Ellenőr, 1872. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1872-01-03 / 1. szám

lasztással merő jobboldalivá sublimáltatott. Alispán : Gyapay Dénes főjegyző: Goda Béla ; szolg bírók: Vermes Dénes, Lippay Géza, Saáry Miklós; tiszti ügyész: Varga Károly; stb. stb. Az átalakulás radikális volt, de nem meglepő. 280 mértföldnyi kis megyénk nagy részben püspök, káptalan, 2 apát, 2 prépost, 2 szemnarium, fundustudiorum birtoklásában lévén, ha eddig némi baloldaliságot képviselt, az inkább a 48-nak visszasugárzása volt, mely növelte a gyengébb fél erkölcsi erejét. Azon néhány kevés birtoka alig az, kit igazságérzet nálunk az ellenzék őszinte elvbarátjává tett, megrendülve önbizalmába, elmulasztá érvényesíteni befolyását a nagyközönségnél, midőn látta, hogy az újabb nera alatt vérszemre jutott clerikális had egyesült a kormányhatalom képviselőivel azon nemes vállalkozásban, hogy folytonos eszemiszom s egyéb kortes manoeuverekkel szerezzen publikumot saját érdekeinek biztosítására, így az ő győzelmük teljesön, így a régi tisztikarnak legjobb szakképzett egyénei is mind kitolattak, s helyükbe állíttattak a homo novusok, kiknek legkiválóbb jó tulajdonsága az, hogy ellenükben majd el lehet mondani. Tisztviselővé kegyelmem tett, feltétlen engedelmességedet követelem. Egyes személyek fölött palotát törni előlegesen nem akarhatunk ; bevárjuk a tapasztalás részrehajlatlan bírálatát, de egészben hisszük, hogy művük sikerültével nagyon kérkedni nem fognak az illetők maguk sem. Pedig minden egyikünknek joga van megkövetelni a mozgalmak vezetőitől, különösen a kormány képviselőitől, miszerint oda irányozzák befolyásukat, hogy az adminisztratió részére a legjobb erők nyeressenek meg, mert nem a közönség van a hatóságért, hanem a hatóság a közönségért, s ezt a centralis kényelem passiv zsámolyává aljasítani olyan bűn, mely szenvedőre, elkövetőre egyiránt veszélyes. Még egy két szót a kijelölésről. A győrmegyei kijelölő választmány megállatván a sorozatot, a kijelöltek nevének szigorú titokban tartására kötelezte tagjait, s midőn a választási gyűlésben ezen eljárás botrányossága az illetőknek szemükre lobbantatott, taréjuk még ő nekik állt fejebb ; többségük érzetében aciozással akartak intimidálni, állitván hozzájuk illőleg, hogy a bizottságnak nincs joga követelni, hogy a kijelölésről előzőleg tudomása legyen, miután az úgy is elég nagy kegyelem, hogy a méltóságos főispán úr nem csak az önmag , hanem a bizottság által kinevezett kijelölőket is meghallgatja, holott hajdan személyesen bírta a kijelölési jogot. Becsüljék meg magukat a tisztelt jó urak, ne áruljanak mérget czukros boríték alatt. Ha ők a privilégiumnak s főispáni omnipotentiának barátai, autonomistáknak ne hazudják magukat, hanem mondják ki nyíltan, hogy elejteni akarják a szabadságot, mert a rend, mit maguk szabnak, ő nekik kedvesebb. Avagy a közönségtől bizományul a jogot ők át azért veszik-e, hogy a titkolódzás köpönyege alatt azt fegyverül a közönség ellen fordítsák. Az igazág sötétséget nem keres, de az administráló testület minden tagjának nemcsak joga, de kötelessége a választ indákról tudomást szerezni, hogy nem ismervén az egyéneket személyesen, szavazatát ne egyoldalú ámító besúgások szerint, hanem szabad értesülés után lélekismeretesen adhassa. Ha az informatiókat egyes emberek monopolizálhatják, akkor önkormányzat és választási szabadság czifra beszéd üres szó. Az önkormányzatot a törvény biztosította; következésképen a törvényt végrehajtó orgánumoknak kötelessége a kijelölési jogot úgy gyakorolni, hogy az önkormányzat sérelmet ne szenvedjen , pedig ez világosan sérelmet szenvedne, tiara eícianak mint a kormány képviselőjének s az országos törvény őrének kötelessége felügyelni, hogy törvényellenes választás ne légyen; azontúl kötelessége csak azt felügyelni, hogy joggyakorlatában senki ne akadályoztassák. Helyesen alkalmazva, a kijelölés a szabad választásnak nem akadálya, csak biztosíték az ellen, hogy a vélemények szétágazásánál kárba ne vesszenek a szavazatok, s azok mellett keresztül ne csússzék olyan valaki, akit