Ellenőr, 1871. május (3. évfolyam, 227-256. szám)
1871-05-02 / 228. szám
tegnap elfogadta a párisi szabadkőművesek két küldöttét. A franczia kormányelnök felelete a következőkben összpontosult: „Ő, mint mindenki, óhajtja a polgárháború végét, azonban Francziaország nem kapitulálhat néhány felkelő előtt. Forduljanak a szabadkőművesek a commune-hez, ha vissza akarják állítani a megzavart békét.“ Nem képzelhető, hogy oldassék meg ekkor békés után a viszály, ha mindkét részen makacsság és engesztelhetlenség uralkodik. A commune ép oly keveset akar tudni a kiegyezkedésről, mint a versaillesi kormány. A további vérontás eszerint elkerülhetlen. Brüsselből jött hírek egyébiránt megerősítik, hogy a kormánycsapatok legutóbbi átalános támadása meghiúsult, daczára annak, hogy minden rendelkezés alatt álló erő részt vett abban. A kormánycsapatok részén igen jelentékeny a veszteség. Egy távsürgöny azt mondja, hogy a kormánycsapatok részéről ismételtetni fog ugyan a támadás Páris ellen, azonban illetékes körökben uralgóvá vált a meggyőződés, hogy Páris csak kiéhezés által győzhető le. Fontos a hír, hogy Bismarck herczeg kijelentette a versaillesi kormánynak, mikép a Németországban még visszamaradt franczia foglyokat mindaddig nem fogja kiszolgálni, míg a kölcsönös viszonyok végleg nem szabályoztatók. Bismarck herczeg azzal indokolja a német kormány ezen elhatározását, hogy most már elég haderő áll rendelkezésére a franczia kormánynak a párisi felkelés leverésére. Az események egyébiránt azt mutatják, hogy a versaillesi kormány a rendelkezés alatt álló nagy haderő daczára sem bír boldogulni a párisi felkelőkkel. Ma május elsején fognak megtörténni egész Francziaországban a községi választások azon új községi törvény értelmében, melyet a nemzetgyűlés közelebb hozott. Tudjuk, hogy az új községi törvény határozott reactionárius irányú. Picard belügyminiszter ez alkalomból egy köriratot bocsátott ki a megyei főnökökhöz, mely epésen kikel a comune tendentiái ellen. Az algíri lapok leverő híreket hoznak az ottani lázadásra vonatkozólag Az arabok mindenütt fegyvert ragadtak és a felkelés vezére Hadded seikh mindent elkövet, hogy az egész központi Kabyliát bevonja a lázadás körébe. Ügynökei egész a tunisi határig járják be az országot. Sausser tábornoknak közelebb néhány szerencsés összeütközése volt a felkelőkkel, azonban visszatérés közben több ízben keményen megtámadtatok és jelentékeny veszteségeket szenvedett. Erősbítésekre égető szükség van. Angol lapok hírei szerint Chislehurstban bizonyosnak tartják, hogy Mac-Mahon tábornagy Napoleon kezére dolgozik. Angliában kabinetválság áll küszöbön. Az „Obverser“ szerint a tory párt mindent elkövet, hogy lemondásra bírja a Gladstone-minisztériumot, hazafiságának és állami ismereteinek. Utána Szőgyényi-Marich László mondott egy nagy semmit, melyet azzal kezdett, hogy az előterjesztés czélszerűségét dicsérte, s miután genezisére nézve elmondott mindent, mit róla tudott, végül a bizottság módosításaihoz járult. Ajavaslat első 77 szakasza vita nélkül a javasolt kisebbrendű módosításokkal elfogadtatván, a 78 § nál a vita oly élénken indult meg, minőt a botbüntetési törvényjavaslat tárgyalása óta nem igen hallottunk a múzeum falai közt. A bizottsági javaslat mellett öten törtek lándzsát s ellenükben Tóth Vilmos harmadmagával védelmezte az eredeti szerkezetet, mely meg is tartatott, úgy ezen mint a következő szakaszokra nézve a 87 §-ig. A hátralevő rész a holnapi ülésnek fogja tárgyát képezni. Országgyűlési tudósítások: a képviselőház három törvényjavaslatot (a Spanyolországgal és Guatemalával kötött szerződésekről s a tengeri hajók költözéséről szólókat) szavazott meg mai ülésében, magáévá tette a pénzügyi bizottság jelentését új országház nem építése tárgyában s letárgyalta volna a mentelmi bizottság jelentését is, ha az előadó Hoffman Pál nem feledkezik meg a napirendről s a szükséges felvilágosítás adására megjelenik a házban. Távolmaradása folytán a jelentés tárgyalása elhalasztatok. — Talán