Ellenőr, 1870. november (2. évfolyam, 47-76. szám)

1870-11-26 / 72. szám

Előfizetési árak: Egész évr­ . ; 20 ft. — kr. Évnegyedre 1 , 5 ft. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 9 Egyes szám ára 10 kr­aj czár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-utezsi 4. szám, 1. emelet* Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 72. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s­z­nnepre következő napon. A lapot illető reklamáti­k L,égrád­­j­­testvérek Irodájába (2 sas-utcza 24. sz.) intézendők. Szombat, november 26. 1870. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt-tér egy pétit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr.­­ Bélyegdij minden beigtatásért 30 . Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: a „Ellenőr" kiadó­ hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest , sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza I. szám. II. évfolyam. A szent részvét nevében. (Harmadik gyűjtés.) Francziaomág h­áboruvert vidékeinek éhező népességét segélyezni adakoztak: frt.kr. A múlt kimutatás összege:.........................70.94 Dr. Halász Géza 20 franc. A legfontosabb hir. Ha alaposnak bizonyul a távirda azon londoni hire, miszerint Gladstone, Bright, Cardwell és Childers kilépnek a minisztéri­umból, akkor Oroszország ellen, hacsak a Gortsakoff impertinentiájáért elégtétel nem adatik Európának, vagyis ha a párisi szer­ződés szétszakítása iránti kozák nyilatkozat bocsánatkérőleg vissza nem vétetik, a há­borút bizonyosnak lehet tekinteni. Magától érthető, hogy e fontos hír utoljára is csak valamelyik tory lap — a Standard vagy Herald — találmá­nyai közé lesz sorozandó, de lehet igaz is. S ha a távirdai fogalmazás szerint találna valósulni, az az, ha a minisztérium neve­zett négy tagjának lemondása következnék be, azon esetben a crisis azt jelentené, hogy a szabadelvű párt marad kormányon to­vábbra is, de béke­politikát követő vezéreinek háttérbe vonulásával. Világos ugyanis, hogy a távirat feles­legesen és értelmetlenül részletezi a hely­zetet, ha ez a conservativek hatalomra ju­tását fogná jelenteni, mert erre nem szük­séges az, hogy az eddigi kabinet négy tag­jának kilépése valósuljon, hanem elégsé­ges az, hogy a kormányelnök beadja lemondását. Ezzel azonban nem akarjuk azt mon­dani, hogy a kormányon levő szabadelvű angol párt lehetséges válsága nem lehetne egyértelművé a conservatív párt kormányra kerülésével. Sőt meg vagyunk győződve, hogy Gladstone és Bright nélkül a jelenlegi mi­nisztérium többi tagjai sem volnának akár hajlandók, akár képesek megtartani helyei­ket, ha mindjárt a pillanat kérdésében más­kép éreznének és cselekednének is, mint amazok. Angliában megvan a komoly al­kotmányosság azon üdvös szokása is, hogy minden minisztérium megérti az időt, mi­dőn az ellenzékkel helyet cserélnie az or­szág érdekében van. Belügyi válságokban fordulhat ugyan elő — ritkán — tatarozgatás is, de a kül­­ügyre nézve — főleg ha európai háború van szőnyegen — a w h i g e k helyet csinálnak a tor­y-knak vagy ezek ama­zoknak — a viszonyok szerint, elveik sze­rint s politikájuk előzetes tényeinek kívá­nalmaihoz képest. Meglehet tehát, hogy a távirda hire crízist jelent a liberális pártban. Ha pedig ezt jelenti, akkor a tor­y-k kormányra jutása bizonyosnak vehető, a­mi ismét magában foglalná a háborút Oroszország ellen, ha ez nem sietne elismerni hibáját s megmaradna a Gortsakoff által Európa el­lenében elkövetett paczkázás terén. Jelenleg nem tartjuk