Ellenőr, 1872. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1872-01-14 / 11. szám
Előfizetési árak Egész érts . : 20 M. — kr. 1 Évnegyedre 5 firt. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „80 . Egye» szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten« nádor»utcza 6. szám. Semmit sem közlőnk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 11. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn a ünnepre következő napon. A lapot illető reelauxátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utasa 6. sz.) Intézendők. W—I———i———wp—waaagmwgpgg—i*—wi n irrais———amwMnmm——crnnm——ms—mwsu Vasárnap, január 14. 1872 Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilfe-tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szánt. (Légrády testvérek irodájában). Aj előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas utca 14. sa. fia intézkedők. IV. évfolyam. Jó administratió. A köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvény országgyűlési tárgyalása alkalmával gyakran volt alkalmunk hallani jobboldali barátainktól, miként a parlamenti felelős kormányforma mellett a köztörvényhatóságok önkormányzati jogköre ezentúl kiváltképen a jó hatósági administratióban kell hogy lelje kifejezését. Hangsúlyozták, hogy a törvényhozás s ennek többségéből alakult parlamenti kormány jövőre szükségképen absorbeál minden befolyást és hátasra amelyet országos ügyek elintézésénél eddig a municipiumok is gyakoroltak. Kiemelték, hogy az összeütközések kikerülése s a végrehajtó hatalom erejének szabad nyilvánulhatása tekintetéből jövőre a municipiumok csak házi belügyeikre szorítkozzanak, e téren is maradván számukra annyi hely, hol az önkormányzat áldásos malasztait a jó administratióban érvényesíthetik a közhaza javára. Az ellenzék, amely habár nem győzetett meg arról, hogy a parlamenti felelős kormányforma mellett a törvényhatóságok teljes leszorítása a politikai küzdtérről postulatum, s a többségnek azon orientatív nyilvánításában, hogy a köztörvényhatóságokban mindenekfelett jó adminitratiót akar, sem nem tudott, sem nem akart kételkedni. Ösztönszerűleg érezte, hogy a jó hatósági administrate közös érdek, mely nem köthető pusztán politikai elvekhez, s meg volt győződve arról is, hogy a jó administratió gyakorlati keresztülvitelénél a legjobb erőket, tartozzanak azok bármely politikai párthoz, kell igénybe vennünk. A gyakorlat fájdalom e téren is mint sok más esetben, kineveti a logicát. Azok, kik a törvényhozási teremben a jó adminiszatiót hangoztatták, megyéikben nem és nemek más indokot, mint a pártfegyelmet, midőn a jó adminisztratió első és főkellékét a köztörvényhatóságok választott vagy választandó tisztikarát megalkotják vagy alkotandják, nem ismernek más qualificatiót mint a pártszenvedélyt. Hogy ez így van, hivatkozom az eddig megejtett municipális tisztválasztásokra; ott hol jobboldali barátink alkotják a többséget, de hivatkozom egy coneret, most legújabban Nógrád megyében lefolyt tisztujitásra. — Mielőtt f. hó 10-én a tisztujitást megtartanék, önmagammal számot vetettem aziránt, váljon eltekintve minden pártnézettől, s combinálva mindazon szellemi erőket, melyek a megyékben úgy a jobb mint a baloldalról is a szabad választásnak rendelkezésére állanak, képes lennék-e oly tiszti névsort állítani össze, mely a jó administratió érdekének teljesen megfelel, daczára, hogy megyém intelligentiája elismerten erős, munkám könnyű nem volt, s é ki e megyének szellemi erejét s az egyének munkaképességét ismerem, nem habozom kijelenteni, hogy elméletileg felállított névsorom ilyetén összeállítása után is nem omnibus numeris absolutat. Ha már a jó administratió