Ellenőr, 1871. szeptember (3. évfolyam, 339-363. szám)
1871-09-01 / 339. szám
rakásra, s a kormány, mintha szemet hunyna, nem tesz semmit. Mit várhatunk a minisztertől ? . . Megvallom én semmit, mert soha sem leszek barátja annak, hogy a közoktatással egyes ember foglalkozzék. Vájjon Eötvös terveinek átérzéséhez kell-e még vagy tíz év, vagy a tapasztalatok s új elvekhezi gyűjtésre ? ... Ha igen, akkor siülödünk ismét tovább s a jövőre is lesz oka Ballagi urnak jeremiási siralmakra, ha nem s az uj elveket mihamar meghalljuk a miniszter úrtól, várjon ezen uj tervezet fog e találni tetszésre , s nem marad-e a törvény s terv csak a papiron, mint Eötvösé ? Én nem várok csak úgy eredményt, csak úgy látom megoldva a sok hasztalan vitákat, ha nem egyes emberre lesz bízva a számtalan s égető reform, de nem is egy körülményeket s ügyvezetést nem ismerő vagy a papság befolyása alatt álló consistoriumra, hanem egy központi állandó iskolai tanácsra, melynek jogköre pusztán a nevelésügy s igazgatás legyen. Ez szerény megjegyzésem a sok vitára, addig is, mig szerkesztő úr megenged némi észrevételeket tenni a népnevelés s középtanodákról, s különösen ezzel egy sorban Kun Pál ur czikkére is. Golenich Károly. — A pestmegyei iskolatanács tegnapi üléséről pótlólag megjegyezzük, hogy az általunk közlött határozati javaslatok csekély módosításokkal elfogadtattak. Óhajtandó lenne, hogy a többi iskolatanácsok kövessék a pestmegyei tanács eljárását. Heves megyéből. — A 100 tagú küldöttség ülése aug. 28—29-én. — Az albizottságok, melyek javaslattétellel voltak megbízva, e napon terjesztették elő a teljes ülésben a megyerendezésre vonatkozó munkálataikat. E munkálatok közül a választókerületek felosztására, és a virilisek összeírására vonatkozót már ismertettük. A szolgabirói kerületek felosztását s a tisztviselő állások, a szolga személyzet rendezését tárgyazó munkálat elég terjedelmes és részletes. A megye az eddigi 4 járásra marad felosztva, mint tárna- tisza- gyöngyös- és mátra járás. A járás terjedelme némely községek áthelyezésével is egyikből a másikba ugyanaz, mint volt ezelőtt. Egynémely nagyon ujjitók haragját, mint Pest megyénél láttuk, ezzel mi is magunkra vonhatjuk. Ezek az urak azt hányják fel, hogy ahány székhivatal, annyi különböző felosztás van, ami az ügymenetelre nézve nagyon hátrányos. Igaz, úgy van, elismerjük. De hát ki ennek az oka ? a megye, amely természetes határokkal megszabott százados felosztásához ragaszkodik, vagy az adóhivatal, mely ezt nem respectálja, hanem egyik hivatalnoka kedvéért, ki épen Hevesen ütötte fel sátorfáját, teremtett hevesi adókerületet? Bizony, bizony egészen papirosról s nem a gyakorlatból merítik tudomásukat azon urak a megyék dolgairól. Vagy talán a katonai kerületi felosztáshoz alkalmazkodjunk, mely ismét egy alkalmas toborzó területet vett irányadóul ? Heves megye a 4 járás részére 4 főszolgabírót, és 8 szolgabirót tervez, mégpedig a tiszajárás részére 5-öt, a tárnának 3-at, gyöngyös és mátrának 2—2-őt. Tehát Heves is megtartotta a járások részére a főszolgabírákat. A theoretikusok ebben is megütköznek, mint ugyancsak Pest megyénél láttuk. Mert ők nem ismerik gyakorlatból a közigazgatás természetét, hogy vannak egész járásokra terjedő ügyek, melyek csak egy kéz által intézhetők czélszerűen, vannak több szolgabirói területre terjedők, melyek intézése, ismét épen csak egy szolgabiró által eszközölhető. Erre ugyan a theoretikusok azt mondják, hogy ezen esetekre a szolgabíró épen úgy elvégzi a teendőt, mint a főszolgabíró. Persze az urak gyakorlatból nem tudják, hogy mennyi személyes, az ügymenetre károsan ható kérdés fejlődik ki ilyenkor. Melyik szolgabíró intézze ? Ha kitüntetés, vagy tehet ennek teljesítése melyik szolgabiró mellére érdemül, vagy vállára terhültétessék ? Hisz mind egyenlő érdemben úgy mint hivatalkörében ? Az ilyen teendők kezdődnek a főszolgabíróknál, kiknek külön utasítás teszi kötelességükké az egész járást érdeklő egy ugyanazon ügy teljesítését. A beltisztviselőség áll: Alispán, 1 fő, 2 aljegyző s árvaszéki aljegyzőből, tiszti ügyész, főpénztárnok, alpénztárnokból, 2 főorvos, 3 számvevő, 2 