szükségesnek többet is mondani egy hírről, melynek hi­telessége és hordereje felől nincs még sem­mi bizonyíték. De időszerűnek tartottuk jelezni már most is azon jelentőséget, mely­­lyel egy tory kabinet létesülése bírna a mostani körülmények közt s a keleti vi­szály alapján. Felesleges megjegyezni, hogy egy ilyen esemény minő fordulatot képezhetne Fran­­cziaország kilátásaiban is. Az I-ső osztály folyó évi november hó 26-ik napján de. 9 órakor ülést tart. Sz­eniczey Ödön, az I-ső oszt. jegyzője. A III. osztály szombaton f. hó 26-án d. e. 10 órakor ülést tart.­ket tesz a trónbeszéd. Eszerint Bajorországgal va­lamint Badennel és Hessennel az egyesség már tényleg megköttetett és ez egyesség nem sokára a gyűlés elé terjesztetik. A­mi Würtemberget illeti, ellenkezőleg az eddigi hírekkel, a trónbeszéd szerint vele még nem jött létre az egyesség, remélhető azonban, hogy rövid idő múlva sikerülni fog az is. Az olasz lapok még csak most kezdenek kikelni Aoszta lg­­nek spanyol királylyá történt választása ellen. A megválasztást a cortes részéről részt hozó pártesinynek tekintik, miután meg kellett volna várni, hogy egy plebiscitum hadd mutatta volna ki a spanyol nemzet kívánságát. A ma reggeli bécsi lapok pártkülönbség nélkül igen kedvezően nyilatkoznak a kormány­nak a vörös könyvben kitüntetett békepolitikája felől s legújabb magatartását a keleti kérdésben helyeslik. Párisi léghajó-levelek e hó 20-áról a leg­jobb hangulatot árulják el; az„Électeur libre“ sze­rint az európai hatalmak a párisi kormánynak egy közös jegyzéket nyújtottak át. C­h­a­u­d o r­dy lé­pései Versaillesban a Constituante s a fegyverszü­­net ügyében meghiúsultak. A B­o­urbaki Toursba érkezett; a poroszok Verneuilban van­nak s állítólag Montargist és Nogent-le-Ret­­rout megszállották. — Domart és Bretonneaux közt ütközet történt, a poroszok Cogeig visszaverettek, még pedig jelentékeny veszteséggel. — Luxem­burgi hírek szerint Thiouville 24-én kapi­tulált. A bajor király nem megy Versaillesba é­s testvére, Otto hg. utazik a főhadiszállásra. Madridban, valamint Aragóniában, karlis­ták által szított izgatottság ural, s republic­a­­nus felkeléstől tartanak. A Rómában napirenden levő pápaellenes néptüntetések következtében a diplomatiai testület kijelentette Lamarmorának, hogy a pápa és kör­nyezetének további insultálásáért az olasz kor­mányt teszi felelőssé. Pest, nov. 25. A tegnapi és mai nap oly tömérdek anyagot szolgáltatott a sajtónak, hogy azok felett egyszer­re ítéletet hozni alig lehetséges és igy a legkö­zelebbi napokra kell halasztanunk azok egymás­­utáni tárgyalását. A vörös könnyével, mely három nagy fontos­ságú kérdésben késztet szólanunk, egyidejűleg elő­terjesztetett a delegációknak a közös minisztérium rendes költségvetése is. A költségvetés mellett a közös hadügyér 60 milliót kér rendkívüli szükség­letekre, mely már az összeg nagyságánál fogva is beható tárgyalást igényel. Ugyancsak tegnap nyittatott meg az észak­német szövetség gyűlése is. A trónbeszéd, mely­­lyel a gy­­űlé­­s megnyittatott, a porosz kormányt úgy állítja elő, mint a­melynek legfőbb óhajtása a béke helyreállítása volna és hogy ez még­sem történhetett meg, azért a franczia kormányt teszi egészen felelőssé. Ezt kétségkívül azért teszi, hogy a gyűlés készséggel megszavazza mindazon eszközöket, me­lyek szükségesek, háború folytatására, azon hábo­rú folytatására tudniillik, mely hogy folytattatik, teljességgel nem a porosz kormány hibája. A német egységre nézve fontos közleménye­ Az