Ellenőr, 1871. január (3. évfolyam, 108-138. szám)
1871-01-16 / 123. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 ft. — kr. Évnegyedre . . 5 ft. — kr. Félévre ... 10 . — „ Egy hónapra . 1 . 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn e ünnepre következő napon. A lapot illető reklamációk Légrády testvérek Irodájába (2ena-utcza 24. sz.) intézendők. Hirdetési díjak: Tizhasábos petit sor egyszeri | A nyilt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsasutcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr*1 kiadóhivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában _________Pesti aranykéz utcza 5. szám.____________________ 123. szám. Hétfő, január 16. 1871. III. évfolyam. Apróságok. A kormánypártban , főleg a telivér ministerialisok közt folytonos az izgatottság. Több és makacsabb a lázongó elem, mint képezelték s formaliter félnek a holnapi vita kimenetelétől. Ma — vasárnap — hire jár, hogy a jobboldaliak közül értekezletet tartottak azok — valami harminczan — a kik nem akarnak többé engedelmeskedni s midőn az Andrásy lemondásával lettek fenyegetve, kereken kimondták — horribile dictu — hogy bánják is ők, majd lesz más. S ebben aligha tévednek. Furcsa lenne, ha egy szép reggelen arra ébrednénk fel, hogy gróf Andrásy Gyulával egy párton vagyunk. Vajon akkor sem tartaná kormányképesnek az ellenzéket, daczára, hogy tagja lenne ? S ha a tisztelt miniszterelnök úr jól meggondolja helyzete tarthatatlanságát, híveinek megbízhatlanságát, eszközeinek elégtelenségét és a tán közeli válság kimaradhatatlanságát , bizony-bizony nem cselekednék eszélytelenül, ha többsége által létetne magának egy utolsó és üdvös szolgálatot : leszavaztatná magát, hogy mondhasson le s aztán újra erősödhessék — pour se retremper — az oppositió soraiban. Hanem, ha gondol ilyesmire, akkor siessen kivitelével; különben megérheti azt is, hogy még saját megbuktatására sem fogad neki szót a majoritás. * Van egy baloldali győzelem mára is. A közalapítványok megvizsgálására kiküldött bizottság elnöke Nyáry lett. • Perczel Béla ellenében. * Úgy halljuk, hogy a magyar ezredek végre haza jönnek és itthon is maradnak aztán, hadszervezést illető kerületeikben. Csak Bécsben hagyatik egy pár magyar ezred is, a fejedelmi közösség szempontjából. Mi e részben a viszonosságot elengedhetjük s nagyon szívesen meglennénk Budapesten osztrák ezredek nélkül is. * Tudva van, hogy Beest gróf lemondott a titkos költségek (Dispositionsfond) egy negyedéről, vagyis 150,000 írtról, indokolván ezen lemondást tapasztalásával, miszerint a bérencz sajtó és szajha írók kitartására fordított pénz sárba dobatik, s nem csak nem használ, de sőt árt a kormánynak. Berst ezen dicséretes javulása folytán megbátorodtak a delegátiók is s a titkos költségek leszállított mennyiségéből kitörültek még 150.000 forintot. S ez nagyon jól van, s gróf Beust sem bánja, a mint halljuk. Meglátod, mondáma nekem egy jobboldali rebellis, hogy most Magyarország nyakába sózzák a titkos költségek kitörült részének megfizetését is. „Na már az igaz — felelek nevetve — hogy ha ti jobboldaliak kezditek ócsárolni a minisztériumot, nincs az a rész, mit fel ne tennétek róla. Ugyan miként juthat eszedbe ilyen gyanúsítás ? Hiszen csak nem evett bolond gombát az Andrásy-kormány, hogy a mit Beust s a delegátiók bizottmányai kitörültek mint felesleges vesztegetést s illetőleg erkölcsrontó kiadást, azt ismét helyre pótoltassa nem a közös rovatban, hanem a magyarországi adófizetők kizárólagos rovására. Ilyen esztelenséget — hogy szelíden szóljak — én részemről nem teszek fel minisztériumunkról, pedig ellene