Ellenőr, 1871. augusztus (3. évfolyam, 313-338. szám)

1871-08-01 / 313. szám

kívánt minőségű kocsi, s csak 120 fitost adhat. Ezt mégis szeni aztán. A temetés rendező ragasz­kodott a kikötött alkuhoz, az Entreprise is ra­gaszkodott ahoz, hogy jelenleg csak sokkal drá­gább gyászkocsit adhat. A temetés órája megérke­zik, de gyászkocsi nincs. Nem volt mit tenni más, mint hogy Wessel temetési ügynök tizenkét egyen­ruhásról gondoskodjék, s azok vigyék ki a teme­tőbe vállaikon a koporsót. Képzelhető, hogy ez mily kelemetlenül hatott a bánatos férjre, ki neje hamvait a szomorú alkalom kitelhető ünnepélyes­ségével akarta örök nyughelyére kisérni. Jó len­ne, ha Pest város hatósága elejét venné a vissza­éléseknek, melyek a gyászkocsik megszerezhetése körül uralkodnak. — „Jézus története s a keresztény egyház története“ czímű műre hirdet előfi­zetést Dömötör Bertalan tassi lelkész. Vögelein Sa­lamon usteri lelkész művének fordítása lesz ez, mely — az előfizetési felhívás szavai szerint, — mind a józanul ítélő ész jogosultan szigorú köve­telményeinek, mind pedig a vallásos érzet egyfor­mán megfelelő józan értelme és nemes érzelem hangján foglalkozik tárgyával. A könyv 16—17 ivén még az ősz folytán megjelenik s előfizetési ára 1 frt. 50 kr. mely a fordítóhoz (Tass Pest me­gye) október 15-éig beküldendő. A munkajövedel­me a tassi református egyház által épitendő uj templom alaptőkéjének gyarapítására van szánva. — A kassai jogakad­émia „önkép­ző társulata“ figyelemreméltó évkönyvet adott ki. Egy 145 lapra terjedő kötet ez jog és állam­­tudományok köréből merített értekezésekkel, me­lyekben több magvas dolgot találunk, s mindenik­­ben meg van az a komoly törekvés, melyet oly örömest látunk. Üdvözöljük a derék ifjúságot, mely a szépirodalmi zsengék helyett komoly tanulmányok eredményét mutatja be. Kassáról annál szívesebben vesszük ezt, mert a felvidék e gócpontja magya­rosodás tekintetében sok kívánni valót hagy hátra. Örülünk, hogy a kassai ifjúságot illetőleg ily kí­vánni valók nincsenek, s a magyar tudományos műveltség ily derék jelenségét hagyják hátra egy tanulmányi év után. A kötet czíme: „Értekezések a jog- és államtudományok köréből“ Ára 1 forint. — Mich­el Angelo festményeiről olvasunk a lapokban, melyek valahol Erdélyben vannak. Nagy műritkaságok volnának, ha csakugyan léteznének, mert műhagyatékok közt alig van na­gyobb ritkaság, mint e nagy szellem festményei, mert az alig létezik egy pár, miután freskó képe­ket szokott volt készíteni,­­ inkább szobrász és építész volt mint festő. Valószínűbb, hogy Carava­­ggio művei lehetnek, minthogy az ő neve is Mi­­chel­ Angelo. — Az igazságügyi m­i­n­is­zte­ru­m­b­an készen van a törvényjavaslat a királyi tábla felosz­tásáról. A királyi tábla egyike Nagyváradon lesz. — Nyáry Pál ingóságai ma árve­­reztettek a könyvek kivételével, melyek a megye­házra vitetvén, ott külön fognak eladatni. Egyes apróságokért barátai az értéket jóval meghaladó összeget adtak, hogy emléket bírjanak. Mint min­den árverésnél, úgy itt is tapasztalt, hogy Pesten egy árverelő társaság létezik, melynek összetartása lehetővé teszi, hogy aránylag olcsón jutnak az ár­­verelt tárgyakhoz. A társaság tagjai nagy szám­mal jelennek meg, s a­mennyire lehet úgy ellepik a szobát, hogy más be ne férjen. Ha idegen akar valamit venni, akkor jól fölverik az árát, különben csak néhány krajcrárt mondanak a kikiáltási áron felül, s van pénztárnokuk, ki fizet. Idegennek, ha kedve van valamely tárgyra, azt a tanácsot adják, hogy árverés után vegye meg tőlük, odaadják ke­vés nyereséggel, csak nyereség legyen. A közön­ség nagy része ezt már tudja is, s a társasággal alkuszik meg előre. Hogy a szegény árverettekre ebből minő veszteség háramlik, azzal nem gondol senki, s a visszaélésnek nem igyekeznek gátat vetni. — Egyetemi rektor-választások.Teg­napelőtt választa meg mind a pesti egyetem, mind a budai műegyetem rektorait a jövő tanévre. A pesti egyetemnél Toldy Ferencz 16 szavazat közül 15-öt kapott, s Margó Tivadar egyet. Ekkor ér­demes tudósunk ugyszólva egyhangúlag lett rek­tor s jubilláris ünnepélyéhez most már e meg­tiszteltetés nem hiányzik. A budai műegyetem rek­tora pedig Stoczek Józef tanár lett; protector: Vész János; dékánok : Szily Kálmán, Kruspér Ist­ván és Bielek Miksa. — Zenészeti