Ellenőr, 1871. szeptember (3. évfolyam, 339-363. szám)
1871-09-19 / 353. szám
Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . I 5 frt. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reklamátió a Légrády testvérek Irodájába (nádor-utcza e. 7r.) intézendők. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt-tőr egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. 1 Bélyegdij minden beigtatásárt 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). A* előfizetási pénzek helyben és vidékről Pert, két-sas utcza 14. is. Az intézendők. 353. szám. Kedd, szeptember 19. 1871. III. évfolyam. va sas „Ellenőr“ ára egy évre . . . . 20 forint — kr. félévre...........................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza At. Ellenor kiadó hivatala (Pesten, két sas utcza 14. sz.) Sisflíkék a ktinyi iiritui után történít meg remidéi, ailán az „Ellentír“ részéről nem irdatik. Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni postai utalványozás által.. Nézetik a bankügy és valuta rendezéséről. II. 6-or. A jegybank-ügy rendezésének tárgyában elintézendő tárgyak között első helyet foglal el a bankügy szilárd alapra fektetésének egyik fő feltétele: a valuta helyreállítása, s e végett a közös függő adósságnak a birodalmi tanácsban képviselt országok törvényhozásával egyetértőleg eszközlendő rendezése. A függő adósság, melynek fedezéséhez a magyar korona országai hozzájárulni tartoznak, 312 millió forintban van törvény és kölcsönös egyesség által megállapítva. Ezen összeg tehát az, amelynek beváltásáról, illetőleg az 1868. XV. t. sz. szavai szerint megállapításáról (Fundkung) a magyar állam részéről gondoskodni kell; mert az állam-jegyek azon többletére nézve, mely azoknak az osztrák sóbányákba bekebelezett 100 millió frtnyi zálog-jegyekkeli összefüggéséből időnként eredhet, s a függő államadósság ellenőrzésére kiküldött országos bizottság f. é. szeptember 2-ról kelt jelentése szerint már 48.578,267 frt 50krt tesz, a magyar állam csak jótállást válalt: azoknak beváltása, vagy fundálása mindazonáltal magukat a birodalmi tanácsban képviselt országokat terheli; mivel ezen 100 millió frtnyi zálog-jegyeknek kamatoztatásához és törlesztéséhez szükséges összegekből a magyar államra eső évi járulék, ennek államadóssági állandó, és változhatatlan évi járulékában az 1868. XV. t. sz. 5-ik §-a szerint már benne van foglalva. A fennemlített 312 millió frtnyi államjegyeket azonban a valuta helyreállítása végett most mindjárt mind beváltani nem szükséges , mert ha a német császári birodalomban bankjegyek mellett teljes névszerinti értékben akadálytalanul forgalomban lehetnek az egyes államoknak különféle összegű államjegyei; megtörténhetik az, egy ideig legalább, nálunk is, ahoz hasonló módon, melyen a német birodalomban, illetőleg annak némely államaiban történik, azon módon t. i., hogy törvény által ne csak az állapíttassák meg, hogy az állm-jegyek minden állami pénztárnál teljes név szerinti értékben elfogadandók, hanem az is rendeltessék el, hogy a közvetlen adók s talán némely közvetett adók is, s az államnak több kiadásai bizonyos, pl. p. egyharmadrészben államjegyekben fizetendők, oly intézkedés tétessék, tovább, hogy az ily államjegyek, ha beváltás végett bemutattatnak, az állam e végett felállítandó néhány beváltó hivatalánál éretpénzért mindig beválthatók legyenek. Ezt feltéve, azon véleményben vagyok, hogy ha a forgalomban levő államjegyek nagyobb részének beváltása, illetőleg a forgalomból kivonása után, bizonyos összegű, például 150 millió forintnyi névszerinti értékű államjegy új alakú, tíz forintnál kisebb összegekről szóló államjegyekkel cseréltetik fel, ezen államjegyek a forgalomban teljes névszerinti értékükben mindig, vagy legalább bizonyos előre kitűzendő