Ellenőr, 1872. február (4. évfolyam, 26-48. szám)
1872-02-21 / 42. szám
Előfizetési árak Egész évre . 120 frt. — kr. Évnegyedre 15 frt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ ügyes szám ára 10 kraj«*zár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 42. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvéreit irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendő Szerda, február 21. 1872. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri A nyilt-tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért .... 10 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-uteza 10. szám. (Légrády testvéreit irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas utcza 14. sz. ala intézendők. 10. évfolyam. Pest, febr. 20. Kaptunk mi is egy példányt abból a „nyílt szó“-ból, melyet gróf Károlyi Ede választóihoz intézett, s melyben új pártalakulásra hívja fel a közönséget. Nagy önfeláldozásunkba kerül komolyan szólni a dologhoz. De hírlapírók lévén, nem menekedhetünk a kellemetlen kötelesség elől, hozzászólni minden fölmerülő tárgyhoz, bármennyire idétlen legyen is ez. Nem hisszük, hogy e programm a gróf Károlyi Ede tollából került volna ki. Valószínűleg a gróf úr elnöklete alatt álló valamelyik részvénytársulat titkára foglalmazta azt. Olvassuk csak egyik pontját, mely — miután a gróf úr arra kapacitatia tekintetében nagy súlyt fektet, — egyik kiváló pontját képezi a programmnak. Hangzik pedig e nevezetes pont következőképen: „ Valamint az üzleti életnek szabálya, hogy a nyeremény egy része a biztonságnak áldoztassék fel, úgy a politikában is kritikus helyzetünknél fogva parancsolja az ésszerűség, hogy követeléseinket a biztos siker érdekében mérsékeljük. Az angolhoni és törökországi kamatláb közötti különbözet elég nyomatékos például szolgálhat arra nézve, hogy mily áldozatot kell hoznia annak, ki a jövedelmet a biztonsággal párosítani akarja.“ Íme, ezek azon nyomós érvek, melyek mindnyájunkat meggyőzhetnek arról, hogy nekünk haladéktalanul le kell mondani független, önálló állami törekvéseinkről. No szegény magyar nép, ott a zsadányi választókerületben, ha neked az angolhoni és törökországi kamatláb közötti különbözet nem eléggé nyomatékos példa arra, hogy ezeréves függetlenségi jogaidról s önálló állami szabadságod követeléseiről rögtön lemondj, akkor csakugyan nem vagy érdemes arra, hogy téged ezután Károlyi Ede gróf képviseljen a nemzet törvényhozásában. Az üzleti életnek szabálya, hogy a nyeremény egy része a biztonságnak áldoztassék föl. Ezt mondja Károlyi úr. és ebből azt következtetik ,hogy függetlenségi törekvéseinket is áldozatul kell hozni a biztonság javára.“ Szerencsétlen pártvezér in spe! Hát függetlenségi törekvéseinknek nem egyedüli czélja-e épen a haza biztonságának megszerzése ? Azokról a törekvésekről mondjunk-e le, melyeknek épen a biztonság megszerzése miatt esküdtünk hűséget , vagy lemondjunk a törekvésről, hogy saját urai lehessünk magunknak csak azért, mert nagyobb a biztonság, ha másoktól függünk, ha mások szolgálatában állunk. Hát hol van, miben áll az a biztonság, melynek javára mi áldozatul hozzuk függetlenségi törekvéseinket ? Hol van a nemzeti szellemű önálló magyar hadsereg, mely nélkül sem állami élet, sem biztosított alkotmány, sem semmiféle biztonság nincs? Eldobjuk a tapaszt a még be nem hegedt seb javára? „Elvessük az eszközt a még el nem ért cél kedvéért? Csodálatos. Szerezzétek meg előbb a biztonságot, akkor majd nem lesznek ily törekvéseink, de míg biztonság nincs, addig minden pillanatunkat, minden törekvésünket e biztonság megszerzésére fordítjuk. Az ellentétes eszmék, az idétlen nézetek és botor állítások ily iszonyú zagyvalékát még soha sem láttuk, mint e programaiban. Ha egy agyból került ki, bámulásra méltó. Azt mondja Károlyi gróf, hogy mi szeretünk Angliára hivatkozni, és szeretjük utánozni az ottani alkotmányos szokásokat. Aztán azt kérdi, hogy mért nem követjük hát az ottani pártalakulásokat is. Lám, ott is vannak pártok, de azok az alkotmány alapjára és a nemzetközi transaktiókra nézve nem is állnak egymással ellentétben. Kolossális ostobaság, melyhez