Ellenőr, 1870. december (2. évfolyam, 77-107. szám)
1870-12-03 / 79. szám
Előfizetési árak: Egész évi. . . 20 ft. kr. Évnegyedre .'I 5 ft. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra 11 , 80 , Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 79. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ finnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (2 sas-utcza 24. sz.) intézendők. Szombat, december 3. 1870. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 . Kiadóhivatal, Pesten, kétsas-utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr« kiadó hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám, II. évfolyam. Még egyszer a hadügyi költségvetés. Ha Ausztria és Magyarország most valamikép háborúba keveredett volna, meg lehetünk róla győződve, hogy véderőnk rendetlensége biztos veszedelembe vitte volna a monarchiát. Csak most, a hadügyi költségvetés rendkívüli szükségletének áttekintése után látjuk, hogy mily hiányos, fölszereletlen a hadsereg, melyre Magyarország és Ausztriának támaszkodni kell. A hadügyminiszter csak most, a porosz-franczia háború szemléletére kezd életbe léptetni oly dolgokat, miket rendes hadseregnek eddig sem lett volna szabad nélkülözni. A rendkívüli követelések egyes tételeit olvasva, bámulva kell kérdenünk, hát a hadseregnél ez is hiányzott ? Hiszen ha a hadsereg mind ezeknek hiányával volt, amik most a rendkívüli költségvetésben követeltetnek, ugyan mi hát az, amiből eddig a hadsereg állott ? A ruházat, szekerészet, fegyverzet, mind-mind úgyszólván egészen újra alkotandó, ha azt akarjuk, hogy a hadsereg veszély idején meg bírjon felelni hivatásának. A térképek teljesenelavultak, úgymond a hadügyminiszter, újakat kellett tehát készíttetni s erre 252.000 főt követeltetik. Hallatlan eset, hogy egy hadsereg czélszerű, haszonvehető térképek hiányával van és hogy térképek készítésére csak akkor kezdenek gondolni, mikor a veszély már sarkukban van. Hát mire fordítja a hadügyminiszter azt a 100.000 frtnyi összeget, melyet költségvetése szerint minden esztendőben felvesz „térképezési szükségletek“ czíme alatt. Hát nem azért adja neki az állam azt a tömérdek pénzt, hogy oly karban és rendben tartsa a hadsereget, miszerint a veszély készületlen ne találhassa. Térképezésre minden évben busásan fölvétetnek a költségek a budgetbe, sőt az 1868-ik évi póthitel egyik tételét azzal indokolja a hadügyminiszter, hogy a közigazgatás 378,375 írttal többe került, mint amennyi arra előirányozva volt, mert a térképezési költségek is bele voltak foglalva. És most mégis azzal áll elő, hogy nincs elég térkép és ami van is, elavult. Ez már aztán csakugyan botrány. De nem csak a térképekkel, hanem így vagyunk a fegyverekkel is. Uj fegyverek beszerzésére 1868-ban megszavaztatott 17 millió forint, melyből az előterjesztett zárszámadás szerint valósággal kiadatott 14 millió. A hadügyminiszter mindjárt 1868-ban megkötötte a szerződést Werndl fegyvergyárossal 1. 325.000 darab egészen újonnan előállítandó hátultöltő fegyverre, darabja 35 forinttal számítva ........................... 11.375,000 2. 221,000 darab ószerű fegyvernek hátultöltő fegyverré leendő átalakítására, darabját 12 írttal számítva................................. 