határidőig még akkor is fenntarthatók lesznek, ha különben magányosok között kényszerforgalommal nem bírnak; s ha ezen összeget, a közforgalom, mint a fentebbi feltevés mellett vélem, valóban megbírja, az államjegyek, érezpénzérti beváltások végett leendő esetleges bemutatások után, a forgalomba ennek hátránya nélkül ismét visszabocsáthatók, sőt addig, míg az állam beváltó hivatalaiban érezpénzért rendesen beváltatnak, bármely bank által is fizetésül elfogadhatók lesznek , s a német államokban tett tapasztalás után ítélve, azt is merem reményleni, hogy az éretpénz, melylyel az államjegyek ily beváltása végett az állami beváltó hivatalok ellátandók lennének, nagy összegre alig fogna felrúgni. Önként értetik mindazonáltal, hogy ez esetben a monarchia mind a két államának a forgalomban maradandó államjegyek bármely szín alatti szaporításának jogáról komolyan és ünnepélyesen le kell mondani; s hogy pénzügyeink jobbra fordultával az e két ideiglenesen fennmaradandó államjegyeknek is a forgalomból, melyben veszély nélkül soha nem léteznek, kivonattartniok kell'. 7-szer. Nem csekély fontosságú, s már eddig is sok polémiára szolgáltatott alkalmat azon kérdés , hogy miképen, ki által fizettessék vissza azon 80 millióért, melyet az osztr. nemzeti bank szabadalma megszűntével visszakövetelni jogosítva van. Ezen összeg visszafizetésének terhe egyedül a birodalmi tanácsban képviselt országokat illeti, mert az osztr. nemzeti bank az ő bankok, ők azt magukénak, alapszabályainak felőbb említett egyoldalú megváltoztatása által is tényleg elismerték : az államadóssági egyezmény 1-fő §-a tovább félremagyarázhatatlan világos szavakkal kimondja, hogy állandó, semmi további változás alá nem eső azon összeg, melyet a magyar korona országai államadóssági évi járulék czíme alatt fizetnek; ugyanazon egyezmény 2-ik §-a pedig azt rendeli, hogy az akkor létezett különféle adóssági czimek, a tőke-visszafizetéseknek a tehetségig elkerülése végett, lehetőleg kimerítő módon egységes járadék adóssággá változtassanak át, s azon adósságok visszafizetésére, melyek egységes járadék-adóssággá átváltoztatásra nem alkalmasak, megkivántató összegek jövőbeli egységes járadék adóssági kötvények kibocsátása által szereztessenek évenkint be; de az e beszerzésből származó teher többletet ő felségének többi országai és királyságai, a részükre épen e miatt engedett igen jelentékeny pénzügyi előnyök, u. m. a magyar korona országai által a törlesztésre évenkint fizetendő 1.150.000 írtnak, a törlesztések folytán eleső kamatoknak s az államadóssági kamatszelvények és sorsjáték nyeremények után fizetendő adóknak kizárólagos élvezése mellett vállalják el. Van azonban az érintett államadóssági egyezménynek egy másik pontja, melyből a birodalmi tanácsban képviselt országok viszont saját részükre vonhatnak pénzügyi tekintetben előnyös következtetést. Az 1867: XV. t. sz. 5-ik §-ában ugyanis a két fél közös jótállása alá helyezett függő adósság 312 millió forintban állapítatván meg, folytatólag az mondatik, hogy az osztrák sóbányákra bekebelezett 100 millió forintnyi zálogjegyek, amelyeknek kamatoztatásához és törlesztéséhez szükséges összegekből a Magyarországra eső évi járulék az ennek terhére megállapított állandó és változhatatlan összegekben már be van foglalva, oly összefüggésben állanak az államjegyek forgalmával, hogy e zálogjegyek, és az államjegyek együtt véve 400 millió forintot meg nem haladhatnak ugyan, de ezen véghatáron belül a zálogjegyek időnkénti kereskedése a forgalomban államjegyekkel pótolandó. A sóbányai zálogjegyek több ideig fenntartották magukat a forgalomban a kitett 100 millió forint név szerinti érték erejéig, s miattuk az államjegyek számát szaporítani nem volt szükséges; egy idő óta azonban, úgy látszik, tömegesen