Ellenőr, 1871. január (3. évfolyam, 108-138. szám)

1871-01-16 / 123. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 ft. — kr. Évnegyedre . . 5 ft. — kr. Félévre ... 10 . — „ Egy hónapra . 1 . 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn e ünnepre következő napon. A lapot illető reklamációk­ Légrády testvérek Irodájába (2­ena-utcza 24. sz.) intézendők. Hirdetési díjak: Tizhasábos petit sor egyszeri | A nyilt­ tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . .­­ . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas­utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr*1 kiadó­hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában _________Pesti arany­kéz utcza 5. szám.____________________ 123. szám. Hétfő, január 16. 1871. III. évfolyam. Apróságok. A kormánypártban , főleg a telivér ministe­­rialisok közt folytonos az izgatottság. Több és makacsabb a lázongó elem, mint képezelték s for­maliter félnek a holnapi vita kimenetelétől. Ma — vasárnap — hire jár, hogy a jobboldaliak kö­zül értekezletet tartottak azok — valami harmin­­czan — a kik nem akarnak többé enge­delmeskedni s midőn az Andrásy lemondásá­val lettek fenyegetve, kereken kimondták — hor­­ribile dictu — hogy bánják is ők, majd lesz más. S ebben aligha tévednek. Furcsa lenne, ha egy szép reggelen arra éb­rednénk fel, hogy gróf Andrásy Gyulával egy párton vagyunk. Vajon akkor sem tartaná kormányképesnek az ellenzéket, daczára, hogy tagja lenne ? S ha a tisztelt miniszterelnök úr jól meggon­dolja helyzete tarthatatlanságát, híveinek megbíz­­hatlanságát, eszközeinek elégtelenségét és a tán közeli válság kimaradhatatlanságát , bizony-bizony nem cselekednék eszélytelenül, ha többsége által létetne magának egy utolsó és üdvös szolgá­latot : leszavaztatná magát, hogy mondhas­son le s aztán újra erősödhessék — pour se retremper — az oppositió soraiban. Hanem, ha gondol ilyesmire, akkor siessen kivitelével; különben megérheti azt is, hogy még saját megbuktatására sem fogad neki szót a ma­joritás. * Van egy baloldali győzelem mára is. A k­ö­z­­alapítványok megvizsgálására ki­küldött bizottság elnöke N­y­ár­y lett. • Percz­el Béla ellenében. * Úgy halljuk, hogy a magyar ezredek végre haza jönnek és itthon is maradnak aztán, hadszer­­vezést illető kerületeikben. Csak Bécsben hagya­­tik egy pár magyar ezred is, a fejedelmi közös­ség szempontjából. Mi e részben a viszonossá­got elengedhetjük s nagyon szívesen meglennénk Budapesten osztrák ezredek nélkül is. * Tudva van, hogy Be­est gróf lemondott a titkos költségek (Dispositionsfond) egy ne­gyedéről, vagyis 150,000 írtról, indokolván ezen lemondást tapasztalásával, miszerint a bérencz sajtó és szajha írók kitartására fordított pénz sár­ba dobatik, s nem csak nem használ, de sőt árt a kormánynak. Be­rst ezen dicséretes javu­lása folytán megbátorodtak a delegátiók is s a titkos költségek leszállított mennyiségéből kitörültek még 150.000 forintot. S ez nagyon jól van, s gróf Beust sem bánja, a mint halljuk. Meglátod, mondá­ma nekem egy jobboldali rebellis, hogy most Magyarország nyakába sóz­zák a titkos költségek kitör­ült részének megfizetését is. „Na már az igaz — felelek nevetve — hogy ha ti jobboldaliak kezditek ócsárolni a mi­nisztériumot, nincs az a rész, mit fel ne tennétek róla. Ugyan miként juthat eszedbe ilyen gyanú­sítás ? Hiszen csak nem evett bolond gombát az Andrásy-kormány, hogy a mit Beust s a dele­gátiók bizottmányai kitörültek mint feles­leges vesztegetést s illetőleg erkölcsrontó kiadást, azt ismét he­lyr­e p­ótol­tassa nem a közös rovatban, hanem a magyarországi adófizetők kizá­rólagos rovására. Ilyen esztelenséget — hogy sze­líden szóljak — én részemről nem teszek fel mi­nisztériumunkról, pedig ellene vagyok. — Már­pedig én azt halottam, hogy a kép­viselőháznak egy újabb alkalma lesz bebizonyíta­ni bizalmát és ragaszkodását gróf Andrásy mi­nisztériumához, a titkos költségek összegé­nek emelése által. Nem mondom, hogy a kö­zös b­ö­r kiterült egész 300,000 forint pótlását fogják tőlünk kérni, de hogy a magyar kormány­elnökség rendelkezési alapját (mely most 120,000) körülbelül­­100,000 forinttal óhajtják szaporítani, kannst Gift darauf nehmen. „S te persze megszavazod ? — Tehetek másként, ha kabinet­kér­dést csinálnak belőle. „Hát akkor miért schimpfelsz? — Mert haragszom. „Az ok kielégítő. Majd felvidulsz az álarczos bálban. A viszontlátásig, kedves maszk. Elment s úgy teend, mint beszéle. C­o s­i fani tutti.* A Pe­s­t­i Napló után közöljük a mi jön. (Raj­n­er Pál belügyminiszterről) Az „Ellenőr“ azt jelenti, hogy a miniszter súlyosan megbetegedett volna. A miniszter úr ugyan most is gyöngédkedik, mint már régóta, de hogy épen most súlyosabb beteg volna, azt hiteles értesülés nyomán teljesen alaptalannak mondhatjuk. Örvendünk rajta, ha nem ezt a hiteles érte­sítést lehetett volna udvariasabban is fogalmazni az irányában, ki sajnál­attal említette meg a miniszter úr betegségéről nagyon elterjedt hírt. Hiszen nem gyanúsítottuk mi R­a­j­n­e­r urat sem­miféle gonoszságról, hogy oly „teljesen alaptalan­nak“ kiáltsák ki a­mit mondtunk. * Karácsony napján Párisban a közoktatási mi­nisztérium épületében nagyszerű bazár nyílt meg a háború áldozatainak felsegélésére. Egy Fro­­ment Mor­itz által vésett arany serleg s egy Mignon lámpa közt (ez utóbbinak szinzett gót ablakai egy kis kápolnát képezvén) ezüst kosarak­ban állott a burgonya, vöröshagyma avagy besó­zott marhahús, s kevesebbet kértek az edényért frt.kr. A szent részvét nevében. Francziaország nyomorának enyhíté­sére Intézett adakozások. (Harmadik gyűjtés.) A múlt kimutatás összege 41 frank, 2 ar., 4 frt, 3 db x/4 frtos ezüstben és . . 1552.41 Az egri egyetértő polgári társulat Csiky Sándor orsz. képviselő által (a „Magyar Újság“-tól)................................................5.— Urházy Antal néptanító Zoványból Krasz­na megyéből (A „Magy. Újság“ által) . . 1.— A szarvasi népkör által f. hó 8­kán ren­dezett tánczvigalom tiszta jövedelme . 146,— mint tartalmáért. Egy pulyka bársony és selyem vánkoson egy pár száz frankon kelt, s a fehér liszttel töltött bonbon dobozok magasabb árakon keltek, mint a minőket Sh­audin valaha legfino­mabb salonczukraiért kért. Egy ládácska szivarért, melyért Jules Simon­né 100 frankot kért, Dorian közmunkaminiszter egy ezres bankjegyet nyújtott s tovább ment anélkül, hogy a fölösleges összeg visszaadására várt volna. Dóré Gusztáv­nak egy vázlata, mely egy ifjú katonát ábrázolt, amint épen nejétől búcsút vesz, 270 frankon kelt; s Hugó Viktor levele a németekhez, melynek ára közönségesen két krajczár, 120 fokot jövedelme­zett, mert hát a költő sajátkezű aláírásával volt ellátva. Több palaczk pezsgő a tuileiták palotájá­ból, poharanként 5 fokon árultatott s egy pár szép zeller 69 fr. 50 centimeon ment el, mig az apró retek csomónkint 10 fokot hozott be. E vásárból, mely egy egész hétig tartott, 100,000 frankot vár­tak az említett jótékony czélra. Pest, jan. 15. A deákkör tegnap nagy és nevezetes ér­tekezletet tartott. Tárgya az ujoncz-megajánlási törvényjavaslat volt. Az olvas­­­ tudja, hogy miben áll a dolog. A kormány a szóban forgó javaslatot a következő czim alatt nyújtotta be: ujonczok a magyar sor­hadi csapatokhoz, míg az ellenzék azt akarja, hogy a czim ekkop változtassák meg: ujonczok a ma­gyar hadsereghez. A kormány csak magyar