érdekében összevont szellemi közös erő Nógrádban a scrupulosus választót ily meggyőződésre vezette, várjon mit várhatunk a jó administratió tekintetében egy oly tisztválasztástól, mely már a kijelölés stádiumánál is egy egész, — elismerten a nógrádi intelligentia zömét képező — pártot kizárt minden befolyástól, lévén a törvény rendelte hat kijelölő tag között egyetlen egy baloldali sem? mit várhatunk? a jó administratió érdekében egy oly tisztikartól, mely Nógrádban a baloldal teljes kiszorításával alakult meg, mit várhatunk a jó administratió szempontjából, egy oly szenvedélyes pártdlüh által elvakított megyei többségtől, mely választottjai közé bünfenyizéket kiállott egyéneket is vett fel s ezeket csak is az utolsó perezben ejtette el??? Én megmondom: várhatjuk elsősorban megyei ügyeink teljes ziláltságát, elhanyagolását, várhatjuk a máris megromlott közerkölcsök további sülyedését, mert jövőre itt a jelszó más nem lehet mint „mindent a pártügyért, semmit a közjóért,“ várhatjuk végre hogy önmagunk lévén sírásói a még megmaradt önkormányzatnak is, ennek romjai közé temessük, szemben népünkkel, azon befolyást is, melyet eddig a jólelkű, a munkálni szerető és tudó intelligencia magának felhasználni és biztosítani tudott. Íme látjuk gyakorlatilag miként alkalmazzák a jobboldalon a fennen hirdetett jó administratió theóriáját, emez igénytelen néhány sornak csakis azon czélja van, reá mutatva egy concret esetre a szenvedélyből ment hazafiakat figyelmeztetni, miként a jó administrátió érdekében a pártfegyelem és pártérdeknek háttérbe kell szorulni. Plachy Tamás: A képviselőház osztályai f. hó 14-én vasárnap d. e. 10 órakor üléseket tartanak. A baloldali kör mai értekezletén a miniszterelnök által tegnap benyújtott törvényjavaslatok voltak tárgyalás alatt. .. A képviselőház tegnapelőtti ülésében méltó megbotránkozással constatáltatott, hogy egyes hitfelekezetek tanodáiban oly könyvek használtatnak, melyek alkotmányellenes, államveszélyes tanokat hirdetnek. Erre vonatkozólag a P. Napló mai számában Zichy Antal egy czikket ír s midőn maga is elismert, hogy a tény úgy áll, amint az országgyűlésen előadatott, a baj okát a közoktatási törvény hiányosságában keresi. Az említett törvény 11. §. ugyanis nemcsak a tanítók szabad választását, de az egész tanítási rend és módszer megállapítását, s különösen a tankönyvek megszabása jogát az illető hitfelekezeteknek biztosítja. Ezen szabadságnál fogva aztán némely helyeken csakugyan hazaellenes tanokat hirdető könyvek használtatnak, de melyekről minden esetben a kormánynak tudomása sincs. Zichy tehát azt indítványozza, hogy a minisztérium az államot kétségtelenül megillető felügyeleti jognál fogva, s a fent idézett 11 §. épségben hagyása mellett, az összes hitfelekezetek főnökeit, elöljáróit hivatalosan szólítsa fel, illetőleg kötelezze arra, hogy az iskoláikban használt tankönyvek egy-egy példányát az illető tanfelügyelőséghez küldjék be. Ez nézete szerint most is egyedüli módja a felügyeletnek, illetőleg ellenőrzésnek gyakorlativá tételére s azon bajoknak elhárítására, melyek ellen minden oldalról annyi panasz hallatszik. — Andrásy külügyminiszter ma reggel Pestre érkezett s mintegy három napot szándékszik itt tölteni. — Ma este, mint a P. Lloyd értesül, minisztertanács tartatott, melyben a horvát ügyek is tárgyaltattak s holnap reggel utazik el Bogovic minisztertanácsos a kormány instruktiójával Zágrábba. Pest, jan. 13. (B.) Amiről ezelőtt néhány héttel még álmodni sem mert senki, s amit maguk az ultramontán sajtó orgánumai határozottan lehetetlenségnek neveztek el — az uj év óta bevégzett tény gyanánt áll előttünk. A pápai kúria s a szentpétervári