Ellenőr, 1871. szeptember (3. évfolyam, 339-363. szám)

1871-09-01 / 339. szám

rakásra, s a kormány, mintha szemet hunyna, nem tesz semmit. Mit várhatunk a minisztertől ? . . Megvallom én semmit, mert soha sem leszek barátja annak, hogy a közoktatással egyes ember foglalkozzék. Vájjon Eötvös terveinek átérzéséhez kell-e még vagy tíz év, vagy a tapasztalatok s új elvekhezi gyűjtésre ? ... Ha igen, akkor siülödünk ismét tovább s a jövőre is lesz oka Ballagi urnak jere­­miási siralmakra, ha nem s az uj elveket miha­mar meghalljuk a miniszter úrtól, várjon ezen uj tervezet fog e találni tetszésre , s nem marad-e a törvény s terv csak a papiron, mint Eötvösé ? Én nem várok csak úgy eredményt,­­ csak úgy látom megoldva a sok hasztalan vitákat, ha nem egyes emberre lesz bízva a számtalan s ége­tő reform, de nem is egy körülményeket s ügyve­zetést nem ismerő vagy a papság befolyása alatt álló consistoriumra, hanem egy központi ál­landó iskolai tanácsra, melynek jog­köre pusztán a nevelésügy s igazga­tás legyen. Ez szerény megjegyzésem a sok vitára, ad­dig is, mig szerkesztő úr megenged némi észre­vételeket tenni a népnevelés s középtanodákról, s különösen ezzel egy sorban Kun Pál ur czikkére is. Golenich Károly. — A pestmegyei iskolatanács teg­napi üléséről pótlólag megjegyezzük, hogy az ál­talunk közlött határozati javaslatok csekély módo­sításokkal elfogadtattak. Óhajtandó lenne, hogy a többi iskolatanácsok kövessék a pestmegyei tanács eljárását. Heves megyéből. — A 100 tagú küldöttség ülése aug. 28—29-én. — Az albizottságok, melyek javaslattétellel vol­tak megbízva, e napon terjesztették elő a teljes ülésben a megyerendezésre vonatkozó munkálatai­kat. E munkálatok közül a választó­kerületek fel­osztására, és a virilisek összeírására vonatkozót már ismertettük. A szolgabirói kerületek felosztását s a tiszt­viselő állások, a szolga személyzet rendezését tár­­gyazó munkálat elég terjedelmes és részletes. A megye az eddigi 4 járásra marad felosztva, mint tárna- tisza- gyöngyös- és mátra járás. A járás terjedelme némely községek áthelyezésével is egyikből a másikba ugyanaz, mint volt ezelőtt. Egynémely nagyon ujjitók haragját, mint Pest me­gyénél láttuk, ezzel mi is magunkra vonhatjuk. Ezek az urak azt hányják fel, hogy a­hány szék­hivatal, annyi különböző felosztás van, ami az ügy­menetelre nézve nagyon hátrányos. Igaz, úgy van, elismerjük. De hát ki ennek az oka ? a megye, a­mely természetes határokkal megszabott százados felosztásához ragaszkodik, vagy az adóhivatal, mely ezt nem respectálja, hanem egyik hivatalnoka ked­véért, ki épen Hevesen ütötte fel sátorfáját, te­remtett hevesi adókerületet? Bizony, bizony egé­szen papirosról s nem a gyakorlatból merítik tu­domásukat azon urak a megyék dolgairól. Vagy talán a katonai kerületi felosztáshoz alkalmazkod­junk, mely ismét egy alkalmas toborzó területet vett irányadóul ? Heves megye a 4 járás részére 4 főszolgabírót, és 8 szolgabirót tervez, még­pedig a tiszajárás részére 5-öt, a tárnának 3-at, gyöngyös és mátrá­­nak 2—2-őt. Tehát Heves is megtartotta a járások részére a főszolgabírákat. A theoretikusok ebben is megütköznek, mint ugyancsak Pest megyénél láttuk. Mert ők nem ismerik gyakorlatból a köz­­igazgatás természetét, hogy vannak egész járások­ra terjedő ügyek, melyek csak egy kéz által in­tézhetők czélszerűen, vannak több szolgabirói te­rületre terjedők, melyek intézése, ismét épen csak egy szolgabiró által eszközölhető. Erre ugyan a theoretikusok azt mondják, hogy ezen esetekre a szolgabíró épen úgy elvégzi a teendőt, mint a fő­szolgabíró. Persze az urak gyakorlatból nem tud­ják, hogy mennyi személyes, az ügymenetre ká­rosan ható kérdés fejlődik ki ilyenkor. Melyik szolgabíró intézze ? Ha kitüntetés, vagy tehet en­nek teljesítése melyik szolgabiró mellére érdemül, vagy vállára terhü­l­tétessék ? Hisz mind egyenlő ér­demben úgy mint hivatalkörében ? Az ilyen teendők kezdődnek a főszolgabíróknál, kiknek külön utasí­tás teszi kötelességükké az egész járást érdeklő egy­ ugyanazon ügy teljesítését. A beltisztviselőség áll: Alispán, 1 fő, 2 al­jegyző s­­ árvaszéki aljegyzőből, tiszti ügyész, főpénztárnok, alpénztárnokból, 2 főorvos, 3 szám­vevő, 2 mérnök, levéltárnok, három