Ellenőr, 1871. augusztus (3. évfolyam, 313-338. szám)

1871-08-04 / 316. szám

Előfizetési árak Egész évre • . 20 frfc. — kr. Évnegyedre . I 5 frt. — kr. Félévre . • . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 kr­aj czár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor­ utcza 6. szám. — Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. —­ Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 316. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády test­vérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendő!*.. Péntek, augusztus 4 1871. IBSMfO"-rr.i­n­­. »■''■■■■»»»? ..4.......gri.mmamseBBgmmm Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt-tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utoza 6. szám. (Lég­rády testvérek irodájában) Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest két-sas utcza 14. sz. alá intézendők. III. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre ..... 10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két­ sas utcza 14. sz.) Százaléka könyvárusi utón történő meg­rendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni p­r 5­s­t a­i utalványozás által. Pest, aug. 3. Francziaország egyike azon államok­nak, hol leghamarabb lejárják magukat a politikai téren szereplő férfiak. Favre ese­te tanúskodik ezen állítás igazságáról. Az egykor sokat dicsőített ellenzéki vezér fér­­fiú, és szeptember 4-diki kormánytag a frankfurti békekötés óta hazája legnépsze­­rűtlenebb, sőt gyűlölt politikai egyéniségei közé tartozik. Favre úgyszólva semmiféle franczia pártnak sem kell többé. A radi­kálisok és communisták már az első párisi ostrom idejében sem szenvedhették a nem­zeti kormány külügyi delegáltját, kinek republikanismusáról csak gúnyolódva em­lékeztek meg. A monarchisták és klerikáli­sok el nem fojtható boszával kísérték Fav­re miniszterségét, miután előttük ezen ál­lamférfi megrögzött köztársaságinak tűnik fel. A mérsékelt republikánusok pedig, kik legközelebb állanak Favrehoz politikai elvek tekintetében, elvesztették bizalmukat az egykori pártvezér iránt, mióta ez tagja lett a Thiers-kormánynak és megkötötte a Fran­­cziaországra nézve lealázó, de elkerülhetlen békét Frankfurtban. Favre lemondása tehát aligha lepett meg valakit, a­ki figyelemmel kísérte mindazt, a­mi pár hó óta Francziaország­­ban történt. Minisztertársaival jobbadára né­zetkülönbségben állva, a jobboldali többség által szakadatlanul üldözhetve, és baloldali elvtársai által nem eléggé támogattatva, Favre már május közepén ráunt a külügy­­miniszterségre, és nem egyszer kereste az alkalmat a távozásra. Thiers rábeszélései­nek sikerült egy darab ideig megtartani Favret a kormány tagjai között. Most a kormányelnök ékesszólása is elvesztette hatását és Favre visszavonhatlanul benyúj­totta lemondását. Nem örömest látjuk lelépni a mi­niszterségről azon férfiút, ki a császárság idejében mint a parlamenti ellenzék elvhű és nagy tehetségű vezérférfia Fran­­cziaországon kívül is kivívta magának a szabadelvű közvélemény tiszteletét. És még rokonabbul érint bennünket ama körülmény, hogy Favre í­g­y hagyja el a minisztériumot, nem sajnálva úgyszólva senki által sem, és lejárva magát teljesen, mint egy kipréselt és hasznavehetlenné vált czitrom. Hogy Favre lényeges tévedéseket követett el Sep­tember 4-ike óta, az tagadhatlan, de van-e Francziaországnak csak egyetlen államférfia is, kezdve Thierstől és Gambettától, ki a császárság bukása óta nem lépett volna akárhányszor tévútra. Előttünk Favre chauvi­­nismusa époly megfoghatónak tűnik föl, mint a minő természetesnek találjuk, hogy ép ő kö­tötte meg a terhes s lealázó békét, ő, ki világra bocsátotta a hírhedt frázist : „Egy talpalat­nyi földet, és egyetlenegy követ sem enge­dünk át várainkból.