vagyok. — Márpedig én azt halottam, hogy a képviselőháznak egy újabb alkalma lesz bebizonyítani bizalmát és ragaszkodását gróf Andrásy minisztériumához, a titkos költségek összegének emelése által. Nem mondom, hogy a közös bör kiterült egész 300,000 forint pótlását fogják tőlünk kérni, de hogy a magyar kormányelnökség rendelkezési alapját (mely most 120,000) körülbelül100,000 forinttal óhajtják szaporítani, kannst Gift darauf nehmen. „S te persze megszavazod ? — Tehetek másként, ha kabinetkérdést csinálnak belőle. „Hát akkor miért schimpfelsz? — Mert haragszom. „Az ok kielégítő. Majd felvidulsz az álarczos bálban. A viszontlátásig, kedves maszk. Elment s úgy teend, mint beszéle. Co si fani tutti.* A Pesti Napló után közöljük a mi jön. (Rajner Pál belügyminiszterről) Az „Ellenőr“ azt jelenti, hogy a miniszter súlyosan megbetegedett volna. A miniszter úr ugyan most is gyöngédkedik, mint már régóta, de hogy épen most súlyosabb beteg volna, azt hiteles értesülés nyomán teljesen alaptalannak mondhatjuk. Örvendünk rajta, ha nem ezt a hiteles értesítést lehetett volna udvariasabban is fogalmazni az irányában, ki sajnálattal említette meg a miniszter úr betegségéről nagyon elterjedt hírt. Hiszen nem gyanúsítottuk mi Rajner urat semmiféle gonoszságról, hogy oly „teljesen alaptalannak“ kiáltsák ki amit mondtunk. * Karácsony napján Párisban a közoktatási minisztérium épületében nagyszerű bazár nyílt meg a háború áldozatainak felsegélésére. Egy Froment Moritz által vésett arany serleg s egy Mignon lámpa közt (ez utóbbinak szinzett gót ablakai egy kis kápolnát képezvén) ezüst kosarakban állott a burgonya, vöröshagyma avagy besózott marhahús, s kevesebbet kértek az edényért frt.kr. A szent részvét nevében. Francziaország nyomorának enyhítésére Intézett adakozások. (Harmadik gyűjtés.) A múlt kimutatás összege 41 frank, 2 ar., 4 frt, 3 db x/4 frtos ezüstben és . . 1552.41 Az egri egyetértő polgári társulat Csiky Sándor orsz. képviselő által (a „Magyar Újság“-tól)................................................5.— Urházy Antal néptanító Zoványból Kraszna megyéből (A „Magy. Újság“ által) . . 1.— A szarvasi népkör által f. hó 8kán rendezett tánczvigalom tiszta jövedelme . 146,— mint tartalmáért. Egy pulyka bársony és selyem vánkoson egy pár száz frankon kelt, s a fehér liszttel töltött bonbon dobozok magasabb árakon keltek, mint a minőket Shaudin valaha legfinomabb salonczukraiért kért. Egy ládácska szivarért, melyért Jules Simonné 100 frankot kért, Dorian közmunkaminiszter egy ezres bankjegyet nyújtott s tovább ment anélkül, hogy a fölösleges összeg visszaadására várt volna. Dóré Gusztávnak egy vázlata, mely egy ifjú katonát ábrázolt, amint épen nejétől búcsút vesz, 270 frankon kelt; s Hugó Viktor levele a németekhez, melynek ára közönségesen két krajczár, 120 fokot jövedelmezett, mert hát a költő sajátkezű aláírásával volt ellátva. Több palaczk pezsgő a tuileiták palotájából, poharanként 5 fokon árultatott s egy pár szép zeller 69 fr. 50 centimeon ment el, mig az apró retek csomónkint 10 fokot hozott be. E vásárból, mely egy egész hétig tartott, 100,000 frankot vártak az említett jótékony czélra. Pest, jan. 15. A deákkör tegnap nagy és nevezetes értekezletet tartott. Tárgya az ujoncz-megajánlási törvényjavaslat volt. Az olvas tudja, hogy miben áll a dolog. A kormány a szóban forgó javaslatot a következő czim alatt nyújtotta be: ujonczok a magyar sorhadi csapatokhoz, míg az ellenzék azt akarja, hogy a czim ekkop változtassák meg: ujonczok a magyar hadsereghez. A kormány csak magyar csapatokról beszél, míg az ellenzék a hadsereget óhajtja a csapatok