Ellenőr, 1872. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1872-01-14 / 11. szám

Terézia alapításaiból veszi eredetét; ez alapok már az egyetem tulajdonába való átmenet előtt avagy akkor különböző terhekkel adattak át, melyeket ennélfogva megváltoztatni nem lehetett; a továbbá különöseknek látszó czélok eredetüket tekintve szintén igazoltaknak tűnnek fel; miért is ő Madarász Kat. javaslatát szükségesnek nem tartja , annyival is inkább, minthogy ő az egye­temi alap terheit különben is lehetőleg könnyíte­ni törekszik. Horn Ede nem kíván e részletekhez szólani, mert sokkal fontosabb kérdéseket lát itten felme­rülni, csak egy észrevételt tesz a közokt. minisz­ter előadására. Tisztelet becsület ugyanis Mária Teréziának, de nem fogadhatja el, hogy a tőle eredő alapítványok ma is azon czélokra fordít­­tassanak, melyeknek többé semmi köze az egye­temmel, más volna a dolog, ha magán­alapít­ványokról lenne szó, de itt országos forog kér­désben. Továbbá az egyetemi alap megvizsgálá­sára kiküldött bizottság munkálatáról mit sem lehet hallani. A miniszter előterjesztésében és indokolásá­ban az alapítványokról semmi részletet nem közöl, pedig itten nem csekély dologról van só, így csak a magyarországi alapítványok jelenlegi tőke­­álladéka (az erdélyieket, szerb s görög alapítvá­nyokat mellőzve) 30,712,315 frt, de ez csak cse­kély része az alapítványoknak s a túlnyomó rész ingatlanokból áll; ezekről semmi biztos tudomást nem lehet szerezni a ministeri közleményből. Az ő számítása szerint azonban az összes tőke és in­gatlan az egyetem kezében mintegy 90—100 mil­lió frtot képvisel. Szónok különben nem látja át az egyetemi ingatlanok megtartásának szükségét, melyek el­adva négyszerre több jövedelmet hajtanának úgy, hogy így fedezni lehetne az egyetem összes ki­adását. Ehez képest kéri a házat, sürgesse egy­részt az alapítványokról szóló jelentés benyújtá­sát, másrészt szíveskedjék a közokt. miniszter a pénzügyérrel megvizsgálni, nem lenne-e czélsze­­rűbb az alapítványi ingatlanokat kézzé tenni. Patay István felhatalmaztatni kéri a ház el­nökét, hogy az említett bizottságot szigorúan kö­telességének teljesítésére utasítsa. Péchy Tamás mint az erélyesen szorgalmaz­­tatni kért bizottság egyik tagja oda nyilatkozik, hogy a bizottság nem működhetett eddig, mert nem kaphatta meg a minisztertől az okvetlenül szükséges adatokat, mert a melyeket kapott, azok haszonvehetlenek voltak. Legújabban azonban meg­érkeztek a kívánt adatok s a jelentés rövid időn elkészül. Pauler Tivadar közokt. miniszter mindenek előtt Hornnak azt feleli, hogy 1808 — 69-ről­­igen részletes zárszámadások tétettek közzé az egye­temi alapról, az újabb zárszámadások szintén munkában vannak s teljes felvilágosítást fognak nyújtani az alapokról. Ami az adatok kiszolgál­tatását illeti, itt a késedelem a dolog természeté­ben fekszik; évszázad óta fenálló alapítványokról van szó, melyekről az adatok a helytartóság, a kolosvári gubernium stb. levéltáraiban elszórva hevernek. Madocsányi Pál mint az illető bizottság el­nöke kijelenti, hogy a bizottság tagjai szerfölött el lévén foglalva a budgetvita kifejezéséig nem működhettek. Schwarz Gyula teljesen csatlakozik Horn azon nézetéhez, hogy a közokt. minister kezelése alatt levő alapítványokról részletes kimutatás adassék, de nem helyeselheti Horn azon indítvá­nyát, hogy az ingatlanok eladassanak. Az ily lépéstől politikusaink mindenkor óvakodtak, mert tarthattak egy állambukástól. A Bobory által felemlített terhektől úgy véli megszabadíthatni az egyetemi alapot, ha a tisztán katholikus termé­szetű alapítványok elkülöníttetnek a többiektől. — Felemlíti még a tudori szigorlati dí­jakat, mint a melyek a tanuló ifjúság szegé­nyebb részének nélkülözések közt megtakargatott filléreiből a tanárok, egyetemi szolgák és hivatal­nokok zsebébe folynak, a jövőben eltöröltetendők­­nek véli a tandij beszedési százalékkal együtt. — A fedezet elfogadtatik. — Bobory Károly hat. j­avaslata szava­zás alá kerülvén elvettetik. Ezután a tanárvizsgálati díj, a tanpénzek, az egyes tanintézetek fentartásához való járulé­kok, a váczi siketnémák