a nagyobb szám nem akart. A légi gyakorlat szerint a főispáné volt a kijelölés, azaz az enuntiatió joga, de e jogot a dolog természetéhez képest nem önkényesen, hanem a megyei értelmiség meghallgatásával, azaz a megalakult pártkivonatoknak tekintetbe vételével gyakorolhatta. A főispán kijelölte nem azokat, kiknek részére egy két eltévt fecske tavaszt nem csinálhatott, hanem azokat, akik mellett csoportosultak a vélemények, a többség arbitriumára bízván az elhatározást. Ez nem volt monopólium. Igaz, hogy voltak átkos emlékű szolgalelkek a főispánok között, kik a kijelölési jogból monopóliumot akartak csinálni a bécsi kamarilla javára, de ezeket üldözőbe vette a nemzet jogérzete, mint szabadsággyilkos bérenczeket, s nem engedte, hogy a visszaélés joggá válhasson, melyre a rokonszellemű utódok kényelmesen hivatkozhassanak. A jelen törvény szűkre szorította a kijelölők conferentiáját, de az elvre nézve ez különbséget nem tesz. Ha egy erős párt kizárólagos uralmat követel, akkor az okos és leyális főispánnak, kinek hivatalból pártatlannak kell lennie, kötelessége a jogot úgy gyakorolni, hogy szóhoz jusson a kisebbség is, mert miután a kijelölőket kiküldő és választó testület nem egy és ugyan azon személyekből áll, megtörténhetik, hogy az amnabban mutatkozott többség csak látszólagos volt s megczáfoltatik ez által; mire ha nem engedtetnék tél, megsértetnék a valódi többség s állandósitatnék az izgalom tetemes kárával az adminisztratiónak és a politikai hitelnek, e nek első szabálya: jóhiszemünek lenni, s tiszteletben tartani az egyéni jogokat. S TÁR CZ A. KLOTILD. -Irta li A Xí II ALFONS. -Elsői rész. I. Trouville egy kis falu nehány mértföldnyire Honfi-űrtől, mely úgy hiszem semminemű történelemben nem szerepel. Most a fürdő idény alatt, seregesen lepik el az idegenek, kik igen drágának találják az életet Dieppében, s a tengerpartot öt fűzfa gúny hó ékesíti, melyeket szürke vászon borit, hol a fürödni vágyó hölgyek levetkőznek. Azon időszakban azonban, a melyben elbeszélésünk kezdődik (mintegy húsz évvel ezelőtt) Trouvillet sem fel nem fedezték, sem el nem árulták még a tájképfestők, s télen úgy mint nyáron csak halászok és földmvelők lakik, kik elég bajjal művelték a háttérben emelkedően elterülő sárga és agyagos földet. Trouville előtt a megmérhetlen tenger terül el, mely apály alkalmával negyed mérföldnyi föveny lapályt mutat fel az őrölt kőpornál is sokkal finomabb homokkal. Ha az ember a tengert szemléli, bal felől egy kis folyót vesz észre, mely a hegyes vidékekről alászállva a tengerbe rohan. Dagály idején a hullámok megrohanják a Touque medrét, mely ekkor forrása felé megy vissza s túl is árad partjain oly helyeken, hol nincs eléggé bekeretezve. Egyik forró júniusi nap alkonya felé volt: a nap beszállóit a tengerbe, élénk narancsszínű fény bobta be az eget, kezdve a tengertől egész azon vastag fekete felhő-övezetig, mely a láthatárra nehezedett. E szin fokozatosan halványult azon mérvben a mint távolabb esett azon pontoktól, ahol a nap eltűnt s átment a sárgaszin minden árnyalatain egész a nankin sárgáig s a halvány lazaez-színig. A szürkés felhődarabok, melyek a tömörebb felhők hátán elhömpölyögtek, az ég sárgájától és a fellegek fekete színétől vésztjósló zöldes alapszint kölcsönöztek. A kavicsok mozogtak a tenger fenekén s lánczesörtetés féle morajt hallattak. A szél meg-megújulti rohamokkal fújt; a nap, vagyis inkább visszfénye, melyet a láthatáron maga után hagyott, még megaranyozták Trouvillé házainak tetejeit, melyek épen vele szemben estek, a tenger azonban mogorva maradt, sőt egész feketének tűnt fel az égboltozat széles narancsszínű szalagja alatt , de amint a szél felduzasztotta a habokat, a hullámok felmagasultabb csúcsai, a nap végsugarai által áthatva zöldek és átlátszók voltak. Az apró hajók szintén feketén tűntek fel a narancsszínű szalag alatt s igy a hajók vitorláit, árboczait, sőt még a vastagabb köteleket is nagy távolságról világosan ki lehetett venni. A partot nagy néptömeg lepte el: halászok vörös gyapot sapkával és kék gyapot inggel. Kiváncsi