mérnök, levéltárnok, három állatorvos, s a járásokra 5 járási orvosból. A fizetések elég mérsékelten vannak tervezve, de a kellő arány nincs megtartva. Az alispán fizetése 2000 forint 500 forint átiátalány, term, lakás. A főjegyzőé, kishelyettes alispán is 1300 forint 200 frt lakbér. Ugyan kérdjük, hol itt az arány ? Majdnem a látértékét sérti az embernek az ily érthetlen — - - ----——-—■ ugrás. Főügyész és főpénztárnok fizetése egyenkint szintén 1300 írt 200 frt lakbér. Hát ez meg már nem valóságos anomália ? Hát a főjegyző és főpénzárnok egy és ugyanazon hivatali kör ? úgy hiszszük még ez eddig voltam az országban. Nem kell a személyes érdeket oly igen előtérbe állítani, mert a személy múlandó, míg a hivatal marad. Azon hitben vagyunk, hogy a nagygyűlés ezt illően fogja kiigazítani. Az ily minutiálisabb dolgokban ne zavarjuk össze a kellő rendet, s ne adjunk tért arra, hogy a miniszter mo,soy g va igazíthasson majd rajta. Az árvaszék áll: 1 elnökből, 4 ülnökből, 1 jegyzőből, számvevőből, 1 közgyámból. Az árvaszék kültisztviselői a szolgabirák. Tehát nincsenek külön árvaszéki szolgabirák. Ezt mi helyesnek tartjuk. A szolgabirák számát ehez inkább szaporítani kell, hogy sem külön árvaszéki szolgabírák rendeztessenek. úgy is annyiféle hivatalos személy szerepel egy megye területén, hogy az ügyes bajos ember feje megzavarodik, hogy hát kihez is kelljtt fordulnia. A 100 tagú küldöttség ezzel befejezte működését, s munkálatát a szeptember 18-án tartandó gyűlés elé fogja terjeszteni. A munkálat kinyomatva a bizottmányi tagok között széjjel osztatik tanulmányozás végett. A 100 tagú küldöttség ez ülésén, itt láttuk a megye minden részéről, irányadó férfiainkat. A magántársalgás egyik legfőbb tárgya volt, ami most Egerben és vidékén valóságos rémhír — a bírói kinevezések tervezete. Kötelességünknek tartjuk a közvéleményt e tekintetben jelezni, nehogy az illető miniszter a bekövetkezhető botrányos dolgoknál majd azt mondhassa, hogy ő erről mit sem tudott. Biztos elbeszélések szerint az egri törvényszékhez elnöknek Vavrik Béla, jelenleg megyei tanfelügyelő, kir. ügyésznek, Oberknezevics Árpád volt smerlingi ügyész, jelenleg ez érdeméért nyugdíjas, vannak kijelölve. Csodáljuk, hogy Vavrik Béla Oberknezevicscsel kötötte össze magát, mert neki is tudnia kellene azt, hogy Oberknezevics azok sorába tartozik, kik csak a reactió fénykorában mernek napfényre jönni. Biztos elbeszélés mondja, s ezt Bittó miniszter úr figyelmébe ajánljuk, hogy Horváth Döme, — nyíltan megnevezzük a miniszteri tanácsos urat — azt mondotta : e kinevezésekre nézve a minisztériumot adott szava köti. Előre kellett volna bocsátanunk, hogy az igazság kiszolgáltatása érdekében, ez állomásokra megyénk érdemekben gazdag, tapasztalt, elsőrangú egyénei adták be folyamodványaikat, kik minden kifogáson kívül állanak — minden párt tekintet nélkül. Ezek mellőzésével történik a fent említett adott szó szerinti kinevezés. Miért volt hát akkor a pályázathirdetés ? De most többet szólni nem akarunk, nehogy pressiót gyakorolni látszassunk, csak jelezzük itt, hogy e kinevezések esetére minden pártkülönbség nélkül remonstrátió készül a kormányhoz. Jó lesz, ha a kormány tapogatódzik, s az igazságszolgáltatás érdekében ideje korán segít az adott szón — a nagyobb rész mellőzésére. x. y. z. — Zólyom megyéből Írják lapunknak, hogy id. Plathy György ellenzéki képviselő-jelölt a korponai választó kerületben meglátogatta mindazon városokat s községeket, melyek őt küldöttségileg jelöltül felhívták volt. Zólyom városa, e kerület főpontja, Detva, Pelsőcz, Dobrona, Szászi, Rábaszék mezővárosok s a legtöbb kerületbeli község kivétel nélkül általános lelkesedéssel fogadták. Aug. 27-én Korponára rándult, s küldöttség kíséretében vonult be a városba, hol a közpiaczon a pártnak legalább 100—120 tisztességes polgárt számitó tagja várta, midőn azonban beszélni kezdett, a templom melletti utczából dobszó és nagy zsivaj mellett az utczai csőcselék élén néhány várostanácsi tag rontott elő fütykösökkel és késekkel fegyverzetten. Orvoslást a zavargók ellen hiában kerestek a városi hatóságnál, miután a kapitány is a csőcselék élén találtatott. Az