Ellenőr, 1871. május (3. évfolyam, 227-256. szám)
1871-05-02 / 228. szám
Előfizetési Árak: Egész én® • • 20 ft. — kr. Évnegyedre . 15 ft. — kr. Félén® . . . 10 , , Egy hónapra . 1 , 80 , Egyes számra 10 krajcxstr. Szerkesztési Iroda: Pesten* bállvány utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez Intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 228. szám Megjelenik minden reggel, kitéve hétfőn s ünnepre következő napon. A. lapot illető reelamátról* Légrády testvérek Irodájába (3 saautera 24. sz.) intézendő!*. Kedd, május 2. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt-tér egy petit sora 80 ka beigtatásáért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 80 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas utcsa 14. nem. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr“ kiadó-hivataliban kétsasutcza 14. sz., Légridy testvérek nyomdájában Pest a sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám, III. évfolyam. -------------| A 25-ös bizottság munkálata. (M.) A 25-ös bizottság befejezte lankadatlan nagy érdekeltséggel kisért munkálatát. A bizottság nem nyugodott rózsapárnákon, tagjainak egy része — a baloldal — egy oly műnek kiegészítéséhez volt kénytelen járulni, melyet meggyőződésének egész erejével támadott meg még 1869-ben, midőn az első folyamodású bírák kinevezésének elve ellen küzdött; de ettől eltekintve, az egész bizottság igen kellemetlen helyzetben volt, mert folytonosan ingadozni érezte a földet lábai alatt. Helyzetének eredendő bűne volt az, hogy nem volt biztosan megállapítva a különböző bíróságok, különösen a járásbíróságok illetékességi köre, nem volt soha határozottan körülírva, mi módon, micsoda személyzettel lesz ellátva a járásbíróság : az ember jóformán nem is tudott magának helyes képet alkotni a tárgyról, mely fölött intézkedni volt feladata. Midőn első ízben ült össze a bizottság, előtte állott a bíróságok szervezéséről szóló eredeti törvényjavaslat, mely szerint a járásbíróságok hatásköre ugyanaz volna, mely az eddigi szolgabíráké. A miniszter azonban csakhamar kijelentette, hogy ettől eltérőleg, 5000 forintig és 50 holdig kívánja kiterjeszteni a járásbíróságok bíráskodását. Ezen feltevés mellett készült a bizottság első javaslata ; ezen javaslat közöltetett a megyékkel olyformán, hogy adjanak véleményt, miként kellene a községeket a járásbíróságok területébe beosztani. A megyék beküldötték véleményeiket, számos kérvény és tvhatósági felterjesztés jött átalában a tervezetre vonatkozólag. Midőn újból összeült a bizottság, az igazságügyminszter kijelentette, hogy a készített munkálatot alapul többé el nem fogadhatja, miután a főtörvényszékek az egyes bíróságok nagy hatásköre ellen nyilatkoztak s a tervezet, különösen a felállítandó járási telekkönyvek miatt túlságos költségbe kerül. A bizottság különösen az utóbbi körülményt tekintetbe véve, condescendált a miniszter kívánságának s elhatározta, hogy visszatérve a járásbirósági szűkebb hatáskörhez, s feláldozva nevezetes újítási javaslatát, a járási telekkönyveket, revideálja első munkálatát. Ez alapon készült a második terv, mely most a képviselőház elébe kerül. A két munkálat e szerint nagyon különböző alapon készült, ha a járásbíróságok hatásköre 5000 főig és 50 holdig kiterjesztetik, akkor az elsőfolyamodású törvénykezés súlypontja a járásbíróságokon feküdt volna s a törvényszékeknek teendője nagyon megfogyott volna, és megfordítva. Az első terv szerint lett volna 91 törvényszék és 416 járásbíróság, a második szerint lenne 115 törvényszék és 407 járásbíróság. Feltűnőleg csekély e szerint a két terv közti különbség, daczára a különböző alapoknak. Ha a második terv szerint