intézetének tételei vita nélkül elfogadtatnak. Az­ ösztöndíjak és egyéb tanul­mányi czé­lek­i tételnél Pulszky Ágost indítványt nyújt be, mely sze­rint azon magántanároknak, kik oly elméleti tárgyakból tartanak előadásokat, melyekre nézve az egyetemen rendszeresített tanszék nem létezik, vagy nincs betöltve, némi évi segély adassék. — A p. n. bizottsághoz utasittatik. A bécsi terezianumra előirányzott 5700 frt vita nélkül elfogadtatik. A nagyszebeni terezianum árvaház 22,650 frtos,tételénél Lázár Ádám a p. v. bizottság jelentésével szemben kifejti, hogy ezen intézet államintézet, mert ezelőtt mintegy századdal előbb Erdélybe T Á R C Z A. A hét viszhangja. Sajnálatos dolog, hogy a sátoralja­ujhelyi választás nem a népszínház ügye, s hogy Besze János nem b. Lipthay Béla, mert akkor beszél­hetnénk a tervezett népszínház ügyéről, s bizott­mánya elnökének buzgóságáról. A nagy ostenzióval fölkarolt ügy alszik a dajka karjaiban. A nagy hang után, mely a da­gadozó lelkesültség tüdejéből harsogott, néma csend következett. Az mondatott, hogy most már hadd beszéljenek a tények. Ugyan hallassuk már szavát, hadd beszéljen hozzá a közönség is. Mi oka a késedelemnek? Nem történt-e meg minden előkészület, úgy a mint kívánatos volt. Csalódott-e valamiben a bizottság, s nem ta­lált-e támogatásra Pest város hatósága részéről épen úgy, mint a sajtó részéről. Mert nem szól­nak tehát már a nagy közönséghez, mely eléggé tájékozva van, s mely teljesen hatása alatt állott a benyomásnak, mit népszerű eszmék hagynak hátra a tömegek kedélyén. Húzni, vonni lehet a tímárnak a bőrt, de közügyi kérdéseknél föl kell használni minden perczet, s a kedvezőn alakult hangulatot azonnal meg kell ragadni. Az idő is alkalmas volt­: csöndes, az összejö­vetelekre kedvező saison. Az idegeket nem há­borgatta a sensatió burnotszelencéjéből egy sze­­merke sem. Az ügy lehetett volna a nap főkér­dése, s a kandalló melletti beszélgetések főtárgya. A hangversenyek és tánczvigalmak idényében jutott volna rá egy kis anyagi gyarapodás is, s ma már előbbre volnánk valamivel, mindenesetre túl az eszme vajúdásán. Nagy kérdés: lesz-e a hasonló kedvező idő oly hamar, mint kívánatos. Ha az eszme létesí­tését azokra az időkre bízzák, midőn a válasz­tási mozgalmak megindulnak, lesz az egészből másodrendű kérdés, mert hát tudja mindenki, hogy nálunk a politika majorátusát meg nem­­ dönti semmi, másodszülött mellette minden. Kérjük azokat, kiknek karjai közt alszik a dolog, ébresszék föl már mielőbb. A gyerek ugyan­akkor nő, ha alszik, — szokták mondani, de — ez nem gyerekség. Ezt már eléggé megérlelte az idő, hogy talpra álljon. Az orpheumok, sangeresek busásan adóz­tatják már elég régen a szórakozást kereső kö­zönséget, melynek nincs miben válogatnia, mert a­miben válogathat, az az időtöltési helyek legsilá­­nyabbjai közé tartozik, melyeknek máshol nincs állandó publikuma, hanem változó folytonosan. A falak ismét tarkáknak a lepedő nagyságú falragaszoktól, s magyar ember hiába keres rajta egy-egy magyar szót. Kränzchenek, Abendsoi­ék, tombolák, álarczos estélyek mindenfelé. Neue Welt éjszakáit estenkint kivilágított transparentek is hirdetik. Oh, a Neue Welt nem utolsó hely, s az Orpheum hiába versenyez vele debardeurjeivel, szűk és kivágott ruhákba erőszakolt bájaival. A Neue Welt becsületére válnék bármely világváros­nak. A debardeur csak ott igazi debardeur, a cancan csak ott edit. Az igazi mulatság csak ott határtalan. Az ember csak ott látja, hogy egy vi­aszos vagy bársony álarczczal mily keveset lehet eltakarni. Nem lehet tehát csodálni, hogy a Neue Welt­­nek csábjai vannak, melyekről eleget hall be­szélni már az ifjú, mielőtt pesti egyetemi polgárrá válnék, és siet, — mihelyt alkalma nyílik, a vi­lágismeretekre tenni szert. Egyébiránt nemcsak az uj nemzedék látogatja. Nemzedékről nemzedékre foly­ott a legszilajabb farsangolás. Azonban hagyjuk ott a Neue Weitet s ne bántsuk. Minden háznál szokott lenni oly hely, melyet megtűrnek. Ez is olyan megtűrt hely fele, mely ellen felszólalni hypocritaság gyanúja nélkül alig lehet, pártját fogni pedig senki sem meri. Nem marad más