állatorvos, s a járásokra 5 járási orvosból. A fizetések elég mérsékelten vannak tervezve, de a kellő arány nincs megtartva. Az alispán fizetése 2000 forint 500 forint átiátalány, term, lakás. A főjegyzőé, kishelyettes­ alispán is 1300 forint 200 frt lakbér. Ugyan kérdjük, hol itt az arány ? Majdnem a látértékét sérti az embernek az ily érthetlen — - - ----——-—■ ugrás. Főügyész és főpénztárnok fizetése egyen­­kint szintén 1300 írt 200 frt lakbér. Hát ez meg már nem valóságos anomália ? Hát a főjegyző és főpénzárnok egy és ugyanazon hivatali kör ? úgy hiszszük még ez eddig voltam az országban. Nem kell a személyes érdeket oly igen előtérbe állí­tani, mert a személy múlandó, míg a hivatal ma­rad. Azon hitben vagyunk, hogy a nagygyűlés ezt illően fogja kiigazítani. Az ily minutiálisabb dol­gokban ne zavarjuk össze a kellő rendet, s ne adjunk tért arra, hogy a miniszter m­o,s­o­­­y g v­a igazíthasson majd rajta. Az árvaszék áll: 1 elnökből, 4 ülnökből, 1 jegyzőből, számvevőből, 1 közgyámból. Az árva­szék kültisztviselői a szolgabirák. Tehát nincse­nek külön árvaszéki szolgabirák. Ezt mi helyes­nek tartjuk. A szolgabirák számát ehez inkább szaporítani kell, hogy sem külön árvaszéki szolga­bírák rendeztessenek. úgy is annyiféle hivatalos személy szerepel egy megye területén, hogy az ügyes bajos ember feje megzavarodik, hogy hát kihez is kelljt­t fordulnia. A 100 tagú küldöttség ezzel befejezte mű­ködését, s munkálatát a szeptember 18-án tartandó gyűlés elé fogja terjeszteni. A munkálat kinyomat­va a bizottmányi tagok között széjjel osztatik ta­nulmányozás végett. A 100 tagú küldöttség ez ülésén, itt láttuk a megye minden részéről, irányadó férfiainkat. A magán­társalgás egyik legfőbb tárgya volt, a­mi most Egerben és vidékén valóságos rémhír — a bírói kinevezések tervezete. Kötelességünknek tartjuk a közvéleményt e tekintetben jelezni, nehogy az illető miniszter­ a bekövetkezhető botrányos dolgoknál majd azt mondhassa, hogy ő erről mit sem tudott. Biztos elbeszélések szerint az egri törvény­székhez elnöknek Vavrik Béla, jelenleg megyei tan­felügyelő, kir. ügyésznek, Oberknezevics Árpád volt smerlingi ügyész, jelenleg ez érdeméért nyug­díjas, vannak kijelölve. Csodáljuk, hogy Vavrik Béla Oberknezevicscsel kötötte össze magát, mert neki is tudnia kellene azt, hogy Oberknezevics azok sorába tartozik, kik csak a reactió fényko­rában mernek napfényre jönni. Biztos elbeszélés mondja, s ezt Bittó miniszter úr figyelmébe ajánljuk, hogy Horváth Döme, — nyíltan megnevezzük a miniszteri tanácsos urat — azt mondotta : e ki­nevezésekre nézve a minisztériumot adott sza­va köti. Előre kellett volna bocsátanunk, hogy az igazság kiszolgáltatása érdekében, ez állomá­sokra megyénk érdemekben gazdag, tapasztalt, első­rangú egyénei adták be folyamodványaikat, kik minden kifogáson kívül állanak — minden párt te­kintet nélkül. Ezek mellőzésével történik a fent emlí­tett adott szó szerinti kinevezés. Miért volt hát akkor a pályázat­hirdetés ? De most többet szólni nem akarunk, nehogy pressiót gyakorolni látszas­sunk, csak jelezzük itt, hogy e kinevezések ese­tére minden pártkülönbség nélkül remonstrátió ké­szül a kormányhoz. Jó lesz, ha a kormány tapo­­gatódzik, s az igazságszolgáltatás érdekében ideje korán segít az adott szón — a nagyobb rész mellőzésére. x. y. z. — Zólyom megyéből Írják lapunknak, hogy id. Plathy György ellenzéki képviselő-jelölt a kor­­ponai választó kerületben meglátogatta mindazon városokat s községeket, melyek őt küldöttségileg jelöltül felhívták volt. Zólyom városa, e kerület fő­pontja, Detva, Pelsőcz, Dobrona, Szászi, Rábaszék mezővárosok s a legtöbb kerületbeli község kivé­tel nélkül általános lelkesedéssel fogadták. Aug. 27-én Korponára rándult, s küldöttség kíséretében vonult be a városba, hol a közpiaczon a pártnak legalább 100—120 tisztességes polgárt számitó tagja várta, midőn azonban beszélni kezdett, a templom melletti utczából dobszó és nagy zsivaj mellett az utczai csőcselék élén néhány város­ta­nácsi tag rontott elő fütykösökkel és késekkel fegyverzetten. Orvoslást a zavargók ellen hiában kerestek a városi hatóságnál, miután a kapitány is a csőcselék élén találtatott. Az ellenzéki jelölt