Ellenőr, 1872. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1872-01-14 / 11. szám
Terézia alapításaiból veszi eredetét; ez alapok már az egyetem tulajdonába való átmenet előtt avagy akkor különböző terhekkel adattak át, melyeket ennélfogva megváltoztatni nem lehetett; a továbbá különöseknek látszó czélok eredetüket tekintve szintén igazoltaknak tűnnek fel; miért is ő Madarász Kat. javaslatát szükségesnek nem tartja , annyival is inkább, minthogy ő az egyetemi alap terheit különben is lehetőleg könnyíteni törekszik. Horn Ede nem kíván e részletekhez szólani, mert sokkal fontosabb kérdéseket lát itten felmerülni, csak egy észrevételt tesz a közokt. miniszter előadására. Tisztelet becsület ugyanis Mária Teréziának, de nem fogadhatja el, hogy a tőle eredő alapítványok ma is azon czélokra fordíttassanak, melyeknek többé semmi köze az egyetemmel, más volna a dolog, ha magánalapítványokról lenne szó, de itt országos forog kérdésben. Továbbá az egyetemi alap megvizsgálására kiküldött bizottság munkálatáról mit sem lehet hallani. A miniszter előterjesztésében és indokolásában az alapítványokról semmi részletet nem közöl, pedig itten nem csekély dologról van só, így csak a magyarországi alapítványok jelenlegi tőkeálladéka (az erdélyieket, szerb s görög alapítványokat mellőzve) 30,712,315 frt, de ez csak csekély része az alapítványoknak s a túlnyomó rész ingatlanokból áll; ezekről semmi biztos tudomást nem lehet szerezni a ministeri közleményből. Az ő számítása szerint azonban az összes tőke és ingatlan az egyetem kezében mintegy 90—100 millió frtot képvisel. Szónok különben nem látja át az egyetemi ingatlanok megtartásának szükségét, melyek eladva négyszerre több jövedelmet hajtanának úgy, hogy így fedezni lehetne az egyetem összes kiadását. Ehez képest kéri a házat, sürgesse egyrészt az alapítványokról szóló jelentés benyújtását, másrészt szíveskedjék a közokt. miniszter a pénzügyérrel megvizsgálni, nem lenne-e czélszerűbb az alapítványi ingatlanokat kézzé tenni. Patay István felhatalmaztatni kéri a ház elnökét, hogy az említett bizottságot szigorúan kötelességének teljesítésére utasítsa. Péchy Tamás mint az erélyesen szorgalmaztatni kért bizottság egyik tagja oda nyilatkozik, hogy a bizottság nem működhetett eddig, mert nem kaphatta meg a minisztertől az okvetlenül szükséges adatokat, mert a melyeket kapott, azok haszonvehetlenek voltak. Legújabban azonban megérkeztek a kívánt adatok s a jelentés rövid időn elkészül. Pauler Tivadar közokt. miniszter mindenek előtt Hornnak azt feleli, hogy 1808 — 69-rőligen részletes zárszámadások tétettek közzé az egyetemi alapról, az újabb zárszámadások szintén munkában vannak s teljes felvilágosítást fognak nyújtani az alapokról. Ami az adatok kiszolgáltatását illeti, itt a késedelem a dolog természetében fekszik; évszázad óta fenálló alapítványokról van szó, melyekről az adatok a helytartóság, a kolosvári gubernium stb. levéltáraiban elszórva hevernek. Madocsányi Pál mint az illető bizottság elnöke kijelenti, hogy a bizottság tagjai szerfölött el lévén foglalva a budgetvita kifejezéséig nem működhettek. Schwarz Gyula teljesen csatlakozik Horn azon nézetéhez, hogy a közokt. minister kezelése alatt levő alapítványokról részletes kimutatás adassék, de nem helyeselheti Horn azon indítványát, hogy az ingatlanok eladassanak. Az ily lépéstől politikusaink mindenkor óvakodtak, mert tarthattak egy állambukástól. A Bobory által felemlített terhektől úgy véli megszabadíthatni az egyetemi alapot, ha a tisztán katholikus természetű alapítványok elkülöníttetnek a többiektől. — Felemlíti még a tudori szigorlati díjakat, mint a melyek a tanuló ifjúság szegényebb részének nélkülözések közt megtakargatott filléreiből a tanárok, egyetemi szolgák és hivatalnokok zsebébe folynak, a jövőben eltöröltetendőknek véli a tandij beszedési százalékkal együtt. — A fedezet elfogadtatik. — Bobory Károly hat. javaslata szavazás alá kerülvén elvettetik. Ezután a tanárvizsgálati díj, a tanpénzek, az egyes tanintézetek fentartásához való járulékok, a váczi siketnémák