Ellenőr, 1871. augusztus (3. évfolyam, 313-338. szám)
1871-08-02 / 314. szám
Előfizetési, árak Egész évre ! 20 frfc. — kr. Évnegyedre . I 5 frt. — kr. Félévre . 10 . — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ ügyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamditok Légrády testvérek hodoljdton (nádor-utcza e. sz.) intézendők Hirdetési díjak: Tizhasábos petit sor egyszeri | A nyilt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában) Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest két sas utcza 14. sz. all intézendők. 314. szám. Szerda, augusztus 2. 1871. HL évfolyam. 1111 ■ ifi*H«rTi«|i| I »ni-jjjggggBggg—i_i—u_Ll. Az „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre.......................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Sas Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két sas utcza 14. sz.) Százaléka könyvárusi úton történő megrendelésük után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni postai utalványozás által. Pest, aug. 1. Az ellenzék szervezkedésére vonatkozólag, mely egy pár megyében már megindult, a jobboldali lapok nem mulasztják el megtenni megjegyzéseiket. Nem rég a Reform, ma pedig az U. Lloyd kel ki a szervezkedés ellen. Hogy a jobboldalnak nincs ínyére, ha az ellenzék mozog, az nagyon természetes, s talán figyelemre sem méltatnék feljajdulásaikat, ha támadásaikat oly gyarló, de egyszersmind boszantó indokolásokkal nem kisérnék, mint például ma az U. Lloyd is teszi. Kárhoztatja az ellenzéknek győzelemre való törekvését, mert úgymond a personal unió és Magyarország önállóságának ideje még nem érkezett el. Világos, hogy a jobboldali lapok szerint nem érkezett el s nem is fog elérkezni soha. De hadd mondjunk el erre egy rövid történetet, mely épen szemeink előtt folyt le. Anélkül, hogy a cseh és magyar követelések között párhuzamot vonni, vagy azokat egymáshoz hasonlítani akarnék , csak mint egyszerű példát hozzuk fel, hogy a cseh nemzet követelései, midőn három év előtt a kiegyezkedés után először felhangzottak, a rövid látók által őrjöngéseknek neveztettek s éveken keresztül nem hallottunk egyebet, mint azt, hogy e követelések teljesítése lehetetlen. A cseh nemzet azonban ismervén követeléseinek jogosságát, a sok vaklárma daczára sem hagyott fel azokkal, s íme, ma már ott vagyunk, hogy egyik szép reggelen csak arra ébredünk fel, miszerint a cseh nemzet követelései teljesítvék, melyeket a pályák és rövidlátók nem régen még „őrjöngésnek“ és „teljesíthetlen“ követeléseknek czímeztek el. Amely nemzet jogaihoz szilárdan és állhatatosan ragaszkodik, az a nemzet előbb vagy utóbb, de okvetetten kivívja jogainak győzelmét. Csehországban is volt párt, és pedig ott is az a párt képezte a majoritást, mely folytonosan az opportunitásra hivatkozva, az „észszerűség“ politikáját hangoztatta, és intette az ellenzéket, hogy köveelései teljesítésére az idő még nem érkezett el. Az ellenzékben azonban több volt a hazafiság és a jogok győzelmében vetett uralom, semhogy ez opportunusok „észszerű“ politikájára hallgatott volna, mert tudta, hogy ha ezekre lesz az ország sorsa bízva, ezek szerint sohasem fog elérkezni az iő a nemzet követeléseinek teljesítésére. Ha a nemzet megnyugszik valamely állapotban, mely jogainak, nemzeti léelének , önállóságának meg nem felel , anem megnyugszik csak azért, mert az illanatnyi enyhülést ad, az a nemzet alig már el van veszve. Az a nemzet zenei viszonyok között nehezen fogja megtartni az időt, mely szerinte alkalmasolna teljes jogainak és szabadságának