tekintettel vizsgálták a láthatárt. A narancsszínű háttérből kivált a fekete körvonalak egyike,eleintén zavartan és szűken; a hajó forgott,nem lehetett volna megmondani, váljon a szárazföld felé közeledik, vagy pedig ki a széles tengerre tart-e. Csakhamar azonban kevésbé feketének és kivehetőbbnek tűnt fel, miből határozottan lehetett következtetni, hogy a száraz felé jön, és a mily mérvben eltávozik a lenyugvó nap fényének gyapontjától, világosabbá lesz, mint Trouville házai, és vegyes színe, a melyet magára öltött, nem állott többé oly kirívó ellentétben a világossággal. „Jőmondá egyik halász. — A tenger apad, monda egy másik s lehetetlen a folyóba lehatolnia. — E mellett a szélrohamok is egyre hevesebbek és gyakoriabbak. — A tenger csak három óra núlva fog ismét dagadni. — Több mint öt óra kell hozzá, mielőtt a Touqueba be lehet hajózni. — Ha nekik volnék, én a tengeren maradnék. Hajójok it, s inkább ellenállhat a haboknak mint a partnak, hol az összezúzódás veszélyének van kitéve, ha így közeledik apály idején. — Kiváltképen, mivel amint látszik nagy szél uralkodik a tengeren. — Nincs egyetlen hajó sem, amelynek fel lenne vonva vitorlája. — Több mint egy nyolczad mértföld távolságban egyetlen egy sem látható többé! Igen, de a hullám dühösen törik meg s hömpölyögni kezd. — Nem közelednek többé! Nem, sőt eltávoznak. — Tudtam jól, hogy partra nem szállhatnak. — Havreba fogtak menni. — De mi az, amit amoda lebegni látok ? — Valóban úgy tetszett, mintha valamit kiesni láttam volna a hajóból. — Ember nem lehet, különben nem távoznék a hajó. — Mindamellett is ember lesz az. — Lehetetlen ! Hajolj le a homokra egész addig, hogy szemeid a narancsszínű szalaggal legyenek egyenlő ma-gasságban. — Csakugyan ember! Hogyan! tehát a hajó oda hagyja ? — A hajónak talán nem áll tehetségében azt tenni, amit tenni akar. • Úszik. — És pedig hatalmasan, mert épen a habok ellen kell küzdenie, s úgy látszik, közeledik egy kissé. — Valóban közeledik. —C íme egy hullám ismét visszataszítja. — Nem igen bizonyos, hogy ide fog érni. — Én inkább szeretnék három mértföldet térni a hullámokká".“ Erre mindenki követte a tanácsot, melyet egyik halász adott, mert az éj közeledett és ha fennállott az ember, a tengerben úszót nem lehetett kivenni a babokon, mig ha alant és vízszintesen nézték, oly kicsucsorodást képezett, amely a már jól elhalványult láthatáron világosan kivehető vol. Az izgatottság a legmagasabb fokra hágott, az úszó kétségtelenül a legnagyobb veszélyben volt. Lehetetlen volt csolnakot bocsátani a tengerre: az apály következtében több mint kétszáz lépésnyire kiszáradt a tenger, s különben is, ha kézzel és hengereken a tengrig lehetett volna is vonszolni a hajót, nem jöhetett volna vissza a parthoz anélkül, hogy mint az erősebb és jobbra felszerelt hajó, ki ne lett volna téve azon eshetőségnek, miszerint traggeba avagy Féoampba vetődik. Voltak pillanatok, amidőn az úszó erőt látszott venni a tengeren: oly ügyesen merült mint a búvár a hullámok alá, melyek fehér hűbb törtek meg, vagy csúsztak el egymás fölött és gyorsan haladt előre, de a másik pillanatban már több egymás után következő hullám taszította őt vissza s veszítteté el vele azon távolságot, a melynek áthatolása egy negyed órájába került. Mindamellett, neie lassan haladt, folyton előbbre jutott s csakhamar eléggé ki lehetett venni s látták, hogy időről időre felemeli kezével és hátra veti hosszú haját, ami a tenger ily hullámzása mellett teljes lélekjelenlétre s a legszabadabb mozgásra mutatott. " „Hogyan monda egyik halász, hát Tony úr tengeren volt ? — Kétségtelenül, rendesen atyja hajójával jár és szereti a zivatart mint a sirály. — Mert hát, isten bocsá’, nekem úgy tetszik, hogy ez ő. — Hogyan lő? — Igen, én úgy hiszem, hogy ő van amoda a tengeren. — Valóban, rajta és atyjának kormányosán kívül nincs senki, aki képes lenne hasonló utat megtenni ily zajló tengeren, Jánosnak pedig nincs olyan hosszú haja . Biz isten, ime mindjárt partot ér. — Az úr ma,gával ragadja s fölötte sikamlik el. — Íme ismét felszínre jött.