kodifikál ! — mondák sokan. A főrendiház ma bocsátkozott a községi törvényjavaslat érdemleges tárgyalásába. A tagok szokottnál nagyobb számmal voltak jelen és ritka figyelemmel hallgatták a belügyminiszter szűzbeszédét, mely még egyrészt ugyanazon magasztalásokat tartalmazó, melyeket e javaslat szabadelvűségét illetőleg, annak idejében a képviselőházban elmondott, másrészről ügyesen bókok a főrendek . A képviselőhöz ülése máj. 1-én. Elnök Somssich Pál. Kérvények. Elnök bejelenti Liptómegye kérvényét a czigányok nomád életmódjának megszüntetése iránt. — Késmárky József Veszprém megye mezőföldi alsó járásától ad be kérvényt az italmérési jog mielőbbi szabályozása végett. — Dániel Ernő Oszentiván kérvényét nyújtja be eddigi földjének meghagyása tárgyában. — Ghyczy Kálmán a pozsonyi kath. hitközség feliratát terjeszti be, melyben a kath. autum. congressus javaslatát visszautasítani kéri — Dobsa Lajos Spitz, makói kereskedő kérvényét adja be adóleszállitás tárgyában. — Szabó Imre Perlak mezőváros részéről ad be kérvényt, mely szerint az ott elszáll sóit katonaság máshová helyeztessék. — Eder István Komjáthy népiskola tanító kérvényét mutatja be nyugalmaztatás iránt. Bizottsági jelentések. Széll Kálmán a közp. bizottság részéről előterjeszti Tisza Kálmánnak „a telepítvényesekről“ szólójavaslata fölötti jelentését. — Ordódy Pál az állandó igazoló bizottság részéről bejelenti Pauler igazolását. Pauler a 7. osztályba soroztatik. — Szögyényi László a kérvénybizottság jelentését mutatja be a 42-dik sorjegyzék iránt. A szombati ülés napirendjére tűzetett. — Kézsmárky József a 25-ös bizottság munkálatát terjeszti be. Kinyomatni s az osztályokhoz fog utasittatni. Elnök felhívja a közalapok tárgyában kiküldött bizottságot, hogy a Nyáry Pál halála folytán megüresedett elnökségre uj választást tegyen. Nyáry Pál a tanügyi bizottágnak is tagja volt s e helyre eszközlendő választásra a szavazati lapok holnapután adatnak be. — Ezután a ház napirendre tért. Első tárgy a Spanyolországgal kötött kereskedelmi szerződésről szóló tvjavaslat. Az előterjesztés átalánosságában úgy, mint részleteiben vita nélkül elfogadtatik. Az utolsó szakasznál: Várady Gábor azt kérdi a minisztertől, minthogy a jelentésből nem tűnik ki világosan, hogy e szerződés hatályba lépett-e már, ez esetben azt kell kérdenie, mi az oka, hogy e szerződés csaknem egy évvel keltezése után terjesztetett be. Szlávy József kereskedelmi miniszter azt feleli, hogy a szerződés még nem lépett életbe. — Következik a guatemalai köztársasággal kötött szerződés, mely hasonlókép megjegyzés nélkül elfogadtatott. Harmadik tárgy a tengeri hajók köbözéséről szóló tvjavaslat, mely átalánosságában elfogadtatik. A részletes tárgyalásnál Ghyczy Kálmán a czimre nézve indítványozza, hogy a nyelvtanilag helyesebb „költözés" szó fogadtassák el. E nézetet pártolja Szlávy miniszter, mire a ház ez értelemben határoz és a tvjavaslatot részleteiben is elfogadja. Negyedik tárgy a pénzügyi bizottság jelentése új országház építése tárgyában. Széll K. a pénzügyi bizottság részéről jelenti, hogy a bizottság takarékossági szempontból nem járult a gazdasági bizottság jelentéséhez, mely új országház építése iránt intézkedéseket javasol, hanem ajánlja, hogy a ház utasítsa a kormányt, miszerint az elnökséggel egyetértőleg a mostani országház kijavítása tárgyában terjesszen be tervet és költségvetést. A ház a pénzügyi bizottság javaslatához járul. — Utolsó tárgy a mentelmi bizottság jelentése Mileties Szvetozár perbefoghatása iránt. Hoffmann Pál bizottsági előadó nem lévén jelen Bujanovics jegyző olvassa fel a jelentést, mely oda irányul, hogy a Mileties perbefoghatása iránti kérvénynek hely adassék. Péchy Tamás ez ügyben többféle felvilágosítást óhajtana, miután azonban a bizottsági előadó nincs jelen, indítványozza, hogy e tárgy a jövő ülés napirendjére tűzessék. — Elfogadtatik. Elnök jelenti, hogy a mai ülésnek nincs más A főrendiház ülése máj. 1-én. Majáth György elnök megnyitván az ülést több főrendi tag