Ellenőr, 1872. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1872-01-14 / 11. szám

Előfizetési árak Egész érts . : 20 M. — kr. 1 Évnegyedre 5 firt. — kr. Félévre ... 10 „ — „­­ Egy hónapra . 1 „­80 . Egye» szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten« nádor»utcza 6. szám. Semmit sem közlőnk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 11. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn a ünnepre következő napon. A­ lapot illető reelauxátiók­ Lég­rády testvérek irodájába (nádor-utasa 6. sz.) Intézendők­. W—I———i———wp—waaagmwgpgg—i*—wi n irrais———amwMnmm——crnnm——ms—mwsu Vasárnap, január 14. 1872 Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilfe-tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr.­­ Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szánt. (Légrády testvérek irodájában). Aj előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két­ sas utca 14. sa. fia intézkedők. IV. évfolyam. Jó administratió. A köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvény országgyűlési tárgyalása al­kalmával gyakran volt alkalmunk hallani jobboldali barátainktól, miként a parlamenti felelős kormány­form­a mellett a köztörvény­­hatóságok önkormányzati jogköre ezentúl kiváltképen a jó hatósági administratióban kell hogy lelje kifejezését. Hangsúlyozták, hogy a törvényhozás s ennek többségéből alakult parlamenti kormány jövőre szükség­képen absorbeál minden befolyást és hátas­ra a­melyet országos ügyek elintézésénél eddig a municipiumok is gyakoroltak. Ki­emelték, hogy az összeütközések kikerülése s a végrehajtó hatalom erejének szabad nyilvánulhatása tekintetéből jövőre a muni­cipiumok csak házi belügyeikre szorítkozza­nak, e téren is maradván számukra annyi hely, hol az önkormányzat áldásos ma­­lasztait a jó administratióban ér­vényesíthetik a közhaza javára. Az ellenzék, a­mely habár nem győ­­zetett meg arról, hogy a parlamenti fele­lős kormányforma mellett a törvényható­ságok teljes leszorítása a politikai küzdtér­­ről postulatum, s a többségnek azon o­rien­­tatív nyilvánításában, hogy a köztörvény­­hatóságokban mindenekfelett jó a­d­mini­trat­i­ó­t akar, sem nem tudott, sem nem akart kételkedni. Ösztönszerűleg érezte, hogy a jó hatósági administrate közös ér­dek, mely nem köthető pusztán politikai elvekhez, s meg volt győződve arról is, hogy a jó administratió gyakorlati keresztülvitelénél a legjobb erőket, tar­tozzanak azok bármely politikai párthoz, kell igénybe vennünk. A gyakorlat fájdalom e téren is mint sok más esetben, kineveti a logicát. Azok, kik a törvényhozási teremben a jó admi­­nisz­atiót hangoztatták, megyéikben nem és nemek más indokot, mint a pártfegyel­met, midőn a jó adminisztratió első és fő­kellékét a köztörvén­yhatóságok választott vagy választandó tisztikarát megalkotják vagy alkotandják, nem ismernek más qua­­lificatiót mint a pártszenvedélyt. Hogy ez így van, hivatkozom az ed­dig megejtett municipális tisztválasztásokra; ott hol jobboldali barátink alkotják a többséget, de hivatkozom egy coneret, most legújabban Nógrád megyében lefolyt tiszt­­ujitásra. — Mielőtt f. hó 10-én a tisztuji­­tást megtartanék, önmagammal számot ve­tettem aziránt, váljon eltekintve minden pártnézettől, s combinálva mindazon szelle­mi