Ellenőr, 1871. február (3. évfolyam, 139-166. szám)
1871-02-21 / 159. szám
Előfizetési árak: Egész évre • • 20 ft. — kr. I Évnegyedre . 5 ft. — kr.’ Félévre . . . 10 . — „ Egy hónapra 1 „ 80 t Égre« szám ára 10 szrajczár. Szerkesztési Iroda: Pesten, bálvány-utcza 4.. szám, 1. emelet. Semmit nem ködünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reklamátiók Lófrády testvérek irodájába (2 sas-utcza 24. sz.) intézendők. 159. szám. Kedd, február 21. 1871. Hirdetési dijak: t izhasábos petit sor egyszeri A nyilt-tér egy petit sor*, 30 kr. beigtatásáért . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsasutcza 14. sas .m. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest , sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában ______________________ Pest, arany kéz utcza 5. szám. III. évfolyam. A szent részvét nevében. Francziaország nyomorának enyhitésére intézett adakozások. (Harmadik gyűjtés.) frt.kr. A múlt kimutatás összege 41 frank, 4 ar., 4 frt, 3 db */* frtos ezüstben és . . 3697.03 A belényesi casino által f. hó 8-án rendezett tánszvigalom tiszta jövedelme 2 db ez. frtos és ..........................................17. Kleszner János sz.-lőrinczi gazdatiszt két elmarasztalt szolga 5—5 frt birságát 10.— Francziaország és a béke. Nyolcz napja, hogy a franczia nemzetgyűlés együtt van, s bár e nyolcz nap alatt is tett annyit, mint más törvényhozás nyolcz hónap alatt, a legfőbb, a legnehezebb dolog, ami a nemzetgyűlésre várakozik, még hátra van. A béke megkötése. A fegyverszünet febr. 24-én, vagyis mához négy napra véget ér s ha a háború pusztításának újból való megkezdését nem akarják, a békének febr. 29-ikére nemcsak hogy meg kell kötve lenni a porosz és franczia kormány között, hanem szentesítve is kell lenni annak a franczia nemzetgyűlés által, miután nem nagyon valószínű, hogy Bismarck hajlandó lenne a fegyverszünetnek másodszori meghosszabbításába is beleegyezni. Amit a béke föltételeiről tudunk, azt ma sem mondhatjuk másnak, mint tegnap: merő kombinatiónak. De ha nem ismerjük is a feltételeket, melyeket a porosz főhadiszálláson mint „megmásíthatlanokat“ felállítottak, két jelenség világos magyarázatul szolgálhat e tekintetben Francziaországot illetőleg. Egyik Thiers nyilatkozata a nemzetgyűlés febr. 17-iki ülésében, másik a nemzetgyűlés eljárása Eliasz és Lotharingia lakosainak kérvénye tárgyában. Thiers az imént említettük ülésben, békeprogrammjának fejtegetése alkalmával, akkor nyilatkozott, hogy ő a békét absolute szükségesnek tartja, de remény-i azt is, hogy a béke megkötése tisztességes föltételek alapján fog létesülhetni. Thiers szavai szerint, ki ez időszerűleg a legfőbb hatalmat gyakorolja Francziaországban, a béke megkötése bizonyos, mint amelyre absolute szüksége va az országnak, de hogy tisztességes föltételek mellett köttetik-e meg, az nem bizonyos, az iránt csupán reménységét fejezte ki a kormányelnök. Ez az egyik tény, mely tájékozást nyújt, hogy mily nézetekkel kezdi meg a franczia kormány az alkudozásokat Versaillesban. Másik Lotharingia és Eliasz kérvénye. Távirati tudósításokból már tegnap értesültünk, hogy Keller képviselő egy kérvényt, vagyis nyilatkozatot nyújtott be, melyben Eliasz és Lotharingia lakosai a hazafias kétségbeesés megható hangján kérik a nemzetgyűlést, hogy oly békére, mely őket a franczia nemzettől elszakítaná, soha szentesítését ne adja. A ragaszkodás legmelegebb bizonyítékát adják akkor, midőn kijelentik, hogy a szerződést és békét, mely Eliasz és Lotharingia átengedését czélozná, már előre is