csapatokról beszél, míg az ellenzék a had­sereget óhajtja a csapatok helyébe iktatni. Az osztályokban az ellenzék győzött s a javaslat tárgyalása holnap lesz a képviselőházban. A deákkörbe tehát tegnap este 6 órára egybehi­vattak a párt összes tagjai, megjelentek a minisz­terek is, kivéve Rajnert és Eötvöst, kik nem je­lenhettek meg, mert betegek. Az értekezlet megnyitása előtt nagy volt a feszültség. Először szólott Andrásy miniszterelnök s kijelenté, hogy politikai okoknál fogva az ellenzék módosítványa el nem fogadható és ha a képviselőház azt még is elfogadná, Ő leteszi tárczáját. Erre roppant ijedtség szállta meg a deák­­párt mamelukjait. Brogyányi rögtön fölkelt s mellét verve bocsánatot kért, hogy a hazafiság egy szikrája keblébe lopózva, eddig az ellenzék­kel szavazott e tárgyban, szánja bánya bűneit, a mai napságtól fogva ígéri teljes javulását s ünne­pélyesen szavát adja, hogy a mire a múlt héten még „nem“-mel szavazott, a jövő héten „igen“-nel fog szavazni. Éljen Brogyányi, a szilárd meggyő­ződésű, következetes képviselő. Utána szólott Tóth Vilmos a szörnyüködés hangján, hogy találkozhatik még valaki az ország­ban, akinek nincs minden úgy jól, a­mint van. Ki hitte volna azt, hogy még nekünk valaha hon­védségünk is lesz ! Ne fészkelődjünk tehát, hanem áldjuk a sorsot és boruljunk térdre a közös ügyes állapot megteremtője és föntartója, Deák és Andrá­sy előtt. Aztán jön átalános lebomlás. Végül fölkelt Kerkapoly, hogy hova lesz a hitel, ki fog nekünk kölcsön adni, ha meghara­­gítjuk a bécsieket. Magyar hadsereg ide, magyar hadsereg oda, fődolog a hitel, mert maholnap üres lesz az állam kassája és ha az államkassája üres lesz, azt előbb megérezzük mindnyájan: követeli miniszterek, államhivatalnokok, vasúti concessio­­nisták mint a magyar hadsereg hiányát. Ez hatott, s a párt tagjai Andrásy nagy örömére „nem kell magyar hadsereg“ kiáltások­kal oszlottak szét, hogy ugyanezen jelszóval jelen­jenek meg a holnapi ülésen. A deákkörről szólva megemlítjük, hogy ugyanezen értekezletben Török Sándor sopro­­nyi követ azon kérdést pendítette meg, hogy nem­ebb lenne-e felfüggeszteni minden a földesúri jogra vonatkozó pert, míg a ház elé terjesztett törv­­ja­vaslatok az úrbéri viszonyok rendezésére vonatko­zólag el nem intéztetnek. Deák ellenvetéseket tett ezen moratóriumra nézve. A tárgy különben sokkal fontosabb, hogysem azonnal lehetne hatá­rozni ; meg kell előbb vitatni a párt kebelében s annak idejében hozni döntő határozatot. Ezt a vé­leményt, melyhez az igazságügyminiszter is járult, a conferentia magáévá tette. Az állandó pénzügyi bizottság jelentését az 1871. évi költségvetésről megkaptuk. A pénzügyi bizottság tett egy átalános jelen­tést, melyben az összes költségvetésre vonatkozó észrevételei foglaltatnak és tett külön külön min­den miniszter költségvetéséről jelentést. Az átalá­nos jelentésből adjuk a következő nagyobb érdek­kel bíró részt: Miután alkotmányos miniszter nem kezelhet és nem rendelkezhetik parlamentáris ellenőrzés nélkül semmi országos közértéket és alapot, min­den egyes miniszter költségvetésére átalánosan azon elvnek kimondását ajánlja a bizottság, hogy a brut­tó budget elveinek következetes keresztülvitele czéljából minden országos közalap, mely az illető miniszter kezelése és rendelkezése alatt áll és ed­dig még a költségvetésbe fel nem vétetett, azon miniszter költségvetésében felveendő lesz és pedig azoknak kiadásai a szükséglet, bevételei a fede­zet illető czímei és rovatai között; átalában pedig az országos közalapok kezelése csak úgy történ­hetik czélszerűen, ha azok a pénztári kezelésre nézve összpontosítva a pénzügyminiszter alatt álla­nak, s azért szükségesnek