Ellenőr, 1872. február (4. évfolyam, 26-48. szám)

1872-02-23 / 44. szám

kozik tenni : egy teh­én akként fog megfejelni, hogy az emlőből kifolyó tej, a­nélkül hogy az a léggel érintkezésbe jönne, egy légmentes edénybe leend vezetve. Az így nyert és elhelyezett tej Pasteur szerint sohasem fog erjedésnek indulni, Liebig, Frémy s többi ellenfelei szerint igen. Már akármint sikerüljön is Pasteur úr ki-­sé. ‘é­s akár vannak, akár nincsenek láthatlan mycv ''•m-szörnyek, tény az, hogy hazánkban sok jó­­ szokott megeczetesedni, a nai aztán nem ke\“ ^ ’ nyomja minden gondolkodva’^ ivó és iva gonv. 'de hazafi gyomrát, akarom mon­dani szivét. Hobi ''hát e bajon segitsünk, nemn volna e czélszerü,­­,,»korlott vegyészek és borászok vegytanilag u.­leg kisérletet tennének Tisy ur ---- icus folyadékával s aztán úgy a mint jó vagy haszon­talannak fogna bizonyulni, méltányolnák borter­melő közönségünk előtt? A netán vállalkozók számára adom a czim­­zetet: Mr. Tisy, Paris, 4. Rue Choron 4. Egy litre anti-mycodermicus folyadék helyben négy franc. Végül megjegyzem, miszerint Tisy úr izlel­­tetett velem Ausztráliából jött s anti-mycodermicus folyadékkal óvott borokat, miken legkevésbé sem lehetett észrevenni a két havi tengeri utat. K. M. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselő­ház Ülése febr. 22-én. Elnök: Somssich Pál. Kérvények: Laczháza város 81 választó­polgára kéri, hogy a választásoknál előforduló vesztegetésekre büntetések szabassanak. — Az első magyarországi m­o­­­­nárgyűlés az országos közraktárak mielőbbi felépí­tését sürgeti. — A kérvényt bizottsághoz utasittatnak. Szilágyi Dezső bemutatja Gaál István ilyefalvi képviselő választási aőkönyvét. — Az ál­landó igazoló bizottsághoz utasittatik. Toldy Ferencz, az egyetem rektora az országos vegytani intézet megnyitási ünnepé­lyére hívja meg a képv. házat s 140 belépti je­gyet küld. Széll Kálmán a p. v. bizottság előadója bemutatja a bizottság jelentését az előlegezési hi­telműveletek költségeiről szóló­­javaslat tárgyában. — Az osztályokhoz utasittatik. Nyáry Gyula­­, a főrendi ház jegyzője je­lenti, hogy a 72-ik évi államköltségvetésről szóló­­javaslatot a főrendek a képviselőház példájára elvileg elfogadták, úgy­szintén elvileg elfogadták a buda­pesti összekötő vasútról szóló­­javaslatot is csekély módosítványokkal. Végül jelenti, hogy az országházi bizottságba az öt bizottsági tag megválasztatott.­­ A­­javaslat szentesítés végett felterjesztetik ; a bizottsági tagok megválasztása tudomásul vétetik , a bizottság megalakulását az elnökség eszközölni fogja. Napirenden van a választási törvényjavaslat. Szapáry Gyula gr. a k­özp. bizottság előadója indokolja a­­javaslatot s kifejti, hogy az érintetle­nül hagyja a 1848-as törvénynek azon részét, mely a választási jogosultságot megállapítja, érin­tetlenül hagyja a kerületek eddigi felosztását és czélja főleg megmagyarázni az 1848 V. t. ez. azon részeit, melyek eddig különfélekép magya­ráztattak. Fő czélja ezen kívül szabályozni azt, hogy az 1848. V. t. czikkben meghatározott vá­lasztási jogosultság mikép állapittassék meg. Azon esetre, úgymond, ha ezen­­javaslat előbb került volna a ház tárgyalása alá, azon kérdés ind­ul.chou valna, föl­­váljon annak alapján kíván­­ja-e a ház a kérdést tárgyalni, vagy pedig egé­­szen új rendszeres választási törvényt kíván-e ké­szítetni. Ma azonban, midőn az országgyűlés befe­jezésének ideje közel áll, ily törvény teljes átdol­gozására hiányzik az idő és az arra szükséges adatok, és így tehát ma főleg azon kérdés áll a ház előtt, továbbra is érvényben maradjon-e a vá­lasztásokra nézve az 18481. sz. értelmében megálla­pított eljárás és választási mód, vagy pedig mó­dosítson a ház rajta annyit, a­mennyit a szerzett ta­pasztalás után módosítani szükségesnek mutatkozik.­­ Ezen kérdés merülvén föl, a központi bizottság szerinte azon véleményben van, hogy azon esetre ha most nem is készíttetik új választási törvény, legalább igyekezzék a ház a fennálló törvényen módosítani annyit, a mennyi szükséges. Legszük­ségesebb pedig intézkedni arról, hogy az 1848­­. czikknek némely pontjai mikép értelmeztessenek nevezetesen az, hogy a régi jog alapján a válasz­tási jogosultság kiket illessen, hogy ezen törvény­ben adott jogosulság mikép állapíttassék meg, hogy némely keitétele ezen törvénynek, nevezetesen az, hogy a gazdai hatalom mikép magyaráztassék hogy azon kívül az eljárásnál a szavazás nyilvá­nos legyen-e, vagy pedig titkos ? Végül oda