Ellenőr, 1871. január (3. évfolyam, 108-138. szám)

1871-01-01 / 108. szám

— mi umiimlli , UUlUlb kt Tit it 1 nüp 6^éSZ0Q 3 VáS äf* lóké volt, s a kereskedők vidáman dörzsölték ke­zeiket s arczuk csak úgy fénylét, mint kötényük réz-csattja. Holnap a jókivánságok özönével nyit be s üdvözletek közt fogjuk felhúzni már az ab­lak függönyét is, hogy az újévben kinézhessünk a világba, mely mindig a régi marad szemünk előtt A jó­kívánságok özöne közt reggelizünk, ebéde­­lünk, fekete kávézunk. Az ezek közt levő időt is a jókívánságok fogadása és reális viszonzása tölti be. Meg fog jelenni előttünk mindenki, kivel a múlt évben a mindennapi élet viszonyai közt érint­keztünk : czipész, szabó, kapunyitogató, mészáros, levélhordó, pinczér, s ama sötét lények, kiket mi nem látunk máskor: a kéményseprő. A bőség sza­rujával kellene bírnunk, hogy minden üdvözletét vi­szonozhassuk. Nyugodt, csöndes újévet minden­kinek. — A m. t. akadémia üléssora 1871-ben jan. 2. Az I osztály (nyelv és széptudomány) ülésével együtt összes akadémiai ülés a gr. Te­leki-féle pályamunkák bemutatása végett. Jan. 9-én a II. osztály (bölcsészeti társadalmi és történeti) ülése; 16-án a III. osztály (mathem. és természet­tud.) ülése; 23-án I. osztály; 30 án összes akad. ülés. Febr. 6. II. osztály ülése és összes ülés a Vitéz-Dóra- és Gorove-pályamunkák bejelentése iránt. 13-án III. osztály; 27-én I. osztály és összes akad. ülés. Márcz. 6-án H osztály; 13-án III. osz­tály; 20-án I. osztály és összes ülés a Teleky-ju­­talom eldöntése végett. 27-én összes ülés. Ápr. 3-án II. osztály; 17-én III. osztály; 24-én összes ülés; máj. 1-én I. osztály; 8-án II osztály; 15 én III. osztály; 22-én összes ülés. Jun. 5-én I. osz­tály és összes ülés a gr. Nádasdy-pályamunkák bejelentésére; 12-én II. osztály; 19-én III. osztály és összes ülés. Július és augusztusban szünidő van. Oct. 2-án I. osztály és összes akad. ülés a szünidő alatt érkezett ügyek bejelentésére; 9-én Ildik osztály; 23-án I­Iő osztály ; 30-án ösz­­szes ülés. [November 6-án II­ dik osztály; 13-án III osztály; 20-án I osztály; 27-én összes ülés. Dec. 4-én II­ osztály; 11-én III osztály; 18 án összes ülés. — Az állandó bizottságok rendes ha­vi ülései következők: Archaeologiai bizottság: kedd. jan. 3. febr. 7. márc. 7. apr. 4. május 2. jun. 6. —­ect. 3. nov. 7. dec. 5. Mathem. és ter­mészettudományi bizottság: szerda jan. 4. febr. 1. márc. 1 apr. 5 május 3. jan. 7. — oct. 4. nov. nov. 8. dec. 6. Statistikai és nemzetgazdasági bi­zottság : csütörtök jan. 5. febr. 8. márc. 2. april 6. május 4. jan. 1. — oct. 5. nov. 2 december 7. Nyelvtudományi bizottság : péntek jan. 14. febr. 3. márc. 3. april 14. május 5. jun. 2 — oct. 6. nov. 3. dec. 1. Történelmi bizottság: szombat jan. 7. febr. 4. márc. 4. apr. 1. május 6. jun. 3. — oct. 7. nov. 4. dec. 2. — Az orvostanhallgatók bálja. „Felkéretnek mindazok, kik akár a postán, akár más után történt tévedésből meghivót nem kaptak az orvostanhallgatók által rendezendő zárt­körű tánczvigalomra, ez iránt szíveskedjenek a bálegylet irodájában (orvoskari épület Újvilág ut­­cza 2. szám II. emelet) naponta d. e. 11—12-ig d. u. 3—­ ig rendelkezni.“ — A király az Ungmegyébe kebelezett klubokat kath.egyházközségnek templom- és iskola­­építési czélokra 150 frt adományozott. — Hogy mérik a gyorsírók a szó­nokokat. A „Magy. Gyorsíró“ januári száma ad róla felvilágosítást. A negyvenes években or­szággyűlési gyorsíróink „mártás“ szerint mérték a beszédeket, és három, öt vagy tíz mártásosnak nevezték a szónokot aszerint, a­mint beszéde foly­tán három, öt vagy tízszer kellett bemártani a tollat. A mai gyorsírók már nem érik be az ilyen tökéletlen mértékkel, henem a szót, sőt szótagot veszik a mérés egységéül, így számszeres képet nyernek a szónok sebességéről. Egy, e czélra ké­szített összehasonlításból a következő adatohoz ju­tottunk. Eötvös József b. a törvényhatóságok ren­dezése fölött f. év. jus 19-én 38 perczig tartott beszédében 3012 szót mondott, s igy perczenkint átlag 79 szót ejtett. Deák Ferencz a közös pénz­ügyminiszter hitelművelete tárgyában november 23 án 19 perczig tartott beszéde 1646 szóból állt s igy perczenkint átlag 861/2 szót ejtett. Lónyay Menyhért a képviselőházban mondott búcsúbeszé­de 115 perczig tartott, pontos számítás szerint összesen 10660 s igy átlag perczenkint 