intézetének tételei vita nélkül elfogadtatnak. Az ösztöndíjak és egyéb tanulmányi czéleki tételnél Pulszky Ágost indítványt nyújt be, mely szerint azon magántanároknak, kik oly elméleti tárgyakból tartanak előadásokat, melyekre nézve az egyetemen rendszeresített tanszék nem létezik, vagy nincs betöltve, némi évi segély adassék. — A p. n. bizottsághoz utasittatik. A bécsi terezianumra előirányzott 5700 frt vita nélkül elfogadtatik. A nagyszebeni terezianum árvaház 22,650 frtos,tételénél Lázár Ádám a p. v. bizottság jelentésével szemben kifejti, hogy ezen intézet államintézet, mert ezelőtt mintegy századdal előbb Erdélybe T Á R C Z A. A hét viszhangja. Sajnálatos dolog, hogy a sátoraljaujhelyi választás nem a népszínház ügye, s hogy Besze János nem b. Lipthay Béla, mert akkor beszélhetnénk a tervezett népszínház ügyéről, s bizottmánya elnökének buzgóságáról. A nagy ostenzióval fölkarolt ügy alszik a dajka karjaiban. A nagy hang után, mely a dagadozó lelkesültség tüdejéből harsogott, néma csend következett. Az mondatott, hogy most már hadd beszéljenek a tények. Ugyan hallassuk már szavát, hadd beszéljen hozzá a közönség is. Mi oka a késedelemnek? Nem történt-e meg minden előkészület, úgy a mint kívánatos volt. Csalódott-e valamiben a bizottság, s nem talált-e támogatásra Pest város hatósága részéről épen úgy, mint a sajtó részéről. Mert nem szólnak tehát már a nagy közönséghez, mely eléggé tájékozva van, s mely teljesen hatása alatt állott a benyomásnak, mit népszerű eszmék hagynak hátra a tömegek kedélyén. Húzni, vonni lehet a tímárnak a bőrt, de közügyi kérdéseknél föl kell használni minden perczet, s a kedvezőn alakult hangulatot azonnal meg kell ragadni. Az idő is alkalmas volt: csöndes, az összejövetelekre kedvező saison. Az idegeket nem háborgatta a sensatió burnotszelencéjéből egy szemerke sem. Az ügy lehetett volna a nap főkérdése, s a kandalló melletti beszélgetések főtárgya. A hangversenyek és tánczvigalmak idényében jutott volna rá egy kis anyagi gyarapodás is, s ma már előbbre volnánk valamivel, mindenesetre túl az eszme vajúdásán. Nagy kérdés: lesz-e a hasonló kedvező idő oly hamar, mint kívánatos. Ha az eszme létesítését azokra az időkre bízzák, midőn a választási mozgalmak megindulnak, lesz az egészből másodrendű kérdés, mert hát tudja mindenki, hogy nálunk a politika majorátusát meg nem dönti semmi, másodszülött mellette minden. Kérjük azokat, kiknek karjai közt alszik a dolog, ébresszék föl már mielőbb. A gyerek ugyanakkor nő, ha alszik, — szokták mondani, de — ez nem gyerekség. Ezt már eléggé megérlelte az idő, hogy talpra álljon. Az orpheumok, sangeresek busásan adóztatják már elég régen a szórakozást kereső közönséget, melynek nincs miben válogatnia, mert amiben válogathat, az az időtöltési helyek legsilányabbjai közé tartozik, melyeknek máshol nincs állandó publikuma, hanem változó folytonosan. A falak ismét tarkáknak a lepedő nagyságú falragaszoktól, s magyar ember hiába keres rajta egy-egy magyar szót. Kränzchenek, Abendsoiék, tombolák, álarczos estélyek mindenfelé. Neue Welt éjszakáit estenkint kivilágított transparentek is hirdetik. Oh, a Neue Welt nem utolsó hely, s az Orpheum hiába versenyez vele debardeurjeivel, szűk és kivágott ruhákba erőszakolt bájaival. A Neue Welt becsületére válnék bármely világvárosnak. A debardeur csak ott igazi debardeur, a cancan csak ott edit. Az igazi mulatság csak ott határtalan. Az ember csak ott látja, hogy egy viaszos vagy bársony álarczczal mily keveset lehet eltakarni. Nem lehet tehát csodálni, hogy a Neue Weltnek csábjai vannak, melyekről eleget hall beszélni már az ifjú, mielőtt pesti egyetemi polgárrá válnék, és siet, — mihelyt alkalma nyílik, a világismeretekre tenni szert. Egyébiránt nemcsak az uj nemzedék látogatja. Nemzedékről nemzedékre folyott a legszilajabb farsangolás. Azonban hagyjuk ott a Neue Weitet s ne bántsuk. Minden háznál szokott lenni oly hely, melyet megtűrnek. Ez is olyan megtűrt hely fele, mely ellen felszólalni hypocritaság gyanúja nélkül alig lehet, pártját fogni pedig senki sem