szabadságidő iránti kérvényét jelenti be. Károlyi György gróf a pénzügyi bizottság részéről beadja az eperjes-tarnoki vasútról szóló javaslat iránti jelentést. Napirend: a jogügyi bizottság jelentése a községek rendezéséről szóló tvjavaslat iránt. . E jelentés a törvényjavaslatot átalánosságban ajánlja, részleteit illetőleg azonban többféle módosítást javasol, nevezetesen az elöljáróság választására nézve így szól :A VI. fejezet 78. §-ban az rendeltetik, hogy nagy és kis községekben az elöljáróság megválasztásánál kijelölésnek van helye, mely jognak gyakorlatát egyszersmind ezen tvjavaslat kizárólag a községi képviselő-testületre bizza, mely utóbbi rendelkezés által megváltoztatnának eddigi törvényeink, meg a százados s a nép szellemében mély gyökeret vert ősi gyakorlat ; nem láthatja azonfelül a bizottság a tvjavaslat e rendelkezését teljesen megegyeztethetőnek a törvényhatóságok rendezéséről szóló k.szentesítést nyert törvény intézkedésével sem, mely az illető törvényhatósági tisztviselők kijelölésére s megválasztására a főispánnak is, mint az állami kormány közegének, némi — habár korlátolt — befolyást enged, holott a jelentvjavaslat fent idézett rendelkezése által a törvényhatóság s igy illetőleg közvetve az államkormányzat megfosztatnék minden azoknak kijelölésére és megválasztására való befolyástól, kik e tvjavaslat rendelkezésénél fogva, de természetszerűleg is első fokban hivatják az állami törvényhatóság rendeleteit s intézkedéseit foganatosítani és azoknak érvényt szerezni. De továbbá nem titkolhatja el a bizottság azon meggyőződését sem, hogy e rendelkezésben némi eltérést lát a törvény szellemétől, mely azon végig átvonul s épen a népnek saját érdekében azt az állam betekinthetése s ellenőrzése alá helyezi, holott a jelentvjavaslat ezen rendeletén indulva, az legalább ezen esetre vonatkozólag nélkülöztetnék, noha a törvényhatóságokban csaknem egészben az értelmiség épen a községekben, ellenben hazánknak legjelentékenyebb számú vidékein a polgárosodás legalsó fokán is alig álló, hás folyásában is járatlan tömegek kezei közé tétetik le a korlátlan választási eljárás, melynek ferde gyakorlata felemészthetné azon népnek jólétét, melynek érdekében alkottatott a törvény s itt-ott hazánknak legszentebb érdekeit is veszélyeztethetné. Ezen indokokból kiindulva, kívánatosnak sőt szükségesnek látja a bizottság, hogy valamint a kijelölési jog az 1870. évi XLII. t. sz. 68. §-a értelmében a tövényhatóságokban a főispánnak kezében meghagyatott, úgy e jog a kis és nagy községekben ugyanily korlátok közt a szolgabirói hatóságnál meghagyottnak mondassák ki törvény által; miért is a tvjavaslat 78. §. 2-ik bekezdését ekkép fogalmazandónak javalja a bizottság . A kijelölési jogot a szolgabíró a képviselőtestülettel egyetemlegesen gyakorolja egy választmány által, mely áll a szolgabiróból mint elnökből és a képviselőtestület által a képviselők s választó közönség köréből választott három, úgyszintén a szolgabiró által ugyanonnan kiszemelt 8 tagból — a szavazatok egyenlőségénél az elnök szava döntvén e választmányban is, mely választmány, ha van is jelentkező, minden állomásra különkülön három egyént jelöl ki. (64. §.)“ Tóth Vilmos belügyminiszter örömét fejezi ki, hogy ilyen javaslattal léphet először a főrendek elé. E javaslat, úgymond, fényes bizonysága annak, miszerint lehet szabadelvű és a haladást előmozdító intézményeket hozni életbe, anélkül, hogy a mérsékelt és az államélet zavartalan folytatására és folytonosságára annyira szükséges conservatióval szakítanunk kellene. Nem lehet ugyanis tagadni, hogy a tvjavaslat igen sok szabadelvű, és úgy az egyén, valamint a községeknek jogát és hatáskörét tágasbító intézkedéseket foglal magában, így pl. hogy a rendezett tanácscsal ellátott városok a közkormányzati téren a javaslat által oly hatáskörrel lennének jövőre felruházandók, mily hatáskörrel eddig a törvényhatósági joggal felruházott megyéknek egy egész járása birt, és jövőben is bizond. E törvényjavaslat az állam és az