ösztöndíjakban, a hi­vatalos lap szerint a következők részesültek: Zi­­may László és Pichler Bódog zeneszerzők, dr., Szuborits Manó gordonka­művész és Bartalus István zeneszész egyenkint 400 frt; Bertha Sán­dor zeneszerző 300 frt; Hiray József és Baum­­garten Regina zongoratanulók 200 frt s végül Hauser Jakab világtalan zongoraművész 140 fo­rinttal, tartózkodási hely föntartása igényelt, beláthatjuk,­­ hogy azon nők mindegyike, ki a Szarvas-parkban lakott, Francziaországnak legalább egy-egy millió­jába került. Föltéve, hogy hetenkint csak négyen, vagyis húsz év alatt négy­ezren jutottak belelátni fogják, hogy ezen kiadás négy­ezer millióra rúg! S ezen kiadásokban még nem foglalják az építke­zési költségek, sem a király fattyai számára ki­vetett évdíjak, a nekik adott földbirtokok és uradal­mak, sem a Pompadour által elnyelt kincsek, me­lyeknek még egyszer annyit kellett tenniük. A czimeres kegyencznő őrgrófsága jöve­delmein kívül évenkénti 200,000 livre évdijat húzott ; övé volt a cellei birtok, a crécyi várkas­tély s a hozzá tartozó birtokok, az aulnay kas­tély, a saint-rémyi, brimborioni s más birtokok, Bellevue várkastély s gyönyörű vidéke ; sőt a ki­rályi kincstár egészen szabad rendelkezésére volt bízva, utalványait egyszerűen csak aláíratván XV. Lajos által, s ő ily utalványt mintegy 20 ezeret íra­tott alá, melyek közül némelyik százezer tallérról is szólott. S ez még nem volt minden ; Pompadour asszony amellett, hogy a királynak legfőbb kerítő­­nője volt, egyszersmind az államminiszterséget is viselte s mint ilyen szeszélyei és érdekei szerint, háborút üzent, békét kötött, vagy uj adókat vetett ki, miben aztán azon gazokkal osztozkodott, akik udvarát képezték. Ő volt az is, aki — hogy királyi szeretőjét mulattassa, — elhatározta, számára több színtársu­latot alakítani, melyekben szerepeket játszottak ki­rályi herczegek és herczegnők, udvari inasok, fő­­birák, kéjhölgyek, apátok, tánczosok, sat. Maga XV. Lajos volt e színtársulatok igazgatója ; minden napra kitűzte a darabokat, kiosztotta a szerepeket s jelen volt a próbákon vagy Versaillesban, vagy Bellevueban, mely kastélyt Pompadour paradi­csommá változtatta. Ily módon tehát ezen asszony­nak köszönhető a színpad iránti szenvedély is, mely a herczegek és főurak soraiból csakhamar behara­­pódzott a polgárság körébe, onnan a legalacso­nyabb nép közé is, behatott a zárdákba s meg­mérgezte az ifjúság erkölcseit, a szükséges színpadi növendékek sokasága következtében, s a corrup­­tiót tetőpontjára emelte.­­ Pompadour asszony egyátalán nem törődött a pénzügyek rendetlenségével, sem pedig a népet nyomó terhekkel. Mindenekelőtt csak a királyt igyekezett szórakoztatni s mivel ezt minden gyö­nyör fárasztani kezdte, megkedveltette vele az­­ A pápai csalhat­atlanság csat­lósai. Azon magyar püspökök, kikről egy táv­irat jelentette, hogy alázatos föliratban tudatták a pápával, mikép alávetik magukat a csalhatatlan­sági dogmának, a következők: az egri érsek, a beszterczebányai (Szuppán?) nyitrai, kassai, pécsi, szatmári, szombathelyi, zengi, veszprémi, győri, lugosi s nagyváradi görög és katholikus püspökök A­kik nincsenek e tisztában, azok már elfo­gadták. A Brünnben tornaünnepélyt ren­deztek vasárnap, melyre (mint a bécsi lapok ír­ják,) vagy 10,000 vendég ment a morva fővárosba, valamennyi német, mert hát különben nem is volt más czélja ez ünnepélynek, mint hogy összegyűl­jön egy csapat német,­­ a habzó krüglik mellett harsány „hoch“-okat mondjon, s tele­beszélje a le­vegőt, azzal a kérkedéssel, hogy a német ura az egész világnak, ura különösen Ausztriának. A tor­na-ünnepély köntösében demonstráltak az ausztriai nemzetiségek ellen, melyekkel a kormány épen al­kudozik. Az ünnepély programmja voltaképen a toasztokban bontakozott ki, s ez volt a demon­strate minden ellen, a­mi nem német. Sajnáljuk, hogy ily idétlen demonstratióhoz Magyarországból is nyújtottak segédkezet, s a pozsonyi, nagyszom­bati, stb. tornászok elmentek az ausztriai német tüntetők közé velük egy nótát fújni. — B. Füreden a szeretetházra jul. 29-én rendezett hangverseny minden tekintetben jól si­került. A hangversenyt a zenekar kezdte meg „Dinora“ operából egyveleggel, aztán követke­zett Jókai humordús felolvasása „Minő demokra­ták vagyunk mi“ mely folytonos derültségben tar­totta a nagy közönséget. Majd Toperczer Ilka k. a. énekelt „Fidelió“-ból,és magyar dalokat,­­ Fayl Frigyes rabsodiákat adott elő zongorán. Midőn Jókainé megjelent az emelvényen, tapsviharral üd­vözölték. Vörösmarty „Szép s­onká“-ját szavalta, s hogy mily művészien, azt fölösleges mondani. Bo­dorffy és Tóth Soma a „Sevillai borbély“ból éne­keltek egy duettet. A hangverseny közel 800 fo­rintot jövedelmezett.