Ellenőr, 1871. október (3. évfolyam, 364-389. szám)

1871-10-19 / 379. szám

Előfizetési árak Egén évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre 2 1­6 írt. — kr. Félévre ... 10 n — „­­ Egy hónapra 2 1 „ 80 s Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 0. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak ed. 379. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A­ lapot illető reklamátiós a Légrády test­vérek Irodájába (nádor­ utca, 0. sz.) intézlendők. Hirdetési dijak: Tízhasábos petit sor egyszeri I A nyilt­ tér egy petit sora 80 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr.­­ Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-ateza 6. szám. (Légrády test­vérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két­ sas utcza 14. is. áll­intézendők. Csütörtök, October 19. 1871. III. évfolyam. Pest, oct. 18. A kormánypárti journalistikának van­nak olykor napjai, midőn nagy kegyelme­sen megczirógatni méltóztatik az ellenzéket, hivatkozván annak ismert hazafiságára, és kifejezve a reményt, hogy a magyar ellen­zék válságos helyzetben bizonyára nem „párt­szempontok“, hanem egyedül az összes nem­zet életérdekei által fogja vezéreltetni poli­tikáját. Így vezérczikkezett tegnap a „Napló“, és ehhez hasonló értelemben ír ma a „Reform“. Az előbbi azt reméli, hogy a magyar baloldal jobban szereti Magyarországot, mint saját közjogi programmját, az utóbbi pedig egyet­értést sürget, és azt várja, hogy az ellen­zék abba fogja most hagyni támadásait a kormány s annak alapja, a Deák-párt ellen. Visszautasítva mindenekelőtt ama botor föl­fogást, hogy az ellenzék a „Napló“ vagy a „Reform“ szép szemeiért hajlandó lehetne lemondani eddigi közjogi programmjáról, és most, midőn annak valósítására a legked­vezőbb alkalom nyílik , nem nyomha­tunk el egy gunyoros mosolyt, látva, mily jezsuita szemforgatással hivatkoznak egy­szerre a kormánypárt közlönyei az általuk oly következetesen kicsinyített és lenézett ellenzék hazafiságára. Most, midőn az osz­trák bonyodalmak folytán veszedelmes ke­­lepc­ébe kezd szorulni a kormánypárt eddi­gi politikája, egyszerre csak eszébe méltóztatik jutni a kormánypárt orgánumainak, hogy igen üdvös dolog lenne szert tenni az annyit ócsárlott ellenzék szövetségére. A dolog valóban igen komikus lenne, ha nem szolgáltatna oly sok szomorú ta­pasztalatra alkalmat. Nem tudjuk minde­nekelőtt, teljes bárgyúságot, avagy sem­mivel sem törődő cinismust lássunk-e ama föltevés mögött, hogy az ellenzék haj­landó lehetne közjogi programmjának föl­áldozása mellett szövetkezni a kormány­párttal. Ki, vagy mi jogosította föl arra a Naplót, hogy ilyesmit tételezzen föl az ellen­zékről? Elhisszük, hogy most, midőn a laj­­thántúli bonyodalom kézzelfoghatólag bizo­nyítja be a 67-ei kiegyezés veszélyes voltát és fenyegető természetét, igen kívánatos lehetne a kormánypártra nézve, ha az el­lenzék támogatását megnyerhetné kedvenc­ művének megőrzésére és megtartására. El­hisszük, hogy e kiegyezés teremtői és fön­­tartóinak igen kellemesen esnék, ha a ma­gyar ellenzék is segítne magára venni egy darabot azon óriási felelősségből, mely a 67-ks alku létrehozóit terheli. De hát minő döntő tekintetek foroghatnak fön, hogy az ellenzék megtagadva múltját, küzdelmeit, reményeit — egy lépéssel lemondjon egész eddigi közjogi politikájáról, és dárdahordozó­jává szegődjék be, az általa eddig követke­zetesen megtámadt 67-diki politikának. Ily tekintet nem forog fen, és ha a helyzet válságossága magát Magyarországot is fenyegeti, úgy az azon közjogi állapotnak kifolyása, melynek támogatására és most szólítják föl a kormánypárt orgánumai az ellenzéket. Hogyan? Nem