pártja nem felelt a kihívásra, hanem kivonult az elővárosba, s ott hallgatta meg jelöltjét. A városi főispán Plachy Lajos, kinek fia a jobboldali jelölt pártatlanságának szép jelét mutatná, ha e csendza­varás hivatalos iiscenirozását szigorú vizsgálat tár­gyává tenné. — A péter­vári „Birzsev, Vjedo­­mostyi“ közölve a londoni „Spectator" ama czikkét, mely a gasteini találkozásból osztrák-porosz szövetséget és combinált orosz ellenes politikát lát keleten felcsirázni — elismeri, hogy a Specta­tor sok tekintetben helyes nézeteket fejezett ki az osztrák és porosz kormány politikájának irányáról. Az orosz lap ez alkalommal inti Bismarck és Benst államkanczellárokat, miszerint vigyázzanak, hogy számításuk hibás ne legyen. Ők szemláto­mást oly eseményeket akarnak előidézni, melyek felett azután nehéz lesz uralkodni. A keleti kér­dést érinteni, annyit tesz, mint Oroszország ész­a testek törvényeit kutatja, s minden születések testek terményei, a születések törvényeit ismerni fogjuk, ha a testekét tudjuk.“ Ez volt a physio­­logok nézete eredetünkről, s ugyan­ez, az alap­bölcselők nézete történelmünkről. Mind­két rész le­hetőnek hitte, hogy a tünemények okához, s tör­vényeik kinyomozása által, a tünemények előre meghatározásához emelkedhetni. A physiolog azt állította, hogy „egyes testek ta­nlmányából, meg­állapítja­ a törvényeket, melyek a szülők egyesülését szabályozzák, s eként fölfedezi a nemek arányát, mert az arány azon egyesülések következménye.“ Az alapbölcselő épen úgy állítja, hogy „az egyes szellemek tanulmányából, megállapítja a törvénye­ket, melyek mozgalmaikat szabályozzák, s eként előre látja az emberi nem mozgalmát, mely nyil­ván, az egyesek mozgalmaiból van összejőve.“ E várakozásokat, a physiologok a nemek törvényeit az alapbölcselők a történelem törvényeit illetőleg, nagy eredménynyel vélték betölthetni. Ez ígéretek betöltésére azonban, az alapbölcselők semmit nem tettek, s a physiologok sem voltak szerencsésbek bár törekvésükben, az alapbölcselők által nem is­mert egy segéd­eszközzel, a közvetlen kísérleteket engedő bonettan által, támogatva voltak. A jelen kérdés megoldására mindazáltal, mindez rajtuk nem segített, s a physiologok alig ismernek egyetlen tényt, mely némi világot vetne a feladatra: váljon a fjszülöttek száma egyenlő, na­gyobb, vagy kisebb-e, a leányokénál ? Oly kérdések ezek, melyekre Aristotelestől napjainkig, a physiologok minden segélyforrásai felelni nem képesek. S még­is, ma már, egy most igen természetesnek látszó módszer alkalmazásá­val, egy igazság birtokában vagyunk, melyet ki­tűnő férfiak hosszú sorának egyesített tudománya föl nem fedezhetett; a kétnemű szülöttek számá­nak sorozása, e sorozásnak különböző évek, s tartományokra kiterjesztésének egyszerű eszköze által ugyanis, képesek vagyunk: minden zavaró esetleget elválasztani, s egy törvény létezését föl­fedezni, mely szerint kerek számokban kifejezve, rendszerint 20 leányra 21 fiú születése számítha­tó ; s bár a törvény hatálya, természetesen, foly­tonos eltéréseknek van alávetve, biztosan állíthat­juk, hogy maga a törvény oly hatalmas, miszerint nem ismerünk országot, melyben a fjszülöttek TÁRCZA. A társadalom szellemi törvényeiről.*) (A szellemi­ törvények : vagy erkölcsiek, vagy értel­miek. — A kettő egybehasonlitása, miként hat minde­nik az emberi társadalom haladására?­ Az előbbi fejezetben, úgy hiszem kiderítet­tem, hogy tudományunk jelen állapotában az alapbölcselmi módszer, nem mérkőzhetik a fela­dattal, melyet gyakran eléje tűznek , fölfedezni a törvényeket, melyeknek az emberi szellem tevé­kenysége, alárendelve van. S igy utalva vagyunk az egyetlen módszerre, mely fenmarad: — a szellemi tüneményeket, nem úgy mint a figyelő lelkében, hanem mint átalán az emberiség cselekvényében nyilvánul —vizsgálni. E két módszer közötti lénye­ges különbség, szembeötlő, további fejtegetése azon­ban az eszközöknek, melyek mindeniknek az igaz­ság kinyomozása czéljából, rendelkezésére állanak, tán nem lesz felesleges, s ehez egy tárgyat aka­rok választani, mely bár még teljesen nem értetik, jó példát szolgáltat, a szabályszerűségről, melylyel a természet nagy törvényei, a legösszeütközőbb körülmények közt is érvényesülnek. Az