2.652,000 Összesen tehát kellene lenni — már az 1868-ban megszavazott költségek következtében —• 546,000 darab Werndl-fegyvernek. De ha nem vesszük is ide az átalakított fegyvereket, kell, hogy 325,000 darab új Werndl fegyver legyen, mert ennyire a pénz még 1868-ban kiszolgáltatott a hadügyminiszternek. És most mit tapasztalunk ? Halljuk és bámuljunk.A hadügyminiszter újból 4.100,000 frtot kér 100,000 darab Werndl-fegyverre és midőn ezt teszi, előterjesztésében a következőket mondja: „Ezen beszerzés megengedése által a Werndl-fegyverek rendelkezésre álló száma 300,000 darabot tenne és ezzel 40 gyalogezrednek fölfegyverzése lehetővé válnék. Tehát összesen még csak akkor lesz 300.000 darab, ha ennek a 100,000 darabnak az elkészíttetése is megengedtetik, melyre most pénzt kér. Tehát most összesen még csak 200,000 új fegyvere van az egész hadseregnek. Nincs az ily manipuláció jellemzésére szavunk. A delegációk, kik okulhattak a franczia hadsereg körüli eljárásból, azt hiszük, elég komolynak találandják ez ügyet, félretenni minden bizalmi kérdést, és tényeken, számokon alapuló adatokat és felvilágosításokat követelni haladéktalanul a minisztertől. Van a hadügyminisztérium előterjesztvényének még egy másik botrányos pontja is. A delegációk tavaly felszólították a a hadügyminisztert, hogy a ruhafelszerelési és egyéb hadseregi anyagszükséglet beszerzésénél az évi szükséglet egy részét szabad pályázás útján magániparosoknak adja át, míg a maradó részt átadhatja társaságnak is, de a társaságnál a pályázat által elért szállítmányáraknak szintén mérvadóknak kell lenni. Mit mond erre a hadügyminiszter ? Azt mondja, hogy a szabad pályázás utáni beszerzést nem fogadhatja el, ennek czélszerűsége ellen szól a tapasztalás, míg a mindenkor biztosított pontosság, a bizalom, az érdekeltek együttes jótállása, továbbá a szállítmányi forgalom lehető legnagyobb egyszerűsítése a társaság általi beszerzést fentartani ajánlják. Hallott-e ennél valaki valaha nagyobb hazugságot? A Skene-consortium „mindenkor biztosított pontossága“ ajánlja, hogy e társaságnak kezében hagyassák továbbra is a fölszerelés és beszerzés. Hát nem hallunk-e — és pedig szakértő katonai körökből — ezer és ezer panaszt minden nap, hogy a Skene-consortiumra bízott hadseregi fölszerelés mily gyalázatos módon kezeltetik kezdettől fogva? Hát nem hirdetik-e a bécsi katonai és nem-katonai lapok egyaránt, hogy a hadsereg fölszerelése még soha sem volt oly hiányos, mint épen most, midőn Skene a literans ? Hát nem tudjuk-e mindnyájan, hogy vannak csapatok, melyek még augusztus hóban sem kapták ki azon ruhadarabokat, miket már január elején ki kellett volna osztani. A legénység mezítláb, rongyosan járt hónapokig, mert a Skene-társulat sohasem teljesítette kötelességét a kiszabott határidőre.És a hadügyminiszter elég szemérmetlen a társulatot mint mindenkor pontosat pártfogásába ajánlani a delegátióknak. A hadügyminiszter a 19.112,524 frt mellett,melyet már kiadott,mint tudjuk, még 31.260,399 frtot kér, melyet kiadandó lesz a véderő emelésére. Egyik úgy, mint a másik összegnek indokolására mindig és mindenütt csak a porosz-franczia háború hozatik fel. A 19 millió tényleg kiadatván, azon már nehéz lesz többé változtatni a delegátióknak, hanem annál inkább kötelességük szigorú tárgyalás alá venni a 31 milliónyi követelést s ott tenni meg a lehető legnagyobb mérvű megtakarításokat. Mi csak egy ügyet, az építkezési ügyet említjük most fel. 1868-ban egy bizottmány ült össze Bécsben, melynek feladata volt a monarchia biztosítására szükséges erődítéseket és várlövegeket ajánlatba hozni. A bizottmány be is fejezte tanácskozását s arra az eredményre jutott, hogy az erődítések eszközlésére 160.857.000 főt kívántatik. A hadügyminiszter, tekintettel