ellenzéki jelölt pártja nem felelt a kihívásra, hanem kivonult az elővárosba, s ott hallgatta meg jelöltjét. A városi főispán Plachy Lajos, kinek fia a jobboldali jelölt pártatlanságának szép jelét mutatná, ha e csendzavarás hivatalos iiscenirozását szigorú vizsgálat tárgyává tenné. — A pétervári „Birzsev, Vjedomostyi“ közölve a londoni „Spectator" ama czikkét, mely a gasteini találkozásból osztrák-porosz szövetséget és combinált orosz ellenes politikát lát keleten felcsirázni — elismeri, hogy a Spectator sok tekintetben helyes nézeteket fejezett ki az osztrák és porosz kormány politikájának irányáról. Az orosz lap ez alkalommal inti Bismarck és Benst államkanczellárokat, miszerint vigyázzanak, hogy számításuk hibás ne legyen. Ők szemlátomást oly eseményeket akarnak előidézni, melyek felett azután nehéz lesz uralkodni. A keleti kérdést érinteni, annyit tesz, mint Oroszország észa testek törvényeit kutatja, s minden születések testek terményei, a születések törvényeit ismerni fogjuk, ha a testekét tudjuk.“ Ez volt a physiologok nézete eredetünkről, s ugyanez, az alapbölcselők nézete történelmünkről. Mindkét rész lehetőnek hitte, hogy a tünemények okához, s törvényeik kinyomozása által, a tünemények előre meghatározásához emelkedhetni. A physiolog azt állította, hogy „egyes testek tanlmányából, megállapítja a törvényeket, melyek a szülők egyesülését szabályozzák, s eként fölfedezi a nemek arányát, mert az arány azon egyesülések következménye.“ Az alapbölcselő épen úgy állítja, hogy „az egyes szellemek tanulmányából, megállapítja a törvényeket, melyek mozgalmaikat szabályozzák, s eként előre látja az emberi nem mozgalmát, mely nyilván, az egyesek mozgalmaiból van összejőve.“ E várakozásokat, a physiologok a nemek törvényeit az alapbölcselők a történelem törvényeit illetőleg, nagy eredménynyel vélték betölthetni. Ez ígéretek betöltésére azonban, az alapbölcselők semmit nem tettek, s a physiologok sem voltak szerencsésbek bár törekvésükben, az alapbölcselők által nem ismert egy segédeszközzel, a közvetlen kísérleteket engedő bonettan által, támogatva voltak. A jelen kérdés megoldására mindazáltal, mindez rajtuk nem segített, s a physiologok alig ismernek egyetlen tényt, mely némi világot vetne a feladatra: váljon a fjszülöttek száma egyenlő, nagyobb, vagy kisebb-e, a leányokénál ? Oly kérdések ezek, melyekre Aristotelestől napjainkig, a physiologok minden segélyforrásai felelni nem képesek. S mégis, ma már, egy most igen természetesnek látszó módszer alkalmazásával, egy igazság birtokában vagyunk, melyet kitűnő férfiak hosszú sorának egyesített tudománya föl nem fedezhetett; a kétnemű szülöttek számának sorozása, e sorozásnak különböző évek, s tartományokra kiterjesztésének egyszerű eszköze által ugyanis, képesek vagyunk: minden zavaró esetleget elválasztani, s egy törvény létezését fölfedezni, mely szerint kerek számokban kifejezve, rendszerint 20 leányra 21 fiú születése számítható ; s bár a törvény hatálya, természetesen, folytonos eltéréseknek van alávetve, biztosan állíthatjuk, hogy maga a törvény oly hatalmas, miszerint nem ismerünk országot, melyben a fjszülöttek TÁRCZA. A társadalom szellemi törvényeiről.*) (A szellemi törvények : vagy erkölcsiek, vagy értelmiek. — A kettő egybehasonlitása, miként hat mindenik az emberi társadalom haladására? Az előbbi fejezetben, úgy hiszem kiderítettem, hogy tudományunk jelen állapotában az alapbölcselmi módszer, nem mérkőzhetik a feladattal, melyet gyakran eléje tűznek , fölfedezni a törvényeket, melyeknek az emberi szellem tevékenysége, alárendelve van. S igy utalva vagyunk az egyetlen módszerre, mely fenmarad: — a szellemi tüneményeket, nem úgy mint a figyelő lelkében, hanem mint átalán az emberiség cselekvényében nyilvánul —vizsgálni. E két módszer közötti lényeges különbség, szembeötlő, további fejtegetése azonban az eszközöknek, melyek mindeniknek az igazság kinyomozása czéljából, rendelkezésére állanak, tán nem lesz felesleges, s ehez egy tárgyat akarok választani, mely bár még teljesen nem értetik, jó példát szolgáltat, a szabályszerűségről, melylyel a természet nagy törvényei, a legösszeütközőbb