osztrák delegátió II. ülése. (november 25.) Egy nevezetes eseményt kell feljegyeznünk, mely a mai ülést megelőzőleg száz ember és húsz delegátus szeme láttára megtörtént. Beust és Kuhn kezet szorítottak s hőszabb ideig a legbarát­ságosabban társalogtak. Ez eseménynek oly nagy fontosságot tulajdonítottak sokan, hogy" egy bécsi laptulajdonos, ki hazája fiaival együtt hozzánk lerándult, rögtön a távirda-hivatalba sietett s a kézszoritásról jelentést tett lapjának Megesküdött rá, hogy a két miniszter hónapok óta nem váltott egymással csak egy szót, a mai érintkezésnek tehát múlhatlan valamely jelentőségteljes oka van. Talán Gorzsakoff replikája érkezett meg s két miniszterünk azon töri fejét, hogy mint kell­jen a feldöntött pontusi boszorkányüstöt újra fel­állítani, a­nélkül, hogy saját ujjaikat veszélyez­tessék. Nem lehet máskép, mert mi oka volna különben annak, hogy Beust arczáról ma még a mosoly is eltűnt s Kuhn ránczba szedett homlok­kal sötéten néz a gellérthegyi citadellára, melyen kemény keleti szél lengeti a kitűzött lobogót. E látvány befolyása alatt álltunk meg, midőn Hopfen elnök az ülést megnyitva jelenté, hogy ő felsége holnap d. e. 11 órakor fogja a delegátió tagjait a budai várban fogadni s aztán egy inter­­pellátiót olvas fel, melyben a jobboldal több tag­ját, köztük Gablenz, Schwarzenberg, Jablonowsz­ky, Schaumburg-Lippe stb. azt kérdi a külügymi­nisztertől, hogy a vörös könyv közzététele óta megérkezett e Oroszország viszonválasza, mely a keleti kérdés megoldását kilátásba helyezi. B­eust gróf a két hozzáintézett interpellá­­tióra felel, mivel úgymond — mindazt, amit ez ügyben mondhatok, tartózkodás nélkül juttathatok a ház tudomására. A vörös könyvben közzétett két okmány bárkit is meggyőzhet arról, hogy a kormány tekintélyének fenntartása mellett a kér­dés békés elintézése előtt sem záratott el az út. Ez jellemzi a kormány eddigi magatartását. Orosz­ország részéről pedig mindekkoráig nem érkezett válasz. A helyzet egyébiránt olyan, hogy háború­ról nem kellene sokat, beszélni, mert épen akkor szokott jőni, mikor nem kívántatik, de a békét sem kell nagyon hangoztatni, mert ez által gyak­ran fele után szokott megfordulni. E szavak nem igen voltak alkalmasak a ta­gok megnyug­atására s a külügyért egy eddig ismeretlen oldaláról mutatták be. Babonaszerű in­tését nem is követte egyetlen helyeslő szó vagy mozdulat s elnök a pénzügyi s kérvény - bizottsá­gok megválasztását tűzte ki. Az elsőbe megválasztattak : Schwarzenberg, Gablenz, Jablonowszki, Grocholszky, Falkenheim, Wickenburg, Van der Strass, Rechbe’-g, Banhans, Brestei, Zieblikievicz, Cerne, Figuly, Demel, Gis­­kra, Gschnitzer, Pascontini, Rechbauer, Schaup, Sturm, Wolfruin, összesen 21-en. A kérvénybizottság 9 tagja lett: Carneri, Szvetecz, Weber, Ritter, Sapieha, Huscher, Lu­denhof, Londron és Czerkowszky. Az eredmény kihirdetése után elnök az ülést feloszlatta. Vályi Pál, Lázár Dénes, K. Mesznil Victor (Fh.), gr. Majláth Antal (Fh.), Ordódy Pál, Petr­ovay Ak­os, gr. Pejachevich László, Prileszky Tádé, Pulszky Ferencz, b. Rudics József, gr. Szapáry Antal (Fh.), gr. Széchen Antal (Fh.), gr. Szapáry Géza (Fh.), Szögyényi Marich László (Fh.), Széll Kálmán, Szeniczey Ödön, gr. Szirmay Ferencz, Szitányi­­ Bernát, Subaj Imre, Szögyényi László, Trefort Ágoston, Tormássy Mihály, Tury Sámuel, Ürményi Miksa, Wächter Frigyes, Wah­­mann Mór, b. Wodianer Albert, Vukovics István, b. Vay La­jos (Fb.), b. Vécsey József (Fb.), b. Wenn­heim Béla­ (Fb.), gr. Zichy Ferencz (Fb.), gr. Zichy Henrik (Fb.), id. gr­ .Zichy József, gr. Zichy Nándor, gr. Zichy Victor, Zsedínyi Ede. Póttago­k : Anker Hugo, Barcsay Ak­os, Bogdán Vincze, gr. Buttler Sándor, gr. Eszterházy Pál, Fabri­­tius Károly, gr. Hunyady László,(Fb.) Jurka Bazil, Kézsmárky József, Majlovácz Péter (Fh,) b. Miske Imre (Fb), Návay Tamás (Fb), gr. Szapáry Gyula (Fb), Török Dániel, Urbanovszky Ernő, b. Wenck­­heim­ László, (Fb). Osztrák tagok. (Az U. h.