a törvénykezés súlypontja a társas bíróságokon nyugszik, ha csak törvényszékeknél lehet telekkönyv, ebből az következett volna, hogy sokkal nagyobb mértékben szaporodjék a törvényszékek száma, már különösen azért is, hogy a közelebb eső törvényszékeknél a telekkönyvekhez is könynyebben juthassanak a felek, ellenben tetemesen bebb lehetett volna szállítani a fontosságukból sokat vesztett járásbíróságok számát. Ezt hozta volna magával a különböző kiindulási alapok logikája. Mi az oka tehát annak, hogy másként történt s egyátalában nincs a két munkálat közt oly nagy különbség, mint két különböző, sőt ellentétes alapon készült munkálatból várni lehetett volna , nem egyéb, mint az igazságügyminiszter folytonos ingadozása. Három különböző alapra állította a tárgyalás folyama alatt a szervezést, minek következtében a bizottság teljesen elvesztette lába alól a biztos alapot s belátta, hogy a miniszter nincs tisztában önmagával s nem lehet tudni, nem fogja-e holnap ismét megváltoztatni azt, amit ma mint elhatározott szándékát terjeszt elő. Ennek folytán a bizottság csinált egy entout-cat-t, oly valamit, mi körülbelül alkalmazható, akár így, akár amúgy dől el a bíróságok illetőségének kérdése, s m midén a törvényszékek és járásbíróságok székhelyeit kijelölte — valljuk meg az igazat — nem elvek, nem az említett különböző kiindulási pontok, hanem csak a most létező területi beosztás s a járásbíróságoknak a pachrendszer idejében létezett beosztása volt az, ami mint alap mindenkinek szeme előtt lebegett. Amennyiben ettől eltérés történt, erre indokul a helyi érdekeknek való kedvezés szolgált, — jó volna még ide is, meg ide egy törvényszék, jó volna még ide meg amoda egy járásbíróság, hogy ha már benne vagyunk, legalább, ne kellessék messze járni stb. — A törvényszékek területének meghatározása körül ellenállatlanul állott előtérbe az ösztön, a megyék régi területének respectálására ;a járásbíróságoknál pedig természetesen lépett előtérbe az, hogy miután az új járásbíróság szakasztott mása a régi Bachkorszakbelinek, ha már visszaállítatik, állítassák mindenütt oda, ahol volt. Ha még kételkedni lehetett volna a felett, hogy a törvénykezési híres reform egyéb mint a hadikorszak szolgai utánzása, a 25-ös bizottság működésének ezen ösztönszerű irányzata félreismerhetlen bizonyítékul szolgálhatna. Jellemző e tekintetben az is, hogy alig jött kérvény valamely községtől, mely járásbíróságot kért, anélkül, hogy egyik fő érvül fel ne hozta volna azon körülményt, miszerint a bachkorszakban is járásbírósági székhely volt. De hát hiszen azt, hogy törvénykezésünk nagy reformátorai Bachnak institutióit állítják vissza, tán felesleges is még bizonyítgatni. Van azonban egy körülmény, mely figyelemre méltó, s itt a 25-ös bizottságnak kétségtelen nagy érdeme van. A bizottság érdeme az, hogy tervezetének némely módosításokkal való elfogadtatása folytán az újra behozandó törvénykezési rendszer nem lesz roszabb mint volt a hadikorszakban. Sokkal roszabb lett volna pedig, ha az igazságügy miniszter intenziói keresztül hatnak. Ő kezdetben minden áron tabula rasát akart volna csinálni az országból, teljesen mellőzni akarta volna azt, hogy a törvénykezési területek beosztása a közigazgatási területekkel lehetőleg azonos legyen. Egy végleges csapást akart volna mérni a megyékre, hogy meg legyen törve ama középkori előítéletes ragaszkodás, melylyel az ország közönsége a törvényhatósági önkormányzathoz ragaszkodik. Az igazságszolgáltatáshoz a közigazgatásnak semmi köze, amint hogy el is van már választva törvény által; nem határozhat itt semmi tekintet, mint a jó és olcsó igazságszolgáltatás tekintete , ezt ismételte