Károlyi Ede programmja kellett,hogy napfényre jöjjön. Hát van-e Angliában delegatió, mely gúnyja a parlamenti függetlenségnek; van-e közös minisztérium, mely nem felelős a törvényhozásnak, és mely emellett mégis az állam legvitálisabb érdekeiben dönt; van-e idegen hadsereg, mely nem érti a nemzet nyelvét, nem viseli a nemzet színét s idegen emberek parancsszava alatt áll? Összehasonlíthatlan ellentétek az állami függetlenséget illetőleg Anglia és Magyarország között s azt kívánja, hogy a pártok itt is, mint ott egyenlő elvek alapján csoportosuljanak. Anglia a világ egyik legfüggetlenebb állama, míg Magyarországnak nincs sem hadügyben sem külügyben önrendelkezési joga, hogy lehet tehát oly javaslattal állani elé, miszerint az ily roppantul eltérő viszonyok között egyenlő alapon alakuljanak a pártok. És aztán “Angliában a dynastiára vonatkozó törvényeken kívül nincs törvény, melyet egyik vagy másik párt megmásíthatlannak tartana. Ott minden törvény reformtörvény, melyet megváltoztatni a törvényhozásnak minden pillanatban jogában áll. Ez az igazi alkotmányosság, midőn a nemzet saját institutióit valahányszor a kor igényei s a körülmények követelik, mindig megváltoztathatja, így kell lenni nálunk is, akkor majd közelebb jutunk az angol pártokhoz mi is. Meg sem engedhető, hogy egyes létező törvények módosítása lehetetlennek ismertessék el. Az oly ország, melytől elvétetik a jog saját érdekében új törvényeket hozni, oly törvényeket, melyek a már létező törvényektől eltérnek vagy azokkal épen ellenkeznek, az oly ország fejlődésében akadályoztatik meg. Az oly ország, mely a károsnak, jövőjére nézve veszélyesnek bizonyult törvényeket nem módosíthatja, az oly ország forradalomra kényszerítetik. Nemzet, mely a létező törvényekben jövője veszélyeztetését látja, váljon miben keressen másban menedéket, mint az erőszak kitörésében, ha a létező törvények alkotmányos úton való megváltoztatása lehetetlennek állítatik? Idézzünk e programaiból még egy pontot annak bebizonyítására, hogy Károlyi Ede gróf maga sem tudja, mit akar. „Mondjunk le a közjogi oppositióról s fogadjuk el a közösügyes alapot — úgymond — és lépjünk azon térre, melyen a legpregnánsabb nemzeti követelmények kivívása által a nemzet kívánalmainak és égető szükségeinek eleget tehetünk.“ Hát mik azok a legpregnánsabb nemzeti követelések ? Tán egy új franko-magyar bank vagy valamely más részvénytársulat alapítása ? Hát nem azok-e a legpregnánsabb nemzeti követelések, melyeknek kivívásáért épen a jelenlegi ellenzék küzd: az önálló nemzeti hadsereg, a független pénzügy, szóval a teljes állami önállóság ? Mikép hagyhatja el tehát Károlyi Ede a pártot, ha csakugyan a nemzet legfőbb vágyainak akar eleget tenni ? Károlyi Edének vagy fogalma sincs arról, mik a nemzet követelései, vagy szántszándékosan ámítja választóit. Csávolszky Lajos. — A baopdai kör mai értekezletén a Lloyd-társulat ügye volt tárgyalás alatt. Nyilatkozat. Minden félremagyarázások kikerülése kedvéért, s különösen, mert a kétértelműséget s ingatagságot minden viszonyok között, de a politikai pártalakulások terén legkevésbbé tartom egyéni felfogásommal összeegyeztethetőnek, kinyilatkoztatom ezennel, hogy Prónay József tisztelt barátom programmjával, mely az „Ellenőriben megjelent miskolczi levélben felemlített két pontban találja kifejezését, teljesen egyetértek. Midőn e nyilatkozatomat teszem, két tényezővel szemben tartottam kötelességemnek számot vetni; ezen tényezők egyike választóim, akik eddigelé bizalmukkal megajándékoztak, — ők a közeljövőben ítélni fognak felettem, mely ítélet bárminemű következményeit nyugodtan fogom tűrni, mint szabad elhatározásomból keletkezett, minden idegen befolyástól ment eljárásom kimaradhatlan következményeit ; a másik tényező, melylyel számot vetni kötelességemnek tartottam, meggyőződésem, lelkiismeretem s hazám iránti kötelességem, amely tényezőkkel szemben mint mindig, úgy most is tisztában lévén önmagammal, mindenki ítéletének habozás nélkül alávetem magam. Pest, 1872. február 20. Podmaniczky Frigyes: Tisztelt barátunk fennebbi nyilatkozatát nem tartjuk meglepetésnek. Ő és Prónay