semmisnek nyilvánítanák, mert ők egy nemzetet képeznek a franczia nemzettel, melytől megválni, elszakadni semmi szín alatt nem akarnak. A kérvény rögtön az osztályokhoz utasíttatott, hogy azt tárgyalni, afelett határozatot hozni 24 óra alatt lehetségessé váljék a törvényhozásnak. És mily határozatot hozott a nemzetgyűlés ? Kijelenti legélénkebb rokonszenvét Eliasz és Lotharingia lakosai iránt, s átadja a kérvényt azoknak, kik megbizattak a béke felett alkudozásba bocsátkozni Poroszországgal. A nemzetgyűlés tehát nem merte kimondani Francziaország területi épségének föntartását, nem merte kimondani, hogy oly békekötésbe, mely az ország integritását sérti, bele nem egyezik. A törvényhozás ennek határozata után legkisebb kétségünk sem lehet, hogy a béke még Eliasz és Lotharingia átengedésével is meg fog köttetni, hacsak Poroszország önkényt el nem állna ebbeli szándékától az utolsó pilanatban, amit pedig az eddig történtek után hiú sóvárgás volna a győzedelmes poroszoktól várni. A pénzügyi bizottság febr. 14-én tartott ülésében a fővárosi közmunkatanács által beterjesztett kiadási többletet tárgyalta a 24 milliónyi kölcsön által helyreállítandó közlekedési vonalakra nézve. Az 53.000 irtot magában foglaló első tételnél az Albert-út kiszélesítésére vonatkozólag azon kérdés merült fel, hogy ez az út, miután rajta nem valami nagy a közlekedés és inkább csak udvari díszünnepélyek alkalmával van használatba véve, azon utezákhoz számítandó-e, amelyre a törvény értelmében költekezni kell. Végre abban történt megállapodás, hogy egy pár ezer frt szavaztassák meg a kiszélesítésre szükséges telkek kisajátítására. A második tétel 4500 frt szintén az Albert út meghosszabításáról szól a Lónyay telektől a bécsi kapuig ; az 5900 frtnyi második tétel egy új utcza fölmérésére a fölső hídtól a déli vaspályáig; negyedik tétel 6200 frt, a pesti öv út részletes fölmérésére; az ötödik tétel 12,000 frt háromszögmérésre Pesten; a hatodik tétel 27,009 frt ugyane czélra Budán; a hetedik tétel 17,000 frt a háromszögméréshez kivántató eszközökre; a nyolcadik tétel 3000 frt a felmérés ellenőrzésére, összesen 75,000 frt vita nélkül szavaztatott meg. A három utolsó tétel (17,000 frt a Budapest szépítését tárgyazó legjobb tervezetre jutalomképen, 1500 frt egy Budát ábrázoló térképre, 9000 frt tervelőkészítésre) egy pár megjegyzésre adott alkalmat, de végre is megszavaztatott. Ezután a fiumei ideiglenes kormánynak adandó 48,000 frt s az 1867. ápr. 6-tól 1870 júl. végéig Fiuméban székelő királyi biztos Cseh részére utólagosan megszavazandó 40,000 frt jött szóba. A pénzügyi bizottság az első összegre vonatkozólag kívánja, hogy a fiumei kormányzó a kiadások részletes kimutatását nyújtsa be. A szabad kőszén. Az „Ellenőr" 155-iki számának vezérczikke ,Codificatio és a kőszén" czim alatt éles bonczkés alá veszi ugyan az elkészült „bizotttsági bányatörvényjavaslatot“ , de megelégedését és örömét fejezi ki a felett, hogy ezen törvényjavaslat az ásványszenet „a bányaszabadságba" helyezi; mert czikkíró csakis ezen az alapon véli lehetségesnek, hogy a magában is felette fontos, de visszahatásában a nemzetgazdászat minden ágaira döntő befolyású kőszénipar kifejlődhessék — és ipari versenyképességünk a szomszéd tartományokkal szintén biztosíttassék. Szívesen írom alá a t. czikkíró kifogásait a törvényjavaslat büreaukratikus minden önállóságot elfojtó és egy külön bányászkasztot alkotni törekvő szelleme ellen, — de ásványszén-iparunk jövendő felvirágzása iránt a t. czikkíróval egyformán lelkesülve, nem helyeselhetem