­­ A b­écsi képzőművészeti aka­démián több hazánkfia nyert kitüntetést és ju­talomdíjat a júl. 27-iki ünnepélyen. Nevezetesen : Mészöly Géza Székesfehérvárról „Tájkép Salzburg vidékéről“ czímű tájfestményéért; Schlesinger Gá­bor Léváról az összes tanulmányokban tett előhala­­dásáért. Doby Jenő Kassáról a „zentai csata“ czimü rézmetszetért, végre Ivácskovics Szvetozár feb­­ül­atból több építészeti rajzért.­­ A kolozsvári egyetemet megint emlegetik. A legújabb hír szerint az egyetem kér­dése már el van döntve, s annak életbeléptetését a jövő évben várhatni. Valószínűleg azonban ha­lasztani fogják még egy kicsit, mert ez az egye­tem egyike a legjobb kortes­fogásoknak az erdé­lyi részekre nézve, s emlegetését már többször alkalmazták sikeresen. — Mezőségi idill. Az erdélyi mezőség forgalmi gyupontját képező Ózdi-Szentpéteren éven­ként tartatni szokott vásárok, — írja a „Sz. H.“ — országos nevezetességgel bírnak, mert a nagy kiterjedésű mezőség anyagi törmelékeit és minden fajú barmait itt szokta kiállítani s a Magyaror­szág minden részeiből, sőt még kültartományokból is egybecsoportosuló összevásárlásokkal és töme­ges erőkkel érintkezni. E vásárok nagyszerűségé­ről tanúskodik azon körülmény, hogy két hétig is szoktak tartani. Az ember és áruhalmaz temérdek, a pénzforgalom rendkívül nagy, de a fogyasztási czikkek a monopolizáló vásártulajdonosok a primi­tív és szűkkeblű elbánás miatt roppant drágák, ugyannyira, hogy még a vizet is pénzért adják (egy ital viz 2 kr. egy iize­rész ujbor és viz 50, egy font disznóhús 35, egy font szalonna 60, s egy megehető ebéd egypár frt stb.) Az apró vá­sári tolvajok számára (s az illetők szégyenére) mai napig is ott szerepel a hírhedt lábikaloda, mely a gyalázatos pellengérre állítással egykori eredetű s hatású. A tolongó néptömeg legnagyobb részint mezőségi román , de a m.-vásárhelyi ipa­rososztály is élénken látogatja e vásárokat. így történt ez idén is, de a nagyszerű pénzforgalom ezúttal más népfajtájú egyéneket is csalt ide. Ugyanis a vásárból julius 21--22 én visszatérő szekereknek, a­hol az ut a m.-madarasi Fekete nevű határrészből Bánd felé kanyarodik, egy nagy számú rablóbanda útját állotta s a jobbára nő­ uta­­sokat előbb jól elverve pénzektől s más becsesebb tárgyaiktól megfosztotta. A közbiztonság ugy lát­­szik nálunk is kezd megingani, s a mesterkéltebb gonosztettek mind gyakrabban merülnek föl ; csak a közbiztonsági közegek erélye és működése az, mi teljességgel nem halad a kor igényeivel párhuzamban. — Wesselényi-Balla Gergelyről ezeket olvassuk a „Biharéban. Ez év elején gr. Ráday átirt a megyéhez, hogy várjon nem volna-e hajlandó B.-t, miután — úgy látszik — hogy több építkezést, őrült pazarlásokra vitte s midőn ismét visszaesnék mivel nemtörődésébe, önmagát az opera főigazgatójává tette, hogy ezen nyilvános szeralj szerelmi ármányainak elbeszélésével érdeklődést gerjesszen benne. Ugyanezen czélból a főrendőr­­igazgató, Berryer által Paris botrányairól napi­lapot szerkesztetett, mely nem volt egyéb, mint elbe­szélője azon festett jeleneteknek,melyek a herczegnők­­nél a főurak hálószobáiban s a főváros luponárjaiban mentek végbe. Ezen hírlap az egész nemességnek a deli hölgyeknek s az egyházi férfiaknak minden ocsmányságát fölleplezé. A főurak udvarmesterei, a komornyikok és szobaleányok, kiknek jelentéseit jól díjazták, nem mulasztották el Berryernek elbeszélni uraik és úr­nőik satur­náliáit; a luponárokat tartó asszonyok minden reggel szintén bejelentették azon nemes hölgyek neveit, kik intézeteiket meglátogatták s elbeszélték azon kitűnőbb egyéniségek, biborno­­kok, érsekek, herczegek külön szenvedélyeit vagy szörny-feslettségét, kik luponárjaiknak rendes ven­dégei szoktak lenni. Ezen csatornán át tudta meg XV. Lajos Bourbon Conti Lujza Henriette herczeg­­nő páratlan feslett kalandjainak részleteit; ugyan­ez után tudta meg Orleans herczegnek a szép