Ellenőr, 1871. október (3. évfolyam, 364-389. szám)
1871-10-19 / 379. szám
Előfizetési árak Egén évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre 2 16 írt. — kr. Félévre ... 10 n — „ Egy hónapra 2 1 „ 80 s Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 0. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak ed. 379. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reklamátiós a Légrády testvérek Irodájába (nádor utca, 0. sz.) intézlendők. Hirdetési dijak: Tízhasábos petit sor egyszeri I A nyilt tér egy petit sora 80 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-ateza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas utcza 14. is. állintézendők. Csütörtök, October 19. 1871. III. évfolyam. Pest, oct. 18. A kormánypárti journalistikának vannak olykor napjai, midőn nagy kegyelmesen megczirógatni méltóztatik az ellenzéket, hivatkozván annak ismert hazafiságára, és kifejezve a reményt, hogy a magyar ellenzék válságos helyzetben bizonyára nem „pártszempontok“, hanem egyedül az összes nemzet életérdekei által fogja vezéreltetni politikáját. Így vezérczikkezett tegnap a „Napló“, és ehhez hasonló értelemben ír ma a „Reform“. Az előbbi azt reméli, hogy a magyar baloldal jobban szereti Magyarországot, mint saját közjogi programmját, az utóbbi pedig egyetértést sürget, és azt várja, hogy az ellenzék abba fogja most hagyni támadásait a kormány s annak alapja, a Deák-párt ellen. Visszautasítva mindenekelőtt ama botor fölfogást, hogy az ellenzék a „Napló“ vagy a „Reform“ szép szemeiért hajlandó lehetne lemondani eddigi közjogi programmjáról, és most, midőn annak valósítására a legkedvezőbb alkalom nyílik , nem nyomhatunk el egy gunyoros mosolyt, látva, mily jezsuita szemforgatással hivatkoznak egyszerre a kormánypárt közlönyei az általuk oly következetesen kicsinyített és lenézett ellenzék hazafiságára. Most, midőn az osztrák bonyodalmak folytán veszedelmes kelepcébe kezd szorulni a kormánypárt eddigi politikája, egyszerre csak eszébe méltóztatik jutni a kormánypárt orgánumainak, hogy igen üdvös dolog lenne szert tenni az annyit ócsárlott ellenzék szövetségére. A dolog valóban igen komikus lenne, ha nem szolgáltatna oly sok szomorú tapasztalatra alkalmat. Nem tudjuk mindenekelőtt, teljes bárgyúságot, avagy semmivel sem törődő cinismust lássunk-e ama föltevés mögött, hogy az ellenzék hajlandó lehetne közjogi programmjának föláldozása mellett szövetkezni a kormánypárttal. Ki, vagy mi jogosította föl arra a Naplót, hogy ilyesmit tételezzen föl az ellenzékről? Elhisszük, hogy most, midőn a lajthántúli bonyodalom kézzelfoghatólag bizonyítja be a 67-ei kiegyezés veszélyes voltát és fenyegető természetét, igen kívánatos lehetne a kormánypártra nézve, ha az ellenzék támogatását megnyerhetné kedvenc művének megőrzésére és megtartására. Elhisszük, hogy e kiegyezés teremtői és föntartóinak igen kellemesen esnék, ha a magyar ellenzék is segítne magára venni egy darabot azon óriási felelősségből, mely a 67-ks alku létrehozóit terheli. De hát minő döntő tekintetek foroghatnak fön, hogy az ellenzék megtagadva múltját, küzdelmeit, reményeit — egy lépéssel lemondjon egész eddigi közjogi politikájáról, és dárdahordozójává szegődjék be, az általa eddig következetesen megtámadt 67-diki politikának. Ily tekintet nem forog fen, és ha a helyzet válságossága magát Magyarországot is fenyegeti, úgy az azon közjogi állapotnak kifolyása, melynek támogatására és most szólítják föl a kormánypárt orgánumai az ellenzéket. Hogyan? Nem kelle a sértett önérzet hangján visszautasítania az ellenzéknek ama vakmerő föltételt, mintha