eset, melyre gondolok, az arány, mely a nem szerénti születéseket fentartja. Ha ez arány, bár­mely országban, csak egyetlen nemzedék alatt is jelentékenyen megzavartatnék, a társadalom igen komoly bonyolatokba sülyedne, s a nép bűneit kétségtelenül nagyon szaporítaná. Mindig gyaní­tották, hogy a nő és fi születések, átlag körülbe­­lől egyenlők, hanem a legújabb időkig senki nem mondhatta, hogy teljesen egyenlők, vagy ha egyen­lőtlenek, a felület mely oldalon lenne. Miután a születések, természetes előzetek, természetes kö­vetkezett , nyilvános volt, hogy a születések tör­vényének, ezen előzetekben, vagyis a nemek aránya okának, magukban a szülőkben kell lenni, így támadt a kérdés : várjon a nehézséget, élet­tani ismereteink által, nem-e felvilágosíthatjuk, mert világosnak látszott, hogy „miután az élettan száma, a nőneműeknél, egyetlen évben is, több ne lett volna. E törvény­ fontossága, s szép szabályszerű­sége mellett, sajnálnunk kell, hogy ez még csak tapasztalati (empiricus) igazság, s a hatályát esz­­közlő természeti tüneményekkel, még egybekötte­tésbe nem hozathatott. Ez azonban jelen czélom­­hoz: alárendelt. Én csak jelezni kívántam a mód­szert , mely által a fölfedezés megnyeretett. Ez ugyanis, nyilván azzal hasonnemű, melylyel vélel­mem szerint, az emberi szellem tevékenységének kinyomoztatni kellene, míg az előbbi, nem sike­rült módszer, az alapbölcselőkéhez hasonnemű. Mind­addig, mig a physiologok, egyes kisérletek­­kel akarták a nemek arányát megállapítani, sem­mit el nem értek. Mihelyt azonban, az egyes ki­­sérletekbe belefáradva, észleleteket kezdtek gyűj­teni, melyek kevésbé tüzetesek, de átfoglalóbbak voltak : ekkor társult fel először tekintetünk elött azon nagy természeti törvény, melyet századokig hasztalan kerestünk. S mind­addig, mig az emberi szellem, az alapbölcselők szűkkeblű, s korlátozott módszerével vizsgáltatik ; minden okunk van félni, hogy a mozgalmait szabályzó törvények, ismeret­lenek maradnak. Ha tehát valami, valóban jelen­tékenyt akarunk elérni, a tapasztalás és értelem által elégtelennek bizonyított, ama régi terveket mellőznünk kell, s helyükbe, a tények öszvefog­­laló áttekintését felállítani, hogy a rendellenességeket miután soha el nem szigetelhetjük, mert kísérlet lehetlen — kiválaszthassuk. E bevezetésben, az előnézetek világossá té­tele iránti óhajtásom: az egyetlen mentség e ki­térésért. Nem erősíti ugyan bizonyításomat, de fejtegetése mégis hasznos, s az olvasót a javaslati módszer értékének megítélésére képesíti. Azt kell még vizsgálnunk, hogy e módszer alkalmazásával, a szellemi haladás törvényei miként fedeztethetnek fel legkönnyebben. s ha először is azt kérdjük, mi e haladás ? a felelet igen egyszerű: kétféle, erkölcsi és értel­mi, melyekből az első kötelmeinkre, a második tudományunkra vonatkozik. Ez osztályozás gyakran létezik, s majd mindenki előtt ismeretes. S a­mennyiben a történelem, az események előadása: nem­ szenved kétséget, hogy ez o­sztályozás telje­sen helyes. Egy nép haladása sem valódi: ha egy részről haladó képességeihez, növekedő bűnök szegődnek; vagy másrészről, bár erényesebb, de egyszersmind tudatlanabb. E kettős haladás, az erkölcsi és értelmi, maga a polgárisultság fogal­mához — lényeges, és az egész szellemi ha­ladást magában foglalja. Hogy kötelmeinket telje­síteni akarjuk , az az erkölcsi rész, hogy tudjuk, miként teljesítsük azt, az az értelmi rész. Mennél szorosabban egybekötött e két rész, annál nagyobb hatályuk összhangja; s mennél tüzetesebbek a czélnak megfelelő e­szkö­zök , annál teljesebben belőttjük értünk rendelte­tését; s az emberiség további haladása annál in­kább megalapittatik. Azon fontos kérdés támad mármost: f e két elem melyike fontosabb e szellemi haladásra ? mi­után maga a haladás, egyesült tevékenysé­gének eredménye : szükséges megállapítani, melyi­ke a kettőnek erős a hatálya , hogy a gyengébb elemet az erősbnek alárendelhessük. Ha a polgáro­­sultság haladása, s az emberiség egyetemes sze­rencséje inkább az erkölcsi érzülettől, mint az ér­telem tudásától függ, amikora társadalom haladá­sát, természetesen azon érzülettől mérjük , míg más részről ha az kiválóan a tudománytól függ, mértékül az értelmi tevékenység