a törvénjavaslat által ajánlott úgynevezett „szabadságát“ az ásványszénnek, és más ugyanezen osztályba sorozott ásványoknak. Egy hírlap szűk kerete meg nem engedi, hogy a bányajog elveit hosszasan bonczolgassam, és habár a „bányaregálét“ ép úgy, mint „a szabad bányászatot" amennyire ezen utóbbi kifejezés a „res nullius“ eszmének megfelelne, juridikus nonsensnek tartom, elismerem az állam azon jogát, hogy a közjó érdekében a magánosok tulajdonával is rendelkezhessék, de ezen jogát kényszerítő okok nélkül soha sem alkalmazhatja. A kőszén a nemzetgazdászatban oly nagy fontosságú tényező, hogy „szabaddá" tétele a földtulajdoni jog megsértése mellett is igazolható lenne, ha kifejlődése a földtulajdonhoz való viszonya által akadályoztatnék. És itt téved a t. czikkíró. — Ő azt hiszi, hogy a kőszén csak mint „szabad" ipar fejlődhetik ki, és elfelejti, hogy a szabad bányászat őshazája, Európa legiparosabb része, a műveit Szászország 1858 diki bányatörvénye az ásványszenet, mint földtartozékot jelenté ki, hogy Anglia óriási iparát s Amerika bámulatos, sebes ipari s kereskededelmi kifejlődését az ásványok „röghöz" való kötöttsége nemcsak nem akadályozza, de sőt inkább előmozditja, — pedig Sászország és az Egyesült államok törvényhozó testületeiteit feudalistikus, röghöz kötött eszmékről és tendentiákról vádolni csakugyan nem lehet. De a poroszországi 1865-diki bányatörvény is több tartományban érintetlenül hagyja az ásványszénre nézve a régi földtulajdoni viszonyokat. És valóban, a kőszén „szabadba" való helyezése által megszüntetik az ezen iparág kifejlődését előmozdító érdekek összeműködése. Az ingyen szerezhetés és megőrizhetés a csekélyebb haszinnal járó üzlet kiterjedését nem fogja siettetni ott, ahol jövőben ugyanazon anyag hasznosabb értékesítése kilátásba van helyezve, és tág tért nyit roppant kőszénterületek egy kézbeni accumulatiójára, s így a nyomasztó monopóliumok meggyökeresedésére. A kőszénszabadság ezen káros kinövését sem a törvény intézkedései, sem az állami, különben is lassú, nehézkes, s saját érdekük által nem serkentett ellenőrködő s felügyelő közegek nem akadályoztatják. Tekintsünk csak végig a „szabad ásvány“ szene miatt oly annyira féltett ausztriai tartományokon, és megdöbbenve fogjuk látni, hogy az ipar életére, a kőszén, egynéhány pénzaristokrata kegyelmétől függ. Más példákat mellőzve csak a m. osztraui roppant kincsü kőszéni medenezét említem, melynek túlnyomó részét az osztrák „Nordbahn" és Rothschild bírják, — és kötve hiszem, hogy a tüzelő anyag tekintetéből ezen medenczére utalt morva-sziléziai — és bécsi iparoknak és lakosoknak okuk lenne „a szabad kőszén" áldásaival kérkedni. De mit láttunk s tapasztaltunk mi is az 1859 iki évben decretált „kőszénszabadság" idejében? A bányakapitányságok ez időbeni adái igen tanulságosak s bizonyítják, hogy a földtanilag kőszéntartalmúnak ismert oly vidékeken is, ahol a fogyasztás hiánya miatt a kőszénbányászat még gyökeret nem vethetett, de azért a jövő spekulációnak széles tért nyitott, egyes vállalkozók szabad tarzási körökkel nagy kiterjedésű területeket fedeztek fel és biztosítottak. A bureaukrata körökben nagy volt az öröm, feltalálták a bűvös vesszőt, amelylyel a magyar föld kincseit megnyissák. A szabad kutatási területeken a folytatott munkálatokról az előírt jelentések habár hamisan, de mégis rendesen jöttek be a bányakapitányságokhoz. Minden renden volt, a kőszénipar váratlan felvirágzása tehát ténynek, bizonyosnak látszott — a papiroson. És ime! alig mondta ki az országbírói értekezlet a kőszén