a monarchia pénzügyeire, ezen költségen megszorításokat ten az által, hogy az elkészített erődítési tervek némelyikét kitörülte, némelyikét kisebb költségre fektette s igy a bizottság által megállapított 160.857.000 frtot leszállította 100 millióra. Most e 100 milliót igénylő építkezéseket akarja a hadügyminiszter megkezdeni, s a megkezdésre 7.500.000 frtot kér a delegatióktól. Ha a delegatiók most a 7 és fél milliót megszavazzák, meg kell később szavazni a többi 92 és fél milliót is, mely az építkezés folytatására és befejezésére szükségeltetik, azért jól megfontolják a delegatciók, hogy mit tesznek, mert a nyolcadfél millióval tulajdonképen száz milliót szavaznak meg. A hadügyminiszterrel itt sem találkozhatunk anélkül, hogy rendetlenségeivel ne boszantsa az országot. A hadügyminiszter jól tudja, hogy a 100 milliót igénylő építkezéseket nem teljesítheti az ország beleegyezése nélkül és mégis, mielőtt a delegatióktól felhatalmazást nyert volna, önkényleg már kiadott 130.000 frtot előmunkálatokra és szerszámok készítésére. Szóval a hadügyminiszter nagy „úr“, ki a delegatiók gyönge ellenőrzése mellett felbátorítva érzi magát korlátlanul rendelkezni a monarchia pénze és vére felett. Fülünkbe cseng még a sok jogosult felszólalás, miszerint az ezredek saját hadfogadó kerületeikbe vagy legalább azok közelébe helyeztessenek át. A hadügyminiszter rendesen fölvett költségvetésébe e czélra 200.000 frtot, és a 200.000 frt szépen el is költetett minden esztendőben, de az ezredek azért nem látták meg kerületeiket. Az idén ugyanezen czím alatt már 300.000 frt követeltetik. Talán ennek a 300.000 frtnak már lesz valami eredménye. Addig is elmélkedjünk e tömérdek pénz elpazarlása felett. Csávolszky Lajos. A baloldali kör mai értekezletének tárgyát az erdélyi törvényszéki székhelyek megállapítása, s a telepítvényesekről szóló törvényjavaslat képezte. A XIX. osztály december hó 3. napján délelőtt 10 órakor az országházban az erdélyi s részekbeni arányosítás is tagosítási ügyekre vonatkozó 280. és 356. számú törvényjavatok tárgyában ülést tart. Ma délben híre futott mindenfelé azon táviratnak, mely szerint Ducrot tábornoknak sikerült volna a párisi haderő egy részével áttörni a német ostromvonalon. A bir nagy izgalmat s mondhatni átalános örömet idézett elő mindenfelé. Hiteles tudósítás azonban még nincs. Igaz ugyan, hogy Beust gróf is kapott egy táviratot, a fenebbi értelemben, bécsi titkárától, de ez is csak magán után nyert értesítés. Az esemény tehát legalább is kétséges, ámbár nem lehetetlen, daczára a berlini hivatalos táviratnak, mely ma kell ugyan, de Versaillesból tegnapi sürgönyt, közül. Egyébiránt ma éjjel megtudjuk az igazat alkalmasint. A magyar delegáció hadügyi bizottsága december 2-án tartott ülésében megjelent a közös külügy, közös hadügyminiszter és a v. k. miniszterelnök; az albizottság tagjai a jelen politikai viszonyokra vonatkozólag több kérdést intéztek a közös külügyminiszterhez és a katonai helyzetre nézve a közös hadügyminiszterhez, s a nyert felvilágosításokat tudomásul vették, anélkül, hogy az albizottság ezúttal bármit is határozott volna. — Legközelebbi ülés dec 3-án lesz. Apróságok. A főszámvevőszék megküldte ideiglenes ügyrendjét a sajtónak is. Fogadja érette köszönetünket, de egyszersmind legyen szíves értesíteni tételéről a postát is, mert ez nem látszik tudomással bírni Gajzágó ur hivatalos életéről s 12 krt fizettetett velünk a hivatalból s pláne az elnökségtől küldött csomagért. Ezúttal kifizettük