meri. Nem marad más számára, mint a tömeges látogatás. Emlékét azonban okvetlen korhely-levessel kell lemosni. Igen kedvelt farsangi csöppek, s kapjható mindenütt, mert ez az idény fő fogyasztási czikke, melyet nem az ingenczkedés teremtett, mint a farsangi fánkot. A kovászos ugorka korán sem képviseli annyira a kánikula korszakát, mint a korhely leves, melynek kiosztott adagjaiból a vendéglős egész biztossággal tudja, hogy az este nagy bál és sok mulatság volt, s hogy átalában a farsang derekasan működik. A másik távcső, mely közelbe hoz mindent, a zálogházban van. Farsang folytán mindig növekednek a betétek, s apad a kiváltási hajlam. Óra lánczostul, gyűrű, ékszerek egész halmazban érkeznek minden nap. Volt és nincs. A zálogházi hivatalnokok pedig azt mondják odabent: — Víg farsang van. Világban forgó dandyk jól begombolkoznak, míg végre önmaguk is megszokják, hogy eltűnt az óraláncz. De hát farsang van. Egy pár keztyü is eltakarja, hogy hiányzanak a gyűrűk. — Az édes X, hány óra lehet? — Lesz vagy 7. Az én órám megállt. . . . így szokott ez lenni farsangon. A házaló elégülten pöfékel pipájából, midőn egy-egy ház udvarából kijő, s a kapu alatt még egyszer végig nézi a karjára vetett kabátot, nadrágot, nyári felöltönyt. Jó rebach van , itt a vig farsang. Holnap majd a nőegylet álarczos bálján szorongunk, mert emberemlékezet óta ott mindig szorongás volt, kivéve mikor a nemzeti színházban tartották. Akkor a padló szakadt le. Leszakadt ott, ahol most csak fölemelésekről van szó! Iszonyú rosz szójáték, kivált ha még pótlólag azt is hozzátesszük, hogy a szerződési díjak fölemelésére czéloztunk. Azonban annyira nem tudunk játszani a szóval, hogy kedvünk volna énekesnek lenni még a nemzeti színháznál is, melynek operája elnyel fülemülét és pénztárt. Valóban érdemes volna összehasonlítani, mennyire fedezi az opera jövedelme a költségeket, s mennyire veszi igénybe a dráma napi jövedelmeit is. S mégis emelkedtek hangok, melyek azt óhajtották, hogy a jelenlegi nemzeti színház népszínháznak hagyatván, a dráma és opera együtt abba a tervezett új színházba költözzék, melyet gr. Andrássy Gyula néhai miniszterelnöki előrelátó szemei már a boulevardon szemléltek. A jelenlegi miniszterelnöknek már nincsenek ily messzelátó szemei. Ő csak közelben szeret látni mindent, a mint kitekint ablakából. S ki tehet róla, hogy amint Budán kinéz, Pesten épen szemközt van vele a Nákó-ház. Ő nem vár a boulevard fölépítésére, melyet különben azért létesítenek, hogy a minisztériumoknak legyen hova építkezni, s legyen helye a papíron tervezett díszépületeknek, így rögtön kész tervvel, alkuval, és a lákóházból lesz parlament-ház. Az új országgyűlésnek már ott kell ülésezni. Lányainak tetszik a Nákó-ház, s legalább 5 évig akar magának biztosítani benne egy széket. Mert hát mi másra vonatkoznék az a törvényjavaslat, melyről rebesgetik, hogy a közelebbi napokban az összes minisztérium aláírásával terjeszti a ház elé, a képviselői mandátumnak 5 évre való kiterjesztését kérve. Úgy látszik, hogy miniszterelnökünk remél is, meg nem is. Reményű, hogy a legközelebbi választásnál még egybeszedhető lesz a párt, de nem reményű, hogy három éven túl már ez megtörténhetnék, így aztán csinál az ember magának reménységeket öt évre. Mint halljuk, a törvényjavaslat címe lesz: „Ideiglenes életbiztosítás“. Besze János nagyon izgat a törvényjavaslat ellen. De hát mi is lesz belőle, ha csak minden öt évben tartanak választást. Mikor lesz alkalom róla beszélni ? Ő szeret érdemeket szerezni, s termetes ember lévén, sokat elbír. Hanem öt évig ki nem állja; ennyi idő alatt megöli a vágy, lepattogzanak érdemei, és még sátoralja-ujhelya homorú nyomatú reliefje is elolvad a hóban. Nagy hírnévnek örvendő férfiúról lévén szót meg kell említenünk Majoros Istvánt is, Zent, város 48-as képviselőjét, ki e lefolyt hét történetébe épen ma írta be nevét. Mihelyt a közlekedési és távirdai akadályok elhárulnak, s posta, távirda szerte viszi a hirt, minden magyar nő szivébe is bele lesz írva e név, s fogadni lehet, hogy arczképeiből nagy szállítmányokat kell küldeni mindenhová. Ő a legjobbat választá a törvényhozási gondok közül — a nőket! „Honatyák, és honfiak, én azt akarom, hogy legynek honanyák és honleányok is.