“ A franczia nemzet nagy zöme elieui­ cu megbocsáthatlan vétkül tulajdonítja Favre­­nak a békekötést, holott ő e keserű fel­adatra is csak hazája érdekében vállalko­zott. Mint majdnem valamennyi franczia, úgy Favre is túlbecsülte nemzete erejét a septemberi napok elején. De ha ő a „végső ellenállás“ férfiai közé tartozott is, úgy el­fogultság honfitársai részéről üldözni őt azért, mivel később meggyőződött a lehe­tetlenségről és elment megkötni a békét Versaillesbe és Frankfurtba. Mint a Thiers­­kormány külügyminisztere törekvését oda fordította, hogy Francziaország jó viszony­ban maradjon a többi államokkal. Legfőbb érdeme pedig az, hogy Jules Simon tár­sával együtt a mérsékelt köztársaság érde­keit képviselte a kabinetben. Sok nyomot ugyan e működése nem hagy hátra, de a jobbadára titkos monarchistákból álló fran­czia minisztériumban Favre jelenléte mégis eredményezett annyit, hogy a kormány nem állott több kérdésben a jobboldali reactio­­náriusok részére. A frankfurti békekötés óta egyébiránt Favre napról-napra vesztett befolyásából, és mindinkább szembetűnőbbé lett a jobb­oldal törekvése­it kiszorítani a kabinetből. Thiersnek a római kérdésben elmondott be­széde után végre tarthatlanná lett Favre benmaradása a minisztériumban. Favre őszintébb politikát óhajtott Olaszország iránt elejétől kezdve, Thiers pedig, mint többször bebizonyítá, egyidőben a pápaság­gal s az olasz kormánynyal akar kaczér­­kodni, meg akarva menteni a kecskét is, a káposztát is. Bár nem bizonyos még, ki lesz Favre utóda a külügyminiszterségben, annyi előre­látható, hogy az a jobb­oldal soraiból fog előkerülni. Lesz tehát egy titkos vagy nyílt monarchistával több a franczia kabinetben, és a franczia kormányelnököt körülvevő clique gondoskodni fog bizonyára róla, hogy a kissé önfejű és a maga utáin járni sze­rető Favre helyét egy oly diplomata fog­lalja el, ki minden kérdésben csak a jobb­oldali többség intenzióit kövesse. Egyátalán a­mi most Francziaország­­ban történik, az legkevésbbé sem biztató a republikánus szabadság barátjaira nézve. A nemzetgyűlés lépésről lépésre halad elő azon végzetes után, mely a reactió ural­mára vezet, s ha az ellenzék nem tömörül ideje­ korán és nem kezdi meg az együttes, határozott harczot a kormány s a jobbol­dal reactionárius törekvései ellen, úgy Fran­­cziaországban nem soká be fog bizonyulni hogy a republika alatt ép oly veszélyez­ - tetve lehet a szabadság, mint a monarchiák alatt. A franczia nemzetgyűlés baloldala, mely a Thiers-kormánynyal szemben a loyális el­lenzék szerepét játsza, a főváros s az or­szág közhangulatából meggyőződhetnék, hogy a nemzet aránytalanul nagyobb része a valóban liberális köztársasági kormány­formát akarja. Bebizonyították ezt az or­szágos pótválasztások, nem különben a pá­risi községválasztások is, hol a Szajna-pre­­fekt önkényes rendelete sem akadályozhatta meg a közvélemény nyilvánulását. Ha a nemzetgyűlés ellenzéke nem vállalja magára a köztársasági jogok s az ország szabad­elvű institutióinak éber védelmét, akkor ne csodálkozzunk, ha a jobboldalnak lassan kint teljesen sikerülni fog a reactió terére vinni Francziaországot. (B.) Pest, aug 3. Lapunk tegnapi számában a kereskedelmi akadémiáról szólva, két tárgyra tettünk meg­jegyzést. 1. Fölemlítettük, hogy a jelenlegi pesti ke­reskedelmi akadémiában a német szellem az uralkodó. 