Ellenőr, 1871. december (3. évfolyam, 415-439. szám)

1871-12-17 / 428. szám

Gr. Széchenyi Dénes magyar tengerijéért. Windischgrätz Alfred hg. jablonici jószágán termesztett lenmag és kenderjéért úgyszintén kitűnő lóheréért; továbbá J. Meyne úr téli búza és mákért 10—50 (legnagyobb) forint jutalmakat kaptak. Az alföldet épen nem láttuk képviselve. Hogy Morva és Csehországban az alkotmánypártiak, kik nagyon szeretik magukat szabadelvűeknek nevezni, több győzelmet arattak, arról önök is távirati uton már bizonyára értesülve lettek. g. r. Páris, dec. 12. (Saját levelezőnktől.) A franczia lapirodalom egy idő óta visszatérőleg foglalkozik egy franczia orosz dacz- és védszövetség tervével, s egy-két lap kivételével a lapok tömege nem győzi az éjszaki óriással való szövetkezést a kormány s közönség figyelmébe eléggé ajánlani. A mily benyomás fogékony a franczia mind az iránt, mi alkalmas eszköznek látszik az egykori dicsőség visszanyerésére, mindenek előtt azonban a prussien elpáholására, s a franczia-orosz szövetség terve hamar terjedt s önelégültséget szülő társalgási anyagul szolgált a vendéglők s kávéházak közönségének, s mert e kivül franczia nem áll, mondhatnék az összes franczia nemzetnek. Az ily kellemes gondolatoknak önodaadása közepette Berlinből üt ide a menykehogy Russiának esze ágában sincs háborút viselni, legkevésbé az ő kedves Russiája eben ; de sőt épen vele szoros s állandó barátságban fogja Európa békéjét biztosítani. Nem hiába, hogy villany öntötte, lesújtott, mint a villám. Általános bódultság, de midőn a következő pillanatban magukhoz jönnek : „Csak múlandó, — mondják — nyomtalanul eltűnő jelenség az egész. Az államok legfontosabb kérdései, mint a szövetkezések, nem tárgyaltatnak katonai ünnepélyeken sem a felköszöntésekben, melyeket a vendéghívó tart a vedégének adott lakoma alkalmával. A komoly és jutalmazó szövetkezés maguk a szövetkező nemzetek közös érdekein épül.“ Minthogy pedig ily érdekek, daczára Francziaország összes múltjának, — Franczia és Oroszországok között csakugyan léteznek (?) a czári szó elvesz, mint puszta szó és megmarad a tény: egy franczia-orosz véd és daczszövetség! Szegény kozák, de még szegényebb franczia ! Az orleansi herczegek viszonyában lényeges változás észre nem vehető. A tüzesebb, fiatalabb orleanisták merész föllépést ajánlanak a herczegeknek, mint mint egy pattanós leköszönés vagy egy győzelmi bevonulás a nemzetgyűlésbe. Az idősb régibb barátok okos eljárást, önmérséklést ajánlanak, hogy igy, míg egy részről föntartják a herczegek követeléseit, Thiers érzékenységét meg ne sértsék. A két párt melyikére hajlanak a herczegek? Titok, titok! A nemzeti gyűlésben, melynek eddigi cselekményei semmi örvendetest sem mutatnak fel, a pártok elkeseredése egymás ellen mind élesebben kezd nyilvánulni. Egyik utóbbi ülésben Ordinaire, Lyon városának követe tőn szemrehányásokat a kegyelmi bizottságnak, a közvéleményt figyelmen kívül hagyó eljárása miatt. Ordinaire e felszólalása miatt elnökileg rendre utasíttatott s gyűlés zárta után a kegyelmi bizottmány egyik tagja gróf Bastard Loiret Garonnes képviselő által párbajra hivatott ki. A versaillesi „Réservoir“ helységekben tanácskozó nemzetgyűlési párt elnökéül Aumale herczeget választá. Valószínű, hogy el nem fogadja a meghívást. Az igazságügyi minisztérium egy kegyelmezésijavaslatot készít mindazok számára, kik még a hajóhidakon fogva tartatnak s kiket különben közben vádja nem terhel, hogy igy a többiek elitéltetése annál gyorsabban haladjon. Ejavaslat Dufaure és Cisse tábornok nevében legközelebb leendő ház asztalára téve. Mint épen most távirják Marseillesből, Pélissier, id. Etienne és Róna, az áprilisi mozgalmak szereplőinek halálos ítéletük megváltoztatott s az új leszállító ítélet tegnap hirdettetett ki az elítélteknek. Pélissier, ki az áprilisi mozgalmak alatt tábornoki tisztet viselt, az ítélet leszállítása ellen irásbelileg akart tiltakozni, kijelentvén, hogy ő megkegyelmeztetéséért nem folyamodott, mert tetteit mindig és