tartja a bizottság kije­lenteni, miszerint az állami főpénztár a pénzügy­miniszter rendelkezése alatt állván, a többi minisz­ter csak kezelési pénztárakkal bírjon és ezekben a pénzkészlet maximuma meg legyen állapítva. Az államköltségvetés csak akkor hű tükre és teljes foglalata az államháztartásnak, ha magában zárja annak minden egyes részét, ha mindazt tartalmazza, a­mi az államot akár cselekvőleg il­leti, akár szenvedőlegesen terheli, ha egy szóval az állam minden bevételét és kiadását kivétel nél­kül magában foglalja, azért hiányos maradna ál­amköltségvetésünk, ha az államkölcsönök, ilyen a vasúti kölcsön, a nyereménykölcsön, a szőlő-dezma­­váltság, melyek az államnak mindannyi tartozását és évenkénti kiadásainak egy részét képezik, a költségvetésbe fel nem vétetnének; azért a bizott­ság a pénzügyminisztert felhívta, a­ki egyébiránt erre teljes készségét ki is jelentette és kinyilat­koztatta, hogy ezt csak azért nem tette, mert ed­­ig a képviselőház ezt nem követelte, hogy már az 1871-ki évi költségvetési törvény megalkotása előtt a vasúti kölcsön, a sorsjegy-kölcsön és a szőlő-dézma-váltságra vonatkozó ebbeli előterjesz­téseit tegye meg oly czélból, hogy mindezen köl­csönök az 1871 -ik évi költségvetési törvénybe felvehetők legyenek és ezeknek felvétele által e törvény kiegészíttethessék. Egyúttal e helyütt kijelenti a bizottság azt is, a­mit tüzetesebben a közmunka-miniszter költség­­vetésére vonatkozó jelentésében ad elő: miszerint az államvasutak tiszta jövedelme felveendő a pénzügyminiszter költségvetésének fedezeti részé­be, viszont az egyes pályáknál mutatkozó neta­­láni hiány a szükséglet illető rovatai közé ikta­tandó : egyébiránt már e helyütt is megemlíti a bizottság, hogy az államvasutak építési számláinak bezárásával, a­mi kell, hogy azonnal megtörtén­jék, a felülvizsgálat teljesítése után az intercalaris kamatok többé az építési számlához nem csatol­­hatók. Házbérek fejébe a fővárosban a központi ha­tóságok és országos törvénykezés részére körülbe­lül 130.000 frt. van felvéve, ez összeg, a­mint az eddig fizetett házbérek évről évre emelkedtek, va­lószínűleg emelkedni fog ezután is, a hivatalok mindemellett az állami szolgálat rovására részul vannak elhelyezve, némely minisztérium több lak­osztályban, sőt több házban van elszállásolva, a­mi nem csak kedvezőtlen hatással van a közszol­gálatra, de gyakran nagyobb számú kezelési és segédhivatali tisztviselőt is igényel, mint különben szükséges volna. Hozzájárul még, hogy a nagy hivatalok sokszoros szállás változtatása nagy költségbe ke­rül és mindig nagy bajjal, gyakran zavarral jár. A bizottság meg van győződve, hogy a most házbérek fejében évenként fizetett összeg­ tőkéjé­vel a czélnak megfelelőbb és czélszerűbb épülete­ket lehetne emelni, azért azt hiszi, hogy az állam­szolgálat érdekei és a kérdés pénzügyi oldala egy­aránt nagyon kívánatossá teszik, hogy az állam állítsa fel a hivatalos helyiségekre szükséges épü­leteket, még­pedig mennél későbbre halasztatnék ennek foganatba vétele, előreláthatólag annál ne­hezebben és több költséggel lenne az eszközölhető ; a bizottság tehát felhívandónak indítványozza a minisztériumot, miszerint gondoskodjék az iránt, hogy a most házbér fejében fizetett összegnek megfelelő és törlesztésre felveendő kölcsön útján a szükséges állam­épületek felállítása mielőbb eszközöltethessék. A bizottság kiemeli még, hogy a költségve­tésnek mindazon része, mely magára Fiuméra vo­natkozik: ilyen a kormányzóság költségvetése, a felállítandó törvénykezési provisorium költségei, Fiume közjogi állására való tekintettel, a költség­­vetési törvényben az egyes tárc­ák költségvetésétől külön fejezetbe