József annyira együtt összebuva éldegéltek, hogy kettőjük közül egyik sem tűnhetett volna el a másiknak elköltözése nélkül. Olyanok ők, mint az ausztráliai zöld papagályocskák azon kedves kis fajtája, melyet az angolok „szerelmes madárkák“ (love birds), a francziák pedig: „elválhatatlanok“ (inseparables) neveztek el. Kettecskén üldögéltek, kettecskén enyelegtek, kettecskén oldalogtak és igy kettecskén kellett elrepülniük is. Igaz, hogy Prónay József megelőzte Podmaniczky Frigyest, hanem csak addig, mig az elhagyatott érezni kezdé, hogy a válást túl nem élheti. Érdekes párocska. Kívánjuk, hogy boldoguljanak s ne jussanak kalitkába épen akkor, midőn távoznak a madarászok szomszédságából. De ha nem tartjuk is meglepetésnek e távozást, fájlaljuk ezt mégis, mint fájlaltuk a Prónay Józsefét is, s ugyanazon egy okból. Báró Podmaniczky Frigyes olyan kedves, jó érzelmű, lovagias szellemű műveit ember, hogy a megválást tőle nem vehetjük sajnálkozás nélkül. Társalmi egyéniségét becsültük és szerettük mindnyájan; e részben tehát kétségtelen a veszteség, mely elmenetele által éri pártunkat. De ennyiből is áll aztán az egész. A veszteség többi része nem pártunké, hanem az övé. Mert a mi pártunk nem egyes emberek társalmi kedveltségére, hanem hazánk jogainak és méltóságának szent és szilárd vallására nyugtatja büszke álláspontját. Aki tehát elhagyja ezen álláspont védelmét — mert tán kifáradt az őrködésben — az nem volt a komoly feladatra megkivántató erekly és kitartás embere s igy neni is hagy űrt maga után, bár mennyire nélkülözze is rokonszenves individualitását táborunk, midőn az Pest, febr. 20. – A mai nap a baloldalé. A morális győzelem, melyet az ellenzék a mai bankvita alkalmával aratott, kiválólag Ghyczy Kálmán érdeme. Klassikus beszédében a tudomány hatalma a bankügynek, valamint a hazai s más államok viszonyainak pontos ismeretével párosult. Meg kell vallanunk, hogy kifejtett érveinek egy része is elégséges lett volna a kormánypárt szónokai által felhozott részint kicsinyes, részint absurd és felületes okoskodások megcáfolására. Ghyczynek szokása azonban az ellenfelei által fölhozott érveket nemcsak szoros kritikának alávetni, de felhozni mindent, mi az általa támogatott javaslat mellett szól, meggondol minden abból vonható következtetést, minthogy csak beható tanulmányozás után nyugszik meg lelkiismerete azon tudatban, hogy joggal ajánlotta az országgyűlésnek valamely intézmény keresztülvitelét.A kormány és képviselőházunk jobboldala két okból nem igényelhetik maguk részére ezen megnyugvást. Mert vagy — ezt hinni alapos okunk van — akarja a szövetséget az osztrák nemzeti bankkal — és akkor oly lépést tesz, mely a magyar nemzet többsége által rászaltatik, vagy ha a kormány és pártja ezt nem teszik, akkor a bankkérdésben minden határozott irány és terv nélkül állanak a világ előtt, s ez a Parlamentarismus méltóságán ejtett gúnyos sérelem lenne. Átalában Simonyi mai beszédének azon helyes tételére kell itt utalnunk, hogy a kormánynak, különösen ily kiválóan fontos kérdésekben határozott álláspontot kell elfoglalnia, a minisztereknek nézeteiknek helyes volta által a többséget megnyerniük és azt vezetniök kell. De az oly eljárás, midőn a miniszter körülbelül ezeket mondja : „Előbb mások véleményét akarom meghallgatni, még nem tudom, hogy mit akarok, mert ha bármit is fogok javaslatba hozni, a többség minden esetre mellettem fog szavazni . . . .“ — mondjuk az ily eljárás nem egy parlamentáris kormányhoz, sem pedig egy miniszterhez nem méltó. Kezdjük hinni, hogy kormányunk sokkal kevésbbé tartja szem előtt a parlamenti élet követelményeit, sőt mindinkább a részvénytársulatok közgyűlésein dívó fogásokat szándékozik képviselőházunkban meghonosítani. Mert Trefort szerepe a határozati javaslattal nagyon is élénken emlékeztet egy olyan közgyűlést Strohmann személyére, kinek a választmány czéljait elősegítő indítványokat kell tennie, és ezek csak azért nem léteznek a választmány által, mivel a czél épen nem a legtisztább. Kívánjuk azonban, hogy a Trefort-féle határozati javaslat következményei hazánkra nézve ne legyenek oly szomorúak, mint