minduntalan. Lehetlen, annyira egyoldalúnak tartanunk az igazságügyminiszter urat, lehetlen feltenni róla, miszerint be ne lássa, mennyire káros volna igazságszolgáltatás és közigazgatásra nézve egyaránt, ha nem vágnának össze a területek; lehetlen feltenni róla, hogy ne tudná, miszerint az élet nem tűrne meg ily anomáliát, hanem a törvénykezési területek új beosztása okvetlen maga után vonná azt, hogy a közigazgatási területek hasonló új beosztást nyerjenek. Azért és csakis épen azon okból akarhatta azt, hogy a bíróságok felállításánál a megyék területei tekintetbe ne vétessenek, hogy bontassék meg a megyék consistentiája; ennek folytán majd ki lévén rántva a pokrócz az előítéletes ragaszkodás alól, melylyel az emberek a régi megyei fészekhez viseltetnek, könnyen el lehet bánni az egész megyei autonomia-rendszerrel. Ez azonban nem sikerült, vagy legalább csak kis részben sikerült a miniszter úrnak. Lépésről lépésre kellett hátrálnia a tárgyalás folyama alatt nemcsak a baloldalnak, hanem magának a jobboldalnak is mindinkább előtörő helyesebb felfogása előtt. Vezérelte légyen az utóbbiakat azon nézet, hogy a különböző területi kikerekítések éktelen zavart fognak okozni az ügyek kezelésében, vagy a legyőzhetlen helyes ösztön a régi önkormányzati institutiók fenmaradhatásának biztosítása érdekében , tény, hogy a 25-ös bizottság munkálata szerint a bíróságok területeinek kijelölésénél a megyék területi épsége meglehetősen respectáltatott. E tényből némileg elégtételt nyert a baloldal azon kellemetlen és visszás helyzetért, hogy a hadirendszer visszaállítása körüli fáradozásban kellett a bizottsági működés folytán részt vennie. A baloldali kör kedden f. hó 3-án d. n. öt órakor értekezletet tart. A képviselőhöz III. osztálya kedden f. hó 2 évn d. e. 10 órakor ülést tart. Tárgya : az északamerikai államokkal kötött szerződés. A VI. osztály kedden, május 2 án reggeli 10 órakor ülést tart. Tárgy: az északamerikai államokkal kötött egyezményről és a határőrvidéki posta, távirda és tengerészeti szolgálatra szükséges póthitelről szóló törvényjavaslatok. Az országgyűlési bankenquéte által kiküldött albizottság elkészítő jelentését és mihelyt a pénzügyminiszter Bécsből hazatér, előterjeszti a plénumnak. A jelentést még nem láttuk és nem olvastuk, a P. Lloyd annyit ír róla, hogy egy független magyar jegybank felállítását nem tartja opportunusnak és czélszerűnek , s azért a pénzügyminiszternek a nemzeti bankkal, s illetőleg az osztrák pénzügyminiszterrel a magyarországi bankigazgatásra nézve egyességet kell kötni — ezen nyilatkozat után azonban mindamellett is azon megjegyzés van függesztve, hogy azon esetben, ha a fiókoknak az ország érdekeit kielégítő igazgatását el nem lehetne az egyezségnél érni, Magyarország kényszerítve lehet — habár áldozatokkal — tekintettel az égető szükségre, függetletlen magyar jegybankot állítani. A delegátiók választása küszöbön lévén, a bécsi reichsrath tagjai azon tanakodnak, válasszanak-e delegátusokat, vagy nem ? A Presse a parlamenti körökben uralkodó véleménykülönbséget ekkép adja elő : „Nem sokára kellene határozni a birodalmi tanácsnak a delegationális választások felett. A képviselőháznak alkotmánybű több üge között véleménykülönbség uralkodik tekintve azon módot, melyet követni fognak. Egy kis töredék, mely nagy részt a szélsőbal tagjaiból alakult, kedvet mutat a delegationális választások megtagadására. Azon nézetből indul ki, hogy a birodalmi tanács ezen erős eszközével a kormányt döntő lépésekre indíthatná és valószínűleg a falhoz szoríthatná. A magyar kormány és a magyar országgyűlésben hangadó deákpárt a delegációk mielőbb öszszejövetelét akarja, hogy a közös költségvetés felett