körülmények közt is érvényesülnek. Az eset, melyre gondolok, az arány, mely a nem szerénti születéseket fentartja. Ha ez arány, bármely országban, csak egyetlen nemzedék alatt is jelentékenyen megzavartatnék, a társadalom igen komoly bonyolatokba sülyedne, s a nép bűneit kétségtelenül nagyon szaporítaná. Mindig gyanították, hogy a nő és fi születések, átlag körülbelől egyenlők, hanem a legújabb időkig senki nem mondhatta, hogy teljesen egyenlők, vagy ha egyenlőtlenek, a felület mely oldalon lenne. Miután a születések, természetes előzetek, természetes következett , nyilvános volt, hogy a születések törvényének, ezen előzetekben, vagyis a nemek aránya okának, magukban a szülőkben kell lenni, így támadt a kérdés : várjon a nehézséget, élettani ismereteink által, nem-e felvilágosíthatjuk, mert világosnak látszott, hogy „miután az élettan száma, a nőneműeknél, egyetlen évben is, több ne lett volna. E törvény fontossága, s szép szabályszerűsége mellett, sajnálnunk kell, hogy ez még csak tapasztalati (empiricus) igazság, s a hatályát eszközlő természeti tüneményekkel, még egybeköttetésbe nem hozathatott. Ez azonban jelen czélomhoz: alárendelt. Én csak jelezni kívántam a módszert , mely által a fölfedezés megnyeretett. Ez ugyanis, nyilván azzal hasonnemű, melylyel vélelmem szerint, az emberi szellem tevékenységének kinyomoztatni kellene, míg az előbbi, nem sikerült módszer, az alapbölcselőkéhez hasonnemű. Mindaddig, mig a physiologok, egyes kisérletekkel akarták a nemek arányát megállapítani, semmit el nem értek. Mihelyt azonban, az egyes kisérletekbe belefáradva, észleleteket kezdtek gyűjteni, melyek kevésbé tüzetesek, de átfoglalóbbak voltak : ekkor társult fel először tekintetünk elött azon nagy természeti törvény, melyet századokig hasztalan kerestünk. S mindaddig, mig az emberi szellem, az alapbölcselők szűkkeblű, s korlátozott módszerével vizsgáltatik ; minden okunk van félni, hogy a mozgalmait szabályzó törvények, ismeretlenek maradnak. Ha tehát valami, valóban jelentékenyt akarunk elérni, a tapasztalás és értelem által elégtelennek bizonyított, ama régi terveket mellőznünk kell, s helyükbe, a tények öszvefoglaló áttekintését felállítani, hogy a rendellenességeket miután soha el nem szigetelhetjük, mert kísérlet lehetlen — kiválaszthassuk. E bevezetésben, az előnézetek világossá tétele iránti óhajtásom: az egyetlen mentség e kitérésért. Nem erősíti ugyan bizonyításomat, de fejtegetése mégis hasznos, s az olvasót a javaslati módszer értékének megítélésére képesíti. Azt kell még vizsgálnunk, hogy e módszer alkalmazásával, a szellemi haladás törvényei miként fedeztethetnek fel legkönnyebben. s ha először is azt kérdjük, mi e haladás ? a felelet igen egyszerű: kétféle, erkölcsi és értelmi, melyekből az első kötelmeinkre, a második tudományunkra vonatkozik. Ez osztályozás gyakran létezik, s majd mindenki előtt ismeretes. S amennyiben a történelem, az események előadása: nem szenved kétséget, hogy ez osztályozás teljesen helyes. Egy nép haladása sem valódi: ha egy részről haladó képességeihez, növekedő bűnök szegődnek; vagy másrészről, bár erényesebb, de egyszersmind tudatlanabb. E kettős haladás, az erkölcsi és értelmi, maga a polgárisultság fogalmához — lényeges, és az egész szellemi haladást magában foglalja. Hogy kötelmeinket teljesíteni akarjuk , az az erkölcsi rész, hogy tudjuk, miként teljesítsük azt, az az értelmi rész. Mennél szorosabban egybekötött e két rész, annál nagyobb hatályuk összhangja; s mennél tüzetesebbek a czélnak megfelelő eszközök , annál teljesebben belőttjük értünk rendeltetését; s az emberiség további haladása annál inkább megalapittatik. Azon fontos kérdés támad mármost: f e két elem melyike fontosabb e szellemi haladásra ? miután maga a haladás, egyesült tevékenységének eredménye : szükséges megállapítani, melyike a kettőnek erős a hatálya , hogy a gyengébb elemet az erősbnek alárendelhessük. Ha a polgárosultság haladása, s az emberiség egyetemes szerencséje inkább az erkölcsi érzülettől, mint az értelem tudásától függ, amikora társadalom haladását, természetesen azon érzülettől mérjük , míg más részről ha az kiválóan a