kormány között helyreállt a legteljesebb egyetértés. Helyreállt a Vatikán engedékenységével, és rovására a lengyel katholikus egyház nemzeti jellegének. Oly jelentőségteljes a pápaság s az orosz kormány e meleg ölelkezése, hogy teljesen értjük, ha az ultramontán sajtó nem bírt még szavakat találni e különös „entente cordiale“ jellemzésére. A dolog egyátalán olyan, hogy nem tűr meg semmiféle csűrést-csavarást és kétértelmű magyarázatot, melynek föltalálásában különben oly kiváló ügyességet fejtenek ki ultramontán kollegáink. Itt szint kell vallani, határozott, kétségbevonhatlan szint, s hogy ép ezt vonakodik nyilvánítani e kérdésben a klerikális sajtó, azt igen megfoghatónak és természetesnek találjuk. Mert vagy eddigi meggyőződésével kell szakítania az ultramontán sajtónak, és meghazudtolni eddigi magatartását — vagy aláírni alfától ómegáig mindazt, ami legújabban Róma és Oroszország között megállapíttatott. Mindkét eshetőség egyaránt kényes érdekeket érint, s azért így vagy amúgy állást foglalnia, egyaránt súlyos feladat. Vagy tán azt jelentené-e a mindenkor beszédre kész klerikális lapirodalom absolut némasága, hogy helyesli a csalhatatlan pápaság botrányos szerződését Oroszországgal ? Ha igen, akkor csak egy eklatáns adattal többet bírna a világ arra nézve, mily szolgai és uszályhordozó szerepre van kárhoztatva a pápaság érdekeiért síkra szálló sajtó. Fölösleges volna tán hosszasabban érintenünk azon okokat, melyek annak idején teljes szakadást idéztek elő a Róma és Oroszország közötti viszonyokban. Még mindenki emlékezetében él ama fölháborodás, mely a Vatikánt elfogta, midőn a szentpétervári kormány nagy mérvben kezdé gyakorolni terrorismusát a lengyel katholikus egyházzal szemben. Midőn Oroszország lengyel tartományaiban egyre-másra templomokat záratott be és zárdákat oszlatott föl, püspököket deportáltatott és papokat lövetett főbe, akkor a pápaság sújtó szavakkal tiltakozott a hatalmasságoknál a lengyelországi katholikus egyház e „hallatlan“ üldöztetése ellen, és demonstratív felháborodással szakíta meg diplomatiai összeköttetését a szentpétervári kormánynyal. A megürült lengyel püspöki székek éveken át betöltetlenül álltak, hirdetve a kúria fájdalmát és haragját. S az ultramontán sajtón hosszan tartó jajkiáltás vonult végig, s egy Montalambert nem kevesebbet, mint a katholicismus keresztes hadjáratát látta jónak sürgetni hírlapi czikkekben és röpiratban Oroszország ellen. Harag és fájdalom azonban múlékony érzelmek — még a Vatikánban is, mely pedig annyira szereti magát elsánczolni a „non possumus“ álláspontjának megközelíthetlen bástyái mögé. Róma nép a katholikus világ legnagyobb megütődésére és álmélkodására — e napokban újra jó lábra helyezte magát Oroszországgal, jó lábra oly áron, mely egyhangú felháborodást fog előidézni a lengyel hazafiak körében. Midőn először olvastuk a hírt, hogy a Vatikán és az orosz kormány között újra barátságos viszonyok álltak be, s hogy ezentúl a lengyel püspöki székeket előleges közös megállapodás folytán fogják betölteni a szentpétervári kormány és a pápaság — midőn először olvastuk e hírt, már pillanatig sem lehettünk kétségben arra nézve, hogy a pápaság concessiók útján vásárolta meg maga számára Oroszország fölfrisült kegyét. Hihette-e azonban elsősorban maga a katholikus világ, hogy e concessiók oly galád színben tüntessék föl a pápaságot ? Hihette-e, kérdjük, a katholikus világ, hogy az egyház „csalhatlan“ feje oly áron fog megalkudni az orosz kormánynyal, mely a legveszélyesebb merényletet képezi a lengyel nyelv és nemzetiség ellen? Nem, ezekre a concessiókra nem volt előkészülve a közvélemény, bárminő szörnyűségekre tartsa