egyén jogait biztosítja, leteszi a szegényügy alapját és rendezi az illetőség és letelepedés kérdését. Végül ajánlja az előterjesztést, melynek létrehozásában, úgymond, az érdem hivatalbeli elődéé s a képviselőházé. Szögyényi Marich László hosszabb beszédben a javaslat szükségességéről és czélszerűségéről szólva, azt átalánosságában elfogadásra ajánlja, a nagy és kis községekben gyakorlandó jelöltetési jogot s a rendes tanácsú községek számadásainak felterjesztését illetőleg a bizottság módosításaihoz járul. A javaslat részletes tárgyalására térve, a ház megszavazza az 1 §-t az indítványozott módosítással. A képviselőház jegyzője átnyújtja az erdélyi arányosításról s a dalmát tűzifáról szóló tvjavaslatokat, mire a tárgyalás újból felvétetik. — A törvényjavaslat lényeges módosítás nélkül a 78. § ig elfogadtatván, e szakasznál a javasolt módosítás ellenében Tóth V. az eredeti szerkezet megtartása mellett szólal fel, kiemelvén hogy az analógia, melyre a jogügyi bizottság módosítását a törvényhatósági tisztviselők kijelölési módjára hivatkozva állapítja, nem áll, mert a most szóban forgó községek a kormány rendeleteit feltétlenül végrehajtani kötelesek, míg a törvényhatóságokban nemcsak ezeknek, hanem még az alispánnak is van joga a kormány rendeletei ellen tiltakozhatni. A szerkezet mellett szóltak még Lipthay Béla b. és Vay Miklós b., míg a bizottság javaslata mellett Prónay Gábor, Csáky László gr., Tomcsányi László b. és Radvánszky Antal nyilatkozott kisebb nagyobb beszédben. Slajthényi László b. közvetítő indítványt tett, mely szerint a bizottság javaslata lényegében elfogadtatnék, a candidáló bizottság azonban a szolgabirón kívül csak 4 tagból álljon, melyek közül a szolgabiró kettőt, a másik kettőt pedig a községi képviselet nevezi ki. A Szavazásnál a többség az eredeti szerkezet megtartása mellett nyilatkozott s ezután megszavaztatott a tvjavaslat a 87 §-ig, mire elnök a tárgyalás folytatását holnapra tűzte ki. TÁRCZA. Kirándulás Nógrádmegyébe Szontagh Pálhoz Madách Imrével 1861-ben. (Vége.) — Azt már tudod — szólott Madách — hogy 1852 ik évben a bécsi kormány azon gyanúbról, hogy én szabad csapatokat szervezek, s elfogatott s először Pozsonyba, onnan pedig fél év múlva az Újépületbe hurczoltatott. „A vád nyomorult hazugság volt, s aljas feladáson alapult. Annyi igaz, hogy nem rajtam múlt, hogy seregeket nem teremthettem a földből ezen átkos rendszer megbuktatására. „Pozsonyban még elég nyugodt volt kedélyem, óránként vártam kiszabadulásomat. Nyugodt voltam, mondom, habár vérem gyakran felforrolt ezen alap talán üldözésem felindulásomban. „De midőn félévi letartóztatás után az Újépületbe hurczoltak, lassan kint borzadva vettem észre, hogy lelkem, akaraterőm megtörik a magán börtön sötét falai közt, hol a napvilágtól is meg voltam fosztva. Azonban nem adtam meg magam erős küzdelem nélkül e sötét eszméknek ; felújítottam emlékemben a forradalom dicső napjait; átfürkésztem ifjúságom, családi élményeim minden szebb emlékeit, hogy a sötét lehangoltságot, mely vérem minden csepjét megmérgezte — eltávolítsam magamtól. Az őrüléstől féltem. „Az auditor szokott kínzással V. Sándort és egy nálunk szolgált porosz tisztet vezetek el naponkint börtönöm előtt. — Ezekkel találkoztam a délutáni sétámon. Az auditor azt mondta, hogy ezen isszonyú sorsot várhatom magamra, ha nem vallok. „Iszonyú volt azon két szellemileg megtört áldozatra tekinteni, még most 9 év után is felriadok álmomból, ha a sötét képzelet V. Sándor tébolytól eltorzított arczát szövi álmom rémei közé, kit a nagy napok előtt személyesen ismertem. „Egy este eliszonyodva azt vettem észre, hogy gondolkozásom köre szűkebbre szorult, hogy nem találok többé tárgyat a szórakozásra, azt vettem észre, hogy eszem, mint megromlott óra, megáll. „Úgy képzeltem, mintha azon börtönbe lennék zárva, melyet az ókor egyik zsarnoka készíttetett, melynek nyolcz ablakából mindennap eltűnt egy ablak s falai összébb szorultak, úgy hogy végre csak egy ablak maradt meg, hogy feltüntesse