helyébe iktatni. Az osztályokban az ellenzék győzött s a javaslat tárgyalása holnap lesz a képviselőházban. A deákkörbe tehát tegnap este 6 órára egybehivattak a párt összes tagjai, megjelentek a miniszterek is, kivéve Rajnert és Eötvöst, kik nem jelenhettek meg, mert betegek. Az értekezlet megnyitása előtt nagy volt a feszültség. Először szólott Andrásy miniszterelnök s kijelenté, hogy politikai okoknál fogva az ellenzék módosítványa el nem fogadható és ha a képviselőház azt még is elfogadná, Ő leteszi tárczáját. Erre roppant ijedtség szállta meg a deákpárt mamelukjait. Brogyányi rögtön fölkelt s mellét verve bocsánatot kért, hogy a hazafiság egy szikrája keblébe lopózva, eddig az ellenzékkel szavazott e tárgyban, szánja bánya bűneit, a mai napságtól fogva ígéri teljes javulását s ünnepélyesen szavát adja, hogy a mire a múlt héten még „nem“-mel szavazott, a jövő héten „igen“-nel fog szavazni. Éljen Brogyányi, a szilárd meggyőződésű, következetes képviselő. Utána szólott Tóth Vilmos a szörnyüködés hangján, hogy találkozhatik még valaki az országban, akinek nincs minden úgy jól, amint van. Ki hitte volna azt, hogy még nekünk valaha honvédségünk is lesz ! Ne fészkelődjünk tehát, hanem áldjuk a sorsot és boruljunk térdre a közös ügyes állapot megteremtője és föntartója, Deák és Andrásy előtt. Aztán jön átalános lebomlás. Végül fölkelt Kerkapoly, hogy hova lesz a hitel, ki fog nekünk kölcsön adni, ha megharagítjuk a bécsieket. Magyar hadsereg ide, magyar hadsereg oda, fődolog a hitel, mert maholnap üres lesz az állam kassája és ha az államkassája üres lesz, azt előbb megérezzük mindnyájan: követeli miniszterek, államhivatalnokok, vasúti concessionisták mint a magyar hadsereg hiányát. Ez hatott, s a párt tagjai Andrásy nagy örömére „nem kell magyar hadsereg“ kiáltásokkal oszlottak szét, hogy ugyanezen jelszóval jelenjenek meg a holnapi ülésen. A deákkörről szólva megemlítjük, hogy ugyanezen értekezletben Török Sándor sopronyi követ azon kérdést pendítette meg, hogy nemebb lenne-e felfüggeszteni minden a földesúri jogra vonatkozó pert, míg a ház elé terjesztett törvjavaslatok az úrbéri viszonyok rendezésére vonatkozólag el nem intéztetnek. Deák ellenvetéseket tett ezen moratóriumra nézve. A tárgy különben sokkal fontosabb, hogysem azonnal lehetne határozni ; meg kell előbb vitatni a párt kebelében s annak idejében hozni döntő határozatot. Ezt a véleményt, melyhez az igazságügyminiszter is járult, a conferentia magáévá tette. Az állandó pénzügyi bizottság jelentését az 1871. évi költségvetésről megkaptuk. A pénzügyi bizottság tett egy átalános jelentést, melyben az összes költségvetésre vonatkozó észrevételei foglaltatnak és tett külön külön minden miniszter költségvetéséről jelentést. Az átalános jelentésből adjuk a következő nagyobb érdekkel bíró részt: Miután alkotmányos miniszter nem kezelhet és nem rendelkezhetik parlamentáris ellenőrzés nélkül semmi országos közértéket és alapot, minden egyes miniszter költségvetésére átalánosan azon elvnek kimondását ajánlja a bizottság, hogy a bruttó budget elveinek következetes keresztülvitele czéljából minden országos közalap, mely az illető miniszter kezelése és rendelkezése alatt áll és eddig még a költségvetésbe fel nem vétetett, azon miniszter költségvetésében felveendő lesz és pedig azoknak kiadásai a szükséglet, bevételei a fedezet illető czímei és rovatai között; átalában pedig az országos közalapok kezelése csak úgy történhetik czélszerűen, ha azok a pénztári kezelésre nézve összpontosítva a pénzügyminiszter alatt állanak, s azért szükségesnek tartja a bizottság kijelenteni, miszerint az