erőket, melyek a megyékben úgy a jobb mint a baloldalról is a szabad választásnak rendelkezésére állanak, képes lennék-e oly tiszti névsort állítani össze, mely a jó ad­­ministratió érdekének teljesen megfe­lel, daczára, hogy megyém intelligentiája elismerten erős, munkám könnyű nem volt, s é ki e megyének szellemi erejét s az egyének munkaképességét ismerem, nem ha­bozom kijelenteni, hogy elméletileg felállí­tott névsorom ilyetén összeállítása után is nem omnibus numeris absolutat. Ha már a jó administratió ér­dekében összevont szellemi közös erő Nóg­­­­rádban a scrupulosus választót ily meggyő­ződésre vezette, várjon mit várhatunk a j­ó a­dmi­nistratió tekintetében egy oly tisztválasztástól, mely már a kijelölés stádiumánál is egy egész, —­ elismerten a nógrádi intelligentia zömét képező — pár­tot kizárt minden befolyástól, lévén a tör­vény rendelte hat kijelölő tag között egyet­len egy baloldali sem? mit várha­tunk? a jó admin­istrat­ió érdekében egy oly tisztikartól, mely Nógrádban a baloldal telj­e­s kiszorításával alakult meg, mit vár­hatunk a jó administratió szempont­jából, egy oly szenvedélyes pártdlüh által elvakított megyei többségtől, mely válasz­tottjai közé bünfenyizéket kiállott egyéne­ket is vett fel s ezeket csak is az utolsó perezben ejtette el??? Én megmondom: várhatjuk első­sorban megyei ügyeink tel­jes ziláltságát, elhanyagolását, várhatjuk a máris megromlott közerkölcsök további sü­­lyedését, mert jövőre itt a jelszó más nem lehet mint „mindent a pártü­gyért, semmit a közjóér­t,“ várhatjuk végre hogy önmagunk lévén sírásói a még meg­maradt önkormányzatnak is, ennek romjai közé temessük, szemben népünkkel, azon befolyást is, melyet eddig a jólelkű, a mun­kálni szerető és tudó intelligencia magának felhasználni és biztosítani tudott. Íme látjuk gyakorlatilag miként alkal­mazzák a jobboldalon a fennen hirdetett j­ó admi­nistrat­ió theóriáját, emez igényte­len néhány sornak csakis azon czélja van, reá mutatva egy concret esetre a szenve­­délyből ment hazafiakat figyelmeztetni, m­i­­ként a jó administrátió érdeké­ben a párt­fegye­lem és pártér­deknek háttérbe kell szorulni. Plachy Tamás: A képviselőház osztályai f. hó 14-én vasárnap d­. e. 10 órakor üléseket tartanak. A baloldali kör mai értekezletén a mi­niszter­elnök által tegnap benyújtott törvényjavasla­tok voltak tárgyalás alatt. .. A képviselőház tegnapelőtti ülésé­ben méltó megbotránkozással constatáltatott, hogy egyes hitfelekezetek tanodáiban oly könyvek használtatnak, melyek alkotmányellenes, államve­szélyes tanokat hirdetnek. Erre vonatkozólag a P. Napló mai számá­ban Zichy Antal egy czikket ír s midőn maga is elismert, hogy a tény úgy áll, amint az ország­gyűlésen előadatott, a baj okát a közoktatási tör­vény hiányosságában keresi. Az említett törvény 11. §. ugyanis nemcsak a tanítók szabad választását, de az egész taní­tási rend és módszer megállapítását, s különösen a tankönyvek megszabása jogát az illető hitfele­­kezeteknek biztosítja. Ezen szabadságnál fogva aztán némely he­lyeken csakugyan hazaellenes tanokat hirdető könyvek használtatnak, de melyekről minden esetben a kormánynak tudomása sincs. Zichy tehát azt indítványozza, hogy a mi­nisztérium az államot kétségtelenül megillető felügyeleti jognál fogva, s