behatólag tanácskozzék és azt a kellő időben elvégezze. Csak ez esetben remélheti Andrásy, hogy szerencsésen fogja átélni a jövő választási mozgalmakat. A deákpárt csak azon tényleges bizonyítékkal, mely szerint a baloldaliak táborában perkorreskált delegationális intézmény helyesen kezeltetik és az adó és újjoncz engedélyzés joga parlementáris módon hiba nélkül gyakorolható, számíthat sikerre a következő választásoknál. Csak akkor lesznek biztosítva új zavarok veszélyétől, mely a Lajtántúlt fenyegethetné azon esetben, ha a jövő magyar országgyűlésben a baloldal jutna túlsúlyra és a kormány gyeplői a baloldali vezérek kezeibe esnének. E helyzetet az osztrák képviselőháznak fel kellene most használni, mondják, akik a választások megtagadása mellett kardoskodnak. A birodalom keleti részére való tekintet az itteni hangadó köröket engedékenyebbekké fogja tenni, mihelyt ezek belátják, hogy nagyon is komolyan készülnek a végső eszközökhöz folyamodni. Azonban az alkotmányhű párt nagyobb része egyelőre nem osztja e nézetet. Ez azt hiszi, hogy épen a Magyarországra való tekintet a delegationális választások megtagadása ellen szól. Ott nem szabad a végsőig menni, nehogy a deákpárt megbukjék. A magyar politikusok e pártbeli emberei egyelőre az egyediliek, kik aziránt kezeskednek, hogy a dualizmus jelen alakjában fenmaradjon és a kiegyezési törvények bűn megtartassanak. Az állhatatos ragaszkodás e kétoldalú szerződéshez jelen zavaraink és válságainkban életkérdés az osztrák alkotmánypártra nézve, s mivel a Magyarországgal kötött szerződés az alkotmányszerű jogfolytonosságot biztosítja a Lajtáninnen és védlevél minden erőszakos támadás ellen, mely lajtáninneni alkotmányjogunkat érhetné.“ A bányatörvényjavaslat szakbizottsági tárgyalása. Tegnap, május 1-én kezde meg tanácskozásait Fest Imre államtitkár elnöklete alatt azon nagy szakbizottság, melyet a közgazdasági miniszter az új bányatörvényjavaslat szakértő átvizsgálása végett összehívott, s melyhez az ország összes bányaiparosai kerületenkint választották meg s küldték ki képviselőiket a következő urak személyében : A budai bányakerületből Zsigmondy Vilmos és Balásy Antal. — A b e sz t e r ez e-bányai kerületből Balás Adolf és Wiesner Adolf. — A nagybányai kerületből Bercsey Lajos és Lánszky István. — Az oraviczai kerületből Fülöp Sándor és Merschits Mihály. — A szepesiglói kerületből Juhoss Gyula és Probstner Arthur. — Az erdélyi kerületből Árkossy Károly, Hofmann Rafael és dr. Weisz József. — A horvát-slavoni kerületből Farkas-Vukotinovich Lajos és Sorko Ferencz. Ezenkívül jelen volt a pénzügyminiszter küldöttje Széles Dénes, úgyszintén behivatott: Brutmann Vilmos budai, Neubauer Ferencz szepes-iglói, Weisz Tádé zalathnai bányakapitányok. Wolny József az országos iparegyesület küldötte. Bernolák Károly, Kováts Lajos, Balázs Zsigmond, Müller Károly szakértő tagok. Elnöklő államtitkár szívélyesen üdvözölvén a megjelent bizottsági tagokat, következőkben érintette a szakbizottság feladatát: Tisztelt szakbizottság! Feladatunk 1. szakbizottság nem kisebb, mint hazai bányatörvényt alkotni, tehát a bányászat összes viszonyait véglegesen és olyképen szabályozni, amint azt korunk tisztább és szabadabb nemzetgazdászati iránya és anyagi fejlődése igényli. Az előttünk fekvő törvényjavaslatból — ha munkálkodásunkat siker kíséri — az első önálló és részleteiben is törvényhozásilag megállapított hazai bányatörvény fog keletkezni, mert eddig bányászatunkat vagy idegenforrású törvény szabályozta, melyet az országgyűlés csak en bloc fogadott el, mint Miksa császár bányarendje és a Bécsből eredt 1854 ik jelenleg is érvényben álló átalános bányatörvény, vagy hazai