2. Kikeltünk azon szándék ellen, mely a fel­állítandó állami kereskedelmi akadémiát egyesíte­ni akarja a pesti magán német kereskedelmi aka­démiával. Illetékes helyekről ma mind a két rend­beli felszólalásunkra tettünk nyilatkozatot. Az első pontra nézve a pesti kereskedelmi akadémia egyik tanára Sz. J. úr intézett hozzánk egy nyílt levelet, melyben állításunkat, hogy a pesti kereskedelmi akadémia német, rosz informa­­tión alapulónak mondja,­­ aztán következőleg foly­tatja levelét: „Volt idő, igen, mikor ez intézet tetőtől tal­pig német volt, de a mostani és akkori akadémia között vajmi nagy a különbség. Akkor talán lehe­tett mondani, hogy ez intézetben „a tanárok leg­nagyobb része magyarul nem is tud, melyben a tantárgyak németül adatnak elő“ — de most más­kép áll a dolog. A­mi a tanárokat illeti, van most 9, aki magyar és nagyobbára magyarul tanít, és a német szót csak akkor használja, ha a tárgy fontossága a németajkú növendékek kedvéért né­met magyaráz­atot íginy®l. Von Q tanár, L ■ szín­tén tud magyarul és ha kell magyarul is magya­ráz; és van csak 4, ki nem tud magya­rul, azaz nem beszél, mert 2 e négy közöl már annyit tanult, hogy bármit ért és fordít; e kettő közöl egy lefordította a többi között a Szózatot is, mely egy németországi lapban meg is jelent. A tantárgyak előadására vonatkozó állítás pedig a közel­múltról nem való, mert akkor is volt több tantárgy, mely csakis magyarul adatott elő, a leg­több pedig mindkét nyelven és csak néhány egészen németül, mint pl. a világtörténelem stb. De ezen is történik a jövő évtől kezdve vál­tozás, mert a világtörténelem ezentúl szintén ma­gyarul adatik elő magyar tanár által, így tehát haladtunk annyira, hogy a mostani kereskedelmi akadémia a haza várakozásainak megfelelhet.“ Tisztelt Sz. J. tanár úr közleményét szívesen veszszük, amennyiben felvilágosítani óhajt bennün­ket, hogy a pesti kereskedelmi akadémia m­a­i n­a­p­s­á­g már nem annyira tetőtől talpig német, mint az a legközelebbi időben volt. Helyzetünk és viszonyaink roppant nyomorúságáról tesz azonban tanúságot, hogy egy magyar tanár örömét siet ki­fejezni már afelett is, hogy Magyarország főváro­sának egyetlen kereskedelmi akadémiájában csak 4 tanár van, aki nem beszéli, mert nem tudja a haza, az állam nyelvét és csak néhány tan­tárgy van, mely a mag­ar nyelv kizárásával egé­­szen németül adatik elő. A második pontra vonatkozólag maga a taná­csos úr, ki a felállítandó magyar kereskedelmi akadémia iránti javaslat készítésével bízatott meg, adta a felvilágosításokat. A­ felvilágosításból kide­rül, miszerint tény az, hogy a felállítandó állami kereskedelmi akadémia „habár csak a rendelke­zésre álló tantermekre, gyűjteményekre és könyv­tárra való tekintetből is“ a pesti kereskedelmi akadémiával terveztetik egyesítetni. És az egyesí­tés iránt a kereskedelmi akadémia alapítóival folynak is a tanácskozások. Ezt mi semmiképen sem helyeselhetjük. Mi azt kívánjuk, hogy a felállítandó álla­mi keres­kedelmi akadémia egészen önálló legyen. Bárminemű közösség a létező, de még mindig német szellemű pesti kereskedelmi akadémiával csak hátrányára vállnék a nemzeti szellemnek, mely kell, hogy uralkodó legyen a felállítandó ma­gyar állami kereskedelmi akadémiában. És ha a „rendelkezésre álló tantermekre, gyűjteményekre és könyvtárra való tekintetből“ a felsőbb kereskedelmi tanintézetnek egy fenálló másik tanintézettel való egyesítése a minisztéri­um szerint czélirányosnak tekintetnek is, amit mi semmi sem alatt sem tartunk czélirányosnak, még azon esetben is nem a pesti kereskedelmi akadé­miával, hanem más állami magyar intézettel volna egyesítendő. Azért, mert a pesti magán kereskedelmi akadémia néhány könyvvel vagy más egyéb gyűj­­teménynyel már rendelkezik, most egyesíteni a magyar állami kereskedelmi akadémiát, sem az ország méltóságával, sem a czéllal, melyet elérni akarunk, nem volna összeegyeztethető. A­mi pedig a felállítandó állami kereske­delmi akadémia beosztását, szervezetét illeti, hogy tudniillik két évi folyamból állana, melyekbe csak oly növendékek vétetnek föl, kik már 3 éves ke­reskedelmi szakiskolát s.