nyilatkozik előadó, hogy a mi magát a választási törvény általános reformját illeti, annak ezen törvényjavaslat útját­­ nem állja. Ha majd meglesznek, úgymond, az erre megkí­vántató adatok, ha majd meg lesz állapítva, a behozandó adórendszer, ha majd az összeírások alapján az állandó névjegyzék elkészíttetik, ma majd azon statistikai adatok birtokában leszünk, melyek szerint a kerületek újra feloszthatók, ak­kor lesz ideje ezen adatok alapján megállapítani azon lehetőleg egységes adóalapot, mely a vá­lasztói jogosultság megadásában az egész országra ki lesz terjeszthető; akkor lesz czélszerű és lehet­séges, a­hol szükséges, a választó­kerületek rectificatiój­a, a­mit sokkal helyesebben fog tehet­ni az országgyűlés akkor, ha ezen adatok birto­kában leend, mint ha azt most tenné. Ne­hogy azonban addig is, míg ezen adatok beszerezhetők leendőnek, azon visszaélések és félremagyarázások melyek eddig léteztek, fenmaradjanak, a központi bizottság ezen törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja azon szerkezetben, a­mit az a központi bizottság által a t. háznak előterjesztetett. Tisza Kálmán, T. ház! Szerettem volna, mielőtt szót eme­lek — legalább annyit tudni, hogy az eredeti­­javaslatnak benyújtója a t. belügyminiszter úr magáévá teszi-e a törvényjavaslatot úgy, a­mint azt a központi bizottság módosította. (Egy hang jobbról: Benne van a jelentésben.) Szerettem vol­na ismerni azon fontos indokokat, melyek őt a köve­tendő eljárásra vezették. Minthogy azonban a t. mi­niszter úr nem szerencséltetett­ bennünket­ ezeknek el­mondásával, kénytelen leszek e nélkül is nyilvá­nítani nézetemet. Gondolom a tegnap is inaugutált praxis szerint, majd mikor már többé senki sem felelhet, ő maga és talán többi minisztertársai fogják hallatni szavaikat. (Tóth Vilmos: sokkal hamarabb , még ma !) A­mi a­z­ előadó urnák előadását illeti, arra csak igen keveset kívánok mondani. Megjegyzem mindenek előtt, hogy abban, mit mondani méltóz­­tatott — pedig nem hiszem, hogy szándéka lett volna — egy igen komoly vádat emelt a kormány ellen. Ugyanis ő maga is megengedte, hogy a­­javaslat olyan, melyet, ha még elég idő lenne, bizony nem len­ne fölösleges egészen visszavetni, hogy az újból át­­dolgoztassék; de — mint monda — erre idő már nincs,és így csak a közt lehet választani, marad­jon-e a dolog úgy, mint 1848-ban volt, avagy megtörténjenek-e a megtétetni szándékolt magya­rázatok s e szerint kénytelenek vagyunk, hacsak nem akarjuk az akkori időből átjött zavarokat fentartani, ezen törvényjavaslatot — úgy a mint van — elfogadni. Váljon helyes e épen egy vá­lasztási­­javaslatnak, — azt mondhatnék — köz­vetlenül a bekövetkezendő új választások előtt tárgyalásához fogni és mindenesetre úgy, hogy annak megfontolására nem marad tizedrésze azon időnek, melyet más törvényhozások ily ügynek szentelni szoktak, a felett nem is tartom szüksé­gesnek, hogy én mondjak ítéletet, mert azt már rég minden alkotmányos felfogás és érzület elitélte (Helyeslés balfelől). * A­mik a t. előadó úr által a részletekre nézve mondattak, azokra nézve sem kívánok re­­flectálni most és egyáltaljában, midőn az előttünk­­ fekvő törvényjavaslatot jelen alakjában részemről még csak a részletes vita alapjául sem tarthatom­­ elfogadhatónak. (Balfelöl helyeslés) nem fogom mindazon nagyfontosságú elvi kérdéseket említeni a­melyek egy választó törvény keretében felme­rülhetnek ; nem fogom említeni azért, mert vagy elfogadtatnék indítványom s akkor fölösleges volna most már ezen szempontból szólni a jelen tör­vényjavaslathoz, vagy elvetetvén indítványom, bele­megy a t. hát a jelen javaslat alapján a részletes tárgyalásba és miután a részletek tárgyalásánál is kötelességemnek fogom ismerni azt, hogyha már nem alkothatunk is jó választási törvényt, de min­den erőmmel oda hassak, hogy annak — - bocsánat a kifejezésért — legbotrányosabb részei megvál­toztassanak : alkalmam lesz ott nyilatkozni e kér­dések fölött. Én tehát most szorítkozni szándékozom egyedül azon kérdésekre, a­melyek beadni szán­dékolt indítványom indokolásául és egyátaljában a törvényjavaslattal szemben elfoglalt helyzetem­­ földerítéséül szolgálnak. (Halljuk). Midőn én t. képv. ház e törv. javaslatot a részletes vita alap­­j­ául sem tartom elfogadhatónak, nem indulok ki azon nézetből, mintha az 1848-i különben is csak az akkor közvetlenül következendő választásra számított törvényjavaslatot hiány nélkülinek, olyan­nak tartanám, melyet huzamosabb ideig meghagyni