tudománytól függ, mértékül az értelmi tevékenység foka és sikerét kel vennünk. Mihelyest ismerjük e két erő alkatrészeinek egymáshozi viszonylatát, azokat vizsgálódásunk közönséges terve szerint fogjuk kezelni, vágyig, elfogadjuk, hogy együttes tényezésük, a hatályosabb rész törvényeinek van alárendelve, s annak fényezése viszont, a gyengébb rész alárendelt törvényei által, alkalmilag zavartatik. Midőn e vizsgálódásba bocsátkozunk, azon könnyelmű és hanyag szokásból eredő előzetes nehézségbe ütközünk, mely szerint a legnagyobb tüzetességet és biztosságot igénylő tárgyakra, a közélet nyelvezete alkalmaztatik. Az erkölcsi és értelmi haladás kifejezése ugyanis: — egy igen komoly tévedést okozhat , közhasználat szerint nevezetesen, azon képletet adja , hogy előhaladott polgárisultságban, az emberek erkölcsi és értelmi képessége természettel élesebb és megbízhatóbb — mint azelőtt volt. — Bár azonban ez eset lehető — még soha be nem bizonyíttatott. — Az agy átlagos képessége — még ismeretlen természeti okokból — nagy időközökben, lassanként növekedhetett, s az agy utján ható szellem — (Folyt. köv.) * Mutatvány Buckle Heinrich Tamás „A polgárisodás történelme Angliában“ cz. művének Tokaji Nagy Lajos által eszközlölt fordításából. szes jovojkuv^ ------- .angba borítani az összes gyuanyagot, mely Ausztria és Törökországban fel van halmozva, s Oroszország nem lesz felelős, ha ekkor az utolsó döntő szó nem fogja többé illetni a kétszínű és önző politikusokat, kik nem a kellő időben az európai politika legfájdalmasabb sebét szaggatták fel.* — A pétervári „Golosz" szerint a béke Európában attól függ, talál-e Francziaország , mely boszut forral, szövetségeseket vagy nem. Vilmos császárnak Gasteinba való utazásával eredetileg nem voltak ugyan politikai czélok összekötve, de ennek daczára nem lehet állítani, hogy ott oly kérdések meg nem pendittettek volna, melyek a nemzetek sorsát érintik. Ausztria és Franciaország Poroszország adósai Szadova és Szedanért. Ezt jól tudja az ifju Germánia rokkant császárja s azért utazott Ausztriába, hogy ott megszilárdítsa a legutóbbi győzelmek által szerzett felek birtoklását. * » Áttérve Ausztria belügyeire, a „Golosz„ igy szól „Ausztria régóta szenved ügyes államférfiak hiányában, kik képesek lennének a birodalom érdekeit helyesen fölfogni s a népek szükségeinek eleget tenni.. Kaunitzok és Metternich féle nagyságok Ausztriának sokba kerültek, Beustról nem is szóltunk. Ausztria nem nemzeti állami egység, hanem külön egymással ellentétben álló, a birodalom czéljai iránt közönyös politikai egyesekből képezett nemzetközi zagyvalék, s a dualistikus rendszer egyesítés helyett, bomlásra vezet. A német úgy nevezett alkotmányos párt jajgat, hogy a német miveltség utolsó sugára Ausztria láthatáráról készül letűnni, s hogy helyét a szláv barbárság és tudatlanság komor sötét éje elfoglalni fogja. De mit tett ezen nagyszájú párt Ausztria javára, mig a hatalom gyeplőjét kezében tartotta ? Feltétlen képtelensége bebizonyult tény, s ő oka mindazon csapásoknak, melyek Ausztriát Olasz és Németországban sújtották. Az osztrák németek szemére lobbantják Hohenwarth grófnak, hogy megsértette az alkotmányt, s ugyanazon időben ők felségárulók, kaczérszemeket vetvén külhoni testvéreik birodalmi állására, s üdvözölvén a német császárt osztrák földön mint üdvözítőjüket azon reményben, hogy a gasteni találkozás visszaadja nekik azon uralmat, a melyhez méltatlanokká váltak. Az osztrák németek rosz hazafiak s még roszabb politikusok.* — A triesti „II Cittadino“ saját távirati sürgönye szerint Alban Scu ta ri bó 1 aug. hó 28- áról jelenti, hogy Ismael basa az összes gyanús egyéneket lefegyverezte. Ott (t. i. Scutariban) a hegyeken teljes nyugalom uralkodik. Külföldi szemle. Pest aug. 31. Említettük már röviden, hogy a bajor cultusminiszter rendkívül fontos okmányt intézett a müncheni érsekhez, ki társaival együtt a placetum eltörlésére szóbta föl a kormányt. A miniszte.i ben határozottan hangsúlyozza válaszában, hogy ez nem fog megtörténni. Az állam s az egyház közötti érdekazonos«" — mondja a miniszter — megszűnt ama pillanatban, mely-en az egyházi tekintélyek