“ Így szólt. Ő nem ékesszóló, akár a kolduló barátok ellen száll síkra, akár pedig a nők mellett, de mai beszédének hatását viszhangozni fogja az egész hon. Nincs oly vers, melyet annyi szép szem olvasna, mint az ő beszédét fogja. Évával kezdte, s azokkal végezte, kiknek ma sincs vezetéknevük. Somssich elnök nyilván nőgyűlölő, ki közbe-közbeszólt, unatkozott és a szónokot meg-megakasztó, hogy az emancipáció ősi kérdésének dátumait kitörölje, ahol csak lehet. Tíz óra 23 perczkor végre Zenta hölgykelli képviselője benyújtotta a törvényjavaslatot a nőemancipáció felől. Most már ott fekszik a ház előtt, s hírlapok röpítik szanaszét. Itt az írás olvassátok. . Nem hisszük, hogy a női emancipáció kérdésével Majoros István a 48-as párt megegyezésével vette magára a Mill Stuart nevet. Vagy ha igen, nem gondoltak egy bökkenőre. Megfeledkezett-e a 48-as párt, hogy létezik virilis jog ? Elfeledte-e, hogy ennek eltörlése ellen következetesen működik? Avagy nem olvasta át figyelmesen az emancipáció törvényjavaslatát, melyben világosan ott van, hogy a nők a férfiakkal egyenjogosíttatnak. A nők pedig sohasem fognak a virilitás ellen szavazni. Miért engedték tehát, hogy Majoros a falak közzé vigye a trójai falovat. Echo, bevándorlott prot. családok árváinak befogadására állíttatott, később azonban e czélra szűk lévén, az építési költségek megtérítése mellett az államnak engedtetett át; innen ment aztán az intézet ; hitfelekezeti kezekbe s most valóságos hittérítői jelleget öltött magára, így legújabban az intézet pap -igazgatója nem restelette felszólitani az intézet azon tanárait, kiknek protestáns nejök van, hogy ha azok legrövidebb idő alatt a kath. vallásra nem térnek, tanári állomásaikat az erdélyi püspök rendeletéből elvesztik. Ennélfogva indítványozza. Mondja ki a képviselőház határozatilag, miszerint a nagyszebeni kir. Teréz-árvaház mint tisztán állami tanintézet az egyházi kormányzat teljes kizárásával közvetlen kormányi felügyelet alá helyeztetik, és annak ezen alapon a fenálló törvények értelmében leendő újjászervezése iránt a közoktatási ügyéről a legközelebbi költségvetéskor előterjesztendő javaslattételre utasíttatik. Pauler Tivadar úgy tudja, hogy előde az itt felhozott adatokból épen arról győződött meg, hogy az intézet magán jelleggel bír, különben e kérdés tüzetes vizsga alá vétetett, míg azonban végeldöntés nem történik, kéri a kért összeget a rendkívüli kiadások rovatában megszavazni, anynyival is inkább, mivel az intézetben mintegy kétszáz árvagyermek és lelenct fejlesztetik hasznos polgárrá. Szathmáry Károly belenyugszik, hogy a kért összeg mint rendkivüli kiadás az idén még felvetessék, de tovább nem kívánja támogatni e kétségtelenül hittérítő intézetet s ha lelenczházat akarna a kormány államsegélylyel fentartani, állítson fel külön. Madarász József teljesen osztja előtte szólók nézetét s az intézet igazgatójának eljárását illetőleg kiemeli, hogy aki ily rendeleteket ad ki a felekezeti tanodáknak, legyen az bárki is, nyerje el illető büntetését. Szontágh Pál (csanádi) nem helyesli, hogy az intézetnek adandó összeg a rendkivüli kiadásokba felvétessék, de annak azonnali tökéletes törlését kívánja. — A többség a tételt mint rendkívülit elfogadja. — Elfogadtatik ezután minden vita nélkül: a kolozsvári elemi iskola rajztanitójának 315 frt, alapitványjárulék az erdélyi iskola alapnak 10452 frt, segély az ösztöndíjalapnak 1064 frt, — szegény tanulók segélyezésére 1200 frt, — Goldbergféle ösztöndíj 630 frt, kamara-járandóság 3545, — haiti alapítványi dijak 4910 frt, — 15 horvátorsz. tanulónak 3000 fr. — A közművelődési czélok tételénél , Lázár Ádám a csángó magyarok ügyére hívja fel a ház figyelmét, nem magyarizáló, de tisztán humanistikus tekintetből, mint akik szegénységük és szétszórtságuknál fogva a népnevelés érdekében igen keveset tehetnek. Ennél fogva a következő indítványt terjeszti a ház