állami főpénztár a pénzügyminiszter rendelkezése alatt állván, a többi miniszter csak kezelési pénztárakkal bírjon és ezekben a pénzkészlet maximuma meg legyen állapítva. Az államköltségvetés csak akkor hű tükre és teljes foglalata az államháztartásnak, ha magában zárja annak minden egyes részét, ha mindazt tartalmazza, ami az államot akár cselekvőleg illeti, akár szenvedőlegesen terheli, ha egy szóval az állam minden bevételét és kiadását kivétel nélkül magában foglalja, azért hiányos maradna álamköltségvetésünk, ha az államkölcsönök, ilyen a vasúti kölcsön, a nyereménykölcsön, a szőlő-dezmaváltság, melyek az államnak mindannyi tartozását és évenkénti kiadásainak egy részét képezik, a költségvetésbe fel nem vétetnének; azért a bizottság a pénzügyminisztert felhívta, aki egyébiránt erre teljes készségét ki is jelentette és kinyilatkoztatta, hogy ezt csak azért nem tette, mert edig a képviselőház ezt nem követelte, hogy már az 1871-ki évi költségvetési törvény megalkotása előtt a vasúti kölcsön, a sorsjegy-kölcsön és a szőlő-dézma-váltságra vonatkozó ebbeli előterjesztéseit tegye meg oly czélból, hogy mindezen kölcsönök az 1871 -ik évi költségvetési törvénybe felvehetők legyenek és ezeknek felvétele által e törvény kiegészíttethessék. Egyúttal e helyütt kijelenti a bizottság azt is, amit tüzetesebben a közmunka-miniszter költségvetésére vonatkozó jelentésében ad elő: miszerint az államvasutak tiszta jövedelme felveendő a pénzügyminiszter költségvetésének fedezeti részébe, viszont az egyes pályáknál mutatkozó netaláni hiány a szükséglet illető rovatai közé iktatandó : egyébiránt már e helyütt is megemlíti a bizottság, hogy az államvasutak építési számláinak bezárásával, ami kell, hogy azonnal megtörténjék, a felülvizsgálat teljesítése után az intercalaris kamatok többé az építési számlához nem csatolhatók. Házbérek fejébe a fővárosban a központi hatóságok és országos törvénykezés részére körülbelül 130.000 frt. van felvéve, ez összeg, amint az eddig fizetett házbérek évről évre emelkedtek, valószínűleg emelkedni fog ezután is, a hivatalok mindemellett az állami szolgálat rovására részul vannak elhelyezve, némely minisztérium több lakosztályban, sőt több házban van elszállásolva, ami nem csak kedvezőtlen hatással van a közszolgálatra, de gyakran nagyobb számú kezelési és segédhivatali tisztviselőt is igényel, mint különben szükséges volna. Hozzájárul még, hogy a nagy hivatalok sokszoros szállás változtatása nagy költségbe kerül és mindig nagy bajjal, gyakran zavarral jár. A bizottság meg van győződve, hogy a most házbérek fejében évenként fizetett összeg tőkéjével a czélnak megfelelőbb és czélszerűbb épületeket lehetne emelni, azért azt hiszi, hogy az államszolgálat érdekei és a kérdés pénzügyi oldala egyaránt nagyon kívánatossá teszik, hogy az állam állítsa fel a hivatalos helyiségekre szükséges épületeket, mégpedig mennél későbbre halasztatnék ennek foganatba vétele, előreláthatólag annál nehezebben és több költséggel lenne az eszközölhető ; a bizottság tehát felhívandónak indítványozza a minisztériumot, miszerint gondoskodjék az iránt, hogy a most házbér fejében fizetett összegnek megfelelő és törlesztésre felveendő kölcsön útján a szükséges államépületek felállítása mielőbb eszközöltethessék. A bizottság kiemeli még, hogy a költségvetésnek mindazon része, mely magára Fiuméra vonatkozik: ilyen a kormányzóság költségvetése, a felállítandó törvénykezési provisorium költségei, Fiume közjogi állására való tekintettel, a költségvetési törvényben az egyes tárcák költségvetésétől külön fejezetbe lesz legczélszerűbben és leghelyesebben