­t­­b. elvégeztek, ezt a legnagyobb mértékben elhibázott lépésnek kell kije­lentenünk. Hát hol vannak nálunk azok a 3 éves magyar kereskedelmi szakiskolák, melyeket elő­re el kell végezni a növendéknek ? Hol és mikép végezzék el az illetők ezt a 3 éves kereskedelmi szakiskolát? Ily szervezettel állítani fel az állami kereskedelmi akadémiát, nem volna egyéb, mint házat építeni emeleteset és nem gondoskodni a lépcsőről, mely az emeletbe fölvezet. A lé­tesítendő állami kereskedelmi akadémiának ma­gában kell foglalni nem csak a két felsőbb osztályt, mint tervezve van, hanem azon alsóbb osztályokat is, melyeket el kell végezni a növen­dékeknek, mielőtt a felsőbb osztályokba bejuthat­nának. Csávolszky Lajos:­­ A tanítók és a védkötelezet­t­­s­ég. A honvédelmi és közoktatási minisztérium között hosszabb idő óta folynak a tárgyalások az iránt, miként lehetne a tanítókat, kik akár a kö­zös hadsereg, akár a honvédség kötelékébe tartoz­nak az első kiképeztetési időn kívüli tettleges szolgálattételtől felmenteni. Erre nézve legközelebb azon megállapodásra jutottak, hogy a­mint egyrészt semmikép sem kí­vánatos, hogy a néptanítók nélkülözzék a harcz­­képezettséget, miután ép ők hivatják az általános védkötelezettség alá eső ifjúságunkat ez irányban első­sorban nevelni ; de másrészt meg a népokta­tást sokkal fontosabbnak tartják, hogy sem azt azáltal akarhatnák akadályozni, hogy évente több száz tanító katonai szolgálattétel miatt fontosabb hivatásától elvonassék; ennél fogva a közoktatási minisztérium mindent elkövetene, hogy a néptaní­tók a tornászaton kívül, a fegyverkezelés, czéllö­­vészete­s katonai gyakorlatok elemeit oktassák a nép és középiskolákban, míg a honvédelmi minisz­térium az ily tanítókat, kik a fennebbi követelmé­nyeknek eleget tesznek, miután úgy­szólván foly­tonosan katonailag gyakorolják magukat, béke ide­jén a tettleges szolgálattétel s az őszi gyakorlatok alól fölmenti.­­ K­á­r­o­l­y román fejedelem engedve mely altal a román kamra megsemmisítette a Strousberggel kötött vasúti szerződést. A román kamra e törvény által igen drastikus mó­don annektálja a külföldi jobbadára német és osz­trák pénzen épült vasutat és vonakodik megfizetni az illető kötelezvények kamatait. A német kormány hír szerint a souverain portához fordult, hogy in­­terventióra bírja a román vasúti kötelezvényekkel bíró németek érdekében. Kérdés, mennyire tehet eleget, és egyátalán hajlandó e eleget tenni a porta a német kormány fölszólításának. Annyi bi­zonyos, hogy román szomszédjainknak igen külö­nös módjuk van szert tenni saját vasutakra. Külföldi szemle. Pest, aug. 3. A gasteini találkozásról szóló hí­rek föntartják magukat. Ma azon hírt hozza a táv­írda, hogy Vilmos császár München elkerülé­sével Ischlbe fog utazni Erzsébet királyné meglá­togatására, onnét pedig Salzburgon át G­as­t­e­­­n­­b­a rándul, hol Ferencz József királylyal lesz ta­lálkozása. Meglehetős valószínűtlen ellenben ama hir, hogy uralkodónk német területen fogja üdvö­zölni Vilmos császárt. A porosz cur­tus miniszter és az ermelandi püspök között érdekes levelezés folyik jelenleg, melynek sok hasonlatossága van azon diplomatiai jegyzék­váltásokkal, melyek meg­előzik a háborút. A püspök úr most egy pásztor­levelet intézett híveihez, melyben izgat az állam ellen. A püspök úr ő manifestuma azt mondja többek között, hogy az állam engedetlenségre csábít, midőn megtiltja a katolikusoknak, hogy kövessék püspökeik utasításait. A manifestum to­vábbá törvénysértéssel vádolja az államot, mivel ez nem akar meghajolni a csalhatlan pápa és a hierarchia követelményei előtt. Megjegyzésre