eddigi múltja után most nyújthatná támogatását azon politikának, mely nemzeti önállóságunk tönkretevésével odáig vitte Magyarországot, hogy a csehek, osztrák-németek, szlovének s egyéb lajthántúli nemzetiségek politikai küzdelmei elsősorban a mi házunkat fenyegetik fölgyújtással ? Támogathatja-e az ellenzék azon közjogi alapot, mely annyira összefűzte Magyarországot a lajthántúli államcsoporttal, hogy az ott fölmerülő nehézségek azonnal nálunk is sebeket tépnek föl ? Hasztalan rezegtetik meg a kormánypárt lapjai ama húrokat, mintha az ellenzék hazafiasságától elvárható lenne eddigi közjogi programmjának elvetése. A mi közjogi programmunk Magyarország állami önállósága a personalunió alapján, tehát független, erős, semmiféle lajthántali belügy által ne i ii zavarható Magyarország. A kormány közjogi hiszekegye a 67-diki alku, mely Magyarországot a cseh követelésekkel szemben a föderalismus alapján alakulandó Ausztria egyik nagy tartománya gyanánt tünteti föl. Aki — mint a Napló — még most is ezen állapot föntartása mellett kardoskodik, annak nincs joga úgy beszélni, mintha e magyar ellenzék eddigi politikája nem a nemzet életérdekei, hanem pusztán pártszempontok által lett volna vezéreltetve. Hazafias politikával legkevésbé a „Napló“ urainak és pártfogoltjainak van joga kérkedni, mint akik az általuk teremtett viszszás és veszélyes közjogi állapot mindenáron való föntartása által mondhatlan bajoknak viszik eléje Magyarországot. Hanem a kormánypárt soraiban kihalt minden érzék egy önálló, erős Magyarország teremtése iránt. Vakon bízva a 67-ks alku által létrehozott közjogi állapot kétes szilárdságába, e párt most is habozik fölemelkedni az események színvonalára, s ahelyett, hogy előkészítné hazánk állami önállóságának visszavívását , mint a struczmadár homokba dugott fővel hagyja elzajlani maga fölött a kedvező alkalmat, sőt ugyanerre szólítja föl azon ellenzéket is, mely eddig magasra tartotta közjogi programmját. Ez oly önkénytes lemondás, s oly bűnös mulasztás, mint tán mégsem szabadna tanúsítania azon pontnak, mely közlönyeiben monopolizálja a maga számára az önzetlen hazaszeretetet. A magyar ellenzék, mely a kormánypárti lapok szakadatlan fenyegetései és kicsinylései daczára megőrizte csonkítlanul közjogi programmját, föntartandja azt most is, midőn megváltozott taktikával hazafiságára történik hivatkozás. Föntartandja azt, mert csak e közjogi programm keresztülvitele biztosíthatja Magyarországnak ama hatalmi állást s ama zavartalan állami életet, melyet jelenleg föltétlenül lehetetlenné tesz a 67-ki közjogi állapot. Borostyáni Nándor: — A pénzügyi bizottság mai ülésében folytatta a pénzügyminisztérium költségvetését. Pénzügyőrségekre 1871-re előirányozva volt 1.902.500 frt, 1872-re 2.769.690, s igy 867,195 frttal több. E többletből magyar pénzügyőrségekre mintegy 40.000 frt, a határőrvidéken felállítandó őrségekre 200.000 frt, a horvát-szlavon határőrvidéken felállítandókra pedig 620.000 frt esik. A magyarországi pénzügyőrségeknél a 80,000 frt többletet a fiumei pénzügyőrség felállítása s a budapesti őrségnek 47-el való szaporítása okozza. A bizottság tekintetbe vette, hogy a folyton növekedő forgalom igényli a szaporítást s hogy a létszám fölemelésének megtagadása az állam jövedelmét csorbítaná, d e többletet megszavazta. A magyar határőrvidéki vám s adóőrség költségéből mintegy 35.000 frtot, a horvát-szlavén határőrvidék vám és adóőrségi költségeiből mintegy 135.000 frtot s igy összesen 170.000 frt törlést javasol a bizottság. A két határőrvidéki őrség költségét mint átalányt ajánlja