal. Eszünkbe juttat bizonyos adomát. „Adja ide a köpenyegemet!“ szólott nevelőjéhez egy fiatal herczeg, midőn fázni kezdett a vadászaton. Az udvari illemtől áthatott nevelő elborzadt az egyes szám használatán s figyelmezteté fenséges növendékét, hogy neki csak per nos, csak köpenyegünkről lehet beszélni. A herczeg nem feledé el a tanítást, s egy más alkalommal felkiáltott : jaj a f o g n nk ! jaj a f o gu nk !“ A bölcs Mentor bátorkodók megjegyezni, hogy az ő foga nem fáj legkevéssé is. „Pompás! — tört ki a herczegecske bőszen — tehát a köpenyeg kettőnké, de a fájdalom csak az enyém. Szépen vagyunk.“ Ily herczegi állapotban vagyunk mi is. * A 48-asok megkísértették az értekezlet tartást már csütörtökön, de nem voltak többen ötnél. Úgy látszik szétoszlott azon nagy gyűlés, melynek határozatát Gonda úr tudatta az országgal három hete múlt. Lapszemle. A P. Napló a jelen franczia vereségek fő okát különösen abban látja, hogy a császárság bűnös eszközök által alapítván meg uralmát, a nemzet geniusát elnyomni volt kénytelen, nem a tehetség, de a megbízhatóság, azaz a bűn volt irányadó. A M. Újság a közelebb egybeülendő kath. autonómiai gyűlésről szólva a valódi felvilágosultság hiányának tulajdonítja, miszerint az egyházi decentralisatió, mely hathatós lökést adna a népjogok fejlődésének, még mindig csak „pium desiderium" Európában. Az U. Lloyd legújabb hírekből azt látja, hogy a viszonyok Anglia és az északnémet szövetség között igen hidegek s ha Granville nem lesz hajlandó Bernstorff legújabb jegyzékére feleletet adni, a semlegességi kérdés körül felmerült differencziák ez utóbbira nézve „elbocsátással végződhetnek. A Reform helyzetünket festve a jelen háború után, egyfelől úgymond, az orosz hatalom, másfelől az egész Németország erejével rendelkező porosz hódító állam fenyeget bennünket, amaz a fekete tengernek keresve biztos hátvidéket, ez a Duna mentén s az Adria felé folytatván hódítási irányát. A Hon mint sajnos mulasztást említi fel, hogy nálunk a törvényalkotás és közigazgatás terén a szakemberek mellőztetnek. Elismeri, hogy vannak jeles diplomatáink, jogászaink és publicistáink, de a szakképzettség hiányát tetterő, jóakarat s lelkiismeretesség nem pótolhatja. A N. fr. Lloyd mind világosabban látja,hogy Poroszország nem legyőzni, de megfojtani akarja Francziaországot s valódi komikus brutalitásul tűnik fel Bismarck lapjainak egyhangú jajveszéklése a „gyógyíthatlan franczia Chauvinismus“ felett, valahányszor a francziák gyilkosuk kését elhárítani törekesznek torkukról. A P. Lloyd szerint az európai nagyhatalmak komolyan kezdenek a béke helyreállításával foglalkozni. Anglia és Oroszország féltékenysége növekszik , az európai hegemónia veszélyei mindinkább ijesztők. Kísérletet kell kockáztatni, mielőtt a poroszok Paks utczáin dúlhatnának. — A képviselőház szombaton, oct. 22-ikén délelőtt 11 órakor ülést tart. Amint bécsi levelezőnk egész hiteles forrásból értesül, a dalmatiai lázadás költségei 3.974.000 írtban állapíttattak meg egy a napokban tartott miniszteri tanácsban. A magyar delegátió fölszólíttatik, ennek 30 százalékát átvállalni. Buffet: A tisztelt ház még nem zajong s az étteremben sem élvezi még senki az unalmasok gyanánt ismert szónokoktól való kiszabadulás sonkázó perczeit, de már szárnyal — mint a közelgő zivatart éreztető szellőcske — nem egy bir, kacsa, újságadoma, a hangterhes falak közt. * Első tény az, hogy Somssich elnök úr egy udvarias levelet kapott Kossuthtól, ki tudatja, hogy a képviselőséget, újabb megválasztása után sem fogadhatja el, régebben nyilvánított nézetei maradván meg továbbra is. E levélről nem igen nyerhet hivatalos tudomást a ház, mert azon urak, kik Kossuth nevét derűre borúra felléptetni elég buzgóságot fejtenek ki, a jegyzőkönyv felküldésére nem látszanak figyelmet fordítani. * „Szuppán ur lemondott végre. — A püspökségről ? „Passi honnéte!