is képesnek a Vatikánt. Mintha a legártatlanabb dolog lenne a világon, oly lakonikus nyugalommal tudatta a távira pár nap előtt az árt, melyen a pápaság megvásárolta újra a szentpétervári kormány jóindulatát. Egy encyklikáról beszélt e távirat, melyet a pápa a lengyel püspökökhöz intézett, hogy ezentúl kizárólag csak az orosz nyelvet használják az isteni tisztelet alkalmával. Íme a lólábak, melyek egy pereznyi kétséget sem engednek azon alku erkölcstelen természete fölött, mely legújabban „ad majorém dei glóriám“ Róma és Szent-Pétervár között létrejött. Kiküszöbölni az exclusiv katholikus Lengyelországban a lengyel nyelvet az egyházból — annyi mint legerősebb támpontot nyújtani a russifikáló törekvéseknek, annyi mint az orosz nyelvvel az orosz érzületet csempészni be a lengyel egyházba, annyi mint a szent-pétervári orosz propaganda karjai közé dobni a szerencsétlen lengyel népet — „auf Gnade und Ungnade.“ Az orosz kormány megelégülten dörzsölheti kezeit. Amit nem érhetett még el eddigelé terroristikus rendszabályaival, azt most lehetővé teszi számára a kegyes, a csalhatatlanság dicsfényével körülövezett pápaság. Mi több: amit egész Lengyelország vakmerő önkénynek tartott volna, ha maga az orosz kormány küszöböli valaki a lengyel nyelvet a lengyel egyházakból — azon brutális rendszabályt most a csalhatatlan pápa kezeiből veszi a lengyel nép. Megczukrozva kapja a keserű labdacset ő szentsége csalhatlan kezeiből. Ám hallgasson továbbra is az ultramontán sajtó e botrányról, akár mert egyetért a Vatikán alkujával, akár mert jobb meggyőződését nem meri nyilvánosságra hozni, a világ tudni fogja mit tartson a pápaságról, mely kész egy egész népet odadobni az elnemzetlenítés rendszabályainak karmai közé, csakhogy továbbra is betölthessen egy csomó püspöki széket. Judási csók ez az újonnan helyreállt jó viszony a Vatikán és Oroszország között., judási csók, mely mögött Lengyelország elárusított nemzetisége rejtőzik. Hanem azért egy az isten az égben, s a pápa annak csalhatatlan helytartója a földön. Több lap azt írja, hogy a Nákó-ház megvétele bevégzett tény. Nagyon csodáljuk, hogy laptársaink ily állításokat minden megjegyzés nélkül bocsátanak közzé, miután tudják, hogy arra, miszerint e megvétel „bevégzett tény”, legyen, még az országgyűlés jóváhagyása szükségeltetik. A jobboldali lapok ezen állításaikkal elismerik azt, hogy a mi országgyűlési majoritásunk nem egyéb szavazógépnél, mely akkor cselekszik, amint a minisztérium kívánja. A lakóház megvételéről szólva, ide iktatjuk azon megjegyzéseket, miket a „Szombati lapok“ imént megjelent, második száma erre vonatkozólag tesz. „Mi úgy tudjuk mond a „Sz. lapok“, hogy az országházról gondoskodni első rendben maga az országgyűlés van hivatva, s ha ez szünetel, az országház feletti felügyelet a belügyministériumra van bízva. A közmunkák intézésére van közmunkaminisztérium, de hogy jön ezen ügy a miniszterelnök hatáskörébe, azt egyátalában nem értjük, és nyíltan kimondjuk, hogy sehogy sem szeretjük látni, s nem helyeseljük, hogy Lónyay úr régi gescheftelési hajlamát, melyet mint pénzügyér a lánczhíd, a vasutak megvételénél oly illetéktelenül, hogy ne mondjuk illetlenül, gyakorolt, a miniszterelnöki székbe is átviszi. * Ugyancsak a „Szombati lapok“ turini leveléből veszszük át a következőket: politikai sülyedésről, melynek a folyó magyarországi budgettárgyalások újra annyi jelét adták. Más parlamentben, úgymond, ha ily vádak hozatnak föl a kormány ellen, az önmaga iránti első kötelességének tartja szorgalmazni a vizsgálatot ; nálunk ellenkező történik, ország és világ előtt felsoroltatnak a kormány ellen a legterhelőbb tények, — nincs aki megcáfolja azokat — s azok ellenében a kormány minden védelme mégis abban áll, hogy kéri pártját, miszerint az ellene kivánt vizsgálatot, s ezzel a valónak felderítését, a nemzet felvilágosítását tagadja meg. És a többség , abból úgy látszik, teljesen kihalt a politikai ildom és szemérem, többé nem igyekszik vitatni nézetei helyességét, a capacitatió terét feladta rég, nem törődik azzal, hogy az ország előtt ünnepélyesen felhozott vádak ellenében igazolja önmagát, egyedüli fegyvere, melylyel minden kérdést agyonver, e szó: „szavazzunk.