felveendő. Végül megjegyzi a bizottság, hogy egy általános országos szolgálati Schematismus összeállítását és közzétételét szükségesnek tartja és annak költségeit a jövő évi költségvetésbe felvétetni indítványozza. A bizottság a képviselőház által tárgyalás és véleményadás végett hozzá utasított kérvényekre vonatkozó véleményét külön jelentésben fogja előterjeszteni. In excelsis. Van a kereskedelmi minisztériumnak egy osztálya: a távirdat, melynek főnöke — ki különben, lehet, hogy derék úr — úgy fogadja az idegent, mint valami kisisten a bűnös embert. Persze leültetik az embert annak rendje szerint az előszobában, míg a benn levő kijön. Ekkor felnyitja az inas a mennyország ajtaját, hogy tessék ő atyaságához besétálni. Itt azonban valami cerubim egy oldalajtón előre tolul s igénybe veszi az atyát egy pár perezre. Hamar végeznek s a derubim elmegy, mint jött, titkos ajtaján. Hanem az atya ekkor feléd lép és szól dörgedelmesen: „hát maga miért tolakodik be, mikor más van itt.“ Atyám ! nem vagyok én mindent tudó, mint te, hogy előre lássam a történendeket. Szolgád pedig — Sz. Péter — azt mondta a kapunál, hogy jöhetek. „De mikor látta, hogy itt más van, miért nem kotródott ki?“ Felség, hiszen egyszerre jöttünk be azzal a német atyafival, s mikor észrevettem, hogy neked kedvesebb ő, már a kilincsen volt kezem, de ép e perezben bevégződött magas tárgyalásotok stb. Ilyen szívélyes fogadtatásban részesült a napokban Takács úrnál egy ifjú ügyvéd, ki midőn keservesen panaszolgatná ezt egy társaságban, azzal vigasztaltatott meg, hogy más is járt már így e nagyhatalommal. Az angol parlament február 7-dikén ül össze a „dolgok elintézésére“ — for the dispartch of business — mint mondani szokták, midőn a házak komolyan, s nemcsak az elnapoltság megújítása végett hivatnak össze. Az orosz diplomatia és sajtó el vannak szontyolodva, le vannak hangolva. Mindenki kitalálhatja, hogy e kellemetlen helyzetet azon barátságos egyetértés idézte elő, mi kezd létrejönni Németország és Ausztria közt. Egy, a magas személyiségekhez közel álló pétervári lap kifejezést ad e lehangoltságnak a következőképen : „Oroszországnak több ellene lesz a conferentián, mint barátja s épen ezért kétkedünk, hogy a pontusi kérdés szerencsésen meg lesz oldva, kivált, mióta Poroszország olyannyira közeledett Ausztria felé. De a conferentia legalább meg fogja mutatni, hogy milyen politikai combinációk fognak fölmerülni a német-franczia háború befejezése után. A pontusi kérdésen kívül még egy más sokkal fontosabb kérdést, az európai államok jövendő politikai helyzetét kell megállapitni s ki fog tűnni, hogy vannak-e Európában szövetségesei Oroszországnak, vagy nincsen ár is. Decz. 29. Az avroni fensikot tehát el kellett hagynunk, írja a „D. News“ párisi levelezője. Különbözők a vélemények a párisiak közt a fölött, hogy mi indíthatta a poroszokat elvégre támadó fellépésre. A „Vérité“ című lap úgy találja, hogy az angol képrház karácsonyi ülésében lemondásra bírta Gladstonet, kinek helyébe most egy „hadügyér“ lépett. A poroszok tehát értesülvén erről, meg akarnak bennünket ijeszteni, hogy kapituláljunk, mielőtt Disraeli és sir Pakington segítségünkre jöhetnének. Trochy ellen az elkeseredés naponként növekszik , felelőssé teszik mindenért, a fagyért, a drága élelmiszerekért, a sikertelen kitörésekért és a departementi hadak vereségéért. Én sajnálom őt, mert valóban becsületes ember, noha ily turbulens elemek élére nem termett. Nagy részben azonban egyedül magának tulajdoníthatja, ami vele történik. Mindent kockára tett tervének keresztülvitele végett elhitette a párisiakkal, hogy képes a