visszafolynak ezen zálogjegyek, államjegyekérti becserélés végett az állami pénztárba, s a mint felebb említtetett, már eddig is közel 50 millió forintra rúg azon összeg, melylyel a sóbányai zálogjegyek visszaváltása végett a forgalomban levő államjegyeket szaporítani kellett. Hogy ez így történjék, az egyezményileg meg van állapítva , de a birodalmi tanácsban képviselt országok az állami pénztárba visszakerült sóbányai zálogjegyektől, addig még forgalomban voltak,kamatot űzettek, ezen kamat ötven millió forint után, a zálogjegyek nagyobb részének eddigi kamatja 48 ° C szerint számítva évenkint 2.250.000 frtot tesz; ezen összeget, az államjegyek után kamat nem járván, a birod. tanácsban képviselt országok most is már megtakarítják maguknak mindamellett, hogy ahol a magyar korona országai a reájuk eső állandó államadóssági járulékban, az államadóssági terhek megosztásánál alapul vett arány szerint 23 g/o-val számítva, egy évre 517,500 frtot fizetnek. E megtakarítás, ha a sóbányai zálogjegyek forgalma továbbá is apad, a birodalmi tanácsban képviselt országok előnyére folyvást és tetemesen öregbedhetik, s hogy ez esetben mi történjék, arról az államadóssági egyezményben, a magyar korona országaira nézve szintén felette terhes azon megállapodáson kívül, hogy a két fél jótállása, az államjegyeknek ez összefüggésből időnként eredhető többletére is kiterjesztetik, semmi intézkedés nem foglaltatik. A birodalomtanácsban képviselt országok mindazonáltal e tekintetben ugyanazon érvet, melyet mi élünk, s amelynek érvényesítésétől igen sok fontos oknál fogva el sem állhatunk, ellenünk is használhatják, s nem jogosan ugyan, és nem méltányosan, de az államadóssági egyezmény szószerinti tartalmához ragaszkodva azt mondhatják: A magyar korona országainak államadóssági évi járuléka állandó és változhatatlan, nem öregbedhetik, de a tőketörlesztés esetét kivéve, nem fogyhat; folyvást fizetendő tehát egész öszegében mind a mellett, hogy a terhek melyeket annak ellenében mi válaltunk, a fennéríntett megtakarítás áltai keresbedtek, s e megtakarítás minden compensatio nélkül javunkra szolgál. Az államadóssági egyezmény ily hiánya egyikét képezi a bankügy azon részleteinek, amelyeknél a szigorú jog követelésétőli elállás, s a mindkét részrőli méltányos intézkedés mindegyik félnek érdekében van. Az államjegyek, és a sóbányai zálogjegyek között fennálló, s általános pénzügyi elvek szerint is mód nélkül helytelen összefüggésnek meg kell szűnni, a birodalmi tanácsban képviselt országoknak saját maguknak vissza kell venni a forgalomból a sóbányai záloglevelek helyett forgalomban levő államjegyeket, s kompensálni kell a nyereményt is, melyet az államjegyekké, és így kamat nélküli adóssággá átváltoztatott előbbi kamatozó sóbányai kötvényi adósságuk kamatpótlása fejében a magyar korona országaitól egy időtől fogva illetéktelenül élveznek. De az államadóssági egyezménynek említett hiánya más részről a magyar korona országaira nézve is egy indokul szolgálhat arra, hogy azon esetre, ha a bankügy az ő jogaiknak, s érdekeiknek teljes kielégítésével minden részletében véglegesen elintéztetik, ők is viszont részükről az osztr. nemzeti banknak kérdéses 80 millió forintnyi követelésére nézve , melyből mint az államadóssági egyezmény megkötése előtt már létezett adósságból, az államadóssági terhek megosztásánál alapul vett, vagyis 23°/%-os arány szerint számítva, reájuk 18.400.000 írtnál bank valutában több semmi esetre nem hárolhat, áldozatot hozzanak; s ez áldozatot pénzügyi tekintetben is indokoltnak találhassák azon okból, mert 88, vagy épen 100 millió forintnyi állam-jegyeknek, az 1867. XV. és 1868. VII. tezikkek folytán a sóbányai zálog-jegyek helyett a pénzpiaczra rögtönözve is történhető bedobása vagy abból kivétele, az államjegyeknek árfolyamát folyvást ingadozásban tarthatja, minden forgalmi árakat a közforgalomnak nagy hátrányára zavarba hozhat, s e felett a magyar korona országait a birod. tanácsban képviselt országok nem kamatozóvá vált adóssága kamatjai egy részének helytelen fedezésére kényszerítheti. 