elé: Tekintve, hogy a szomszéd Romániában és Bukovinában közel egy százezer eredeti magyar faj az úgynevezett csángók léteznek, kik azon területen is nemzeti jellegüket, nyelvüket, vallásukat és szokásukat hüven megőrizve, azokhoz minden idegen befolyások daczára rendületlenül ragaszkodnak; tekintve, hogy a csángó magyaroknak nemzeti és vallásos oktatása nemcsak silány állapotban van, sőt az olasz papi missió őket ősi jellegükből lasanként kivetkeztetni törekszik, hacsak mielőbb nemzetibb szellemi lelkészek és néptanítók sorsukat fel nem karolják, tekintve végre, hogy ezen ferde viszonyok rendezése rögtönözve sem nemzetközi tárgyalások, sem pedig társadalmi segélyzés útján nem eszközölhető, — ezen rokonszenvünket biró fajrokonaiknak nemzeti oktatása iránt azonban lehetőleg mielőbb gondoskodni emberi és hazafi kötelesség, mely a magyar országgyűlést is közelebbről érdekli. Ugyanazért ezen ügy fölkarolása érdekében indítványozom, mondja ki a képviselőház: 1) hogy a csángó-magyar tanulók számára az erdélyi tanodákban összesen 25 állami ösztöndíj egyenként 200 írtjával rendszeresíttetik, mely kiadás az ösztöndíjak stb. 13-ik rovatába eszteigtatandó, és elutasítsa a közoktatás ügyér urat, hogy ezen ösztöndíjakat az erdélyi közelebb eső középtanodákban, jelesen a Székelyudvarhelyi és dévai állami reáltanodákban, valamint a székelykeresztúri állami tanító képezdében a szükséghez képest kellő számmal beosztani, és mielőbb hasznosítani igyekezzék. — A p. n. bizottsághoz utasittatik. A magyar nemzeti múzeumra kért 31,770 frt vita nélküli megszavazása után Szathmáry Károly felszólal azon általa már korábban benyújtott hat javaslat támogatása végett, melyben különösen közgyűjteményeink és intézeteink szervezése érdekében egy enquet-bizottság kiküldését kérte- Elismeri ugyan, hogy újabban sok történt e tárgyban a nemzeti óhajok kielégítésére, de történtek olyanok is, melyek szerinte megrovást érdemelnek. Hiányosaknak találja mindenek előtt a leltárakat, továbbá rendezetlenséget s átalános tervnélküliséget tapasztal; Így pl. az állattani osztály közepében ott látjuk beillesztve a becses etnographiai gyűjteményt, látunk nem a múzeumba tartozó gypsöntvényeket; harmadszor szem elől van tévesztve az országos szempont. A múzeum alapításakor ugyanis kimondotta boldogult József nádor, hogy oda csak hazai mű- és természeti termékek vétessenek fel; tudja, hogy ezt a tudomány érdekében egész puritanizmussal keresztülvinni nem lehet, de mégis szükséges, hogy múzeumunk elsősorban hazánk érdekeit s terményeit képviselje Továbbá a könyvtári osztályt illetőleg a múzeumot látja szónak hivatva arra, hogy az u. n. hungarikákat azaz a magyar íróktól, vagy külföldiek által Magyarországról irt munkákat itt helyezzük el s ez egy magyarországi könyvtárt képezzen. — Kívánná egyszersmind, hogy a szobrászat és festészet terén az u. n. klassikus művek a nemzeti művészet termékeitől különittessenek el s kiválóan ezek vétessenek tekintetbe a költségvetésnél s ezek nyerjenek kiválóbb helyet. — A természetrajzi, ásványtani és állattani osztályoknál szintén a hazai szempontokat kívánná tekinteni, ugyanazt mondja a régészeti osztályról. E tervtelenség megszüntetésére ajánlja az általa indítványozott enquelbizottságot, továbbá, hogy az egyes osztályfőnökök bizonyos felelősséggel tartoznának hatáskörükben ; nagy baj azonban, hogy nincs meg a kellő helyiség sem, baj egyszersmind a tisztviselők bokros elfoglaltsága, mi sokoldalúságra mutat ugyan, de a múzeumnak előnyére aligha válik Pulszky Ferencz megvallja, hogy midőn előtte szóló a múzeum birálgatásához fogott, megijedt, mert azt hitte, hogy az általa ismert számtalan hiányokon kívül, szónok még másokat is fedez fel; de megkönnyebbült lelke, midőn látta, hogy felszólaló még azokat sem ismeri, a melyeket ő ismer. A leltár hiányát 3. évi igazgatósága alatt ő is élénken érzi s előbb három, most hat dijnokot tart a leltározási munkálatokra. — Ami bokros elfoglaltságát illeti, ő úgy hiszi, hogy mindenütt megfelel kötelességének. (Balról egy hang:Nógrádban is !) Szeretném, ha