Montesson Őrgrófnéval való szerelmi cselszövényeit és a char­­tre­i herczeg törvénytelen születését, ki később mint Egalité Fülöp egész Francziaország előtt le­leplezte születése titkát s dicsekedett volt, hogy ő egy köztovosz fia. Mindeden elbeszélések ő felségére nézve nagy vonzerőt gyakoroltak s előkészítették őt azon éji ünnepélyekre, miket mindennap tartott az opera tánczosnő, a királyi herczegnők, a herczegnők s némely kiváltságolt udvaroncz társaságában. Ezen ünnepélyek alkalmával a szolgák eltávolitottak. Azzal kezdették, hogy mythologiai színjátékokat adtak; maga XV. Lajos Apollo szerepét adta egé­szen természetes jelmezben s a márványmedenczé­­ben együtt ljubiczkolt a kilencz múzsával, kiket a társaság kilenez legszebb hölgye személyesített. Az isten körül a herczegnők hemzsegtek. Ezen satur­­náliák rendszerint lakmározással végződtek, melyben a résztvevők annyit ittak, hogy eszöket vesztve henteregtek a szőnyegeken. Most beléptek a cse­­éldek a sanctuariumba, fölszedték a királyt, a nemes hölgyeket s az operatánczosnőit s mindegyikét saját szobájába czipelték. (Vége köv.) bünhálózatba van bonyolódva, kiszolgáltatni, a bünfenyitő törvényszék elnöke megyei harmadal­­ispán, Gozmán János ur, a tiszti ügyésztől bekért véleményes jelentés után igenlőleg nyilatkozott az esetre, ha B. bünrészessége csakugyan alapos. A kir. biztos erre csak a napokban küldé meg vá­laszát, a­mely szerint B—t már nem kívánja elkí­sérteni, miután bünrészessége be nem bizonyoso­dott, hanem azon ajánlatot teszi, hogy ha B—t ve­szélyesnek tartják a biharmegyei börtönben, szál­­litassék Szegedre. Alispán úr erre azt válaszolta, hogy miután B. egészen megtört és megadta ma­gát és miután veszélytől nincs mit tartani a Sze­gedre való kisértetés szükségét sem látja. B. ügye különben nem fog egy hamar ítélet alá kerülni, mert több fontos pótvizsgálat van folyamatban s ezeknek bevégzése, isten tudja, mikor várható. Korai tehát azon hír, a mely szerint B. Ugye nem sokára ítélettel fejeztetnék be. — Ráday kir. biztostól e napokban átirat érkezett Biharmegyébe, melyben szalontai két jómódú ember rögtöni elfogatását kérte. Most már mindkettő Szegeden van. — A Ferenc­z-csatorna újra ásását és kiépítését Türr István közelebb megkezdeti angol­mérnökökkel, azon terv alapján, melyre a kormány­tól engedélye van. — A pesti esküdtszék elnöke Sár­kány József kétheti szabadságot kapott, s Német­országba utazott.­­ Az új pesti kikötő sziget alsó részének Pest város részére oly czélból leendő át­engedése iránt, hogy a vízvezetéki állomás oda építtethessék, hosszabb ideje tárgyalások folynak a város és pénzügyminisztérium mint a kincstár képviselője közt, melynek a sziget tulajdonát ké­pezi. A városi közgyűlésnek e tárgyban m. é. decz. 14 én kelt utolsó felterjesztésére a pénzügy­minisztérium ismét elutasítólag válaszol. Mindazál­­tal hajlandónak nyilatkozik az újpesti szigetet vízvezetéki czélokra későbben megállapítandó fel­tételek mellett átengedni , azonban ezen kérdés szorosan összefüggvén a főváros emelése érdeké­ben tervezett s kivitel alatt álló átalakításokkal ezen kérdéseknek együttes tárgyalását és eldön­tését kívánja. Erre vonatkozólag értesíti Pest vá­ros közönségét, hogy a főváros czélszerű berende­zésének akadályul szolgáló Újépület, Valero lak­tanya, hajóhivatali, szekerészeti anyagszerraktár, a szintén közös hadügyi czéloknak szolgáló úgy­nevezett lőporterület és rajta levő tüzérségi raktá­rak eltávolítása, illetőleg a város részére leendő átengedése iránt megindított tárgyalások annyiban sikeresnek mutatkoznak, mennyiben a katonai kincstár kész a nevezett fekvőségeket a város ré­szére átbocsájtani, ha a részére szükséges építke­zések az általa alkalmasakul kijelölt helyeken viszont eszközöltetnek, és az ezen felül szükséges területek a város által részére rendelkezésre bo­­csáttatnak. Nevezetesen pedig szükséges­­. hogy az üllői kaszárnya kiépíttessék s e tekintetben nem kívántatik a várostól egyéb, mint hogy kívánatra az arra szükséges terület kisajátítását a kincstár terhére eszközölje a végre, hogy azon területen a városnak az eddigi kaszárnya iránti tulajdoni igé­nyét semmiben nem érintve külön önálló kaszárnya építtessék. E tekintetben tehát a várostól semmi áldozat nem követeltetik. 