kiirására. A gyávák és haszonlesők roppantömege, mely a létező állapot puha kényeit eszi, sohasem fogja elérkezettnek ártani az időt a rendszer megváltoztatására, ezt a rendszer megváltoztatásában veszteztetve látja hivatalát és kenyerét. Ebből okulhatunk mi is. Léha ámítás az, mely azt hirdeti, hogy nemzeti akarat nem juthat érvény. Aki ezt állítja, annak tagadni kell azt hogy nálunk alkotmányos élet van. Vagy mi az alkotmányos élet, ha nem nemzeti akarat békés uton való érvényelése. És ki fogja azt megmondani, hogy Maazország önállóságának kivívására az idő már elérkezett? Az uralkodó hatalom ? ettől várjuk, ki az alapot, melyen áll, melyet saját megletésére teremtett, maga alól ellökje ? Amely pillanatban azt mondja a nem, akarom az ország teljes önállóságát, pan a pillanatban elérkezett az idő Páris, júl. 28. (Saját levelezőnktől.) Elmegy. Nem megy. De biz elmegy. Már el is ment. Ki ? Jules Favre a külügyminisztériumból. Végtére hát! Szerencsés utat! íme röviden a lapok kivonata. Broglie Párisba rándult Londonból. Azonban míg Favrenek utódot keres Thiers, nem fog senki sem czimzetesen is kineveztetni. Thiers fogja végezni az aláírásokat s az expedícióval Goulard a brüsselli tejhatalmú alkudozó van megbízva. A baloldal mai Gambettas Blanc által szervezett nagy értekezletén aligha Favre részt nem fog venni, legalább várják. A pénzügyminiszterek bölcsesége ismeretes , midőn nagy műveletekről van szó mindegyik újabb adóval vagy kölcsönnel áll elő. A kölcsön megköttetett, most az adókon a sor. Szeretnék olyan pénzügyért látni, ki nagy terveket adófelemelés nélkül valósítana. Ilyen nincs. Jelenleg a franczia leleményesség új adónemeken töri a fejét s nem hiányzanak a pénzügyi Besze Jánosok. Azonban most komoly férfiról van szó, Wolowskyról és a szabadkereskedés barátjairól. Wolowsky a gyűlés elejébe új tervvel lépett a múlt levelemben ismertetett helyett. Azt tudjuk, hogy Pouyer-Quertier a nyersanyagot kívánja megadóztatni vám útján, a szabad kereskedők a gyártmányt, az ipar árát. A szabad kereskedők tervének gyönge oldala tervezett adójuk beszedési módozata volt. Az új terv szerint 2%-ot fizetne az iparos a nyersanyag megvételekor és 3 % - ot a vevő, midőn az iparos mint feldolgozott árut eladja. Előny az, hogy ha a gyártás folyamán értékét veszítené a nyersanyag, az iparos nem károsulna csak 2%ig. Beszednék pedig bélyeg útján. Ugyanis a kereskedők törvény szerint köteleznék öt évig könyveiket megtartani s a bélyeg a kereskedelmi könyvek illető helyeire jönne. Az ellenőrzés is kevésbe kerülne, mivel a kereskedők majd mindig ki lévén téve, hogy peréikben könyveikre lesznek kénytelenek hivatkozni, a bélyeg használata alól nem bújhatnának ki, s a gyanúsokat pedig igen csekély személyiségből álló hivatallal lehet figyelemmel kísérni. Wolowski ezt Angliából veszi, hol, bár nem ily kifejlett mértékben létezik. A terv előbb élénk ellenzésre talált, de később megmagyaráztatván Wolowski által, többséggel elfogadtatott, elhatároztatott annak indokolással való benyújtása a költségvetés bizottságának. Casimir-Péter Lajos-Fülöp első minisztere ugyan e bizottsághoz benyújtotta a jövedelmi adóra vonatkozó tervét. A bankár vejének Thiersnek tudjuk nincs ínyére mindez, hanem végtére is fel kell hagynia azon makacssággal, melylyel Diderot régi szobakabátjához ragaszkodott, mert unalmas örökké hallani az ódát: „Az öreg kabáthoz,a melyet Beranger oly kedvesen irt és Szász Károly oly szépen fordított le. Páris élelmezésének szeptemberi bevásárlásairól a ház elé került előterjesztés