most is helyesli. Tiltakozása el nem fogadtatott. — Páris város hatósága elhatározta, miszerint a börtönök, melyekbe a commune Darboy, Bonján satöbbi tituszokat zárta, ezentúl nem fognak többé börtönökül szolgálni, hanem meghagyatnak emlékül azon állapotban, melyben valának, midőn a tuuszok agyonlövettek. Szombaton közárverésen adattak el a Hoteldeville romjainak anyagai, melyek 300,000 kilogramme vas ; 73,000 kil. ólom ; 5,600 kil. réz, 1200 kil. ón ; 2120 méter faragott kő és 2138 méter hulladékból állottak. A sajnai prefectus a legutóbb tartott városi tanácsban adótervezeteket osztott ki, melyek behozatala körülbelül tizenkét millió frankkal emelnék a város évi jövedelmét. A tervezet nem tartalmaz uj adónemet, csupán az eddig létezőket emeli fel tetemesen, főkép a szeszes italokét. így például egy hedolitre alkohol eddigi vámja 28 frank 20 c. volt, ezután 79 fr. 80 c.-ra emeltetnék, mely különbség 51 fr. 60 c. tesz. Az ingósági, ajtó, ablak adó 10 centimmel emelketnek. Az utolsó pénteken és szombaton kiállatlan hideg uralkodott. A hévmérő Párisban—21, Versaillesben —28 antifokra szállott. A Szajnának mindkét ága befagyott. A csütörtökön hullott nagy hó, mely befedi Páris utczáit, felette nehezíti a közlekedést. A város közigazgatósága e miatt nagy zavarban van: Páris utczáinak felügyelete 12 millió □ métert foglal el; ha már a hó magasságát 0.20 centiméter tesszük, kijő, miszerint a nyilvános utakat 2.400,000 méter hó fedi, melyet lehetetlenség elhordatni. Ha naponta 10,000 taliga dolgoznék, két hó alatt alig volna képes e munkát végbevinni. Ily lehetetlenséggel szemben a város közigazgatósága csupán óveszközökhöz nyúlt. A járdát a háztulajdonosok tartoznak hó és jégmentesen tartani. A közutakon a sikamlást meggátlandó, az út kavicscsal hintetik be. A hó halomra nem gyüjtetik, de sőt, hogy könnyebben olvadjon, szétszóratik. A csatornanyílásokra főkép nagy gond fordíttatik, hogy nyiltak legyenek, midőn a hóolvadás pillanata meg fog érkezni. Nemcsak Párisban, egész Francziaországból jönnek e hírek, hogy nagy hó esett. Vasárnap, de tegnap is a háború kiütése óta nem látott nagy mennyiségű kocsi, de kivált szánkák szó szerint befedték a brilognei erdő tekervényeit, a Champs-Élysées imposans lejtőjét. Közben-közben pazarfényű fogatokat pillantottam meg. Még élénkebbek voltak a korcsolyázók körei. A zsúfolt tömöttség szinte ártott e szenvedély gyakorlatának. Délutáni négy óra felé ritkulni kezdtek a csoportok. Sok jeles korcsolyázót volt alkalmam látni, de a közfigyelmet Hartega öszpontosítá magán, ki egy barna spanyol hölgynek adott tanítást a korcsolyázásból, ugyanazon Hartoga, ki egykor HI. Napóleonnak vezeté első sikamát, ugyanazon III. Napóleonnak, ki mint tudjuk, később mesterré lön a sikamlósokban. K. M. T Á R CZ A. A hét viszhangja. Hol van most a boldogság ? Meleg kandallónál az otthon körében — Ha nem csalódunk, kortárbelől ilyesmit mond egy koszorús költő; de hogy valóban így mondja-e, vagy valóban koszorús költő mondja-e, s nem tárczaírók fogták rá valamelyik nagy szellemre saját ötletüket, erre hirtelenében nem emlékszünk, mert a mostani napokban legkisebb gondban részesül lényünk és testünk azon része, melyben gondolatokat, eszmélkedéseket szokás ápolni. A súlypont áttétetett az ellenkező pólusra, a sarkokra. A fő a láb. Amarra elég egy meleg sipka, hatalmas fültakaróval, emerre. . . Hol is van most a boldogság ? A jégen. No hát emerre elég egy pár korcsolya, s vagyunk olyan legény, mint az arany sarkantyús vitézek. Megküldték nekünk egy vidéki korcsolyázó egylet alakuló közgyűléséből az elnöki megnyitó beszédet, mely többi közt ezeket is mondja: „Jégreviendő polgártársak! A demokratia nevében szólok önökhöz. (Éljen.) Igen, a demokratia nevében, mert oly téren való egyesülésre szólítom fel önöket, hol egy régi kaszt fölött taposhatnak. (Zajos éljenzés.) Az aranysarkantyús vitézek arisztokratikus lovagrendje azon demokratikus intézményben oszlik fel, melynek létesítésére önök összegyűltek. (Helyeslés.) Uraim, nekünk lenne^ tartanunk a halandó korral. (Halljuk.) A lett a tériv^Tíipákon halad, s e verseny meltehát többé semmiV*, c*ak csigabiga lesz. Nincs szükség igen is korcsoly^, sarkantyúkra, de van iség haladásának föltétele van az fm^e" „Haladni kivánó uraim! Folyóink? e 87 S-abad kihalni hagynunk, ha a gőzhajók és'n]18.