számára, mint­­ a tömeges lá­togatás. Emlékét azonban okvetlen korhely-levessel kell lemosni. Igen kedvelt farsangi csöppek, s kap­j­ható mindenütt, mert ez az idény fő fogyasztási czikke, melyet nem az ingenczkedés teremtett, mint a farsangi fánkot. A kovászos ugorka korán sem képviseli annyira a kánikula korszakát, mint a korhely leves, melynek kiosztott adagjaiból a vendéglős egész biztossággal tudja, hogy az este nagy bál és sok mulatság volt, s hogy átalában a farsang derekasan működik. A másik távcső, mely közelbe hoz mindent, a zálogházban van. Farsang folytán mindig növekednek a beté­tek, s apad a kiváltási hajlam. Óra lánczostul, gyűrű, ékszerek egész hal­mazban érkeznek minden nap. Volt és nincs. A zálogházi hivatalnokok pedig azt mond­ják oda­bent: — Víg far­sang van. Világban forgó dandyk jól begombolkoznak, míg végre önmaguk is megszokják, hogy eltűnt az óraláncz. De hát farsang van. Egy pár keztyü is eltakarja, hogy hiányza­nak a gyűrűk. — Az édes X, hány óra lehet? — Lesz vagy 7. Az én órám megállt. . . . így szokott ez lenni farsangon. A házaló elégülten pöfékel pipájából, midőn egy-egy ház udvarából kijő, s a kapu alatt még egyszer végig nézi a karjára vetett kabátot, nad­rágot, nyári felöltönyt. Jó rebach van , itt a vig farsang. Holnap majd a nőegylet álarczos bálján szo­rongunk, mert emberemlékezet óta ott mindig szorongás volt, kivéve mikor a nemzeti színház­­­ban tartották. Akkor a padló szakadt le. Leszakadt ott, a­hol most csak fölemelések­ről van szó! Iszonyú rosz szójáték, kivált ha még pótlólag azt is hozzá­tesszük, hogy a szerződési díjak fölemelésére czéloztunk. Azonban annyira nem tudunk játszani a szóval, hogy kedvünk volna énekesnek lenni még a nemzeti színháznál is, melynek operája elnyel fülemülét és pénztárt. Valóban érdemes volna összehasonlítani, mennyire fedezi az opera jövedelme a költsége­ket, s mennyire veszi igénybe a dráma napi jö­vedelmeit is. S mégis emelkedtek hangok, melyek azt óhajtották, hogy a jelenlegi nemzeti színház nép­színháznak hagyatván, a dráma és opera együtt abba a tervezett új színházba költözzék, melyet gr. Andrássy Gyula néhai miniszterelnöki előre­látó szemei már a boulevardon szemléltek. A jelenlegi miniszterelnöknek már nincsenek ily messzelátó szemei. Ő csak közelben szeret látni mindent, a mint kitekint ablakából. S ki tehet róla, hogy a­mint Budán kinéz, Pesten épen szemközt van vele a Nákó-ház. Ő nem vár a boulevard fölépítésére, melyet különben azért létesítenek, hogy a minisztériumok­nak legyen hova építkezni, s legyen helye a papí­ron tervezett díszépületeknek, így rögtön kész tervvel, alkuval, és a lákó­­házból lesz parlament-ház. Az új országgyűlésnek már ott kell ülésezni. Lányainak tetszik a Nákó-ház, s legalább 5 évig akar magának biztosítani benne egy széket. Mert hát mi másra vonatkoznék az a törvényjavaslat, melyről rebesgetik, hogy a közelebbi napokban az összes minisztérium aláírásával terjeszti a ház elé, a képviselői mandátumnak 5 évre való kiter­jesztését kérve. Úgy látszik, hogy miniszterelnökünk remél is, meg nem is. Reményű, hogy a legközelebbi választásnál még egybeszedhető lesz a párt, de nem reményű, hogy három éven túl már ez meg­történhetnék, így aztán csinál az ember magának remény­ségeket öt évre. Mint halljuk, a törvényjavaslat c­íme lesz: „Ideiglenes életbiztosítás“. Besze János nagyon izgat a törvényjavaslat ellen. De hát mi is lesz belőle, ha csak minden öt évben tartanak választást. Mikor lesz alkalom róla beszélni ? Ő szeret érdemeket szerezni, s termetes ember lévén, sokat elbír. Hanem öt évig ki nem állja; ennyi idő alatt megöli a vágy, lepattogzanak érdemei, és még sátoralja-ujhelya homorú nyomatú reliefje is elolvad a hóban. Nagy hírnévnek örvendő férfiúról lévén szót meg kell említenünk Majoros Istvánt is, Zent, város 48-as képviselőjét, ki e lefolyt hét történe­tébe épen ma írta be nevét. Mihelyt a közlekedési és távirdai akadályok elhárulnak, s posta, távirda szerte viszi a hirt, minden magyar nő szivébe is bele lesz írva e név, s fogadni lehet, hogy arczképeiből nagy szállít­mányokat kell küldeni mindenhová. Ő a legjobbat választá a törvényhozási gon­dok közül — a nőket! „Honatyák, és honfiak, én azt akarom, hogy legy­nek honanyák és honleányok is.