92­­2 szót mondott. Kerkapoly Károly az indemnity kérdésé­ben — szokottnál lassabban szólva — 20 percz alatt 1956 szót s igy perczenkint átlag 93 szót ejtett. E szerint 79, 861/a, 92x/2 és 93 b. Eötvös, Deák, Lónyay és Kerkapoly előadási sebességének számbeli kifejezései. Megjegyzendő, hogy a he­lyeslés, zaj stb által okozott, néha perczekig tar­tó megszakítások ideje nem vonatott le az egész beszéd időtartamából, s így a perczenkint ejthető szók száma mindegyik említett szónoknál tetemesen nagyobb a fölsorolt sebességi számoknál. A corps legislativ gyorsírói 1865-ben hasonló számítást ké­szítettek, ők a Moniteur egy sorát vették egység­ül. E szerint két percznyi rögtönzés 30 sort tölt meg a Moniteurben, de akárhány szónok ugyan­azon idő alatt 40 sornyit beszél. Az akkori franczia törvényhozótest leggyorsabb szónokai voltak Dupin Roucher és Thiers, leglassabban Simon szólt. Du­­pin rendesen több szóval szokta volt megelőzni a gyorsírót, 22 sornyit beszélt egy percz alatt, Rou­cher majdnem ugyanannyit, Thiers 17, Simon csak 12 sornyit. Az angol és franczia gyorsírók szűk számában is kifejezik a szónokok sebességét, s ekkor számaik nagyobbak a magyar szónokok se­bességi számánál. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy az angol és franczia szók hányszorta rövi­­debbek a magyar szóknál, hogy a franczia és an­gol szó átlagosan alig tehető többre 11/2 szótag­nál, míg a magyar egyre-másra csaknem 3 szó­tagnak vehető , akkor szótagokban kifejezve körül­belül ugyanazon sebességi számokat találjuk a kü­lönböző nemzetek hasongyorsaságú szónokainál. — A közmunkatanács dec. 30 -i ülé­sében a boulevard irányában kisajátítandó műve­letek módja képezte a legérdekesb tárgyat, mely­re nézve a bizottság azt a javaslatot tette, hogy a tanács kebeléből 2 háromtagú bizottság kül­dendő ki, melyek a boulevard mentében kisajá­títás alá eső telkek s házak tulajdonosaival barát­ságos egyezések létrehozására lennének hivatva; az általuk kötendő egyezségek azonban csak a tanács jóváhagyása után válnának jogerejűvé. E javaslat el is fogadtatott. A közmunkatanács 1871-iki belkezelési költsége 99,914 írtban álla­píttatott meg. Előterjesztetett továbbá azon költ­ségvetés, mely a törvény értelmében az országos előirányzatba veendő fel a végből, hogy a fővá­rosi 24 millió írtból legyen fedezhető. E czímen körülbelöl másfél százezer forint kéretik, s hogy ez összeg az Albrecht­s Ilona utak szélesbítésére valamint a budai felsőhídtól a déli pálya indó­­házáig tervezett főközlekedési út, nem különben a pesti nagy közút (2-ik boulevard) előmunkálatai­nak költségére fog fordíttatni. A­­­z e­g­e­d czernirozva van. Egyrészt az áradt Tisza és a megtorlódott jég, másrészt a feneketlen sár veszi körül a várost. Egyetlen köz­lekedési pontja csak az államvasut inaóháza kö­rül van. — Franczia sebesültek javára Ér­­sekujvárott január 14-én az „Arany oroszlány“ czimű­ vendéglőben táncz vigalmat rendeznek. Ez első nyilvános jele tesz a napokban megalakuló „Nemzeti kaszinó”nak. — Hangverseny. Január 4 én a redout kis termében Székely Imre tanítványa, a 11 éves Saphir József rendez hangversenyt, melyben töb­ben is fognak közreműködni. —­A lipótvárosi templom-kölcsön kötvényei közül a 23. 35. 39. 62. 75. 78. 79. 83. 87. és 96. számuakat sorsolták ki. — Steinacker Irma kisasszony, ki mint reményekre jogosító zongoraművésznő már két év előtt is meglepő sikert aratott akkoriban adott hangversenye által, fővárosunkban fog állan­dóan lakni, hol — mint tudjuk — a művésznők között a zongora nem igen méltón van képviselve. A fiatal művésznő január elején hangversenyt szán­dékozik adni , és miután bizton feltehetjük, hogy a t. kisasszony játéka, két év óta mit sem vesztett művészi szabatosságából, sőt Liszt Ferencz veze­tése alatt még bizonyára nyert, remélhetjük, hogy a zongorakedvelő közönség élvezetes estének néz eléje. — Szakácsi Vitus, a Kolozsvárit né­hány nap előtt elhunyt minorita szerzetes széles körben volt ismeretes mint kedélyes ember és je­les egyházi szónok. Szegeden s Miskolczon még most is emlegetik prédikáczióit, noha évtizedek múltak el, mióta e helyekről elment. Különösen a néphez tudott beszélni. Miskolczon egyszer épen az istentisztelet alatt vonult be a főispán s a templomban csak igen kevesen voltak. Szakácsi szétnézett s igy kezdé rögtönzését: „Félre Krisz­tus, jön a főispán !