®“ vésztők életteljes mozgalma megszűnik. Ezáltal mozgalmainkban csak tért vesztenénk. Életet kell vinni oda ismét. Meg kell tanulnunk, hogy a jég hátán is megélhessünk, mert eljöhet az idő, hogy szükségünk lesz erre. (Éljen.) „Átalános a panasz, hogy az élet urai göröngyösök. Uraim, ezt én tagadom. Önök tapasztalni fogják, hogy csak keresni kell és sima utakat találhat mindenki. (Igaz! Úgy van!) „Uraim azt mondják, hogy napjainkban oly eltérők a nézetkülönbségek, mikép lehetetlen azok összeegyeztetése egy közös alapon. Fölhívom tehát önöket nézet- és pártkülönbség nélkül, hogy térjenek egy közös alapra, melyen ugyan nem fognak állani, de önöktől függ, hogy a jobb időkig azt el ne hagyják. „Ha mindezeket tekintetbe vesszük, kitűnik, hogy reánk nagy missió vár. Nevezetesen a demokrátia továbbfejlesztése , a kor igényeinek megfelelő gyors haladás, térfoglalás és a különböző alapok lerombolása. (Viharos éljenzés.) Mindezek elérésére csak egyetlen eszközt használunk. Kell-e mondanom, hogy ez a korcsolya ? (Éljenzés.) E szerint mi megvetjük ama jezsuita-elvet, hogy minden eszköz jó, ha a czél jó. (Zajos felkiáltások : Le a jezsuitákkal!) „De sőt tovább megyek, vagy jobban mondva tovább elkamlok. Mi a béke apostolai vagyunk. (Halljuk.) Mi összekalapácsoljuk a harcz aczélját és korcsolyává alakítjuk azt. (Több perczig tartó éljenzés.) Mi a hiúság jelvényét, a tükröt is lábbal tapossuk a jégtükrén. (Átalános lelkesültség.) Mi a nő emanezipátiót is életbeléptetjük. (Halljuk.) Mert sorainkból a nők sem fognak hiányozni. (ügy van.) Velünk egyenlő jogokban osztakoznak s a haladás már emlitettem feltételeiben egytől egyik részesülnek. „A mi jelszavunk nem az, hogy: vállvetve működjünk, mert nálunk a munkafelosztás dicső elve az irányadó. Mi lábvetve működünk egyenkint, mint a költők, kik tudvalevőleg szintén lábakkal foglalkoznak. Éljenek a kicsi női lábak. Éljen a korcsolyázó egylet !“ (Perczekig tartó leirhatlan éljenzés. Az egylet egyhangúlag megalakultnak nyilvánítja magát.) E programm megfejti nekünk, hogy a korcsolyázó egyleteknek miért van oly rendkívüli hatása mindenfelé. Ebből megtudjuk, miért karolják föl oly lelkesen még oly városokban is a korcsolyázást, hol minden iránt fagyos közöny uralkodik, hol az egyleti élet jégponton áll. Ebből megértjük a nagy rokonszenvet, hisz ebben benfoglaltatik az egyenlőség, a haladás a reformkérdések nagy elve, s tagjai teljes reménységgel néznek egy jobb elé, mely a márcziusi napokban be is szokott követa^o^ „A pesti korcsolyázó egylet divatba hozta újra a városligetet. Ennek most oly szép napjai vannak, hogy még porfelhő sem homályositja s a közönség minden délután siet kifelé, már t. i. a mennyire hatáskörébe tartozik a sietés, melyet döczögő omnibuszok s a minduntalan megálló lóvasút közvetít. A jég körül nincs közöny. Ez olyan csodálatos talaj, melyen verejtékes izzadással működnek még olyan előkelőségek is, kiket máshol hiában keresünk. De hát itt lehet látni és láttatni. Itt lehet pompás ismeretségeket kötni. Ez többet ér a báltermeknél, hol a mama szemei uralják a láthatárt. Köd előttem, köd utánam is nincs pápaszem, mely a tova sikló alakokat követhetné. A mamát egy szánkószékben ki tudja merre tolják azalatt udvarias gavallérok. Itt is lehet látni festői tollletteket, szép prémes haczukákat, szegélyzett czipőket, melyeket látva százan is megesküsznek, hogy nem aczél, hanem arany rámába való. Jól és szépen korcsolyázni : többet ér, mint jól és szépen tánczolni. Amazt sorvasztónak mondják az orvosok, ezt test-edzőnek. Ugyan mi az, a tánczpadlón végig szökdécselni, és mi az a jégen tova sikamlani mint a villám ! Minden bálban megjelenni különböző ruhákban , ez közönséges. De megjelenni a jégen mindig ugyanazon öltönyben, ez érdekes, mert így már állandó jelenség. „Íme ott a fehér prémes: — mondogatják százan — Tegnap is itt volt. Ügyes és szép. Várjon holnap megint itt lesz-e ? Mindenki azzal távozik, hogy: „Viszontlátásra holnap.