“ Így szólt. Ő nem ékesszóló, akár a kolduló barátok ellen száll síkra, akár pedig a nők mellett, de mai be­szédének hatását viszhangozni fogja az egész hon. Nincs oly vers, melyet annyi szép szem olvasna, mint az ő beszédét fogja. Évával kezdte, s azok­kal végezte, kiknek ma sincs vezetéknevük. Somssich elnök nyilván nőgyűlölő, ki köz­­be-közbeszólt, unatkozott és a szónokot meg-meg­­akasztó, hogy az emancipáció ősi kérdésének dá­tumait kitörölje, a­hol csak lehet. Tíz óra 23 perczkor végre Zenta hölgykell­i képviselője benyújtotta a törvényjavaslatot a nő­­emancipáció felől. Most már ott fekszik a ház előtt, s hírlapok röpítik szanaszét. Itt az írás olvassátok. . Nem hisszük, hogy a női emancipáció kér­désével Majoros István a 48-as párt megegyezé­sével vette magára a Mill Stuart nevet. Vagy ha igen, nem gondoltak egy bökkenőre. Megfeledkezett-e a 48-as párt, hogy létezik virilis jog ? Elfeledte-e, hogy ennek eltörlése el­len következetesen működik? Avagy nem olvasta át figyelmesen az eman­cipáció törvényjavaslatát, melyben világosan ott van, hogy a nők a férfiakkal egyenjogosíttatnak. A nők pedig sohasem fognak a virilitás el­len szavazni. Miért engedték tehát, hogy Majo­ros a falak közzé vigye a trójai fa­lovat. Echo, bevándorlott prot. családok árváinak befogadására­­ állíttatott, később azonban e czélra szűk lévén, az építési költségek megtérítése mellett az állam­nak engedtetett át; innen ment aztán az intézet ; hitfelekezeti kezekbe s most valóságos hittérítői­­ jelleget öltött magára, így legújabban az intézet pap -­igazgatója nem restelette felszólitani az intézet azon tanárait, kiknek protestáns nejök van, hogy ha azok legrövidebb idő alatt a kath. vallásra nem térnek, tanári állomásaikat az erdé­lyi püspök rendeletéből elvesztik. Ennélfogva in­dítványozza. Mondja ki a képviselőház határozatilag, mi­szerint a nagy­szebeni kir. Teréz-árvaház mint tisztán állami tanintézet az egyházi kormányzat teljes kizárásával közvetlen kormányi felügyelet alá helyeztetik, és annak ezen alapon a fenálló törvények értelmében leendő újjá­szervezése iránt a közoktatá­si ügyér­ől a legközelebbi költségvetés­kor előterjesztendő javaslat­tételre utasíttatik. Pauler Tivadar úgy tudja, hogy előde az itt felhozott adatokból épen arról győződött meg, hogy az intézet magán jelleggel bír, különben e kérdés tüzetes vizsga alá vétetett, míg azonban végeldöntés nem történik, kéri a kért összeget a rendkívüli kiadások rovatában megszavazni, any­­nyival is inkább, mivel az intézetben mintegy kétszáz árvagyermek és lelenct fejlesztetik hasz­nos polgárrá. Szathmáry Károly belenyugszik, hogy a kért összeg mint rendkivüli kiadás az idén még felve­tessék, de tovább nem kívánja támogatni e két­ségtelenül hittérítő intézetet s ha lelenczházat akarna a kormány államsegélylyel fentartani, ál­lítson fel külön. Madarász József teljesen osztja előtte szólók nézetét s az intézet igazgatójának eljárását ille­tőleg kiemeli, hogy a­ki ily rendeleteket ad ki a felekezeti tanodáknak, legyen az bárki is, nyerje el illető büntetését. Szontágh Pál (csanádi) nem helyesli, hogy az intézetnek adandó összeg a rendkivüli kiadásokba felvétessék, de annak azonnali tökéletes törlését kívánja. — A többség a tételt mint rendkívülit elfogadja. — Elfogadtatik ezután minden vita nélkül: a kolozsvári elemi iskola rajztanitójának 315 frt, alapitványjárulék az erdélyi iskola alapnak 10452 frt, segély az ösztöndíjalapnak 1064 frt, — sze­gény tanulók segélyezésére 1200 frt, — Goldberg­­féle ösztöndíj 630 frt, kamara-járandóság 3545, — haiti alapítványi dijak 4910 frt, — 15 hor­­vátorsz. tanulónak 3000 fr. — A közművelődési czélok té­telénél , Lázár Ádám a csángó magyarok ügyére hív­ja fel a ház figyelmét, nem magyarizáló, de tisz­tán humanistikus tekintetből, mint a­kik sze­génységük és szétszórtságuknál fogva a népneve­lés érdekében igen keveset tehetnek. Ennél fogva a következő indítványt terjeszti a ház elé: Tekintve, hogy a szomszéd