a követelt postadijt, máskor azonban nem fogadunk el bérraentet-en levelet a főszámvevőtől sem. •Ite. ... . Vigasztaló tény. A víz kezd javulni. Ma már nem oly büdös, mint a milyen tegnap. Ize is türhetőbb, így hát lehet remény, hogy ismét iható állapotban lesz nem sokára. * Egy ember, ki ismeri a burkus kanczellárt. Egy vidéki körben szó volt az ügyességről, melylyel a német franczia háború diplomatikai részét vezeté Bismarck. — Bizsmarck! — kiáltá fel egy uradalmi tiszt — ah az nagy róka :ismerem még b iró koromból Ezen érdemes polgártársunk ugyanis 1866- ban volt falusbiró. * Egy történelmi előzmény. Eliasz visszaadását nem most követelik először a németek. A bécsi kabinet is tett már hasonló lépést 1792. áprilisében. A franczia nemzeti gyűlés azonban elutasító ama követelést (másokkal együtt) erélyesen Condorcet jelentésének alapján, ki — egyebek közt — a következő nyilatkozatot tette : „Eliasz polgárai francziák s a nemzet nem engedhetné meg — gyalázat és igaztalanság nélkül — hogy a nevének védelme alá tartozók közül akár ki is megfosztassék a közös jogok bármily csekély részének élvezetétől. . . Egy szabad és nagylelkű nemzet soha sem viszi vásárra embereit, soha sem kárhoztatja rabszolgaságra, soha sem adja gazdák alá azokat, kik egyszer már részeseivé lettek szabadságának.“ * A képviselőház egyik ülése alatt jelen volt egy angol is s nagyon megbotránkozott, hogy a speaker (már t. i. az elnökünk) nem oly komoly, hallgatag és mozdulatlan, mint a britt parlamentbeli társa, s hogy mindig beszélget valakivel, sőt le is kiált, hol balra, hol jobbra, elég hallhatókig, most nevetve, majd mogorván. It is very shocking, indeed. „Hát nem találja ön ennek okát ? kérdé ellenzéki ciceronéja. — Fogalmam sincs róla ! felele Albion fia, elbámulva, hogy az általa helytelennek ítélt magaviseletnek még oka is, vagy tán épen házszabálya is lehet. „Hát nem látja ön a mister speaker fejét ? folytatá a magyarázó. — Látom, de mit akar ön értetni ezzel a kérdéssel ? A right-honourable gentleman fején nincs semmi különös. „Na, lássa ön, épen ez az oka, hogy a mi speakerünk most ide majd oda fordul, egyszer a szélsőjobboldal felé mond valamit, máskor a szélsőbaloldallal ingerkedik, egy szóval mulatja magát mellékesen: nincs a fején semmi különös. Lenne csak rajta egy olyan óriási bolond paróka, a milyen alatt az önök speakerjének feje izzadoz, fogadok, hogy nem mozogna sokat s rettenetesen komoly és hallgatag képpel elnökölne Mr. Somssick is. Do You see il now? — I fancy I do. „Na csakhogy belátja ön, mert más okát adni én ugyan nem tudnám. * Kérjük báró Orczy Bódogot, hogy füttesen be egy kissé a színházban szétessen pokróczokat vagy függönyöket az ajtókra, különben elfogy a közönség. A „Pesti Naplódnak. Méltóztatott tegnap este csekély személyemmel foglalkozni. Nagyon le vagyok kötelezve. Azonban, amit én Palomba lovagról mondtam, azt még ma is egész épségében fentartom. Sőt a főbb pontokat a „Pesti Napló“ sem volt képes megcáfolni, — nem azt, hogy Palomba idegen, pap, jezsuita s a Vatikán Live. Hogy Palomba a franczia és német nyelveket nem bírja jól, azt nem csak én tapasztaltam, midőn 1867-ben a római nagykövetségnél mint egyszerű utazó látogatást tettem, de csak nem rég Wrede by. követségi titkár és Wodsicky gr. követségi attaché is bizonyitok előttem, akik pedig huzamos, hivatalos érintkezésben állottak Palomba lovaggal. „Hogy Palomba lovag a concordatum megszüntetése ügyében a kormánynak nevezetes szolgálatokat tett“ — ez oda módosítandó, hogy mint nagykövetségi tanácsos természetesen eleget kellett neki tenni a kormány rendeletének, hacsak nem akarta elbocsáttatását megkapni; már pedig a jezsuiták ismert okos emberek. „Ki az a Pázmándy ?