kelle a sértett önérzet hangján visszautasítania az ellenzék­nek ama vakmerő föltételt, mintha eddigi múltja után most nyújthatná támogatását azon politikának, mely nemzeti önállóságunk tönkretevésével odáig vitte Magyarországot, hogy a csehek, osztrák-németek, szlovének s egyéb lajthántúli nemzetiségek politikai küzdelmei első­sorban a mi házunkat fenye­getik fölgyújtással ? Támogathatja-e az el­lenzék azon közjogi alapot, mely annyira összefűzte Magyarországot a lajthántúli ál­­lamcsoporttal, hogy az ott fölmerülő nehéz­ségek azonnal nálunk is sebeket tép­nek föl ? Hasztalan rezegtetik meg a kormány­párt lapjai ama húrokat, mintha az ellen­zék hazafiasságától elvárható lenne eddigi közjogi programmjának elvetése. A mi köz­jogi programmunk Magyarország állami ön­állósága a person­alunió alapján, tehát független, erős, semmiféle lajthántali belü­gy­­ által ne i ii zavarható Magyarország. A kor­mány közjogi hiszekegye a 67-diki alku, mely Magyarországot a cseh követelésekkel szemben a föderalismus alapján alakulandó Ausztria egyik nagy tartománya gyanánt tünteti föl. A­ki — mint a Napló — még most is ezen állapot föntartása mellett kardos­kodik, annak nincs joga úgy beszélni, mint­ha e magyar ellenzék eddigi politikája nem a nemzet életérdekei, hanem pusztán párt­szempontok által lett volna vezéreltetve. Hazafias politikával legkevésbé a „Napló“ urainak és pártfogoltjainak van joga kér­kedni, mint a­kik az általuk teremtett visz­­szás és veszélyes közjogi állapot mindenáron való föntartása által mondhatlan bajoknak viszik eléje Magyarországot. Hanem a kormánypárt soraiban kihalt minden érzék egy önálló, erős Magyaror­szág teremtése iránt. Vakon bízva a 67-ks alku által létrehozott közjogi állapot kétes szilárdságába, e párt most is habozik föl­emelkedni az események színvonalára, s a­helyett, hogy előkészítné hazánk állami ön­állóságának visszavívását , mint a strucz­­madár homokba dugott fővel hagyja elzaj­­lani maga fölött a kedvező alkalmat, sőt ugyanerre szólítja föl azon ellenzéket is, mely eddig magasra tartotta közjogi pro­grammját. Ez oly önkénytes lemondás, s oly bűnös mulasztás, min­t tán mégsem szabadna tanúsítania azon pontnak, mely közlönyeiben monopolizálja a maga számára az önzetlen hazaszeretetet. A magyar ellenzék, mely a kormány­­párti lapok szakadatlan fenyegetései és ki­csinylései daczára megőrizte csonkítlanul köz­jogi programmját, föntartandja azt most is, midőn megváltozott taktikával hazafiságára történik hivatkozás. Föntartandja azt, mert csak e közjogi programm keresztülvitele biz­tosíthatja Magyarországnak ama hatalmi állást s ama zavartalan állami életet, me­lyet jelenleg föltétlenül lehetetlenné tesz a 67-ki közjogi állapot. Borostyáni Nándor: — A pénzügyi bizottság mai ülésé­ben folytatta a pénzügyminisztérium költségveté­sét. Pénzügyőrségekre 1871-re előirányozva volt 1.902.500 frt, 1872-re 2.769.690, s igy 867,195 frttal több. E többletből magyar pénzügyőrségekre mintegy 40.000 frt, a határőrvidéken felállítandó őrségekre 200.000 frt, a horvát-szlavon határőrvi­déken felállítandókra pedig 620.000 frt esik. A magyarországi pénzügyőrségeknél a 80,000 frt többletet a fiumei pénzügyőrség felállítása s a bu­dapesti őrségnek 47-el való szaporítása okozza. A bizottság tekintetbe vette, hogy a folyton növekedő forgalom igényli a szaporítást s hogy a létszám fölemelésének megtagadása az állam jövedelmét csorbítaná, d e többletet megszavazta. A magyar határőrvidéki vám s adóőrség költségéből mintegy 35.000 frtot, a horvát-szlavén határőrvidék vám és adóőrségi költségeiből mintegy 135.000 frtot s igy összesen 170.000 frt törlést javasol a bizottság. A