megszavazásra. Jogügyi igazgatásra 1871-re 60,9502 frt, 1872-re 53,103 frt van előirányozva, a bizottság néhány apró törlés után 53.000 frtot szavazott meg. — Pénzügyi törvényszékek részére Horvát-Szlavonországban megszavazott 2200 frtot. Állandó kataster rovatban az 1871 s a folyó évi előirányzat között 243,840 frt többlet mutatkozik, részint a katastrális munkálatokra alkalmas mérnökök fizetése felemelésének, legnagyobb részben pedig — 160,000 frt erejéig — a határőrvidéken folytatandó katastrális munkálatok költségeinek többletéből ered. A bizottság meggyőződvén arról, hogy a jelenleg létező fizetések mellett az állam nem kaphat s nem is fog kapni szakértő mérnököket, a fizetés felemelést elfogadta; a határőr vidéki katasterek felmérésének költségére előirányzott 160.000 frtot azonban a rendesből a rendkívüli szükségletbe tette át. Bányászati s erdészeti akadémia Selmeczen , 1871-re megszavaztatott 81,300 ft, 1872 re 128,075 frt van előirányozva. A többletet az intézet újjászervezése, a tanításnak szaktanfolyamokra átalakítása, s ennek folytán a tanári személyzettel való szaporítása, s végre a tanári fizetések fölemelése okozza. A bizottság tekintetbe vévén a fontosságot, melylyel e tanintézet mind közgazdasági, mind culturszempontból bir, az előirányzoti összeget — 13.000 frt levonásával, mely összeg mint az épület helyreállítására szánt, a rendkívüli szükségletbe tétetett át — 115.000 írtban állapítottameg. — Az ipar törvényjavaslat tárgyalására kiküldött 15 ös bizottság folytatta a szakaszok tárgyalását. A 47. szakasz, mely az iparosnak tanonczának cselédszolgálatra való alkalmazását megtiltja változatlanul elfogadtatott. A 48. szakaszt megváltoztatta s ezen szakasz uj szövegében megállapittatott, hogy a 14 évet be nem töltött tanonczok naponta csak 10 órai munkára, a 14 évet meghaladottak legfeljebb 12 órai munkára kötelezhetők, mely munkaidőbe azonban a törvényileg szabályozott munkaidő be nem számíttatik. A 49. szakasz, mely az éji munkára vonatkozik, változást nem szenvedi. Az 50. szakasz csak annyiban szenvedi változást, amennyiben az iparos fegyelmi hatalma, csak a 18 évet meg nem haladott tanonczokra szorítkozott. A javaslat 51, 52 s 53 szakaszai csekély változással elfogadtattak; 54. szakasza, mely a tanviszony elenyésztére vonatkozik, jelentéktelen változás mellett elfogadtatott. Az 55. szakasz két részre osztatott, s egy külön szakaszban a tanviszony azonnali felbontását előidéző körülmények s ismét külön a tanviszony felbontása általi megszüntetésére jogot szolgáló körülmények soroltattak fel. E szakasz szövegezésénél a bizottság az iparos s tanoncz között lehető jogegyenlőséget szem előtt tartotta. Az 56 szakaszon azon módosítás estetett, hogy a tanviszony fölbontásánál nemcsak az iparos, hanem a tanoncz is kárpótlást követelhet. Az 57 szakasz mint fölösleges kitöröltetett. Az 58 szakasz szerint a szökevény tanonczot tudva felfogadó iparos a tanonczczal egyetemlegesen kártérítésre kötelezhető. Az 59 szakasz a büntetésekre vonatkozó része, valamint a 60. szakasz mint külön fejezetbe tartozók kihagyattak. A 61. szakasz nem szenvedett változást. A 62. szakasz azon része mely a segédeknek megtiltja az ünnepnapokat kivéve magukat a munkától elvonni, — kitöröltetett, miután a segédek szerződésszegéseinek meggátlása egy törvény által úgyis kellően rendezve lesz A 64. szakasz mely az iparossegédek vándorlását megszünteti, mint felesleges töröltetett. A 64. szakasz mely a munkakönyvekről szól, hosszabb vitára adott alkalmat s a bizottság abban állapodott meg, hogy a munkakönyvét mint rendőri igazolványt