a fent idézett 11 §. ép­ségben hagyása mellett, az összes hitfelekezetek főnökeit, elöljáróit hivatalosan szólítsa fel, illető­leg kötelezze arra, hogy az iskoláikban hasz­nált tankönyvek egy-egy példányát az illető tan­­felü­gyelőséghez küldjék be. Ez nézete szerint most is egyedüli módja a felügyeletnek, illetőleg­ ellenőrzésnek gyakorla­tivá tételére s azon bajoknak elhárítására, me­lyek ellen minden oldalról annyi panasz hal­latszik. — Andrásy külügyminiszter ma reggel Pestre érkezett s mintegy három napot szándékszik itt tölteni. — Ma este, mint a P. Lloyd értesül, minisztertanács tartatott, melyben a horvát ügyek is tárgyaltattak s holnap reggel utazik el Bogovic minisztertanácsos a kormány instruktiójával Zágrábba. Pest, jan. 13. (B.) A­miről ezelőtt néhány héttel még álmodni sem mert senki, s a­mit maguk az ultramontán sajtó orgánumai határozot­tan lehetetlenségnek neveztek el — az uj év óta bevégzett tény gyanánt áll előttünk. A pápai kúria s a szent­pétervári kormány között helyreállt a legteljesebb egyetértés. Helyreállt a Vatikán engedékenységével, és rovására a lengyel katholikus egyház nemzeti jellegének. Oly jelentőségteljes a pápaság s az orosz kormány e meleg ölelkezése, hogy tel­jesen értjük, ha az ultramontán sajtó nem bírt még szavakat találni e különös „en­tente cordiale“ jellemzésére. A dolog egy­­átalán olyan, hogy nem tűr meg semmi­féle csűrést-csavarást és kétértelmű magya­rázatot, melynek föltalálásában különben oly kiváló ügyességet fejtenek ki ultramontán kollegáink. Itt szint kell vallani, határozott, kétségbevonhatlan szint, s hogy ép ezt vo­nakodik nyilvánítani e kérdésben a kleriká­lis sajtó, azt igen megfoghatónak és ter­mészetesnek találjuk. Mert vagy eddigi meg­győződésével kell szakítania az ultramontán sajtónak, és meghazudtolni eddigi magatar­tását — vagy aláírni alfától ómegáig mind­azt, a­mi legújabban Róma és Oroszország között megállapíttatott. Mindkét eshetőség egyaránt kényes érdekeket érint, s azért így vagy amúgy állást foglalnia, egyaránt súlyos feladat. Vagy tán azt jelentené-e a mindenkor beszédre kész klerikális lapiroda­lom absolut némasága, hogy helyesli a csal­hatatlan pápaság botrányos szerződését Oroszországgal ? Ha igen, akkor csak egy ekla­táns adattal többet bírna a világ arra néz­ve, mily szolgai és uszályhordozó szerepre van kárhoztatva a pápaság érdekeiért síkra szálló sajtó. Fölösleges volna tán hosszasabban érin­tenünk azon okokat, melyek annak idején teljes szakadást idéztek elő a Róma és Oroszország közötti viszonyokban. Még min­denki emlékezetében él ama fölháborodás, mely a Vatikánt elfogta, midőn a szent­pétervári kormány nagy mérvben kezdé gyakorolni terrorismusát a lengyel katholi­kus egyházzal szemben. Midőn Oroszország lengyel tartományaiban egyre-másra templo­mokat záratott be és zárdákat oszlatott föl, püspököket deportáltatott és papokat lö­vetett főbe, akkor a pápaság sújtó szavak­kal tiltakozott a hatalmasságoknál a len­gyelországi katholikus egyház e „hallatlan“ üldöztetése ellen, és demonstratív felhábo­­rodással szakíta meg diplomatiai összekötte­tését a szent­pétervári kormánynyal. A megürült lengyel püspöki székek éveken át betöltetlenül álltak, hirdetve a kúria fáj­dalmát és haragját. S az ultramontán