Ellenőr, 1871. december (3. évfolyam, 415-439. szám)
1871-12-03 / 417. szám
Előfizetési árak Egén évre . . 20 frt. — kr. | Évnegyedre I I 5 firt. — ke. Félévre ... 10 n — „ | Egy nőnapra . 1 a 80 a Egyes szám ára 10 kraJczÁr. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok vizzzaküldésén a«a vállalkozónk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak eL 417. szám. Megjelenik minden reggel, kiréve hétfőn , ünnepre következő napon. A. lapot illató reclamátió a Léffrddy testvérek Irodájába (nádor utca 1 8. n.) Intázendőte. Hirdetési dijak: Tizhanában petit sor egyszeri I A nyilt-tér egy petit sora 80 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor anteza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két-sajatosalta fia intésen dók. Vasárnap, deczember 3. 1871. III. évfolyam Pest, decz. 2. (M.) Az olvasó egész terjedelmében veszi alább azon beszédet, melyben a sértett jogérzet és közmorál indignatiójának lelkesítő hangján felelt Plachy Tamás az interpellátióra válaszoló belügyminiszternek. Érveléseihez nincs mit csatolni; teljes világosságban áll a tény, hogy a kormány keresztül kasul enged gázolni törvényen és igazságon, ha úgy kívánja pártjának érdeke vagy épen szeszélye is. Kormányról szólunk s nem Tóth Vilmos miniszter úrról, mert tudva lévő dolog, hogy az általa adott felelet minisztertanácsi megállapodás volt. Midőn a mostani miniszterelnök úr beköszönő beszédében kimondotta, hogy ő csak a deákpárttól vár támogatást, hogy ennélfogva nem gondol az országgyűléssel, ha a kormánypárt helybenhagyja eljárását: fejét csóválta minden alkotmányos érzelmű ember ezen kortes-programm fölött ; láttuk mindjárt, hogy Lónyay gróf minden izében financier, nem csak pénzdolgokban, de semmiben sem szándékozik ismerni „kedélyességet“. Ilyen cynismusra azonban, mint amilyet tanúsított a kormány a nógrádi botrány alkalmával, mégsem voltunk elkészülve. Heves vármegyére királyi biztost küldött a kormány egy tisztán theoreticus határozatért, melyben tán kissé válogatlan szavakkal fejezte ki az ország jogainak megcsonkítása feletti fájdalmát a megye közönsége, de amely határozatnak nem volt legkisebb rendzavaró vagy a megyei ügyek rendes folyását megakasztó gyakorlati következése. Nógrádban Pulszky urnak &comp. tetszik behozni a novemberi gyűlésre a korteseket, felforgatják az octoberi gyűlésnek teljesen annak rendje szerint s magának a miniszternek utasítása értelmében hozott határozatait, a már megválasztott bíráló és igazoló bizottságok és választási elnökök helyett választanak más bizottságokat és elnököket, a meghatározott s annak rendje szerint kihirdetett választási határnap ellenében határoznak új választási határidőt, s teszik ezt csak azért, hogy visszaadják a tromfot a megyei balpártnak, mely az előbbi gyűlésben többségben volt; s a minisztériumnak ez ellen nincs kifogása, ő az ily dolgokat tudomásul veszi, mert tiszteli a megyei autonómiát. Ő felsége arra esküdött meg koronáztatása alkalmával, hogy az ország törvényeit és szokásait meg fogja tartani s mások által is megtartatni. Miután a király miniszterei által kormányoz, nagyon természetes, hogy minisztereinek is kötelessége a törvényt megtartani s feladata a törvényt és törvényes szokásokat mások által is megtartatni- A királyi eskü ellen vét a miniszter, ha ebbeli