“ Valóban méltó, úgymond, e kormány az ily többséghez, méltó e többség az ily kormányhoz, méltók egymáshoz. Ezen politikai sülyedésnek fő okát Kossuth is a corruptióban leli, abban, hogy az absolut uralom által rendszeresen okozott nyomást és elszegényedést, a nemzet tiszta erkölcseinek megvesztegetésére, az önbizalom kiölésére s egy uj szellemnek, az önzés, haszonlesés és érdek minden nemesi érzést elérő szellemének teremtésére zsákmányolták ki, hogy azon útra terelték a nemzetet, melyről nincs előtte más kilátás, mint a dicstelen megsemmisülés. íme, most ott állunk, ahol Róma állott akkoron, midőn Jugurtha róla azon emlékezetes szavát raondá : „Eu űrben venalem, si emptor advenerit.“ Kossuth sajnosan emlékezett meg azon mély London, jan. 9. (Saját levelezőnktől). Chesney alezredes, kit a kormány a múlt évi porosz-franczia háború tanulmányozására küldött ki, jelentésének egy részét kiadta. Nem szorítkozik csupán a szárazföldi hadműveletekre, hanem felvilágosítani törekszik : miért volt oly csekély a franczia hajóhad működésének eredménye? Ezt a partvidék alkotásán kívül a torpedó elrakás rendszerében találja. Svárcz katonai rendszerét is tanulmányozván mind ezt, mind a tengerpart védelmi rendszert Anglia figyelmébe ajánlja. Anglia szárazföldi serege — tudjuk — oly csekély, hogy emiatt külföldi politikában többé szerepet nem játszhatik.A manchesteri iskola nem is akarja ezt, megelégszik az ország biztosításával. Az invasió ellen nem csak tengeri haderejükben vetik bizalmukat, hanem készülnek a legroszabbra, a kikötés esetére. Számításaik szerint az ellen 100,000 embernél nagyobb számban alig szállhatna hajóra. Ennyi ellen pedig mindig tudnak megfelelő erőt vetni szembe. A rendes hadsereg mellett van még épen ez esetre szervezett önkéntes seregük, mi nagyon is virágházi egy intézmény s csupa gyalogság. Gyalogságot hamar lehet rögtönözni, amely erődítmények mögött megteszi a magáét, hanem lovasságot és tüzérséget nem. Az angol tüzérség jelessége, mi a hajóhad magas fejlettségének is részben kifolyása, átalánosan ismeretes. Az angol álláságyak felülmúlják a poroszokét kitűnőségben és számban. A tüzérség aránya is a többi fegyvernemhez túlnyomó. Nem igy van a lovassággal. Alig egy tizede a gyalogságnak. Miért a katonai közlönyök szaporítását kívánják és haladéktalanul. Az angol lovak híresek s drágák, hogy roppantba kerül a lovasság felszerelése, mivel csupán vérlovak s igás lovak legnagyobb részt. Amazt nem lehet ez ára miatt lovasság alá adni, ezt pedig nehéz alkotása miatt. Hogy ezt az akadályt legyőzhessék állami ménesek tartását indítványozzák, melyek a lovasság legnagyobb szükségletét évenkint fedeznék. A walesi herczeg már annyira javult, hogy az orvosi napi jelentések megszüntettek. Az udvar Windsorból Osborneba fog költözni. Scott Russel phalanster tervezetét a sajtó egyhangúlag elítéli. Különbség köztük csak az, hogy a „Times“ tiszta socialismusnak, a „Standard“ szennyes communismusnak nevezi. Scott Russel túlhajtott követeléseivel, melyek a lehetetlenséggel határosak, rosz szolgálatot tett a munkások ügyének. A legnagyobb botlás, hogy valósítási