foka és sikerét kel vennünk. Mihelyest ismerjük e két erő alkat­részeinek egymáshozi viszonylatát, azokat vizsgá­lódásunk közönséges terve szerint fogjuk kezelni, vágyig, elfogadjuk, hogy együttes tényezésük, a hatályosabb rész törvényeinek van alárendelve, s annak fényezése viszont, a gyengébb rész aláren­delt törvényei által, alkalmilag zavartatik. Midőn e vizsgálódásba bocsátkozunk, azon könnyelmű és hanyag szokásból eredő előzetes ne­hézségbe ütközünk, mely szerint a legnagyobb tü­­zetességet és biztosságot igénylő tárgyakra, a köz­élet nyelvezete alkalmaztatik. Az erkölcsi és ér­telmi haladás kifejezése ugyan­is: — egy igen komoly tévedést okozhat , közhasználat szerint nevezetesen, azon képletet adja , hogy előhaladott polgárisultságban, az emberek erkölcsi és értelmi képessége természettel élesebb és megbízhatóbb — mint azelőtt volt. — Bár azonban ez eset le­hető — még soha be nem bizonyíttatott. — Az agy átlagos képessége — még ismeretlen termé­szeti okokból — nagy időközökben, lassanként növekedhetett, s az agy utján ható szellem — (Folyt. köv.) *­ Mutatvány Buckle Heinrich Tamás „A polgárisodás történelme Angliában“ cz. művének Tokaji Nagy Lajos ál­tal eszközlölt fordításából. szes jovojkuv^ ------- .angba borítani az összes gyuanyagot, mely Ausztria és Törökországban fel van halmozva, s Oroszország nem lesz felelős, ha ekkor az utolsó döntő szó nem fogja többé illetni a kétszínű és önző politikusokat, kik nem a kel­lő időben az európai politika legfájdalmasabb se­bét szaggatták fel.* — A pétervári „Golosz" szerint a béke Eu­rópában attól függ, talál-e Francziaország , mely boszut forral, szövetségeseket vagy nem. Vilmos császárnak Gasteinba való utazásával eredetileg nem voltak ugyan politikai czélok összekötve, de ennek daczára nem lehet állítani, hogy ott oly kérdések meg nem pendittettek volna, melyek a nemzetek sorsát érintik. Ausztria és Franciaor­szág Poroszország adósai Szadova és Szedanért. Ezt jól tudja az ifju Germánia rokkant császárja s azért utazott Ausztriába, hogy ott megszilárdítsa a legutób­bi győzelmek által szerzett fe­lek birtoklását. * » Áttérve Ausztria belügyeire, a „Golosz„ igy szól „Ausztria régóta szenved ügyes államférfiak hiányában, kik képesek lennének a birodalom érdekeit helyesen fölfogni s a népek szükségeinek eleget tenni.. Kaunitzok és Metternich féle nagyságok Ausz­triának sokba kerültek, Beustról nem is szóltunk. Ausztria nem nemzeti állami egység, hanem külön egymással ellentétben álló, a birodalom czél­­jai iránt közönyös politikai egyesekből képezett nemzetközi zagyvalék, s a dualistikus rendszer egyesítés helyett, bomlásra vezet. A német úgy nevezett alkotm­ányos párt jaj­gat, hogy a német miveltség utolsó sugára Ausz­tria láthatáráról készül letűnni, s hogy helyét a szláv barbárság és tudatlanság komor sötét éje el­foglalni fogja. De mit tett ezen nagyszájú párt Ausztria javára, mig a hatalom gyeplőjét kezében tartotta ? Feltétlen képtelensége bebizonyult tény, s ő oka mindazon csapásoknak, melyek Ausztriát Olasz és Németországban sújtották. Az osztrák németek szemére lobbantják Ho­­henwarth grófnak, hogy megsértette az alkotmányt, s ugyanazon időben ők felségárulók, kaczérsze­­meket vetvén külhoni testvéreik birodalmi állásá­ra, s üdvözölvén a német császárt osztrák földön mint üdvözítőjüket azon reményben, hogy a ga­steni találkozás vissza­adja nekik azon uralmat, a melyhez méltatlanokká váltak. Az osztrák németek rosz hazafiak s még ro­­szabb politikusok.* — A triesti „II Cittadino“ saját távirati sür­gönye szerint A­l­b­a­n­ S­c­u t­a r­i b­ó 1 aug. hó 28- áról jelenti, hogy Ismael basa az összes gyanús egyéneket lefegyverezte. Ott (t. i. Scutariban) a hegyeken teljes nyugalom uralkodik. Külföldi szemle. Pest aug. 31. Említettük már röviden, hogy a bajor cul­­tusminiszter rendkívül fontos okmányt inté­zett a müncheni érsekhez, ki társaival együtt a placetum eltörlésére szób­ta föl a kormányt. A mi­­niszte.i ben határozottan hangsúlyozza válaszában, hogy ez nem fog megtörténni. Az állam s az egy­ház közötti érdekazonos«­" — mondja a miniszter — megszűnt ama pillanatban, mely-en az egyházi tekintélyek a világi hatóságokat és törvényeket becsmérelni, s