a szoba elszükülését, melyben többé nem volt képes állani a rab; végre csak feküdni lehetett benne, mígnem a börtön négy falai koporsóként záródtak össze felette. „Éreztem, hogy én is közel vagyok az őrüléshez; úgy tetszett, mintha a levegő kifogyott volna sötét börtönömből; a lélekzetet csak nagy nehezen tudtam szívni, míg végre ágyamról lerogyva, kábultan aludtam el — de az álom csak új kinokat készített számomra. „Az elvadult képzelődés rémnyomása alatt úgy tetszett, mintha hóhér kezek vasfogókkal tépték volna szét elkinzott testemet s ezen eltépett tagok, elkülönözve is tovább élnének; úgy tetszett mintha minden szemet más más hóhér venné kínzó kezei közé — iszonyú volt szenvedésem, átéreztem egymás után Dózsa pokoli kínját, Mazeppa szenvedését, Guatimosin Mexikó császárja halálkínjait az égő máglyán, a spanyol inquisitió vértanúi szétmarczangolását — mindezen kínokat mind átálmodtam, átszenvedtem. „Kinyerejtekkel ébredtem fel e pokoli álomból, melynek utókinzó hatása még az ébrenlét alatt is megmaradt. „Egy végerőlködéssel leráztam magamról e sötét kétségbeesést s valamennyire nyugodtabban kezdtem gondolkozni módokról — miként távolitsam el magamtól az őrülés rémeit, melyek száz karjaikkal agyonfojtással fenyegettek. „Amint szétnéztem börtönömben, mintegy a gondviselést hiva segédül — egy kréta darabot vettem észre az asztal alatt, valószínüleg a börtönőr ejtette el, midőn reggelimet behozta. „ Mintha egy jótékony szellemsugár világította volna meg börtönömet és kedélyemet, tervem azon perezben készen volt. „Írni és dolgozni fogok — mondok fenszóval — kedélyem szórakozására. A terv nálam rögtön tette jön, a fenyőfa asztal lett irótáblám. „Naponkint reggelizés uta egy két jó barátom s ismerősöm emlékkönyvébe készítettem verseket, s miután leírva megtanultam, tüstént letöröltem, hogy a börtönöt észre ne vegye s ennek folytán íróeszközömtől meg ne fosztassam. „Midőn krétám elfogyott, sikerült okkal móddal ezen íróeszközzel újra ellátni magamat. „De egy idő múltán azt vettem észre, hogy kedélyem újra sötétülni kezd, s hogy már nem szórakoztat a költészet ezen neme. „Másodszor egy drámát írtam ; ez is hamar elkészült; — ezután egy regény írásba kezdtem, de ezt félbehagytam s akkor kezdtem hozzá az „Ember tragoediájához“ — először Lucifer nevet adtam ezen költői műnek — ezzel fogságom végéig kihúztam az időt. „Kiszabadulásom után egy időre békét hagytam az irodalomnak, de 1856-ban, midőn a keleti hadjárat után ismét eltűnt a felszabadulás minden reménye, újra hozzá fogtam költői művemhez s rövid félbeszakítások mellett 1857-ben végeztem; most nem tudom mi tévő legyek vele. — A mire már rég kértelek — add ki, szóltam közbe. „Ha rád hallgatok barátom, azt kell hinnem, hogy müvem Görbe Fausztjával versenyez, de engedj meg, ha ebben az egyben nem bízom meg ítéletedben; téged irántam barátságod elfogultá tesz. — Egy tervem van, mit mondasz hozzá ? Arany Jánoshoz viszem el; ő még nevemről sem ismer, az ő véleményét és bírálatát várom meg, mielőtt a kiadásra lépést tennék.“ Én helyeseltem tervét. Mellesleg fölemlítve, amint Pestre visszatértünk ketten vittük el Arany Jánoshoz Imre barátom költői művét, de akkor nem találtuk hon. Később maga vitte el. Visszatérve az előbbi tárgyra, azon egyszerű szép előadással, mely neki annyira hatalmában volt, folytatta börtönben eltöltött kínos órái leírását, minden affectálás, minden fontoskodás nélkül, oly tárgyilagos higgadtsággal, mintha egy idegen rab szenvedéseit sorolná el. „Még egy kínos töprenkedésemet nem mellőzhetem hallgatással. Midőn lelkem elfoglalva költői műveim kidolgozásával, a tébolytól egy időre legalább mentve hittem magamat, egy más aggály kintot: vájjon nem törik-e meg aprónkint lelkem a hosszas magán börtön szenvedései között s nem jutok e oda — a hova Silvio Pellico az osztrák börtönben, hogy lelkem megtörve megtagadja azon elvet, mit eddig vallottam s politikai meggyőződésemet opportunáló ürügy alatt, gyáván feladva, magasztaljam s jónak tartsam azt, mit még