“ a képviselőségről. — Alkalmasint érezte fűszerét a késedelmeskedésére vonatkozó interpellátió kimaradhatatlanságának. Hanem annyit el kell ismerni Szuppán ur részére is, hogy nemrégiben igaz ember módjára, öntudatosan és őszintén szólott. Ugyan mikor és hol történt ez a csoda ? Hát akkor, midőn felavattatott püspöknek Beszterczebányán, mert ez alkalommal felkiáltott: non sum dig uns! De hát csakugyan felavattatott? Az ördög tudja. A német egység alakulásához. A porosz király, mint egy mai távirat jelenti, Bajorország és Würtenberg királyait Versaillesba magához hívta. Versaillesba érkeztek továbbá, mikép ugyancsak a müncheni távirat jelenti. Brag külügy, Planckl hadügy és Lutz igazságügyminiszterek is magukkal vivén a német alkotmány egy teljesen kidolgozott tervét. Mindezen tudósításokból azt látjuk, hogy a német egység mielőbbi megalakításán a legnagyobb erélylyel működnek, s nem lesz azért érdektelen figyelemmel kísérni azon mozgalmakat, melyeket az egyesítési törekvések úgy észak, mint délnémet országban keltenek. Stuttgartból a következő levelet közli az »Alig. Ztg.« »A würtenbergi néppárt összes bizottsága, Probst, Oesterlen, Becher, Ammermüller és Schott német képviselőkkel egyetemben oct. 9-én Stuttgartban nagy gyűlést tartott, melyben helyzetükről és magatartásukról tanácskozott a német kérdést illetőleg, s itt mindenek előtt kijelentették, hogy a würtenbergi népben valódi készség van Poroszországgal és Észak-németországgal a közösen viselt háború után egységre lépni, de kijelentették azt is, hogy ezen törekvésnek nem felel meg az egyszerű belépés a német szövetségbe, mert ezáltal még nem lesz megvédve a szövetséges államok jogos önállósága, sem a hozott nagy áldozatok után kivívott követelései a német nemzetnek. Többséggel elhatároztatott, hogy egy nyilatkozatot tesznek közzé, mi a tanácskozások eredményét tartalmazza. Ezen nyilatkozat tartalma a következő három pontban foglalható össze: az, hogy Észak-Németországgal szövetségi viszonyt kell kötni, még akkor is, ha Ausztria a szövetségből eleve kimaradna, hogy azonban 2-or az államjogi szövetség nem az északi szövetség szerkezetén állítandó elő, sőt inkább 3-or, hogy az új szövetség igazi alkotmányosság garanciáit nyújtsa. Az északi szövetségről a következőket mondja a nyilatkozat: „Nem biztosítja a szabadságot oly mértékben, mint a délnémet nép azt megszokta, és mire az észak-német nép méltó, minden kilátást elvág a nép jövő egyesülésére a véd-czélokat illetőleg anyagi jólétével egyetemben. Valóban, a német népnek magasabb czéljai vannak, mint milyeneket az északi szövetség a hozzá tartozó népességnek nyújt. Azért semmi oly kísérlet sem lehet annak kedvező, mi bizonyos változtatásokkal újabb elemek fölvételét czélozza. Mi tehát nagyon sajnálnék, ha Délnémetország kormányai maguk ösztönöznék népeiket ezen belépésre. A nép magatartásának ez esetben olyannak kellene lennie, hogy az eddigi állapotokat