kötelességét nem teljesíti. A kormánynak egyik feladata tettleg vezetni az ország ügyeit, másik feladata a törvény tekintélyét s a közrendet fentartani. Az államnak bírói és rendőri hatalma minden kétségen felül áll mindenki ellenében. Soha sem állította senki, hogy a kormány nem áll a megyék fölött, soha se mondotta senki, hogy a megyék souverain államok. Ha nem állana a kormány a megyék fölött, akkor a megyében vetélkedő pártok oda volnának utalva, hogy üzenjenek hadat egymásnak, aki erősebb, verje le a másikat fegyveres kézzel; a kormány majd nézi, mert ő tiszteli, a megyei autonómiát. Ide megy ki Tóth Vilmos miniszter úrnak új theóriája a megyei autonómiáról. Eként hazudtolni meg a kormánynak önmagát, ily cynismussal követni a „ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes“ politikáját, eként űzni gúnyt törvényből, szokásból s azon komolyságból, mennek kell környezni az államhatalom gyakorlatának méltóságát, — csak nálunk lehet, hol fájdalom annyira elharapódzott a corruptió, hogy csak akkor veszik észre sokan, midőn egy-egy megdöbbentő csattanós esetben mutatkozik egész undok alakjában. Ez a következése azon hitnek, hogy Magyarország minden vágyai teljesültek s Magyarország elérte a boldogságnak még soha meg nem közelített fokát; ez a következése a közösügyes alkotmányosság szellemének a magyar-német barátság dualisticus rendszerének; akik az ily boldogsággal vannak eltelve, azok nem sok becset tulajdonítanak holmi formaságoknak, milyen az alkotmány, törvény, törvényes szokás stb. Hogy Magyarország boldogsága tartós lehessen, hogy a közösügyes alkotmány fenállhasson, arra elkerülhetően szükséges a deákpárti többség uralkodása, s mit törvény ! mit törvényes szokás, jogi scrupulusok s a honpolgároknak a törvényes rendben vetett bizalma a legfőbb feladat — a többséget megtartani minden áron, minden eszközökkel. S ezért látszott magasabb érdeknek az a kormány tanácsában, hogy Pulszky úr és nógrádi társai el ne kedvetlenítessenek, mint az, hogy Nógrádban a rendbentartassék s a kormány ne legyen kénytelen azt a szánandó szerepet vállalni magára, melyben kínlódtatta a fenforgó interpelláció ügyben egyik legbátrabb férfiát. A vád alá helyeztetési indítvány, melybe mint karóba beleugrott a miniszter, érdekes epizódot képez e nevezetes ügyben s jellemzi a helyzetet, melyet a kormány magának készített. Mélyre ható s igen szó-,i mely következései lesznek azonban annak, ha a közönség kénytelen lesz azt látni, hogy nem alkotmányos miniszterek, hanem kortesvezérek ülnek a támlás székeken. Felszólítás. Pest város ellenzéki szabadelvű polgáraihoz. A főváros közhatósági rendezésének ügye rövid időn a törvényhozás elé kerülvén, e , fontos életkérdés tárgyában kötelességünk ,nek tartjuk a főváros ellenzéki szabadelvű polgárait, elv baráti értekezletre összehívni. Az értekezlet ideje decz. hó 3-án vasárnap d. e. 10 óra, helye Pestvármegye gyűlést terme. Pest, nov. 30-án 1871. Csernátony Lajos, Pest, józsefvárosi drsz. képv. Jókai mór, Pest, terézvárosi képv. Tidacs János Pest, ferenczvárosi képv. Az első osztály hétfőn f. hó 4-én d. u. 4 órakor lllétt tart. Tárgy: a német császársággal "kötött távirdai egyezmény, és a főrendiháznak a vadászati tvjavaslatra tett módosításai. Az országházból. Pest, decz. 2. A képviselőháznak ma oly ülése volt, melyhez