tegnap határozottan elitéltem. „Ezen elvtagadás, ezen politikai apostasia még borzasztóbbnak tűnt fel előttem, mint az őrülés. Ott legalább kialszik az ész, az emlékezet világa; ott az öntudat nem működik többé, s ennélfogva nem kénytelen pirulni hajdani elvtársai és saját lelkiismerete előtt. „ Ezen Silvio Peico, ki ifjuságában oly bő szerelemmel csüggedt Italia felszabadításán, 10 évi bebörtönzés után oda sülyedt, hogy hajdani elvtársait támadta meg következetességükért. Iszonyúan kínzott a gondolat, hogy engem is ily nyomorult törpévé tehet a börtöniég. „A vad állatot is elvadítja a vad bánásmód és az embert az úgynevezett föld urát, hányszor látjuk alább sülyedni az állatnál, megszelídülve az üldözés, a börtön s kancsuka csapásai alatt, megtagadva előbbi hírét, meggyőződését, ha ugyan az ily elfajultnak volt valaha meggyőződése." — Ez utóbbi megjegyzésedben található fel a rejtély kulcsa a politikai renegátokat illetőleg — szólok közbe. Vannak oly átalánosan elismert axiomák, melyekre nem alkalmazható a Sapientis est mutare consilium in melius. Vannak ezredévek által szentesitett evek, melyek nem ismernek lealkuvást, melyektől eltérést bátran bűnnek lehet bélyegezni. Ilyen a morális törvény elleni vétség — ilyen a zsarnokság pártolása a népszabadság ellenében stb. Ezek semmi lealkuvást nem engednek meg. Ezen a természet s moral törvényei által szentesített elvek ellen hányszor nem látjuk fellázadni az egyeseket s egyes osztályokat s mily kevés egyénnel találkozunk, ki a szabadság és humanitás zászlója alatt önzéstelenül harczolna! Nem azt tapasztalhatjuk-e a nagy tömegnél, hogy a haza nevében a szabadság formája alatt önző érdeket hajhász, a közjólét kárára. Ezen önző férgeket aligha lehet átalánosságban politikai renegátoknak mondani. Ők meggyőződésüket nem változtatták, azon egyszerű okból, mert valódi megtisztult meggyőződéssel soha sem bírtak. Nem azt látjuk-e, hogy a nagy tömeg — az intelligens osztályt sem véve ki — időről időre idomítja magát azon hatalomhoz, mely uralmát felette kivivta, nem is vizsgálva azon hatalom létezése s keletkezése forrását? Ezen önállástalan tömeg még csak fogalmával sem bir azon megalázó szerepnek, melyet a föld hatalmasai vele játszatnak. Mint megáradt folyamtól elsepert gaz és szemét úszik az árral. Van egy más osztálya az embereknek, az ügyes praktikus emberek; ezeket minden hatalom szemétdombján ott lehet látni dulakodva a leesett morzsákért s szemtelenül kapkodva a konczok után, miket a hatalmasok asztalaikról ledobnak. Van egy más fényes osztály — nyugalom s léhaság szerető — saját magát s osztályát bálványozó sem- imiházi nép, melynek nincs elve, nincs hazája, nincs nemzete és jóformán fogalommal sem bír a valódi szép és magasztosról. Ezen léha osztály a korszellem haladása által meg lévén fosztva az irányadó szereptől, minden kormányt pártol, mely bitorolt tekintélyét biztosítja. Ezen osztály ellensége minden szabadságnak, minden haladásnak. Ide lehet sorozni a pénzfejedelmeket is és az üzérkedők osztályát. Ezek most a felszínen úsznak. Ki vetné el az aranyat, mert piszok van rá tapadva? Ezen elősorolt léha tömeg — a mint mondom — meggyőződését nem változtatja s elvét nem tagadja meg, mert elvvel, meggyőződéssel soha sem bírt. S ha a kormányforma változik, ezen emberek oly hirtelen és szemérem nélkül átalakulnak, hogy a következetes ember esze megáll ezen átváltozáson. Ezek előtt az elv olyan, mint a ruha : alkalmaztatják az időjáráshoz, egyiket levetik, a másikat felveszik, minden pirulás nélkül. Nem azt látjuk, hogy ezek közül a praktikus osztály mindig fekszik a hullámok tetején, mint az üres hordó, s ha néha zátonyra kerül, egy kedvező szél csakhamar újra megindítja s újra halad az uralkodó árral. Valódi komoly higgadt ember, ki a műveltség erkölcsi fogalmával bir, kinek keblében az igaz, a szép és jó mély gyökeret vert, ki az emberiség hivatásáért tisztult fogalommal bir, ki a szabadság istenét soha sem tagadja meg, habár néha oltáránál tisztátalanok áldoznak