saj­tón hosszan tartó jaj­kiáltás vonult végig, s egy Montalambert nem kevesebbet, mint a katholicismus keresztes hadjáratát látta jónak sürgetni hírlapi czikkekben és röp­­iratban Oroszország ellen. Harag és fájdalom azonban múlékony érzelmek — még­­ a Vatikánban is, mely pedig annyira szereti magát elsánczolni a „non possumus“ álláspontjának megközelít­­hetlen bástyái mögé. Róma n­ép a ka­tholikus világ legnagyobb megütődésére és álmélkodására — e napokban újra jó lábra helyezte magát Oroszországgal, jó lábra oly áron, mely egyhangú felháborodást fog elő­idézni a lengyel hazafiak körében. Midőn először olvastuk a hírt, hogy a Vatikán és az orosz kormány között újra barátságos viszonyok álltak be, s hogy ezen­túl a lengyel püspöki székeket előleges kö­zös megállapodás folytán fogják betölteni a szent­pétervári kormány és a pápaság — midőn először olvastuk e hírt, már pilla­natig sem lehettünk kétségben arra nézve, hogy a pápaság concessiók útján vásárolta meg maga számára Oroszország fölfrisült kegyét. Hihette-e azonban elsősorban maga a katholikus világ, hogy e concessiók oly galád színben tüntessék föl a pápaságot ? Hihette-e, kérdjük, a katholikus világ, ho­gy az egyház „csalhatlan“ feje oly áron fog­ megalkudni az orosz kormánynyal, mely a legveszélyesebb m­erényletet képezi a len­gyel nyelv és nemzetiség ellen? Nem, ezekre a concessiókra nem volt előkészülve a közvélemény, bárminő szörnyű­ségekre tartsa is képesnek a Vatikánt. Mintha a legártatlanabb dolog lenne a világon, oly lakoniku­s nyugalommal tudatta a távir­a pár nap előtt az árt, melyen a pápaság megvásárolta újra a szent­pétervári kormány jóindulatát. Egy encyklikáról beszélt e táv­irat, melyet a pápa a lengyel püspökökhöz intézett, hogy ezentúl kizárólag csak az orosz nyelvet használják az isteni tisz­telet alkalmával. Íme a lólábak, melyek egy pereznyi kétséget sem engednek azon alku er­kölcstelen természete fölött, mely legújabban „ad majorém­ dei glóriám“ Róma és Szent-Pé­­tervár között létrejött. Kiküszöbölni az exclusiv katholikus Lengyelországban a lengyel nyel­vet az egyházból — annyi mint legerősebb támpontot nyújtani a russifikáló törekvé­seknek, annyi mint az orosz nyelvvel az orosz érzületet csempészni be a lengyel egy­házba, annyi mint a szent-pétervári orosz propaganda karjai közé dobni a szerencsét­len lengyel népet — „auf Gnade und Un­gnade.“ Az orosz kormány megelégülten dör­zsölheti kezeit. A­mit nem érhetett még el eddigelé terroristikus rendszabályaival, azt most lehetővé teszi számára a kegyes, a csalhatatlanság dicsfényével körülövezett pápaság. Mi több: a­mit egész Lengyelország vakmerő önkénynek tartott volna, ha maga az orosz kormány küszöböli vala­ki a lengyel nyelvet a lengyel egyházakból — azon bru­tális rendszabályt most a csalhatatlan pápa kezeiből veszi a lengyel nép. Megczukrozva kapja a keserű labdacset ő szentsége csal­hatlan kezeiből. Ám hallgasson továbbra is az ultra­montán sajtó e botrányról, akár mert egyet­­­ért a Vatikán alkujával, akár mert jobb meggyőződését nem meri nyilvánosságra hozni, a világ tudni fogja mit tartson a pápaságról, mely kész egy egész népet oda­dobni az elnemzetlenítés rendszabályainak karmai közé, csakhogy továbbra is betölt­­hessen egy csomó püspöki széket. Judási csók ez az újonnan helyreállt jó viszony a Vatikán és Oroszország között­., judási csók, mely mögött Lengyelország elárusított nem­zetisége rejtőzik. Hanem azért egy az isten az égben, s a pápa annak csalhatatlan hely­tartója a földön.