régen nem láttunk hasonlót. A fájdalmas hazafias érzet, mely a kormány alkotmányellenes, erkölcstelenítő politikája folytán napról napra fokozódik az országban, s melynek ma Plachy Tamás gyönyörű beszédében olyan kifejezést adott, megragadta a kedélyeket a képviselőházban annyira, hogy az ellenzék padjairól hosszan tartó éljenzések és tapsok bizonyiták a szónok szavainak igazságát, míg a jobboldal a mély érzéssel elmondott s lelkesedéssel fogadott szavak hallatára némává vált mint a sír. A nógrádi hallatlan botrány volt szőnyegen, mely azok után, amiket ma Tóth Vilmos belügyminiszter és utána Plachy Tamás elmondtak, tisztán áll a közönség előtt, egész meztelen igazságtanságában. A belügyminiszter nem tagadja, sőt elismeri, hogy Nógrád megye az okt. 23-iki közgyűlésen határozatait a belügyminiszteri rendelet alapján hozta. És a belügyminiszter mégis azt állítja, hogy a nov. 21 iki közgyűlés határozatai, melyek egyenesen a miniszteri rendelet alapján hozott okt. 23-iki határozatokat teljesen megsemmisítik, érvényesek és törvényszerűek. Ha ez csakugyan így van, ha csakugyan a nov. 21-iki határozatok a törvényesek, akkor törvénytelen azon belügyminiszteri rendelet, melynek alapján a most már megsemmisített október 23 iki határozatok hozattak. Különben nem kívánunk részletekbe ereszkedni. Fönnebb, vezérczikkünk, s alább, országgyűlési tudósításunk, hü képet nyújtanak az ülésről, iletőleg a kérdés lefolyásáról. Mi ezekhez még csak azt jegyezzük meg, hogy ritkán voltunk tanúi oly roppant feszültségnek, aminővel ma a képviselőház Tisza Kálmán felszólalását fogadta. Már magát az interpellációra adandó választ nagy figyelemmel várta a ház, de midőn a Plachy beszédét követő és még megújuló éljenek és tapsok lecsillapultak s a belügyminiszter is elmondta gyönge önvédelmét , aztán felállott Tisza Kálmán, hogy indítványt tegyen, — egy óriási kérdőjellé változott a ház: vájjon mi leend az indítvány ? „A belügyminiszter vád alá helyezése.“ — Midőn e szavakat Tisza Kálmán kimondá, ismét megújultak az éljenek és tapsok s a jobboldali padokon összehúzódott képviselők ajkairól szinte hallani lehetett a suttogó hangokat: vajha múlt volna el tőlünk e keserű pohár. Nem tudjuk, de mi úgy sejtjük, hogy ez az egész botrány Lónyay minisztériumának első adtusa. Tóth Vilmos beszédében, mely úgy tűnt fel, fel, mintha rá lett volna parancsolva, szintén ezen sejtelmünket látjuk megerősítve. És ha ez csakugyan úgy van, akkor elképzelhetjük, hogy mily gyönyörűséges dolgokat fogunk még mi megérni Lónyay uralkodása alatt. Az olvasó közönség tájékozására, mely előtt feltűnő lehet, hogy Csernátony Lajos a képviselőház ezen nevezetes eseményéről mit sem ír, s a rovatban mely sajátja szokott lenni, más toll ad kifejezést érzelmeinknek, kötelessségnek tartjuk megjegyezni, hogy e lapok szerkesztője beteg, s betegsége miatt nem vehetett részt a törvényhozás mai ülésében sem Csávolszky Lajos. Bécs, deczember 1. (Saját 1 e v el ezőnk tő 1.) Mosok termékeik szine javát bemutatják a közönségnek , vagy ha létezik egy iparkiállítás, ahol az ipar állapotáról tökéletes fogalmat szerezhetnek maguknak. Nehogy azon szavaink, hogy némely tárgyakat honunkban ép oly jól lehet kapni, mint Bécsben, alaptalanoknak tűnjenek fel, csak egyet jegyzünk meg. Fischer herendi porczellángyártmányai magyar