lesz legczélszerűbben és leghelye­sebben felveendő. Végül megjegyzi a bizottság, hogy egy álta­­­lános országos szolgálati Schematismus összeállítá­sát és közzétételét szükségesnek tartja és annak költségeit a jövő évi költségvetésbe felvétetni in­dítványozza. A bizottság a képviselőház által tárgyalás és véleményadás végett hozzá utasított kérvények­re vonatkozó véleményét külön jelentésb­en fogja előterjeszteni. In excelsis. Van a kereskedelmi minisztériumnak egy osztálya: a távirdat, melynek főnöke — ki kü­lönben, lehet, hogy derék úr — úgy fogadja az idegent, mint valami kisisten a bűnös embert. Persze leültetik az embert annak rendje szerint az előszobában, míg a benn levő kijön. Ek­kor felnyitja az inas a mennyország ajtaját, hogy tessék ő atyaságához besétálni. Itt azonban va­lami c­erubim egy oldal­ajtón előre tolul s igénybe veszi az atyát egy pár perezre. Hamar végeznek s a d­erubim elmegy, mint jött, titkos ajtaján. Hanem az atya ekkor feléd lép és szól dörgedelmesen: „hát maga miért tolakodik be, mi­kor más van itt.“ Atyám ! nem vagyok én mindent tudó, mint te, hogy előre lássam a történendeket. Szolgád pedig — Sz. Péter — azt mondta a kapunál, hogy jöhetek. „De mikor látta, hogy itt más van, miért nem kotródott ki?“ Felség, hiszen egyszerre jöttünk be azzal a német atyafival, s mikor észrevettem, hogy neked kedvesebb ő, már a kilincsen volt kezem, de ép e perezben bevégződött magas tárgyalásotok stb. Ilyen szívélyes fogadtatásban részesült a na­pokban Takács úrnál egy ifjú ügyvéd, ki midőn keservesen panaszolgatná ezt egy társaságban, azzal vigasztaltatott meg, hogy más is járt már így e nagyhatalommal. Az angol parlament február 7-dikén ül össze a „dolgok elintézésére“ — for the dis­­partch of business — mint mondani szok­ták, midőn a házak komolyan, s nemcsak az el­­napoltság megújítása végett hivatnak össze. Az orosz diplomatia és sajtó el van­nak szontyolodva, le vannak hangolva. Mindenki kitalálhatja, hogy e kellemetlen helyzetet azon ba­rátságos egyetértés idézte elő, mi kezd létrejönni Németország és Ausztria közt. Egy, a magas személyiségekhez közel álló pétervári lap kifejezést ad e lehangoltságnak a következőképen : „Orosz­országnak több ellene lesz a conferentián, mint barátja s épen ezért kétkedünk, hogy a pontusi kérdés szerencsésen meg lesz oldva, kivált, mióta Poroszország olyannyira közeledett Ausztria felé. De a conferentia legalább meg fogja mutatni, hogy milyen politikai combinációk fognak fölmerülni a német-franczia háború befejezése után. A pontusi kér­désen kívül még egy más sokkal fontosabb kérdést, az európai államok jövendő politikai helyzetét kell megállapitni s ki fog tűnni, hogy vannak-e Euró­pában szövetségesei Oroszországnak, vagy nincse­n á­r i­s. Decz. 29. Az avroni fensikot tehát el kellett hagynunk, írja a „D. News“ párisi levelezője. Különbözők a vélemények a párisiak közt a fö­lött, hogy mi indíthatta a poroszokat elvégre tá­madó fellépésre. A „Vérité“ c­ímű lap úgy találja, hogy az angol képr­­ház karácsonyi ülésében le­mondásra bírta Gladstonet, kinek helyébe most egy „hadügyér“ lépett. A poroszok tehát értesülvén erről, meg akarnak bennünket ijeszteni, hogy ka­pituláljunk, mielőtt Disraeli és sir Pakington se­gítségünkre jöhetnének. Trochy ellen az elkeseredés naponként nö­vekszik , felelőssé teszik mindenért, a fagyért, a drága élelmiszerekért, a sikertelen kitörésekért és a departementi hadak vereségéért. Én sajnálom őt, mert valóban becsületes ember, noha ily turbu­lens elemek élére nem termett. Nagy részben azonban egyedül magának tulajdoníthatja, ami vele történik. Mindent koc­kára tett tervének keresztül­vitele végett­­ elhitette