8-or. A bankügy czélszerű rendezése alatt hazánkban részemről azt értem, hogy a monarchia mindegyik államában önállóan ugyan, de egyenlő elvek szerint működő, jegyeiket érez pénzért mindig beváltó, s azokat egymás közötti szakadatlan kicseréléseknek, vagy beváltásoknak kikötése mellett, kölcsönösen elfogadó, szilárd alapú jegybankok állítassanak fel. Bármily kívánatos legyen e czél elérése, az rögtön a monarchia egyik államában sem érezhetik el, mert e végre mindenekelőtt a valuta helyreállítása szükséges, az pedig rögtön nem történhetik meg- er azért, mert a valuta rögtönzött helyreállítása, még akkor is, ha a forgalomban lévő államjegyeket az állam által súlyos kamatra kölcsön veendő érczpénzzel azonnal mind beváltani lehetne, az ingó és ingatlan vagyonok becsének, a forgalmi áraknak, a munkabéreknek, az adók értékének rögtönös megváltoztatásával, úgy az állami, mint a magánosok pénzügyi viszonyait a legnagyobb zavarba ejtené, úgy annyira, hogy ez okból a bankügyi enquettében kihallgatott szakértők is, csaknem mindnyájan, a valutának rögtönös helyreállítása ellen, és csupán némi hosszabb idő alatt történendő fokozatos helyreállítása mellett nyilatkoztak. 2-or. Nem állíttathatik rögtön helyre a valuta azon tehernek nagysága miatt, amelybe az államnak kerül, mert az államjegyek mindannyi adóssági kötvényei az államnak, melyeket e hon polgárainak vagy külföldieknek az általuk neki annak idejében adott valóságos értékekért kiszolgáltatott. Az adósság semmivel nem, hanem csak a valósággal átvett értéknek visszaadásával, vagy annak megfelelő értékű pénzzel fizethető vissza. E visszafizetés, sok milliónak megtérítéséről levén szó, az állam nagy terhe nélkül nem történhetik meg, s e teher általa csak úgy viselhető el, ha annak viselése több évre osztatik fel. Mindamellett azonban, hogy jegyeiket érez pénzért mindenkor beváltó szilárd alapú jegybankoknak azonnali felállítása nem lehetséges, a magyar korona országainak jogai és érdekei mégis múlhatlanul megkívánják, hogy addig is, míg ily bankok felállíthatók, ők szintén úgy, mint a birod. tanácsban képviselt országok, külön önálló jegybankkal bírjanak, s ily jegybank kebelükben mielőbb felállittassék. Oly combinatió létesítése szükséges ennélfogva, mely lehetővé tegye, hogy a) a valuta helyreállitása azonnal megkezdetvén se r+&**v — — -“értessék be. b) Az államra e miatt nehezedő teher, fedezésének több évres felosztása által elviselhetővé tétessék. c) A magyar korona országai érdekeinek megfelelőleg, a valuta helyreállítása előtt is, a birodalmi tanácsban képviselt országokban létezőn kívül, Magyarországban is egy önálló jegybank, és pedig mielőbb állíttassák fel. d) A valuta helyreállítása után mind a két jegybank jegyeinek érczpénzzeli beváltását azonnal megkezdhesse. Hogy ezeknek kellő foganatbavétele végett az osztr. nemz. banknak, az őt a birod. tanácsban képviselt országokban még öt évre megillető szabadalomróli lemondása kívánatos, önként értetik; de hiszen egyességről van szó, s ha ez egy s más részről is némi áldozatok nélkül nem történhetik meg, ez áldozatokat az egyesség által elérendő czélnak nagysága, s az engedményeknek kölcsönös compensatiója bőven kipótolhatja ; és részemről nem is merném feltenni, hogy maguk az osztr. nemz.bank részvényesei is, méltányos követeléseiknek teljes kielégítése mellett, a bank viszonyainak hosszabb időre leendő végleges szabályozását, annak jelen bizonytalan, s a mostani szabadalom mellett különben