czélszerű volna. Már 1869-ben, midőn az­ minisztérium is a választási törvény reformját, — azt mondhatni, — programjába felvette, nyilvánítottam és iga­zabban kinyilatkoztatta a kisebbségi választel­­irat, hogy mi is e reformot szükségesnek tartjuk; de mintegy előre látva, mi fog bekövetkezni, megmondottuk már akkor, hogy a választási tör­vény reformja alatt azonban nem érthetjük, s nem fogjuk érthetni a jogosultság megszorítá­sát, de sőt inkább annak tágítását. Lát­tuk tehát már akkor is, hogy hiányok van­nak a 48-i törvényben, és nem szándékozom ezt eltagadni ma sem, sőt azon kényszerhelyzetnél fogva, melyben vagyunk, ha már nem lehet jó törvényt csinálni, kész vagyok még oly törvényt is­­ elfogadni, mely a 48-as törvénynek legalább leg­lényegesebb hiányait kiigazítja; de nem lehetek hajlandó elfogadni oly törvényjavaslatot, mint az, a­mely előttünk fekszik, a mely — miként sze­rencsém lesz kimutatni — mindazt, a mi leghibá­­sabb volt a 48-ks törvényben, hűségesen megtart ’ totta; (igaz, balfelől) a mely ezen felül a nemzet bizonyos osztályaira nézve a választási jogosult­ságra a censust határozottan felemeli, és ez által a választók ezreit fosztja meg szavazati joguk­tól , mely midőn azt ígéri, és azzal akar magá-­­­nak létjogot adni, hogy a felmerült zavaro­kat, félremagyarázásokat kívánja elhárítani, oly megállapodásokat tartalmaz, melyek a fél­remagyarázásnak magvát hordják magukban. Ily­­ javaslatot­­, képviselőház a részletes vita alapján i •sem vagyok képes elfogadni.( Helyeslés balfelől.) Ha a 48 új törvényt összehasonlítva a jelen helyzettel, tekintjük, a választási jogosultságról szólva, most csupán,­­ mert hiszen­ a többi kérdés a részleteknél meg fog vitattathatni, és mert ,én­­­­ legalább ezen részre alapítottam azt, hogy a tör­vényjavaslatot nem fogadom el,­­ legelőször is azt látjuk, hogy Erdélynek más alapon nyugvó censusra van, mint Magyarországnak 1848-ban, miután elfogadtatott, e Erre még vissza fogok térni, s Magyarországot illetőleg a fertály —a telek cen­sus, lehetetlen volt Erdélyben egy ugyanazon ala­pon nyugvó censust behozni, mert Erdélybe 11 ur­­béri rendezés apj­a sem volt és igy ha a 48 víki törvényhozás e tekintetben* eltérőleg járt el, te­kintve még az akkori kérelm­fejeket is, azt hi­szem, bőségesen kimenthető. Ezen e járás követ­kezménye lett a későbbi magyarázgatások és fej­lesztgetések alapján azon mely ma Er­délyben fenáll. Én részemről egyllóláb­an nem , tartottam már igazolhatónak azt sem, hogy ?még ma se magának a választói jogosultságnak alapja egészen eltérő legyen Erdélyben és Magyarorszá­gon és még kevésbé tartom igazolhatónak azt, hogy az elfogadott .ceftesis Erdélyben magasabb legyen mint Magyarországnak igen sok, t. i. min­den szegényebb vidékein. Az ágen­y- pllniszter úr indokolásában nem ugyan­ezen tételre, ..rá vonatkozólag, hogy igazolhassa, miért kívánja Ma­gyarországon a földterülethez kötött censust meg­tartani, azon eljárási mód előnyéül azt hozza fel, hogy ezen után érhető el az, hogy az ország sze­gényebb és gazdagabb vidékeinek lakossága körül­belül egyforma arányban részesüljön a választói jogosultságban, azaz, hogy a szegényebb és gaz­dagabb vidékeket a népességnek körülbelül ugyan­azon százaléka legyen választó. Mit tesz ez ? Ez teszi azt, hogy miután az ő nézete szerint, — úgy látszik legalább indokolásából,­­ nem az helyes, hogy egyenlő feltételek alatt legyen mindenki vá­lasztó, hanem, hogy vidékenként pl. 1006 pol­gárból körülbelül ugyanannyi legyen választó, tiszta logikai következése annak, — és Magyar­­országot illetőleg ezt is cselelézi, •— hogy a sze­gényebb vidékeken alacsonyabb legyen a­­census, mint a gazdagabb vidékeken. Mert azt mindenki tudja, hogy Erdély egészben és általánosságban véve Magyarország gazdagabb vidékeihez nem tartozik és igy szeretném létei saját maga okos­kodása, felállított nézete alapján, hogy birja azt megfejteni, hogyan az igazsággal megegyeztelsi, hogy az országnak azon szegényebbekhez tartozó része tetemesen magasabb cencussal legyen sújtva, mint az ország többi szegényebb vidéke. (Helyes­lés balfelől.) Izegyen,meggyőződve a t. miniszter úr, hogy ilyen, mindenki előtt feltűnő, mindenkitől belátható igazságtalanság soha még egy ügynek is a világon nem használt (Helyeslés balfelöl.) A másik hibája az 1848-iki választói törvény­nek, hogy Erdélyben ellenkezőleg a népképvi­seleti elv helyes alkalmazásával megengedi, hogy a választások törvényhatóságok, és nem kerüle­tek szerint történjenek. Tudjuk, akkor kivált Erdélyben, mennyire el volt késve a törvény megalkotása, mennyire kevés idő maradt a a ha­lasztásokra, hogy azon n­agyon fontos perc­ekben az ország törvényhozása összejöhessen. És e körülmény ismét menti az e tekintetben elkövetett tévedéseket. De hogy miért kelljen ennek ma is igy maradni, midőn a választási törvény módosí­tásába bele­megyünk, ezt ismét átlátni nem tu­dom, igazolhatónak nem találom. (Helyeslés b.ar­­felöl). Még nagyobb és szembeszökőbb helytelenség az, mi az 1848-as törvény intézkedéseiben arra vo­natkozik, hogy mikép osztassanak be a képvise­lők az erdélyi törvényhatóságokba. j£n.