a párisiakkal, hogy ké­pes a poroszokat Páris alól eltávolítani. E közben senki sem feszegeti a kérdést, mi fog történni, ha élelmiszerünk elfogyott. A kormány tagjai még mindig szilárdul ragaszkodnak a né­zethez, hogy kapituláltuk lehetetlen. Minél köze­lebb a végzetteljes pillanat, annál kevésbé beszél­nek róla, épen mint az ember, midőn öregszik, nem szeret a halálról hallani. Meddig fog lisztkészletünk tartani, senki sem képes megmondani, de ha kormány­­férfiaink addig várnak, míg ez is elfogy, úgy a legtúl­­zóbb feltételeket is kénytelenek lesznek elfogadni a poroszoktól s a feladás után számosan éhen vesz­nek, mielőtt a várost élelmiszerekkel el lehet látni. A párisiak ezt magasztosnak mondják, én azonban egyszerűen ostobaságot látok benne. A klubbok a legfantastikusabb tervekkel lépnek fel, egyik 1600 frankot irt alá gürögtűzre, mások a városházát akarják légberöpíteni; má­sok ismét fehérbe öltözött­­küldöttséget kivánnak Vilmos királyhoz meneszteni, mely annak az áta­lános kö­ztársaság elnökségét ajánlja fel; némelyek végül a Párisban levő összes angol le­velezők rögtöni elfogatásit hozzák indu­ljunk». Borzalommal várom a pillanatot, a midőn többé pénzem nem lesz s talán közköltségen kell magamat elszállásoltatnom és élelmeztetnem. Ban­károm elhagyta Pak­st és képviselői figyelembe sem veszik váltóimat, noha pogány kamatokat ígérek. A vendéglőben már régidő óta hitelre la­kom pompásan bútorozott tágas szobában, mely bár szükebb volna, mert frissen a levágott fa égni épen nem akar s a hőmérő szobámban mindig fagyponton áll. — Ruháim annyira kopottak, hogy a koldus az utczán soha nem szólít meg alamizsnáért; sőt a napokban több hírlappal ke­zemben haladván a boulevardon, egy úri­ember egyet kivett kezemből s egy sout nyomott kezem­be, melyet én, mivel a lapot már különben is átfutottam, minden szó nélkül zsebre dugtam. Szabót egész Párisban alig lehet találni, aki hajlandó lenne dolgozni, de ha találnék is, nem küldhetném el neki egyetlen öltönyömet ki­javítás végett, mert hát mit hordanék a közben ? Fehérneműim szintén a legsiralmasabb állapotban vannak, mert a mosónők tüziszer hiányában nem moshatnak. Nemrég az utc­án egy pár olcsó csizmát vettem, mely pár nap alatt több helyen megrepedezett, de hordanom kell, mert jobbal nem bírok. Legnagyobb bajom van azonban gomb­jaimmal, melyek egymás után lehullanak s igy gombostűkkel kell pótolnom a hiányt, de zsebe­imbe aztán alig merek nyúlni, nehogy mester­ségesen összeillesztett ruházatom szétessék. Evésben ivásban szintén meg kell szorítanom magamat, s így másodrendű vendéglőbe járok reggelizni és ebédelni. Macska, kutya, patkány és ló a legkeresettebb ételek előttem, noha gyom­rom naponkénti rendes befogadásukra még mindig nem hajlandó. A társaság ily vendéglőkben ter­mészetesen a legtarkább. Vannak itt víg katona­tisztek, erős, egészséges külsővel, kik egész egy­kedvűséggel veszik a dolgot, s vigadnak anélkül, hogy gondolnának a holnapra. Vannak kereske­dők nemzetőri egyenruhában, ezek már nem oly jókedvűek. Vagyonuk apad s noha mit sem akar­nak hallani a kapitulációról, látszik, miszerint szi­­vekből óhajtják, bár vége volna az egésznek. Né­ha egy-egy exdandy is vetődik be, félénken kö­rültekint, ha nincs-e jelen más dandy is, a­ki előtt szégyelni kellene magát e zugban, s az el­lenkezőről győződvén meg, ismét állásba teszi magát s lenézőleg tekint reánk. Traviaták szintén nem hiányoznak az ily helyeken. Tegnap épen egy fiatal leány ült mellettem, kit gyakorta láttam előbb elegáns fogaton a boulognei erdőben; selyem és bársony ruhái, ékszerei és fogata eltűntek; nincsenek orosz herczegek, bojárok és mylordok, kik különczködéseinek