-val jegyze­tek az Urak házának tagjai) Gr. Auersperg József (U. h), gr. Badeni László, dr. Banhans Antal, dr. Brestel Rudolf, Carneri Bertalan, Cerue Antal, hg Clary Ede (U.h.) dr. Colombani Horácz, gr. Couderhove Miksa (U. h.) dr. Czerkawsky Özséb, dr. Daubek Ede, dr. Demel János, gr. Fáikenbayn Ferencz (U. b.) bg. Fürstenberg (U. h.) dr. Figüly Ignácz, Fürth József, b. Gablenz Lajos (U. b.) b. Giovanelli Ignácz, dr. Giskra Károly, Greater József, dr. Grocbolsky Kázmér, Gschnitzer Mátyás, dr. Herbst Ede, Hopfen Ferencz, Horodyski Tamás, Huscher György, bg. Jablonowslty Károly (U. h.) hg. Kiusky Ferdinand (U. b.), Klaczko Julián, dr. Kurauda Ignácz, Leitenberger Frigyes, gr. Lod­­ron Konstantin (U. h.), gr. Mensdorff Alajos (U.b.), gr. Meran Ferencz (ü. h.) gr. Mitrowsky (U. b.) Neumann Wenczel, dr. Oelz Antal, b. Pascotini Ká­roly, dr. Plener Ignácz, gr. Rechberg Bernát, (U.h.) dr. Rechbauer K, Ritter Valerian, gr. Salm Ferencz, (U. b.) gr. Salm Lajos, hg. Sapieha Leo, (U. h.) hg. Schaumbui g-Lippe, (U. h.) dr. Scbaup Vilmos, hg. Schwarzenberg János, (U. h.) dr. Sturm Ede, dr. vau der StrassKároly, Styrzza Jenő, SvetecLukács, gr. Thurn György, (U. h.) gr. Trauttmansdorff Károly, (U, b.) Wolffmaun Károly, Voinovic György, gr. Wodzicky Lajos, dr. Weeber Ágoston, gr. Wicken­burg Mátyás, (U. h.) dr Zyölikievicz Miklós. Póttagok, gr. Althan (U. b.) Brandstet­ter, Blitzfeld, Barbo, Danilo, Edenberger, Halter, gr. Hardegg, (U. h.) gr. Harrach, (U. h.) gr. Los, Lenz, Kovács, Kálnoky, Kübeck, Kokoizova, Jes­­sernigg, gr. Morzin, Rapp> Rhomberg, Strassoldo, dr. Smolka, gr. Sternberg, (U. h.) v. Stark, (U. b.) gr. Schönburg, (U. h.) gr. Traun, (U. h.) gr. Wib ezek, (U. b.) gr. Waldstein, (U. h.) Waldert, Vi­­dulich, Zailluer. A delegátiók tagjai. Magyar tagok. (Az (Ph.)-val jegyzettek felsőházi tagok). Gr. Almássy György (Fh.), gr. Apponyi Sán­dor (Fh.), gr. Apponyi György (Fh.), Bánó József, Bittó István, Bogovics Imre (Fh.), Bohus Zsigmond, Bujanovics Sándor, Csotta János, gr. Csáky Lász­ló (Fh.), Dániel Pál, Éber Nándor, gr. Erdődy Sándor (Fh.), Ernust Kelemen, Házmán Ferencz, Hajnald Lajos (Fh.), Jancsó István, Ionescu Döme, b. Józsika Lajos, gr. Kálnoky Pál, b. Kemény Gá­bor, gr. Károlyi György (Fh.), Kuba János, Ki­ A már kiadott 19,112,524­ frtnak és a még kiadandó 31260,390 frtnak, mint renkívüli hadszükségletnek indokolása. A Francziaország és a német államok között ez év nyári szakában kitört háború az összes eu­rópai hatalmak viszonyaira kisebb vagy nagyobb horderejű befolyást gyakorolt. Mindenki megszok­ván a békét biztos és tartósnak tekinteni, annak mély megingatása természetszerűleg a legtöbb állam­ra nézve bizonytalan állapotot szült, és azokat az átalános helyzetnek komoly megfontolására, vala­mint saját hatalmi állásuknak gondos bírálatára indította, mi terjedelmes hadi készületek elrende­lésében csaknem mindenütt határozott kifejezést nyert. Az európai békeérdekeknek egyetemlegessé­ge az újabbkori politikai fejlődésnél annyira el van ismerve, hogy azoknak legkisebb megháborí­­tása