lehetőleg megtartsa s a dél egyes v államait, még egymás közti eszekötetés nélkül is, egy oly jövőnek mentse meg, midőn a kormányzó körökben is érvényre jut azon meggyőződés, hogy Németországnak nemcsak hadi sikerekre s tekintélyes világ állásra, hanem törzs életének szellemében egy belső nagy szellemi újjászületésre s szabadságra van szüksége, hogy a jövő viharokkal szemben erősbült és nemes népének megfelelő állásra emeltessék. Jelenleg minden hatalom a német kormányok kezei közt van. A fejedelmek tehát, mint a háborúban, elől fognak menni s a vezetők lesznek ! A történelem hatalma kétszeresen hárítja rájok ezen nagy föladatot. Vitassák meg a kormányok egymás közt az uj alkotmány-szerkezetet s szentesítés végett a háborúban szövetkezett államok, egy az észak és déli tartományokat átkaroló birodalomgyűlés, egy az átalános szavazatjog alapján választott német parlament elé terjeszszék azt. Délben érkezett táviratok. Tours, oct 20. A párisi „Journ. Off.“ octob. 18 -i száma közli Favre Gyula válaszát. Bismarck grófnak a ferrieresi találkozásra vonatkozó köriratára. Favre ezeket mondja: Jó, hogy tudja Francziaország, mennyire megy Poroszország becsvágya. Az nem állapodik meg két tartomány meghódításánál, hanem hidegen és rendszeresen megsemmisítésünkre törekszik. Francziaországra nézve a lét vagy nem lét kérdéséről van szó. Midőn Francziaországnak a békét három departement átengedésének árán ajánlották, annak ezzel a megbecstelenítést kínálták. Francziaország ezt visszautasítja. Halállal akarják azt büntetni. Ez a tényállás. Ha Francziaország le fogna győzetni, az még mindig elég nagy maradna a szerencsétlenségben. Francziaországnak talán szüksége volt ezen rendkívüli megpróbáltatásra, melyből átalakítva kelenb az ki. München, oct. 20. A capitulatio iránti alkudozások Bazaine azon kívonata miatt hiúsultak meg, hogy ő fegyverrel való szabad elvonulást akart kikötni. — A király Frigyes Károly hgnek és Moltkenek a Miksa-József-rend nagy keresztjét adományozta. Hartmann és Stefan tábornokoknak a katonai érdemrend nagykeresztjét. Frankfurt, oct. 21. Offenbachban külmegkeresés folytán az átalános munkástársulatnak 10 tagját elfogták. Brüssel, oct. 21. Az „Independance“ szerint a diplomatia a béke helyreállításán fáradozik. Boyer küldetése összefüggésben áll Burnside közbenjárásával. Bazaine Metzet kiüríti, ha az előleges béke megköttetett, mely a Constituante elé fog terjesztetni. Bécs, oct. 21. A mai reggeli lapok azon közleményt hozzák, hogy a kormány a helytartó tanácsára visszavonta a nagybirtokosok jelöltségéről szóló jegyeket, miután Auersperg hg., minden egyességet visszautasított. A „Tagespresse“ úgy értesült, hogy a kormány jegyzékébe Auersperg pártjából is felvétettek öten. A „Vaterland“ az októberi diploma évfordulóját ünnepli, mert ettől Ausztria feltámadását várhatni. Petrio lapja a Patriot tiltakozik a német-lengyel külön egyesség ellen. Konstantinápoly, oct. 21. A nagyvezér Anglia követének hivatalosan bejelenté, hogy Thessáliában és Epirusban a haramia csapatok meg vannak semmisítve. London, oct. 20. Az összes sajtó azt ajánlja Németországnak, hogy végre legyen békülékeny, minthogy Francziaország most már anélkül is évtizedeken át veszélytelen leend, amiért a semleges hatalmak esetleg kezességet is vállalhatnának. Prága, oct. 21. Auersperg Carlos hg visszautasítá az egyességi javaslatot. A kormány Menstorff