poroszokat Páris alól eltávolítani. E közben senki sem feszegeti a kérdést, mi fog történni, ha élelmiszerünk elfogyott. A kormány tagjai még mindig szilárdul ragaszkodnak a nézethez, hogy kapituláltuk lehetetlen. Minél közelebb a végzetteljes pillanat, annál kevésbé beszélnek róla, épen mint az ember, midőn öregszik, nem szeret a halálról hallani. Meddig fog lisztkészletünk tartani, senki sem képes megmondani, de ha kormányférfiaink addig várnak, míg ez is elfogy, úgy a legtúlzóbb feltételeket is kénytelenek lesznek elfogadni a poroszoktól s a feladás után számosan éhen vesznek, mielőtt a várost élelmiszerekkel el lehet látni. A párisiak ezt magasztosnak mondják, én azonban egyszerűen ostobaságot látok benne. A klubbok a legfantastikusabb tervekkel lépnek fel, egyik 1600 frankot irt alá gürögtűzre, mások a városházát akarják légberöpíteni; mások ismét fehérbe öltözöttküldöttséget kivánnak Vilmos királyhoz meneszteni, mely annak az átalános köztársaság elnökségét ajánlja fel; némelyek végül a Párisban levő összes angol levelezők rögtöni elfogatásit hozzák induljunk». Borzalommal várom a pillanatot, a midőn többé pénzem nem lesz s talán közköltségen kell magamat elszállásoltatnom és élelmeztetnem. Bankárom elhagyta Pakst és képviselői figyelembe sem veszik váltóimat, noha pogány kamatokat ígérek. A vendéglőben már régidő óta hitelre lakom pompásan bútorozott tágas szobában, mely bár szükebb volna, mert frissen a levágott fa égni épen nem akar s a hőmérő szobámban mindig fagyponton áll. — Ruháim annyira kopottak, hogy a koldus az utczán soha nem szólít meg alamizsnáért; sőt a napokban több hírlappal kezemben haladván a boulevardon, egy úriember egyet kivett kezemből s egy sout nyomott kezembe, melyet én, mivel a lapot már különben is átfutottam, minden szó nélkül zsebre dugtam. Szabót egész Párisban alig lehet találni, aki hajlandó lenne dolgozni, de ha találnék is, nem küldhetném el neki egyetlen öltönyömet kijavítás végett, mert hát mit hordanék a közben ? Fehérneműim szintén a legsiralmasabb állapotban vannak, mert a mosónők tüziszer hiányában nem moshatnak. Nemrég az utcán egy pár olcsó csizmát vettem, mely pár nap alatt több helyen megrepedezett, de hordanom kell, mert jobbal nem bírok. Legnagyobb bajom van azonban gombjaimmal, melyek egymás után lehullanak s igy gombostűkkel kell pótolnom a hiányt, de zsebeimbe aztán alig merek nyúlni, nehogy mesterségesen összeillesztett ruházatom szétessék. Evésben ivásban szintén meg kell szorítanom magamat, s így másodrendű vendéglőbe járok reggelizni és ebédelni. Macska, kutya, patkány és ló a legkeresettebb ételek előttem, noha gyomrom naponkénti rendes befogadásukra még mindig nem hajlandó. A társaság ily vendéglőkben természetesen a legtarkább. Vannak itt víg katonatisztek, erős, egészséges külsővel, kik egész egykedvűséggel veszik a dolgot, s vigadnak anélkül, hogy gondolnának a holnapra. Vannak kereskedők nemzetőri egyenruhában, ezek már nem oly jókedvűek. Vagyonuk apad s noha mit sem akarnak hallani a kapitulációról, látszik, miszerint szivekből óhajtják, bár vége volna az egésznek. Néha egy-egy exdandy is vetődik be, félénken körültekint, ha nincs-e jelen más dandy is, aki előtt szégyelni kellene magát e zugban, s az ellenkezőről győződvén meg, ismét állásba teszi magát s lenézőleg tekint reánk. Traviaták szintén nem hiányoznak az ily helyeken. Tegnap épen egy fiatal leány ült mellettem, kit gyakorta láttam előbb elegáns fogaton a boulognei erdőben; selyem és bársony ruhái, ékszerei és fogata eltűntek; nincsenek orosz herczegek, bojárok és mylordok, kik különczködéseinek hízelegjenek. Jó