“ Most a jég van divatban, s az emberek örömest beszélnek Jackson Hainesről, meg Hollandiáról. A temperamentum e változását észre lehetett venni már a Door-féle hangversenyeken is. Valamint szembetűnő volt tegnap szintén a redoot kisebb termében, hol a Hellmesbergerék négyes estélyén már nem jelent meg oly nagy közönség, mint a múlt hangverseny-idényben. Richter nagy zenekari hangversenyei után a kamarai zeneestélyek vesztettek vonzerejükből. A közönség úgy van ezzel, mint a hortobágyi ember a Tiszával. „Ejnye be szép víz ! — kiált föl, s mikor aztán a Dunától visszatérőben ismét meglátja, azt mondja rá : „Mégis csak a Duna az igazi folyó.“ Hellmesbergerék ezúttal is szépen és összevágón játszottak, de az ily vonósnégyes zenelőadások nem nyújtanak oly tartalmas élvezetet, mint a zenekari előadások. A zeneköltészet legújabb haladása épen a hangszerelésében és orchesteri művekben kulminál. Volkmann C-moll négyesével kezdték az estélyt, e valóban szép és költői bensőséggel irt zeneművet, melyen a hangszínezet gazdagságát Hellmesbergerék oly üdén adták vissza. Raff „Sonata chromatique“ czimű zeneművét most hallottuk először, Hellmesberger hegedű- London, decz. 12. (Saját levelezőnktől.) Az „Agricultural Hall“ (Islington) állat kiállítása a múlt hét napirendjét képezte. Szarvasmarha, juh, birka és sertésfajok kiállítása ez; a legnagyobb érdeket nyújtó lókiállítás jún. elsején leend. Az osztályozás vidékek s a szarvak rövidsége vagy bosszúsága szerint történt, mi csak néha vágván a faji különbséggel össze nehéz áttekintést nyújt. A 236 db szarvasmarha sorában a nagy többségben az ismeretes angol fajt találjuk gyakran feltűnő jeleivel a hollandi keresztezésnek, mi leginkább megillette amazt, mivel minkét faj hústermelő inkább mint tej. Faj tekintetében lényeges különbség Anglia különböző vidékei és Izland közt nem ötlik szembe. S ami kevés van, inkább az égaljnak, mint a fajnak kifolyása. Hanem Skótiában már két külön fajra találunk. Egyik a terjedelmes rövid szarvúak osztályába tartozik és scot sutának (Shotish Polled) hivatik. Ismérvei, hogy az angolnál rövidebbek lábszárai és combjai, színe mint a bivalynak fekete, nyaka kissé nyúlánk s feje kicsiny száraz s nincs szarvval ékesítve. A második faj egymaga képezi a hosszú szarvuak sorát, azonban ez is csak félakkora, mint a magyar fajnál. Színe sárgás barna, szőre tömött és hosszú mint a bölénynek, termete könnyebb mint az angolnak, de nehézkesebb mint a magyarnak ; lábszárai magasabbak amannál és rövidebbek ennél. Szarvai sárgásak fekete hegygyei. Tekintete vad. Skótia keleti fensikain tenyészik. Az első dijat egy fehér ökör nyerte meg, mely egy ton 4 cwt 3 grs 6 lbs vagyis 1778 fontot nyomott. Enormisságáról, melyet a közönség nagy csoportban bámult a számok fényesen tanúskodnak. Az első dijat nyerők közt van a királyné egy éves hornya és három éves bikája. A walesi herczeg hornya csak harmadik rangú dijt kapott s azt is mint a világkiállítások magyar kiállítói, mert úgy illik. Vétel a megadható árak daczára is nagyon kevés történt, mivel a szarvasmarha osztály csekély kivétellel nálunk is néha nagy gazdasági fenakadást okozó száj és lábfájásban szenved s a londoni kényes közönségnek nem igen ajánlja ez. A vendéglősök híréért is megveszik a pályanyertes marhát s ott figurái hirdetéseik közt, mint például Párisban a húshagyói ökör (ceouf gras) megvétele titulusba jön. A legelső dijat megnyert ökör 100 fontért (1000 forint osztrák értékben) adatott el. A kiállított szarvasmarhákat óhajtanám hogy látnák és mérlegelnék meg gazdáink, és győződnétek meg valahára azon nagy előnyről, melyet a baromtenyésztésben az istálózási rendszer nyújt. A 169 darab teljesen kifejlett barom 136 font nyom, mi a