“ kérdi a „Pesti Napló“ Hát lesz az egy független,szabad ember, aki 7 esztendeig külföldön tartózkodván a többek közt igen sok diplomatával, úgy osztrák, mint idegennel is, megismerkedett. Azután tavaly a diplomatiai vizsgára készülvén, az előírt egy évi praxis kitöltése végett a közös külügyminisztériumba lépett, ahol is több politikai osztályban alkalmaztatott. Az „aspiráns“ czim nem hivatal, mert az csak annyit tesz ott, mint „vizsgajelölt,“ s az illető se fel nem esküszik, se fizetést nem kap. Különben e czim csak arra vonatkozik, aki soha semmi állást el nem foglalt életében, amint hogy engem a fentebbi nevezettel soha nem is illettek. Én a diplomatiai vizsgát letévén, a közös külügyminisztériumot odahagytam. Nem alkalmaztattam pedig magamat azért, mert jelen nemzetközi képviseletünket nem tartom Magyarországhoz illőnek, mint azt a napokban bőven ki fogom fejteni s várok azon időre, midőn hazámnak valódi szolgálatokat tehetek majd. Ez azonban csupán az én egyéni meggyőződésem, s azért igen óhajtom, hogy már a jelen viszonyok közt is mentől több magyar ember lépjen diplomátiánk és consulátusainkba. A napi sajtó arra való, hogy azt, ami rész, korbácsolja, elvesse, egy szóval a közélet „Ellenőre.“ S ha én ezt teszem s levonom a fátyolt egy még kevéssé ismert rosz intézményről, úgy csakis írói jogomat gyakorlom. Ne higyje tehát a „Pesti Napló“, hogy én majd „idővel jobban meghányom, amit nyilvánosságra hozok“. Végre szabadjon a tisztelt olvasóhoz egy kérdést intéznem. Ki illetékesebb itt, én ő, a ki a dolgokat saját szememmel láttam, vagy a sajtóbureau, a a ki magát Bécsből informáltatja ?...................... Pázmándy Dénes szigorolt diplomata. „Das Jahr 1870 und die Wehrkraft der Monarchie “ (n.r.) Ezen czimű s Albrecht főherczegnek tulajdonított röpiratnak a magyar lapok nem tudom honnan merített ismertetését olvasván, élénk kíváncsiság hajtott annak bővebb tanulmányozására. Az ismertetésekben előadott nézetek és elvek feltűnően nem hasonlítottak a vélelmezett fenséges szerző eddigi álláspontjához. Ezért nem tudtam hinni szerzőségében. De most átlapozva, midőn mind a honvédségről, mind az ezredek hazaszállításáról ellenkezőjét olvasom annak, mit lapjaink látni akartak benne, teljesen jogosítottnak vélem a röpirat magas származását, mint valószínűt elfogadni ; ugyanezért bővebb figyelemre méltatni.*) Tárgyalási modora valóságos nagyúri, csak úgy oda vetve egy pár vonással adja a helyzet így is eléggé lehangoló képét, hasonló rövidséggel mondja el nézeteit. Tartalma nem reform, csak foltozás a folt hátán ? a kedvezőtlen eredmények nem új s jobb rendszer ajánlására bírták a szerzőt, csak a már létező tényezők bővebb kifejtésére. Mi épen nem következetes. Azönálló katonai rendszer embere szól minden sorból, kinek fáj is nem egy újítás s ki szomorú katonai állapotunkat mint elkerülhetlent okoskodásainál szükségből csak úgy röptében érint, miként azt az ember önmaga iránt való kíméletből szokta tenni.