is az aggodalom és veszély közös indokául tekintetik. Ennélfogva a hadieseményeknek közvetlen eredménye, az európai államok túlnyomó többsé­génél, a véderőnek rendkívüli megfeszítése volt. A­nélkül, hogy ezen államok részéről, az egyik vagy másik hadviselő fél irányában, határozottabb hajlandóság nyilvánult volna, mindannyinak poli­tikai és hadi magatartása az európai helyzetnek lényegesen összhangzó megítélését tanúsította. Nemcsak a kitört ellenségeskedéseknek va­lódi színhelyétől távolabb álló hatalmak, mint Anglia, Olaszország és Hollandia, de még oly ál­lamok is, melyeket az európai kezességek rend­szere csaknem áttörhetlen védfallal látszott övezni, mint Belgium és Schweiz, találkoztak azon meg­győződésben, hogy a helyzet saját állami érdeke­iknek védelmére c­élre rendkívüli erőmegfeszítést igényel. A túlnyomó nézet­e részben oda irányult, hogy a pillanat követelményeinek a fegyveres sem­legesség felel meg. Különböző mérvben, s csak egy bizonyos fokig lett az osztrák-magyar monarchia a közizga­lomtól érintve, és terjedelmes intézkedések életbe léptetésére késztetve. Mennél élénkebben kellett a cs. kir. kormánynak az osztrák-magyar külön ál­lami érdekek szempontjából a békeállapot megza­varását fájlalnia, és a két első rangú mivelt nép között felmerült véres bonyodalom felett sajnál­koznia, annál határozottabban fel kell­ ismernie azt, hogy feladatának súlypontja egyedül a ki­nyilatkoztatott fegyvertelen semlegességben talál­ható. Csak ily állapotban hitte az európai hatal­mak elismerését és a magyar-osztrák birodalom népeinek helyeslését elnyerhetni. Ennélfogva az új védrendszer alapelveinek értelmében a monarchia haderejének teljes védelmi állapotát előkészíteni, ez volt a viszonyoknak komoly követelménye és a foganatba vett előintézkedések terjedelmének végső határa. A mellékelt kimutatások ezen intézkedések felett részletes adatokat tartalmaznak,és­pedig jelesen a legénységi és a jó létszámnak szükséges felemelése, továbbá több rendbeli beszerzésekre nézve (A, 2, kimutatás), melyeknek elrendelése a hadsereg felszerelésének közvetlen megkívántató kiegészí­tése és harczképesebb állapotba helyezése által igényeltetek. Mindkét irányban nem csupán a fenn­érintett átalános elv és a kincstári érdekek lehető szem előtt tartása, de különösen azon szempont is volt irányadó, hogy első vonalban oly intézke­dések léptettessenek életbe, melyeknek végrehaj­tása hosszabb időt venne igénybe. Ily értelemben te­hát a tüzér- és lovas­csapatok, továbbá a szekeré­szeti kar számára megkívántató lovak bevásárlása megkezdetett, lókereskedőkkel több rendbeli szál­lítási szerződések köttettek, az imént említett csa­patokhoz tartozó szabadságos és tartalék­ kato­nák beh­ivatása, átalában szolgálattétel valamint a lovak ápolása stb. végett, elrendeltetett, végre a katonai igazgatás közvetlen és sürgős igényeinek fedezésére c­élzó beszerzések és megrendelések történtek. A legénység és lovak létszámának feleme­lési költsége összesen 16.322.524 frtra rúg, mely összeghez a legénység és ló­létszám szaporítása folytán folyó évi October 1-jétől számítva, három hóra felmerülő teljes élelmezési folyó szükséglet 2 514.000 frttal, valamint az October havában ki­képzés végett nyolcz hétre berendelt újonczoknak 1.264.524 frtra terjedő teljes élelmezési költsége is bennfoglaltatik, míg ellenben az említett be­szerzések és megrendelések költségösszege, ide számítva a levásárlási kiadást 6.650.000 forinttal, 12.790.000 forintra rúg, miért is a két