Romániában és Bukovinában közel egy százezer eredeti magyar faj az úgynevezett csángók léteznek, kik azon területen is nemzeti jellegüket, nyelvüket, vallá­sukat és szokásukat hüven megőrizve, azokhoz minden idegen befolyások daczára rendületlenül ragaszkodnak; tekintve, hogy a csángó magyaroknak nem­zeti és vallásos oktatása nemcsak silány állapot­ban van, sőt az olasz papi missió őket ősi jelle­gükből lasanként kivetkeztetni törekszik, hacsak mielőbb nemzetibb szellemi lelkészek és néptaní­tók sorsukat fel nem karolják, tekintve végre, hogy ezen ferde viszonyok rendezése rögtönözve sem nemzetközi tárgyalások, sem pedig társadal­mi segélyzés útján nem eszközölhető, — ezen ro­­konszenvünket biró fajrokonaiknak nemzeti okta­tása iránt azonban lehetőleg mielőbb gondoskodni emberi és hazafi kötelesség, mely a magyar ország­gyűlést is közelebbről érdekli. Ugyanazért ezen ügy fölkarolása érdekében indítványozom, mondja ki a képviselő­ház: 1) hogy a csángó-magyar tanulók számára az erdélyi tanodákban összesen 25 állami ösz­töndíj egyenként 200 írtjával rendszeresíttetik, mely kiadás az ösztöndíjak stb. 13-ik rovatába esz­teigtatandó, és el­utasítsa a közoktatás ügyér urat, hogy ezen ösztöndíjakat az erdélyi közelebb eső kö­zéptanodákban, jelesen a Székely­udvarhelyi és dévai állami reáltanodákban, valamint a székely­­keresztúri állami tanító képezdében a szükséghez képest kellő számmal beosztani, és mielőbb hasz­nosítani igyekezzék. — A p. n. bizottsághoz uta­sittatik. A magyar nemzeti múzeumra kért 31,770 frt vita nélküli megszavazása után Szathmáry Károly felszólal azon általa már korábban benyújtott hat­ javaslat támogatása vé­gett, melyben különösen közgyűjteményeink és intézeteink szervezése érdekében egy enquet-bi­­zottság kiküldését kérte- Elismeri ugyan, hogy újabban sok történt e tárgyban a nemzeti óhajok kielégítésére, de történtek olyanok is, melyek sze­rinte megrovást érdemelnek. Hiányosaknak talál­ja mindenek előtt a leltárakat, továbbá rendezet­lenséget s átalános tervnélküliséget tapasztal; Így pl. az állattani osztály közepében ott látjuk beil­lesztve a becses etnographiai gyűjteményt, látunk nem a múzeumba tartozó gypsöntvényeket; har­madszor szem elől van tévesztve az országos szem­pont. A múzeum alapításakor ugyanis kimondotta boldogult József nádor, hogy oda csak hazai mű- és természeti termékek vétessenek fel; tudja, hogy ezt a tudomány érdekében egész puritanizmussal keresztülvinni nem lehet, de mégis szükséges, hogy múzeumunk első­sorban hazánk érdekeit s termé­nyeit képviselje Továbbá­ a könyvtári osztályt illetőleg a múzeumot látja szónak hivatva arra, hogy az u. n. hungarikákat azaz a magyar íróktól, vagy külföldiek által Magyarországról irt munkákat itt helyezzük el s ez egy magyarországi könyvtárt képezzen. — Kívánná egyszersmind, hogy a szob­rászat és festészet terén az u. n. klassikus mű­vek a nemzeti művészet termékeitől különittesse­­nek el s kiválóan ezek vétessenek tekintetbe a költségvetésnél s ezek nyerjenek kiválóbb helyet. — A természetrajzi, ásványtani és állattani osz­tályoknál szintén a hazai szempontokat kívánná tekinteni, ugyanazt mondja a régészeti osz­tályról. E tervtelenség megszüntetésére ajánlja az általa indítványozott enquelbizottságot, továbbá, hogy az egyes osztályfőnökök bizonyos felelős­séggel tartoznának hatáskörükben ; nagy baj azon­ban, hogy nincs meg a kellő helyiség sem, baj egyszersmind a tisztviselők bokros elfoglaltsága, mi sokoldalúságra mutat ugyan, de a múzeumnak előnyére aligha válik Pulszky Ferencz megvallja, hogy midőn előtte szóló a múzeum birálgatásához fogott, megijedt, mert azt hitte, hogy az általa ismert számtalan hiányokon kívül, szónok még másokat is fedez fel; de megkönnyebbült lelke, midőn látta, hogy felszólaló még azokat sem ismeri, a melyeket ő ismer. A leltár hiányát 3. évi igazgatósága alatt ő is élénken érzi s előbb három, most hat dijnokot tart a leltározási munkálatokra. — Ami bokros elfoglaltságát illeti, ő úgy hiszi, hogy mindenütt megfelel kötelességének. (Balról egy hang:Nógrád­­ban is !) Szeretné­m, ha egész munkásságát a