roppant visszaéléseket leplez le. Kik a hibások ? Mint rendesen, ismeretlen apróságok s a nagyok tiszták. Hanem Magnin mégis annyira compromittáltatva érzi miniszterségét, hogy hír szerint képviselőségéről is lemondott. A választásokkal épen semmi zajt sem csinálnak, mintha nem is két nap múlva kellene 49 tanácsnokot választani. Az önkormányzati intézmények csupán szabad levegőben virágzanak, míg a zsarnokság alatt, mert nem mozoghatnak, csak tengődnek. S mégsem akarják megszüntetni az ostromállapotot, a vérbíróságok befejezett munkálatáig. Szép terminus, mikor még meg sem kezdették munkálataikat. A külföldi követtségek mint hallatszik elégedetlenségüket fejezték ki ezen késedelem miatt, mert alattvalóik e miatt máris túlságosan szenvedtek. Üres formalitások mindezek, ideje volna már komolyan lépni fel, s az idegenek bíróság elé szólítását elsősorban követelni. Egy bon mot kering. Gambettát valaki figyelmezteti, hogy Trochura vigyázzon, mert akkor támadja meg őt, mikor nem is gondolja. Nem félek Trochutól — felelt Gambetta — kitörései nem szoktak sikerülni.“ E pillanatban hozza egy barátom az új Favreindulót, mely a Marseillaise utánzása: Aux larmes, citoyens, Rendez vos munitions Payons, payons, que les Prussiens Empochent nos millions. U. G. nevelni nem lehet. Nekünk egy országos magyar kereskedelmi akadémia kell. Nemzetünknek épen azt vetik szemére leginkább, — és pedig jogosan — hogy nem adja magát a kereskedelmi térre. A kormánytól már meg lehetett volna várni, hogy négy évi uralkodása alatt felállítsa a magyar kereskedelmi akadémiát, és így módot és alkalmat nyújtson ifjainknak a kereskedelmi pályára való kiképeztethetésre. A kormány nem csak hogy mindeddig halogatta a kereskedelmi akadémia felállítását, sőt mint a szárnyaló hír beszéli, a kormány most e kérdésnek olyképeni megoldását vette czélba, melynél czélszerűtlenebbet, károsabbat hazánkérdekeire nézve képzelni sem lehet. A kormány szándéka ugyanis fusionálni a jelenleg fenálló német magán kereskedelmi akadémiával. A kormány szándéka nem állítani fel új, magyar kereskedelmi akadémiát, hanem 50 ezer forint évi subventiót adni a német kereskedelmi akadémiának azon feltétellel, hogy az akadémia jelenlegi osztályait még két felsőbb osztálylyal szaporítsa. Az akadémia ügyeit intéző bizottság, melynek tagjai köztudomás szerint a legdühösebb germanisátorok a fővárosban, ezután is meghagyatnék, sőt e bizottság kandidálási joggal bírna a tanárokat illetőleg még az állam-subventió mellett is. Lehetetlennek tartjuk e hit valósulását, daczára annak, hogy több oldalról egész határozottsággal beszélik, miszerint egyik — a magyar ügygyel nem sokat törődő — osztálytanácsos már be is fejezte az alkudozásokat s elkészítette a tervet, hogy ezt helybehagyás végett a minisztérium elé terjeszsze. Mi semmi szin alatt sem engedhetjük meg, hogy az állam egy magán német intézetet subventionáljon s az ország egy önálló magyar kereskedelmi tanintézet felállításától elütettessék. Nekünk egy ily tanintézet felállítására égető szükségünk van, s annak felállítását követeljük is mielőbb. A minisztériumot figyelmeztetjük tehát, hogy részinformatiók által magát tévútra vezettetni ne engedje. Annyi bizonyos, hogy tévútra akarják vezetni. A jelenlegi pesti kereskedelmi akadémiát, melyben a tanárok legnagyobb része magyarul nem is tud, melybena tantárgyak németül adatnak elő, mely felett egy oly bizottság őrködik, mely egyenesen kimondva, ellenséges indulattal viseltetik minden iránt, ami magyar: ily akadémiát a magyar állam