termékek. S ezen gyártmányok ép oly kitünők mint az osztrák gyártmányok, s hányan vannak mégis, akik azt hiszik, hogy Bécsben jobb porczellánt kapnak, mint Peten. Akik ezen egy példával nem elégesznek meg, azoknak igen szívesen szolgálunk többet is. Ily állandó iparkiállítást régóta tervez, az országos iparegyesület, terve azonban mostanáig nem igen talált pártolásra; ez elég sajnos, s azért nem ajánlhatjuk eléggé a hazai iparos közönségnek figyelmébe, hogy ily iparkiállítást mielőbb létrehozni törekedjék. y. r. Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. A mai „Wanderer“ párisi levelezője távirati úton erősíti meg azon nem rég közölt hitét, miszerint gr. Beust folyton s igy az utolsó poroszfranczia háború alatt is harczias szellemtől volt áthatva, s ezen irányban is működött. Ezen hir, hivatalos utón már egyszer meg-s czáfoltatott, ha még is való a külügyi tárczacseré- nek egészen más ,iéretet nyujt, s ezt Andrásy legújabb közsürgönye, mely a békének határozott nyílt jellegét viseli magán, szintén megerősíteni látszik. A világkiállítási munkálatokat jelenleg nagyon hátráltatják a folytonos eső és havazás, azoknak jelenlegi állapotáról nemsokára bővebben fogjuk értesíteni olvasóinkat. Külföldről folyton érkeznek bejelentések, az amerika lapok nagy érdekeltséggel szólóak e tárgyhoz s Németország a vele rokon Ausztria kiállítását nagy figyelemben kívánja részesíteni. A kiállításra kétség kívül hatalmas befolyással fog bírni az, hogy a kiálltási bizottság azon törekszik, miszerint az iránt az egész világon szétszórt németek figyelmét általán felkeltse s azok pártfogását biztosítsa, mi nagy részben sikerült is nézi. Ezenfelül, azon jó eszmét is sikerült a tevékeny bizottmánynak, a közönségnél érvényre juttatni, hogy a különféle egyletek, társulatok összejövetelük alkalmával a világkiállítást vitatások tárgyává tegyék, úgy hogy jelenleg már nemcsak azon bizottmány tagjai, hanem számosan tartanak értekezéseket a felett, mindenféle gyűlések, összejövetelük alkalmával, s ily után nem egy jó eszme kerül felszínre. A magyar lapokat folyton figyelemmel kísérem Bécsben létem óta is, de azt tapasztalom, hogy a nagyközönség e világkiállítás iránt nem viseltetik azon figyelemmel, érdekeltséggel, mely azt nézetünk szerint méltán megilleti. Véleményem szerint Magyarországnak jelenleg sem pénzügyi viszonyai,miután ily kiállítás kétségkívül nagy költséggel jár, sem ipari fejlettsége, illetőleg ne szépítsük a dolgot, hátramaradottsága nem engedik meg, hogy egyhamar otthon, azaz Pesten rendezzen világkiállítást. De másrészt Magyarország oly közel fekszik Bécshez vagy megfordítva, az alkalom oly kínálkozó , hogy azt hisszük a magyar iparosoknak mindent el kellene követniük, miszerint ott a nagy világközetűségnek minél jobb oldalról vonassák be magukat, és hogy megszünessék a külföldnek azon sok tekintetben létező álhiedelmét, melylyel az a magyar ipar felől bír. De hogy ezt tehessék, hogy a kétségkívül kitűnő külföldi művek mellett kudarctot ne valljanak, ahol sok előkészülődés kell. Azt tudjuk ugyan, hogy a magyar kiállítási bizottság szintén megalakul, hogy némi előintézkedések már létettek, azonban részünkről legalább a nagy iparos közönség érdekeltségéről s átalános előkészületekről nagyon keveset hallottunk. Pedig átalában a 73 iki bécsi világkiállítás