“ s aztán igen elmésen osto­rozó a nép ama gyengéjét, mely szerint bármily látvány miatt feledi lelki érdekeit. Szerénységét jellemzi, hogy arczképét a sok kérés daczára sem engedé kiadni s csak midőn oly album számára kérték melyben Haynald arczképét is kiadták, azt mon­dá: „Nem bánom, a fény mellett, hadd legyek én az árnyék !“ Jó kedélye halálóráján sem hagyta el s midőn kérdék tőle, hogy kiván-e valamit, mo­solyogva mondá: „Testvéreim hozzatok halál­levest.“ — A m. t. akadémia nyelv és széptudo­mányi osztályának 1871. jan 2-án d. u. 5 órakor tartandó ülésének tárgyai: I. Zichy Antal r.1. „Horatius satyrái.“ Székfoglaló értekezés. H. T­o­l­­dy F­erencz r. t. „Adalékok a régi magyar irodalom történetéhez.“ VI. VII. és VIII. közle­mény. Ugyanekkor összes ülés is fog tartatni. — A budai szinnházat tehát holnaptól kezd­ve egészen a nemzeti színház intendánsa kezeli, s a pesti színészek fognak játszani. Meg vagyunk azon­ban győződve, hogy húsvéttól kezdve, mikor a vidéki színészek szerződése lejár, lesz külön társulat is Budán, mert már az eddigi tapasztalat bizonyítot­ta, hogy a nemzeti színház játékrendje és előadá­sai sokat szenvednek a budai működés által. A nemzeti színház játékrendje unalmas és érdek­telen volt, s az előadások hézagai régen tárultak ki annyira, mint az utóbbi hetekben. Ha ezek netán esetlegességből származtak, úgy mindent el kell követni, hogy ne ismétlődjenek, a­mire néz­ve a budai fáradalmak épen nem nyújtanak biz­tosítékot. Másrészt a budai színházat nem lehet fentartani oly erőkkel, kik első helyen máshová vannak enyagirozva, s nincs idejük elég számos újdonságra készülni. A nemzeti színház művészei hamar unalmasokká válnak repertoriéjukkal, ki­vált Budán, hol a színházi estéket rendes operai előadások nem élénkítik s hol aránytalanabbá nagyobb quota esik a kis közönségre a csöndes színházi élvezetekből, mint Pest nagy közönségére. Mi tehát újólag csak arra figyelmeztetjük a nemzeti színház intendánsát, hogy mind a nemzeti színház, mind pedig a budai érdekében szervezzen külön társulatot, mely újdonságokkal vidám gén­ek elő­adásával élénkítse a budai estéket, s a pesti szí­nészek működését, csak oly arányban ossza be, hogy ez által a nemzeti színháznak sem játékrendje, sem előadása ne csorbuljon. Hogy oly játékrend, mint az eddigi budai volt, nem elégíti ki az ot­tani közönség igényeit, azt már is volt alkalmunk tapasztalni, midőn a látogatók száma lassanként fogyni kezdett, s az utolsó előadás már üres ház­ban történt. — A lelenczház alapítása ügyében teg­nap gyűlést tartott a társulat, mely e nemes esz­mét megpendítette. Eddig 19,000 frtnyi alappal bir s noha ez összeggel nem sokra mehet, elha­tározta, hogy mindenekelőtt szállást fogad s annyi lelenetet vesz fel, a hányat eltartani képes. Az ez­­iránti terv előterjesztésére bizottság küldetett ki. — A pesti szegény gyermekkór­ház részére karácsonyi ajándékul készpénzben adakoztak: Schlesinger Róza 1 aranyat; 2. Cséky Mihály 5 frtot; Jókai Róza, Szendeffy Jó­­zsefné, és W. 2—2 frtot; E. G. H., dr­ Keludor­fer Ármin, ifj. Kleudorfer József, Ságodi Gizella, Ságodi Jolán, Weszely Mariska és N- N. 1 — 1 frtot; mely adományokért az egylet nyilvános kö­szönetet mond. — A városi nyugdíj alap­ot akép fog­ják létesíteni, hogy minden városi hivatalnok fizetéséből évenkint 1 perczentet levonnak- E szabály január 1-jével lép életbe s a számvevőség havonkint kétszer fog kimutatást közölni a be­folyt összegekről. — Táborszky és Porschnál megje­­lent: Mosonyi gyászmenete, zongorára szerzé Liszt Ferencz. Ára 1 frt 20 kr. — A déli vaspályán tegnapelőtt este hibás felállítás következtében az 5. számú posta­­vonat a 152. sz tehervonatba ütközött. A posta­­vonat vezénylője halva maradt, három gépész megsebesült s az utasok közül egy kapott gyenge sérülést. A tehervonat három kocsija összezúzatott. — Népszínműi pályázat. A nemze­ti színház igazgatója 100 arany pályadijt tűz ki egy a múlt, vagy közel­múlt, vagy jelen magyar életből merített eredeti népszínműre. A nyertes mű a pályadijon kívül a nemzeti színháznál szokásos jövedelmi harmadokban és száztáliakban is része­sül, de előadási joga Buda-Pesten kizárólag a nemzeti színházé. A pályadij a többi közt arány­lag legjobb műnek 1871. october 1-én megosztat­lanul