egész munkásságát a múzeumnak szentelhetné, s annyi pénzt kaphatna az országtól a múzeumra, a mennyit kap pl. a londoni múzeum; el tudná ő költeni s azt hiszi, hogy az az ország dicsőségére válnék; de szüntelen szeme előtt lebeg az ország szomorú állapotát hangoztató kisebbségi vélemény, szeme előtt áll Szontágh Pál órissá magasult alakja (Derültség). A szervezetlenséget átalában a helyszűkének s a pénzhiánynak rója fel, melyen segíteni nem áll hatalmában. Végül még egy szerény indítványt kiván tenni, mely szerint a régészeti gyűjtemény szaporítása czimén 3000 fr helyett 4000 fr szavaztassák meg. Kéri ennek elfogadását (Felkiáltások : holnapután) Szontágh Pál (csanádi) pár észrevételt kiván tenni (Deák F.: holnapután !) személyes ügyben. Előtte szóló ugyanis hivatkozott a különvéleményre a múzeumra vonatkozólag s fölemlíté, hogy e különvélemény szerfölött imponál neki. A különvélemény azonban a múzeumra kért összeg ellen semmi kifogást nem tett. (Pulszky F. közbeszól: Úgy van.) Az más dolog, hogy a múzeum igazgatója különben sem az az ember, akinek bármely oldalról jövő s bármily nagy tekintély különvéleménye is imponáljon. Azt azonban hiszi, hogyha alakja mégis kimagasodott előtte, az az öntudat súlyánál fogva történt s hiszi, hogy Pulszky F. ezt önkénytelenül mondotta ki arra reflectálva, amit Szathmáry K. nem a múzeumról, de a pénzügyi vállalatok körüli functióiról mondott. E tekintetben önkénytelen elismerte, hogy szónok alakja neki, midőn előtte megjelenik, imponálni fog mindaddig mig a házban vele szemben ül. Pulszky F. nem érti Szontágh P. ezélzását. Holnap 10 órakor osztályülések, holnapután 10 órakor ülés. Ülés vége 2 órakor. Külföldi szemle. Pest, jan. 13. Franczia- és Poroszország ismét az „örök időkre“ kötött béke állapotában vannak. A diplomatiai összeköttetés helyreállítását követte tegnap a frankfurti pótszerződés ratificatiójának kicserélése Arnim és Remusat között. Berlinben mindazonáltal éber figyelemmel kísérik a nyugtalan szomszédnak minden lépését, és egyáltalában nem látszanak nagy bizalommal viseltetni a franczia kormány jövő szándékai iránt. Porosz kormánykörökben e fölött különböző nézetek uralkodnak ugyan, de mindnyája egyformán tükrözi vissza a helyzet bizonytalanságát. Az egyik versió szerint Thiers óhajtaná a béke fentartását és komolyan gondolna a hátralevő három milliárd lefizetésére, de kényszerítve van engedményeket tenni a nemzetgyűlés chauvinismusának. Aggodalmasabb színezettel bír egy másik nézet, mely szerint a franczia kormány 1874 tavaszán haladékot kérne a három milliárd lefizetésére és követelésének az addig újjászervezett hadsereggel kölcsönözne nyomatékot. A versaillesi nemzetgyűlésben az ingó vagyon megadóztatása forog szőnyegen. Duchatel indítványa, mely a nemzetgyűlésnek Párisba visszatérését tartalmazza, csak e hó végefelé kerülne tárgyalásra, miután egy félhivatalos távirat jelentése szerint egy külön bizottsághoz fog utasíttatni. A „Journal de Debats“ ebben a Páris iránt ellenséges majoritás habozásának első symptomáját látja. A pótválasztásokról még megjegyezhetjük, hogy a republikánus párt két előbb a monarchikus kerületben, az Isére és Doubs departamentokban aratott győzelmet. Más két kerületben a monarchikus jelöltek diadalát csakis a republikánusok és radicálisok megoszlása tette lehetségessé. Németország oly biztosan és nyugodtan halad az állami szervezés útján, hogy az ultramontán párt obuigát fészkelődése nélkül a keveset megbeszélt asszony jó hírére tenne szert. A berlini „Kreuzzeitung“ síkra száll a porosz kormány iskola felügyeletijavaslata ellen, mely a felügyeleti jogot az egyház kezéből kiveszi. A keresztes koma a népnevelésnek keresztény alapját látja megtámadva és a conservativ párt kötelességévé teszi ajavaslat visszautasítását. Spanyolországból mi is volna egyéb hír, mint egy fris miniszterkrízis? A kortesek e hó 20-án gyűlnek egybe, mikor is Lagasta előre láthatólag búcsút fog mondani a kapufélfának. Ha volnának spanyol patrióták, kiknek a nemzeti álla potunda nem lenne többé inyökre, vigaszul