mellőzi ugyan, mindamellett, ezen szakaszt a kép fogja szövegezni, hogy a munkakönyvek, mint az olyannyira szükséges rend tényezői alkalmazást nyerjenek. Kimondatott továbbá, hogy ezen szakasz szövegezésénél a munkakönyvek oly alkalmazást leljenek, mely a munkaadók önkényét lehetőleg kizárja. A bizottság holnap folytatni fogja tárgyalásait. — Ma, okt. 18-án tartatik meg Bécsben a nagy minisztertanács a cseh kiegyezkedési kérdés tárgyában. A tanács nem hoz ugyan döntő határozatot, de nagyon valószínű, hogy ama nézet, mely többségre jut a mai miniszteri tanácsban, döntő teend a kérdés végleges megoldásánál is. A helyzet a két utóbbi napon nem változott semmit. Egy cseppet sem tudunk többet ma, mint tudtunk tegnap az iránt, hogy a bécsi — közös és nem közös — miniszterek között milyen mérvű az eltérés a cseh követeléseket illetőleg. A közös miniszterek tegnap — saját álláspontjuk megjelölése végett, Beust lakásán szintén tartottak értekezletet, melyről a Napló azt hallja, hogy Kuhn hadügyminiszter teljesen a német alkotmányoti párt álláspontját foglalja el, Lónyay pedig rendkívül reservált, de ez állítások is csak combinatiók. Az új Presse értesülése szerint tegnap egy új császári leirat küldetett volna a cseh országgyűléshez, mely kikerülve az elvi kérdéseket a reichsrathi képviselők megválasztására szólítja fel az országgyűlést. Ezáltal, mond az új Presse, az volna a kormány terve, hogy a cseh követeléseket ne ő utasítaná vissza, hanem a reichsrath által buktatná meg. Ugyanez a lap írja, hogy a miniszteri változásokról szóló híreknek ma már nincs alapja, miután Beuszt és Hohenwart közt az egyetértés — őfelsége befolyása mellett — helyreállítatott. A büntető eljárás szabályozása és a polgári perrendtartás szabályozása iránt összehívott bizottság kedden este 5 órakor az igazság- Ügyminiszter elnöklete alatt megtartotta első ülését. A miniszter az elnökséggel Mihailovitsot a legfőbb ítélőszéknek tanácselnökét bizta meg. A bizottság egyelőre két albizottságra oszlott és mindegyik már csütörtökön este 5 órakor megkezdi működését. Egy országos képviselőtől a következő sorokat közli a „Fővárosi lapok.“ „A „Reform“ után a „Fővárosi lapok“ is felemlíté azt a kedélyes ötletet, hogy a képviselők, kik októberben mindössze három négy napig üléseznek, adják oda diurnumukat a népszínház javára. Bocsánat, hanem ezen indítványnak egy kis „internationale“ szaga van, s engedelmet, ha a „petroleumbombáknak“ a képviselők zsebére irányzott ilyen alkalmazása ellen tiltakozunk. Először : a képviselők egy része többfelé bizottságban most is dolgozik, különösen a pénzügyi bizottság tagjai naponkint hat nyolcz órát is üléseznek; másodszor : a képviselők egy része oly távolságban lakik, hogy szeptemberben történt elutazásuk s most októberben leendő visszajövetelük költségei bizonyára felemésztik az e havi képviselői diurnumot; s végre harmadszor: az egész képviselői fizetés gyakran annyira sem megy, mennyit egy kis miniszteri titkárocska kap, s demokratikus gondolkozása embernek egyáltalában nem a képviselői diurnumok eldividálásán, hanem fölemelésén kellene gondolkozni, nehogy maholnap a népképviselet elvállalhatása is a „virilitási“ előnyöktől tétessék függővé. Hanem ha a „Reform“ ily után akarja a népszínház tőkéjét gyarapítani, mondunk mi neki mást. Ajánlja azt, hogy azok a képviselők, kik egyszersmind előkelő államhivatalnokok, bírjanak annyi szerénységgel, hogy miután lakpénzüket mint hivatalnokok fölvették, azt a lakpénzt, mely őket mint képviselőket illetné, miután ugyanis csak egy lakást tartanak, ne érintsék, hanem ajándékozzák a népszínháznak. Vagy indítványozza azt, hogy azok az előkelő államhivatalnokok, kik hat-hét ezer forint fizetést kapnak s mellékesen, gyakran hivatalos állásokkal össze nem egyeztethető bankigazgatósági s más efféle állomást is elfoglalnak (dettó hat-hét ezer forint fizetéssel), tegyék e bilaterális állásukat elnézhetővé az által, hogy egyik fizetésükről a népszínház javára mondjanak le, stb. Hanem az úgy is csekély képviselői diurnumokat ne dividálják, mert ez sem a közérdekkel, sem a méltányossággal meg nem egyezik.