kiadatik, kivéve, ha a pályaművek közül egy sem találtatnék előadásra méltónak. A pálya­díjat egy, a nemzeti színház igazgatójának elnök­lete alatt két hóból s két színészből alakítandó bizottság fogja odaítélni. A pályaművek tisztán, idegen kézzel leírva, lapozva és bekötve, a szerző nevét rejtő jeligés levéllel 1871 augustus 16 ig alálirt titkárhoz küldendők be;azontúl érkező da­rabok nem pályázhatnak. A népszinműhöz neta­lán szükséges zene íratásának költsége az igaz­gatóságot illetti; a zeneszerző megválasztása azon­ban a népszinműk­óval egyetértőleg történik. A pályadíjnyertes mű a mostani szokás szerint ki­­nyomattatik, a tiszta jövedelem fele a szerzőt illet­vén. Pesten, január 1-én, 1871. Csepregi Lajos, titkár. — Az orsz. középtanodai tan­ár­egylet jövő kedden jan. 3-án d. u. 5 órakor a m. t. akadémia épületében szakosztályi ülést tart. Tárgyak: 1) Világtörténelem, középkor, Ribárytól, bírálják Czirfusz és Hofer. 2) Titus Livius, Ivá­­nyitól, bírálják Bartl és P. Tewrewk­e. 3) Olvasó­könyv Erdélyi Indali Pétertől, bírálják Névy és Tömör. 4) A múlt szakosztályi ülésből fennma­­radt mennyiségtani földrajz Salamin és Linkesstel, bírálják Wiedemann és Kuntz. — Helyreigazgatásképen megem­üljük, hogy mai tárczánk­­ évi szemléjének az a része, melyben az mon­­■ja­ul , mikép Csengery és Kemény művein­­k uj kiadásáról csak beszélni hal­lottunk, de eddig meg nem jelentek, oda módosí­tandó, hogy mindkét munka megjelent már. Ek­­kér a lefolyt év irodalmi kiadványai közt két becses könyvvel több van. — Rövid hírek. A pénzügyminisztérium egy biztost küld Újvidékre, az ottani adóhivatalnál történt sikkasztás ügyében. — A császárfür­dőben a téli idénynek eddig 25 vendége volt. — Szerelmi bit miatt Budán tegnap egy Rózsa Katinka nevű leány agyonlőtte magát. — A Székes-Fehérvárt, több fiata­­ember által a francziák javára rendezett zenees­­télyről a rendezőség megbízásából Kopp János úr a következő számadást küldötte be hozzánk. Bevétel: 525 db belépti jegy után 50 krjával 262 frt 50 kr ; 500 db sorsjegy után 10 krjával 50 frt ; felülfizetések (a lap élén közlött kimutatás szerint) 162 frt 40 kr ; ruhatárért bejött 10 frt ; a kisorsolt tárgyat a nyerő Rosztarovicz János úr Fellmayer Lujza úrhölgynek ajánlá fel, ki azt is­mét a jótékony czélra engedvén át, az a helyszí­nen azonnal elárvereztetett, s mint legtöbbet ígé­rő Wertheim S. L. ur tartá meg 20 frton. Összeg 504 frt 90. — A kiadás (hirdetések, s belépti je­gyek, kisorsolt tárgy vétele, szobák és világítás, hajdúk és programm) 34 frt 92 kr, maradt tehát tisztán 469 frt 88 kr, mely összeget a rendezőség 480 frtra egészített ki. TÁVIRATOK. Bécs, dec. 31. (A­z E 11 e n ő­r távirata.) Berlinből érkezett magánlevelek jelentik, hogy Longroy és Belfort ostromlás helyett, körülzárol­tattak. Bécs, dec. 31. (Az Ellenőr távirata.) A „Neues Fremdenbl." a tiroli honvédelmi törvény szentesítése felől szóló egy czikke miatt lefog­laltatott. Genf, dec. 30­ (Az Ellenőr távirata.) Franczia ügynökök jelentékeny pénzösszegekkel ellátva fegyvervásárlás végett Olaszországba és Ausztriába utaznak. Prága, dec. 31. (Az Ellenőr távirata.) Egy miniszteri rendelet a hatóságoknak meg­hagyja szigorúan őrködni, minthogy az utolsó idő­ben igen gyakran franczia fogoly menekültek jöttek Csehországba, s itt tüntetéskép élelmez­­tettek és útiköltséggel is elláttattak, mi Ausztriá­nak semleges állásával össze nem fér. A ható­ságoknak meghagyatott, ily eseteket a menekül­tek fellebbezése által a jövőben kikerülni. Brüssel, dec. 31. (Az Ellenőr táv­irat­a.) Párisban egy bizottság azzal bízatott meg, hogy sorban minden sütőmühelyt meglátogas­son s az ott felhalmozott készletről meggyőződjék. Azonkívül e bizottságnak meg kell állapitnia, hogy ezen üzleteknek egyenkint hány vevőjük van , ez által vélik a készletnek egyenletes kiosztását lehe­tővé tenni. Epinal, dec. 30. (Az Ellenőr távira­ta.) Ide érkezett hírek szerint Treskow tábornok Belfort körülzárolásával felhagyott. Berlin, dec. 31. (Hivatalos) Albert dec. 30. E hó 28-án Pestel alezredes egy 1­3 századból és 3 lovasszázadból álló hadosztálylyal három zászlóalj mozgóőrséget vert meg, hatalmába ejtvén 3 zászlót 10 tisztet s 230 foglyot. Részünkről 6 ember sebesült meg. Havre, dec. 30. A porosz positiók Roselle, Douval és Chateau Robert magaslatain, Londe