a világi hatóságokat és törvényeket becsmérelni, s az állam fölé emelkedni iparkodtak. E pillanattól kezdve az állam önmaga köteles magát védeni. Az állam annyival inkább köteles erre mivel nem csupán katholikusok, hanem más hitüek fölött is kormányoz, s igy nincs joga magát a vallási kérdésekben az egyháznak alávetni. Szükség esetén — mondja a miniszteri irat vége — a kormány oly intézkedéseket is teend, melyek a polgári jogok függetlenségét az egyházi kényszertől biztosítják. Az új bajor kormány tehát várakozás ellenére határozott szabadelvű irányban lépett föl. Az által hogy államveszélyesnek nyilvánította a csalatlansági dogmát, fölégetett maga mögött minden hidat, és elmaradhatlanná tette az állam s az egyház közötti harcz kitörését. Erély és határozottság mellett nem lehet kétes, melyik részre fog eldőlni a győzelem. A Németországhoz csatolt Elsassban is meggyűlt az ultramontánok baja. A porosz kormány ugyanis elhatározta, hogy a felekezetekre való tekintet nélkül fogja ezentúl gyakoroltatni az iskolai felügyeletet. Amily elégtételt fognak érezni e rendszabály folytán a klerikálisok ellenségei, és oly mértékben vonandja magára a kormány az ultramontán párt gyűlöletét. A „Reichscorrespondenz“ egyébiránt szerencsét kíván Bismarck hgnek ezen erélye miatt. A bajor országgyűlés szeptember 20-dikán fog összejönni, az augsburgi lap értesülése szerint. Berlinből sürgönyzik, hogy a szövetségi tanács valószínűleg szeptember közepén jö össze. Franciaországban, illetőleg a nemzetgyűlésben ismét higgadtabban folynak a dolgok, és a kormányválság megint elmaradt. A többség, főleg a szélsőjobb egészen komolyan gondolt Thiers megbuktatására, de e reaktioneres fractió nem érhette el czélját bármi közel állott is hozzá. Orleanisták és legitimisták, mint most bebizonyult, nem bírnak megegyezni. Thiers, ki értesülve volt a jobboldal titkos terveiről, fölismerte, hogy csak azon feltétel mellett uralkodhatik tovább, ha a Rivet-féle indítvány elfogadása által bizalmi szavazat nyújtatik neki. így került ezen indítványhoz Dufaure módosítása, mely legújabb sürgönyök szerint az illető bizottság által elfogadtatott. Most már kétségtelen, hogy a ház nagy többséggel teendi magáévá Rivet indítványát Dufaure módosításával. És ezáltal Thiers győztesként fog kikerülni e küzdelemből. Mennyi időre ? azt csak az egek tudják. Ismert dolog, hogy a svájezi köztársaságnak tetemes költségébe került azon franczia hadsereg élelmezése, mely Bourbaki tábornok szerencsétlen hadjárata folytán svájezi területre szorult és ott internáltatott. A költségek legcsekélyebb számítás szerint 11 millió frankot tesznek. Francziaország megígérte ezen összegnek azonnali visszafizetését, mire a Svajcz elhatározta valamenynyi ágyú és egyéb fegyver kiszolgáltatását. Ez épen most megy végbe. A svájczi területre szorult lovakból 8000 darabot hasonlólag visszaszolgáltatott a szövetséges kormány Francziaországnak, a ■ a a többi ló Svájczban adatott el. Bourbaki hadipénztárában a szövetségtanács 2 millió frankot talált, míg az eladott lovak ára egy millió frankra rúgott. A franczia pénzügyér pedig időközönként két millió frankot fizetvén le, kitűnik, hogy Francziaország még 3 millió frankkal tartozik Svájcznak. A sok oldalról igénybe vett franczia állami pénztár állapotánál fogva nem könnyű lesz a franczia pénzügyőrnek egyhamar lefizetni a még hátralevő 6 milliót. Páriából sürgönyzik, hogy tegnap fizette le a franczia kormány a német megbízottaknak a hadikárpótlás harmadik fél milliárdjának utolsó részletét. Eszerint Francziaország 1500 millió frankot fizetett már le a hadisarcból. A franczia hadügyminisztérium nagy tevékenységet fejt ki egyes pontok megerődítése körül. Páris déli részén, a ch atilloni magaslatokon tetemes erődítmények fognak emeltetni. Rennes város közelében erődített tábor számára keres alkalmas helyet a táborkar. Bourges és Nevers városok pedig elsőrangú katonai helyekké fognak átalakíttatni. Az olasz király az Alabama-ügyben Scops gróf és senatort nevezte ki bíróvá a maga részéről. Montpenser herczeg a „Pulitica“ czímű madridi laphoz levelet intézett, melyben csodálkozását fejezi