is csak rövid ideig fenntartható állásánál érdekeikkel megegyezőtbnek ne tartanák. — úgy látszik, hogy a Pesti Napló ismét azon napjait éli, melyek alatt nem tud elmondani bármit is a nélkül, hogy ne ferdítsen. A múltkor ránk fogta, hogy a nézetellenekről egyszerűleg gazemberek és bolondok czimen iz egyik munkatársunk. Felesleges mondanunk, hogy ez puszta fillentés. Akiről mi elmondhatónak véljük az első czimet, azzal nem szoktunk szóba állam ,akiról a második czim lenne néha az illetékes, arra nézve beérni szoktuk a figyelmeztetéssel, miszerint elment az esze. Mellőzzük azon ferdítést, melyet pár nap előtt Simonyi Ernő ellenében idéztek Maculay-ból, épen csak azt hagyva ki az idézetből, ami egyenesen Simonyi Ernő állítását igazolta. Ma este pedig következőleg ír a Pesti Napló: „A bankügyről a Hon és Ellenőr tegnap érdekes czikksorozatot kezdett (tán kezdettek ?) melynek írója — mint laptársaink mondják — „oly államférfin, kinek véleménye mindenben korrect.“ Aztán elménczkedik szokott ügyetlenségének modorában. — Olvasóink tudják, hogy mi soha senkiről sem állítottuk, hogy „véleménye mindenben correct.“ Ezt nem igényli magának a bankügyi czikksorozat írója sem, sőt épen azért kívánta közzé tenni mostani nézeteit is, hogy ezek megvitattassanak a szakértők által, s megcáfoltassanak, ha vagy amennyiben tévedést, vagy kivihetetlenséget bizonyíthat rájuk a komoly vizsgálat. Mi helyesnek tarthatjuk az egész javaslatot , mert ismerjük azt teljesen a ránk bízott kéziratból, de azért tévedhetlenséget még sem követelünk, sem részére, sem részünkre senkitől soha. Kérjük tehát a Pesti Naplót, hogy ne fogjon ránk olyast, amit nem mondtunk. S ha t. laptársunk tán a „Kelet“ vidékéről legújabban importált munkatársának köszönheti ezen ferdítési virgonczságot, tán jó lesz figyelmeztetnie az illetőt, hogy vigyázzon idézéseire, fordításaira és egyéb dolgára, mert itt, Pesten az ujjára szoktak koppantani a fordítónak, s nagyon hamar lejárhatja magát a ráfogások gyakorlásával. Szerkesztő: A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délelőtt tanácskozást tartott a 30 millió frt kölcsön ügyében, minek eredménye az jön, hogy a bizottság ajánlani fogja a háznak a kölcsön előzetes tárgyalását. Mint hallani, a bizottság ma délután még a kölcsön tárgyalását be is akarja fejezni, hogy holnap jelentését már a ház elé terjeszthesse. Úgy látszik, azt a módot követjük ezután is, amit eddig: nagy sietséggel hajtjuk keresztül a legfontosabbjavaslatokat a tárgyalásokon. Az őszi gyakorlatok alkalmából. Meglehet darázsfészekbe nyúlok, de végtére is meg kell pendítenem egy tárgyat, melyet ugyan pajtásaim közül mindnyájan tudnak, de mert kényes dolog és darázsfészek, nem örömest szellőztetnek, pedig a tárgy komoly, lényeges és a honvédügyet veszélyeztető ! A tárgy, miről írni akarok, a szabadságolt állományú honvédtisztek. A múlt 1870-ik évi őszi gyakorlatok után már rögtön akartam e tárgyról írni, de vártam, hátha más szólal föl és illustrálja e valóban kényes, — de lényeges ügyet — mely bátran merem állítani, a nemzet életkérdése. Hasztalan vártam, eljött az 1871-iki őszi gyakorlat is, és a szabadságolt állományú tisztek behivatva ép azon, ha nem nagyobb hibákkal álltak elő, mint a múlt évben. Tisztelet a kivételeknek, én nem egyesekről szólok, átalánosságban fogom elmondani tapasztalataimat és nézeteimet. Tapasztalat után állítom, hogy leszámítva egy kis részt,a szabad, állományú tisztek nem fogták föl állásuk fontosságát, és O —O O ---------r DJ “**V felelősséget vállaltak el akkor, midőn sz. állományú tisztekké kineveztették magukat, akár hiúságból, akár más érdekből. Avagy meggondolta-e az a tiszt,aki semmit sem tanult és kineveztetése óta még egy katonai könyvet sem látott, nem hogy olvasott volna, hogy ezer meg ezer ember élete van kezében? Ma már a személyes bátorság (bravour) habár mindig szükséges és becses, nem sokat ér, ha nincs tudománynyal és önállósággal összekötve. A „szuronyt szegezve,előre fiuk“ korszak lejárt, ámbár az utolsó porosz-franczia háborúban ez döntött, és gyakran épen az eszélyes katonai műveltséggel vezetett porosz hadsereg mehetett csak szuronyt szegezve előre, mert hogy oda juthasson, tudományosan képzett tisztek által vezettetett odáig. A sz.