az állam fölé emelkedni iparkodtak. E pillanattól kezdve az állam önmaga köteles ma­gát védeni. Az állam annyival inkább köteles erre mivel nem csupán katholikusok, hanem más hitüek fölött is kormányoz, s igy nincs joga magát a val­lási kérdésekben az egyháznak alávetni. Szükség esetén — mondja a miniszteri irat vége — a kor­mány oly intézkedéseket is teend, melyek a polgári jogok függetlenségét az egyházi kényszertől bizto­sítják. Az új bajor kormány tehát várakozás ellenére határozott szabadelvű irányban lépett föl. Az által hogy államveszélyesnek nyilvánította a csal­­atlansági dogmát, fölégetett maga mögött minden hidat, és elmaradhatlanná tette az állam s az egy­ház közötti harcz kitörését. Erély és határozottság mellett nem lehet kétes, melyik részre fog eldőlni a győzelem. A Németorsz­ághoz csatolt Elsas­s­­ban is meggyűlt az ultramontánok baja. A po­rosz kormány ugyanis elhatározta, hogy a feleke­zetekre való tekintet nélkül fogja ezentúl gyako­roltatni az iskolai felügyeletet. A­mily elégtételt fognak érezni e rendszabály folytán a klerikálisok ellenségei, és oly mértékben vonandja magára a kormány az ultramontán párt gyűlöletét. A „Reich­s­­correspondenz“ egyébiránt szerencsét kíván Bis­marck hgnek ezen erélye miatt. A bajor országgyűlés szeptember 20-dikán fog összejönni, az augsburgi lap értesü­lése szerint. B­e­r­l­i­n­b­ő­l sürgö­nyzik, hogy a szövet­ségi tanács valószínűleg szeptember közepén jö össze. F­r­a­n­c­­­i­a­o­rszá­g­b­a­n, illetőleg a nem­zetgyűlésben ismét higgadtabban folynak a dol­gok, és a kormányválság megint elmaradt. A többség, főleg a szélső­jobb egészen komolyan gondolt Thiers megbuktatására, de e reaktioneres fractió nem érhette el czélját bármi közel állott is hozzá. Orleanisták és legitimisták, mint most bebizonyult, nem bírnak megegyezni. Thiers, ki értesülve volt a jobboldal titkos terveiről, fölis­merte, hogy csak azon feltétel mellett ural­­kodhatik tovább, ha a Rivet-féle indítvány el­fogadása által bizalmi szavazat nyújtatik neki. így került ezen indítványhoz Dufaure módosítása, mely legújabb sürgönyök szerint az illető bizottság által elfogadtatott. Most már kétségtelen, hogy a ház nagy többséggel teendi magáévá Rivet indít­ványát Dufaure módosításával. És ezáltal Thiers győztesként fog kikerülni e küzdelemből. Mennyi időre ? azt csak az egek tudják. Ismert dolog, hogy a svájezi köztársa­­ságnak tetemes költségébe került azon franczia hadsereg élelmezése, mely Bourbaki tábornok sze­rencsétlen hadjárata folytán svájezi területre szo­rult és ott internáltatott. A költségek legcsekélyebb számítás szerint 11 millió frankot tesznek. Francziaország megígérte ezen összegnek azonnali visszafizetését, mire a Svajcz elhatározta valameny­­nyi ágyú és egyéb fegyver kiszolgáltatását. Ez épen most megy végbe. A svájczi területre szo­rult lovakból 8000 darabot hasonlólag visszaszol­gáltatott a szövetséges kormány Francziaország­­nak, a ■ a a többi ló Svájczban adatott el. Bourbaki hadipénztárában a szövetségtanács 2 millió frankot talált, míg az eladott lovak ára egy millió frankra rúgott. A franczia pénzügyér pedig időközönként két millió frankot fizetvén le, kitűnik, hogy Francziaország még 3 millió frank­kal tartozik Svájcznak. A sok oldalról igénybe vett franczia állami pénztár állapotánál fogva nem könnyű lesz a franczia pénzügyőrnek egyhamar lefizetni a még hátralevő 6 milliót. Páriából sürgönyzik, hogy tegnap fizette le a franczia kormány a német megbízottaknak a hadi­­kárpótlás harmadik fél milliárdjának utolsó részletét. Eszerint Francziaország 1500 millió frankot fizetett már le a hadisarc­ból. A franczia hadügyminisztérium nagy tevékenységet fejt ki egyes pontok megerő­­dítése körül. Páris déli részén, a ch a­till­o­ni magaslatokon tetemes erődítmények fognak emel­tetni. Renne­s város közelében erődített tábor számára keres alkalmas helyet a táborkar. Bo­ur­ges és Nevers városok pedig elsőrangú kato­nai helyekké fognak átalakíttatni. Az olasz király az Alabama-ügyben S­c­­­o­p­­­s gróf és senatort nevezte ki bíróvá a maga részéről. Mont­pens­­er herczeg a „Pulitica“ czímű madridi laphoz levelet intézett, melyben csodálko­zását fejezi ki, hogy tőle tanúskodást követelnek