nagyszerűségéről fogalmat adnak nemcsak a franczia , angol, olasz,német, spanyol és görögországi, úgyszintén China, Japán, Amerika s Afrikából futt eddigi bejelentések különféle kiállítók részéről, hanem a legjobb siker reményére jogosít maga a Bécsben levő állandó iparművészeti kiállítás, mely az új múzeum pompás termeiben mutattatik be jelenleg a nagyközönségnek. Ezen kiáltásnak részletes leírása jelent meg több helybeli lapban, de én részemről azokat, daczára, hogy terveket foglaltak el, még mind nagyon tökéletlen leírásoknak tartom. Azon valóban nagyszerű művek, melyek közül minden egyes tárgy szemlélete gyönyört és élvezetet nyújt, ahol csaknem kivétel nélkül mind valóságos művészeti remekek, ezen a szó teljes értelmében művészi iparkiálltásnak leírására könyvek keltenének s még akkor is csak nagyon hiányos nézetekkel bírnánk arról. Valóban, ha ezt látjuk, fogalmat szerzünk magunknak az iparnak jelenlegi előrehaladt állapotáról minden szakban,s azon nagy haladásról,melyet az Ausztriában csak egy évtized óta is tett. Az ily kiállításokról azonban hiába fog olvasni az iparos, az ilyet látni kell; a leírás mindig csak üres szó marad, melyből a kiállított tárgyakról tökéletes fogalmat az iparos nem képes szerezni magának. ízlése csak úgy fog nemesedni, ha látja azt a mi ízletesen van elkészítve. Hiába olvasnák el Tannhauser vagy Lohengrin zenészeti leírását, az csak akkor fog füleinkben csengeni, ha hallottuk zenéjét. Ezen elmefuttatásunkból azon következtetést akarjuk vonni, hogy hazánkban egy állandó iparkiállítást nemcsak hasznos, de szükséges is volna már létesíteni. Szükségesnek tartjuk , mert előbb kifejezett nézetünk szerint. 1. Az iparosnak, hogy haladhasson látnia kell hasonnemű jobb és művészibb munkákat. Már pedig tudjuk, hogy az iparosnak, kinek napi munkájával kell keresnie kenyerét, nincs tehetségében, hogy külföldre utazgasson. 2. Mert az ily kiállítások buzdítólag hatnak a szemlélőre. 3. Mert csak az ily kiállítások által lehet tiszta fogalmat szerezni az iparnak tényleges állapotáról. S ez utolsó pontunk hordereje nagyobb mintsem az talán első pillanatra látszik. Hisz csak ez után lehet a valódi hiányokat megtudni s azokon czélszerűen segíteni. Az iparkiállitás által lehetne elérni azt, hogy saját hazai közönségünkre a hazai iparral való téves nézete eloszlattassék. Sokan vannak ugyanis, akik nem majmolásból, vagy puszta külföld után való hajhászási vágyból, hanem azon meggyőződésből, hogy jobbat kapnak, vesznek s illetőleg hozatnak Bécsből tárgyakat, melyeket honunkban ép oly jól megkaphatnak. E téves hitek onnan ered, hogy nem ismerik a hazai ipart. Már pedig azt jobban meg nem ismerhetik, mintha létezik egy hely, ahol az ipa Páris, nov. 27. (Saját levelezőnkről.) Beszélnek az angol republikánus gyűlésekről, melyek alkalmából az itteni republikánusok szerencsét kívánnak ; beszélnek a brüsseli zavargásokról, a berlini munkásmozgalmakról, mely symptomákból a bonapartista lapok egy átalános európai fogbaborulást jósolnak, s megragadják az alkalmat Napóleont mint biztos tűzoltót, újólag is ajánlani. De mind e dogok, mint nem francziák, annál kevésbé párisiak, kívül esnek rapporteri körömön. Ha rendes, megállapodott viszonyok között élnénk, úgy a városi választások, melyek Páris 5 kerületében tegnap mentek végbe, méltán