erdejében ma 6 órai harcz után elfoglaltattak; részünkről csekély a veszteség. Versailles, dec. 30. Az elfoglalt Mont-Avron­ban sok tüzérségi és lőszer­készlet találtatott, köztük két beszegezett 24 fontos. Két századunk egész Rosny falváig nyomult elő. Részünkről ösz­­szesen egy katona sebesült meg. Madrid, dec. 30. Amadeo király ma délben Carthagenában partra szállt. Madrid és környéke nyugodt. A polgári kormányzó egy rendelete in­tézkedik a feloszlatott zászlóaljak és egyéb fegy­veresek részéről történendő fegyver­átadás felől. Mindnyájan még a határidő lefolyta előtt adták át fegyvereiket. — Estre kezdődnek a házmoto­zások. Bordeaux, dec. 30. Mint biztosat állítják, hogy Bapauméba hétfőn 1500 porosz beköltözött. Szerdán 6000 porosz ment Peronna és Douai felé. Franczia parasztok mondják, hogy a poro­szok hangosan nyilvánítják, hogy a háborúba belefáradtak. Isoudun kerületben egy léghajó szállott le. Erősítik, hogy egy újabb támadás, mely múlt szombaton Belfort ellen volt intézve, visszavezetett; a poroszok 1400 embert vesztet­­­tek. Dec. 21-én 50 szekér sebesültet hoztak Chelenois-ba; csaknem mindnyájan elvesztek a fagy folytán. Madrid, dec. 30. Prim marsal sebeiben el­hunyt. Prountrout, dec. 31. Új német csapatok ér­keztek Belfort alá. Treskow tábornok kémszemle tartás végett Deliébe érkezett. Granvillars mellett német részről elsánczolási műveletek léteznek. A múlt év, mint az idő lakója, Izén élt sok külö­nös eseményt; a jövő év, mint a tér utazója, sok különös jelenetre nézett le már is. Látta Cochin-Chinát ismeretlen szigetével együtt s Ja­pán ős­birodalmát városaival és vidékeivel, me­lyek Európa előtt még titkok. Hallotta egy tevé­keny népesség morajzatát Pekking ezer utczáiból s az éjféli dagály vad csapásait az indiai archi­­pelagus sziklái elleni rohamban. Hindustani bará­tainknál már volt s nem kétlem, hogy fohászok szálltak felé, a mint a városi toronyóra lassú vaskeze egyet mutatott Madras missionáriusainak. Áthajtott a Ganges láz-csalitjai felett, hol a pikkelyes krokodilus visszarettenti az ivásra haj­ló tigrist s az ellepett hindu holtteste borzalma­san lebeg. Túljár a pagodák földjén is és most érte el a mészkok világát. Mindjárt látni fogja a hanyatló holdat, a mint az az oszlopzatos Palmyra sötét árnyait a puszták homokjára veti és látni fogja Jeruzsálem halvány falait, hallgatag élettelen környékével, mely elűzte időközi lakóit s várja, elfoglalatlanul az ősi praedestinált fajt, illetékes lakosságát. Két rövid óra múlva a vidám Földkö­zi tenger hosszában utazand, üdvözölve Görögor­szág szigetei közt a gálya evezőjét s az Adria öblébe jutott bárka tengerészét. Aztán, megtekintve a ve­reslő Retnát, melyet visszatükröznek a Szürakuza kikötőjében szendergő hullámok , s egy pillantást vetve a két halom városának tornyaira és az Alpe­sek havára, áthalad Francziaországon, Flandrián s a német tenger árjain és velünk lesz s Dun Edin *) magas, kisértetszerü épületei visszhangoz­tatni fogják a High Streck rivalgásait. Tovább, mégis tovább i­s átlépi a széles Atlanticumot s megláto­gatja az őrszemet fénytornyában a mélység felett s az emigránst bódéjában a nyűgöt barna erdősé­gei közt ; látni fogja a rőt ember tüzét, elárnya­­sitva pislogásával valamely erdőtorkolat hatal­mas törzseit s óriási ágait; s aztán megpillantja a Csendes tenger távoli partjain a bozontos med­vét mogorva haladtában a hó felett. Tovább, to­vább és a nagy gömböt átövezte az újév zónája. Útja sok olyan terület felett vonul el, melyet még a műveletlen földhöz számítunk és sok erköl­csi vadon felett is, hol az igazság napja nem kelt még fel. Csaknem tizennyolcz és fél századja már, hogy a bethlehemi pásztorok először hallották az éjféli éneket: „Dicsőség Istennek az egekben, bé­ke itt a földön és jóakarat az embernek gyer­mekei irányában.