szükségleti kimutatásban felvett költségek összege 19.112.524 forintot tesz. Egyébiránt az eddigi tapasztalatok azon meggyőződésre vezettek, hogy a legénység és lo­vak felemelt létszámának fenntartása a lovasság­nál ezentúl is szükségesnek fog mutatkozni. Az illető szükségleti többlet egy külön kormány-elő­terjesztésben indokoltatik. Ha a felemelt létszám a tüzérségi és sze­kerészeti csapatoknál még tovább 1871. évre is megkivántatnék, erre havonként 481,000 frt len­ne szükséges, mely összegnek fedezése iránt a szükséghez képest a közös külügyminisztérium előterjesztésében külön indítvány fog tétetni. A cs. kir. kormány úgy vélekedik, hogy e kiadásoknál a legszűkebb igények határait sehol túl nem lépte. Csak az események tettleges lefo­lyása alatt tűnhetett ki a szigorú semlegesség­ elv fenntarthatásának lehetősége és a kormány kezdetle­ges intézkedéseinek teljes jogosultsága. De e sem­legesség ki nem zárta azt, hogy a kormány e mellett a politikai helyzetet, mely a monarchiának tétleges magatartása, és különnemű, valamint euró­pai érdekeinek határozott megőrzésére is indíthat­ta volna, kötele­sségszerűleg fontolóra ne vegye. Azt, hogy a háborúnak sorsa, mely oly elismert jelentőségű két katonai hatalom, mint Franczia és Poroszország között kitört, miképen dől el, senki sem volt képes eleve megjósolni, sem azt megha­tározni, hogy a tények fejlődése a magyar-osztrák mona­chia politikájára mily visszahatást fogna gyakorolni. A hadi események folyama e tekinteteket gyorsan növekedő mérvben igen is háttérbe szorította. A Francziaország határszélein és an­nak belsejében vívott győzelmet, és a tét­lenség, melylyel Európa a német fegyverek sike­rét elfogadta, megengedték azt, hogy ő felségének a császár és királynak kormánya készületeit az eredetileg tervezettnél csekélyebb mérvre szorít­hassa. A legénységnek és lovaknak felemelt lét­száma tehát keveskíttetett és egészben véve 18,984 emberre és 24,247 lóra szállíttatott alá, és pedig akként, hogy az e számon felül időköz­ben beérkezett tartalék és szabadságos katonák­nak legfelebb szeptember hó második feléig való elbocsátása, valamint a felesleges lovak eladása elrendeltetett. A mellékletek ez irányban is rész­letes adatokat tartalmaznak. Ha mindamellett a kormány a már eszközölt beszerzések és megrendeléseken túl a monarchia összes védelmi erejének növelése és az anyagkész­let teljes kiegészítése tekintetéből, mely a hadse­reg harczképességét megalapítja, 24.407.000 frt erejéig újabb pénzszükségletet vesz igénybe, e lé­pésre oly felfogás által indíttatik, melynek bírála­tától, tekintettel az átalános európai helyzetre, nem vél tarthatni. A fontos politikai változások­nak utóhatása természetszerűleg még nem tűnik el, ha a ráz­kodtatásnak közvetlen oka elháríttatott. A hatalmi arányoknak az utolsó politikai válságok által történt erőszakos átalakítása, és az ellenté­tes igényeknek véres kielégítése, az európai közál­lapotokat kiszámíthatlan ingadozásoknak vetették alá, és a jognak háboríthatlan érvényesíthetésén, va­lamint az egyes államoknak békés fejlődésén mély sebeket ejtettek. Formaszerű békekötések a békét nem képesek mindig biztosítani, de kivált nem oly időben, midőn nemzeti szenvedélyek az állami alakulás , ügyeire gyakran súlyos befolyást gyakorolnak. Ő­felsége a császár és király kor­mánya a magyar osztrák monarchia békeérdekei­nek, szóval szintúgy, mint tettei, sokkal többször és sokkal határozottabban adott kifejezést, sem hogy attól kellene tartania, hogy a­midőn