bányatörvény alkotására irányzott törekvéseink siker nélkül maradtak, mint az 1791, 1827 és 1848 orsz. küldöttségek rendszeres, de jelenleg már elavult munkálatai. A kormánynak tehát a mostani viszonyokhoz illő bányatörvényjavaslat létesítésére kellett törekednie, s hogy e czért elérje, azokat hívnia fel tanácsadókul, kik a bányászattal gyakorlatilag foglalkoznak. Több mint három éve annak, hogy a kormány az első lépéseket megindította s a hazai bányaművelőket a mostani törvény hiányai és a bányászat érdekei és kívánalmai iránt kihallgattak Gazdag és becses anyag gyűlt be e részben a bányakerületekből, mely egy kisebb szakértőbizottság által feldolgoztatván, utoljára kifejezést talált az előttünk fekvő bányatörvényjavaslatban. De a kormány ezen alkotmányos és czélszerű eljárásában hiányoznék a zárkő, ha a kész törvényjavaslat felett ugyanazok nem gyakorolnának bírálatot, kik tartalmának főelvei iránt eleve nyilatkoztak. E czélból lettek önök tisztelt uraim a kormány nevében ide meghíva s én azon szíves és őszinte kérelemmel fordulok önökhöz, hogy e munkálatot, melynek tanulmányozására elegendő idővel rendelkeztek, elfogulatlan szakismerettel bírálni s megjegyzéseiket tartózkodás nélkül előadni szíveskedjenek. E javaslat szerzői nem követelnek számukra mást mint azt, hogy a bírálatnál ugyanazon bányászati szakszempont legyen mérvadó, melyből ők indultak ki. A feladat szerintük e javaslatot tisztán úgy alkotni, mint azt a bányamivelő saját érdekében kívánja s azt a kormánynak úgy terjeszteni be, mint a bányászat postulátumát. A kormány és a törvényhozás teendője lesz azután munkálatunkat s az abban képviselt bányászak szempontot összehasonlítani más nem bányászati tekintetek igényeivel s kielégítő megoldást eszközölni. Ezeket a bírálat fő elvére nézve megjegyezve, nem szükséges, hogy a törvényjavaslat vezérelveire terjeszkedjem ki, miután azoknak indokolása külön csatolmányképen van a t. bizottsági tagok kezében. Azt azonban tiszta meggyőződésből kijelenthetem, hogy a kisebb szakbizottság az európai legújabb szabadelvű bányatörvények vezérlő elveinek ösvényén még tovább haladt mint azok, s hogy a bányaművelők szabad mozoglatást biztosítván, a kormány felügyeletét a rendőri tekintetek keretébe szorította, melyek a bányászatnál sokkal fontosabbak mint más iparágnál. A kisebb bizottság legszebb jutalma leend, ha nézetei a tiszta értekezlet helyeslésével fognak találkozni, de más részről az ügy érdekében csak örvendenie kellene, ha netaláni tévedései helyreigazitatnak, s ekkép munkálatának belbecse növeltetik. Lássunk tehát hozzá t.szakbizottság feladatunk megoldásához s adja az ég, hogy egy a tudomány és az élet szinvonalán álló magyar bányatörvénynek, minél előbb örvendhessünk. Ezek után Reitz Frigyes miniszteri tanácsos és Kuntz Péter osztálytanácsos mint előadók Brutmann budai és Weisz zalathnai bányakapitányok mint jegyzők bemutattatván az értekezlet megnyitottunk jelentetett ki, s naponkint 3 órakor délután fogja tartani üléseit, — annak tagjai már a horvátországi küldöttekre való tekintetből is tetszés szerint fogván választhatni az előadási nyelvet. A magán bánya-művelők helyes tapintata oly férfiakat küldvén ide, kik a bányászat kitűnőségei közé tartoznak — s azok közt helyet foglalván a bányahatósági közegek legjeleiben is, a bányászati szakértelmiségnek oly örvendetes központosítása éretett el, miszerint biztosan lehet remélni, hogy e testület bírálata alapján jó és czélszerű bányatörvény fog alkottatni. Hunyadmegyei leveleken. Beváltom ígéretemet, melyet múlt levelem végén tettem. Igaz, hogy az úgynevezett egyházi nemesek magyaroknak tartják magukat s azok szeretnének tényleg is lenni. De