ki, hogy tőle tanúskodást követelnek a Prim féle gyilkossági perben. Ő késznek nyilatkozik tanúságot tenni, ha az illetékes spanyol hatóság Francziaországban hallgatja ki, hol beteg gyermeke miatt tartózkodnia kell. A párisi lapokból, — Aug. 28. — Párisban újabb képviselő-választásra készülnek közelebbről, Cisseyek ugyanis, ki mind a fővárosban, mind Ille-et-Vilaine departementben megválasztatott, ez utóbbit fogadta el, a törvény pedig rendeli, hogy a megürült helyek negyven nap alatt betöltessenek. A befogatások a fővárosban folyvást tartanak, így a közelebbi napokban a 17. városrészben számos felkelő nemzetőr ejtetett foglyul, továbbá tegnap este szintén többen fogattak el a Cychy boulevardon. A vidékről ugyanily hírek érkeznek. 4. vosgesi iparosok tegnap küldöttségileg tisztelegtek a keresk. miniszternél, köztök Claude, Jules Ferry és Ravinel vosgesi képviselőkkel, tudatván vele, hogy köztök és az elsassi iparosok között egyezmény jött létre a következő alapokon: az elsassi áruczikkek Francziaországba leendő behozatali vámjának s a behozandó termékek mennyiségének alábbszállítása. A miniszter kérdeztetvén ezután, miképen szándékozik megoldani a kormány az elsassi kérdést, választ nem adhatott, minthogy Rémusat és Amim épen most értekeznek e tárgyban. A nemzetgyűlés feloszlatását czélzó törekvések napról napra számosabb támogatókra találnak , így Párisban a Bien Public, a L’Avenir National, La Nation Souveraine, La Siécle lapok harczolnak ez értelemben, a vidéki lapok pedig tulnyomó nagy részben ez eszme mellett izgatnak. Faidherbe lemondott a képviselőségről s erre vonatkozólag a Siécleben is , miszernt ő nem pártolja a nemzetőrség feloszlatását, továbbá azt veszi észre, hogy a nemzetgyűlés oly hatalma igyekszik magának tulajdonítani, amelyre felhatalmazást nem kapott. Razoua kiadásának kérdésében Genf canton hatósága kijelentette, hogy ha a franczia hatóságtól f. hó 29-éig a kiadási követelést igazoló okmányok nem érkeznek, ő a felkelő fönököt szabadon bocsátja. A tengerészeti reformot az illető szakminiszter azon nagyszerű ténynyel szándékozik megkezdeni, hogy miután a tengerésztisztek fizetése tetemesen alább szállíttatott, a nagy gálát, mint demokratikus kormány alatt nem illőt és haszontalant, eltörli, sőt az egyenruha megszüntetése is szóba került. Az algíri zsidóság honfiúsítási kérdésének megvizsgálására egy külön bizottság küldetett ki, mely most eme a javaslatot terjesztette elő : 1) a toursi delegált kormány 1870 okt. 24 -i rendelete, mely (Crémieux buzgólkodására) az algíri zsidóságot franczia polgárokul deklarálta, eltöröltetik, 2) az ottani izraeliták azonban ebbeli akaratuk egyszerű nyilvánítására egyéni helyzetüket illetőleg a franczia polg. törvények védelme alatt maradhatnak, 3) e nyilvánítás 1872 márcz 1-je előtt teendő az illető által személyesen azon maire előtt, a kinek fenhatósága alá tartozik. A nyilatkozónak legalább 21 évesnek kell lenni s az illető departementban való születését okmányokkal kellően igazolni, 4) az algíri izraeliták 1872 márczéig franczia polg.jogokat követelhetnek, 5) előleges kérvényüket az illető departement profetjéhez kell intézniük, ki előéletükről és erkölcsi magaviseletökről illő puhatolózás után bizonyítványt állit ki , azt a kérvénynyel együtt az algíri főkormányzóhoz juttatja, ki a fölött a tanácsban határoz, 6) a departementális tanácsok megválasztásáig s a kormánytanács megalakulásáig a prófetek és a főkormányzó személyesen határozhatnak. A vasár- és ünnep napokop a jó munkát megszüntette a közmunka miniszter, a császárság alatt ugyanis, ha csak az időjárás nem gátolta, bármely nagy ünnepen javában folyt az építkezés a városok és falvakban, valamint a szántás-vetés a mezőkön legalább délutáni két óra tájik ; most azonban a prófetek és ezek utján a mairek szigorú rendeletet kaptak e szokás beszüntetésére. A franczia köztársaság elnöke. Egy kommunitásnak sincs joga azt kívánni egy másiktól, hogy ez magát alkotmányos kísérletek tárgyául engedje felhasználni, bármily érdekesek legyenek is különben e kísérletek s azért nem lehet sajnálnunk, írja a P. Mall-Gazette 26-káról, hogy Thiers jövő hatalmának