e té­nyeket különösen hangsúlyozza, a tiszt. orsz. bi­zottságok vagy a külhatalmak által félre fogna értetni. A kormány e körülményekből minden irány­ban csak azon parancsoló következtetést vonhatja, hogy kitelhetőleg biztosítsa azon eszközöket, me­lyek a magyar osztrák birodalom összes védelmi­erejének gyors kifejlesztését lehetővé teszik, mint­hogy a hadsereg gyors mozgósíthatása a győzelem döntő tényezőjét képezi, miért is oda kell töre­kednie, hogy a monarchia e részben a nagy ka­tonai hatalmakat legalább megközelíthesse. Igen­is tudja a kormány, hogy ekként a monarchia népeinek hazafiságához nagy igények­kel fordul. De ezen áldozatok ki­ nem kerülhetők, ha az osztrák-magyar birodalom azon hatalmak sorában óhajt maradni, melyek nincsenek arra utalva, hogy állami helyzetük és politikai elhatá­rozásaik feltételeit önerejük körén kívül legye­nek kénytelenek keresni. Leginkább pedig azért nem lehet ezen áldozatokat megkímélni, mert kü­lönben az utolsó hadjáratból merített hadi tapasz­talatok az állam védelmi képességére nézve érték és haszon nélkül vesztek volna el. Tekintve tehát azt, hogy az új védrendszer ez idő szerint még csak átmeneti állapotban van, és hogy a takarékossági szempontból mérsékelt határok közé szorított hadi költségvetés csupán a legmellőzhetlenebb folyó kiadások fedezésére ele­gendő, s ennél fogva a véderő fokozására és gyorsabb mozgósíthatására megkívántató külön pénzbeli szükséglet a katonai igazgatásnak ren­delkezésére nem áll: a kormány kötelezve érzi magát arra, hogy rendkívüli szükségletekre az illető pénzeszközöket már ez alkalommal igénybe vegye. A szükségleti kimutatás összesen 31.260.399 forintra rugó tételeinek egybeállításánál e tekin­tetek és az érintett tapasztalatok voltak irány­adók. Az illető összegek szükséges voltának be­ható okadatolását és igazolását a kormány nem fogja elmulasztani. Az előadottak alapján tehát a közös minisz­térium azon biztos reményben fordul a tiszt, orsz. bizottságokhoz, hogy a már eddig tett költ­ségek szükséges volta elismertetni s az illető ki­adás utólagosan megszavaztatni fog, az azonfelül igénybe vett szükségleti összegek engedélyezése pedig nem fog nehézségekbe ütközni. A közös minisztérium előterjesztése. A közös minisztérium előterjesztéséből, mely­­lyel a költségvetést kísérő, átvesszük a követke­zőket : A közös minisztérium javaslatba hozni bá­torkodik , méltóztassék a tisztelt bizottság a ma­gyar-osztrák monarchia 1871-ik évi közös állam­háztartásának előirányzata iránt következő hatá­rozatokat hozni: A birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok — és a magyar korona országai ál­tal közösen viselendő kiadásoknak nyers szük­séglete az 1871. évre 103.910,555 írtban, a fede­zetnek összege pedig 3.530,987 írtban, és ennél­fogva a tiszta szükséglet 100.379,586 írtban álla­píttatok meg. Ezen 100.379,568 frtnyi tiszta szükségletből esik. 1. a közös külügyminiszériumra: rendes szükséglet 4.267,682 frt. rendkívüli 76,105 frt összesen 4.343,787 frt. A fedezet tesz 415,500 frtot. Tehát a tiszta szükséglet 3.928,287 frt. 2. A közös hadügyminisztérium­ra: még­pedig A. A szárazföldi hadseregre. Rendes szükséglet 78.644,439 frt, rendkívüli 6.800,724 frt, összesen 85.445,163 frt. A fedezet 2 812,000 frt, tehát a tiszta szükséglet 82.633,163 forint. B. A hadi­tengerészetre. Rendes szükséglet 8.351,000 frt, rendkívüli 3.882.700 forint, összesen 12.233.700 forint, fedezet 300.000 frt tehát a tiszta szükséglet 11.933.700 frt. 3. A közös