foglalkoztatnák a kedélyeket, de most ki sem törődik velük, még maguk a szavazók sem, kiknek nagyobb fele nem vett részt a szavazásban. — Nem kis rensatiót csinál a „Rappel“ nek felfüggesztése, állítólag mert a kormány eljárását a commune tagjai ellen igazságtalannak mondá, tehát míg a két nyilt bonapartista lap „L’Avenir liberal“ és „Pays“ kegyelmet nyernek, addig a republikánus „Rappel“ felfüggesztetik, a „Choobe“ szerkesztője 3 évi fogságra és 6000 frank pénzbírságra ítélteik, azon „Cloche“ szerkesztője, melynek egyedül volt bátorsága a comuune elfajulása alatt. Pánisban maradni s az elfajulst itt ostorozni. Hogy ily köülmények között az összes szabad sajtó egyhangúlag kiáltja: „plus de decrets, le jury !“ mondanom sem kell. — Híre volt, hogy a kormány a nemzetgyűlés megnyíltával a Bonaparte család száműzését fogja a házban javaslatba hozni, azonban ezit e pillanatban már megcáfoltak. Egy mérik hír szerint a már eddig visszatért 120 legitimista azt szándékozik az Összejövendő házban indítványozni, miszerint IX Plus országosan, ha kell, fegyverrel is támogattassák, továbbá, hogy Francziaország székhelyet ajánljon fel a pápának, a város választását saját szabadságára bízván. Mindez indítványok luzerni sugallatok kisugárzásainak látszanak lenni. Ismeretes, mi a tisztelője V. Henrik (?) a pápai intézménynek, neki mint a legutóbbi látogatások alkalmává kinyilatkoztatta, a szent szik integritása ép oly szent, mint a fehér zászló cultusa. Tegnap erre kellett Beuntnak ide érkeznie: pár napig fog itt időzni, aztán Londonba megy követi állomását elfoglalni. Egy némely franczia lap azt hiszi, hogy küldetése nem fog egyedül Londonra szorítkozni, hanem a mint a szükség magával hozandja, fog majd egyik vagy másik udvarhoz látogatást tenni. Metternich bg. III. Napóleonnal való személyes érintkezései által nagyon is compromittáltatva, legközelebb visszahivatnék. Helyébe Apponyi gróf jönne. Mind e diplomatiai mozgalmakat egy Ausztria és Poroszország között létrejött egyesség és terv, szerintük már megkezdett terv, kivitelének tulajdonítják. Ismét egy érdekes terv! Elmondom. E szerint a két szövetséges állam, lemondván mindegyik a maga lengyel tartományáról, a lengyel királyságot állítaná vissza, a szász király kormány botja alatt, míg ellenben e királyság a porosznak engedtetnék át. Hogy e meseszerű tervnek a Bismarck fejéből kell tudnie, az természetes. Az új legyel királyságnak feladata volna Német- és Oroszország között védbástyát alkotni. Ausztria kárpótlást Galicziáért a dunai fejedelemségekben kapna. A mondottak beigazolására hivatkoznak, Oroszország rendkívüli fegyverkezésére. Végül e fegyverkezés szemléjét adják, mi baba, Oroszország csakugyan tetőtől talpig fegyverben áll. — Még valamit a diplomatiáról. Végül megtörtént a chinai követség sokáig halogatott fogadtatása. Az összes mandarin küldöttség nagy gálában, sárga idöltönyük, hátán zöld napokkal s a császári sárkány ragyogó képével jelent meg a belügyminiszternél, elégtételt adandó a Tien-Tsini öldöklésért. A mennyei birodalom követsége aztán Párisba jött vissza, hol mint magánzók laknak egy bérházban. Életmódjuk egyszerű és belső, minden külső fény és czeremónia nélkül. Élelmük csaknem kizárólag fecskefészekből áll, mit egyike a nagy méltóságnak szokott elkészíteni. Bort nem isznak, hanem e