­t, kép­­viselőház, nem tartozom azok közé, kik azt akar­ják, hogy egy tisztán arithmetikai osztály szabja meg a képviselők számát, sőt nyilvánítom azt is, hogy tekintve Magyarország viszonyait, hogy a városok száma aránylag kicsiny, tekintve, hogy az intelligentiának a választásokra a képviselőház alakítására nagyobb súlyt adni helyes, miután, mint mindenki tudja a városokban az intelligen­­tia tömörebbül együtt lakik, mint az ország más részeiben — nem vagyok ellensége annak, hogy a városok népességükhöz képest szemben a nem városi lakossággal e tekintetben bizonyos fokig előnyben részesüljenek. De azt gondolom, hogy ennek meg­van, meg kell lenni határának, hogy ezen körül­mény semmi esetre nem igazolhatja azt, a­mi pl. Erdélyben létezik, hol van város, mely nem bir egészen 2600 lakossal és két képviselőt küld, és ez­zel szemben van egy más­­vhatóság 211 ezer és néhány száz lakossal, mely hasonlag csak két egyén által van képviselve. 1848-ban itt volt az egész; 1848-ban azok, kiknek irányában ezen intézkedés nem volt helyes, nem érezték még ennek reájuk nézve sújtó hatását, és az 1848-as törvényhozás legalább is menthető, ha tekintettel az akkori viszonyokra, — az erdélyi törvényhozásról beszélek most, mert ez alkotta ezen törvényt, — mondom, ha tekin­tettel az akkori viszonyokra mindenekelőtt azt tartotta szem előtt, hogy semmi olyat ne tegyen, mi­által a már akkor magát sejtetni engedő küz­delmek idejére elidegeníthesse azokat, kikre leg­első sorban kellett számítania. De ma már a jog­­gyakorlat, a jogélvezet folytán sokkal érzékenyebb a sérelem azokra, kiken ezen igazságtalanság tör­ténik. A másik résznek pedig ideje volt belátni, hogy nem szabad a maga számára oly előjogot követelni, mely ellenkezik azon jogegyenlőségi elvvel, melynek különben ő maga is annyit kö­szön , s így ha átalában ma a választási törvény­hez hozzá­nyúlánk, én legalább részemről lehe­tetlenségnek tartom, hogy ily nagy igaztalanság továbbra is érvényben maradjon. (Helyeslés bal felől.) A­mi a magyarországi censust illeti, itt a földcensust méltóztatnak az úgynevezett kis és nagy községeket illetőleg érvényben hagyni. Igaz, a központi bizottság némileg módosítván ezt, ezekre vonatkozólag adócensust is hozott be; de mily adócensust? Ugyanoly terjedelmű, oly ter­mészetű, oly felosztású birtoknak földadója cen­­susát, tehát a kettő végeredményében utóvégre is egyenlő. Én azt hiszem, te­hát hogy egyátalában nem helyes a szavazati jog alapjául a földbirtokot venni fel, — nem helyes é­rtem a holdak számát venni fel, — nem helyes azért, mert először is, és min­­denekfelett igazságtalan, mivel ez alapon Magyar­­ország némely vidékein ötször annyi vagyonnal fog kelleni a földmívesnek bírni arra, hogy sza­vazzon, mint az országnak más vidékén; nem helyes azért, mivel természeténél fogva retrográd iránya van, a­mennyiben tudjuk, hogy a föld ér­téke rendszeresen időszakonként tetemesen növe­kedni szokott, és így ha a holdak számához köt­jük a szavazati jog gyakorlatát, annak, ki ma ezer írt értékkel bír, és így szavazati joga van, 15 — 20 év múlva talán kétszer annyival kell bírnia, hogy szavazhasson; míg ellenben az adókulcs sze­rint, miután az adó leszállítása nem igen szokott divatozni, ha az ország vagyonosodik, mindig többen jönnek azon helyzetbe, hogy a választás jogosultsága alapjául kitűzött nagyságú adót fizes­sék, és így a törvény minden változtatása nélkül a kulcs természeténél fogva szaporodik a szava­zók száma — természetesen nem pusztán a föld­adót, hanem az államnak fizetett minden egyenes adót ,értve kulcsul. 