állományú tiszt gyakran jöhet azon helyzetbe, hogy egy egész zászlóaljat vezet a csatába, s ha nem tanult, ha katonailag nincs képzettsége, akkor az a zászlóalj el van veszve, és lehet el az egész hadosztály, — el a haza! A szállam, tisztek, igen helyesen, most már csak oskolázás, és vizsga letétele után neveztetnek ki. De mit ér a kormány e helyes intézkedése, ha az illetők unalommal, vontatva, és minden erélyesség nélkül mennek oda, kihúzzák magukat a tanórák alól, úgy ahogy leteszik a vizsgát és kineveztetve, a gyakorlatokra ép oly unalommal, vontatva jelennek meg, a gyakorlatokban ha részt vesznek is, nem pirulnak, midőn szakaszaik és századjaik előtt állanak mitsem tudva? Tudok esetet, hogy a szállom, tiszt a vezényletet a szakaszvezetőre bízta és maga csak úgy kullogott az osztály háta mögött, mint a juhnyáj után a .... mig a mozdulatok minden vezényletét a szakaszvezető tette meg ! A sz. állom, tiszt a szolgálat egy ágát sem sajátította el, és ha parancsnokától rendre utasíttatik, még ő aprehendál, átviszi a privát életbe a duzzogást, visszautasítja neveletlenül a barátságos összejövetelre történt meghívást, és így sem katona, sem pajtás, hanem csak mételye az egész hutisztikarnak! Én előttem nem az a hazafi, ki jól tud kiabálni a gyűléseken, casinókban és korcsmákban a kormány hibái, mulasztásai ellen s nagy szavakban busul a nemzet sülyedésén, — de egyebet aztán nem is tud — hanem hazafi előttem az, ki mindig és mindenütt tettel feláldozólag munkálkodik a haza jóllétén — felvirágzásán — ki ha kötelezettséget vállalt magára, azt híven s pontosan igyekszik teljesíteni, és férfiúi kitartással és erélylyel igyekszik keresztül vinni, és akár a katonai, akár a polgári pályán a nemzet előhaladására törekszik. — Én ugyan nem bánom, ha kiabál is a kinek igaza, torka és kedve van hozzá, de ha kiabál, akkor épen tőle várhatni meg legszigorúbban, hogy tegyen is valamit a kárhoztatott dolgok orvoslására s nemzeti sülyedésünk meggátlására. Tisztelet, mondom, a kivételeknek — mert hogy vannak, azt magam is tapasztaltam, de fájdalom a szabály az, hogy a szabálltisztek nem fogják fel állásuk fontosságát, nem fejtenek ki elég erélyt, mikép állomásaiknak megfelelhessenek teljesen,mint azt egy férfiútól megvárhatni, és ha a magyar kormány szigorú rendszabályokat nem fog életbe léptetni, ha fegyelmi rendszabályokat nem fognak ott, hol a morális erő nem elégséges, előállíttatni, a szép és üdvös honvédügy megsemmisül, a nemzet és haza romlására. A szabálltisztet senki sem kényszeríti hogy állást foglaljon el, önkéntes ajánlata, szolgálatja! Gyerekkort, de sőt a férfikort is túlhaladta sok, meggondolhatja tehát, hogy egy férfiú, ha vállal magára kötelezettséget, mi a teendője, önérzettel kell bírnia, és a valódi hazafi kötelességét ismernie kell; elvárhatjuk méltán tőle tehát, hogy ha ha tisztséget vállalt el, azt igyekezzék helyesen betölteni, és ha nincs kedve szolgálni, vagy ideje, ne álljon útjába annyi derék altisztnek,és ne adja a tettleges állományú tisztnek ama hitet, hogy állását csak a havi fizetésért bitorolja! A tettleges állományú tiszten fekszik az egész teher, ő tanítja, iskolázza az ujjonczokat, ő gyakorolja a szakaszokat, századokat és az őszi gyakorlatok alkalmával kénytelen lévén a behívott szabáll. tisztek-