2. Hogy a város a fel­állítatni tervezett lovaskaszárnya helyiségéül az Omnibus társulattól megvett telket a vételáron át­engedje, a szükséges mintegy 12000 □ ös te­rület kisajátítását a kincstár költségén eszközöl­tesse. 3. Hogy a tüzérségi anyagszertárak és tü­zér gyakorló helyiség számára a lőportérért a tá­bori kórházzal összefüggésben a lófutatási s azt körető terekből megfelelő értékű mennyiséget a város cserében engedjen át, azonban azon feltétel mellett, hogy a város által nyerendő terület csu­pán a városliget megnagyobbítására lesz fordítható. A pénzügyminisztérium nem kételkedik, hogy Pest város közönsége is készséggel fog a kérdés megoldásához járulni és ezen reményben a tárgya­lások gyorsabb befejezésére vegyes bizottmány ki­küldését ajánlja és a várost megbizottainak kirende­lésére hívja fel.­­ Az első pesti önsegéyző egy-­­ e­t módosított alapszabályait a belügyminisztérium helybenhagyta. — A városligetben tegnap délután Szalay helybeli kovácsmester lovai megbokrosod­ván, a kocsit elragadták. Hasztalan iparkodott a kocsis, egy 15—16 éves gyerkőcz a lovakat meg­fékezni, ereje gyenge volt hozzá, mig a lovak a pávasziget első hídjának irányában a kocsit egy vastag fa törzsekéhez vágták, ez felfordult, mire a lovak önkényt meg­álltak. A kocsinak eleje bezúzódott, a szegény kocsis­ fiú bal­zombja egé­szen ketté törött, és a fiút bérkocsin azonnal a Rókuskórházba szállították. Szerencse, hogy a ko­csiban más senki nem ült, és a balesetnek több egyén nem esett áldozatul. — Ipolyi Arnold egri kanonok, a m­a­­g­y­a­r tudományos akadémia r. tagja, a magyar történelmi társulat alelnöke, a pesti központi papnövelde igazgatója és a Sz. István első ma­gyar királyról nevezett társulat elnöke, ez utóbbi minőségében és ennek nevében német nyelven szerkesztett beadványt nyújtott be Pest város ha­tóságának építési engedélyért. Gyöngyörű ember lehet ez az Ipolyi Arnold! — A kövezési bizottmány mai ülé­sében 100,000 darab trachyt-kő szállítása iránt tartott árlejtésre csak egy ajánlat érkezett Wal­­lenfeld Károly, kőbányatulajdonosé, ki a trachyt­­kövek ezréért 170 frtot követelt. Más ajánlat hi­ányában Wallenfeldé elfogadtatott. — A gazdasági bizottmány ma bontotta fel a külső jászberényi ut kiépítése iránt beérkezett 5 ajánlatot. Legelőnyösebb volt Pick és tKbein vállalkozók ajánlata, kik 9x/2 °­ C felülfize­­tést kértek a kevés híján 37,000 írtra tett egységi árakra. A gazdasági bizottmány ezen ajánlatot el­fogadásra fogja a tanácsnak ajánlani. — Az államvasúttársulat annak idejében 14,000 □ ös terület átengedéséért folya­modott a városi tanácshoz. Hosszabb tárgyalások után az erre kiküldött albizottmány beadta jelen­tését a gazdasági bizottmánynak, mely a mérnöki hivatalt az illető tervek elkészítésére utasí­totta.­­ A közmunka és közlekedési minisztérium, az idei vízátadás által elszakí­tott sárközi védtöltések helyreállítására, a pestme­gyei hatóság által kért államsegély fejében 8000 frtot utalványozott a pesti kir. adóhivatalnál a me­gye közönségének nyugtájára, szigorú ellenőrzés mellett.­­ A közjegyzői re­ndtart­ás tárgyá­ban egybehívott bizottság feladatának legnagyobb részét már elvégezte ; üléseket még szerdáig fog tartani a meddig a közjegyzői rendtartásról szóló javaslat teljesen be lesz fejezve. A bizottság erre elnapolja üléseit s a javaslat átdolgozás véget az igazságügyminisztériumhoz fog átadatni ; a javalat harmadig olvasását a bizottság csak a nyári szüni­dő után fogja elővenni. — Robinsont játszák. A budai Tabán­ban három fitestvér nagyon megszerette Robinson történetét, melyet az idősebb (12 éves) olvasott s elbeszélte 11 és 8 éves testvéreinek is. A magá­nos élet nagyon fölizgatta képzeleteiket, s sokszor­­ mondták, hogy ők is próbát tesznek a Bakonyban. Azonnal tréfának vittek, de pár nap el­őtt mind­hárman eltűntek a szülői háztól. Eddig semmi nyo­muk. A ki tud valamit felőlük értesítse a mélyen megszomorodott anyát: a Tabánban köteles tér 703 sz. a. — A katona urak hatalmaskodása még mindig a legjobb eszköz arra, hogy a pol­gári osztályt minél távolabb tartsa magától, s az úgyis káros ellenszenvnek folytonos táplálékot dob­jon. A Zirczben állomásozó huszár század egyik hadnagya mindenáron Spitzer Albert bérlő telkén keresztül szeretett járni, letiporva a sövényt, s go­­rombáskodva, ha a tilalomra merte valaki figyel­meztetni. A napokban aztán nem akarták felnyitni a sövény ajtaját, erre bevágtatott az udvarra, s miután a bérlő nejét és fiát tettlegesen bántalmazta elő hivatta legényeit (mert a közember mindig rab­szolgája a tiszteknek) s a házból minden holmit az utczára dobatott. A garázdálkodás föl van je­lentve a budai parancsnokságnál. Példás büntetés­sel kell az ilyesmiknek nyakára hágni.