“ Magyarország és a bankkérdés. in. Két első czikkünkből kitűnt, hogy nézetünk szerint a bankkérdést és a valutakérdést külön választva egyenként kell tárgyalni. Egy, Ausztriától független bankügy szervezésével nem kell késedelmeskedni, mert minden nap ilyen halasztás által a termelésnek, a jólétnek kiszámíthatlan kárára van. A valutaügy javítására foganatba veendő rendszabályok megtételének semmi sem áll útjában s igy ehez is hozzá kell fogni minél előbb. Csakhogy ekkor nem azon az úton kell haladnunk, a melyet a „Reform“ jelölt ki, t. i. nem kell terhelni az újonnan felállítandó jegybankot nehezen, vagy épen nem realizálható activákkal, melyek kamatozó vagy pláne nem is kamatozó államadóssági papírok. Ilyen Magyarországba átültetett egészségtelen bankpolitika semmiképen sem alapítaná meg a magyar jegybank fizetőképességét. Ilyen intézet szilárdsága nem kevéssé járul a köz és magánhitel szilárdításához a külföld előtt s ennélfogva homlokegyenest ellenkezik érdekeinkkel azon eljárás, mely a jelzett calamitással venné kezdetét. Ezen elvekből kiindulva, egy magyar jegybank megalapítására fordítandó tőke 40 millióra rúgna, s az ez által kibocsátott bankjegyek csupán oly üzletek számára lennének fentartva, amelyeknek fizetési képességére mindenkor számítni lehet. A.A európai annuiuk nemzeti ék nemzetközi forgalmi életében uralkodóvá lett a törekvés egy átalános mérték-, súly- és pénzrendszert léptetni életbe. Senki sem tagadhatja, hogy ez által az áruforgalmon nagy mértékben lenne könnyítve. Minden olyan javaslat, mely az egyenérték helyébe két vagy több állam részére eltérést kívánna és bírna eszközölni, ellene mond a józan elveknek s ennélfogva elvetendő. Különösen káros hatású lenne egy ily politika,még ha a „Reform“ czikkezője száll is mellette síkra) oly élénk forgalmi összeköttetésben levő államok közt, mint Magyarország és Ausztria. A bankkérdés csak akkor lesz kielégítőn megoldva, ha a két szomszéd államban cirkuláló pénzjegyek egyenlő értékkel bírnak. A pénzhelyettesítők árának egyenlősége pedig azoknak egy és ugyanazon médiumra való alapítás által lesz elérve olyanformán, hogy a bank hiteljegyének beváltása az átalános fizetési eszközre minden időben eszközölhető lesz. Azon mathematikai tantétel, hogy „több összeg, melyek egy-ikhoz egyenlők egymás közt is egyenlők s regulátora a bankjegykibocsátásnak. Az angol,franczia(a zavarok előtt,) belga stb. bankjegyek, melyek minden időben érezpénzre válthatók be, ezáltal paritásra tesznek szert, mert ezen papírpénz ára természetszerűleg médiumáéval egyenlő. Ha már a valuta ziláltságánál fogva nem vehetjük igénybe a nemes érctet, mint nemzetközi segédeszközt, legalább azon állammal állapítsuk meg a paritást, mely Magyarországgal egy bajban szenved. Ez a baj a be nem váltható magyarosztrák államjegy. Míg ez nincs elhárítva, addig annak alkalmazása a leghasznosabb czélokra hiábavaló. Ilyennek tekintjük az államjegynek, mint médiumnak fölhasználását az osztrák-magyar bankjegyért mindaddig, míg a valuta nincs rendezve. Ezen elmélet megfelel azon