1844“J?an t. képviselőház, az 1848-ki ország­­gyűlésen igen elevesen helyesen és alaposan volt vitatva azon kérdés, hogy ig­en­ helyes a fertály telket venni fel a szavazati jog alapjául, C­emplén m­egyének ifjú követe, Andrássy Gyula gróf volt az, a ffj. fényesen mutatta ki az adócensus egyedüli helyességét, szemben a földcensussal. Azonban akkor alapos érveit a gyakorlati élet ,l hiánya nem en­gedte­­érvényre­­emelni. Tudjuk ugyanis, h­ogy 1­848-ban nem volt általános kivetett adó az or­szágban, a nemzetnek csak ,egy része fizette a dicalis rendszer alapján a Cse­kély kincstári adót és így tökéletesen igazuk volt azoknak, a­kik nem elvi szempontokból, de azért, mert akkor csakugyan nem lehetett az adócensust megállapí­tani, nyúltak­­azon eszütözhöz, mely kezünknél volt azon fertály teleki, mely akkor még va­lósággal létezett. S­o uraim! ma már általános teherviselés van, ma már vas adórendszerünk, melyet nem akarok valami nagyon tökéletesnek feltüntetni, de a mely mégis alkalmas arra, — és be fogom bizonyítani szemben a miniszter úr állítására saját javaslatából — hogy a szavazati jog gya­korlatának alapjául vétessék és annyival szüksé­gesebb is, hogy ne a holdak száma vétessék alapul, mert miután már most a földbirtok el­osztható és elidegeníthető minden apróbb rész­leteikig, ha a hold számához kötjük a szavazati jog gyakorlatát, m­étóán tudjuk, hogy hol a föld el­osztható, az részben elszokott nagyon parczellíroztat­ni, részben pedig a nagy­birtok kezére kerü­l, ha az lesz az alap, csupán ez által ismét évek folyamán százak és ezrek fognak szavazati joguktól meg­fosztatni. Azt hallottam erre nézve, hogy hiszen ez nem nagy különbség, mert ha valaki eladja föld­birtokának egy részét, nem fogja fizetni azon adót, melyet addig ezen eladott rész után fizetett és így hasonlag elveszti szavazati jogát. Ez áll szemben azzal, amit a közp. b. javasol, de nem áll szemben azzal, ha nem a földadóhoz hanem álta­lában a fizetett egypir­es adóhoz köttetik a válasz­tói jogosultság;­ mert ez ésetéff a­fy a­ki földbir­tokának egy részét eladta, és az alából nyért pénzzel üzletet vállalatot kezd, fizethet ugyan­annyi adót, ha nem is tisztán földbirtoka után, mennyit fizetnie kell, hogy választási jogot gya­korolhasson. Az igen t. miniszter úr indokolásában azt mondja, s erre hivatkozott a központi bizottság­­előadója is, hogy a mi ideiglenes és módosítandó adórendszerünk alapján a censust megállapítani nem lehet- 13*­ ezt n­em osztom, de ne?» osztja maga a miniszter úr sem, mert * itt, a­hol argu­mentumra volt szüksége a végből, hogy a holdak számát megtarthassa censusul, felhozta ezt az argumentumot; de nézzünk csak végig a törvény­javaslat minden intézkedésén; nem ő az adóra fekteti a választási jogot ? Itt van E­rdély, hol a kulcs az adó. Itt Magyarországon az 1848-ks törvény azon rendeletére népe, hogy a ki va­gy apától 100 frt jövedelmet ti­d­ kimutatni, az szavaz, alapul szintén az adó vétetik, m­ert a­­bíjf­­fek értéke a törvényjavaslat szerint az adócataster alapjá­n számittatik ki, .értékét a cataster alapján kell kiszámíta*?*’. ott, hol 300 frt értékű házat kell a szabad kir. városod vagy rendezett tanácsú városokban birni a végett, hogy valakinek sza­­vazata tegyen : a kiszámításnak alapja ismét az adó, mert vagy 9 házosztály, vagy a szállás bér­adó szerint kell az értéket kieszámitani. Sőt még ott ?e, h­ol eddig adóról sz­ó sem volt a szegényes!? gyárosok és iparosok jogosultságának kiszáplitár­sánál az alap ismét az adó. Tehát­­?a végig né­zünk az egész törvényjavaslaton tiz eset közti­ 9-ben adó az alap, melyre nézve a miniszter úr indok­olásában* kimutattam, hogy azt alapul venni nem lehet. Ez tehát vagy azt jelen­ti, hogy a mi­niszter úr sem hiszi, vagy ha hiszi, akkor be­vallja, hogy törvényjavaslatában 10 intézkedés közül egy van helyes, a többi 9 helytelen és el­vetendő. . T. képviselő­házi Ezen törvény meg amel­lett, hogy mindezen részét meghagyja bár ál­­líttatik mind az indokolásban, mind a központi bizottság előadójának beszédében, hogy ezt nem teszi, — de bizonyos esetekre nézve a censust határozottan és tetemesen felemeli. Egyik eset mindjárt vonatkozik a kis és nagy községekben a földmivelési osztályra. Itten azt mondja ezen törvényjavaslat, hogy alapul vet­endő annyi, és oly minőségű birtok, a­mennyi egy l/4 teleknek, s ha már a tagosítás megtörtént, tartósamányainak megfelel. A tagosítás 1848 óta — mi minden­esetre csak örvendetes — az or­szág legnagyobb részében megtörtént és pedig tudjuk, hogy van az országnak oly része, a­hol ezen tartozandósága a fertály­teleknek vagyis a legelő illetménye 6, 8, 10, 12, sőt kivételesen 15 holdat is teszen. Ma tehát azon törvényhatóságok­ban, hol eddig