régi földtulajdoni jogát, s mint szappanbuborék tűnt el a szabad tartások egész sora; természetesen, csak oly vidékeken, ahol a kőszenet a fogyasztás és a közlekedési eszközök hiánya miatt még haszonnal kiaknázni és értékesíteni nem lehetett. És tévedne a t. czikkíre, ha azt hinné, hogy ezt a „rusticus" földbirtokos csökönynsége okozá, mert a földbirtokos részéről tett legméltányosabb ajánlatot sem fogadhatott el az, aki szabad tudásaival nem a jelenre számított, de a jövőt biztosítani akarta. Annyi tehát bizonyos, hogy ott, ahol a szénipar életképes volt, kifejlődött, mint a földtulajdon tartozéka is, mert az érdek megpuhítja a csöközösséget is és legbiztosabb előmozdítója az iparnak. Ahol a létező viszonyok közt életképessége még hiányzott, ott a kőszénipart a fogyasztási és szállítási viszonyok kedvezőbb fordulata nélkül ,,szabadba“ helyezése sem mozdította ugyan elő, de azon, nemzetgazdászatilag véghetetlen káros következménynyel járt, hogy törvényes módot nyújtott egyes hatalmas vállalkozóknak egész kőszén vidékeket elfoglalni és a bekövetkező kedvezőbb viszonyok esetére csekély áldozattal kőszénmonopóliumokat biztosítani. De ezen, a szabadipart megfojtó viszonyok elő nem állhatnak ott, ahol a kőszén a földtulajdon tartozékát képezi, mert feltenni, hogy a földbirtokosok zöme a tisztelt czikkíró rustikusának csökönösségével visszautasítsa a kőszén telepeinek értékesítése által kínálkozó hasznot, valóban nevetséges lenne. Tehát bizonyosnak vehetjük, hogy a földbirtokos kőszéntelepét vagy maga fogja mivelni, vagy eladja, vagy azokat mint egy vállalatnak részvényese értékesítni fogja. De ezen eljárás a nagy kiterjedésbeni, a monopólium természetével bíró kőszéntelkek accumulatióját, vagyis az úgynevezett határelzárásokat lehetetlenné és a kőszénbányák szükség szerinti műveltetését elkerülhetlenné teszi. Igen, de a kőszén ezen megszerzési módja drágítja a kőszenet! Tévedés: minden intézkedés, amely a versenyzést előmozdítja, lenyomja az árakat, amelyekre a kínálat és kereslet közti arány van határozott befolyással. Bányászatunk, de különösen vasiparunk felvirágzását és a gazdasági paritást Ausztriával csak is az ásványszén úgynevezett „felszabadítása" mellett tartja lehetségesnek a t. czikkíró. Tehát kikerülte figyelmét, hogy kőszénbányászatunk és vasiparunk folytonos és természetszerű kifejlődését a földtulajdoni jog sehol sem akadályozza, amint ezt a sz tarjáni kőszénipar rövid idő alatti bámulatos emelkedése is bizonyítja. Kikerülte figyelmét, hogy nálunk a röghöz kötött földtulajdoni jog daczára is tetemesen olcsóbb a kőszén, mint a féltett Ausztriában, ahol a „kőszén szabadság“ által előmozdított accumulatio miatt valódi kőszénmonopoliummá fajult el vidékenkint ezen ipar s drága kőszénáraival lenyűgözve tartja a többi iparágakat. De visszatérek még a csökönös „rusticusra“ és az „araszos parczellákra" tökéletesen helyeselvén a t. czikkíró úr nézetét, hogy mindkettő, de különösen az araszos parczellák nagy akadályul szolgálhatnának a kőszéniparnak. No, de hála az égnek ezen a bajon igen könnyen lehetne segíteni. — Ha a czélszerű földmivelés tekintetéből elrendelhetjük a tagoslást, — miért ne állapíthatná meg a törvényhozás a kőszénbányászatra vonatkozólag az önálló birtokterület minimumát? s a kisebb parczellákat egy testté összesítve, — miért ne mondhatná ki , hogy az ekép összesített kőszénterület a község tulajdonát képezi, amely intézkedés nem csak útját vágná el a csökönösségnek de a czélszerű bányamivelést is lehetségessé tenné. Igen, de az érczbányászat