mú­zeumnak szentelhetné, s annyi pénzt kaphatna az országtól a múzeumra, a mennyit kap pl. a lon­doni múzeum; el tudná ő költeni s azt hiszi, hogy az az ország dicsőségére válnék; de szüntelen szeme előtt lebeg az ország szomorú állapotát hangoztató kisebbségi vélemény, szeme előtt áll Szontágh Pál órissá magasult alakja (Derültség). A szervezetlenséget átalában a helyszűkének s a pénzhiánynak rója fel, melyen segíteni nem áll hatalmában. Végül még egy szerény indítványt kiván tenni, mely szerint a régészeti gyűj­tem­­é­n­y szaporítása czimén 3000 fr helyett 4000 fr szavaztassák meg. Kéri ennek elfogadását (Fel­kiáltások : holnapután) Szontágh Pál (csanádi) pár észrevételt kiván tenni (Deák F.: holnapután !) személyes ügyben. Előtte szóló ugyanis hivatkozott a különvéleményre a múzeumra vonatkozólag s fölemlíté, hogy e külön­vélemény szerfölött imponál neki. A különvélemény azonban a múzeumra kért összeg ellen semmi kifogást nem tett. (Pulszky F. közbeszól: Úgy­­ van.) Az más dolog, hogy a múzeum igazgatója különben sem az az ember, a­kinek bármely ol­dalról jövő s bármily nagy tekintély különvé­leménye is imponáljon. Azt azonban hiszi, hogyha alakja mégis kimagasodott előtte, az az öntudat súlyánál fogva történt s hiszi, hogy Pulsz­ky F. ezt önkénytelenül mondotta ki arra reflec­­tálva, a­mit Szathmáry K. nem a múzeumról, de a pénzügyi vállalatok körüli functióiról mondott. E tekintetben önkénytelen elismerte, hogy szónok alakja neki, midőn előtte megjelenik, imponálni fog mindaddig mig a házban vele szemben ül. Pulszky F. nem érti Szontágh P. ezélzását. Holnap 10 órakor osztályülések, holnapután 10 órakor ülés. Ülés vége 2 órakor. Külföldi szemle. Pest, jan. 13. Franczia- és Poroszország ismét az „örök időkre“ kötött béke állapotában vannak. A diplomatiai összeköttetés helyreállítását követte tegnap a frankfurti pótszerződés ratifi­­catiójának kicserélése Arnim és Remusat között. Berlinben mindazonáltal éber figyelemmel kísérik a nyugtalan szomszédnak minden lépését, és egy­általában nem látszanak nagy bizalommal viseltet­ni a franczia kormány jövő szándékai iránt. Porosz kormánykörökben e fölött különböző nézetek uralkodnak ugyan, de mindnyája egyformán tük­rözi vissza a helyzet bizonytalanságát. Az egyik versió szerint Thiers óhajtaná a béke fentartását és komolyan gondolna a hátralevő három milliárd lefizetésére, de kényszerítve van engedményeket tenni a nemzetgyűlés chauvinismusának. Aggodal­masabb színezettel bír egy másik nézet, mely szerint a franczia kormány 1874 tavaszán hala­dékot kérne a három milliárd lefizetésére és kö­vetelésének az addig újjászervezett hadsereggel kölcsönözne nyomatékot. A versaillesi nemzetgyűlésben az ingó vagyon megadóztatása forog szőnyegen. Du­­chatel indítványa, mely a nemzetgyűlésnek Páris­­ba visszatérését tartalmazza, csak e hó végefelé kerülne tárgyalásra, miután egy félhivatalos táv­irat jelentése szerint egy külön bizottsághoz fog utasíttatni. A „Journal de Debats“ ebben a Páris iránt ellenséges majoritás habozásának első sym­­ptomáját látja. A pótválasztásokról még megjegyez­hetjük, hogy a republikánus párt két előbb a mo­­narchikus kerületben, az Isére­ és Doubs departa­­mentokban aratott győzelmet. Más két kerületben a monarchikus jelöltek diadalát csakis a republi­kánusok és radicálisok megoszlása tette lehet­ségessé. Németország oly biztosan és nyugodtan ha­lad az állami szervezés útján, hogy az ultramon­­tán párt obuigát fészkelődése nélkül a keveset megbeszélt asszony jó hírére tenne szert. A ber­lini „Kreuzzeitung“ síkra száll a porosz kormány iskola felügyeleti­­javaslata ellen, mely a felügye­leti jogot az egyház kezéből kiveszi. A keresztes koma a népnevelésnek keresztény alapját látja megtámadva és a conservativ párt kötelességévé teszi a­­javaslat visszautasítását. Spanyolországból mi is volna egyéb hír, mint egy fris miniszterkrízis? A kortesek e hó 20-án gyűlnek egybe, mikor is Lagasta elő­re láthatólag búcsút fog mondani a kapufélfának. Ha volnának spanyol patrióták, kiknek a nemzeti álla potunda nem lenne többé inyökre, vigaszul szolgálhat nekik az értesítés, hogy