két határőrvidéki őrség költségét mint átalányt ajánlja megszavazásra. Jogügyi igazgatásra 1871-re 60,9502 frt, 1872-re 53,103 frt van előirányozva, a bizottság néhány apró törlés után 53.000 frtot szavazott meg. — Pénzügyi törvényszékek részére Horvát-Szlavonor­­szágban megszavazott 2200 frtot. Állandó kataster rovatban az 1871 s a folyó évi előirányzat között 243,840 frt többlet mutatkozik, részint a katastrális munkálatokra alkalmas mér­nökök fizetése felemelésének, legnagyobb részben pedig — 160,000 frt erejéig — a határőrvidéken folytatandó katastrális munkálatok költségeinek többletéből ered. A bizottság meggyőződvén arról, hogy a jelenleg létező fizetések mellett az állam nem kaphat s nem is fog kapni szakértő mérnö­köket, a fizetés felemelést elfogadta; a határőr vi­déki katasterek felmérésének költségére előirányzott 160.000 frtot azonban a rendesből a rendkívüli szükségletbe tette át. Bányászati s erdészeti akadémia Selmeczen , 1871-re megszavaztatott 81,300 ft, 1872 re 128,075 frt van előirányozva. A többletet az intézet újjászer­vezése, a tanításnak szaktanfolyamokra átalakítása, s ennek folytán a tanári személyzet­t­el való sza­porítása, s végre a tanári fizetések fölemelése okozza. A bizottság tekintetbe vévén a fontossá­got, melylyel e tanintézet mind közgazdasági, mind culturszem­pontból bir, az előirányzoti összeget — 13.000 frt levonásával, mely összeg mint az épü­let helyreállítására szánt, a rendkívüli szükségletbe tétetett át — 115.000 írtban állapította­­meg. — Az ip­a­r t­ö­rvé­n­yj­a­v­a­s­l­a­t tárgya­lására kiküldött 15 ös bizottság folytatta a szaka­szok tárgyalását. A 47. szakasz, mely az iparosnak tanonczának cselédszolgálatra való alkalmazását megtiltja változatlanul elfogadtatott. A 48. szakaszt megváltoztatta s ezen szakasz uj szövegében meg­­állapittatott, hogy a 14 évet be nem töltött tanon­­czok naponta csak 10 órai munkára,­­ a 14 évet meghaladottak legfeljebb 12 órai munkára kötelez­hetők, mely munkaidőbe azonban a törvényileg szabályozott munkaidő be nem számíttatik. A 49. szakasz, mely az éji munkára vonatkozik, válto­zást nem szenvedi. Az 50. szakasz csak annyiban szenvedi változást, a­mennyiben az iparos fegyel­mi hatalma, csak a 18 évet meg nem haladott ta­­nonczokra szorítkozott. A javaslat 51, 52 s 53 szakaszai csekély változással elfogadtattak; 54. szakasza, mely a tanviszony elenyésztére vonatko­zik, jelentéktelen változás mellett elfogadtatott. Az 55. szakasz két részre osztatott, s egy külön sza­kaszban a tanviszony azonnali felbontását előidéző körülmények s ismét külön a tanviszony felbontása általi megszüntetésére jogot szolgáló körülmények soroltattak fel. E szakasz szövegezésénél a bizottság az ipa­ros s tanoncz között lehető jogegyenlőséget szem előtt tartotta. Az 56 szakaszon azon módosítás es­­tetett, hogy a tanviszony fölbontásánál nemcsak az iparos, hanem a tanoncz is kárpótlást követelhet. Az 57 szakasz mint fölösleges kitöröltetett. Az 58­ szakasz szerint a szökevény tanonczot tudva felfogadó iparos a tanonczczal egyetemlegesen kártérítésre kötelezhető. Az 59 szakasz a büntetésekre vonat­kozó része, valamint a 60. szakasz mint külön fe­jezetbe tartozók kihagyattak. A 61. szakasz nem szenvedett változást. A 62. szakasz azon része mely a segédeknek megtiltja az ünnepnapokat kivéve magukat a munkától elvonni, — kitöröltetett, miután a segédek szerződés­szegéseinek meggát­­lása egy törvény által úgyis kellően rendezve lesz A 64. szakasz mely az iparossegédek vándorlását megszünteti, mint felesleges töröltetett. A 64. sza­kasz mely a munkakönyvekről szól, hosszabb vi­tára adott alkalmat s a bizottság abban