a bányaszabadság elve alatt virágzott fel hazánkban replikás ellenfelem. Czikkem az „Ellenőr“ elkényeztetett olvasó közönségét most sem fogja mulattatni, s valóban unalmassá válnék, ha érczbányászatunk kifejlődésének történelmét hosszasan fejtegetni akarnám. Tehát megengedem az ellenvetést és a t. czikkírót csak az ércz- és az ásványszén bányászat közt létező különbségre figyelmeztetem, amely, úgy hiszem, ellenvetését megdönteni képes. Az ércz-bányászat szétszórt és felszínről ki nem puhatolható természete mellett eredményeiben igen bizonytalan s valódi szerencsejáték, amely az accumulatiot és így a monopolizálást is lehetlenné teszi. De a kőszénbányászat biztos számításon alapszik. A kiterjedése és tartalma aránylag igen csekély költséggel és igen gyakran a felszínen észlelhető földtani jelekről is biztosan meghatározható, így tehát a számító Üzlet részére tág tér nyílik az accumulatiora és a monopóliumra, ha a vállalkozó a „res nullius“ vagyis a „szabad kőszén“ elve mellett fapénzen szerezheti meg a jelenleg tán még nem használható, de jövőre milliókat ígérő anyagot. Videant ergo consules, nehogy a bányatörvényjavaslat által a „szabadság" csalékony czíme alatt ajánlott elvet elfogadva egynéhány dúsgazdag iparos kezére juttassák a nemzet legbecsesebb kincsét és örökre lenyűgözzék iparunkat. Volny József, Dietrich képviselő úr táviratilag értesít bennünket Pécsről, hogy a budapesti ügyvédegylet általunk is közlött nyilatkozatára a legrövidebb idő alatt adatokkal fog válaszolni állításának védelmére, s kéri mindazon lapokat, melyek az említett nyilatkozatot fölvették, hogy ezen előleges értesítéséről tudomást venni szíveskedjenek. Pest tót ajkú lakosainak kérvényét nyújtja be. Irányi hasontárgyban 386 pesti polgár és Biró Vincze 48-ki honvédszázados kérvényét nyújtja be ; Simonyi Ernő pedig 408 pesti polgárét, végre Vidacs János hét darab hasontárgyú kérvényt. — Interpelláczióra adott válasz. Ez utóbbi kérvények mintegy folytatást nyertek, és mintegy válasz adatott azokra azon felelet által, melyet gr. Andrásy Gyula mondott el Irányi Dánielnek egy korábban tett azon interpellácziójára, melyet a Franczia- és Poroszország közt kötendő béke ügyében tett. Már az angol trónbszéd is, mely kijelentette, hogy Angliának nem sikerült oly békefeltételeket ajánlani, melyeket a hadviselő felek elfogadhattak volna, felvilágosíthatja az interpellálót, hogy egy más beavatkozásnak is vajmi csekély eredeménye lehet. Minden nyilatkozat, bármely fél érdekében is történnék az, inopportunus toma. Irányi Dániel megjegyzi, miképp azt kérdezte hogy hajlandó e a kormány oda működni, hogy Francziaország feldaraboltatása megakadályoztassék s hogy oly feltételek alatt kötessék meg a béke, melyet mindkét fél elfogad, anélkül, hogy az európai súlyegyen megzavartatnék. Erre kötelezve volna minden állam, mely Európában nagyhatalmi állást foglal el. Nem volt sikere a 31-iki országgyűlés felszólalásának sem Lengyelország eldaraboltatása ellen, hanem azért büszkén hivatkozik a jelen nemzedék azon férfiakra, kik ez ügyben felszólaltak. Nincs megelégedve a miniszterelnök kitérő válaszával. — A többség tudomásul vette a miniszteri választ. Gr. Andrásy miniszterelnök felelt meg Stratimirovicsnak azon interpellácziójára, melyet Beust grófnak egy jegyzéke nyomán emelt, s melyet a keleti népekre veszélyesnek tart. Az interpelláló egy kiszakított mondatnak nem a kellő értelmet tulajdonította. A külügyminiszternek, midőn e jegyzéket írta, egyáltalában nem volt szándéka eltérni az 1856-évi szerződés