a pápai nunci­­atura nem sokára újólag ba lesz töltve. Egy táv­irat szerint ugyanis a római curiával ez­­ügyben folytatott alkudozások kedvező folyamatot vettek. „Habemus pápám “ A török kormány az osztrák ottomán bankkal kölcsönt kötött 15 millió frank összeg­ben. A kormány pénzügyi gazdálkodásának illus­­tratiójául szolgálhat az öt évi várfogságra ítélt rendőrminiszter Husni Pascha fölött hozott ítélet, mely most tétetett közzé a konstantinápolyi la­pokban Mint ez okmányból kiviláglik, a volt miniszter több sikkasztási bűnt követett el, így például titkos rendőri czélokra 500 font sterlin­get vett föl minden hónapban, és ez összegekkel saját zsebe szükségleteit eléghette ki .Egy londoni sürgöny szerint Schenk az Egye­sült Államoknak Londonban megbízott követe az emai bányák kiaknázására alakult társulat igaz­gatóságáról lemondott. A követnek e lépését a washingtoni congressus nem régen hozott határo­zata magyarázza meg, mely határozat az Unió köztisztviselőit minden magánüzleti hivatás vál­lalásától eltiltja. A hivatalos lapból. Az igazságügy miniszter P­áz­mán­d­y Károly, komárommegyei esküdtet a komáromi e. f. kir. törvényszékhez jegyzőnek, Járó­si Alajos, V­i­­rágh Lajos és Pósa Lajos budapesti kereskedelmi- és váltótörvényszéki bijnokokat ugyanoda írnokoknak, és Ku­ralik Györgyöt, a pesti fogyasztási adó-főhhivatalnál adószedőt, pozsonyi fővámszedővé nevelte ki A pénzügyminiszter a fogarasi kincstári uradalmi ügyészi állomásra Tóth Józsefet és Hu­deba Gusztáv termény-árudaigazgatósági pénztárnokot a nagybányai bányaigazgatósághoz számügyi előadóvá és számtaná­csossá nevezte ki. A közoktatási miniszter dr. Pisztory Mór győri jogakadémiai ny. rk. tanárt, ugyanezen intézethez nyil­vános rendes tanárrá nevezte ki. A szatmári pénzügyigazgatóság által Zacharias Gergely adóhivatali tisztté a nagy-somkuti,­­ G­y­ő­r­­b­i­r­ó Béni és P­a­p­p Mihály segédtisztekké a m.-szigeti illetőleg szatmári adóhivatalhoz, utóbbi számfeletti és ideiglenes minőségben, — neveztetett ki. Gömör- és Kis-Hont t. e. vármegyékbe kebelezett Bánréve községben folyó évi január 16 ával egy új egyszerű postahivatal lép életbe, mely öszszekötteté­­sét a miskolcz-bánrévei vasúti menetek, a bánrévei rozs­­nyói cariol-posta járatok és a rima-szarabat-bánrévei kü­l­­döncz-kocsi-postajáratok által nyárendi Ezen új postahi­vatal forgalmi kerületét a következő helységek, a m. Abafalu, Arló Bánrév, Csépány, Hanva, Lénárfalva, Máté, Nádasd, Ózd, Recske, Sajó-Németi, Sajó-Püspöki Susa, Szent-Király Urai, Várkony és Velkénye képezik. Hírek, Pest, jan. 13 — A tudományos akadémia III. osz­tálya jövő hétfőn jan. 15-én 5 órakor tartja szak­ülését s azon Kenessy Albert ur mint az utolsó nagygyűlésen megválasztott levelező tag fog szé­ket foglalni „a kapaszkodó hajózásról, vagy a lánczon és kötélen vontatásról“ czímű értekezés­sel. Wartha Vincze ur poly­technikumi tanár mint vendég fogja értekezését „a bor czukor­­tartalmának meghatározása opticai után“ és „a czementek elegyítéséről“ előadni. — A múzeum költségvetését ma tárgyalta a képviselőház. Alkalmilag fölemlítünk egy hiányt, mely a tárgyak elhelyezése körül fo­rog fen s a szemlét csaknem hozzá­férhetlenné teszi. Mert nem látják el az egyes tárgyakat fölirattal, hogy tudhatná azonnal minden látogató. Mi van előtte. Például a régiségtárban igen sokan úgy érezhetik magukat, mintha egy rendezett lomtár­ban volnának, rozsdás vasak, avult fegyverek, stb. közt. Az egyszerű látogató egy hosszú tekin­tettel átfutja a tárgyak nagy tömegét, s aztán tova megy. Ehhez még részletes kathológus sincs. De a kathalógussal nem is érjük el azt, a­mi egy múzeum czélja t. i. a kíváncsiság és érdek­lődés hasznos irányú felköltését. Nem is említve, hogy nem mindig van mindenkinek annyi ideje, mennyi a kathalógus áthipázására szükséges,­ csak azt hozzuk föl, hogy a tárjegyzékeket pénzért le­het megszerezni s ekkor az országos intézet lá­togatásának élvezete a szegény osztály részére meg van nehezítve és a szabad bemenet teljes előnyeit nélkülözi. Lássuk el az egyes tárgyakat magya­rázó feliratokkal: ez az a mit igen sokan kíván­nak, s a mivel igen nagy szolgálatokat tehetnek. A kik részletes­ felvilágositást akarnak, azok szá­mára maradjon a kathologus. — A honvédegyletek országos közp. bizottsága holnap d. e. gyűlést, tart. A P. Napló szerint gróf Andrásy Gyula külügyminiszter csak azért jött le ma reggel Pestre, hogy e gyűlésen jelen legyen. — A főispán ur és az ellenzéki tisztviselők. A „M. U.