helyett majd minden perezben nyelnek le egy-egy pohár pálinkát. Bár felette hidegek és közönyösek, a monumentális épületek romjai megindítani látszanak őket. Egyébként nem műkedvelők, a kereskedelmet épen nem mozdítják elő. Egy napon, a látszat kedvéért, valami nagyon érdekeset szándékozván vásárolni, egy óriási esernyőt vettek meg, mégpedig Talpacából! Mit szenvedélyesen szeretnek, azok a szent képek. . . . Azt beszélik, hogy egy gazdag, de fiatal háztulajdonos nő, szomszédjuk, megtudván e sajátságuk, kihallgattatást sürgetett, melyben Máriát és gyermekét ábrázoló pompás aczélmetszetet ajánlott fel a magas követségnek. A főügyelőt, ki a követség nevében fogadta a látogatónőt, meglepetés, bámulat ragadta el a kép látásánál. „Oh asszonyom“, — kiáltott, — „ez mennyei!“ És jelt adott egyik szolgájának. „Asszonyom, — téve hozzá, — felette megtisztelend, ha e kedves ajándék viszonzásául valamit tőlem elfogad? És egész csordultig tett nagy pohárban pálinkával kináltatott meg! — A hölgy még nem jött magához bámulásából. — Most, midőn a legitimisták pártjánál szó van egy második ház alakításáról, valaki azt kérdezte Thiertől, vájjon őszinte republikánus-e ő ? „Drága uram — felelt Thiers, — azon időkben, midőn még miniszterelnök voltam, három többségre volt szükségem: egyre a királynál, egyre a pének házában, egyre a követek házában. Ma már csupán egyre van szükségem! Miért ne lennék hát őszinte republikánus ?“ — Az új párisi érsek, Guilbert, miután a Rómában emen nehézségek kiegyenlíttettek, ma délután foglalta el trónusát a Notre-Dame templomában. A székfoglalás minden pompa nélkül ment végbe. K. M. Pro domo. Pest, decz. 2. best méchant aujourd’hui, le vieux drôle — már t. i. émeraes kollegánk a „Napló.“ Ledve jött ugyanis pajzánkodni velünk, amire nem tartottuk képesnek félhivatalos ünnepélyességét. Zakon veszi, hogy elneveztük őt és jobboldali kollégáit ,a queur csoportnak, holott szerinte mi egy nappal később ugyanazt írtuk Andrásy köriratáról, amit ő — már t. i. a „Napló“ — egy nappal előbb írt meg. Mais oui, érdemes „Napló,“ önnek bizonyos tekintetben igaza van. Lényegileg Andrásy köriratában csakugyan olyast is kiemelendőnek tartozunk, amit a „Napló“ egy nappal előbb kötelesszerűleg megtapsolt. A Napló és a „P. Lloyd“ köztudomásúlag Andrásy kegyelméből kapták a körirat hiteles szövegét még aznap, mikor a többi pesti lapok csak késő este értesültek a „Corr. Bureau“ sürgönyéből a körirat tartalmáról. A nevezett két lapot kivéve, tehát egyetlen más pesti lap sem vezérczikkezhetett csütörtökön Andrásy köziratáról, azon egyszer okból, mert a lapok sajtó alá kerülnek már azon időben, midőn a bécsi sürgönyök megérkeznek. A „Napló“ és „P. Lloyd“ ellenben Andrásy kegyelméből már szerdán egész nap rágódhattak a körirat tartalmán és csütörtök reggel derekasantikra is szálltak tapszáporukkal. A köriratról azonban szólni kellett a többi lapoknak is tont prix — mint fontos napi eseményről — és így isntért aztán, hogy pénteken reggel lapunkon kivül a „Hon“ s a „Magyar Újság“ is ugyane tárgyról hoztak czikkeket. Eszerint méltóztatik látni érdemes „Napló“ hogy nem rajtunk múlt, ha nem ugyanaz nap vezérczikkezhettünk a kőiáratot, melyen drága ön. Majd ha lesz jövőre gróf Andrásyban vagy megbízott famulusában annyi figyelem és tapintat a sajtó iránt hogy megküldi