­­ Több lap azt írja, hogy a Nákó-ház megvétele bevégzett tény. Nagyon csodál­juk, hogy laptársaink ily állításokat minden meg­­jegyzés nélkül bocsátanak közzé, miután tudják, hogy arra, miszerint e megvétel „bevégzett tény”, legyen, még az országgyűlés jóváhagyása szük­ségeltetik. A jobboldali lapok ezen állításaikkal elismerik azt, hogy a mi országgyűlési maj­or­i­­t­á­sunk nem egyéb szavazó­gépnél, mely akkor cselekszik, amint a minisztérium kívánja. A lakó­­ház megvételéről szólva, ide iktatjuk azon meg­jegyzéseket, miket a „Szombati lapok“ imént meg­jelent, második száma erre vonatkozólag tesz. „Mi úgy tudjuk mond a „Sz. lapok“, hogy az országházról gondoskodni első rendben maga az országgyűlés van hivatva, s ha ez szünetel, az országház feletti felügyelet a belügyministéri­­umra van bízva. A közmunkák intézésére van köz­­munkaminisztérium, de hogy jön ezen ügy a mi­niszterelnök hatáskörébe, azt egyátalában nem értjük, és nyíltan kimondjuk, hogy sehogy sem szeretjük látni, s nem helyeseljük, hogy Lónyay úr régi gescheftelési hajlamát, melyet mint pénz­ügyér a lánczhíd, a vasutak megvételénél oly ille­téktelenül, hogy ne mondjuk illetlenül, gyakorolt, a miniszterelnöki székbe is átviszi. * Ugyancsak a „Szombati lapok“ turini leve­léből veszszük át a következőket: politikai sülyedésről, melynek a folyó magyaror­szági budgettárgyalások újra annyi jelét adták. Más parlamentben, úgymond, ha ily vádak hozat­nak föl a kormány ellen, az önmaga iránti első kötelességének tartja szorgalmazni a vizsgálatot ; nálunk ellenkező történik, ország és világ előtt fel­soroltatnak a kormány ellen a legterhelőbb té­nyek, — nincs a­ki megc­áfolja azokat — s azok ellenében a kormány minden védelme mégis ab­ban áll, hogy kéri pártját, miszerint az ellene kivánt vizsgálatot, s ezzel a valónak felderítését, a nemzet felvilágosítását tagadja meg. És a több­ség , abból úgy látszik, teljesen kihalt a politikai ildom és szemérem, többé nem igyekszik vitatni nézetei helyességét, a capacitatió terét fel­adta rég, nem törődik azzal, hogy az ország előtt ünnepélyesen felhozott vádak ellenében igazolja önmagát, egyedüli fegyvere, melylyel minden kér­dést agyonver, e szó: „szavazzunk.“ Valóban méltó, úgymond, e kormány az ily többséghez, méltó e többség az ily kormányhoz, méltók egy­máshoz. Ezen politikai sülyedésnek fő okát Kossuth is a corruptióban leli, abban, hogy az absolut ura­lom által rendszeresen okozott nyomást és elsze­gényedést, a nemzet tiszta erkölcseinek megvesz­tegetésére, az önbizalom kiölésére s egy uj szel­lemnek, az önzés, haszonlesés és érdek minden nemesi érzést elérő szellemének teremtésére zsák­mányolták ki, hogy azon útra terelték a nemze­tet, melyről nincs előtte más kilátás, mint a dics­telen megsemmisülés. íme, most ott állunk, a­hol Róma állott akkoron, midőn Jugurtha róla azon emlékezetes szavát raondá : „Eu űrben venalem, si emptor advenerit.