állapodott meg, hogy a munkakönyvét mint rendőri igazol­ványt mellőzi ugyan, mindamellett, ezen szakaszt a kép fogja szövegezni, hogy a munkakönyvek, mint az oly­annyira szükséges rend tényezői alkalmazást nyerjenek. Kimondatott továbbá, hogy ezen sza­kasz szövegezésénél a munkakönyvek oly alkal­mazást leljenek, mely a munkaadók önkényét le­hetőleg kizárja. A bizottság holnap folytatni fogja tárgya­lásait. — Ma, okt. 18-án tartatik meg Bécsben a nagy miniszter­tanács a cseh kiegyezkedési kérdés tárgyában. A tanács nem hoz ugyan döntő hatá­rozatot, de nag­yon valószínű, hogy ama nézet, mely többségre jut a mai miniszteri tanácsban, döntő teend a kérdés végleges megoldásá­nál is. A helyzet a két utóbbi napon nem változott semmit. Egy cseppet sem tudunk többet ma, mint tudtunk tegnap az iránt, hogy a bécsi — közös és nem közös — miniszterek között milyen mérvű az eltérés a cseh követeléseket illetőleg. A közös miniszterek tegnap — saját állás­pontjuk megjelölése végett, Beust lakásán szintén tartottak értekezletet, melyről a Napló azt hallja, hogy Kuhn hadügyminiszter teljesen a német alkot­­mányoti párt álláspontját foglalja el, Lónyay pe­dig rendkívül reservált, de ez állítások is csak combinatiók. Az új Presse értesülése szerint tegnap egy új császári leirat küldetett volna a cseh ország­gyűléshez, mely kikerülve az elvi kérdéseket a reichsrathi képviselők megválasztására szólítja fel az országgyűlést. Ezáltal, mond az új Presse, az volna a kormány terve, hogy a cseh követeléseket ne ő utasítaná vissza, hanem a reichsrath által buk­tatná meg. Ugyanez a lap írja, hogy a miniszteri válto­zásokról szóló híreknek ma már nincs alapja, miután Beuszt és Hohenwart közt az egyetértés — ő­felsége befolyása mellett — helyreállítatott.­­ A büntető eljárás szabályozása és a polgári perrendtartás szabályozása iránt össze­hívott bizottság kedden este 5 órakor az igazság- Ügyminiszter elnöklete alatt megtartotta első ülé­sét. A miniszter az elnökséggel Mihailovitsot a legfőbb ítélőszéknek tanácselnökét bizta meg. A bizottság egyelőre két albizottságra oszlott és mind­egyik már csütörtökön este 5 órakor megkezdi működését.­­ Egy országos képviselőtől a következő sorokat közli a „Fővárosi lapok.“ „A „Reform“ után a „Fővárosi lapok“ is felemlíté azt a kedélyes ötletet, hogy a képviselők, kik októ­berben mindössze három négy napig üléseznek, adják oda diurnumukat a népszínház javára. Bo­csánat, hanem ezen indítványnak egy kis „inter­nationale“ szaga van, s engedelmet, ha a „petro­­leumbombáknak“ a képviselők zsebére irányzott ilyen alkalmazása ellen tiltakozunk. Először : a képviselők egy része többfelé bizottságban most is dolgozik,­­ különösen a pénzügyi bizottság tag­jai naponkint hat nyolcz órát is üléseznek; másod­szor : a képviselők egy része oly távolságban la­kik, hogy szeptemberben történt elutazásuk s most októberben leendő visszajövetelük költségei bizo­nyára felemésztik az e havi képviselői diurnumot; s végre harmadszor: az egész képvise­lői fizetés gyakran annyira sem megy, mennyit egy kis minisz­teri titkárocska kap, s demokratikus gondolkozása embernek egyáltalában nem a kép­viselői diurnumok eldividálásán, hanem fölemelésén kellene gondolkozni, nehogy maholnap a népkép­viselet elvállalhatása is a „virilitási“ előnyöktől tétessék függővé. Hanem ha a „Reform“ ily után akarja a népszínház tőkéjét gyarapítani, mondunk mi neki mást. Ajánlja azt, hogy azok a képvise­lők, kik egyszersmind előkelő államhivatalnokok, bírjanak annyi szerénységgel, hogy miután lak­­pénzüket mint hivatalnokok fölvették, azt a lak­pénzt, mely őket mint képviselőket illetné, miután ugyanis csak egy lakást