étvágygyal fogyasztotta a lóhúst, mintha egész életében „szegény, de becsületes“ lett volna. Legkülönösebb törzsvendégei azonban az ily vendéglőknek bizonyos középkorú egyének, kik egyedüli feladatuknak tekintik, szomorkodni hazájok sorsa fölött, úgy jőnek be, mintha Leonidás katonái lennének a Termopylaknél s úgy ülnek székekre, mintha azok curulusi székek lennének ; ráförmednek mindenkire, aki nevetni mer, ha pedig valaki feladásról talál szólani, felugranak kiáltva: Majd meglátjuk! A szomorkodás azonban legkevésbé sem csökkenti étvágyukat, s noha ügyesen kivonták magukat minden katonai szolgálat alól, senki sem néz szerencsétlenebbnek ki, mint ők. Némely lapok követelik, hogy a temetkezési társaságok szabott árak mellett temessék a halottakat. Ezek ugyanis az egyedüliek, melyeknek tagjai jagschaftet csinálnak az ostromzár alatt. Az árakat oly magasra csigázták, miszerint a szegények panaszkodnak, hogy maholnap már nem lehet meghalniok sem. Egy elesett német katona zsebében szeretőjétől vett levelet találtak s a lapok szerint benne egyebek közt ez áll: Ha Párisba megy s valamely aranymivest kirabolsz, tegy el számomra is egy pár fülbevalót. Dec. 30. Néhány nap előtt egy átalános tanácskozás alkalmával Trochu ismételve felszólíttatott, mondjon le állomásáról, Picard és Favre azonban kijelentették, hogy, ha Trochu lemond, ők is hasonlót tesznek. A vitának aztán maga Trochu vetett véget kijelentvén, hogy ő magát a helyzet magaslatán érezvén, maradni fog. Tegnap este mindenfelé csapataink visszavonulása a Mont-Avronról képezte a vita tárgyát. Ma reggel a lapok egyről egyre megtámadják Trochut. Mondják, hogy minden vállalatával megbukik. Tisztektől hallom, hogy a katonaság is zúgolódik a főkormányzó ellen. Különben a krimi hadjáratban részt vett Vinoy szerint a francziák, angolok és oroszok működése Sebastops alatt csak gyermekjáték ahoz képest, amit a porosz tüzérség Avronnal szemben tett. A szét nem pattant bombákról ítélve a porosz ágyuk roppant nagyságúak lehetnek s kérdés, ellenállhatnak-e nekik elődeink. A „Verité“ következőleg írja le a Mont-Avronnál dec. 28 és 29-én történt dolgokat. A poroszok a legpontosabban irányították tüzelésöket s csaknem minden golyójuk talált. Borzasztó volt látni, minő hidegvérrel kezelték ágyúikat tengerészeink a bombazápor közepette, míg tiszteik bátorítás közben egymás után hullottak el vérekkel frecskendve be őket. A sorkatonaság és mozgóőrség hajlék nélkül állott, mert a barakok halomra omlottak. A legtöbben nevettek az ágyúgolyók fütyölésére. Estefelé ágyúink lankadni kezdettek. Ugyanekkor jött Párisból egy futár, hogy a fensiket hagyjuk el s az ágyukat vigyük biztos helyre. Nem is volt veszteni való időnk. Szerencsére a poroszok is alább hagytak a tüzeléssel s igy kényelmesebben mozoghattunk. Ágyúinkat, podgyászunkat szekerekre raktuk. Trochu mindenütt ott volt osztva rendeleteit s nem hallgatva törzskarára, mely őt a veszélyre figyelmeztette. „Nem, urak, mondá, nem vonulok vissza, mig az ágyuk biztonságban nincsenek." Éjfél után két órakor minden készen volt s a hosszú vonat útra kelt, elöl az ágyuk, aztán a lőkészlet és podgyász, mig a katonaság fedözetül maradt. Nem volt könnyű dolog a fensikről Rosnyba leszállni, mert az egész lejtő egy jégtükörhöz hasonlított. Az oroszok még mindig tüzeltek, a szekerek zöreje s ágyúink elhallgatása azonban csakhamar felkelté gyanujokat s tüzelésöket Ros“■"* b a* »4» vív« nt»« kezdették irányozni; több 16 kidalt az ágyuk elől, katonáink ekkor maguk ragadták meg a rudat és kerekeket, megmentették az ágyukat, melyek aztán Vincennes és Montrenilbe helyeztettek, el