egy negyedtelek, vagy 11­ hold jo­gosította az illetőket szavazásra, a törvényjavas­lat szerint 15, sőt 20 holddal kell az illetőknek birniük, hogy szavazhassanak. Ily módon fosztatik meg a földmíves osztály egy része a szavazási jogtól. De az 1848. törvény azt is mondja, hogy szavazattal bír az, ki földje vagy tőkéje után 100 frtnyi tiszta jövedelmet tud felmutatni. Mikép már érintettem, alapul most kitűzi a miniszter úr, melyen a jövedelem a földbirtokra nézve egyedül számítható ki, a földadó katastert, azon földadó­­katastert, melyet oly rosznak mond, melyre választási jogosultságot alapítani nem lehet. S mi ennek az eredménye? Ennek eredménye az, hogy a­míg eddig, ha valaki 2000 frtnyi értéket kimutatott, a törvény tiszta rendelete szerint sza­vazati joggal bír; ma már,­­ miután a katasteri tiszta jövedelmi kimutatás majd 20 évvel ez­előtt történt és ha történt, a leghelyesebben és legala­posabban is, miután mindnyájan tudjuk, hogy egyes, az időviszontagságok által nagyon sújtott vidékek kivételével a földadó jövedelme az ország­ban általában azt lehet mondani megkétszerező­dött­; ma már 4 ezer forint érték kell ahhoz, hogy valaki szavazati joggal bírjon, kinek 1848-ban tehát 20 évvel ezelőtt, elég volt 2000 frtnyi érté­ket kimutatni. Ez a censusnak határozott emelése. Hasonló esetben vannak a rendezett tanácsú és szabad kis városok a házadóra nézve. Felemeltetik tehát a census és igy a földmives osztály egy része a hazának sok vidékén meg fog fosztatni szava­­zat­i jogától. De felemeltetik még egy másik irányban is, jelesen a kis kereskedők és iparosoké­ra nézve. Az 1848-as törvény azt mondja, hogy szavazási joggal bírnak, kik állandóan egy se­géddel dolgoznak. Én? m megengedem te­hát, hogy ez sok félreértésre, sok visszaélésre adott alkal­mat, nem egyformán magyarázt­otvá,» a segéd minősége, és hogy ez praecisiroztassék úgy, hogy ezen pracisirozás a 10 frt. 50 krnyi jövedelmi adó utján — a mint én legalább hazánk több városából tudom, azon kisebb keres­kedő és iparos osztály részét vagy felét megfoszsza szavazati jogától, amelylyel az 1848-iki törvény szerint bir (Felkiáltások jobb felől: nem fosztatik meg!), már ehhez hozzájárulni én képes nem vagyok (Helyeslés balfelől). E tekintetben még csak egyre akarom figyel­meztetni a t. házat. Igen ártatlan szám a 10 frt mellett az az 50 krajczár, de én legalább, miután úgy vagyok értesülve — pedig azt hiszem jól va­gyok értesülve, — hogy nem minden egyes forint után külön vettetik ki a jövedelmi adó, de a jö­vedelmi adó kivetésénél bizonyos határok vannak 1,00 frttól 150 frtig 10 frt számíttatik, és csak 150 frtnál kezdődik az emelkedés, tehát az 50 krajczár nem azt teszi, hogy fog gyayap, ha 105 frt tiszta jövedelmet kimutat, hanem teszi, hogy csak­ akkor fog szavazhatni, ha­­50 ír tiszta jöve­delmet pmta£ ki. (helyeslés balfelől.) Így tehát kétségtelen f­ájl­at, h­ogy a trafiptap­ja esetében fogy a szavazatig jogosultak­­ száma. Azt mondják erre, hallottam, sőt fogadást is tórtótótok nekem fogadjunk, hogy Szén töT­­vény /penett fehl/ y#lett$ \m beírva, mint yost 1809 ben. Nagyon megengedem, de Itt az a kerdéss hogy több ember lesz-e jogosítva arra hogy be legyen írva, vagy sem. 1869-ben a 40 tói tövény szerint jelenkezni kellett annak, a )f? f*?i»t választó be akart íratni, Oly helyeken tehát, hol vagy n­em­ pllak Paffok, vagy pedig egyik vagy másik előrelátó párt ezen után akarta magának a többséget biztosítani, a választóknak fele apao íratta be magát, ma azon­ban össze kell iratniok a választóknak , és ez helyes is — jelenkezés nélkül. Így tehát igen természetes, hogy habár apasztatik a szavazás­ra jogosultak száma, de az, a ki jogosult mind összeiratik, az összeirottak száma több lehet, mint volt 1869-ben, de a jogosultak száma— ismétlem — tetemesen kevesebb lesz. (Helyeslés balfelöl,­ és ebben fekszik a jogtóli megfosztás. Azt mondja az indokolás és azt mondja a t. központi előadó úr: szükséges a félreértéseket és zavarokat elhárítani, szükséges a törvényt tisz­ta értelművé tenni, hogy sem félreértés, sem párt­érdekből­ félremagyarázás lehető ne legyen. igazság, ez iietyes, ha n­em nézzék meg kérem ezen törvényjavaslatot; mindjárt a második §-ban azt mondja: „Választói jogosultsággal fognak bír­ni azok, kik egy oly földterületet, belsőséget és oly külsőséget bírnak, mely úgy alkatrészeire, mint kiterjedésére nézve legalább annyit tesz, a mennyi az 1836. II. t. ez. 1. § a alapján azon községben, vagy valamelyik szomszéd községben egy negyed telki áll°wádyhoz és a­mennyiben a birtok repdegés megtörtént , tartozékaihoz is együttvéve megkívántatott. Már most kérdezem a miniszter urat, ha va­laki nem lakik azon községben, kiköltözött a ta­nyára, eladta a községben házát, de van kétany­­nyi birtoka, mint a mennyi é telek belsősége, azonban belsősége nincs, fog-e ez szavazni ? (Fel­kiáltások jobbfelöl: Fog.) Ezt — lótálok róla — igen sokféleképen fogják magyaráz*?