“ Kossuth sajnosan emlékezett meg azon mély London, jan. 9. (Saját levelezőnktől). Chesney alezredes, kit a kormány a múlt évi porosz-franczia háború tanulmányozására kül­dött ki, jelentésének egy részét kiadta. Nem szo­rítkozik csupán a szárazföldi hadműveletekre, ha­nem felvilágosítani törekszik : miért volt oly cse­kély a franczia hajóhad működésének eredménye? Ezt a partvidék alkotásán kívül a torpedó elra­­kás rendszerében találja. Svárcz katonai rendsze­rét is tanulmányozván mind ezt, mind a tenger­part védelmi rendszert Anglia figyelmébe ajánlja. Anglia szárazföldi serege — tud­juk — oly cse­kély, hogy emiatt külföldi politikában többé sze­repet nem játszhatik.­A manchesteri iskola nem is akarja ezt, megelégszik az ország biztosításával. Az invasió ellen nem csak tengeri haderejükben vetik bizalmukat, hanem készülnek a legroszabb­­ra, a kikötés esetére. Számításaik szerint az ellen 100,000 embernél nagyobb számban alig szállhatna hajóra. Ennyi ellen pedig mindig tudnak meg­felelő erőt vetni szembe. A rendes hadsereg mellett van még épen ez esetre szervezett önkéntes seregük, mi nagyon is virágházi egy intézmény s csupa gyalogság. Gya­logságot hamar lehet rögtönözni, amely erődítmé­nyek mögött megteszi a magáét, hanem lovasságot és tüzérséget nem. Az angol tüzérség jelessége, mi a hajóhad magas fejlettségének is részben kifolyása, átaláno­­san ismeretes. Az angol állás­ágyak felülmúlják a poroszokét kitűnőségben és számban. A tüzérség aránya is a többi fegyvernemhez túlnyomó. Nem igy van a lovassággal. Alig egy tizede a gyalogságnak. Miért a katonai közlönyök sza­porítását kívánják és haladéktalanul. Az angol lo­vak híresek s drágák, hogy roppantba kerül a lo­vasság felszerelése, mivel csupán vérlovak s igás lovak legnagyobb részt. Amazt nem lehet ez ára miatt lovasság alá adni, ezt pedig nehéz alkotása miatt. Hogy ezt az akadályt legyőzhessék állami ménesek tartását indítványozzák, melyek a lovas­ság legnagyobb szükségletét évenkint fedeznék. A walesi herczeg már annyira javult, hogy az orvosi napi jelentések megszüntettek. Az udvar Windsorból Osborneba fog költözni. Scott Russel phalanster tervezetét a sajt­ó egyhangúlag elítéli. Különbség köztük csak az, hogy a „Times“ tiszta socialismusnak, a „Stan­dard“ szennyes communismusnak nevezi. Scott Rus­sel túlhajtott követeléseivel, melyek a lehetetlen­séggel határosak, rosz szolgálatot tett a munká­sok ügyének. A legnagyobb botlás, hogy valósí­tási programainak olyasmit nyújt épen a konser­­vatívok elé, mi nagyon kellemesen hangozhatik némely túlzó fülébe, még ott is, mint a jövő aranyos álma. A kilencz órás mozgalom egyes haladási lépte minden nap jeleztetik a lapokban és Russel már 8 óráról beszél s igazolja azon ellen­vetést, hogy a végtelenségben van határa a mun­kás követeléseknek. Trelawny János küldőihez intézett beszédé­ben Cornwallban a vadászati törvényt kárhoztatta a választói által helyeseltetek ígérete, hogy ezen törvény teljes megszüntetésére fog törekedni. Hugo Viktor bukásával meg van elégedve az angol sajtó, s megjegyzi, hogy a franczia le­gitimisták az ellenkezőt óhajtották volna. A „Spectator“ Francziaország veresége után Oroszország helyzetét megváltozottnak találja és Európára nézve fenyegetőnek véli. Ifjabb Fisk James meggyilkoltatása lehan­­golólag hatott a londoni börzére. Az amerikai pa­pírok egy egész százalékot estek. A párisi válasz­tás hírére a franczia papírok délelőtt felmentek, de már délután visszaestek. Fisk a botrányosságig való képviselője volt a „Make money, my son, honestly if you can, but make money“ amerikai közmondásnak. Lapjaink a newyorki társadalom bírálatával emlékeznek meg Fisk zajos pályájáról s véleményüket a „Ti­mes“ ezen soraiban vélem összefoglalhatni: „a gyilkos pisztolya megölte Fisket, de a szellem, melynek megtestesülése volt, él, és uralkodik New- Yorkban.