Jan. 2. Rosny, Noisy és Nogent erődöket, a poroszok dec. 27-étől a mai napig folytonos bombázást folytatnak; a barakok és más nagyon kitett épületek mindhárom erődben halomra lővők, a védművek és casamaták azonban oly szilárdak, hogy mindeddig alig szenvedtek sérülést. Ez erődök a Kruppféle német ágyuknak megfelelő erejű tengeri ágyukkal lévén felszerelve, az ellenséges ütegeket 5000 yardnyi távolságban tartják, pedig 600 yardnyi közelség kivántatnék ahhoz, hogy a bombázás eredményt mutathasson fel nek. A román ügy váratlan fölkapása, mely azonos a Duna-torkolat ügyével, okvetetlen részemen reánk nézve. A román kérdést csak azért hozták előtérbe, hogy ezáltal ártsanak Oroszországnak, bármiként tiltakozzanak is ez ellen az osztrák lapok. Talán épen Poroszország és Ausztria egyenes befolyása következtében lett felszínre hozva ez a dolog.“ Ezek az aggodalmak megmagyarázzák, hogy miért halasztódik egyik napról a másikra a conferentia. Mert az orosz diplomatia akadályozza annak összeülését mindenképen. Francziaország. Lyonból írja e hó 7. és 8-ról a Lndépendance belge levelezője. A poroszok 200—400 emberből álló helyőrségeket helyeztek el a svájczi határon fekvő községekben, nevezetesen Porrentinytól Belfort, Montbéliard és Delle-ig. Etupes községe 10,640 foknyi kárpótlást fizetett azért, mert a szabadvadászok ennek területén két poroszt megöltek. Még tegnap több mozgó hadtest indult el Lyonból a 2-ik rhone-i légió tüzérségével, melynek ütege Garmstrong ágyúból áll. Bourbaki, Bressolles és Garibaldi sergei jelenleg Werderlok ellen működnek a Saone mellett s a vogesi hegyek alján. Utóbbi kénytelen volt sietve visszavonulni. Miután segédcsapatokat kért, a 7. hadtestet Langressen keresztül, nemkülönben az Elsassban elhelyzett csapatokat Vesoulba menesztették. Lyon városa 10 milliónyi kölcsönt nyitott meg. Egy kötvény 5480 fokról szól. Andeból egy teljesen felszerelt szabadvadász-csapat érkezett ide. Frappoli hadteste mindennap gyarapodik. Múlt kedden 500 önkénytes jött Iséreből. Az önkénytesek különböző nemzetiségűek, legtöbb Konstantinápoly és Egyptomból származik. Egész Dél-Francziaországot hó fedi. A folyóvizek mind befagytak. Cette-ben 11 foknyi hideg van. E hó 2-án Croix és Abbevillers közt 500— 600 lengyel, az úgynevezett „boszulók“, 1,500 poroszszal találkoztak. Előbbieknek sikerült 2 ágyút elvenni az ellenségtől. M. hétfőn egy újabb találkozás alkalmával visszavették a poroszok elvesztett ágyúikat és 150 lengyelt visszanyomtak a határokig, ahonnan ezek Helvetiába menekültek. Holnap indul el városunkból a 3-ik rbonei légió, mely minden tekintetben elődjeihez méltónak mondható. A rbonei praefectus és több tábornok szemlét tartott ma felette. Zászlóját a lyoni szabadkőművesek páholya adta. Lilléből írja e hó 9-éről egy törzskari tiszt a franczia északi hadseregből: „Manteuffel tbb. az amiensi harcz után azt jelenté, hogy az északi hadsergét teljesen megverte. Egy hó múlva ugyan a tábornok ismét harczolt az északi hadsereggel Pont-Noyellesnél és ismét azt jelenté, mit az amiensi ütközet után. A jan. 2-ki nap határozatlan volt. De miután a mi tüzérségünk, mely Pont-Noyellesnél is hősileg tarta magát, kifejthető erejét, Manteuffel kénytelen volt hátrálni és Bapaumeot csak Faidherbe tlk. jó érzületének köszönheti, mivel ő nem akarta a franczia várost fenyegetni. És Manteuffel ezután is megverte Faidherbet sürgönyeiben, miként ez őt a harcrtéren. Az északi hadserget harmadszor tönkre tette és maradványait kímélet és irgalom nélkül üldözte. Európa, meg fogja ítélni az ,ellenség állításait. I Én egyedül az igazságot mutatom meg frázisok