* A szerző az 1870. év bőséges tapasztalásaiból indul ki és jut következő eredményre , hogy gyalogságunk, lovasságunk, tüzérségünk tettleges állományát emeljük oly magasra, mint a német szövetségé lesz. Mint egy birodalomé, melynek nagyobb népessége, gazdagsága. S miért? Mert meglepetni engedni magunkat nem szabad, mert különben nem vagyunk nagy hatalom és katonai állam.. Nagyon is elkéseríte a szerzőt, hogy az utóbbi — általunk nem óhajtott — nevezettel egy porosz lap csupán Porosz és Oroszországot tiszteli meg, s ez érvei hasisául is figurái. Mi nem helyeselhetjük a tettleges állomány emelésében való keresését a biztosságnak; mert nem támadólagos (offensiv) szervezetű hadsereget, csak védelmilegest (defensiv) akraunk; mert nem az ma a bölcseség az államférfiaknál, nagy számú fegyverben álló seregben keresni biztonságot; ennek kitalálása már régóta nem szorult Columbia, hanem épen az ellenkezője, t. i. oly hadszervezet, mely csekély tettleges állomány mellett is gyorsan nagy tömegeket mozgósít. Ennek nyitját pedig ma a decentralizált administratióban vélik feltalálni, legalább Poroszországban így gondolkodnak. Ez az, mirel a röpiró egészen balgati említését is óvatosan kerülni látszik. Persze akkor nem lehetne az ezredeknek toborzási kerületekből való eltávolítását védeni, meg Bécs és Buda-Pest erődített táborrá alakításának könnyebben ajánlható, mint kivihető terve is elvesztené bűbáját, ha deczentralisatióban élve a fölszerelési és hadszeri készletének raktárai nem volnának a fővárosokban összpontosítva. Akkor a fegyvernemek intendaturái s a minisztérium bureaui teendőiből igen sokat*) Pedig a hitetlenségnél kellett volna maradni. Mi legalább azt hisszük, hogy ez az Albert herczeg nem más, mint valamelyik—bécsi vagy pesti — kápolnai. Szerk. szálna a generalommandánsokra, mi, meglehet, sokaknak kellemetlen, de az országra üdvös lenne. A honvédséget ezutánra is kiskorúságra kárhoztatván gondnokul a közös hadsereget óhajtja rendelni. Ez a honvédségbe szolgálati éveik után törvény szerint átlépendő tüzérséget a Poroszok mintájára minden tüzérezerednél 3 tartalék ütegbe s egy tartalék hadszeroszloppá (munitionscolonie) ajánlja szerveztetni, melyek háborúban a honvédség mellé rendelnek. Az ilyen kiszolgált tüzérre törvény szerint a honvédségnek, és annak az ide való átlépésre van joga, tehát miért maradjon az ezerednél, s ha a honvédség támogatása rendeltetése, miért nem támogathatja azt mint honvéd? Miért viseljen oly egyenruhát, melyre nincs jogosítva ? Miért vezényeltessék akkor is idegen nyelven, midőn anyanyelvére is joga van ? Mert a törvény a honvédségnek tüzérséget nem rendel; ez a szerző felete. Ez nem érv a szerző mellett. Mert ha tüzérség de jure nincs, azonban tüzérei de facto vannak, nem az következik, hogy tüzéreiről is mondjon le, hanem legyen tüzérség is ott, hol tüzér van. A honvédség táborkarai útjába állani is igyekszik, azt hozván fel okul, hogy egy sorban harczoló sergek táborkari tiszteinek ugyan egy iskolából kell kikerülniük Minden elméleti tudománynál nincs veszélyesebb a diablonszerűségnél, ennek épen az osztrák vezénylet nem egy kudarcát köszönhető, mivel az ellen előre tudá, hogy hazására az osztrák diablon szerint mi következik. Azon csodálkozásomat nem folythatom el, hogy a szerző épen ez év tapasztalásai után a népfelkelésnek a Reichsrath által való elfogadását sürgeti, s attól oly sokat vár. Ugyanakkor, mikor óhajtja, hogy azok a tiroli szabadvadász századok, a régi polgárőrök mintájára szerveznék magukat, a reform embere kimondta volna, hogy ő mozgó, mint egy katonai kerület határai közt, és helyi nemzetőrséget, mint a megyéjén belül működő fegyveres népet kívánja szerveztetni. Hisz így katonai szolgálat és mozgalmakban jártasabb tömegeket lehetne nyerni. Főbb vonalaiban