valamint a vízbe fuladozónak nem elég a saját megmenekülési vágya, akarata, úgy ezen, a magyar nemzetiségre nézve már nagyrészben a legvészesebb örvénybe sodortatott, eloláhosodott vérrokonainknak megmentésére, illetőleg megmarasztására nézve is szükség, hogy ne hagyassanak magukra s hogy az ő érdekükben mi is tegyünk valamit. Hogy Hunyad megyében „még a magyar is elveszti magyarságát, eknk — hitem szerint — egyik legfőbb oka épen az itten létező szellemi pangásban rejlik. Azon nép, amely szeretne magyar lenni, meg van fosztva a czéljához vezető legtöbb eszköztől: a szükséges oskoláktól. Törekedjünk tehát oda, hogy Hunyad megyének minél több és minél jobban szervezett népiskolája mégpedig nem csak szellemben, de nyelvben is magyar legyen. És itt akaratlanul is mintegy kényszerítve érezzük magunkat, hogy az oktatásügyi minisztérium figyelmét is egyszersmind felhívjuk az itt annyira elhanyagolt nevelésügyre. Meg van hozva a népoktatási törvény ; Hunyad megyének is megvan az ő nagyságos tanfelügyelője — akit mi különben becsületes fiatal embernek ismerünk — de mit érnek mindezek, ha a kormány és tanfelügyelő egyaránt beérik azzal, hogy léteznek és papiroson — de csakis papiroson — egyet-mást létesítnek is. Általános a panasz — én legalább nem csak bal, de számtalan jobboldalitól is — vádoltatni hallottam a tanfelügyelő urat csaknem hanyagsággal határos tétlensége miatt. „Én oskola tanácsos vagyok — mondá épen a napokban egy jobboldali ismerőm — de nekem, mint ilyennek még eddigelé semmi teendőm sem volt, pedig minden lépten nyomon látom, érzem, hogy mennyi és mily fontos teendők várják a tökéletes apáthiábeli kibontakozásunkat. Mi várjuk a tanfelügyelő föllépését, ő pedig — úgy látszik — a kezdeményezés jogát, az ezért járó szép dicsőséget nekünk akarja föntartani. És így a közös várakozásban a tökéletes semmittevés vett diadalt rajtunk, úgy annyira, hogy maga a tanfelügyelőmegyéjének beutazására sem tudta eddigelé magát elhatározni, pedig már harmadik éve, hogy ki van nevezve. Ily viszonyok között — természetesen — a nevelés — nemzetségünk roppant kárára — csak panghat.“ Így az én jobboldali ismerősöm s midőn a Déván létező tanítói képezdére akartam a beszédet vinni, azzal szakított félbe: „hagyjuk, ne is beszéljünk róla! Ez is oly valami, amiről nem hallhatni semmi egyebet, mint csak panaszt és újból panaszt.“ Lapunk mai számához egy fél év melléklet van csatolva. És igaza van itt, is. Furcsábbnál furcsább dolgokat beszélnek ezen képezdéről. Mi nem akarjuk állítani, hogy mindazok a panaszok indokoltak , annyi azonban tény, hogy sok a panasz és hogy megszüntetésük okvetlenül szükséges. A t.korlmánys 11 e tőlen a tanfelügyelő úrnak több gondot kellene ezen képezdére fordítani. A tanítás „miképességéről“ nem ártana olykor-olykor személyesen meggyőződni. Mert in ultima analisi innen kellene, hogy Hunyadmegye növelése kiterjedjen, még pedig nemzetiségünkre jótékonyan. A nép örömmel veendi a támaszt, mely neki a végre nyújtatik, hogy gyermekét magyar polgárnak nevelhesse. Ha tanitó-képezdeink jó hivatásuknak nemcsak megfelelni akaró, de megfelelni is tudó — nép-tanitókat adnak a vidéknek, támogatva a kormány és nemzetünk értelmesebbjei által, bizonyára sokat, kimondhatatlan, sokat fogunk minden tekintetben nyerni. Hogy ezen állításom mily positivitással bír, azt a szászvárosi ref. gymnasium legközelebbi története eléggé bizonyítja. Ezen gymnasium tanulóinak több, mint egy negyede nem magyarokból — románokból — áll, s ennek daczára — a fiatal igazgató erélye következtében — csak magyar szót és magyar viseletét lehet itt látni és hallani. S ennek leginkább örvendenek az illető tanulók szülei, akik pedig