folyó 9 pennys árfolyam szerint 11 ezer 500 fontnyi értéket képvisel és közép számítás szerint 68 fontot ér darabja. Az egészben huszonegy nyom egyenkint egy tonnál többet. Ideje volna baromtenyésztési jövendőnk tudatában szükséges és korszerű reformokat hozni be gazdaságunk ez ágában. Minden tenyésztőnek egy bizonyos czélt kellene kitűznie, hogy iga, sajtkészítés, vagy mészárszék számára akar-e termelni , a szerint választani meg a fajt és a nevelési rendszert. A magyar faj igen kitűnő igában, keveset tejel és igen csekély hústartalmú; körülbelül fele az angolnak és nem oly puha, ízletes a hasa, mi nagy különbség a bevétel tekintetében. A rövid és hosszú szőrű felosztást mi a birka és juh megkülönböztetéssel adhatjuk vissza. A birkák közt csekély eltérés létezik, s csupán a fehér és barna megkülönböztetésre szorítkozik. Nem így a juhoknál, mert itt három faj jellegével találkozunk. Első a leicesteri, úgynevezett kecske juh, mely hosszú szőrén kívül, hosszú lábszárak s nyak által válik ki, feje is hosszabb, keskenyebb mint a birkának. Második a „Romney marsh“ jub, mely a mi erdélyi juhfajunknak felel meg, s nevét onnan veszi, mivel utat, hideget jól kiállja, s nem oly kényes mint a leicesteri, bár ezt épen a birkáénál kevesebb gondot igénylő természete ajánlja. A három hosszú szőrű faj adja az angol kelmék közt nagyon kedvelt nem sima posztók anyagát s felfont hosszú szálkából igen tartós kelmét szőnek. A harmadik juh fajt a lincoloit nem szabad felednem, mely a két első közt áll. A keresztezést illetőleg Brooke úr az utóbb emlitett és a leicesteri párosításból igen szép példányokat mutatott be. A birkatenyésztésről meg kell jegyeznem, hogy három annyit nyomnak bizonyosan mint Magyarországon, mit a bő tápláléknak lehet tulajdonítani és az első évben reájuk fordított különös gondnak. Persze a gyapjú is nemcsak mennyi, de minőségben is arányban áll a testi jólléttel. A birkák és juhok legnagyobb része eladatott. A kiállítottak száma 143. Hogy Angliában gazdasági tekintetben valósága „győzzön a mi jobb“ elve, bizonyítják a sertések. Nem oly rég állapíttatott meg a chinai keresztezésből származott faj elsőbbsége s a kiállításon még kuriózumnak sem volt más faj látható. Faj alkotás nélkül fehér és feketére osztályozván Rövid orruk, a nyakba haló fej, félig csupasz bőr, mely a fehéreknél rózsaszín, a rövid lábak, s aránytalan hosszú derék, jellemzik külsőleg. Előnyei a gyors fejlődés, nagy hizékonyság és szaporaság; hátránya a kényes természet, mi melegebb égaljiságából foly. Sajátsága, hogy inkább zsir mint hústermelő. Angliában való elterjedését előmozdította, hogy a sertés legeltetés rendszere nem létezik, károsságát rég belátták. S nem hogy a legelőket túrással engednék rontani, hanem a vakandtúrást is elenyésztetni sietnek,, bár náluk nem fordulhat elő az mi néha visszatartja az alföldi gazdáinkat a sertés legeltetéstől, hogy a lazán megkötött homok majd újra szárnyra kel. A kiállítási terem emeleti helyeit és oldalcsarnokait gazdasági gépek foglalják el. A közönség nagy érdekeltséget tanúsított, s naponkint 25 — 30 ezerre tehető. Volt egyszer egy kis rémület, sikoltozás az ismerkedni jött hölgyek közt, mert a torzonborz skót ökrök megunták a mulatságot és köteleiket elszakítván, szemlesétára indultak volt. U. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése decz. 16-án. Elnök:Somszidi Pál. Kérvények: Huszár Imre bemutatja Torontál megye kérvényét házi adója iránt, oly megjegyzéssel hogy a kérv. bizottság akkorra mutassa be erre vonatkozó jelentését, mikor a kormány a törvényhatóságok házi adója iránt törvényjavaslatot terjesztené be, hogy ezzel egyidejűleg tárgyalható legyen . A kérv. bizottsághoz utasíttatik azon kérvénynyel együtt, melyet Hodosi adott be egy belügyéri rendelet megsemmisítése végett. Interpellációkat intéznek: Nehrebeczky Sándor a köztek, miniszterhez a nyíregyház-ungvári vasút ügyében s Fodróczy Sándor a varasdzapresicsi vasútra nézve. Közöltetni fog. Széll Kálmán bemutatja a pénzügyi