“ És az érkező év mégis tömlö­­czöket, bitókat s büntető telepeket és temetlenül senyvedő halottakkal szórt csatamezüket lát útjá­ban, s lát puskát, dzsidát, buzogányt és öldöklő bárdot, kunyhókban rabszolgákat s börtönökben foglyokat. S látja az idétlen bálványokat templo­maikban, az álpróféta imádóit mosk­éikben, a pá­pistát gyóntatószékben, a puseytát kő-allegoriájá­­ban s a sok és keserű vitát az igaz hit azon val­lói közt is, a kiknek csak a világ megtérítésével kellene foglalkozni. De az évek elmúlnak és jönni fog egy jobb idő. A kálvárián nem hiúban tör­tént áldozat, s nem hiában győzött és ment fel a mennyekbe, mint ur és mester a nemzetek felett, üdvözítő megváltónk. A királyságok átalakulnak az ő királyságaivá s a népek az ő népeivé. Las­san és felhőkben kél a reggel, de már virrad, és mind inkább világosodni fog, mígnem a hajnali árnyak eloszlanak teljesen s béke és öröm lesz mindenütt a fényes nap alatt. CSARNOK. Az újév. írta Hugh Miller. *) Mielőtt lapunk az olvasó kezébe jut, már egy új évben leszünk. Csak 40 foknyi távolban van még tőlünk e perezben. Ázsia keleti szélére épen akkor lépett, mint 1845 januárius 1-je, a mikor mi Edinburghban reggelinket végeztük 1844 de­cemberének 31-ikén. Azóta mint reggeli egy óra lett felénk nyugotnak szüntelen. Nehány óra múlva Amerika erdőségein halad át óriás léptek­kel s a csendes tengert futja meg naszádjával. Aztán egy megh­atározhatlan ponton, melyet a bölcsész még nem talált ki, az év első napjából átváltozik az év második napjára és igy folytatja gurulását köröskörül, mint egy archimedesi csavar, minden fordulatával szaporítván felkapott egysé­geinek számát, míg nem együtt van mind a háromszázhatvanöt.­­) Miller Hugo a legkitűnőbb geológ­u­so­k közé tartozott s maradandó emléket emelt nevének két nagy műve: „A sziklák tanúbizonysága“ (The testi­mony of Rocks) és „Az ősi rőt homokkő“ (The old red Sandstone által. Mindezen fő munkáit, mind pe­dig többi műveit a mély tudománynyal és eredeti gondolko­zással párosult irályszépség és szellemdús előadás teszik el oly vonzóvá, mint tekintélyessé. Hírlapi apró dolgozatai­ból sem hiányzott soha sem új eszme sem az alak kerek­­dedsége, mint példa rá a fennebbi csekélység is, melyet egyébiránt csak időszerűségénél és rövidségénél fogva vá­lasztottam ki vegyes iratai közül. H. Miller halála (ha nem csalódom, 1856-ban) tragikus volt. Vallásosságát, (mely, skót szokásként, egész a türelmetlenségig ment né­ha nála, mint észlelhető fennebbi czikkének vége felé is) megzavarta tudománya. Megkísértette ugyan kiegyeztetni őket, de sikertelenül. A bibliát, melynek hitében nevel­tetett, nem birta igazolni geológiájával, melynek hitében saját magát nevelé. E benső küzdelem végre oly lázassá tette, hogy meglőtte magát. Szerk. Örvendetes, hogy az újév nagykorú lett. Irta Charles Lamb.2) Az Ó-esztendő meghalván s az Ú­j - esz­te­n­d­ő elérvén nagykorúságát — a mi, naptári törvény szerint, azonnal megtörténik, mihelyt az öreg kiadta lelkét — ez alkalomra az ifjú uraság ki sem kerülheti, hogy ebédet ne adjon, melyre az esztendő Napjai mind meg vannak hiva. Az Ünnep­e­k, kikre a rendezést bizta, rendkívül kaptak a dolgon. Ők — mint mondák — egye­bet sem tettek soha, mint hogy jó kedvet és lak­­mározást szereztek a halandóknak; ideje tehát, hogy adományaikat ízleljék meg egyszer ők is. Kemény vitát idézett elő a kérdés, hogy a Böj­tök kapjanak-e meghívást, vagy sem. Némelyek ellene voltak, mert szerintök ama sovány, kiéhe­zett vendégek megjelenése, vezeklett kinézéseik­­kel, elrontaná a társaság czélját. Az ellenvetést azonban mellőzteté Karácsony, ki (mint meg­látjuk) forralt valamit Ham­vaz a­sz­er­da rová­sára s nagyon vágyott látni, hogy a vén dominus miként fogja tartani magát a poharazásban. Ha­nem a V i­g­i­­­e­k megkérettek, hogy lámpáikat hozzák magokkal, mikép az uraságnak világíthas­sanak aztán a hazamenetelnél. A napok megérkeztek mind. A főasztal­nál 365 vendégre volt teríték, az oldalszekrényen pedig egy alkalmi kés és villa, február 29-ike részére. Meg kelett volna mondanom, hogy meghívó levélkék küldettek szét. Kihordók voltak az órák: olyan tizenkét kis, vidor, fürge apród, a milyent csak kívánhatni. Ezek köröskörül jártak s elég könnyen meg is találtak minden vendéget, kivéve Hu­svétot, Húshagyót s más ily M­o­z­g­ó­­kat, kik lakást változtattak. S aztán össze is jöttek mind­­rut N­a­p­o­k, szép Napok mindenféle Napok, s volt hatal­mas zaj. Szüntelen hallatszott az: isten hozott testvér Nap! minden jót pajtás Nap! üdvöz légy Nap néne. Csak Boldogasszony Nap volt kissé rátartós, s némileg megvetőnek látszék. Be­szélték azonban, hogy Vizkereszt tökéletesen levágta, mert fehér és aranyos selyem ruhában jött királyilag, csillogva, mint egy tortatető ki­rálynője. A többiek hol zölden hol fehéren jelen­tek