programainak olyasmit nyújt épen a konservatívok elé, mi nagyon kellemesen hangozhatik némely túlzó fülébe, még ott is, mint a jövő aranyos álma. A kilencz órás mozgalom egyes haladási lépte minden nap jeleztetik a lapokban és Russel már 8 óráról beszél s igazolja azon ellenvetést, hogy a végtelenségben van határa a munkás követeléseknek. Trelawny János küldőihez intézett beszédében Cornwallban a vadászati törvényt kárhoztatta a választói által helyeseltetek ígérete, hogy ezen törvény teljes megszüntetésére fog törekedni. Hugo Viktor bukásával meg van elégedve az angol sajtó, s megjegyzi, hogy a franczia legitimisták az ellenkezőt óhajtották volna. A „Spectator“ Francziaország veresége után Oroszország helyzetét megváltozottnak találja és Európára nézve fenyegetőnek véli. Ifjabb Fisk James meggyilkoltatása lehangolólag hatott a londoni börzére. Az amerikai papírok egy egész százalékot estek. A párisi választás hírére a franczia papírok délelőtt felmentek, de már délután visszaestek. Fisk a botrányosságig való képviselője volt a „Make money, my son, honestly if you can, but make money“ amerikai közmondásnak. Lapjaink a newyorki társadalom bírálatával emlékeznek meg Fisk zajos pályájáról s véleményüket a „Times“ ezen soraiban vélem összefoglalhatni: „a gyilkos pisztolya megölte Fisket, de a szellem, melynek megtestesülése volt, él, és uralkodik New- Yorkban.“ Egy római távirat szerint az első Indiába czímzett angol posta szállítmány a Mont-Cenis-n át megérkezett Brindisibe. A „Times“ második kiadásában egy berlini táviratot közöl, miszerint a brazíliai ügy barátságos kiegyenlítés útján van, s a hajócsapat küld és felfüggesztetek. A földrajzi társulat tegnapi ülésén aláírás nyitatott, hogy a 40 önkéntesből alakítandó expeditió költségei fedeztessenek. A költség minimuma 25.000 fontra van téve. Úgy látszik a nevelésügyi törvényjavaslatával" jó úton van a kormány, mert a külföldi követség útján megkereste a porosz kormányt, hogy küldje át a nevelési törvényeket. Az úton felállított külföldi barompiaczra megérkezett a legelső kétezer birkából álló szállítmány. Gloucester börtönének falai közt Jones Frigyes kötél által gyilkosság büntetéséül kivégeztetett. A Kristálypalotában újság van, t. i. az aquariumban egy ördögdal, Hugó Victor pieuvreje látható. Maga az aquarium is múlt évi njitás és vonzó mulatság, mi oktatásul is szolgálhat. u. G. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése jan. 13-án. Elnök: Somssich Pál. Majoros István a neernanczipatló kérdésében kíván egy nagyfontosságú tvjavaslatot beterjeszteni, melyet röviden indokolni vél szükségesnek, mindenek előtt a paradicsommal kezdvén kiemeli, hogy az első emberpár onnani kiűzetésekor egyenlő előnyök s terhek sulyosodtak a két nemre, majd felhozza a hajdankor hős amazonainak érdemeit s a magyar történelemben szerepelt harezias nőkét, mig végre a ház türelmetlenkedése köz benyújtja a követyjavaslatot: 1 § A nőnemhez tartozók, kik e hazában születtek, vagy honosíttattak kivétel nélkül minden politikai jogélvezetekben a férfiakkal egyenjogosittatnak. 2. §. Mindazon eddigi fenállott törvények, melyek a nőnemet a polgári és politikai jogok gyakorlásától eltiltották, ezennel hatályon kivül téteznek. 