bizottság jelentését Móricz Pálnak közelebb beadott hat javaslatára nézve, a kisdedóvoda segélyezése iránt beadott kérvényre, a gyorsiroda személyzetének lakbér felemelés iránti kérvényére, a vasúti kölcsönre és a pesti körútra szükséges 500.000 írtra vonatkozólag. Továbbá bemutatja a közp.bizottság jelentését a föld-, ház-, czukor , személyes kereseti, jövedelmi, bor-, hús és bélyegadókra nézve. A közp. bizottság ezen jelentései hónapról napirendre tűzetnek. Kvassay László bemutatja a központi bizottság jelentését a dohányjövedék meghosszabbítására nézve; egyszersmind bejelenti, hogy erre nézve négy osztálynak különvéleménye van. — Ki fog nyomatni. Györffy Gyula bemutatja a közp. bizottságnak a főrendek által az ipartörvényjavaslatra tett módosítványokra nézve következő jelentését: Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság a főrendiház jegyzőkönyvi kivonatát tárgyalás alá vévén, az ipartörvényjavaslat 70-ik §ára vonatkozó módosítást elfogadta, és ennek folytán indítványozza, hogy a 70. §. utolsó bekezdése következőleg módosíttassák: „Ezen törvény 42-ik §-ának b) pontja, valamint a tanonczok . . .“ (a többi maian a szöveg szerint.) Hasonlólag helyesli azt, hogy a 72 ik § ban e szó után „készpénzben“ a következő szavak tétessenek: „és pedig ha az üzlet természetéből folyólag máskép nem egyezkedett.“ A 104. és 105. §§-ra nézve azonban a központi bizottság a képviselőház szerkezetének változatlan megtartását kéri, mert a főrendiház azon ellenvetését, mintha a hírlapi biztosíték kérdése az ipartörvény keretébe nem tartoznék, alaposnak el nem ismerheti. Az ipar fogalma magában foglal minden üzletet, mely valamely áruczikk előállítására vagy eladására vállalkozik. Ilyen a hírlap kiadói üzlet is, mely ép oly iparág, mint bárminő más gyáros vagy kereskedői vállalat. — Ki fog nyomatni. Napirenden vannak a kérvények, melyekre nézve a kérvényt b. véleménye észrevétel nélkül elfogadtatott. Következik a közlekedési minisztérium költségvetésének folytatólagos tárgyalása. A vita a vasútépítés c.kvénél szakadt félbe tegnap. Irányi Dániel a kör hat javaslatot adta be: a közmunka és közlekedési miniszter utasíttatik, hogy valamennyi vasúton minden osztályú személyszállító kocsinak, mégpedig mind az éjjeli, mind a nappali vonatokon télen által fűtése iránt haladéktalanul intézkedjék. (Helyeslés.) Tisza Kálmán elfogadja a hat javaslatot azon hozzáadással, hogy a fűtés lábmelegítők által eszközöltessék valamennyi kocsiban, addig is, míg a legczélszerűbb fűtési módok iránti kísérletek sikerre vezetnek. Tisza Lajos köziek, miniszter azt hiszi, hogy határozatra nincs szükség, mert a vasúti társulatok úgy is utasítva vannak a fűtésre. A ház azonban Helfy, Csanády, Patay, Simonyi Lajos b., Ghyczy Kálmán Vukovics Sebő felszólalásai után elfogadja Irányi javaslatát Tisza módosításával együtt. Péchy Tamás általánosságban tesz észrevételeket a vasútépítésre. Kívánja, hogy a vasútépítési igazgatóság utasíttassék kötelességei pontosabb teljesítésére. Erre elfogadtatik Patrubány Gergelynek a vasúti szerencsétlenségekre vonatkozó tegnap beadott indítványa. Úgyszintén a köv. tétel: a vasútépítészeti igazgatóságoknak: 463,339 frt (66,500 frt törlés). Új vonalak tanulmányozására előirányoztatott 50,000 frt. Tisza László elfogadja e tételt, de figyelmezteti a minisztert, hogy a technikus unak rendesen kellőleg nem observálják, sőt gyakran egészen mellőzik az életben előforduló körülményeket és jó és Joel Gabriella k. a. zongorajátéka által tolmácsolva. Dalamos, kedélyes mtl, játszi dalamokkal. A legnagyobb hatást azonban Schubert ötöse tette, e remek zenemű, melyben van hév, van naivság és van kedély annyi, hogy újabb zeneszerzők mindezeknek csak egy kis töredékével is pompázhatnak. A közönség meg volt hódítva, s mindig ilyenkor viharosan tapsolt. Meg kell itt emlékeznünk a halhatlan Rossini „egyetlen tanítványáról“ Corinna de Luigi asszonyról is, ki szintén rendezett hangversenyt, hanem ebben az a nevezetes, hogy ő nem volt sehol. Az