“ Egy római távirat szerint az első Indiába czímzett angol posta szállítmány a Mont-Cenis-n át megérkezett Brindisibe. A „Times“ második kiadásában egy berlini táviratot közöl, miszerint a brazíliai ügy barátsá­gos kiegyenlítés útján van, s a hajócsapat küld és felfüggesztetek. A földrajzi társulat tegnapi ülésén aláírás nyitatott, hogy a 40 önkéntesből alakítandó ex­peditió költségei fedeztessenek. A költség mini­muma 25.000 fontra van téve. Úgy látszik a nevelés­ügyi törvényjavasla­tával" jó úton van a kormány, mert a külföldi követség útján megkereste a porosz kormányt, hogy küldje át a nevelési törvényeket. Az úton felállított külföldi barompiaczra megérkezett a legelső két­ezer birkából álló szál­lítmány. Gloucester börtönének falai közt Jones Fri­gyes kötél által gyilkosság büntetéséül kivégez­tetett. A Kristálypalotában újság van, t. i. az aquariumban egy ördögdal, Hugó Victor pieuvre­­je látható. Maga az aquarium is múlt évi njitás és vonzó mulatság, mi oktatásul is szolgálhat. u. G. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselő­ház ülése jan. 13-án. Elnök: Somssich Pál. Majoros István a neernanczipatló kérdésében kíván egy nagyfontosságú tvjavaslatot beterjesz­teni, melyet röviden indokolni vél szükségesnek, mindenek előtt a paradicsommal kezdvén kiemeli, hogy az első emberpár onnani kiűzetésekor egyenlő előnyök s terhek sulyosodtak a két nemre, majd felhozza a hajdankor hős amazonainak érdemeit s a magyar történelemben szerepelt harezias nő­két, mig végre a ház türelmetlenkedése k­öz be­­nyújtja a köve­tyjavaslatot: 1 § A nőnemhez tartozók, kik e hazában születtek, vagy honosíttattak kivétel nélkül min­den politikai jogélvezetekben a férfiakkal egyen­­jogosittatnak. 2. §. Mindazon eddigi fenállott tör­vények, melyek a nőnemet a polgári és politikai jogok gyakorlásától eltiltották, ezennel hatályon kivül téteznek. 3. §. Ezen törvény végrehajtásá­val az igazságügyminiszter bizatik meg. — Ki fog nyomatni és annak idejében napirendre kitü­­zetni. Halász Boldizsár felemlíti, hogy Török S. kismártoni képviselő még múlt októberben beadott egy indítványt a házszabályok módosítására, mely­ben egy többtagú bizottság kiküldését kéri a re­­visió előleges kidolgozására, miután az indítvány­ban számról nincs szó, ő 5-tagú bizottságot ajánl, melyet talán már közelebbi hétfőn lehetne meg­választani , több tagra alig van szükség. Perczel Bélának ez ellen semmi kifogása, kéri azonban, hogy Török S. hat. javaslatának felvételére előbb határnap tűzessék ki. — Elnök e határnapot hétfőre tűzi ki, a midőn a tagok száma iránt is lehet határozni (Helyeslés.). Ordódy Pál mint az állandó bizottság jegy­zője azon kérést intézi a házhoz, hogy miután e bizottság kilencz tagja közöl kettő beteg és kettő távol van, választassék