“ E pillanatban a homokra vetette ki a hullám az úszót, ki erősen megkapaszkodott ott egy újabb ár ellen, melynek ez egyszer nem sikerült őt magával ragadni. Néhány lépést tett és kijött a vízből; évig meztelen volt s minden ruhája egy hó vászon nadrágból állott. Hajáról alá csepegett a viz; a tenger által felkorbácsolt kavicsok levitték a bőrt melléről és vállairól. Megrázta magát, kezét nyujtá a halászoknak, kik a parton várták s elkérvén egyiknek felöltőjét, a falucska felé vette útját. Csakugyan Vatinel Tony ur volt, ki visszajött Trouvillebe, hogy Sommery urnál, egy szolgálatból kilépett lovas ezredesnél ki egy idő óta Trouvilleben vonta meg magát, néhány partbie társas lottójátékot játszék. (Folyt. köv.) S. - A.-Ujhely, decz. 29. A képviselő választás határidejéül decz. 28- ra volt kitűzve. Már az előző napokon nagy volt városunkban az izgatottság, melyet a türelmetlen várakozás, az előkészületek és a közbeszédnek átadott kósza hírek okoztak a polgárság között, alkalmit szolgálva a demonstrátiók minden nemére, így ama tévhitre, hogy jelöltünket az ellenpárt visszalépésre bírta, fáklyás zenével keresték őt meg és ujjólag fölajánlák neki bizalmukat, azon nyilatkozatot nyerve tőle, hogy bár létettek neki aljas ajánlatok a másik párt részéről , de a visszalépést árulásnak tartaná. A választás előestéjén pedig szárnyra kelve a hír, hogy Lónyay városunkba érkezett, csoportok járták be a várost s tüntettek a megyeház előtt. Végre elérkezett a várt nap s egy szép téli reggelben köszöntve be, előkészité az ünnepély derültségét. A nép az utczákon hullámzott fövegei mellett a balpárt jelvényét képező veres tollal s arczán a lelkesedés melegéül. Az „éljen Matolay Etele“ kiáltás mind sűrűbben kezdett fölhogzani. Majd a város minden oldalról kezdtek előtűnni a nemzeti lobogók, melyek alatt a külön falvak népsége érkezett, összeölelkezve egymással s a benlakókkal, zeneszóval járva utczákat és köztereket s elfoglalva a megyeház homlokbejáratát. Mindenütt öröm . . lelkesedés . . . Csodálkozni fog az olvasó, hogy a Lónyaypártot meg sem említem, pedig hát az is létezett, bár csaknem láthatatlanságban működve. Reggeli 9 óra körül a szának hosszú sora közeledett a város keleti bejárata felé, a tót falvakból összeszedett csapat nesztelenül, hangtalanul, komoran siklott tova, mint az árnyalakok, mint a rosz lelkiismeret ; czéljaikat csak néhány lobogójuk árulta el, melyek alatt néhány pap és lekötelezett jegyző által kisérve, mellékutczákon egyenesen a megyeház hátsó udvarába vezettetett, s ott maradt mindvégig láttatlanul és elzártan s onnét párolgott el észrevétlenül. Már az esti szürkület is beállott és még folyton a falvak szvaztak A csípős hideg elűzése végett nagy tűzek rakattak a főutczán. S ekkor a fölszálló szikratűz, megvilágított alakok, kiemelkedő lobogók s Mányi Lajos óriási dobokkal kiegészített zenekara által támasztott elevenség és tánczszerű mozgás valóban fantastikus képet nyújtott. A hangulat a szerint változott, amint kedvező vagy kedvezőtlen hírek szivárogtak a nép közé a teremből. Midőn a Matolay-párt fő erejét képező újhelyi polgárság a mérleghez bocsáttatott, KUriiivorui 14Céj ÖZiULOUUSeg’ Uiutjutctic és uj részére, s ekkor a harcz végén vált érdekfeszítővé a küzdelem ... Az izgatott várakozás legmagasabb fokát érte el, már csak 100, már csak 50, már csak 10 szavazat hiányzik, végre beáll az egyensúly ... A lányaista bizalmi férfiak homlokára veríték gyöngyöket idéz elő a még szavazathoz bocsátást váró számos torok ajtónyikával beharsogó „Matolay“ kiáltása. Szívreható az utolsó harczosok szemlélése, — öregek, betegek kelnek elő ágyaikból, a tömeg éljenei kísérik az utczáig, hol szavazataikkal az utolsó csöppeket adják az ellenzék győzelem-kelyhébe. A diadal mienk! . . . Néhány ifjú fáklyákat oszt ki a nép közt, mely türelmetlenül várja a végső szertartások befejeztét. Végre megnyílik az erkélyajtó s az elnök hivatalos hangon jelenti, hogy 3- tal több azok száma, kik baloldali képviselőt óhajtottak, s kiknek volt erejök annyi nehézséggel megküzdve egy miniszterelnököt megbuktatni. — Még egy