evangélikusok termében összegyűlt vagy 10 ember, a zeneemelvényen is megjelent vagy 8 katonából áló zenekar. Ezek aztán kölcsönösen vártak egymásra. A jegyszedő is várt a közönségre, de végre unatkozott, s oda kiáltott a katonákra, hogy kezdjenek már valamit. Ezek aztán rá kezdték Offenbach „Orpheusz“ operettének a nyitányát. Roszul játszották ki, azt annyira, hogy egyenként megszökdöstek a hangversenyteremből. Corinna de Luigi asszonynak pedig se hite, se hamva, s a hangverseny véget ért a kezdetnél. Ilyen epizódokra is van szükség, hogy a kóbor muzsikusok meggyőződjenek, miszerint Pest nem az a „ha megállj,ahol a közönség jóhiszeműségét ki lehet zsákmányolni, s aztán tovább állani. Közönségünk tud a kellő mértékkel bánni. Megmutatja ezt mindenkor, még az irodalomnál is, mely iránt pedig igen gyakran közönyös. Most egész raj támadja meg előfizetési fölhívásokkal, hogy: tegyen vallomást. De alkalmasint ki fog gázolni, s el lehetünk készülve, hogy az újév egy csomó halvaszületett vállalattal köszönt be. Echo viszonyokat. Legecletánsabb példa erre a sztána töltés a nagyvárad-kolozsvári vonalon. Több felszólalás nem történvén az 50,000 főt megszavaztatik. Vukovics Sebő a Károlyváros fiumei vasút kiépítésére tesz megjegyzéseket. A képviselőház nagy áldozatkészséggel ajánlja meg a szükséges pénzt azon reményben, hogy az mielőbb el fog készülni. De mi történt ? Maga a miniszter megvallja, hogy a munkálat eddig lassan haladt előre s hogy a vállalkozónak nagyobb erélylyel kellene a munkához látnia, ha a kiszabott 1873 augustusra kész akar lenni. Szóló megvártavolna, hogy a miniszter ezen lassúságnak okait is fölhozza, minek azonban a jelentésben nyoma sincs. A munka eddigi haladása után ítélve csakugyan igaza lesz Várady Gábornak, hogy ez a vasút 50 évig se lesz kész; kitűnik a jelentésből, hogy a munkálatoknak eddig csak 8°/0-a készült el, kéri tehát a minisztert, hogy az országot e fontos ügyben nyugtassa meg. Tisza Lajos köztek, miniszter pontonkint válaszol előtte szólónak s különösen arra fektet súlyt, hogy az alépitvényeknek már tetemes része készen van, pedig ez a fődolog. A munkálatok haladására nézve pedig azt jegyzi meg, hogy a munkás kéz hiánya az ok, miért a terminusok meg nem tartatnak. Ezen fölvilágosítás után a károlyváros fiumei vasútra előirányzott 10.000.000 főt megszavaztatik. Elogadtatnak még a kövtételek: a salgótarján-rutkai 7.296.151 frt; a hatvan-jászberényszolnoki részre 3.089,570 frt; a zólyom-beszterczebányai vonalra 450,000 frt ; a fiumei pályaudvar építésére 1.500,000 frt; Magyarország topográfiai térképének lemásolására 14 000 frt; rendkívüli beruházásokra : 3.065 997 frt. Ezzel a közmunka és közlekedési minisztérium költségvetésének tárgyalása befejeztetett.. Lónyay Menyhért gr. indítványozza, hogy a földmivelés, ipar és kereskedelmi ministérium költségvetése után mint igen sürgős tárgy az igazságügyminisztérium költségvetése vétessék tárgyalás alá. — Elfogadtatott. Wahrmann Mór előadó olvassa az állandó pügyi bizottság jelentését a földmivelés, ipar és kereskedelmi miniszter 1892-ik évi költségvetése tárgyában. Rendes szükséglet: 10,209,439 frt ; nyugdijak 102,007 frt; rendkívüli szükséglet 1,946,674. Rendes fedezet: 8,703,983 frt. Horn Ede hoszabb beszéde elején kijelenti, hogy ő ezen minisztérium kiadásait igen hasznosaknak tartja. Nem kíván ezen minisztériumtól termelő, csak azon negatív, de mégis szintén hasznos és üdvös tevékenységet, mely abban áll, hogy elhárítja az akadályokat, melyek a nemzeti erők természetes kifejtését gátolják. Két pontot emel ki, melyek szerinte igen fontosak. Az első a részvénytársulatokat illeti. Sok oly vállalat alakult, mely csakhamar megbukott. (Szlávy közbeszól: Talán a kormány az oka ?) Ezt nem állítja szóló, hanem igen is azt, hogy a kormány elejét vehette volna a bajnak. Utal a pest-fiumei hajógyárra, s az újpesti szeszfinomító társulatra A második pont: az ünnepek sokasága. Hivatkozik a katholikus Belgiumra, ahol kimondatott, miszerint minden ünnepnap, mely