pénzügyminisztérium­ra: rendes szükséglet 1.782,760 frt rendkívüli 1,050 frt összesen 1.783,810 frt. A fedezet 2,651 frt tehát a tiszta szükséglet 1.781,159 frt. 4. A számellenőrségre: rendes szükséglet 104,095 frt a fedezet 836 frt tehát a tiszta szükséglet 103,259 frt. Ezen tiszta szükséglet fedezésére szolgál mindenek előtt a határvám tiszta jövedelme, mely a kezelési költség-átalány és a fogyasztási adó­­visszatérítések levonása után 12.199,700 frttal irányoztatok elő. A határvám-jövedelem levonása után fenn­maradt 88.179,868 frtnyi összeg 70 százalékát azaz 61.725,907 frt 60 krt, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok, 30 százalékát pedig, vagyis 26.453,960 frt 40 kr a magyar ko­ronához tartozó országok fedezik. Ha az előirányzatba fedezetként felvett be­vételi tételek valamelyike a valóságban nagyobb­vagy kisebbnek mutatkoznék, mint előirányoztatok, — a közös pénztárból fedezendő összegek, és te­hát az illető járulékok is ennek megfelelőleg alább szállíttatni vagy nagyobbikatni fognak. Az 1871-ik évi költségvetésre nézve megál­­lapittatik, hogy a bevételek és kiadások az enge­délyezett és a költségvetésbe felvett összegben 1872-ik évi junius utolsó napjáig számoltathat­nak el. Ezen idő letelte után az 1871-ik évre enge­délyezett hitel megszűntnek tekintetik. Miután azonban a hadseregnél oly nagyobb­­szerű beszerzések és építkezések is fordulnak elő, melyekre nézve az engedélyezek hitel a fen­­nebb meghatározott határidőig alig fog felhasznál­tatni,­­ a közös hadügyminisztérium a legköze­lebbi közösügyi bizottságoknak elő fogja terjeszteni azon összegeknek kimutatását, melyek a fent megállapított határidőig fel nem használtathattak. Ezen fel nem használt összegek az 1872-ik évi zárszámadásban fognak elszámoltatni, és az enge­délyezek kiadásoknak azon összegek által kell fedeztetniök, melyek az 1871-ik évre megszavaz­tattak és folyóvá tétettek. Az 1871-ik évi költségvetéssel egyidejűleg külön előterjesztés után egyszersmind a magyar­osztrák monarchia 1868 ik évi közös államháztar­tásának zárszámadása is be fog mutattatni a tisztelt bizottságnak alkotmányos megbirálás és végmeg­­állapitás végek. Ugyancsak ezen zárszámadás alapján még további külön előterjesztések is fognak létezni, melyekben a közös külügyminisztérium és a kato­nai központi számvevőség nyugdíjára 1868 ban kiadot összegek fedezhetése végek póthitel, — azon túlkiadásokra nézve pedig, melyek az emlí­tett évben a szárazföldi hadsereg rendes szükség­letének fedezhetése végett a közösügyi bizottsá­gok legfelsőbb szentesítéssel ellátok határozatai által az 1868-ik évre engedélyezek állami hozzá­járuláson felül tétettek — felmentés fog kéretni. Továbbá — miután a déli Dalmátiában tá­madt zavarok és a folyó évben közbejött politikai események rendkívüli, előre nem látok költségeket okoztak és miután a határőrvidék 1870-ik évi szük­ségletének fedezésére engedélyezek állami hozzá­járulás elégtelen volt — a közös hadügyminiszté­rium kénytelen az előállott nagyobb szükséglet fedezhetése végett a tisztelt bizottságtól póthitel-en­­gedélyezést kérni. Ez iránt, valamint az 1868. és 69-ik évek­ben szükségessé vált póthitelről a tisztelt bizott­ságnak részletes indokolással ellátott külön­ előter­­jesztések fognak létezni. Végre a közös pénzügyminisztérium is fog tenni egy külön előterjesztést, melyben kérni fogja a tisztelt bizottságot, hogy az „épületek fentar­­tása“ czíme alatt felmerült nagyobb szükséglet fedezhetése végez a közös pénzügyminisztérium

Next