egyetrázó éljen, s az óriási tömeg megindul fölkeresni a nap hősét, ki előtt Fejes Isván az ékes szavú ref. lelkész tolmácsolja mindnyájunk gondolatát és érzelmeit kifejező beszédben ama változásokat és indokokat, melyek Andrásy után őt ermelék e díszes állásra, t. i .a kormánypolitika kárhoztatását s az ellenzék győzelmét e kerületben. Erre Matolay politikai hitvallását egy iratban Fejes István kezébe téve le, ígéri azoknak hit megtartását, s miután szavait meghatottan végezné, a tömeg lassan eloszlik , nem hogy lenyugodjék, hisz a közöröm feledteti, hogy él van, de hogy élvezze a nap dicsőségét. A sikert kisebb nagyobb mértékben előmozdítók nagy száma a Matolay Etele által adott banketten találkozott, s feledve rang és korkülönbséget, egy örvendező testületté egy örvendező hangra egyesült. A lelkesedés határtalan , leíróhatlan volt itten. A pohárköszöntések állandó beszélgetéssé változtak, legnagyobb részük Matolayt, a győzelem előharczását és fő tényezőjét Farkas Lajost s az újhelyi derék polgárságot éltették, melynek éremsorait át nem ugathatá az aranynyal terhelt öszvér, s mely kiérdemlé az egész ország becsülését. A szétoszló vendégek még végül Farkas Iljost, Bajusz Józsefet, Fejes Istvánt s Oláh Dánielt. Itt egy szép hosszú beszédet tartottaáklyászenével tisztelek meg, mint az ellenzéki tábor vezéreit. A rendet semmi nem zavara meg egész napon, kivéve néhány komikus utczai jelenetet. Ez rövid története az ellenzéki győzelem napjának Zemplén első választó kerületében. Torna, decz. 29. A megalakult megye új bizottmánya megválasztá tisztikarát,, „ főispán a kijelölés és választás törvény adta hatalmát teljes mérvben felhasználd a kijelölő bizottság fele része által ajánlott, s bizottmány négyötödrészének osztatlan bizodalmát bíró alispán jelötjét Lükő Gézát a jelöltek közé fel nem véve, tökéletesen kijátszani akarta a bizottmányi tagok választójogát, mit csak is a mind 3 kormánypárti jelöltnek hosszas küzdelem által, kierőszakolt lemondásaik után sikerült érvényesíteni, az ellenzék jelöltjeinek egyhangúlag lett megválasztása utál — az így egy egész napot igénybe vett küzdelem után, következő napon a tisztikar többi tagjai, nem alkalmaztatván többé a főispáni omnipotentia, a legszebb rendben választottak meg az ellenzék jelöltjeiből a megyei közönség teljes megelégedésére. BGy. Külföldi szemle. Pest, jan. 2. Az év utolsó napján Thiers meglátogatta a nemzetgyűlés elnökét, és ez viszont Thierst. Később számos, minden pártárnyalatú képviselő fogadtatott a köztársaság elnöke által. A beszélgetés folyamában a képviselők szerencsét kívántak Thiers úrnak, azon élénk óhajt fejezve ki, hogy békülékeny politikáját siker koronázza. Az orleanista képviselők biztosították Thierst odaadásukról, és tiltakoztak minden politikai hátsó gondolat ellen, melyet nekik a hír az utóbbi kamarai viták alkalmából tulajdonított. Egészben véve a mai fogadtatás kitűnő benyomást tett. Gontaut Bírón marquis, a berlini udvarhoz közelebb kinevezett franczia követ, kedden Berlinbe fog utazni, új állását elfoglalandó. Metternich bg. decz. 31-én nyújtotta át Thiersnek elbocsátási okmányát. — Valótlan, hogy Thiers tegnap gr. Orlow orosz nagykövetet fogadta Orlow még nem érkezett Versaillesbe — Dupanloup orléansi püspök lemondott akadémiai tagságáról, miután Littrét az akadémia közelebb tagjai közé választotta. Nem elég klerikális érzelműnek tartja tán a püspök úr az új Az „Avenir National“ helyesli azt, hogy Thiers felelni szándékozik Bismark sürgönyére, s aztán így folytatja czikkét: A jövő fogja megmondani, ki óvta meg jobban méltóságát és kötelességét; a szerencsétlen nemzet-e, mely reeriminatió nélkül elvállal minden áldozatot, hogy a hadi kárpótlást megfizethesse vagy a győző-e, ki egy személyes ildomtalanságból okot vesz magának egy legyőzött nép ellen, sokkal a háború után, a leggyalázatosabb vádakat emelni.“ Mit vár a pápa az új esztendőtől? A római klerikális érzelmű nemesség és polgárság karácsonyapján tisztelgett a pápánál s Cavalletti marquis egy feliratot nyújtott neki át, mely eme zárszavakkal végződött: „vajha más fordulatot vennének a politikai események, hogy szentséged a hármas koronát, melyet oly „barbár“ módon igyekezdtek megrövidíteni, a jövő évben ismét fején lássa.