alapelvnek is, hogy az állam hatalmánál fogva az állampapírpénzre nézve állapíthat meg kényszerárfolyamot ; egy magánintézet jegyeinek kényszerárfolyammal való ellátása azonban nem egyezik meg az alkotmányos fogalmakkal. Erre mi annyival inkább súlyt fektetünk, mert a bankjegyek kényszerforgalma csak azon körülménynek volt következménye, hogy a bank az államadósság tekintetéből jön kisegítőül elfogadva; ilyesmiről pedig mi az ügyek rendezésével tudni sem akarunk. A mondottakat a következőben vonjuk össze: Magyarországban, valamint Ausztriában jegykibocsátási joggal felruházott bankok állíttatnak föl. Mindkét állam bankjegyei az illető nyilvános pénztáraknál fizetési eszköz gyanánt fogadtatnak el. A jegybankok kötelesek a bemutatott bankjegyet bárki kívonatára a törvényes fizetési eszközre beváltani. A valuta rendezéséig a magyar-osztrák államjegy törvényes erővel ruháztatik föl. A valószínűség és a tapasztalat a mellett szólnak, hogy míg az állampapírpénz azon tengely, amely körül mindkét állam bankügye fordul, a beváltások nem fognak valami nagy dimensiókat ölteni, minthogy nagyobb a bankpapírpénzbe vetett bizalom, mint az állam által kibocsátott jegyekbe. A bankjegyek beváltására szolgáló 25°/0-nyi készpénzkészletének a forgalomban levő bankjegyeknek következésképen nem kell csak államjegyekből állania, hanem részben abból s részben kivett vagy kész érczből. Például szolgálnak erre az amerikai bankok, így New-York város bankjaiban 1871. sept. havában körülbelül 4 millió dollár arany s 4 millió papír dollár (greenbacks) feküdt készpénzkészletképen 30 millió dollárnyi forgalom mellett. Ily elvek s a bankügyek gondos és tapintatos vezetése mellett nem lehet attól tartani, hogy a magyar és az osztrák pénzjegyek értékében egyenlőtlenség fordulna elő, legyenek azok mindkét államban egy vagy több bank által kibocsátva. Bár ha mi határozott ellenei vagyunk az egybankrendszernek, a fenálló viszonyok mellett még sem ajánljuk a szabad vagy több bankrendszert, mert ezen intézmény életbe léptetése új voltánál fogva sok bajjal járna. Egyelőre a legczélszerűbb a törvényhozás útján egy társaságnak adni engedélyt a jegybanküzlet megnyitására azon feltétel alatt, hogy ez a társaság állítson minden 20.000 lakossal bíró városban filiálét. Szabadalmat nem kell adni, mert ha egy pár év alatt az egybankrendszer a forgalomra nézve nem bizonyul be előnyösnek vagy a nemzetgazdászati politika követelményeinek nem felel meg kellőleg, az ilyen privilégium megköti az állam kezét és akadályozza szabad cselekvésében. A jegykibocsátás maximuma Magyarországra nézve a részvénytőke négyszeresére jeuue lueganapiniva. 1 millió frtnyi tőke mellett tehát 160 millió frt lenne kibocsátandó, mely összeg az állampapírpénz fönforgása esetében a forgalomra teljesen elég lenne. Elkerülhetlenül szükséges és kívánatos, hogy a magyar banktörvény főbb vonalaiban megegyezzék az osztrák banktörvénynyel. Ha már most minden államban egy oly adózó alany alkottatik, mely a nyert jogoknál fogva kitűnő keresetforrással van megáldva, mi sem termésetesebb, minthogy az állam követelje, hogy ez a jogi személy olyan adózó legyen, ki az állam terheihez tetemes módon járul. Amikor a közönséges polgár eltekintve a különféle adóktól, minden cserénél, eladásnál, hitellevelek és váltók kiállításánál körülbelül 1%-nyi bélyegadó fizetésére van kötelezve, miért ne lépne az adófizetők sorába a bank, melynek hiteljegyei pénz helyett vannak forgalomban. Mert tulajdonképen a bankjegy nem egyéb, mint fizetési ígéret azon különbséggel, hogy az mint az állam által engedélyezett pénz