*. M­or itt k­i van mondva, b°gy nemcsak a területre nézve, de alkatrészeire nézve is annyit kell birnia, mint a mennyi */* teleknek megfelel. Ezt nem lehet máskép érteni, mint hogy annyi szántóföldjének, kaszálójának, legelőjének kell lenni. (Helyeslés bal felől.) Már most, ha valaki bir annyi számú holdat, de mind szántóföld, a mi sokkal értéke-­­ lel?!?, e­­javaslat értelmébe?? fog­ szavazni? Közbekiáltások jobbfelől: Igenis, a 10 frt alapj­­­án !) Ha szorosan magyaráztatik a törvény, nem? f­og szavazhatni. De épen azért, mert o­ly roppant i­gazságtalanság volna a szoros magyarázat, kény­esének lesznek az összeíró küldöttségek e­z­t úgy­­­­agyarázni, hogy az ilyenek jogosítják szava-­­ lásra. Ugyanannyi félreértés, ugyanannyi zavar l­esz tehát e törvény mellett, mint volt eddig, c­­sakhogy azoknál roszabb, mert ismeretlen téren. ( Helyeslés balfelől.) ■. Azt mondja a miniszter úr, ,hogy az illető fog s­zavazni a ró írt adó alapján. Ám tessék meg* t­artaul, olvassuk a szöveget, ki bír szavazattal ? ? Azt mondja a tjavaslat: „hogy szavazni fog az, a­k­­i kimutatja, hogy a fen meghatározott értelem­ t­­en birt föld után fizet annyi adót, a me*?»gi a? o­ttani V* telek legkisebb adójának megfelel,(Tóth­­ Vilmos miniszter közbeszól. 1848 szerint) tehát itt is annyi adót kell fizetni, a mennyit fizet a leg­kisebb V. telek a községben, még pedig ugyan ily módon birt birtok után, azaz mely hasonlókép alkatrészeire nézve is, az iji teleknek idegye e , mert azon 10 frt adó, melyre m­éltóztatik hivat­kozni, nem föld, hanem jövedelem­adó, s így ez, azon földbirtokoson, ki nem jövedelmi adót fizet, semmit sem segít. . A t. miniszter úr, még egyre fektet nagy­­ súlyt javaslatában, nagy súlyt fektet erre a köz­­­­ponti előadó úr is, és részemről is erre nagy súlyt­­ fektetek. Ez az állandó névjegyzék elkészítése, _de ugyan főleg miért szükséges az állandó [ névjegyzék? Azért, hogy a választók összeírása , akkor történjék, mikor főlég A választási mozgal­­­mak meg nem indúltak s a pártszenvení.­"^ 1 habjai, még nem csapkodják a politikai élet part­­i­jait. És milyen jól igazította el ezt is a belügy­­i miniszter úr! Lesz állandó lisztünk, de ennek épen a pártküzdelmek napjaiban kellene készülnie, míg így ezen magában legjobb legszentebb dolog hasznát­­ elveszíti. (Igaz, igaz! balfelöl.) s épen attól fosztja­­ meg az országot, mire legnagyobb szüksége van. a­­Helyeslés balfelől, mozgás jobbfelől. Szilágyi De­­­­zső a belügyminiszterrel beszél. Zaj balfelől s élénk felkiáltások: helyre, helyre . Ne méltóztas­­­ sék rész néven venni, én várhatok, a miniszter­­ urak pedig megszokták, hogy tanácsosokhoz fo­­­ lyamodjanak. (Derültség a baloldalon.)­­ T. hát! Ezek után azt tartom, hogy eléggé­­ indokoltam, miszerint a törv.­javaslatot nem­ tu­­­dom jelen alakjában még csak a részletes tárgya- 3 lás alapjául sem elfogadni. Mielőtt e tekintetben , indítványomat felolvasnám, csak arra vagyok bátor , a t. házat figyelmeztetni, hogy másutt is, tudjuk­­ minden alkotmányos országban, időről időre felme­­­rül a választási törvény változtatásána­k, a válasz­­­tási census megváltoztatásának szüksége. Pártok­­ vannak ott is mint nálunk. A szabadelvű párt­­ követeli a census terjesztését, a radikális követeli , annak egész kiterjesztését, azon párt pedig, mely­­ ott magát őszintén conservativ pártnak nevezi,­­ mit szokott tenni? Vagy azon álláspontot foglalja el, hogy maradjon a volt census, vagy azt, hogy­­ ne rágittassék annyira, mint a szabadelvű párt­­ kívánja, h hanem csak kisebb mérvben. De arra példát nekem nem tudnak felmutatni, hogy egy m­agát őszintén bevalló conservatív párt, annyival­­ inkább egy magát szabadelvűnek tartani kívánó­­ kormány és párt oly változtatásokat akarjon hen­­ hozni, melyek a választási jogot megszorítanák.