meg — csak a Nagyböjt és családja nem tették le a gyászt. Jöttek aztán esős Napok lucskosan s ezeknek a sugárzó Napok segittet­­tek harisnyát változtatni. Ott volt a Násznap lakodalmilag kicsípve magát, ámbár kissé kopot­tan. D­i­­­n­a­p későn érkezett, mint rendesen. Az ítéletnapja pedig azt üzené, hogy eljő később. Április (mint az ifjú úr bohócra) magára vállalta a vendégek elhelyezését, csinált is aztán bolondot. Maga a vén Ezra Pater sem okosodott volna el, hogy melyik napra mit mondjon, any­­nyira összezavarva lettek a Jó napok a­zon napokkal, a józan jövendölés teljes megzavará­saival. *) Dun Edin volt Edinburg és neve, melyet most már csak a költői nyelv használ. A Hi­g­h street azon fő utcza, mely az edinburgi vár­palotából H­ol­y­­r­o o­d i­g vonul. Szerk .) Lamb Károlynél már adtunk egy müvecskét, a sült malacz történetéről. Jelenleg egy elmefuttatást mutatunk be az újév tiszteletére. Megjegyzendő azonban, hogy ezen tréfában tulajdonképen egy olyan lakomát rajzol Lamb kedélyes elméssége, a milyent Angliában szokás adni, mi­dőn valamelyik ősi név és nagy uradalom örököse — egy fiatal ur a gentr­y vagy nobility, czimes vagy czim­­telen nemességből — eléri nagykorúságát, az ily örömnapi vendégségre hivatalos lévén minden bérlő (farm­e­r) csalá­dostul s a vidéki ismerősek egész serege, kik nagy putz és pa­r­á­d­é által, de egyszersmind széles jó kedvben hódol­nak az ifjú uraság asztalánál. Mondanom sem kellene, hogy legjobb igyekezet mel­lett sem lehetséges úgy fordítani le egy elmefuttatást, hogy annak eredeti játsziságából, ötleteiből egyetlen point se vesszen el. De a­mennyire lehetett, visszaadtunk mindent s reményeljük, hogy olvasóink élvezetesnek tartják azt, a­mit mulatságukra készíteni részünkről kellemes fog­lalkozás volt. Szerkesztő. Június 21-dikét December 22-ke mel­lé ültette, ezek úgy illyén össze, mint a májusfa és koncz. Hamvazó szerda (mint kicsinálták) Karácsony és a Polgármester-napia közé került. Hanem ki is tett aztán magáért. Egyebet sem akart, mint marha­bárót­) és puskát­, s be is zsírozta vezeklő ingét tökéletesen. Karácsony pedig ott volt könyökénél s szüntelen nyújtá neki a hűbéres­ bilikomot, úgy hogy utoljára el­kezdett ordítani, csuklani és esküdözni állítására, miszerint a szárított tőkehalban nincs semmi val­lás, hanem csupán egy pokolba való, fanyar, puf­­fadt, kesernyés, kiállhatatlan, hy­po-erit-eritizáló eledel, mely nem való tisztességes embernek. Ezen nyilatkozata után bemártotta öklét a kocsonyába, mely balróli szomszédja előtt volt egy nagy tál­ban, s úgy összemázolta éhes szakállát, hogy de­cember utolsó napjának lehet­ett volna gondolni, jégcsaposságát látva. Az asztal másik részén Húshagyókedd nyújtott kakaslevest September második­á­­nak,a­­ki ez udvarias figyelmet visszavágta egy faszántyuk gyöngéd c­ombjával — s igy egyik sem maradt adós a másiknak. Böjt vég elette a fánkokat Húshagyó tányéráról, mit észreve­vén Április, igazat adott neki, mert a fánk jó Nagypénteken is4). Odább nagy zaj támadt január 30-dika miatt,a) ki mint látszik, olyan savanyú purítánus természetű, hogy nem találja sem elég jónak, sem elég szentektnek senki busát s igy hát egy borjú fejet csempészett be, melyet otthon főzött meg s lakmározására szánt. Mihelyt azonban a tálba lát­ta ezt a változó Mártius, ki nagyon úri hölgy, ájuldozó természettel elsikolta magát, hogy „a tál­ban egy emberfő van !“ s annyira örjöngeni kez­dett Heródes leányáról, hogy a botrányos húst ki kellett vinni; még ekkor sem jött magához, csak midőn behörpintett egy pohár restauráló sziveresi­­tőt, mely cseralmából készült s a melyből a vidor Májás 29-dike­) mindig tart magánál, hasonló szolgálatra. A király (IV György) egészségére kerülvén ekkor a pohárköszöntés: komoly vita támadt Augusztus 12-dik­e (egy vén buzgó whig dá­ma) s April 22-i­k­e (egy új keletű tory delnő) közt, mindkettő magának igényelvén a felköszön­tés jogát. Augusztus egészen neki melegedett állításának, miszerint emlékezetet meghaladó idő óta ő gyakorló e praescriptionalis jogot, míg nem kijátszatott, álnokul, vetélytársa által, ki — sze­rinte — csak egy kitartott személy, czifrán ruházkodva, míg neki (a törvényes születésnap­­nak) alig van, a mit magára vegyen stb.7) Április, közbenjáróvá tétetvén a legkét­ségtelenebb szavakban ismerte el a felebbezőnek jogát, de ennek gyakorlatát, a béke kedvéért, a másiknál hagyandónak ítélte. Különben oda for­dult ravaszul a vén dámához s fülébe sugá, hogy volna alapja keresetre a korona ellen hi­genia miatt. 