“ Erre a pápa krerika is lapok szerint így válaszolt: A mindnyájunknál élő remények, melyeknek Róma senatora most kifejezést adott, nem fognak letűnni, mert érezzük, hogy rövid idő múlva változásnak kell beállani a világ folyásába. E fenséges ünnep, Krisztus születésének napja, emlékeztet bennünket az akkori római birodalomban uralkodott rendetlenségre és jogtalanságra s a mi korúnk tökéletesen hasonló képet mutat fel. E hasonlatosságnál fogva remélhetjük, hogy minél előbb az igazság fénye fog előttünk feltündökleni. Mert ha akkor csak csekélyszámú igazak kérésére a római birodalom porba dőlt, hogyne történnék ilyesmi még rövidebb idő alatt mostan, midőn az egész kereszténség annyit imádkozik. A világ utált képének eltűnése iránt táplált ezen bőremény és jámbor óhajtás hinnünk engedi tehát, hogy a világ külseje rövid időn megváltozik. Rómából távrják, hogy a miniszterek főméltóságok és számos küldöttségek újévi fogadtatása alkalmával a király azon óhajt fejezte ki, hogy az államhatalmak egyetértése, mely az olasz nemzeti egység létrejögését lényegesen elősegítette, bizonyára tovább is fen fog tartatni. — Viktor Emánuel parancsára a királyi főhadsegéd a Vatikánba merít, hogy a király nevében szerencsét kívánjon a pápának az új év alkalmából. Antonelli bíbornok tudtára adás a főhadsegédnek, hogy a pápa nem fogadhatja őt gyengélkedő állapota miatt. Antonelli erre közlé a pápával a király szerencsekivánatait, mire Procormo gróf a szent atya részéről megbizatott, hogy fejtze ki az olasz király előtt a pápa köszönth Hetet. Az angol trónörökös állapota — mint Londonból sürgönyzik — még mindig változatlan ; fájdalmai ellenben csillapodtak. A szentpétervári hivatalos lap újra egy hosszú czikket szentel Oroszország utolsó tizenöt évi politikájának ellenzésére. A czikk szerint Orosz- és Németország között benső barátság áll fen, amint erről a György-ünnepély lefolyása tanúskodik. A krími háború a régi politikai szövetségeket halomra döntötte. Európa élére Francziaország állt, de ezen állam kalandos politikát követett, melyet most gyümölcseiről lehet megítélni. Az orosz lap aztán így folytatja: „A jelenben benne rejlenek mindazon magvak, amelyek kedvezők a népek és kormányok közötti átalános egyetértés helyreállítására, nem utópiákra alapítva, hanem az európai társadalom élő erőire. Az ily egyesülés bizonyára meg nem akadályozza, hogy még egy égető kérdés ne merüljön föl, ámde a kiegyezéseket lényegesen könynyítheti, a megoldásokat elősegítheti s az erőszakos kitöréseket kevésbítheti.“ Thiers a banktörvényjavaslatról. A franczia nemzetgyűlés m. hó 29 -i ülésében a bankjavaslat kerülvén tárgyalás alá, Thiers több szónok védő és támadó beszéde után egyikét mondotta el azon átalános tetszést arató beszédeknek, melyek az ellenvéleményük táborát mindenkor a kormány zászlója körül képesek csoportosítani. Ha a kamara folytatni akarja a tárgyalást, amint az szükséges is — kezdő Thiers beszédét — kérem, szenteljen e tárgyra teljes figyelmet, mert kétes jellegű segélyforrásokkal az ország előtt tovább meg nem állhatunk, úgy látszik, nagyon elfeledik az ország helyzetét és a mienket. De tudnak-e a kormány által kimutatottaknál más segélyforrásokat kijelölni? Ez esetben épjenek elő. Miért tartanánk meg a forgalomban oly jegyet, amely elkerülhetlenül nem szükséges ? Mi döntöttük talán az országot oly érvénybe, amely és hazafisággal menekülhet ki. Itten a hazafiság abban áll, hogy tegyük félre a szenvedélyt és csak az ország jólétére irányozzuk figyelmünket. (Élénk helyeslés) Ha más segélyforrásokkal nem bírunk — és ezt ki fogom mutatni — miért igyekeznénk csökkenteni azon bizalmat, mely azon egyetlen segélyforrásokban áll, amelyek fölött az ország rendelkezhetik. Némelyek azt hozzák fel, hogy amidőn az állam és a kereskedelem legelkerülhetlenebb szükségleteit kielégíteni iparkodunk, a legnagyobb veszélybe engedjük rohanni