­­ A városi főorvosi hivatal értesí­ti a közönséget, hogy a koleráról szárnyalt hirek teljesen alaptalanok, sőt a minden nyáron jelent­kező kholerinek is igen könnyen gyógyulnak. — Hymen. Thankoffer Lajos jeles ifjú or­­vostudor e napokban jegyzé el Barhó Ferencz vá­rosi képviselő Irma leányát. — Szerencsétlenség. Jul. 21-én Iványi­­ban, Bereg megyében Berzsenyi csendsztos fia há­rom kis barátjával a patakba mentek fürdeni. Először Foltinovics nevű fiúcska ment a vizbe, melynek mélységét azon a helyen nemigen ismer­ték. Nem sokára mélységbe bukott, mire Berzsenyi Árpád utána sietett. A fuldokló azonban oly gör­csösen ragadta meg mentője nyakát, hogy az el­­szédült. Mindketten elmerültek, s csak holtan fog­ták ki őket.­­ A londoni világkiállítás tanul­mányozására, az orsz. magy. iparegyesület és pes­ti kereskedelmi kamra­ részéről kiküldött vegyes bi­zottság megállapodása szerint, a következő urak fognak kiküldetni: Aradi Zsigmond szobrász, Gre­guss János festész, Pataki tanár, Csepregi műasz­­talos (ki költői műveivel is feltűnt), Peterka kár­pitos, Vágó géplakatos és Czettel kereskedő. — Pesti levél az „Alföldi Hírlap­ban.“ E debreczeni lapnak valamelyik munkatársa betekintett Pestre, mint Bolond Istók Debreczenbe, s innen aztán következőlegb­: „Pest arczulata (sic!) épen nem gyakorol a nézőre olyan nagyszerű be­nyomást, mint Párisban a Szajna két partja festői alakzata roppant terjedelmű palotáival; a bámulatos hosszú Rivoli utcza és a boulevardok imposans hosszú házsoraikkal és az egyes fantastikus alak­zatú díszépitményekkel; vagy a Londonban a Wes­tend nagyszerüleg kiépített házsorai.“ — Íme, föl van tehát végre valahára fedezve, hogy Pest nem Páris, sem London. — Szomorú esküvő. Steiner Katalin, a Ludoviceum utczában 10. sz. a. Jakó Steiner Fe­­rencz konyhakertész 23 éves leányának esküvőjét tegnap délután három órakor akarták­­megtartani. A vőlegény a násznéppel a kitűzött időben meg is ■érkezett; midőn azonban a templomba készültek m­enni, a mennyasszonyt atyja Steiner Ferencz egy m­ellékszobába hívta be. A leány engedett atyja kívánságának, de alig hogy a szobába belépett, atyja pisztolyt rántott ki zsebéből, s azt leányára elsütötte, úgy hogy a töltés jobb oldalát megse­bezte. A pillanatban midőn az atya látta, hogy leánya nem halt meg, feléje rohant s a pisztoly agyával hirtelen több súlyos ütést mért leánya fe­jére, úgy hogy az összerogyott. A lövésre és a le­ány szivszaggató jajgatására be­tódult a halálra ijedt vendégség is, s a feldühödt atyát vissza akar­ták tartani leánya agyonverésétől, de az öreg ke­zében ekkor már egy bozotva villogott s a jövő perezben saját torkát ketté metszé. A leány sérü­lései elég súlyosak, de nem életveszélyesek. A gyilkos és öngyilkos atya a Rókus kórházban még tegnap este elvérzett. Hogy a szörnyű intermez­­zonak mi szolgál indokul, az eddig nincs ki­­deritve.­ — Öngyilkosságok. Tegnap követke­zők vetettek véget életüknek: Buggel Anna csa­vargó asszony a terézvárosi női börtönben ; Schle­singer Mária porosz-sziléziai születésű 37 éves özvegy nő a hajós utcza 31. számú házában. Mindkettő felakaszta magát. — Feleség-gyilkosság. Püspök-La­­dányban egy elég tehetős Doró Áron nevű lakos azt hirdette, hogy feleségével, ki kellemetes helyzetben vala, Szolnokba ment volna; a felesége örjöngős rohama alatt oly szerencsétlenül ugratta vizbe, hogy segítséget sem nyújthatott neki. E hir azonban ellenszenvet talált, annál inkább is, mert a férj rosz jellemű egyéniség, így múlt négy egész nap anél­kül, hogy a legkisebb eszköz is alkalmaztatott volna a szegény asszonyt felfedezni; csupán az eltűntnek anyja ment keresésére Szolnokba; az érzékeny férj pedig a borserleg mellett kereste a vigaszt. 27-dikén hazajött a szegény öreg asszony és ve­­jét avval támadá meg: „te ölted meg leányomat!