értelmétől, mely a szerződő hatalmak egyoldalú interventióját kizárja, sőt ellenkezőleg épen azon nyomatéknak akar kifejezést adni, melyet az osztrák magyar monarchia az 1856 évi szerződések, vagyis azon szerződések fentartására helyez, melyek az aldunai államok mai közjogi állását és jogait garantírozták. Azon aggodalom, hogy a kérdéses jegyzék az aldunai államok belügyeibe való beavatkozási szándékot akarta volna kilátásba helyezni, teljesen alaptalan. Arra a kérdésre nézve pedig, hogy a kormány kelet irányában is a semlegesség elvét fogja e követni, a miniszterelnök azt válaszolhatja, hogy preczíz választ csak korrekt esetekben adhat a kormány, míg nem létező esetekkel szemközt nem lehet, hogy lekösse kezét. A kormány a monarchia érdekét fogja szem előtt tartani. Egyébiránt idézi a miniszter a Mileticsnek 1869. jan. 14-én hason tárgyban hozzá intézett kérdésére adt választ. Stratimirovits kéri, hogy a magyar nyelvben való járatlansága miatt holnap nyilatkozhassék. — A pénzügyi bizottság részéről Széll Kálmán beadja a jelentést a honvédelmi pótköltség felől, melynek kinyomatása elrendeltetett. — Hajdu Ignácz pedig a kérvényi bizottság részéről ad be kinyomatni való sorjegyzéket. Napirend: A közoktatási budget részletes tárgyalása. — A pesti egyetem költségvetésénél ma legelőször Hodossy Imre szólt, fölemlítve, hogy ugyanazon tanrendszer mellett mennyivel hátrább áll a pesti egyetem a bécsinél. Szóló ennek okát főkép abban találja, hogy ott a tanárok fizetése olyan, hogy minél több jeles tanár kedvet kapjon a bécsi egyetemnél elnyerni a tanári állomást. Ezért szóló a pesti egyetem tanárai fizetésének fölemelését kívánja és indítványozza, hogy az egyetem 3 világi karával működő 48 rendes és 8 rendkívüli tanár 1365, illetőleg 1000—1200 forintnyi alapfizetésének 2500, illetőleg 1500 főt a költségvetésbe téve, mint évtizedi pótlék de nem lehet tudni, ezáltal mely tanárok fizetése és mennyiben emeltetik föl, Henszlmann Imre hozzájárul az indítványhoz, mert már tavaly ő is 3000 írtra indítványozta az egyetemi tanárok fizetését. Van ugyan 24.000 frt pótlék, de nem lehet tudni, ez által melyik tanárok fizetése és mennyiben emeltetik föl. Hoffmann Pál az egyetemnél előadott canon jogra hívja föl a figyelmet. Szólót nem elégíti ki, hogy csak kizárólag a kath. egyházjog adatik elő, és az előadótól függ, hogy kitérést tegyen más egyházjogokra is. Az egészet kiküszöbölni nem lehet, mert a jogásznak ismerni kell az egyházak szervezetét. Hogy melyik egyházjog adassék még elő, arra nézve szóló a protestáns egyházjogot pártolja, miután a görög egyházjog a katolikussal kapcsolatban úgy is előadatik. Tehát következő indítványt nyújt be: „A vallás és közoktatási minisztérium 1871. évi költségvetésében a pesti kir. egyetem számára tett előirányzat első rovatának megszavazásával kapcsolatban határozza el a ház, hogy: a vallás és közoktatási miniszter felhivatik, miszerint azon feleslegből, mely a pesti kir. egyetem jogi karának számára előirányzott és megszavazandó 14 tanár fizetési összegből mint eddig igénybe nem vett maradék rendelkezésére áll, azon karnál egy egy protestáns egyházjogi tanszéket haladéktalanul állítson fel, illetőleg annak betöltését még a jelen év folyamában eszközölje.