a Prim féle gyilkossági perben. Ő késznek nyilat­­kozik tanúságot tenni, ha az illetékes spanyol ha­tóság Francziaországb­an hallgatja ki, hol beteg gyermeke miatt tartózkodnia kell. A párisi lapokból, — Aug. 28. — Párisban új­a­b­b k­é­p­v­i­s­e­l­ő-v­á­l­a­s­z­tásra készülnek közelebbről, Cissey­ek ugyanis, ki mind a fővárosban, mind Ille-et-Vilaine departe­­mentben megválasztatott, ez utóbbit fogadta el, a törvény pedig rendeli, hogy a megürült helyek negyven nap alatt betöltessenek. A befogatások a fővárosban foly­vást tartanak, így a közelebbi napokban a 17. városrészben számos felkelő nemzetőr ejtetett fog­lyul, továbbá tegnap este szintén többen fogattak el a Cychy boulevardon. A vidékről ugyanily hí­rek érkeznek. 4. vosgesi iparosok tegnap küldöttsé­gileg tisztelegtek a keresk. miniszternél, köztök Claude, Jules Ferry és Ravinel vosgesi képvise­lőkkel, tudatván vele, hogy köztök és az elsassi iparosok között egyezmény jött létre a következő alapokon: az elsassi áruczikkek Francziaországba leendő behozatali vámjának s a behozandó ter­mékek mennyiségének alábbszállítása. A m­iniszter kérdeztetvén ezután, miképen szándékozik megoldani a kormány az elsassi kér­dést, választ nem adhatott, minthogy Rémusat és Amim épen most értekeznek e tárgyban. A nemzetgyűlés feloszlatását czél­­zó törekvések napról napra számosabb támoga­tókra találnak , így Párisban a Bien Public, a L’Avenir National, La Nation Souveraine, La Si­­écle lapok harczolnak ez értelemben, a vidéki la­pok pedig tulnyomó nagy részben ez eszme mel­lett izgatnak. Faidherbe lemondott a képvise­lőségről s erre vonatkozólag a Siécleben i­s , miszernt ő nem pártolja a nemzetőrség feloszlatását, továbbá azt veszi észre, hogy a nemzetgyűlés oly hatalma igyekszik magának tulajdonítani, a­melyre felha­talmazást nem kapott. Razoua kiadásának kérdésében Genf canton hatósága kijelentette, hogy ha a fran­czia hatóságtól f. hó 29-éig a kiadási követelést igazoló okmányok nem érkeznek, ő a felkelő fö­­nököt szabadon bocsátja. A tengerészeti reformot az illető szakminiszter azon nagyszerű ténynyel szándéko­zik megkezdeni, hogy miután a tengerésztisztek fize­tése tetemesen alább szállíttatott, a nagy gálát, mint demokratikus kormány alatt nem illőt és ha­szontalant, eltörli, sőt az egyenruha megszüntetése is szóba került. Az algíri zsidóság honfiúsítási kérdésének megvizsgálására egy külön bizottság küldetett ki, mely most eme a javaslatot terjesztette elő : 1) a toursi delegált kormány 1870 okt. 24 -i rendelete, mely (Crémieux buzgólkodására) az al­gíri zsidóságot franczia polgárokul deklarálta, eltö­röltetik, 2) az ottani izraeliták azonban ebbeli aka­ratuk egyszerű nyilvánítására egyéni helyzetüket illetőleg a franczia polg. törvények védelme alatt maradhatnak, 3) e nyilvánítás 1872 márcz 1-je előtt teendő az illető által személyesen azon mai­­re előtt, a kinek fenhatósága alá tartozik. A nyi­latkozónak legalább 21 évesnek kell lenni s az il­lető departementban való születését okmányokkal kellően igazolni, 4) az algíri izraeliták 1872 márcz­­­éig franczia polg.­jogokat követelhetnek, 5) elő­­leges kérvényüket az illető departement profetjéhez kell intézniük, ki előéletükről és erkölcsi magavi­­seletökről illő puhatolózás után bizonyítványt állit ki , azt a kérvénynyel együtt az algíri főkormány­zóhoz juttatja, ki a fölött a tanácsban határoz, 6) a departementális tanácsok megválasztásáig s a kormánytanács megalakulásáig a prófetek és a fő­­kormányzó személyesen határozhatnak. A vasár- és ünnep napokop­­ a j­ó munkát megszüntette a közmunka miniszter, a császárság alatt ugyanis, ha csak az időjárás nem gátolta, bár­mely nagy ünnepen javában folyt az építkezés a városok és falvakban, valamint a szán­tás-vetés a mezőkön legalább délutáni két óra tá­jik ; most azonban a prófetek és ezek utján a mai­­rek szigorú rendeletet kaptak e szokás beszünte­tésére. A franczia köztársaság elnöke. Egy kommunitásnak sincs joga azt kívánni egy másiktól, hogy ez magát alkotmányos kísérle­tek tárgyául engedje felhasználni, bármily érdeke­sek legyenek is különben e kísérletek s azért nem lehet sajnálnunk, írja a P. Mall-Gazette 26-káról, hogy Thiers jövő hatalmának a