köriratát ugyanaz napon valamennyi politikai nagy lapnak, akkor nem lesz többé oka a „Napló“ nak azzal kérkedni, hogy egy nappal megelőz bennünket a véleménynyilvánításban. Azonban a „Napló“ pajiánkodik, hogy mi több tekintetben ugyanazt tartottuk kiemelendőnek a köriratban, amit ő is megtapsolt egy nappal előbb félhivatalos köteleségérzetből. Tökéletesen igaz, hogy mi is a kamat „hangjában“ vagy „modorában“ találjuk főkép ezen diplomatiai okmány jelentőségét. Tökéletesen igaz, hogy mi is azt állítottuk, mikép a körirat előnyösen különbözik a szokásos sokat beszélő, de keveset mondó frázisteljes diplomáciai okmánytól. És teljesen igaz, hogy mi is helyeseltük a körirat azon passusát, mely megcáfolja azon híreket, mintha az új külügyér politikája harczias és mások rovására terjeszkedni akaró jeleggel bírna. És mit következtet ebből Jacques bonkommen pardon a „Napló“együgyű malifiája ? Sem többet, sem kevesebbet mint azt, hogy mi copizáltuk vagy transscribáltuk az ő czikkét. Lám, ez akar hatásos printje lenni a „Napló“ dévaskodásának. Egy kis furfangoskodás egy oly róka részéről, aki elfeledte, hogy a harapáshoz fogak is szükségesek. Drága „Napló“, ön rész szolgálatosat tesz gróf Andrásynak, ha csak a kormánypárti sajtó számára veszi igénybe a jogot, hogy kiemelje a külügyér működésében azt, ami jó. Lapunk, mely elfogulatlan az ellenzék politikai ellenfeleivel szemben is, mindig méltatta a jót, jött légyen az akár a kormány, akár a többség, akár a jobboldali sajtó részéről, így jártunk most el Andrásy köriratával szemben is. Emelhettünk volna-e ki e köriratot jellemezve más passusokat, mint amelyek legpregnánsabban és legelőnyösebben jellemzik azt? Ott van mindenekelőtt a hang, mely a köriraton végig vonul. Ezt a hangot nem találtuk eddig elé az osztrák diplomaták okmányaiban. A köriratról szólni sem lehet tüzetesebben, anélkül, hogy a hangot ki ne emelnék, mint szokatlant, mint újat, mint dicséretest. A „Napló“ kiemelte azt — mi is. Ergo — okoskodik a „Napló" mi transzkribáltuk őt. Eszerint ha Pauler úr a polgári házasságról egy javaslatot készítene, melyről a „Napló“ előbb értesülvén a többi lapoknál, azt vezérczikkben magasztalná: másnap már semmiféle lap sem fejezhetné ki megelégedését e javaslat fölött — mert transzkribálná a „Naplót.“ Vegyünk föl más példát. Ma megjelenik egy könyv, melynek kidomborodó előnyös jellegét a jó irány, a gondos tanulmányozás s az adatok sokasága képezik. Oly szembeötlő tulajdonságok ezek, melyek a könyv felületes lapozgatásánál mindenki figyelmét megragadják. A „Napló“ bírálatot ír e könyvről és kiemeli ezen előnyös tulajdonságokat. Másnap egy másik lap bírálója a könyvről szólva, hasonlólag az említett három tulajdonságot emeli ki, mint olyanokat, melyek legjellemzőbb oldalát képezik a könyv becsének. Ez a bíráló tehát transkribálta vagy kopizálta a „Napló“ bírálatát. Íme, bemutattuk a „Napló“ okoskodását egész együgyűségében és arrogantiájában. Vörösmarty „Szózat“ja lélekemelő, hazafias, nemes érzelmeket keltő. Ezt érzi minden műveit magyar kebel. De ne merje kifejezni ez érzelmet senki, mert copizálja X. bírálót vagy Y. lapot, akik ugyanezt mondták már két évtized előtt. Minden pontos és szorgalmas újságolvasó — hogy journalistát ne említsünk — ismeri a diplomatiai okmányok irályának szokásos semmitmondó