“ Schwartz Gyula szívesen elfogadja az indítványt, de óhajtja, hogy az egyetemi törvény megszavazásánál is kellő intézkedés történjék ez érdemben. Addig a miniszter figyelmébe ajánlja a szigorlati és vizsgadíjak eltörlését. Péchy Tamás mind Hodossy, mind Hoffmann indítványát a pénzügyi bizottsághoz akarja utasítani, s részletes jelentés után, megvitatva fogadtassanak el. Ha csak úgy röviden elfogadná a ház, veszedelmes precedens lenne, mert minden tételnél előfordulhatna, miután nálunk oly sok javítni való van. Zsedényi Ede figyelmezteti a házat, hogy tavaly már a lakpénzek fizetése megszavaztatott. Szóló szintén a mellett van, hogy ez indítványok a pénzügyi bizottsághoz utasíttassanak. Táncsics Mihály elfogadja a tanárok fizetésének fölemelését, de ezt a theológiai tanárokra nem akarja kiterjeszteni, mert azok nőtlen emberek lévén, könnyen élhetnek. Hoffmann indítványát azonban nem fogadja el, mert azt kívánja, hogy a papság külön jogait szüntessük meg minden felekezetre nézve. Tisza Kálmán sajnálja, hogy a pénzügyminiszter, vagy megbízottja nincs jelen s tiltakoznék azon eljárás ellen, mely utoljára is az államkincstár összezavarására fog vezetni. Ezen eljárás pedig az, hogy sokan a kiadásokat csak úgy hirtelenében szaporítani akarják. Szóló kivinja, és ha kell, kész mint indítványt is benyújtani egy határozatra, mely szerint, ha a háznak megállapított eljárási módjával ellenkezőleg adatik be indítvány, erre az elnök egyszerűen kimondja, hogy figyelembe nem vehető. (Ellenmondás szélső balról.) Bármint méltóztatnak haragudni és beszédembe belekiáltani, — folytatta Tisza — nekem jobban meg kell fontolnom az adózók érdekét, mint a t. képv. uraknak, mert én megszavaztam a költségvetést és így nem mondhatom, hogy nem vagyok felelős. Azok, kik meg nem szavazták, könnyen szavazhatják meg a költségek szaporítását. (Élénk helyeslés.) Ezek után fölemlítette, hogy a ház már elfogadta, mikép minden pénzszaporítási költség a pénzügyi bizottsághoz utasíttassék. Ha tehát valaki azt hiszi, hogy egy vagy más költséget kell szaporítani, annyi tisztelettel viseltethetik a ház által megállapított eljárás iránt,hogy a kellő alakban kívánja azt eszközöltetni, aki pedig nem teszi, azon semmi méltatlanság nem történik, hanem az eljárási szabályzat szerint tett indítványa figyelembe nem vétetik. Ez azonban a jövendő rendezés dolga. Szóló is pártolja Péchy indítványát, de Hoffmann javaslatának elfogadásával kár volna újabb és újabb intézményt teremteni akkor, midőn az egyetem rendezése küszöbön van. Nem hiszi, hogy a bécsi és pesti egyetemek közti különbséget a tanárok fizetésének fölemelése megszünteti, mert Bécsbe 50 millió népességtudós férfiai közül választanak. Szólóra rosz hatással van, hogy már ma nincs Magyarországon pálya, melynek fizetésével meg voltak az emberek elégedve eddig, míg Magyarország alkotmányos ország nem volt, melynek fizetésével most meg volnának elégedve, és nincs ma oly ember, ki az alkotmányos Magyarország vagyonán osztozkodni nem akarna. (Helyeslések.) Irányi Dániel azért szólal föl, hogy ellenvéleményét nyilvánítsa Tisza azon nézete ellen, hogy az elnöknek joga legyen meghatározni, mi tárgyaltassék és mi nem. A 48-as párt szintén követel magának felelősséget a budget azon tételeinél, melyet megszavaz. Tisza Kálmán helyreigazítólag kijelenti, hogy azt mondta: lehetne és kellene lenni oly szabálynak, mely szerint ha valamely indítvány szabálytalanul adatik be, ne tárgyaltassék. Hogy ezt az elnöknek kellene kimondani, nagyon természetes, miután elnök mondja ki a ház határozatát. Hodossy Imre az ellen tiltakozik, mintha az ő módosítványa oly formában volna benyújtva, melyet tárgyalni nem lehet. Kéri Tiszát, hogy hasonlítsa össze bármely más indítványnyal. Tisza úgy látja, hogy a ferdítések napja van. Nem azt mondta, hogy Hodossy indítványát nem kell figyelembe