pénztárából subventionálni, egy volna a hazaárulással. Csávolszky Lajos: ez önállóság kivívására. A nemzetnek önnön magának kell jólétét, boldogságát megteremteni, s nem holmi esélyektől várni annak megszerzését. Azért csak hévvel és ingadozás nélkül folytassa az ellenzék szervezkedését, s legyen egyszer s mindenkorra arról meggyőződve a nemzet, hogy ha a választásoknál sikerült győzelemre vinni az ellenzék elveit az országban, ez elvek diadalára akkorára megérkezik az idő már másutt is. XX. Pest, aug. 1. A fővárosban darab idő óta oly hír kering, mely a legkellemetlenebbül érinti a kedélyeket, s mely ha valósulna, a magyar kereskedelem oly régen óhajtott felvirágzását beláthatlan hosszú időre ismét lehetetlenné tenné. A magyar kormány már régebben foglalkozik a tervvel: Pesten egy magyar kereskedelmi akadémiát állítani föl. Hazánk érdekeit egyik legérzékenyebben sértő mulasztás, hogy e terv még mindekkoráig nem létesült. Az a magán kereskedelmi akadémia, mely most Pesten létezik, tetőtől talpig német, idegen minden izében. Ebben az intézetben magyar kereskedőket . A „M. Ujság“-ban Irányi folytatja és befejezi cziki sorozatát a horvát kérdésben. Annyit úgymond tudunk, hogy a többségre jutott nemzeti párt az 1868-as unió törvény revisióját kívánja. Irányi a revisiót elvileg nem ellenzi , csak az a kérdés, hogy micsoda módosításokat fognak indítványozni a horvátok. Ha pl. azt fogják kívánni, — mint ahogy egyesek valóban teszik, — hogy a belszükségeikre való költség ne közösen, illetőleg a kötésben állapittassék meg s a közös kincstárból — amelybe minden jövedelem foly — szolgáltassék ki nekik, hanem megfordítva, az ország összes jövedelme a horvát pénztárba folyjék s a közös szükségre megkívánható összeg abból küldessék Budára, a többi pedig akármennyi legyen is, a társország rendelkezésére álljon. Irányi saját részéről ebben szívesen megnyugszik. A horvátok lássák, ha úgy jobban boldogulnak-e, s ha nem inkább kárukra válik-e ezen módozat. Mi úgy is azt tartjuk s a számok nekünk adnak igazat, — úgymond — hogy a mostani egyesség mellett Magyarország többet ad a testvér nemzetnek, mint a mennyit kap tőle; ha ők máskép vélekednek, vagy ha mindamellett, hogy tudják, hogy anyagilag roszabbul járnak, csupán az önkormányzat elvénél fogva maguk akarják jövedelmüket kezelni, ugyan mi ellenvetést tehetnénk ez ellen mi, akik valamint eddig nem nyerekedtünk rajtuk, ezután sem akarunk nyerekedni. Czikkét aztán következőleg fejezi be Irányi: Én tehát — hogy befejezésül pár szóba foglaljam nézeteimet — a revistót elvileg nem ellenzem. Csak arra kérem horvát atyánkfiait, ne tegyék sem a 68-ki egyezmény netaláni tökéletlensége, sem a ministerium hibáiért magát a magyar nemzetet felelőssé, hanem legyenek meggyőződve, hogy Magyarország Horvát-Slavonország szabadságát korlátolni nem akarja, sanyagi felvirágoztatását is őszintén óhajtja. Engedjék csillapulni szíveikben az ingerültséget, s terjesszék elő kivonataikat higgadt fővel és a kölcsönös érdeket szem előtt tartva. Viszálkodásunk valamint a múltban, úgy a jelenben is sem ő nekik, sem nekünk nem válnék javunkra, abból csak egy harmadik húzna — bár ez is múlékony — hasznot. A franczia decentralisatió kérdéséhez. A „Journal de Débats“ következőleg nyilatkozik az új departementális törvény fölől. A departementális törvény második és harmadik olvasása közt egy szót kívánunk mondani e törvény fölött. Egyenlően szabadelvű emberek, és a közjónak egyenlő barátai különböző nézeteket vallhatnak e tárgyról: a különböző szavazások, melyekre