a hét középnapjára esik, megelőző, vagy következő vasárnappal együtt fog ünnepeltetni, tehát csak vasárnap lesz, de fölösleges nem. Helffy Ignácz hibáztatja a minisztert, hogy nem bocsátott közre kimutatást az összes áruforgalomról, mert ez képezné tulajdonkép a vita alapját. A consulátusok részéről sem történtek jelentések azon forgalomról, mely az illető országban az illető hazai terményekkel történt. Fölhívja a kormányt, hogy leglább a pénz és hitelintézeteket tegye függetlenekké s a bortermelést más módon segítse elő, mint azt az őszszel tette, mikor is behozott egy franczia embert s ez aztán a szüret alkalmával dictiókat tartott a bortermelésről. Végül készséggel elismeri, hogy a posta és távirdai szakban üdvös és czélszerű élőhaladás vehető észre. Tisza László a minisztériumnak, különösen mezőgazdasági előterjesztésére, vagyis előterjesztésének mezőgazdasági részére, röviden átalánosságban tesz néhány megjegyzést. Elemeri ugyan a miniszter ügybuzgalmát, de nem teheti, hogy ne figyelmeztesse oly mulasztásokra, melyekre nézve ígéreteket tett. Egyik legnevezetesb e tekintetben az erdészeti törvény. A befásításra sem történt határozott lépés. Végre felhívja a miniszter figyelmét a mezei rendőrség ügyének végleges rendezésére, a gazda és cseléd, s mégis nyugtalan volt. Margit az engedékenység és alárendeltség legalsóbb fokáig ment . . . s mégis ő volt a helyzet ura. A grófnő, — daczára a tetteit vezérlő józan észnek, daczára azon helyes indoknak, melyet ez ünnepélyes körülmények között kifejteni vélt, mégis önkénytelenül növekvő aggodalmakat és lelki furdalást érezett. Valami azt súgta lelkében, hogy leánya ítéletét írta alá. Mennél eihatározottabb volt Margit, annál inkább látta be a grófnő tettei könnyelműségét; félni kezdett a felelősségtől, mely reá súlyosodott, és ha Margit mást választhatott volna, mint de la Fresnayet, e pillanatban visszaadta volna neki teljes szabadságát. De ezt az embert oly szörnyen gyűlölte! Képzelhette-e, hogy az, akit ő ennyire gyűlöl, boldoggá tehesse leányát ? . . . S pedig, ha hideg vérrel gondolkozott volna, belátta volna, hogy ezt az embert csak azért gyűlöli ennyire, mivel leánya nagyon is szereti. Margit örömmel fogadta ismét az otthon magányát. Először életében okozott neki fájdalmat anyja jelenléte. Hiszen olyan volt, mint a rabszolga, engedett az egyik akaratának, a másik kérésének, s most ismét szabad volt; saját tetszése szerint szehette ábrándjait, emlékeit, szerelmét, s ez nagy enyhülést okozott neki. De la Fresnaye eljött délelőtt. Azt mondák neki, hogy de Meuilles marquisnő egész napjait nagybátyjánál tölti, s hogy nem lesz látható öt, hat nap előtt. E választ d’Arzac grófnő találta ki. „Öt, hat nap alatt — gondolá — megtudja, hogy Margit férjhez megy, s nem fog többé mutatkozni.“ Csakugyan, a marqitisnő közel házasságának híre már el is terjedt saját körében, és Róbert egyike volt az elsőknek azok közül, akiknek elmondták. Nem akarta elhinni, s harmadszor is elment Margithoz, azt mondták neki, nincs otthon; elment d’Estigny asszonyhoz,m ettől legalább bizonyos hit hallhat. D’Estigny asszony ugyanaznap volt d’Arsac grófnővel s tudta tőle, hogy a házasság el van határozva. „A párbaj után ez nagyon valószínű volt,“ — mondá, de nem merte folytatni, annyira megriadt a hatáson, melyet e szavak Róbertre okoztak; lelkének minden szenvedélye szemeiben villogott; úgy nézett ki, mint egy dühöngő, aki ellenségét megölni készül . . . S aztán nem ölt meg senkit, hanem elkezdett kaczagni . . de e kaczaj az angol színpadok kaczaja volt: őrült és gonosz. „Az nem lehet asszonyom.“ — mondás elment. A mint eltávozott, d’Estigny asszony fessie MARGIT, vagy: A KETTŐS SZERELEM. Irta Mme Emile de Girardlu. XX. D’Arzac grófnő haza kisérte Margitot, de a mint egyedül maradt vele, bizonyos aggodalom lett urává. Minden öröme elhamvadt; az anya és leánya között leplezett ellenségeskedés született, mely csak a kölcsönös hallgatással árulta el magát. A grófnő vágya tetőpontját érte el . . .