hízelegjenek. Jó étvágy­­gyal fogyasztotta a lóhúst, mintha egész életében „szegény, de becsületes“ lett volna. Legkülönösebb törzsvendégei azonban az ily vendéglőknek bizonyos középkorú egyének, kik egyedüli feladatuknak tekintik, szomorkodni hazá­­jok sorsa fölött, úgy jőnek be, mintha Leonidás katonái lennének a Termopylaknél s úgy ülnek székekre, mintha azok curulusi székek lennének ; ráförmednek mindenkire, aki nevetni mer, ha pe­dig valaki feladásról talál szólani, felugranak kiáltva: Majd meglátjuk! A szomorkodás azonban legkevésbé sem csökkenti étvágyukat, s noha ügyesen kivonták magukat minden katonai szol­gálat alól, senki sem néz szerencsétlenebbnek ki, mint ők. Némely lapok követelik, hogy a temetkezési társaságok szabott árak mellett temessék a ha­lottakat. Ezek ugyanis az egyedüliek, melyeknek tagjai ja­gschaftet csinálnak az ostromzár alatt. Az árakat oly magasra csigázták, miszerint a sze­gények panaszkodnak, hogy maholnap már nem lehet meghalniok sem. Egy elesett német katona zsebében szerető­jétől vett levelet találtak s a lapok szerint benne egyebek közt ez áll: Ha Párisba megy s valamely aranymivest kirabolsz, tegy el számomra is egy pár fülbevalót. Dec. 30. Néhány nap előtt egy átalános ta­nácskozás alkalmával Trochu ismételve felszólítta­­tott, mondjon le állomásáról, Picard és Favre azon­ban kijelentették, hogy, ha Trochu lemond, ők is hasonlót tesznek. A vitának aztán maga Trochu vetett véget kijelentvén, hogy ő magát a helyzet magaslatán érezvén, maradni fog. Tegnap este mindenfelé csapataink visszavo­nulása a Mont-Avronról képezte a vita tárgyát. Ma reggel a lapok egyről egyre megtámadják Trochut. Mondják, hogy minden vállalatával meg­bukik. Tisztektől hallom, hogy a katonaság is zúgolódik a főkormányzó ellen. Különben a kri­mi hadjáratban részt vett Vinoy szerint a franczi­­ák, angolok és oroszok működése Sebastops alatt csak gyermekjáték ahoz képest, a­mit a porosz tüzérség Avronnal szemben tett. A szét nem pat­tant bombákról ítélve a porosz ágyuk roppant nagyságúak lehetnek s kérdés, ellenállhatnak-e ne­kik elődeink. A „Verité“ következőleg írja le a Mont-Avron­­nál dec. 28 és 29-én történt dolgokat. A poro­szok a legpontosabban irányították tüzelésöket s csaknem minden golyójuk talált. Borzasztó volt látni, minő hidegvérrel kezelték ágyúikat tengeré­szeink a bombazápor közepette, míg tiszteik báto­rítás közben egymás után hullottak el vérekkel frecskendve be őket. A sorkatonaság és mozgó­őrség hajlék nélkül állott, mert a barakok halom­ra omlottak. A legtöbben nevettek az ágyúgolyók fütyölésére. Estefelé ágyúink lankadni kezdettek. Ugyanekkor jött Párisból egy futár, hogy a fensiket hagyjuk el s az ágyukat vigyük biztos helyre. Nem is volt veszteni való időnk. Szeren­csére a poroszok is alább hagytak a tüzeléssel s igy kényelmesebben mozoghattunk. Ágyúinkat, podgyászunkat szekerekre raktuk. Trochu minde­nütt ott volt osztva rendeleteit s nem hallgatva törzs­karára, mely őt a veszélyre figyelmeztette. „Nem, urak, mondá, nem vonulok vissza, mig az ágyuk biztonságban nincsenek." Éjfél után két órakor minden készen volt s a hosszú vonat útra kelt, elöl az ágyuk, aztán a lőkészlet és podgyász, mig a katonaság fedözetül maradt. Nem volt könnyű dolog a fensikről Ros­­nyba leszállni, mert az egész lejtő egy jégtükör­höz hasonlított. A­z oroszok még mindig tüzeltek, a szekerek zöreje s ágyúink elhallgatása azonban csakhamar felkelté gyanujokat s tüzelésöket Ros­­“■"* b a* »4» vív« nt»« kezdették irányozn­i; több 16 kidalt az ágyuk elől, katonáink ekkor maguk ragadták meg a rudat és kerekeket, meg­­mentették az ágyukat, melyek aztán Vincennes és Montrenilbe