3. §. Ezen törvény végrehajtásával az igazságügyminiszter bizatik meg. — Ki fog nyomatni és annak idejében napirendre kitüzetni. Halász Boldizsár felemlíti, hogy Török S. kismártoni képviselő még múlt októberben beadott egy indítványt a házszabályok módosítására, melyben egy többtagú bizottság kiküldését kéri a revisió előleges kidolgozására, miután az indítványban számról nincs szó, ő 5-tagú bizottságot ajánl, melyet talán már közelebbi hétfőn lehetne megválasztani , több tagra alig van szükség. Perczel Bélának ez ellen semmi kifogása, kéri azonban, hogy Török S. hat. javaslatának felvételére előbb határnap tűzessék ki. — Elnök e határnapot hétfőre tűzi ki, a midőn a tagok száma iránt is lehet határozni (Helyeslés.). Ordódy Pál mint az állandó bizottság jegyzője azon kérést intézi a házhoz, hogy miután e bizottság kilencz tagja közöl kettő beteg és kettő távol van, választassék ezek helyébe ugyanannyi póttag, hogy a bizottság munkálatait folytathassa . Elnök táviratilag megjelenésre igéri szólitni fel a hiányzó tagokat s ha hétfőig nem válaszolnak, póttagok által fognak helyettesittetni. — Napirenden van a számvizsgáló bizottság jelentése, melyet 1871. évi jan. 1—jun. 15-ig terjedve Szilágyi Virgil előadó felolvasván a bizottságnak az absolutorium megadatik s a jelentés levéltárba tétetik. Következik napirenden a közokt. minisztérium költségvetésének tárgyalása. Madarász József a fedezet tárgyalása előtt néhány kérdést kíván intézni a miniszterhez a népnevelési törvény két szakasza értelmében. Jelesen a 145. §. szerint a rendes tanítók évi fizetésének 2 -jét a községek évenkint visszatartani kötelesek. Ezen összegeket azután a közoktatási miniszter köteles kezelni és arról évenkint jelentést tenni és a törvényben az is ki van téve, hogy a lehető részletezéssel. Óhajtja e részben legalább a biztosítást a minisztertől, hogy mindent megteend. Másik kérdése a 146. §. rendeletét illeti. Jól tudjuk, hogy a tanítók helyzete átalában szomorú hazánkban. Ezen helyzet némi enyhítéséről ezen 146. §. az elhunyt tanítók árváiról és özvegyeiről nagylelkűleg gondoskodik, mint ez az országnak kötelessége is. Szeretné felvilágosíttatni az igent, közoktatási miniszter úr által, vajjon , részben igénybe vette-e már az állam segélyét, ha pedig azt eddig nem vette igénybe, reménye, hogy a jövő évi költségvetésben e tekintetben előirányzatot fog a ház elé terjeszteni. (Helyeslés.) Pauler Tivadar az első kérdésre azt feleli, hogy a 25 C befizettetik s a földhitelintézet által kezeltetik, mely a számadást a napokban beadván közelebb közzé fog tétetni. A második kérdést illetőleg megjegyzi, hogy itt az említett szakaszt még nem lehetett alkalmazásba venni, mert nem voltak nagy számmal a tanítók ; az árvák és özvegyekről mindamellett is gondoskodva lett, amennyiben a népnevelésre szánt összegből segélyeztettek. Egyébiránt mihelyt a községi tanítók száma oly nagy lesz, hogy a 146. §. rendeletét életbe kell léptetni, nem fog késni azt foganatosítani. Következik: fedezet a m. kir. egyetemi alapbevételek czime 219,425 írttal. Bobory Károlynak e bevételre nézve egy kis észrevétele van, nevezetesen itt az üllői után és az 5 pacsirta utczában vett telkek és ház után 430 fr adót lát felvéve, de házbérről nincs említés téve, mire nézve felvilágosítást kér. — (Pauler Tivadar kijelenti, hogy a vett rozzant házért járó 425 fr bér elnézésből maradt ki.)— Szónoknak azonban még más észrevétele is van. Vannak ugyanis az egyetemi alapnál oly kiadások, melyeknek a változott viszonyoknál fogva semmi értelmük nincs, továbbá mások, melyek az egyetemtől teljesen idegen czélokra vonatkoznak. Ennélfogva a következő határozati javaslatot terjeszti be: „Minthogy a kb. egyetemi alapot terhelő sok oly különféle kisebb, nagyobb tételek fordulnak elő, melyeknek részint a változozott viszonyok által nincs többé értelmük, részint idegen czélokra vonatkoznak. Utasíttatik a minisztérium az egyetemi alap tisztítására a kellő módozatokról gondoskodni és azt a tvényhozás elé terjeszteni. “ Pauler Tivadar közokt. miniszter kiemeli, hogy az egyetemi alap nagyobb részben Mária