“ hiteles forrás utján írja a következőket: Midőn Pestmegye tisztviselői az újon szervezendő megyénél a főispán kineve­zésétől függő hivatalokra jelentkeznek, a főispán minden tartózkodás nélkül azon követeléssel lép fel, hogy ha meggyőződésüknél fogva ellenzékiek, reversális által biztosítékot nyújtsanak arra néz­ve hogy ezután jobboldaliak lesznek. Sőt hogy az erkölcsi megsemmisítés még nagyobb legyen, a reversálist még két tanú által is aláírassák. Ennek folytán, mint a nevezett lap hallja, a tiszt­viselők nagyobb része visszalépni szándékozik. Mi e hirt alig tartjuk elhihetőnek. — Besze János szobra. Azon naturatista művész a mészáros utczában, ki minden télen hó­ból és jégből egy-egy nevezetes férfiú szobrát szokta elkészíteni, beállván újból a hidegek, most új szobormüvön dolgozik. A Besze János szobrát késziti hóból. A történeti hűség kedvéért jó lenne havat Sátoralja-Ujhelyről hozatni. — Hon­atyai buzgalom számokkal kifejezve. A képviselőház jan. 12-iki ülésében egyik szavazásnál csak 117 képviselő volt jelen.Erről a mai ülésben következő statisztikai kimutatás cirkulált: A két baloldal részéről 49 volt jelen, jobboldalról 58, e szerint 301 képviselő volt tá­vol, és pedig 197 jobboldali és 104 ellenzéki. — Wysocky tábornok 1. évi január 9. dikéről kelt s hozzánk intézett levelében értesít, hogy a legutóbb küldött 244 francot és 30 centi­­meot a Rotschild testvérek bankháza által meg­kapta. Az aláírás befejezése alkalmából egyszers­mind még egyszer meleg köszönetét nyilvánítja mindazoknak, kik róla megemlékeztek.­­ A közlekedés Pest és Bécs közt az osztrák állami vaspályán helyre van állítva. Ellen­ben lefelé csak Kecskemétig lehet közlekedni. A füzes­abonyi miskolczi vonalon a hósuvatagok még mindig akadályozzák a közlekedést, de remény­ük, hogy holnapra már kéregvágásba jut minden. — József félig, ma reggel Aradról Budá­ra érkezett.­­ Az első magyar izraelita be­tegségér űző és temetkezési egylet köszönetet nyilvánít mindazoknak, kik decz. 26-án tartott zászlószentelési ünnepélyét részvétükkel emelték. Többi közt Budai Goldberger Róza ur­­hölgynek, ki mint zászlóanya nem csak díszes szalagot, hanem 200 frtot is adományozott Kö­szönetet mond az egyes adakozóknak is, kik az egylet tőkéjét összesen 1244 frt 77 krral gya­­rapiták. — Kholera. A viddini császári és királyi ügynökségnek múlt évi decz. 22-én kelt jelentése szerint a vesztegzár, mely ott a kh­olerának Grazp­latz és Tulcsában történt kiütése következtében elrendelve volt, beszüntettetett, miután a nevezett városokban huzamos­ idő óta cholera-eset többé nem merült föl. — Helyreigazításul megemlítjük, hogy a Thaly által tegnap emlitett irodalomtör­téneti könyvből csak a díszpéldányok ára 6 frt, a fűzött példányoké pedig 4 fr. 40 kr. — A pesti nemzeti da­lk­ör február 12-én dalestélylyel egybekötött tánczvigalmat ren­dez a lövölde termében. — A Nákóház és a közmunkatanács. A közmunkatanács legközelebbi ülésében felszó­lalás fog történni a lakóháznak parlamenti házzá való átalakítása ellen. Miután jelen eset a fővá­ros szépítésének egyik legfontosabb kérdését ké­pezi s az 1870.X. t. czikk értelmében ilyen kérdésben a közmunka tanács illetékes határozni, annak elhatá­rozása tehát ez ügyben nagy horderővel bir. — Az országos magyar izraelita ö­s­z­t­ö­n­d­i­j­ e­gy­z­et részéről ezennel következő tizenegy ösztöndíjra, u. m. 1. b. Eötvös József ösztöndíj 200 írttal; 2. podhrágyi Popper Lipót­­féle ösztöndíj 100 írttal; 3—11. nyolcz per száz frtnyi ösztöndíjra pályázat hirdettetik. A pályázni kívánók az alapszabályok 1. §-a értelmében iga­zolni tartoznak, hogy mózesvalásúak, szegények, jó erkölcsösei bírnak és következő honi taninté­zeteken, u. m. az egyetemen, akadémiákon, 7.é.

Next