teljes értéke szerint circulál. Ezért a jogért az állam megkívánhatja, hogy az intézet megfelelő ellenszolgálatot tegyen. Ezen új forrásból folyó adó az államjegyek lassan kinti törlesztésére fordítandó. Páris, oct. 14. (Saját levelezőnktől.) Az állandó bizottság ülésében interpellate történt a commune-féle foglyok menekülése tárgyában. S a kormány kijelentette, hogy a tél közelgése miatt foganatba vett munkálatok munkásai közvetítésével sikerülhetett a megszökés, mert csakis ezekkel egyetértve juthattak a módozat tudomására s álruhákhoz. Ezután a látogatás csakis egyenként és csendőr jelenlétében engedélyeztetik s a munkások is felügyelet alá vétettek. Casimir Perier beköszöntését tartotta, mely conservativ és szabadelvű politikát ígért. Ezt a centrumokból álló bizottság megelégedéssel fogadta. Itt felemlíthetem, hogy a belügyér minisztériuma egyik fejéül saját fiát neveztette ki s a belügyérségi palotát is tegnap teljes ünnepélyességgel elfoglalta. A Thiers pártfogoltja s a minisztérium által visszautasított Picard olaszországi követnek fogna kineveztetni. Lefranc miniszter mutatta be Casimir Periert, kitől felvilágosítást kért a bizottság az idéni termésről. A kereskedelmi ügyér szerint 12—15 millió hedtolitre gabnára lesz szükség ez év hiánylata fedezésére s ezt Magyarországból reményt kapni. Reánk nézve igen kellemes újság ez s termelőinknek ehez szabni magatartásukat nem lehet eléggé ajánlanom. Még az állandó bizottság is rászalta Penthiévre herczeg tengerész tisztté történt kinevezését. A bizottságban nem Vitet elnökölt mint igen sok lap írta, hanem St. Marc Girardin. Ma új és rendkivüli gyűlésre hivatott össze az állandó bizottság. Tárgyát nem tudni, de sejtik , hogy a Németországgal tárgyaló s alkudozó pénzügyér valamelyik nagyobb jelentőségű engedményéhez megegyezésüket fogják kérni, mert az ilyesmiben helyesnek látja a kormány megosztani a felelősség terhét, hanem egészen levétetni válláról. Algírban elrendeltetett a polgári kormányzó mellé adott bizottság alakítása. A tanácsszerű bizottság az 1860-diki rendelet értelmében van jelenleg is megalakítva, mely az addig létezett algíri minisztérium hatáskörébe lépett volt. A bizottság az öt megyének megyetanácsa által választatik minden megyéből egy, s még hozzájuk van csatolva az algíri érsek. Ezen tanács legfőbb befolyást a költségvetés megállapításánál van hivatva gyakorolni. A közvélemény megelégedéssel fogadja a megelőző szabadelvű intézkedésekből önkényt folyt önkormányzási intézményt. Lyonból az áprili felkelés foglyai kérelmet intéztek a köztársaság elnökéhez, melyben ügyek ellátását kérik. A párisi felkelők elítélésének lassúságát még menthetik, bár nem kezd már elfogadható lenni a mentegetődzés a foglyok sokaságával, hanem Lyonban erről szó sem lehet. A lyoni eset mutatja, hogy a praeventiv letartóztatást a rémuralom eszközéül használják föl, mely hivatva van minden önkényesség előtt térdet fejet hajtani, különben az illetőt elfogják, s aztán várhat, míg azt mondják, hogy ártatlan selmehet haza. Mac-Mahon megakadályozta nyilvánosságra hozatalát a szept. 4-ki kormány tényei megvizsgálására kiküldött bizottság előtt való letéteményének. Mondják, a császárság igen súlyos vádakkal volna terhelve. Palikao épen ellenkezőleg a napokban fogja könyvkeredésbe adni azt. Testelin képviselővel egy jókora botrány esett meg. Brame úr vádolta Testilint, hogy nem számolt a kezére bízott 15 millióról. Megyjegyzendő Testelin az északi seregnél rendkívüli biztosa volt Gambettának. Továbbá szemére vethette, hogy a Corbie melletti ütközetnél összegyáva gazembe-