tartanak, ne érintsék, hanem ajándékozzák a népszínháznak. Vagy indít­ványozza azt, hogy azok az előkelő államhivatal­nokok, kik hat-hét ezer forint fizetést kapnak s mellékesen, gyakran hivatalos állásokkal össze nem egyeztethető bankigazgatósági s más efféle állomást is elfoglalnak (dettó hat-hét ezer forint fizetéssel), tegyék e bilaterális állásukat elnézhe­­tővé az által, hogy egyik fizetésükről a népszín­ház javára mondjanak le, stb. Hanem az úgy is csekély képviselői diurnumokat ne dividálják, mert ez sem a közérdekkel, sem a méltányossággal meg nem egyezik.“ Magyarország és a bankkérdés. in. Két első czikkünkből kitűnt, hogy né­zetünk szerint a bankkérdést és a valuta­kérdést külön választva egyenként kell tár­gyalni. Egy, Ausztriától független bankügy szervezésével nem kell késedelmeskedni, mert minden nap ilyen halasztás által a termelésnek, a jólétnek kiszámíthatlan kárára van. A valutaügy javítására foga­natba veendő rendszabályok megtételének semmi sem áll útjában s igy ehez is hozzá kell fogni minél előbb. Csakhogy ekkor nem azon az úton kell haladnunk, a melyet a „Reform“ jelölt ki, t. i. nem kell terhelni az újonnan felállítandó jegybankot nehezen, vagy épen nem realizálható activákkal, me­lyek kamatozó vagy pláne nem is kamato­zó államadóssági papírok. Ilyen Magyaror­szágba átültetett egészségtelen bankpolitika semmiképen sem alapítaná meg a magyar jegybank fizető­képességét. Ilyen intézet szilárdsága nem kevéssé járul a köz és ma­gán­hitel szilárdításához a külföld előtt s ennélfogva homlokegyenest ellenkezik érde­keinkkel azon eljárás, mely a jelzett cala­­mitással venné kezdetét. Ezen elvekből kiindulva, egy magyar jegybank megalapítására fordítandó tő­­­ke 40 millióra rúgna, s az ez által kibo­csátott bankjegyek csupán oly üzletek szá­mára lennének fentartva, a­melyeknek fize­tési képességére mindenkor számítni lehet. A.A európai annuiuk nemzeti ék nem­zetközi forgalmi életében uralkodóvá lett a törekvés egy átalános mérték-, súly- és pénz­­rendszert léptetni életbe. Senki sem tagad­hatja, hogy ez által az áruforgalmon nagy mértékben lenne könnyítve. Minden olyan javaslat, mely az egyenérték helyébe két vagy több állam részére eltérést kívánna és bírna eszközölni, ellene mond a józan elvek­nek s ennélfogva elvetendő. Különösen káros hatású lenne egy ily politika,­­még ha a „Reform“ czikkezője száll is mellette síkra) oly élénk forgalmi összeköttetésben levő államok közt, mint Magyarország és Ausz­tria. A bankkérdés csak akkor lesz kielégí­tőn megoldva, ha a két szomszéd államban cirkuláló pénzjegyek egyenlő értékkel bír­nak. A pénzhelyettesítők árának egyenlősége pedig azoknak egy és ugyanazon médiumra való alapítás által lesz elérve olyanformán, hogy a bank hiteljegyének beváltása az átalános fizetési eszközre minden időben eszkö­zölhető lesz. Azon mathematikai tantétel, hogy „több összeg, melyek egy­­-ikhoz egyenlők egy­más közt is egyenlők s regulátora a bankjegyki­bocsátásnak. Az angol,franczia(a zavarok előtt,) belga stb. bankjegyek, melyek minden idő­ben érezpénzre válthatók be, ez­által pari­tásra tesznek szert, mert ezen papírpénz ára természetszerűleg médiumáéval egyenlő. Ha már a valuta ziláltságánál fogva nem vehetjük igénybe a nemes érctet, mint nem­zetközi segédeszközt, legalább azon állam­mal állapítsuk meg a paritást, mely Ma­gyarországgal egy bajban szenved. Ez a baj a be nem váltható magyar­osztrák államjegy. Míg ez nincs elhárítva, addig annak alkalmazása a leghasznosabb czélokra hiábavaló. Ilyennek tekintjük az ál­lamjegynek, mint médiumnak fölhaszná­lását az osztrák-magyar bankjegyért mind­addig, míg a valuta nincs rendezve. Ezen