8) Kissé alkonyodni kezdvén, Gyertyaszen­­telő kikiáltott, hogy hozzanak világot, mi ellen azonban tiltakoztak a Napok mind, állítván, hogy ők még látnak. Aztán elhordozták a tiszta vizet, ezüst csészékben, s a bizonyos dáma, mint megjegyezték, nagyon sokáig mosta magát. Majális azon bájjal, mely sajátja, egy csinos beszédben köszönté most fel az alapitót, s megkoszorúzd poharát virággal, követvén példáját az egész társaság. Erre az úri n­j­é­v az asztal felső végétől köszönetet mondott szivélyes de né­mileg kevély hangon. Elmondá mennyire büszke, hogy derék apjának előbbi bérlői közül ily sokan vannak körűle; javításokat ígért a bérföldeken s engedést (hol erre helyes ok volna) a bérösz­­szegből. Midőn ezt halla a négy fizető nap, ösz­­tönszerűleg összenézett és mosolygott. Április fütyörészett valami nótát az „új seprűről“ , egy mogorva vén lázongó pedig az asztal alsó végén (s kisült aztán, hogy nem más, mint Novemb­er 5-dike”) mormoga, de eléggé hallhatólag, hogy „csak a bolond vár jobbat az öreg után.” Ezen gorombaságért, mely ellen minden vendég felzú­­dult, elhatároztatott kikergettetése, s csakugyan ki is rúgták a pinczébe, a­hova az olyan b­o­u­­­teren és gyújtogató való. Helyreállván a rend a fiatal lord (ki, hogy megváltjuk az igazat, zavarba jött némileg s ki­esett szónoklati sodrából) röviden ugyan, de a le­hetőleg udvarias szavakban biztosító őket szíves fogadtatásukról. Aztán egy szeretetreméltó for­dulattal kiszemelte magának a szegény Fe­b­r­u­á­r 29-dikét (aki egész idő alatt egy oldalasztal mel­lett leste, hogy mikor kap valamit ő is) s s z á 1- 1 ott rá az egész társaságot éltetni. Egyszersmind azon megnyerő észrevételt is intézte a szégyen­­kedő Február 29-ik­éhez, hogy négy éve, mi­óta nem látta becsületes arczát. Sőt el is vezette őt azon mellékhelyről, hol magánosan kuporgott s széket adatott neki saját asztalánál, a görög ka­­lendák és augusztus 1 je közt. Ezután általános jön az óhajtás, hogy Ham­vazó­szerda énekeljen valamit. Mélyen fejébe sülyedt szemekkel nézett Hamvazószerda, de elzengett mégis — már a mennyire engedé az elnyelt kanári (bor) — egy hymnusz, melyre Karácsony tanitá, ki aztán hangoztatá a mi­serere vontatás és orrmenti nótáját pompás modorban s rendkívüli humorral. Április rö­högve állitá, hogy szerepet cseréltek; Nagypén­tek azonban elkomolyodott. Vasárnap pedig legyezője mögé bújt, hogy ne lássák mosoly­gását.10) Jött aztán egy dal: „Mely napon igyék az ember ?* Ezt hárman énekelték: Húshagyó, Pol­gármesternap s April, de beledudolt, vig­yart képezve, minden Nap. Végre a játékok és talányokra került a sor. Feltették a kérdést, hogy melyik nap után megy legtöbb ember ? Erre a Fizető napok kijelen­ték, hogy az nem is lehet kérdés, mert mindenki tudja, hogy őket nyomozza minden hitelező. Áp­rilis azonban megjegyzi, hogy az adósok száma mindig felülmúlja a hitelezőkét, ennélfogva a hús­­vét előtti 40 napot tartja olyannak, mely után a legtöbb ember jár, mert ezek egész évben kölcsö­nöznek. 1 x) *) November 10. midőn a lord may­or-választás van, nagy lakomással. ‘2) II. Károly király lovaggá ütötte egyszer a vese­­pecsenyét ; innen a czimeres ökör legjobb részének angol ne­ve: Sirlein — Vékony lovag — vagy baron of beef marha báró. Az ember azt hihetné tréfa, pedig komoly do­log. Szerkesztő s) E napon nyílik meg a vadászat fogoly madárra, fáczánra sat. 4) Itt egy szójáték van, mely megmagyarázható, de meg nem magyarítható. A Nagy­ péntek neve angolul Good frid­ay, a kiejtés szerint azonban annyit is jelent, mint j­ó sütő nap — good fry­day. 5) E napon fejezték le I. Károly királyt. 6) II. Károly restaurátiójának évnapja. 5) Itt a fordító nem adhat felvilágosítást, mert ho­mályban van maga is, de alkalmasint IV György kedve­sére van a czélzás. 8) Bi­geny szójátéka bigamyra ké­­születisé­­g­et jelenthen. 9) Guy Fa­wkes, a puskaporos összeesküvés hő­sének napja. 10) Czélzás az angol vasárnap szenteskedésére. 9) Itt is van’egy visszaadhatatlan szójáték a len felett mely, mint főnév bőjtidőt jelent, mint egy (a lend) ige időrésze pedig kölcsönzött értelemmel bír.

Next