is, az ily férfi soha sem változtatja meg elvét. Mert az vérébe ment át, s mert ő nem önző énjét, hanem a haladás és civilisatió géniusát tartja szeme előtt. Sokszor halljuk felemlíteni, hogy ez és amaz ember megváltoztatta előbbi elvét. Vizsgáljuk meg az ily renegát múltját és jellemét s úgy találjuk, hogy azon hernyóból selyembogárrá avoncirozott féregnek soha sem volt megállapodott elve. Kenyérre, hivatalra, rangra, vagy rendkeresztre volt szüksége. Csatlakozott azon kormányhoz, mely akkor a hatalom polczán allán, ezen vágyait kielégíthette. Ha az megbukott, kapaszkodott újra annak uszályához, ki a felszínre jutott. Ez az időről időre a körülményekhez alkalmazott átalakulás egy ily csodamódon átalakult Páter szerint a hosszú élet biztos záloga. Ezen érdekhajhászat talán soha magasabb fokra nem hágott, mint ezen műveltnek kikiáltott 19-ik században. Ez az emberiség átka, mely ellen már alig tudjuk honnan, mitől várjuk a gyógyszert. A romlottság annyira átalánosulni látszik, hogy az elvcserélgetésben, még a pirulástól is elszoktak az emberek. Ezen elterjedt romlottság tárgya. A legközelebbi ülés napirendjére nézve azt mondja, hogy a 25-ös bizottság munkálata csak csütörtökön kerülhet az osztályokhoz. Indítványozza, hogy e tvjavaslattal kapcsolatban az első folyamodású bíróságokról szóló tvjavaslat tárgyaltassék. Erre nézve azonban egy napi időt kell hagyni a javaslat átolvasására, miután már rég adatott be. (Helyeslés.) A legközelebbi ülés szerdán délelőtt 10 órakor. Napirend : A mentelmi bizottság jelentése, a telepítvényesekről és az első folyamodású bíróságokról szóló tvjavaslatok. Thiers a helyzetről. A végrehajtó hatalom feje a nemzetgyűlés ápr. 27 - ei ülésében a következő felvilágosítást nyújtotta a Párissal folytatott küzdelmek mibenlétéről : Nem vagyok azon nézetben, mondá Thiers, hogy újdonságok s hírek szórása jobbra balra illenék a kormányhoz, mindamellett a municipális választások előestéjén felvilágosítani óhajtom az országot azon sajnos események mibenállásáról melyek hosszabb idő óta pazarul ontják a franczia vért, s a melyekkel szemben legfelebb azon egyetlen vigaszunk lehet, hogy a véglebonyolulás közel áll. Vigasztal bennünket továbbá azon tudat, hogy kiki megteszi kötelességét, főleg a hadseregben, mely az ország biztonságának garantiája. A kormány első teendőjének tartotta a katonai haderők szervezését s e körül egy pillanatot sem vesztett el. Nagy és hatalmas hadsereg áll rendelkezésünkre s e hadsereg teljes öntudattal bír kötelességéről és erősnek érzi magát vezetői szerencsés megválasztása folytán. Mi nem fordultunk egy párthoz sem, hanem a becsületes és hazafias érzelmű emberekhez átalában, oly emberekhez, akik jobban vezényelve győzelemre segítették volna Francziaországot. A főparancsnokságot egy jeles férfiúra ruháztuk, kit előhaladt korunkban is oly lovagnak dedlarálhatunk, akihez nem fér sem félelem, sem semminemű szemrehányás. A hadsereg meg fogja tenni kötelességét s általa diadalra jut a törvény és a rend. A katonai műveletekről indiseretió nélkül nem szólhatok, de habozás nélkül kimondhatom, hogy a főparancsnok által előterjesztett haditerv tökéletes és éretten meg van fontolva. Én egyedül arra szorítkozom, hogy a főparancsnokokat a győzelem segédeszközeivel ellátom, egészen ő reájuk bízván ezen segédeszközök czélszerű felhasználását. A hadműveletek elsősorban Paris körülzárolására voltak irányozva; jelenleg e czél teljesen el van érve s a tényleges operatiók kezdetüket vették. Tüzérségünk, noha nem bir hatalmas kaliberű ágyukkal, már is elhallgattatta Issy erődöt. Moulineaux kezünkben van s könnyű megjósolnom , miszerint nincs messze az idő, midőn a főváros békéért fog bennünket megkeresni. Thiers ezután azon fájdalomnak adott kifejezést, mely az öldöklő polgárháború láttára szivét elszoritja. Mi nem vagyunk, úgymond, a villongások kezdeményezői, nem vagyunk a támadók; mi egyedül magunkat s a törvényt és a közrendet védjük. A párisiak kibékülésről beszélnek; mi magunk is óhajtjuk a