szolgálhat nekik az értesítés, hogy a pápai nunciatura nem sokára újólag ba lesz töltve. Egy távirat szerint ugyanis a római curiával ezügyben folytatott alkudozások kedvező folyamatot vettek. „Habemus pápám “ A török kormány az osztrák ottomán bankkal kölcsönt kötött 15 millió frank összegben. A kormány pénzügyi gazdálkodásának illustratiójául szolgálhat az öt évi várfogságra ítélt rendőrminiszter Husni Pascha fölött hozott ítélet, mely most tétetett közzé a konstantinápolyi lapokban Mint ez okmányból kiviláglik, a volt miniszter több sikkasztási bűnt követett el, így például titkos rendőri czélokra 500 font sterlinget vett föl minden hónapban, és ez összegekkel saját zsebe szükségleteit eléghette ki .Egy londoni sürgöny szerint Schenk az Egyesült Államoknak Londonban megbízott követe az emai bányák kiaknázására alakult társulat igazgatóságáról lemondott. A követnek e lépését a washingtoni congressus nem régen hozott határozata magyarázza meg, mely határozat az Unió köztisztviselőit minden magánüzleti hivatás vállalásától eltiltja. A hivatalos lapból. Az igazságügy miniszter Pázmándy Károly, komárommegyei esküdtet a komáromi e. f. kir. törvényszékhez jegyzőnek, Járósi Alajos, Virágh Lajos és Pósa Lajos budapesti kereskedelmi- és váltótörvényszéki bijnokokat ugyanoda írnokoknak, és Kuralik Györgyöt, a pesti fogyasztási adó-főhhivatalnál adószedőt, pozsonyi fővámszedővé nevelte ki A pénzügyminiszter a fogarasi kincstári uradalmi ügyészi állomásra Tóth Józsefet és Hudeba Gusztáv termény-árudaigazgatósági pénztárnokot a nagybányai bányaigazgatósághoz számügyi előadóvá és számtanácsossá nevezte ki. A közoktatási miniszter dr. Pisztory Mór győri jogakadémiai ny. rk. tanárt, ugyanezen intézethez nyilvános rendes tanárrá nevezte ki. A szatmári pénzügyigazgatóság által Zacharias Gergely adóhivatali tisztté a nagy-somkuti, Győrbiró Béni és Papp Mihály segédtisztekké a m.-szigeti illetőleg szatmári adóhivatalhoz, utóbbi számfeletti és ideiglenes minőségben, — neveztetett ki. Gömör- és Kis-Hont t. e. vármegyékbe kebelezett Bánréve községben folyó évi január 16 ával egy új egyszerű postahivatal lép életbe, mely öszszeköttetését a miskolcz-bánrévei vasúti menetek, a bánrévei rozsnyói cariol-posta járatok és a rima-szarabat-bánrévei küldöncz-kocsi-postajáratok által nyárendi Ezen új postahivatal forgalmi kerületét a következő helységek, a m. Abafalu, Arló Bánrév, Csépány, Hanva, Lénárfalva, Máté, Nádasd, Ózd, Recske, Sajó-Németi, Sajó-Püspöki Susa, Szent-Király Urai, Várkony és Velkénye képezik. Hírek, Pest, jan. 13 — A tudományos akadémia III. osztálya jövő hétfőn jan. 15-én 5 órakor tartja szakülését s azon Kenessy Albert ur mint az utolsó nagygyűlésen megválasztott levelező tag fog széket foglalni „a kapaszkodó hajózásról, vagy a lánczon és kötélen vontatásról“ czímű értekezéssel. Wartha Vincze ur polytechnikumi tanár mint vendég fogja értekezését „a bor czukortartalmának meghatározása opticai után“ és „a czementek elegyítéséről“ előadni. — A múzeum költségvetését ma tárgyalta a képviselőház. Alkalmilag fölemlítünk egy hiányt, mely a tárgyak elhelyezése körül forog fen s a szemlét csaknem hozzáférhetlenné teszi. Mert nem látják el az egyes tárgyakat fölirattal, hogy tudhatná azonnal minden látogató. Mi van előtte. Például a régiségtárban igen sokan úgy érezhetik magukat, mintha egy rendezett lomtárban volnának, rozsdás vasak, avult fegyverek, stb. közt. Az egyszerű látogató egy hosszú tekintettel átfutja a tárgyak nagy tömegét, s aztán tova megy. Ehhez még részletes kathológus sincs. De a kathalógussal nem is érjük el azt, ami egy múzeum czélja t. i. a kíváncsiság és érdeklődés hasznos irányú felköltését. Nem is említve, hogy nem mindig van mindenkinek annyi ideje, mennyi a kathalógus áthipázására szükséges, csak azt hozzuk föl, hogy a tárjegyzékeket pénzért lehet megszerezni s ekkor az országos intézet látogatásának élvezete a szegény osztály részére meg van nehezítve és a szabad bemenet teljes előnyeit nélkülözi. Lássuk el az egyes tárgyakat magyarázó feliratokkal: ez az a mit igen sokan kívánnak, s a mivel igen nagy szolgálatokat tehetnek. A kik részletes felvilágositást akarnak, azok számára maradjon a kathologus. — A honvédegyletek országos közp. bizottsága holnap d. e. gyűlést, tart. A P. Napló szerint gróf Andrásy Gyula külügyminiszter csak azért jött le ma reggel Pestre, hogy e gyűlésen jelen legyen. — A főispán ur és az ellenzéki tisztviselők. A „M. U.