helytartó tanácsára a jelöltek listáját elejtette. Hamburg, oct. 21. A franczia hajóraj 18-án Helgolandtól nyugati irányban haladt; 20-án egy hajó sem volt látható. Berlin, oct. 21. Bazaine szabad elvonulást kívánt fegyverrel. Boyer ezért nem érvén, a német elenjavaslatokkal visszatért Metzbe. Versaillesben Mirandát a „Gaulois“ szerkesztőjét, mint kémet elfogták. Versailles. A hír, hogy Gambetta fejünk fölött elhagyta Párist, különösen hangzik fülünkbe, írja a „D. News“ levelezője oct. 10 ével. Azonban rendkívüli időket élünk, a modern történet legnagyobb ostorma a legprózaibb egyszerűséggel bekövetkezett, Páris meg van szállva. A tél küszöbön áll; a francziáknak nincs kormányuk, mely békét kössön, nincs hadseregök, mely a háborút folytassa ; azonban a németek feladata sem a legkönnyebb. Az erődök naponként megújítják a tüzelést, s a párisiak és előcsapataink közt minden nap fordulnak elő jelentéktelenebb csatározások. A megszálló sereg szorosan őriz minden kijáratot a városból, kivéve egyetlen utat, amelyet eddig nem sikerült elzárnia. Senki sem jöhet ki a fran Francziaország. (Eredeti levél.) Tours, oct. 14. □ Még csak ma közölhetek önökkel részleteket . Orleans elvesztéséről. Az artenay-i ütközet után a porosz sereg Cerottes-nél az Orleans és Artenay közötti erdő szélén állomásozott Innen szerdán reggel nyomultak előre. La Motte Rouge tábornok végre kapott segélyt, lovassága is megérkezett, részben persze csak az ütközet folyama alatt. Az Artenay-nél működött csapatok Orleansba hivattak vissza, s helyettük az utan érkezett katonákat állították fel. Az indóháznál azonban a legnagyobb zavar uralkodott. Míg az ágyuk egy része már útban volt a csatatér felé, a lőszerkocsik még a vasúton voltak s a legtöbb telep a számára kijelölt állást sem ismerte. Az Orleansból Párisba vezető út Bannier külvároson visz keresztül s Haydes-t elhagyva fennsíkká emelkedik. E síkot a reggeli órákban a poroszok foglalták el. La Motte Rouge tábornok belátta, hogy ily kedvezőtlen körülmények közt nem vívhat csatát, mert összes lőszereinek elvesztésétől kellett tartania. Parancsot adott, hogy serege a Loire balpartjára vonuljon vissza, a Bourges-n átvezető toulons-i úton. A visszavonulás biztosítására 3500 embert hagyott vissza Orleansban. Az ellenség az első visszavonulási mozdulatot észrevevén Mont-Joie-ból gránátokat vetett a városba. Az első a St. Paterna templomba ütött s négy embert halálra talált. A visszavonulás mindazonáltal a legnagyobb rendben történt; egyetlen szeg sem maradt vissza. A 3500 ember tíz óra húszat állt ellen a nagy seregnek. Hősiesen védelmeztek minden talpalatnyi tért. A kis csapat, az idegen légiós a pápai zuávokból állt. Az elsőben számos magyar volt. Reggel még 1490 emberből állt, ezek közül csak 34 ért Blois-ba. A pápai zuávok 360 emberből 16-ra apadtak le. A megmaradt kis csapat hét órakor hagyta el Bannier külvárosát s a poroszok zeneszó mellett vonultak be a több helyeken égő városba. A porosz tábornok maga elé hivatta a prefektet és a maire-t. Az első, mivel a köztársasági kormány által volt kinevezve, elfogatott. A városnak 10 millió franknyi hadisarcot kell fizetni. Ebből 1.800.000 frank még 12-en fizettetett ki a győzőknek. Garibaldiról azt írta néhány klericális lap, hogy egy szabadkőmives csapat élén érkezett ide. Ez nem igaz. Kíséretében csak öt ember volt: Bordone őrnagy s fia, Pantaleone, Borsa