kibékülést és személyesen készek volnánk bármely áldozatra érette. A nemzetgyűlés nem táplál semmi utógondolatot a köztársasággal szemben; a nemzetgyűlés tiszteletben tartotta a bevégzett lényeget, amint azokat találta és nem ármánykodik a köztársaság ellen; egyedül küldetését követi az ország újjászervezésében. A kegyelem tényét illetőleg ismétlem, hogy szigorunk alá fog hagyni, mihelyt a felkelők leteszik fegyveröket, kivéve azon egyének ellen, kik bűntényeket követtek el, kiknek száma azonban nem igen nagy. Midőn szigorú rendeleteket adok ki, aminek a jelen körülmények között nagyon is érthetők, mindenkor a legmélyebb fájdalommal teszem azt, noha kétségbe vonhatlanul jogom van a legnagyobb szigorhoz. Mennyire elszigetelve állanak a felkelők Párisban, mutatja a részvétlenség a közelebbi választásoknál, míg más részről egész Francziaország oldalunkon áll s támogatja a nemzetgyűlést, mint az átalános népszavazat hű kifejezését. Thiers végül a nemzetgyűlés és a kormány szabadelvű eszméit hangsúlyozta s kikelt a commune absurd intenziói ellen, mint a melyek lerombolnák Francziaország egységét s beszédét azon nyilatkozattal zárta be, miszerint a kormány és a nemzetgyűlés feladata az ország egységét a szabadsággal egyesíteni. Versailles. - Apr. 26. 27. - Issy erőd bombázása ma reggel óta nagy hévvel folyik ; az ütegek átalában azon pontokon vannak felállítva, hol a poroszokéi állottak, egyedül Bellevueben, a meudoni kastélyhoz vezető gyönyörű tölgyfasor elején helyeztek el a versaillesiak egy külön üteget, mely mint az erődhöz legközelebb eső, legerősebben okádja a tüzet, írja a D. News levelezője 26-áról. A versaillesi lapok tele vannak panaszszal azon pusztítás fölött, melyet a párisi bombák Bellevue és Meudon községek határain véghez visznek. Én ma a montretouti magaslatokról szemléltem a tüzérségi párbajt s látva a tavasz melege és verőfényes napja által tündén mezbe öltöztetett bájos vidéket, alig voltam képes elhinni, hogy ennyi kellem, ennyi báj alatt nem lappang egyéb mint rombolás és ellenségeskedés mindenfelé. A három erőd csendesen fekszik a körötte elterülő zöld mezők közt s legfelebb romba dőlt barakjai árulják el léterét. Csak időnkint lát az ember a fák közül egy-egy füstfelleget felszállani, melyet nyomban erős dörgés követ. Majd a fővárosnak napban fördő ház-óceánjára fordítván tekintetemet, itt-ott egy egy gyár kéményét láttam felmagaslani, melynek fekete füstje a diadalív mellől gyakorta fel-felszálló szürkébb felhővel vegyül össze. Ez mindaz, amit a csaknem egy hó óta folyó csatározásokból láthatunk. A föld népe Versaillestől egész St. Denisig folytatja szokott mezei munkáját. Azok, kiknek háza Garches és St. Cloudban tökéletesen romban hevernek, s kiken a könyörület nem segíthetett, ümezékben vagy improvisált szobákban töltik az éjét, míg kora reggeltől késő estig földjeiket művelik, s ha Paris nyitva állana előttök, szép jövedelemre tehetnének szert, míg a jelen körülmények között nyomorukat még az is tetézi, miszerint termesztményeiket a környék elszegényedettsége mellett a nem nagy fogyasztású versaillesi piacon sokszor veszteséggel kénytelenek eladni. Ezenkívül panaszkodnak, hogy Suresnes és Puteaux lakói, kik eddig nagy többségben gyári munkások voltak, most tétlenségre kárhoztatva, tizen, tizenketten elindulnak állítólag a st.-cloudi erdőkbe száraz gallért, valósággal azonban pusztítani a veteményeket. A versaillesi csapatok elfoglalták Moulineauxt, írják ugyanazon lapnak 27-éről, és ez eseményt nagy fontosságúnak tartják, mivel e pontról legsikeresebben lehet Issyt bombázni. Halljuk különben, hogy ez erőd tüzelését a versaillesi ütegek máris beszüntették; a barrakok benne teljesen összerombolvák s falaiban egy öt öl széles rés tátong. A felkelők négy bombát vetettek a Breteuilnél felállított versaillesi üteg közé; egyik kétfelé repesztett egy ágyút s két tengerészt megölvén, vagy ötöt megsebesitett. Chatillonban pedig Naston tüzérkapitány esett el. A Szajna rögtöni emelkedése következtében