­­ (Helyeslés a baloldalon. Paczolay János közbe­n fj­zól: Ebben semmi sincs ! Nagy derültség.) . f. képy. ház! Magam sem mondom, hogy ■ abban valam­i van; én minden őszintén nyilatko­­­zó véleményt tisztelek, de egy van, a­mit köve­telek és ez az, hogy mindenki adja meg minden­­ dolognak azon nevet, a­melyet az megérdemel, és­­ ne árulja mint szabadelvű portékát azt, a­mi re­­l­actionárius. (Balfelől helyeslés. Igaz! Ellenmondás jobbfelől.) Indítványom a következő:­ ­ Indítvány!­ ­ „Miután a választási törvények módosításáról és pótlásáról szóló törvényjavaslat meghagyja eddigi választási törvényeink leglényegesebb hiá­nyait, jelesen: a) meghagyja Erdélybe» az igaz­­ságtalan, a Magyarország ige» nagy részébe» te­­vő« magasabb censust; b) meghagyja ugyanott a képviselőknek kerületek helyett hatóságonként­ választását; c­) meghagyja azon indokolhatlan ano­­máliát, a­mely Erdélyben a választási jogosultság felosztásában van, lévén 2500 lelket számláló város, vagy épenúgy két képviselőt választ, mint más 200,000 több lakossal bíró törvényhatóság • d) meghagyja Magyarországon a kis és nagy köz­ségeket illetőleg a földbirtokhoz kötött censust, mely természeténél fogva igazságtalan, retrográd irányú, s ma már az átalános teherviselés mel­lett semmiképen nem igazolható; miután még tisztábban kifejezni, megmagya­rázni állítja a választói jogosultság föltételeit, ad­dig valóságban különösen? a felsebb földbirtokoso­kat,­­ a szegényebb iparosokat illetőleg a censust tetemesen fölemeli s ez által igen —’ * • —ii.—*/: i ! • - - voltakat meer­& Villaozitoi jogosultságul * ® miután a helyett, hogy megszüntetné a félrema­gyarázást s az abból eredő zavarokat az p­­enye­ztetett félreértések helyett zavaros szerke­­zete folytán még nagyobbakat előidézni igérke­­zik, miután anélküü, hogy az adatok előter­esztet­­nének kielégítő, állandóságra jogosult választási törvényt alko­t ??en? lehet, a választási törvény­nekb'tljárá­sb­an VáU°Ztat48a Hát a leghelyteb­ indítványozom, hogy az előttünk fekvő tör­vényjavaslatot el nem fogadván, utasítsa oda a ház a ministériumot, hogy a választásokra, s vá­lasztói census hatására vonatkozó adatait , me­lyek úgyis birtokában kell hogy legyenek, alapul véve, azoknak előterjesztése mellett, oly időben nyújtson be egy a jelzett legfőbb hiányok orvos­lását is eszközlő törvényjavaslatot, hogy azt még ezen ülésszak alatt tárgyalni lehessen.“ (Élénk he­lyeslés balfelől.) T. képviselőház ! szinte hallom felhozni azon indokot (Halljuk) hogy erre már idő nincs. Én belátom (Halljuk) hogy arra, hogy kellő megfon­tolással, kellő megvitatással egy egészen megfelelő egészen jó választási törvény alkottassák, nincs idő, de nem látom be azt, hogy ne legyen idő arra, hogy azon legfőbb hiányok, melyeket kie­meltem, orvosoltassanak. Itt csak egy esetben áll­hat be a lehetetlenség, beállhat ugyanis azon esetben, ha a kormány, mely már három év előtt program­jába a választási törvény módosítását felvette, még csak azon legelső adatok megszerzé­séről sem gondoskodott, a­melyekre e czélból szükség van. Ha bírja az adatokat, néhány nap alatt megfelelhet azon kívánalomnak, ha pedig nem bírja azon adatokat, akkor a leghatározottab­ban elítéli maga magát, mert választási törvényt terjesztett a ház elé az első, a legszükségesebb adatok nélkül. (Balfelől: Igaz! Igaz!) T. képviselőház! Én sokszor hallottam, ol­vastank, hogy Magyarországon a reform keresztül­vitelét az ellenzék gátolja, minduntalan a közjogi vitát tolván előtérbe. (Igaz ! jobbfelől) Hogy men­nyire igaz, arra az országgyűlés naplói felelnek, melyek tanúskodni fognak róla, hogy 1869 óta bizony nem nagy számú napokat tesz azon idő, a melyben a válaszfelirat befejezése után az ellenzék provocatiója folytán a háznak közjogi dolgokkal kellett foglalkozni (Helyeslés balfelől) Már akkor kimondatott, legalább azon árnyalat részéről, melyhez tartozni szerencsém van, hogy mi addig, míg annak ideje el nem jövend, közjogi vitával nem fogjuk a házban az időt tölteni, várjuk és óhajtjuk az alkalmat, és akkor meg is fogjuk azon közjogi alapot támadni, de a reform­kérdéseknek útját állani, a közjogi kérdéseknek vitatásával, midőn eredményre nincs kilátás, egy­általában nem fogjuk; mondom, hogy alig napok­ra megy azon idő, midőn egy egy fontos európai vagy fontos ausztriai esemény folytán a t. háznak néhány óráját e tekintetben igénybe vettük. Ezen néhány napnál sokkal többet vesztett el a ház, azon rendetlenség miatt, melylyel a kormány hi­bája folytán az országgyűlési tárgyalások foly­­tattottak (Igaz! Úgy van! balfelől) . És még arra is merek hivatkozni, hogy számtalan kérdés volt, melynél az ellenzéknek és pedig egyik ár.

Next