venni, hanem hogy Péchy indítványa szerint a pénzügyi bizottsághoz utasíttassék. Tanárky Gedeon államtitkár pártolja, hogy az egyetemi tanárok fizetése fölemeltessék, de mégis óhajtja, hogy Hodossy indítványa a pénzügyi bizottsághoz utasíttassék, Hoffmanné pedig az egyetemi törvény megvizsgálására kiküldött bizottsághoz . Mindkét indítványra nézve a ház ily értelemben határozott. Ezután a ház az egyetem budgetjének részleteit szavazta meg. A rendszeresítendő új tanszékek és ezek mellé kinevezendő tansegédek fizetésére előirányzott 8000 frtot kitörölte, mert az egyetemi tanügyi javaslattal áll kapcsolatban. Luksics Bódog a bölcsészeti tanfolyamnál 4 helyett 8 ösztöndíj fölvételét indítványozta, mire Kautz pénzügyi előadó megjegyezte, hogy a bizottság a tavalyi tételeket javasolja megszavazni, s tavaly így volt. Bobory Károly pedig a csillagászati szerek elhelyezésére kért 40 frt tételénél arra hívja föl a kormány figyelmét, hogy az observatoriumnak az egyetemi könyvtárban adjanak helyet. — Az egyetem összes költségvetése 352,059 írttal szavaztatott meg, a gymnasiumi tanárképezdék pedig 20,000 írttal. — A József-műegyetem rovatánál Török Sándor egy országos műegyetem Pesten való felállítása mellett emelt szót, mely a technikai, felsőbb gazdászati és kereskedelmi szakmát is magában foglalná. Vrady Gábor fölemlíti, hogy a műegyetemről előterjesztett törvényjavaslatban nincs kitéve, hogy az Pestre helyeztetik. Továbbá kérdi az államtitkárt: mit szándékozik a minisztérium az ideiglenes áttételre tenni ? megmarad e a minisztérium tavalyi azon nyilatkozata mellett, hogy nem tartja czélszerűnek az ideiglenes áttételt a végleges szervezésig, azon csekély és figyelmet alig érdemlő okért, mert 100—150 ezer írtba kerülne, mit szóló kétségbe von. Szentpály Jenő határozati javaslatot nyújt be: 1-szer. „A budai József műegyetemnek az 50-es években létesített s máig is fentartott absolutistikus szervzetét, mely a tanári testület egyes tagjainak jótékony működését megzsibbasztja, mely mellett azon tudományosan képzett, önálló gondolkozású férfiakból álló testület valódi közakarata, melyre az országgyűlésnek, mint a kormánynak az újjászervezés küszöbén oly nagy szüksége van, nem nyilvánulhat, szükséges, hogy a kormány megszüntesse, s annak a külföld és a sajíhántúli tartományok példájára a tudományos egyeteméhez hasonló igazgatást adjon és azt, valamint a végleges organisatio mindazon intézkedéseit életbe léptesse, melyek nincsenek a műegyetem uj épületének felállításával mulhatlanul egybekapcsolva." 2. „Miután a képviselőház a múlt 1870.febr.28- án hozott határozata által a műegyetemnek már az 1870/71 -iki iskolai évben oly karba helyezését rendelte, hogy a magyar ifjak itthon képezhessék magukat, de az mindeddig elérhető nem lévén, míg ez intézet a budai várban van — a műegyetemet már a jövő 1878 iskolai év kezdetéig más alkalmas helyiségbe Pestre helyezze.“ Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése febr. 30-án. Somssich elnök bemutatja Török Albert udvarhelyszéki képviselő megbízó levelét. Kérvények. Deák bemutatatja Rapos József képezdei igazgató folyamodványát a kisded óvodák iránt. Bánfy Elek benyújtja Kraszna megye kérvényét az iránt, hogy mint 48 előtt, most is hét követ által képviseltethesse magát. Ugyancsak e megye földadóval aránytalanul túlterheltetésének megszüntetését kéri. Csanády Sándor beadja Hajdú-Böszörmény 248 polgárának folyamodását az iránt, hogy a kormány Francziaország eldaraboltatását akadályozza meg. Paulini Tóth Vilmos ugyane tárgyban