az országot, hogy a bankjegy, csakhamar elvesztvén minden értékét, elveszd papírpénz tulajdonát is és a kormány nem nyújt semmit senk érette. Országunknak három milliárdba került háborút kellett kiállania; ezenkívül már 2 milliárd hadikárpótlást fizetett s még más hármat kell fizetnie. Kölcsönnel azonban nem lehet tovább fedezni a hadiköltségeket , alig is találnánk hitelre. A bankpapírok azonban az egész kiisis alatt megtartották értéküket s még akkor is megfeleltek minden szükségletnek, midőn Paks el volt vágva az ország egyéb részeitől. Tegyük szemügyre uraim az idei liquidátiókat. A kölcsönök mindnyájan elismertettek s a bank számadása 1530 millióval kiegyenlitetett , az ellenségnek fizetendő 2000 millió kölcsön által fedeztetett. Mindezen nehézségek után is a kormány által előterjesztett budget a legvilágosabb, s csupán a háború okozta kiadásokra nézve merülhetett fel némely kétség és mi őszintén kijelentettük, hogy az ország jelen állapotában 660 millió több kiadásra lesz szükség. Önök ismerik a helyzetet: a budget egyensúlyban van, feltéve, ha teljesen megszavazzák önök a 650 milliónyi új adót, melyet a kormány beterjesztett. A kért összegre nézve mindenki egyetért , csupán az ö-nek mikénti életbeléptetése fölött ágaznak szét a vélemények. — Az országot ez azonban legkevésbé sem ejtette aggodalomba, mit leginkább bizonyít az árfolyamok feléállása. De hogyan is támaszthatna aggodalmat oly papírjegy, melynek agrója 1%-ra megy? Legyen szabad mostan kimutatnom, hogy az állam és a kereskedelem segélyforrásai nem nyugodnak oly ingatag alapokon, mint azt némelyek elhitetni akarnák. Minő nehézségekkel állottunk volt ugyanis szemben? Fzetnink kellett. Hogy ezt tehessük, megvoltak szükséges segélyforrásaink, úgy, de érczpénzzel kellett fizetnünk, és úgy is fizettünk. Ez aztán természetesen emelte az érezpénz árfolyamát. E szerint a jelenleg fanforgó nehézség, forgalmi nehézség, igert érezpénz részletünk, jelentékeny arányban külföldre vándorolt, így tehát forgalmunknak kell segítségére sietnünk, mely e, kivándorlás által nevezetesen megfogyott. (Élénk helyeslés.) Ha nem ismert, korlátlan kiadásokat kellene tennünk és úgy használnék a bankjegyet, mint Amerikában használják a dollárt, a papírpénz kétségtelenül vesztene értékében; de a forgalmi papirjegynek nincs mitől tartania, midőn komoly zálogok feküsznek mögötte, és midőn lételét forgalmi szükségletek indokolják. — A mi kiadásaink? bizonyosak és ha a 650 millió új adat lesz önöknél? bátorságuk megszavazni, semmi rendkívüli kiadás nem fordulhat elő. De különben is a javaslatba hozott kibocsátás törvény által leend korlátolva. Fel kell továbbá említenem, hogy a kereskedelmi egyensúly napról napra növekedik, s számolhatunk reá, hogy ez úgy lesz a jövő években is. Az önök bölcsesége m meg fog akadályozni minden boyihongást és a munka folytonosan fejlődve fog előhaladni. Ily módon letisztázhatjuk adósságunkat, és a bankra nem fog talán egyéb teher felromlani, mint hogy megfeleljen a kereskedelem növekvő igényeinek. Ami továbbá a papírpénz értéket illeti, két hónap óta átalános a kívánalom, hogy a némely hitelintézetek által kibocsátott adó papírjegyek bankjegyek által helyettesíttessenek, mi kétségtelenül az ezen papírba helyezett átalános bizalmat árulja el. Hogy ha lehet, még inkább növeljük a bizalmat, 200 milió évenkénti törlesztést vettünk fel a bungetbe, mely biztosítékot nyújt a bankoknak és biztosítja ez államadósság visszafizetését. Minő nyugtalanságot ébreszthet, tihát ily garantiákkal bíró papír, amelynek kibocsátását emellett törvény korlátozza. Ily tisztán álló helyzettel szemben lehetetlen, hogy a bankjegyek értékcsökkenést szenvedjenek. A bank tanácsa tudja ezt s nem volt ellene a 2860 millióig terjedő kibocsátásnak. Más segélyforrásul talán újabb kölcsönt hoz? llfl.ta, lílártal a tho -Tra.in.kt. A ^ 7 11 is kölcsön sem segítene a helyzeten s ezenkivül ez érte fizetendő kamat körülbelül 48 millióra menne, míg egy újabb kibocsátás legfelebb a bankjegyek nyomatási költségeivel jár. További ok, hogy még a közelebbi köbön sincsen egészen elhelyezve, végső indok pedig, hogy reményem szerint a lehető legrövidebb idő alatt felszabadíthatjuk területünket az idegen megszállás alól. E hosszas izgatottság által kisért beszéd után a törvényjavaslat feletti átalános vita befejeztetvén, az egyes pontok csaknem minden vita nélkül elfogadtattak s a ház megszavazta a bánnak a 2800 millióig terjedhető kibocsátási jogot. „K r i s z t u s.