ez, amit meg kellett támadnunk, de tartalmaz e röpirat több helyeselhetőt is a javítgatás terén. A lovasság hadi állományának felemelését és egy 15-ik huszárezred felállítását; a Tirol és Dalmatia katonai szervezetéről való nézeteket; a honvédség keretrendszerének a zászlóaljból az ezredibe való összevonását, mert a zászlóalj harczászati s nem igazgatási egység, mint az ezred; továbbá a leconscriptió foganatosítását ; s végre a had- és felszerelési szerek bőséges készletben tartását, azt föntebb jelzet véleményekkel összhangba hozva, mind osztjuk. Utolsó fejPTptp a*p.vi költségvetés növekedését tárgyalja, melyek ajánlott javításaival járnának. Ez 6.300,000 tól 6.400,000 írtig van téve. Hogyan fedezi a szerző? Könyen, Magyarország nyakába rója a határőrvidék polgárosítása után felemelendő magyar quóta czimén. Ezt már tapintatlanak találom a legnagyobb mérvben, mert praeveniálni látszik még megoldásra váró kérdésben. Aztán az államférfias flickschneiderséget soha sem becsülöm évenkénti hat millióra. Horvát országgyűlés, Zágráb, nov. 29 Vukanovics elnök megnyitván az ülést a jegyzőkönyv hitelesítése után Barabás ad be interpellációt a varasdmegyei sóbányák ügyében s kérdi, hogy a kormány szándékozik-e a bányákat megvizsgáltatni, s kedvező esetben kiaknázni. Elnök a vallás és közoktatás ügyér jegyzékét mutatja be a felállítandó egyetem tárgyában s ezután három törvényjavaslat nyujtatik be: az országos építészi tanács szervezése, az országos főpénztár, valamint az orsz. könyvvezető hivatal felállítása ügyében. A javaslatok tárgyalására bizottság választatik. Több kisebb tárgy elintézése után a napirend következőkép állapíttatott meg: Országos alapköltségvetés, a megyék és községek szervezése, vadászati törvény, az 1869. zárszámadás, s végre a ma benyújtott törvényjavaslatok tárgyalása, s ezzel az ülés véget ért. Lapszemle. A Reform Kuln közös hadügyei leköszönését sajnálkozással említi fel s helyette nem hadvezért kíván választatni, de oly férfiút ki, szakavatottság s átalános politikai műveltség mellett a szervezési képességnek fényes jeleit adta. A P. Lloyd a vörös könyv szerint kormányunknak a római kérdésben elfoglalt álláspontját a legkorrektebbnek mondja s örömmel konstatálja, hogy kabinetünk ez irányban tett rendszabályai teljes öszhangban állanak a független s szabadelvű közvéleménynyel. A Hon óvatosságra inti diplomatiánkat, hova egész Európa elmegy, ő utolsónak menjen oda, a többi visszavonulhat a mikor neki tetszik. Csekély áldozatokkal, de nekünk maradnunk kell mindvégig. Az V. Lloyd szerint, ha Európa a háború után fellélegzik, nem kevéssé fog csodálkozni, hogy az ultramontanizmus legfontosabb diadalát tudta kivívni ugyanakkor, midőn a pápa világi hatalma a kegyelemdöfést kapta. A P. Napló konstatálja, hogy a bécsiek azon panaszkodnak, miszerint mi magyarok állítólagos háborudühünkben amonarchia sorsát magunkhoz akarjuk ragadni s egyszersmind fenyegetőznek, hogy eszeveszett mániánkban cserben fognak hagyni. A N. fr. Lloyd, a delegátiók utóbbi tárgyalásaira vonatkozólag oda nyilatkozik, hogy Magyarország a haza védelmére minden áldozatra kész ugyan, de béke idején nem fogja magát tönkre tenni nagyhatalmat és katonásdit játszva. A M. Újság szerint, a népek közös érdeke a szabadság, a delegátiók e közös érdeket nem képviselhetik, más érdek tehát az, mit ők képviselnek: a monarchia egységének s hatalmi állásának érdeke. A M. Állam, szerint, Muszkaországra nézve a burkusban egyesült Németország ugyanazt az ért