elmélet megfelel azon alapelvnek is, hogy az állam hatalmánál fogva az ál­­lampapírpénzre nézve állapíthat meg kény­szerárfolyamot ; egy magán­intézet jegyei­nek kényszerárfolyammal való ellátása azon­ban nem egyezik meg az alkotmányos fo­galmakkal. Erre mi annyival inkább súlyt fektetünk, mert a bankjegyek kényszerfor­galma csak azon körülménynek volt követ­kezménye, hogy a bank az államadósság te­kintetéből jön kisegítőül elfogadva; ilyesmi­ről pedig mi az ügyek rendezésével tudni sem akarunk. A mondottakat a következőben vonjuk össze: Magyarországban, valamint Ausztriá­ban jegykibocsátási joggal felruházott bank­­ok állíttatnak föl. Mindkét állam bankje­gyei az illető nyilvános pénztáraknál fize­tési eszköz gyanánt fogadtatnak el. A jegy­bankok kötelesek a bemutatott bankjegyet bárki kívonatára a törvényes fizetési eszköz­re beváltani. A valuta rendezéséig a ma­gyar-osztrák államjegy törvényes erővel ru­­háztatik föl. A valószínűség és a tapasztalat a mel­lett szólnak, hogy míg az állampapírpénz azon tengely, a­mely körül mindkét állam bankügye fordul, a beváltások nem fognak valami nagy dimensiókat ölteni, minthogy nagyobb a bankpapírpénzbe vetett bizalom, mint az állam által kibocsátott jegyekbe. A bankjegyek beváltására szolgáló 25°/0-nyi készpénzkészletének a forgalomban levő bank­jegyeknek következésképen nem kell csak államjegyekből állania, hanem részben ab­ból s részben kivett vagy kész érczből. Pél­dául szolgálnak erre az amerikai bankok, így New-York város bankjaiban 1871. sept. havában körülbelül 4 millió dollár arany s 4 millió papír dollár (greenbacks) feküdt készpénzkészletképen 30 millió dollárnyi forgalom mellett. Ily elvek s a bankügyek gondos és ta­pintatos vezetése mellett nem lehet attól tartani, hogy a magyar és az osztrák pénz­jegyek értékében egyenlőtlenség fordulna elő, legyenek azok mindkét államban egy vagy több bank által kibocsátva. Bár ha mi határozott ellenei vagyunk az egybankrend­szernek, a fenálló viszonyok mellett még sem ajánljuk a szabad vagy több bankrendszert, mert ezen intézmény életbe léptetése új voltánál fogva sok bajjal járna. Egyelőre a legczélszerűbb a törvényhozás útján egy társaságnak adni engedélyt a jegybanküzlet megnyitására azon feltétel alatt, hogy ez a társaság állítson minden 20.000 lakossal bíró városban filiálét. Szabadalmat nem kell adni, mert ha egy pár év alatt az egybank­­rendszer a forgalomra nézve nem bizonyul be előnyösnek vagy a nemzetgazdászati po­litika követelményeinek nem felel meg kel­lőleg, az ilyen privilégium megköti az ál­lam kezét és akadályozza szabad cselek­vésében. A jegykibocsátás maximuma Magyar­országra nézve a részvénytőke négyszeresére jeuue lueganapiniva. 1 millió frtnyi tőke mellett tehát 160 millió frt lenne kibocsá­tandó, mely összeg az állampapírpénz fön­­forgása esetében a forgalomra teljesen elég lenne. Elkerülhetlenül szükséges és kívánatos, hogy a magyar banktörvény főbb vonalai­ban megegyezzék az osztrák banktörvény­nyel. Ha már most minden államban egy oly adózó alany alkottatik, mely a nyert jogoknál fogva kitűnő keresetforrással van megáldva, mi sem termésetesebb, minthogy az állam követelje, hogy ez a jogi személy olyan adózó legyen, ki az állam terheihez tetemes módon járul. A­mikor a közönséges polgár eltekint­ve a különféle adóktól, minden cserénél, el­adásnál, hitellevelek és váltók kiállításánál körülbelül 1%-nyi bélyegadó fizetésére van kötelezve, miért ne lépne az adófizetők so­rába a bank, melynek hiteljegyei pénz helyett vannak forgalomban. Mert tulajdon­képen a bankjegy nem egyéb, mint fizetési ígéret azon különbséggel, hogy az mint az állam által engedélyezett