“ A kifakadásra megijedt, futásnak eredt, mostanig sem tudták kézhez keríteni. Ezen a napon délután történt a házmotozás is, a­hol a szegény asszony meggyilkolva az istálló hidtása alatt találtatott. — „H­al­a­s­i P­ál veszett o­r­v­o­s.“ Ily köriratu pecsétek mellett szokott kiállitni orvosi bizonyitványokat Abonyban egy paraszt ember, kiről az a hir, hogy a veszettséget tudja gyógyí­tani. Már apja is ily hírben állt. E napokban Hor­­vát nevű szolnoki lakos ment hozzá, mert kezét megharapta kutyája, melyről azt hitte, hogy ve­szett. Jul. 20-án ment­­Abonyba s a „veszett or­vos“ ápolás alá is vette, de 23 án este oly roha­mok lepték meg, hogy kifutott az utczára, hol esti 10 órakor az őrjárat elfogta s mivel harapott összekötözve vitték az őrszobába, hol reggelig jár­ták s csak akkor tudósították az orvost. De már néhány pillanat múlva meghalt. Azt mondják egyébiránt, hogy agyszélhülés s nem víziszony okozta halálát. — Laktanyák országszerte. A hon­védelmi minisztérium kibocsátotta általunk már előbb jelzett rendeletét a katonai beszállásolások­nak laktanyák építése által leendő megszüntetése iránt. Felhívja ebben a törvényhatóságokat, sz.kir. és mezővárosokat és községeket, hogy a beszállá­solás nyomasztó szolgalma alóli felszabadításukkal nyújtandó nagy horderejű előnyök és könnyebbsé­gek elérése végett a kivánt költségeket egybe­­gyűjtsék, az építéseket eszközöljék, szóval a kor­mányt ezen közérdekű ügy kivitelében segítsék, mire nézve részletes utasításokat tartalmaz a rendelet. — A debreczeni ref. egyházme­gyei esperesválasztás ügye a legközelebbi szava­zatok útján sem jön megoldva. Mert K. Tóth Mi­hály 11, Nyíri Péter is 11, Némethy Lajos pedig 7 szavazatot nyert. A két első van kitűzve ismét szavazásra, aminek eredménye aug. 8-án hirdette­­tik ki a Debreczenben tartandó egyházmegyei köz­gyűlésen. — Elfogott csaló. Morzsányi alias Mo­gyorósi Sándort, ki a honvédelmi minisztériumnál nősülégi engedélyeket vagy katonai felmentvénye­ket ígért kieszközölni s ennek fejében postai után­vétellel az érdekelt felektől pénzt küldetett ma­gának — elfogták, s most a minisztérium egy ter­jedelmes rendeletben felhívja az ország törvény­hatóságait, hogy a névjegyzékeit, kiktől Mogyorósi pénzt zsarolt, küldjék fel, hogy esetleg kártalaníttathassanak. Egyúttal figyelmezteti a mi­nisztérium a közönséget, hogy ilyféle kérvények sorrendben és mielőbb elintéztetnek, úgy hogy azokat sürgetni nem szükséges.­­ Az orosz ko­rmány a germani­­s a t­­­ó ellen ideje korán gátat vet. Körülbelül egy évszázad múlt már, hogy a kormány a biro­dalom pusztái és újonan meghódított tartományainak benépesítésére saját költségén idegen nagyobb ereszt német telepitvényeseket tömegesen vitetett Oroszországba. A telepitvényes községek, többféle fontos kiváltságokat élveztek, adómentesen űztek kereskedelmet, ujonczozási, előfogati s katonabe­­szállásolási kötelezettségek alól ki voltak véve s közigazgatási tekintetben az átalános orosz közha­tóságok illetőségéhez nem tartoztak, ügyeik felett első folyamodásban maguk a községek, további fokozatokban pedig külön telepitvényi hatóságok és a kincstári javak minisztériuma bíráskodtak. Ezen kiváltságok folytán a telepitvényesek, kiknek rendszerint nagyobb földbirtokok hasitattak ki ál­lami földekből, csakhamar meggazdagodtak, s mi­után oroszul megtanulni nem voltak kénytelenek, s arra hajlamuk sem volt, Oroszország lakosainak ugyan igen, de orosz alattvalóknak nem tekintet­ték magukat, annál kevésbé, mint hogy, a telepít­­vények és hatóságaik közti érintkezésben kizáró­lag a német nyelv használtatott. Figyelembe véve ezen „oroszellenes szellemet“ a pétervári kormány most már a fél milliót meghaladó tele­pítvényesek összes kiváltságainak véget vetett, a telepítvényes községek közigazgatási és törvény­kezési tekintetben a rendes orosz hatóságok alá helyeztetnek, s minden ügyeikben bent és kifelé kötelező hivatalos nyelvül az orosz hozatik be; minthogy pedig ezentúl az összes országos terhe­ket viselni tartoznak, a telepítvényesek és az ere­deti orosz alattvalók között minden különbség meg­szűnik. A „Gyrosz“ egy vezérczikkben szerencsét kíván a pétervári kormánynak ezen erélyes rend­szabályokhoz, s a nemzet nevében köszönetet fe­jez ki azért, hogy valahára már megéreztette a német kolonistákkal, hogy ők tettleg orosz és nem más al­attvalók. — .. — K­end­el­ény­i-H­o 