alkalmat adott, összevegyítettek minden pártot és most is a befejezett vita után fenmaradt a bizonytalanság és nyugtalanság az elmék nagy tömegében és talán azok elméjében is, kik megszavazták a törvényt. Ha egyszerűen az lett volna a kérdés, megbővíteni a departementi tanácsok illetékessége körét, üléseik számát és tartamát, a vélemények megegyeztek volna, és létrejön oly czélszerű reform, mely idővel a többieket is maga után vonja; így ez intézményt a maga természetes fejlődésére bíztak volna; e helyett átalakították a departementális tanácsokat, anélkül, hogy sejthetnék, mit fog ez új alakzat létrehozni, de zilált viszonyok közt kísérletet tenni kalandoros vállalat. A decentralisátorok különös előszeretettel viseltetnek az állandó bizottság eszméje iránt. De be kell vallaniok, hogy megteremtve e bizottságot feláldozták egy jó közigazgatás feltételeit. Átalánosan elfogadott igazság, hogy bizottságok kitűnően tudnak tanácskozni, de nem alkalmasak a közigazgatásra. A bizottság összes tagjai vagy felosztás nélkül kezelik az ügyeket, s akkor cselekvés helyett beszédben telik el az idő és hiányzik a végrehajtásra szükséges akarategység, vagy felosztják a teendőket és akkor mindegyik tag ellenőrzés nélkül a departement ura lesz. Félni lehet attól, hogy a szervit, amint a beszéd vagy a cselekvés felé hajlanak, vagy kis tanácsot fognak képezni, vagy hét praefetet nyerünk egy helyett. Továbbá egy bizottság, mely hivatva van egyedül végezni a reá ruházott feladatot, kényszerítve lesz előbb utóbb valamit tenni is; de ha a praefetet rendeljük segítségül melléje, ha intjük a bizottságot, hogy a praefetet ellenőrizze és tudatjuk a praefettel, hogy a bizottság ellenében lett alkotva, de azért mégis a békés együttműködést követeljük tőlük, nem tételezünk-e fel sokat az emberi természet türelmességéről ? A törvény meglehet csak a belviszályt szervezte a közigazgatás kebelében s a legjobb mit remélhetünk, hogy a két szembenálló hatalom egyike meg fogja semmisíteni a másikat. Mindenesetre a praefetnek több baja lesz az állandó bizottsággal mint egy departementtel, és a departement nagyon szerencsés lesz, ha a bizottságnak arra is lesz ideje, hogy ügyeivel foglalkozzék, de kárpótlásul élvezni fogja a közigazgatási pörlekedések látványát. Egy második újítás foglaltatik a törvény 51- dik czikkelyében, mely így hangzik: „A departementális tanács kifejezheti kivonatait a közgazdászat és országos közigazgatás kérdéseire vonatkozólag. Politikai kérdések megvitatása el van tiltva.“ A közvélemény, és a departementális tanácsok felvilágosítása végett szükséges volna szabatossággal megállapítani a határvonalt országos közigazgatásra és politikára vonatkozó kívonatok között, mert sokan nem fogják fel e különbséget és félni lehet, hogy a departementális tanácsok politikai kívánatokat fognak kifejezni, azon hiszemben, hogy csak az országos közigazgatásról van szó. Molin, a nemzetgyűlés bizottságának elnöke azon véleményben volt, hogy a mairek kinevezési módjának kérdése, bár az országos közigazgatáshoz tartozik, határozottan politikai szempontok alá esik. Látjuk tehát, hogy nehéz lesz az illetékességi kör túllépését bebizonyítani, ha a departementális tanácsok politikai ügyeket fognak megvitatni. És nem lesznek-e ily vitákra hajlandók ? A törvény egy rendelkezése a nyilvánosságot állapítja meg a tanácsok üléseire nézve. Azon veszélyre, hogy illiberáloknak fogunk látszani, kimondjuk, miszerint inkább kívántuk volna a nyilvánosság hiányát. Hogy jól végezzünk valamely ügyet, szükséges, hogy