“ (Oratórium Liszt Ferencztel. Elő adatott Bécsben dec. 31-én Bécs azon városok közül való, mely több éven át makacs ellenszenvet tanúsított Liszt Ferencz compositori tevékenysége iránt, mi leginkább azon körülmény által tűnt föl, hogy Liszt művei jó ideig egészen mellőztettek, (ami oly zenekedvelő városban, mint Bécs, elég feltűnő,) később pedig, — és több ízben — műveit oly halványan és szellemtelenül mutatták be, hogy azok erőteljessége, költői szépségei egy ideig a nagy közönség előtt csakugyan kétes hírben maradtak. De mivel az igaz, szép és jó mindig utat törő győzelmet vív ki, eme tendentiósus harczban is csakhamar eltompultak a reactio fegyverei — és a szellem győzött. Így történt hogy néhány év előtt a „Erzsébet“ legendájának előadása alkalmával megnyíltak a bécsiek szemei vagy jobban mondva fülei, s e mű oly sikert aratott, hogy lehetetlenné vált Liszt műveinek további kizárása a hangversenyek műsoraiból. A zenészek reactió emberei komoly aggodalmakba estek a váratlan siker miatt, és egyszersmind belátták, hogy a további makacsság lehetlen, mivel azon nimbus, melylyel Bécs művészi élete, Mozart, Haydn, Beethoven és Schubert nevei által van környezve, igen könnyen veszélyeztetve lehet, s így inkább megadták magukat, mintsem további, de utóvégre is hasztalan ellenállással igyekezzenek száműzni egy költői tehetséget. Tavaly Bécsben Liszt ,XIII. zsoltára ismét nagy hatást keltett s az Erzsébetéhez hasonló köztetszésben részesült, mi a bécsieket végre arra birta, hogy Lisztet megkérjék, miszerint nagyobb műveinek egyikét első előadásra engedné át. Liszt eleintén vonakodott, mivel nagyon szerette volna, hia „Krisztus“ oratóriuma ép úgy, mint „Erzsébetje“ Pesten mutattatnék be a művészvilágnak, hogy innen kiindulva járná be a zeneszeretők termeit. De fájdalom, az alkalmat a művészi életünkben ismert lanyhaság elszalasztotta s igy a zeneköltő kényszerítve volt a bécsiek kérésének engedni, s a „Krisztus“ első részének vezérkönyvét, mely a karácsoni oratóriumot tartalmazza, a bécsi „zenekedvelőknek“, kiknek karnagya Rubinstein Antal, első előadásra átengedni! A mű előadása deczember 31-ére tűzetett ki, és déli időben meg is tartatott nagy közönség előtt, a legszebb sikerrel, noha az előadás maga csakis technikailag elégíthetett ki. Szabatosság volt ugyan minden részben, de szellemileg sok kívánni való mradt hátra. . Oly nagy szabású műnél, mint amilyen Liszt „Krisztusa“ nem elég egy karnagy és előadó testület ügyessége, oda más is kell és pedig az, mit közönségesen költői ihletnek nevezünk. Ez utóbbi a bécsieknél a „Krisztus“ előadása alkalmával egészen hiányzott, mit elsősorban annak kell tulajdonítanunk, hogy Rubinstein, a milyen nagy zongoraművész, és oly gyönge zenekarvezető. Ez természetesen elég ok arra, hogy egy mű, legyen az bármely mesteré, sohasem szülheti azon hatást, melyet egy jeles karnagy vezetése alatt attól várhatunk. Hogy ez mennyire áll, arról alkalma volt a pesti közönségnek az utóbbi időkben mind dalműelőadásokon, mind zenekari hangversenyekben meggyőződni. Beszélik, hogy nem tarthattak „Krisztusból“ elegendő próbákat s hogy ez az ok, mikép nem hatoltak az előadók egészen a mű szellemébe. Ez nem mentség, hanem egyenesen minden művészi gondoság ellen szól, mert ha nem volt elég ennyi próba, tartottak volna többet. így van az a színházaknál, igy legyen a hangversenye. A hivatalos lapból. Roskoványi Bertalan sárosmesgyei másod alispán kir. tanácsosi czmst, Bőhm Ignác S mnoson városi sebész és Klmensz ky József feli stárczai járási «éves arany érdekei esztét nyertek Dr. Hoványi Lajos nvádi jogakadémiai tanár ugyanezen tanintézet igazgatójává neveztetett ki.