helyeztettek, el Jan. 2. Rosny, Noisy és Nogent erődök­et, a poroszok dec. 27-étől a mai napig folytonos bombázást folytatnak; a barakok és más nagyon kitett épületek mindhárom erődben halomra lővők, a védművek és casamaták azonban oly szilárdak, hogy mindeddig alig szenvedtek sérülést. Ez erő­dök a Kruppféle német ágyuknak megfelelő erejű tengeri ágyukkal lévén felszerelve, az ellenséges ütegeket 5000 yardnyi távolságban tartják, pedig 600 yardnyi közelség kivántatnék ahhoz, hogy a bombázás eredményt mutathasson fel­ nek. A román ügy váratlan fölkapása, mely azo­nos a Duna-torkolat ügyével, okvetetlen rész­emen reánk nézve. A román kérdést csak azért hozták előtérbe, hogy ez­által ártsanak Oroszországnak, bármiként tiltakozzanak is ez ellen az osztrák la­pok. Talán épen Poroszország és Ausztria egyenes befolyása következtében lett felszínre hozva ez a dolog.“ Ezek az aggodalmak megmagyarázzák, hogy miért halasztódik egyik napról a másikra a conferentia. Mert az orosz diplomatia akadályozza annak összeülését mindenképen. Francziaország. Lyonból írja e hó 7. és 8-ról a L­ndé­­pendance belge levelezője. A poroszok 200—400 emberből álló helyőrségeket helyeztek el a sváj­­czi határon fekvő községekben, nevezetesen Por­­rentinytól Belfort, Montbéliard és Delle-ig. Etupes községe 10,640 foknyi kárpótlást fizetett azért, mert a szabadvadászok ennek területén két po­roszt megöltek. Még tegnap több mozgó hadtest indult el Lyonból a 2-ik rhone-i légió tüzérségével, melynek ütege G­armstrong ágyúból áll. Bourbaki, Bressol­­les és Garibaldi sergei jelenleg Werder­­lok ellen működnek a Saone mellett s a vogesi hegyek al­ján. Utóbbi kénytelen volt sietve visszavonulni. Miután segédcsapatokat kért, a 7. hadtestet Lan­­gressen keresztül, nemkülönben az Elsassban el­­helyzett csapatokat Vesoulba menesztették. Lyon városa 10 milliónyi kölcsönt nyitott meg. Egy köt­vény 5480 fokról szól. Andeból egy teljesen fel­szerelt szabadvadász-csapat érkezett ide. Frappoli hadteste mindennap gyarapodik. Múlt kedden 500 önkénytes jött Iséreből. Az önkénytesek külön­böző nemzetiségűek, legtöbb Konstantinápoly és Egyptomból származik. Egész Dél-Francziaországot hó fedi. A folyóvizek mind befagytak. Cette-ben 11 foknyi hideg van. E hó 2-án Croix és Abbevillers közt 500— 600 lengyel, az úgynevezett „boszulók“, 1,500 poroszszal találkoztak. Előbbieknek sikerült 2 ágyút elvenni az ellenségtől. M. hétfőn egy újabb talál­kozás alkalmával visszavették a poroszok elvesz­tett ágyúikat és 150 lengyelt visszanyomtak a határokig, ahonnan ezek Helvetiába menekültek. Holnap indul el városunkból a 3-ik rbonei légió, mely minden tekintetben elődjeihez méltónak mondható. A rbonei praefectus és több tábornok szemlét tartott ma felette. Zászlóját a lyoni szabad­kőművesek páholya adta. Lilléből írja e hó 9-éről egy törzskari tiszt a franczia északi hadseregből: „Manteuffel tbb. az amiensi harcz után azt jelenté, hogy az északi hadsergét teljesen megverte. Egy hó múlva ugyan a tábornok ismét harczolt az északi hadse­reggel Pont-Noyellesnél és ismét azt jelenté, mit az amiensi ütközet után. A jan. 2-ki nap határo­zatlan volt. De miután a mi tüzérségünk, mely Pont-Noyellesnél is hősileg tarta magát, ki­­fejthető erejét, Manteuffel kénytelen volt hátrálni és Bapaumeot csak Faidherbe tlk. jó érzületének köszönheti, mivel ő nem akarta a franczia várost fenyegetni. És Manteuffel ezután is megverte Faidherbet sürgönyeiben, miként ez őt a harcrtéren. Az észa­ki hadserget harmadszor tönkre tette és marad­ványait kímélet és irgalom nélkül üldözte. Európa, meg fogja ítélni az ,ellenség állításait. I Én egyedül az igazságot mutatom meg frázisok

Next