csak azt magát tekintsük és új néppontok felmerülésének esetében véleményünket is megváltoztathassuk, mi azonban a közvélemény előtt nagyon nehézzé válik. A nyilvánosság megváltoztatja továbbá a tanácskozás hangját, a szenvedélyek uralkodnak majd a kedélyek fölött és a politika felé fogják terelni az elméket. A gyűlések mint a nemzetgyűlésben vagy hasznosak, de minden érdek nélküliek lesznek, vagy drámai jelenetekben fognak bővelkedni a gyakorlati tevékenység nagy károsodásával. Az új törvény által a nemzetgyűlés vidéki parlamenteket teremt és a decentralisatiót tovább terjeszti, mint azt képzeli, sőt önmagát decentralisálja. Külföldi szemle, Pest, aug. 1. A versaillesi politikai köröket ez idő szerint első helyen a miniszteriális válságok foglalkoztatják. Mindenek előtt Jules Favre állása már régebb idő óta végkép tarthatlanná volt téve; mind a szélsőjobb, mind a szélső baloldal ellenséges hangulatot táplált irányában, sőt a szabadelvű, konservatív és mérsékelt republikánus körökben is elpalástolhatlan visszatetszés kapott lábra az egykor annyira ünnepelt ellenzéki férfiúval szemben, kinek fő hibája abban fekszik, hogy a háború alatt s a békekötés kritikus pillanatában magára vállalta a felelősséget mások hibáiért és vétkeiért. A Débats hatályosan, habár némi kímélettel támadja meg Jules Favret, sőt maga a Sicele sem igen sajnálná visszalépését, ha vele együtt mások is, nevezetesen Pouyet-Quertier, búcsút vennének a kormánytól. A franczia diplomatiai világ annyival inkább örülne a külügyér viszszalépésének, mivel állítólag az ő kezdeményezésére törültettek el egyes másodrendű diplomatiai állomások s ezen kívül nyolcz elsőrendű, tizenkét másodrendű és tizenhat harmadrendű követségi titkári állomás fog beszüntetni. Ehez járulnak még némely kényes családi ügyek, melyeket kisebb nagyobb elkeseredéssel igyekeznek Favre politikai állása ellen kizsákmányolni; mindebből látható hogy Favre maga sem érezhet valami nagy vágyat, ily terhes és kinteljes állomást továbbra is megtartani. A fehér és háromszinü legitimisták közt még mindig nagy élénkséggel folyik a harczV. Henrik trónjáért s az urak a közönség mulattatására a legépületesebb dolgokat vetik egymás szeme közé. A Gaz. de France az Uniont „absolutistá”-nak nevezi, és ez azt válaszolja, hogy Janicot úr, az eddig oly istenfélő és legitimista Gaz. de France főmatadorja „revolutionarius.“ Az ország jólétével és szerencsétlenségével legkevésbé sem törődnek eme „conservativ“ lapok s egyedül azon zászló szine érdekli őket, melyet Chambord gróf kezében tart. Az olasz lapok még folyvást a franczia nemzetgyűlésnek a római kérdésben hallatott szavazatával foglalkoznak. A Gaz d’Italia éberségre inti az olaszokat. „A versaillesi kormány által hozott határozat, úgymond, reánk nézve rendkívül fontos s mindenek fölött figyelmeztet bennünket az abból származható veszélyekre.“ A Tempo szerint Olaszországnak okvetlenül okos külügyérre van szüksége, ki képes legyen a birodalom tekintélyét kifelé fentartani. „Oh, ha legalább egy tizenhetted Bismarckunk lehetne!