pénz teljes értéke szerint circulál. Ezért a jogért az állam megkívánhatja, hogy az intézet megfelelő ellenszolgálatot tegyen. Ezen új forrásból folyó adó az állam­jegyek lassan kinti törlesztésére fordítandó. Páris, oct. 14. (Saját levelezőnktől.) Az állandó bizottság ülésében interpellate történt a commune-féle foglyok menekülése tár­gyában. S a kormány kijelentette, hogy a tél közelgése miatt foganatba vett munkálatok mun­kásai közvetítésével sikerülhetett a megszökés, mert csakis ezekkel egyetértve juthattak a mó­dozat tudomására s álruhákhoz. Ezután a lá­togatás csakis egyenként és csendőr jelenlétében engedélyeztetik s a munkások is felügyelet alá vétettek. Casimir­ Perier beköszöntését tartotta, mely conservativ és szabadelvű politikát ígért. Ezt a centrumokból álló bizottság megelégedéssel fogadta. Itt felemlíthetem, hogy a belügyér minisztériuma egyik fejéül saját fiát neveztette ki s a belügyér­­ségi palotát is tegnap teljes ünnepélyességgel el­foglalta. A Thiers pártfogoltja s a minisztérium által visszautasított Picard olaszországi követnek fogna kineveztetni. Lefranc miniszter mutatta be Casimir­ Periert, kitől felvilágosítást kért a bizottság az idéni ter­mésről. A kereskedelmi ügyér szerint 12—15 millió hedtolitre gabnára lesz szükség ez év hiány­­lata fedezésére s ezt Magyarországból reményt kapni. Reánk nézve igen kellemes újság ez s ter­melőinknek ehez szabni magatartásukat nem lehet eléggé ajánlanom. Még az állandó bizottság is rászalta Penthi­­évre herczeg tengerész tisztté történt kineve­zését. A bizottságban nem Vitet elnökölt mint igen sok lap írta, hanem St. Marc Girardin. Ma új és rendkivüli gyűlésre hivatott ös­­­sze az állandó bizottság. Tárgyát nem tudni, de sejtik , hogy a Németországgal tárgyaló s alkudozó pénzügyér valamelyik nagyobb jelentő­ségű engedményéhez megegyezésüket fogják kér­ni, mert az ilyesmiben helyesnek látja a kor­mány megosztani a felelősség terhét, ha­nem egé­szen levétetni válláról. Algírban elrendeltetett a polgári kormányzó mellé adott bizottság alakítása. A tanácsszerű bi­zottság az 1860-diki rendelet értelmében van je­lenleg is megalakítva, mely az addig létezett al­gíri minisztérium hatáskörébe lépett volt. A bizottság az öt megyének megyetanácsa által választatik minden megyéből egy, s még hoz­zájuk van csatolva az algíri érsek. Ezen tanács legfőbb befolyást a költségvetés megállapításánál van hivatva gyakorolni. A közvélemény megelé­gedéssel fogadja a megelőző szabadelvű intézke­désekből önkényt folyt önkormányzási intéz­ményt. Lyonból az áprili felkelés fog­lyai kérelmet intéztek a köztársaság elnökéhez, melyben ügyek ellátását kérik. A párisi felkelők elítélésének las­súságát még menthetik, bár nem kezd már elfo­gadható lenni a mentegetődzés a foglyok sokasá­gával, hanem Lyonban erről szó sem lehet. A lyoni eset mutatja, hogy a praeventiv letartóztatást a rémuralom eszközéül használják föl, mely hivat­va van minden önkényesség előtt térdet fejet haj­tani, különben az illetőt elfogják, s aztán várhat, míg azt mondják, hogy ártatlan s­elmehet haza. Mac-Mahon megakadályozta nyilvánosságra hozatalát a szept. 4-ki kormány tényei megvizsgá­lására kiküldött bizottság előtt való letéteményé­­nek. Mondják, a császárság igen súlyos vádakkal volna terhelve. Palikao épen ellenkezőleg a na­pokban fogja könyvkeredésbe adni azt. Testelin képviselővel egy jókora botrány esett meg. Brame úr vádolta Testilint, hogy nem számolt a kezére bízott 15 millióról. Megyjegyzen­­dő Testelin az északi seregnél rendkívüli biztosa volt Gambettának. Továbbá szemére vethette, hogy a Corbie melletti ütközetnél összegyáva­ gazembe-

Next