a nemzetgyűlés elé terjesztett definitiója a lehető legcsekélyebb érdekeltséget keltötte. Ez intézkedés lényegesen ideiglenes jelleggel bir. A franczia köztársaság elnöke, kinek hatalma csak bizonyos időre terjed s alatta neki felelős, miniszterek állanak, eme karakteristikákat illetőleg nem más mint az Egyesült Államok elnöke; oly elnök azonban, ki meghallgattathatja magát bármikor a nemzetgyűlésben,olyan helyzetbe jutott, amelyet rendes körülmények között fentartani nem képes s bármely pillanatban elveszthet. Ez állításunkat igen könnyen bebizonyíthatjuk. Tegyük fel például, hogy Bladstope az ír államegyház eltörlése felett folyt vita közepette és épen oly vitatkozás után, melyben ő maga is részt vett, egyszerre csak többséget látott volna magával szemben ! Kétségtelenül kötelességének ismerte volna azonnal lelépni, s Disraeli foglalta volna el helyét. A legnagyobb engedékenységet, melyet a nemzetgyűlés szavazata iránt feltüntethet, pusztán csak a miniszterek elbocsátása által nyilváníthatja, ennélfogva vagy meg kell tartani kabinetjét, amely esetben balgaság lenne valami különbséget találnunk az ő kormánya és azon rendszer között, amelyet Napoleon Lajos államcsinyje követett; vagy pedig a leggyöngébb és a legcsekélyebb hitelt érdemlő kormány élén maradna, aminőt a világ valaha látott s melyben a miniszterek oly elveknek szereznének érvényt, a melyeket az államfő határozottan és lelkéből visszautasít. Az ily rendszer rövid időn össze fogna omlani, ha a nemzetgyűlés a rendes törvényhozások higgadságát és jellegét öltené ismét magára. Thiers ép oly hatalmas szónok, mint Gladstone s minden alkalommal még emennél is inkább iparkodik személyesen részt vegyni a különböző vitákban. A franczia nemzetgyűlés előtt is feküsznek kérdések, melyek még nagyobb gyakorlati jelentésűek, mint az ír államegyház kérdése, vagy az ír földbirtok ügye, és némelyik véghetetlenül sürgősebb is. A katasztrófa tehát, melynek a nemzetgyűlés elé terjesztett új intézkedés világosan ajtót nyit, beállhat bármely pillantban mindaddig, míg függetlenül a neveltetéstől a képessége is megbízhatóságában, gyarapodhatótt. A természet törvényekkel ismeretlenségünk mindazonáltal még oly nagy, s a jellem, vérmérsék, s más személyes sajátságok öröklése körülményei felöl, oly homályban vagyunk, hogy a jelzett haladást igen kétségesnek kell tartanunk. A tudományunk jelen állapotában, az emberek erkölcsi és értelmi képességeinek átlagos javulását biztosnak el nem fogadhatjuk, s annak állítására sem bírunk döntő alappal, hogy e képességeknek, Európa legpolgárisultabb része gyermekénél nagyobbnak kellene lenni, mint a barbár tartományok legvadabb része szülötténél. Bár minő legyen tehát az emberiség erkölcsi és értelmi haladása, bizonyos,hogy ez nem lehet a természetes képességek haladása, hanem csak — úgy mondva — kényelmi haladás, vagyis a körülmények javulása, melyek közt, a születés után a képesség hatálya fejlődik. S ebben fekszik az egész ügy eldöntése. A haladás nem belerők, hanem kül kiválóságok és előnyök haladása. Egy polgári suk országban született gyermek — mint ilyen — egy barbár gyermeket túl nem halad, s a különbség, a két gyermek tényei közt — amennyire tudjuk — egyedül külkörülmények nyomása által idéztetik elő; ez alatt értem a képzelmet, a tudományt, a környezet érülközéseit, szóval a gyermekekeit tápláló egész szellemi légkört. Nyilvános e szerint, hogy az emberiség erkölcsi és szellemi magatartása, a korukban uralgó erkölcsi és szellemi fogalmak által vezettetik. Természetes, hogy azon állapotnak, némelyek fölébe emelkednek, némelyek megette maradnak. Ezek azonban aránylag kevés kivételt képeznek ; a többség sem jóban sem részban ki nem válik, szükségkép mindig középszerű marad, sem nagyon ostoba, sem szerfelett okos, sem nagyon erényes vagy bűnös, hanem békés és tisztességes középszerűségükben, lanyhán nehézség nélkül elfogadják, a folyó napi véleményeket, semmit nem vizsgálnak, megütközést bámulatot nem keltenek, s épen csak egyesítő színvonalon maradnak kortársaikkal, mennyiben országuk s koruk erkölcsi szabályaihoz, s szellemi műveltségéhez, zajtalanul alkalmazkodnak.