11 és Fáni asszony tegnapelőtt történt temetése alkalmával méltó megütközést szült mind a megszomorodot­­taknál, mind az elhunyt nagy számmal jelen volt barátainál, hogy az Entreprise des pompes fune­­bres öt órára megrendelt halottas kocsija hosszas várakozás után sem jelent meg s a holttestet vég­re is gyalog embereknek kellett kivinni a sírkert­be. Felvilágosításul most a következő sorokat vesszük az illető társulattól: A temetkezési kellé­kek beszerzésével foglalkozó Wessel úr a tár­sulat irodájában az illető órára egy négyfogatú meny­­nyezetes kocsit rendelt meg, mire az illető hivatalnok kijelentette előtte, hogy a kivánt órára mennyezetes kocsi nem küldhető, mivel a társulat öt mennye­zetes kocsija — mennyinek tartására a társulat nincsen is kötelezve — a mondott időre igénybe van véve, azonban egy négyfogatu nyitott ko­csi még mindig rendelkezésre áll. Wessel ur nem elégedett meg e felvilágosítással s urá­nak megbízásából azon megjegyzéssel dobott 30 fotot a társulat pénztárnoka elé, hogy a négy­fogatú mennyezetes kocsinak 5 órára okvetle­nül meg kell jelenni, a többi nem az ő gondja. A társulat kötelességéhez képest bejelen­tette az esetet a főkapitányságnak, ennek kezeibe tevén le egyszersmind a reá erőszakolt 30 fitot is.­­ E szerint a társulat eljárása teljesen kifo­gástalannak tűnik fel és sajnálandó, hogy Wes­sel úr és megbízójának fellépése által — a­melyhez hasonlók már ismételve fordultak elő — a közönségnek kell érzékenyen szenvednie. TÁVIRATOK. Bécs, júl. 31. (Az Ellenőr távirata.) Flórencz­­ből távirják, hogy Rómában forgalomban levő hír szerint a király csere útján egész berendezésével vissza akarja engedni a Quirinált a pápának. Bécs, jul. 31. (Az Ellenőr távirata.) A Va­terland a „Mihály arkangyal“ nevű társulatnak egy tiltakozását teszi közé Rómának Olaszország fővá­rosául történt kiáltása, továbbá az ellen, hogy Róma más valakinek legyen székhelye, mint a koronkénti pápáknak, minthogy semmi más kor­mánynak, egyedül a pápáénak van joga székhelyét Rómában felütni. A társulat a fővárosnak Rómába való áthelyezésében a pápai jogok újabb durva megsértését látja, valamint a pápa teljhatalmának teljes megvetését, nem különben veszélyt nem csak a katholicismus, de minden trónra nézve. — Sonst nichts ? Flórencz, jul. 31. Rómából írják, hogy az ot­tani polgármester Róma felszabadítása alkalmából Garibaldinak aranyérmet és üdvözlő okmányt küldött. Berlin, jul. 31. A német kormány azon uta­sítást adta ki, hogy az elsassi hivatali állomások betöltésénél főleg benszülöttek alkalmaztassanak s az elsassi és lotharigiai hajózható csatornák ha­ladék­talanul kijavitassanak. Páris, jul. 31. A párisi pótválasztások ered­ménye a következő : Az Union parissienne névso­rából 20, a Turbigó utczaiból 26 jelölt választa­tott meg, két megválasztott mindkét névsoron sze­repelt. A megválasztottak közt van Mottu és Can­­tagrel. — Thier­s a Débats szerint elfogadta Favre lemondását. Új-York, jul. 30. Valmaseda visszatért Ha­vannába. — Egy helybeli utasszállító gőzösön ma felrobbanás történt, melynek 150 utas lett áldozata. München, jul. 31. A bajor lapok itteni leve­lezői tudni akarják, hogy Vilmos császár útját Gasteinba Münchenen át veszi s hogy a bajor ki­rály ősszel Berlinbe megy. Páris, júl. 30. (Este.) A helybeli lapok alap­talannak mondják a Soir azon hírét, mely szerint Thiers kijelentette volna, hogy ha Favre és Jules Simon lemondanak, ő is visszavonul a kormánytól. — A halandóság a múlt héten 859-ről 878-ra szál­lott alá; kholera-eset nem fordult elő. London, jul. 30. Russel Garney London város főügyésze Amerikába megy, hogy a washingtoni szerződés törvényes formaszerűségeit teljesítse. Páris, júl. 31. (Az Ellenőr távirata.) A kor­mány ismét felállította a háború előtt működött franczia védelmi bizottságot, melynek fő feladata a partok és határok megvédéséről gondoskodni. Bűnügyi tárgyalások a szegedi várban. Trvszéki ülés 1871. jul. 29. —A kecskemétvidéki bünhálózat 1852—1870-ig.­­VIII. Elnök Szilassy István, alispán, — előadó: Szalontay Elek fjegyző, — közvádló Illés Károly t. ügyész, — vádlott Lipóczy Péter kecsk. csend­biztos, védő Zombory Antal h. ügyvéd. A sommás szóbeli peruson letárgyalt kecs­keméti bűnügyeknek zárkövét L­i­p­ó­c­z­i Péter csendbiztosnak elitéltetése képezte.

Next