méltó, hogy az ermelandi püspök a zsinaton a csalhatlanság leghatározottabb ellenfelei közé tar­tozott. Most persze egészen mást beszél az érde­mes főpap, megtagadván előbbi meggyőződését. A bajor miniszterválság eredmé­nyére fölötte kiváncsi a közvélemény. A kormány egyelőre kevés erélyt fejt ki az ultramontán izga­tásokkal szemben, így nagy megütközést szül, hogy több iskolában a vallástan k­or,,itatlanság mellett kardoskodó papok által adatik elő, s a kormány nem meri elmozdítani ezen egyéneket. Az ó-katholikusok, kik Bajorországban nagy szám­mal vannak, még nem vihették odáig, hogy külön templom adassék nekik. Egyszóval egy erélyes, valóban szabadelvű kormányra égető szükség van Bajorországban. Münchenből egyébiránt azt jelentik, hogy a miniszterválság kérdésének húzása halogatása átalánosan fölizgatja a közhangulatot. A képviselő­­kamra föloszlatására vonatkozó hírek legalább is igen koraiak. A párisi községválasztások alkal­mával, mint már jelentettük, nagy elégedetlenséget szült a Szajna-prefekt egyik önkényes intézkedése. A prefekt úr egészen önhatalmilag magyarázván az új községi törvényt, meghagyta, hogy a köz­ségi választásokban csak azon választók vehetnek részt, kik egy év óta saját bútorzattal ellátott la­kást bírnak. Párisban köztudomásúlag azonban a lakosság igen nagy része nem bír külön bútorral. A nőtelen munkások, kereskedelmi ügynökök, szol­gák, hivatalnokok, művészek, sőt tőkepénzesek nagy része, úgynevezett hotel garni­k­ban la­kik. Mindez egyének tehát a Szajna-prefekt ren­delete értelmében nem vehettek részt a községi választásokban. A nemzetgyűlés jobboldali pártja nagyon utánzásraméltónak találja a Szajna prefekt ezen önkényes intézkedését, és most arról van szó, hogy e párt az átalános szavazatjogot korlátozó törvényjavaslatot akar benyújtani. 1849 ben T­h­i­ers és Falloux urak részt vettek ily merényletben. Az 1849 iki, május 31-iki hírhedt törvény ugyanis szintén az átalános szavazatjog megszorítására volt hozva. Kiváncsiak vagyunk rá, váljon a franczia köztársaság elnökévé lett Thier­s helyeselni fogja-e most azt, a­mihez 1849-ben hozzá­járult. A „Temps“-ban következő sorokat olvassuk: Több kereskedelmi k­ánt el­vettünk Igvpsfikp.t7 me­rendelet készül, mely megtiltja az államhivatal­nokoknak, hogy tagjai legyenek a s­zab­a­dk­ő­­művesrendnek. Eszerint a reactió pártja ér­telmében dőlne el a miniszterválság. — Chaudordy grófot, mint a­ki szintén igen tevékeny részt vett a Napóleon bukása után meg­alakult franczia kormányban, e napokban hallgatta ki azon bizottság, mely a szeptemberi kormány sá­fárkodásának vizsgálatával van megbízva. Chaudordy arra fektet fősúlyt, hogy ő igye­­kezett a franczia hagyományos politika­ értelmé­ben megoldani a különböző nemzetközi kérdéseket. Terjedelmesen adja elő, hogy miként fáradozott ő egy coalitió létrehozásán Francziaország érdekében. Aiburio­^»»ionb azonnban két körülménynél fogva nem lett sikere, a­mely két körülmény amulyként nehezedett a német-franczia háború első napjától utolsó napjáig a külföld diplomatikai összekötteté­seire Francziaországgal.Az első körülmény az orosz porosz szövetség. Ezen szövetség létezése kétségen kívül van helyezve, daczára bizonyos politikai kö­rök hitegető állításainak az orosz kabinet állás­pontját illetőleg az 1870-ks háború első phási­­sában. Oroszország fennen proclamálta semlegessé­gét mindjárt kezdetben, hogy ez által pressiót gyakoroljon Ausztro-Hungáriára, mely talán haj­landó lett volna Francziaország mellett föllépni. A második megbénító körülmény, a­melyre Chauderdy reflectál, Anglia magatartása. Az angol kabinet attól tartván, hogy a háború oly óriási mérvet fog ölteni, hogy abba neki is bele kell