semmit sem tudnak magyarul, ezen eredményt lehetne az egész megyében, csak nem mindenütt elérni, csak akarni kell s a kellő számú jó népiskolák — a melyeknek jelenleg ugyan még semmi nyomuk — százával senmivel fogják a nemzetnek sajáttaj rokonait visszaadni. Tehát tenni kell, mert most még sokat megmenthetünk, ami később talán örökre elvész. Ezúttal a kormány és a tanfelügyelő úr figyelmét azon tényre is felhívjuk, hogy Hunyad megyében a gyarmatosítás hatalmas mérvet kezd venni. Alig másfél év óta Petrozény, Piski és Puszta-Kaján mintegy varázsütésre csaknem a földből teremtek elő és óriás léptekkel haladnak. Piski jelenben is több száz lakost számlál, Petrozsényben pedig a négyezret körülbelül már is meghaladja a népesség száma. S ezek daczára sem itt, sem ott még nincs iskola. A fiatal nemzedék neveltetéséről — mit pedig a törvény világosan megrendel — senki sem gondoskodik; ami ha tovább is így tart, a veszteség úgy általános morális, mint nemzetiségi szempontból egyiránt kizzenthetetlen hiba, hogy ne mondjam, bűn. Petrozsény egy része — egyik bánya — államtulajdon; az ide tartozó személyzet csaknem tökéletesen magyar , tehát kétszeres vagy háromszoros kötelessége is a kormánynak a kellő oskola vagy oskolák minél hamarabbi felállításáról gondoskodni. Hunyad megyében azonban magának az értelmiségnek — a birtokosságnak — is nagy és szép teendője van. Mint hazánkban a legtöbb helyen, úgy itt is hiányzik a társulási szellem, pedig ha ez léteznék, általa szellemileg és anyagilag egyiránt hatalmas lendületet nyerhetnénk. Dr. Cseh Károly: Külföldi szemle. Pest, május 1. Páris alatt végkifejlődésükhöz közelednek az események. A kormánycsapatok a tegnapelőtti napon határozott eredményekiket vívtak ki, főleg délen, hol elfoglalták az issy-i parkot, kastélyt és temetőt. Miután innét uralkodni lehet az Issy-erőd fölött, több mint valószínű, hogy a felkelők már elhagyták az erődöt. Versaillesből érkezett hírek megerősítik, hogy a felkelők légbe szándékoznak röpíteni a déli erődöket. Helyettük földsánczokat szándékoznak építeni. Kérdés azonban, várjon marad-e idejük a felkelőknek e munka végrehajtására. A kormánycsapatok erélylyel hozzáláttak az átalános támadáshoz úgy, hogy várható, miként e hét folytán eldől Páris sorsa. Egyébiránt ha más nem, az éhség bizonyára döntő befolyást fog gyakorolni a párisi felkelés mihamarábbi elnyomására. Párisban kevés az élelmi készlet s a kormány intézkedései folytán élelmiszerek úgyszólván alig érkeznek már a franczia fővárosba. Cluseret tábornoknak egy m. hó 28-ikán kelt jelentése igy szól: „És most térek vissza az Issy és Vanves erődökből. Az erődök hősiesen védelmeztetnek s a szó szoros értelmében be vannak hintve golyókkal. Mig Vanves erődben voltam, háromnegyed órán át élénk puskatűz folyt. Meudon falu lángba borult. Párisban a szabadkőművesek élénk tevékenységet fejtenek ki a kiegyezkedés ügyében. Tegnapelőtt a társulat egy béketüntetést rendezett az elyséei mezőkön. Több ezer egyén fehér és zöld zászlókkal vonult végig a Maillot-kapu irányában. Midőn a kapuhoz érkeztek, megszűnt a kölcsönös tüzelés, azonban a kormánycsapatok részéről arról értesittettek, hogy két küldöttnél több nem fogadtatik el. Erre két küldött választatott meg, kik még aznap este Versaillesba érkeztek. — Versailles félhivatalos lapok szerint alaptalan a hír, mintha legközelebb 300 katona átszökött volna a felkelőkhöz. Az „Angence Havas" azt erősíti, hogy ápril első hete óta a kormánycsapatok részéről nem történtek szökések. Dombrowski tbk. főhadiszállása tegnapelőtt La Muette-ben volt, Passy mellett. Prohlaszky ezredes főhadiszállása Gentillyben van. Versaillesből sürgönyzik, hogy Thiers