“ kiált fel az említett lap. A franczia-német bizottság, mely Goulard leendő franczia külügyérrel együtt Frankfurtban ülésez, hogy a békeszerződés némely másodrendű intézkedéseire nézve végleges megállapodásra jusson, legújabban a Francziaország s Elsais és Lotharingia tartományok közt fenforgó kereskedelem-politikai, kereskedelmi és iparviszonyok rendezésére is kiterjesztette tárgyalásait. Az ez irányban történendő megállapodások azonban hihetőleg csak ideiglenesek maradnak. Úgy látszik egyszersmind, hogy inkább enquête útján akarják e fontos érdekeket eldönteni, mivel mind a bekeblezett departementokból, mind a franczia határvidékekről naponkint hivatnak meg Frankfurtba szakértő férfiak, hogy az ottani diplomatákkal értekezésbe bocsátkozzanak. Néhány nap óta az elsassi főposta igazgató is ott van, hogy a két tartomány postaügyeit rendeztesse. A tegnapelőtti elsassi községi választások eredményéről még ez ideig nem tudunk részleteket. A német kormány mindent megtett, hogy e választások a politikai tértől távol maradjanak s egyszersmind őrizkedett nyomást gyakorolni a választókra. „A kormány, írja a strassburgi hiv. német hírlap, ez alkalommal nem rokonszenvek és német-franczia érzelmek nyilvánulását, de igenis a helyzet helyes felfogását várta. E nélkül lehetetlen volna a kormányra nézve jóakaró és szabadelvű szándékait a tartományok közintézményeinek további fejlődésére megvalósítania. Liverpoolban ismét fegyvereket foglaltak le, melyek hihetőleg Izland számára voltak megrendelve. A rendőrség figyelmeztetett, hogy Birminghamből több láda puska érkezett meg. Az, kihez a küldemény czimezve volt, észrevevén a rendőrség lesben állását, nem jelenkezett s igy a ládák feltöretvén, bennök Sniederféle fegyverek találtattak, ami annál nagyobb feltűnést okozott, mivel néhány nappal előbb ugyancsak Liverpoolban egy puszta kerített telekre tette valaki a rendőrséget figyelmessé, mint ahol éjeli órákban gyanús sürgés forgás észlelhető, ehez képest egy rendőr becsúszott a mondott telekre s ott több ugyanily szerkezetű fegyvereket talált, mire azonban társaival lefoglalás végett visszatért, egyetlen puska sem volt többé látható s csak nagy kutatásra a közeli csatornában akadtak reájok. A lengyel emigránsok visszatérésére vonatkozólag az orosz hivatalos lap a következő czári rendeletet közli: „A lengyelországi s az északnyugati és délnyugati orosz tartományokbeli születésű emigránsok, kik kijelentették, miszerint Oroszországba visszatérni szándékoznak, azon rendeletek szerint fogadandók, melyek ez irányban az 1830 évi forradalom után kibocsáttattak és pedig oly módon, hogy az említett tartományokban született minden egyén, ki az országot felhatalmazás nélkül hagyta el, visszatérésével az illetékes törvényszék részéről bírói vizsgálat alá vétessék, a hozott ítéletek a czár elé terjesztessenek, ki a vádlottak fölött önmaga határoz.“ A kubai lázadás még most sem ért végett. A múlt héten Quesada Raphael felkelő tábornok kétszász önkéntessel ütközetbe bocsátkozott a spanyolokkal, a diadal azonban ez uttóbbiaké lön; a felkelők igen sokat vesztettek, azonban a spanyolok is jelentékeny veszteséget vallanak be. Osorio felkelők Nuevitasban felakasztatott, Cavadak pedig agyonlövetett A párisi lapokból. — Jul. 29. — Jules Favre végre rábírta Thierst, írja a „Frangais", hogy lemondását elfogadja. A végrehajtó hatalom feje most tehát személyesen fogja vezetni Németországgal a további alkudozásokat, mely elhatározás nem a legjobb vért csinálta a nemzetgyűlésben, amennyiben a személyes hatalomra emlékeztet inkább, mint a parlamentáris kormányformára. A hadsereg újjászervezésének tanulmányozására kiküldött négy albizottság, melyek egymástól különválva tanácskoztak, az „Avenir militaire“ szerint befejezte előleges munkálatait, s erre közös ülést tartottak azon alapelvek megállapítása végett, melyekre az új hadügyi törvényt fektetni kívánják s a melyeket még a szünidők előtt a nemzetgyűlés elé szándékoznak terjeszteni. A tanácskozmányok tárgyát képező főbb