elegyedni, már augusztus havában l­étrehozta a semleges hatalmak szövetségét, melybe Itáliát is belevonta. Francziaország lekötelezettjét, melynek kötelessége lett volna kardot rántani Francziaor­szág mellett. Más esetekben is Anglia túlságos óvatosan járt el. Közvetítései alkalmával soha se mert olyas­valamit tenni, a­mihez Oroszország nem járult. Ezen állapot a bécsi kabinetet absolut visz­­szahúzódásra kényszerítette. Chaudordynak mindenesetre fontos és érde­kes leleplezései több napot vettek igénybe s teljes mértékben kiérdemelték a vizsgáló bizottság igyelmét.­lyek némi csodálkozást fejeztek ki, hogy Né­metországgal még mindig nem lép­tünk consulátusi összeköttetésbe. Fölhozzák, hogy a béke még májusban jegyezte­tett alá, s hogy a két ország között a diplomatiai összeköttetés már egy hó óta van helyreállítva, holott a sokkal sürgősebb és szükségesebb con­­sulatusi összeköttetés még mindig nem történt meg. Kereskedelmünk, iparunk és tengerészetünk oly mélyen megsérült érdekei inkább mint valaha követelik konzuljaink buzgó közreműködését, főleg a német kikötőkben és kereskedelmi helyeken.­­ Úgy látszik tehát, hogy a „Temps“ és vele a fran­czia kereskedelmi házak nem tartoznak azon ok­talanok közé, kik meg akarnak szüntetni minden összeköttetést a barbár németekkel. Hallatszik egyébiránt, hogy a „Temps“ tulajdonosa, báró Er­­langer Emil, szeretné megkapni a német főkonzuli állomást Párisban. A háború előtt köztudomásúlag báró R­o­­­s­c­h i­­­d Alfonz volt észak-Németország főkonzula Párisban. A svájczi szövetségtanács még nem szolgál­tatta ki a Genfben elfogott Razonát, ki a com­mune alatt ezredes volt Párisban. A szövetségta­nács igen helyesen a franczia törvényszéktől azt követeli, hogy bizonyítsa be, miszerint Rozoua vett-e részt bűntettekben, például épületek felgyújtásában, a kezesek meggyilkolásában s a többi. Ha ez bebizonyíttatik, akkor Roz­oua ki fog szolgáltatni Francziaországnak. E­g­y a­­ Fe­­lixre vonatkozólag ugyancsak Génfből következő­ket írják a „Liberté“-nek: két hét előtt a genfi franczia konzul azon hírt vette, hogy Pyat Felix Chéme nevű kis helységben tartózkodik Pelle­­n­­­e­r úr lakásán, ki békebiró és dohányárus azon helységben. Midőn a rendőrség megjelent Pellinier lakásán, Pyatnak már csak hűlt helyét találta. Később hire hallatszott, hogy Pyat Petit-Lacon­­net nevű községben tartózkodik. A rendőrség ott is kereste, de az üldözött már előbb elillant. — _ _ / _^ K) n a J » V­­ounivo közelében elfogatott, és már át is adatott a katonai törvényszéknek. A franczia haditörvényszékekre vonatkozólag a „Journal Officiel“ következőleg ír: a haditörvényszékek elnapolása valószínűleg nem fog tovább tartani egy hétnél, miután a ké­sedelmet csak az alapos vizsgálat okozza. A kivá­lóbb foglyok perében számtalan tanút kell kihall­gatni. Új elfogatások késedelmezték a vizsgálatok folyamát. A vizsgálati fogság hosszabbítása csak kifolyása a helyzetnek, miután a vizsgáló bírók alapos munkát akarnak végezni, hogy elkerüljék a hibákat. Megfogható, hogy a közvélemény tü­­relmetlenkedik, ámde az igazságszolgáltatásnak el­ső kötelessége, hogy alapos és tiszta legyen nem pedig felületes. Az eddig közétett eljárás teszi egyedül lehetővé a részrehajlatlan, szigorú és tisz­ta igazságszolgáltatást. A „Siecle“ szerint a republikánus bal­oldal tegnapelőtt este tartott értekezletében visszautasította a fusiót a szélső­ballal. A walesi herczeg most Irhonban időz, és fogadtatása igen lelkesült. Távirati tudósítások szerint Dublin utczái koszorúk és virágokkal di­­szítvék. A bajor miniszterválságról a leg­újabban érkezett sürgönyök igen különös részle­teket hoznak. Állítólag az ultramontán párt fölül­kerekedett az udvarnál. A