“ hiteles forrás utján írja a következőket: Midőn Pestmegye tisztviselői az újon szervezendő megyénél a főispán kinevezésétől függő hivatalokra jelentkeznek, a főispán minden tartózkodás nélkül azon követeléssel lép fel, hogy ha meggyőződésüknél fogva ellenzékiek, reversális által biztosítékot nyújtsanak arra nézve hogy ezután jobboldaliak lesznek. Sőt hogy az erkölcsi megsemmisítés még nagyobb legyen, a reversálist még két tanú által is aláírassák. Ennek folytán, mint a nevezett lap hallja, a tisztviselők nagyobb része visszalépni szándékozik. Mi e hirt alig tartjuk elhihetőnek. — Besze János szobra. Azon naturatista művész a mészáros utczában, ki minden télen hóból és jégből egy-egy nevezetes férfiú szobrát szokta elkészíteni, beállván újból a hidegek, most új szobormüvön dolgozik. A Besze János szobrát késziti hóból. A történeti hűség kedvéért jó lenne havat Sátoralja-Ujhelyről hozatni. — Honatyai buzgalom számokkal kifejezve. A képviselőház jan. 12-iki ülésében egyik szavazásnál csak 117 képviselő volt jelen.Erről a mai ülésben következő statisztikai kimutatás cirkulált: A két baloldal részéről 49 volt jelen, jobboldalról 58, e szerint 301 képviselő volt távol, és pedig 197 jobboldali és 104 ellenzéki. — Wysocky tábornok 1. évi január 9. dikéről kelt s hozzánk intézett levelében értesít, hogy a legutóbb küldött 244 francot és 30 centimeot a Rotschild testvérek bankháza által megkapta. Az aláírás befejezése alkalmából egyszersmind még egyszer meleg köszönetét nyilvánítja mindazoknak, kik róla megemlékeztek. A közlekedés Pest és Bécs közt az osztrák állami vaspályán helyre van állítva. Ellenben lefelé csak Kecskemétig lehet közlekedni. A füzesabonyi miskolczi vonalon a hósuvatagok még mindig akadályozzák a közlekedést, de reményük, hogy holnapra már kéregvágásba jut minden. — József félig, ma reggel Aradról Budára érkezett. Az első magyar izraelita betegségér űző és temetkezési egylet köszönetet nyilvánít mindazoknak, kik decz. 26-án tartott zászlószentelési ünnepélyét részvétükkel emelték. Többi közt Budai Goldberger Róza urhölgynek, ki mint zászlóanya nem csak díszes szalagot, hanem 200 frtot is adományozott Köszönetet mond az egyes adakozóknak is, kik az egylet tőkéjét összesen 1244 frt 77 krral gyarapiták. — Kholera. A viddini császári és királyi ügynökségnek múlt évi decz. 22-én kelt jelentése szerint a vesztegzár, mely ott a kholerának Grazplatz és Tulcsában történt kiütése következtében elrendelve volt, beszüntettetett, miután a nevezett városokban huzamos idő óta cholera-eset többé nem merült föl. — Helyreigazításul megemlítjük, hogy a Thaly által tegnap emlitett irodalomtörténeti könyvből csak a díszpéldányok ára 6 frt, a fűzött példányoké pedig 4 fr. 40 kr. — A pesti nemzeti dalkör február 12-én dalestélylyel egybekötött tánczvigalmat rendez a lövölde termében. — A Nákóház és a közmunkatanács. A közmunkatanács legközelebbi ülésében felszólalás fog történni a lakóháznak parlamenti házzá való átalakítása ellen. Miután jelen eset a főváros szépítésének egyik legfontosabb kérdését képezi s az 1870.X. t. czikk értelmében ilyen kérdésben a közmunka tanács illetékes határozni, annak elhatározása tehát ez ügyben nagy horderővel bir. — Az országos magyar izraelita ösztöndij egyzet részéről ezennel következő tizenegy ösztöndíjra, u. m. 1. b. Eötvös József ösztöndíj 200 írttal; 2. podhrágyi Popper Lipótféle ösztöndíj 100 írttal; 3—11. nyolcz per száz frtnyi ösztöndíjra pályázat hirdettetik. A pályázni kívánók az alapszabályok 1. §-a értelmében igazolni tartoznak, hogy mózesvalásúak, szegények, jó erkölcsösei bírnak és következő honi tanintézeteken, u. m. az egyetemen, akadémiákon, 7.é.