nemzetgyűlés elé terjesztett definitiója a lehető legcsekélyebb érde­keltséget keltötte. Ez intézkedés lényegesen ideig­lenes jelleggel bir. A franczia köztársaság elnöke, kinek hatalma csak bizonyos időre terjed s alatta neki felelős, miniszterek állanak, eme karakteristikákat illetőleg nem más mint az Egyesült­ Államok elnöke; oly el­nök azonban, ki meghallgattathatja magát bármi­kor a nemzetgyűlésben,­olyan helyzetbe jutott, a­melyet rendes körülmények között fentartani nem képes s bármely pillanatban elveszthet. Ez állítá­sunkat igen könnyen bebizonyíthatjuk. Te­gyük fel például, hogy Bladstope az ír államegyház eltörlése felett folyt vita közepette és épen oly vitatkozás után, melyben ő maga is részt vett, egyszerre csak többséget látott volna magával szemben ! Kétségtelenül kötelességének ismerte vol­na azonnal lelépni, s Disraeli foglalta volna el helyét. A legnagyobb engedékenységet, melyet a nemzetgyűlés szavazata iránt feltüntethet, pusztán csak a miniszterek elbocsátása által nyilváníthatja, ennélfogva vagy meg kell tartani kabinetjét, a­mely esetben balgaság lenne valami különbséget találnunk az ő kormánya és azon rendszer között, a­melyet Napoleon Lajos államcsinyje követett; vagy pedig a­ leggyöngébb és a legcsekélyebb hi­telt érdemlő kormány élén maradna, a­minőt a vi­­lág valaha látott s melyben a miniszterek oly el­veknek szereznének érvényt, a melyeket az állam­fő határozottan és lelkéből visszautasít. Az ily rendszer rövid időn össze fogna omlani, ha a nem­zetgyűlés a rendes törvényhozások higgadságát és jel­legét öltené ismét magára. Thiers ép oly hatalmas szónok, mint Gladstone s minden alkalommal még emennél is inkább ipar­kodik személyesen részt vegyni a különböző viták­ban. A franczia nemzetgyűlés előtt is feküsznek kérdések, melyek még nagyobb gyakorlati jelen­­tésű­ek, mint az ír államegyház kérdése, vagy az ír földbirtok ügye, és némelyik véghetetlen­ül sür­gősebb is. A katasztrófa teh­át, melynek a nemzet­gyűlés elé terjesztett új intézkedés világosan ajtót nyit, beállhat bármely pillan­tban mindaddig, míg függetlenül a neveltetéstől a képessége is meg­bízhatóságában,­ gyarapodható­tt. A természet törvényekkel ismeretlenségünk mindazonáltal még oly nagy, s a jellem, vérmér­­sék, s más személyes sajátságok öröklése körülmé­nyei felöl, oly homályban vagyunk, hogy a jelzett haladást igen kétségesnek kell tartanunk. A tudo­mányunk jelen állapotában, az emberek erkölcsi és értelmi képességeinek átlagos javulását biztos­nak el nem fogadhatjuk, s annak állítására sem­ bírunk döntő alappal, hog­y e képességeknek, Európa legpolgárisultabb része gyermekénél na­gyobbnak kellene lenni, mint a barbár tartomá­nyok legvadabb része szülötténél. Bár minő legyen tehát az emberiség erköl­csi és értelmi haladása, bizonyos,hogy ez nem le­het a természetes képességek haladása, hanem csak — úgy mondva — kényelmi haladás, vagy­is a körülmények javulása, melyek közt, a szü­letés u­tán a képesség hatálya fejlődik. S ebben fekszik az egész ügy eldöntése. A haladás nem bel­erők, hanem kül kiválóságok és előnyök haladása. Egy polgári suk országban született gyermek — mint ilyen — egy barbár gyermeket túl nem ha­­lad, s a különbség, a két gyermek tényei közt — a­mennyire tudjuk — egyedül kül­körülmények nyomása által idéztetik elő; ez alatt értem a kép­­zelmet, a tudományt, a környezet érülközéseit, szó­val a gyermekekeit tápláló egész szellemi légkört. Nyilvános e szerint, hogy az emberiség er­kölcsi és szellemi magatartása, a korukban uralgó erkölcsi és szellemi fogalmak által vezettetik. Ter­mészetes, hogy azon állapotnak, némelyek fölébe emelkednek, némelyek megette maradnak. Ezek azonban aránylag kevés kivételt képeznek ; a több­ség sem jóban sem részban ki nem válik, szük­ségkép mindig középszerű marad, sem nagyon ostoba, sem szerfelett okos, sem nagyon erényes vagy bűnös, hanem békés és tisztességes közép­szerűségükben, lanyhán nehézség nélkül elfogad­ják, a folyó napi véleményeket, semmit nem vizs­gálnak, megütközést bámulatot nem keltenek, s épen csak egyesítő színvonalon maradnak kortár­­saikkal, mennyiben országuk s koruk erkölcsi szabályaihoz, s szellemi műveltségéhez, zajtalanul alkalmazkodnak.

Next