ezek helyébe ugyanannyi póttag, hogy a bizottság munkálatait folytathassa . Elnök táviratilag megjelenésre igéri szólitni fel a hiányzó tagokat s ha hétfőig nem válaszolnak, póttagok által fognak helyettesittetni. — Napirenden van a számvizsgáló bizottság jelentése, melyet 1­871. évi jan. 1—jun. 15-ig terjedve Szilágyi Virgil előadó fel­olvasván a bizottságnak az absolutorium megada­tik s a jelentés levéltárba tétetik. Következik napirenden a közokt. miniszté­rium költségvetésének tárgyalása. Madarász József a fedezet tárgyalása előtt néhány kérdést kíván intézni a miniszterhez a népnevelési törvény két szakasza értelmében. Je­lesen a 145. §. szerint a rendes tanítók évi fize­tésének 2 -jét a községek évenkint visszatar­tani kötelesek. Ezen összegeket azután a közok­tatási miniszter köteles kezelni és arról évenkint jelentést tenni és a törvényben az is ki van téve, hogy a lehető részletezéssel. Óhajtja e részben legalább a biztosítást a minisztertől, hogy mindent megteend. Másik kérdése a 146. §. rendeletét illeti. Jól tudjuk, hogy a tanítók helyzete átalában szo­morú hazánkban. Ezen helyzet némi enyhítéséről ezen 146. §. az elhunyt tanítók árváiról és öz­vegyeiről nagylelkűleg gondoskodik, mint ez az országnak kötelessége is. Szeretné felvilágosít­­tatni az igen­t, közoktatási miniszter úr által, vajjon , részben igénybe vette-e már az állam se­gélyét, ha pedig azt eddig nem vette igénybe, reménye, hogy a jövő évi költségvetésben e te­kintetben előirányzatot fog a ház elé terjeszteni. (Helyeslés.) Pauler Tivadar az első kérdésre azt feleli, hogy a 2­5­ C befizettetik s a földhitelintézet által kezeltetik, mely a számadást a napokban bead­ván közelebb közzé fog tétetni.­­ A második kérdést illetőleg megjegyzi, hogy itt az említett szakaszt még nem lehetett alkalmazásba venni, mert nem voltak nagy számmal a tanítók ; az ár­vák és özvegyekről mindamellett is gondoskodva lett, amennyiben a népnevelésre szánt összegből segélyeztettek. Egyébiránt mihelyt a községi taní­tók száma oly nagy lesz, hogy a 146. §. rende­letét életbe kell léptetni, nem fog késni azt fo­ganatosítani.­­ Következik: fedezet a m. kir. egyete­mi alapbevételek czime 219,425 írttal. Bobory Károlynak e bevételre nézve egy kis észrevétele van, nevezetesen itt az üllői után és az 5 pacsirta utczában vett telkek és ház után 430 fr adót lát felvéve, de házbérről nincs emlí­tés téve, mire nézve felvilágosítást kér. — (Pau­ler Tivadar kijelenti, hogy a vett rozzant ház­ért járó 425 fr bér elnézésből maradt ki.)— Szó­noknak azonban még más észrevétele is van. Vannak ugyanis az egyetemi alapnál oly kiadá­sok, melyeknek a változott viszonyoknál fogva semmi értelmük nincs, továbbá mások, melyek az egyetemtől teljesen idegen czélokra vonatkoznak. Ennélfogva a következő határozati javas­latot terjeszti be: „Minthogy a kb­. egyetemi alapot terhelő sok oly különféle kisebb, nagyobb tételek fordulnak elő, melyeknek részint a válto­­zozott viszonyok által nincs többé értelmük, ré­szint idegen czélokra vonatkoznak. Utasíttatik a minisztérium az egyetemi alap tisztítására a kellő módozatokról gondoskodni és azt a tvényhozás elé terjeszteni. “ Pauler Tivadar közokt. miniszter kiemeli, hogy az egyetemi alap nagyobb részben Mária

Next