belügyminisztériumban a „Presse“ egyik müncheni sürgönye szerint egy A párisi lapokból. — Aug. 1. — Az új adókat a nemzetgyűlés a szünidők előtt hihetőleg nem szavazhatja meg, irja a „Fran­­gais“ A budget bizottság haladéktalanul megsza­vazta mindazon adókat, a melyek ellen semmi­­fogás nem tétetett s ez adók összeget 370 milli­óra megy ; a még hiányzó 120 millió a nyers­anya­gokra vetlettil, n­ldycknek Moch­öci ke­rezte a bi­­zottság és a kormány között még mindig teljesen eltérő nézetek uralkodnak, melyeket a kamara lenne hivatva eloszlatni. A pénzügyi nehézségek, fájdalom, nem hogy oszolnának, de perezenkint növekednek. A kormány nemcsak módot nem talált a deficit fedezésére, sőt újabb kiadásokon töri fejét, így Thiers csak nagy nehezen egyezett bele, hogy a leégett párisi emlék­épületek ismét halladéktalanul föl ne építtessenek s kijelentette, miszerint a hadsereg kérdésében a legcsekélyebb engedményeket sem teheti. Pedig nem kevesebbről van szó, mint 25 új gyalog 8 tüzér és egy lovas ezred fe­lállításáról van­nak kik kérdik, vájjon észszerű-e ily fitogtató készülődések által fölidézni Poroszország bizalmat­lanságát, mely különben is ürügyet keres, a meg­szállás minél hosszabbra nyújtására. Ez okból több jeles képviselő nem szeretne szünidőkre távozni a pénzügyi kérdés elintézése előtt. A nemzetgyűlés minden párt árnyalata érzi, hogy fel kell rázkódnia közönyösségéből: a bal­közép és a mérsékelt baloldal szorosabban igyek­szik egymáshoz fűzni a republikánus elemeket, anélkül hogy az erőszak embereit kebelébe venné. A jobboldal ugyanily irányban halad. A Réser­­voirs palotában gyakori összejövetelek tartatnak, melyekben nagy tevékenység és mérsékeltség ural­kodik. Szóval mindenki talpon van. A szelidebb intrigyák és toborzások napról napra növekednek s épen nem lepne meg bennünket, ha a nemzet­gyűlés közelebbi ülései különös érdekeltséget öl­­tenének. A párisi új mu­nicipális tanács a „Débats­ szerint jövő hétfőn hivatik össze nyolcz napi ülésezésre. A Szajna departement profetje mindenek előtt a pénzügyi helyzetet fogja a ta­nács elé terjeszteni s egyszermind a Páris városa által felveendő kölcsönösszeget szavaztatja meg vele. Az 1871 korosztályú ujonczok kér­dése legközelebb a kamara elé fog kerülni, nemzetgyűl­sen, "mely szerint az ezen korosztály alakítására vonatkozó előmunkálatok elhalasztandók és megvizsgálás végett egy bizottság elé utasítan­­dók; ez elfogadtatván, az illető bizottság most be­fejezte munkálatát s eme javaslatot terjesztette a kamara elé: 1) az 1871 ks korosztályú ifjak ideiglenesen családi tűzhelyeiknél hagyandók, 2) az ezen kor­osztályú tényleges szolgálatban álló katonák saját kérelmükre szabadságra bocsátandók, 3) e korosz­tályt illetőleg helyettesítés nem fordulhat elő, 4) azon departementokban, hol a megszállás követ­keztében a revideáló bizottság működését nem tel­jesíthette, a vizsgálatok e korosztály tényleges szolgálatra leendő szólitásakor eszközöltetnek, 5) a szolgálatidő e korosztálynál 1871. év jan. l-étől számittatik. A kihallgatások folynak irja a „Figa­ro“ Chanczy Ilek és Crémieux hétfőn reggel tették meg vallomásaikat a szeptemberi bizottság előtt. A tábornokot nagy érdekkel hallgatták végig a mint a loire-i hadjáratot és oly tűzzel beszélte el, mint a­hogy megcselekedte. Crémieux igen mulat­ságos volt. — Tudják önök, hogy lettem én republiká­nus ?. . Hát egy bérkocsi tett azzá. . — Hogyan egy bérkocsi ? vágott közbe rop­pant csodálkozással Saint Marc Girardin. — Igen, folytatá Crémieux, a­mikor megpil­lantottam egy szegény bérkocsit, melybe csak egy ló volt fogva, vonszolván egy monarchiát, így okoskodtam: már most igazán csak a köztársaság lehetséges egyedül.

Next