és Poujade vauileuse i praefektus. Toursból írja a „D. News“ levelezője 15-éről, miszerint Orleans környékről érkező magánlevelek mindannyian a poroszok ottani kegyetlenkedéseiről szólnak. Mondják, hogy a poroszok a környékben 300 parasztot agyonlőttek. Voves éa számos más falu kiraboltatott vagy felgyujtatott. A „Liberté“ szerint Orleanst csak Dupanloup püspök közbevetése mentette meg a kirablástól s más erőszakoskodástól. Bourba k itbk tegnap érkezett ide; láttam midőn az indóháztól Crémieuxvel karonfogva ment az érseki palotába. A nép és katonaság felismerte a tábornokot s lelkesült éljenekkel üdvözölte. Delesvaux, Párisból légi postán vett hírek szerint meggyilkolta magát. Mint a császárság hű szolgája, Delesvaux a párisi journalisták valódi réme volt. Minden politikai vétkesért, kiket elítélt az illető társadalmi és politikai állásához, továbbá a büntetési idő hónapjainak számához képest bizonyos aránylagos összeget kapott a császártól. Most azonban látván, hogy a titkos iratok közzétételével az ő egykori ügybuzgalma is kiderült, s hogy Párisba zárva menekülnie lehetetlen, önkezével vetett véget életének. Metz alól írja 13-áról a „D. News“ levelezője, hogy a porosz hadsereg élelmezésére összehajtott roppant szarvasmarha-állományban borzasztó módon dühöng a dögvész, egész csordák hullanak el pár nap alatt s bár szigorúan meg van hagyva, hogy az elhullott barmokat mélyen eltemessék, nemcsak ezt nem teszik, sőt a beleket s egyéb hulladékokat is a földszinén hagyják, melyek aztán kiállhatlan dögletes bűzt terjesztenek el mindenfelé. Remilly és Bazancourt között az egész vidéket eldöglött állatok hullái és maradványai borítják. Amiensből írják 16-áról ugyancsak a „D. News“-nak, miszerint e város minden órán komoly események színhelye lehet. A körülfekvő departementek seregesen gyülekeznek Amiens falai közé, hogy megmutassák, mit képes tenni egy ezt a fővárosból gyalog, lóháton avagy úszva, a jég azonban szabad s a jéggolyók akadálytalanul röpülnek át fejünk fölött. Az észak és délre indított két porosz sereg a mecklenburgi hg. és Werder tk. parancsnoksága alatt győzelemről győzelemre száll ; a Loire-hadsereg gyakorlatlan embereinek erős ellenséggel kell megbirkóznia s alig hihető, hogy e sereg Páris védelmére jöhessen, pedig nélküle Páris elvész, mert azon újabb hir, hogy Bazaine Metzből az ellenséges vonalon keresztül tört s a főváros segélyére siet, nem lehet egyéb mesénél, de ha kétségbeesett erőfeszítéssel sikerülne is keresztülvágni magát, túlnyomó porosz erő lenne mindenütt sarkában s örülne, ha biztosíthatná útját délfelé. A franc-tizeurök mind élénkebben folytatják veszélyes tevékenységüket. A porosz őrjáratokra minden bokorból golyózápor hull, sőt közelebb egy egész huszárcsapatot leptek s tizedeltek meg a franczia vadászok. Midőn pedig Vilmos király pár nap előtt a Mont Valerien körül fekvő terület megszemlélésére rándult, kíséretének egyik tagja lábán veszélyes sebet kapott, mondják, hogy lesben állott francziák a királyt is czélba vették, golyóik azonban nem találtak. Noha a franczia erődök úgyszólván éjjel nappal tüzelnek, porosz részről adósak maradnak minden felelettel. A város szorosan el van zárva , a megszállók erősen készülődnek. Halljuk, hogy Páris védői között még mindig nagy a lelkesültség s rendíthetlen a bizalom. Ezt tanúsítják különben azon párisi lapok is, melyeket Burnside tk. magával hozott.