aminek az ily módon elfogadott indítványok sok részvénytársulatra voltak. Amit Trefort mondott, az összegezhető a minden kormánypárti szónok által fölhozott azon tételben, hogy „a valutaviszonyok rendezessenek be mikor, és hogy, mely idő alatt adja be a kormány az erre vonatkozó törvényjavaslatot, minderről nem akar szólni. A bankkérdést illetőleg, természetesen azon általa már korábban kijelölt állásponton maradt meg, hogy ő annak megoldására jobb módot nem ismer, mint az osztrák nemzeti bankkal való kiegyezést. De a magyar jegyforgalom központi közegének jövőbeli igazgatója tudja, miért mondja ezt. Találóan és csodálatos humorral kommentálta Ghyczy Trefort javaslatának ezen tételét. Többek közt ezeket is mondja r róla: „Az osztrák nemzeti bank uralma Magyarországban a jobboldal szándéka szerint csaknem ugyanaz maradna ; e részben a legnagyobb változás az lenne, hogy a lóőrtüzek mellett eszébe jutnak a régi jó pajtások és kedélyes tréfák. Ha ezen új párt vajúdása áprilisben sem hozza még világra bizonyos egerét, lesz alkalmunk többet is mondani ezen mesés ketöködésről a választó országnak, melynek baloldali része megvárja mindenesetre már most is, hogy azok, kik megváltoztatták színeiket, rukkoljanak elő az újakkal, mint Prónay és Podmaniczky, nyíltan — jelenleg csak a most nevezett (eddigi) elvtársaink figyelmébe akarunk még ajánlani valamit. Tisztelt barátaink — Prónay József és Podmaniczky Frigyes — sokkal tisztességesebb emberek, mintsem ámítani akarnák a világot hollétük iránt; de hogy ámítják önmagukat, midőn továbbra is, új pártállásukban is, úgy látják helyzetüket, mint ellenzékit, arról meg vagyunk győződve. Ne ámítsák magukat: ők már a kormánypárthoz tartoznak, bárha csak épen most léptek is azon kanyargós ösvényre, mely oda viszi őket okvetlenül. Voltaire nem látott abban semmi különöst, hogy szent Dénes fejetlenül érkezett meg Párisból Sz.Dénisbe , mert hiszen elmehetett volna a világ végéig is, ha képes volt megtenni a kiindulási első lépést. Tisztelt barátaink épen olyan jobboldaliak már most is, mint akárki a jobboldal függetlenebb részének régi tagjai közül. A különbség csak az, hogy ők most indultak el Sz.-Denisbe, hol a többi szentek már 1867 óta ülnek hányuk alatt hordott fővel. S legyen ez iránt tisztában az ország is, és tekintse kétségtelen kormánypártiaknak mindazokat, kik úgy ajánlgatják magukat a választók kegyébe, mint a — bármi ezég alatti — új párt híveit, bármennyire tagadják is ezek a jobboldalhoz tartozásukat, a melyre nézve, egyébiránt véget fog vetni minden komédiának a baloldali országos pártértekezlet. Szerkesztő. — A vasúti üzlet tárgyában tegnap folytattattak a tárgyalások. Miután a bank-consortiummal megegyezés nem jöhetett létre, az állam maga fogja a kérdéses vonalakat építeni, ellenben az erre szükséges tőkéket a bankconsortium (osztrák hitelintézet, magy. hitelbank, anglo-osztrák bank, bankverein és Springer) teremti elő, s a szerződés már meg is állapíttatott főbb vonásaiban. zsef-téren levő czégen az osztrák nemzeti bank fiókja“ föliratot „a magyarországi jegyforgalom központi közege" váltaná fel. Magától érthető, hogy a sophismák és ferdítésekből összeállított kártyaház, melyet Wahrmann, Zsedényi, Trefort, Kerkapoly és Fálk állítottak föl, Ghyczy magvas logikája előtt szétmállott. Nem kell sok annak bebizonyítására, hogy ezen légvárnak a kormány által történendő megkoronáztatása, a bécsi absolutistikus bankkal való kiegyezés lenne. Kérlelhetlen igazsággal sorolta fel Ghyczy a tévedések és fölületességek azon hosszú sorát, melyeket Wahrmann beszéde magában foglalt, ki az általa javaslatba hozott ideiglenes megoldást nemcsak a theóriára, de az észak-amerikai egyesült államok hasonlóan szervezett intézeteinek gyakorlati működésére alapította. Ghyczy méltányolta azon nehézségeket, melyek eddig a közép- és iparos osztályt hitelük felhasználásában gátolták. Kimutatta, hogy a bankfiókok csekély dotatiója csak kevés bankhatalmasságnak és nagykereskedőnek állván rendelkezésére, az iparosoknak nyújtandó hitel mennyire megdrágíttatik, úgy hogy ezek gyakran a kölcsönösszeget 15 — 16 ° C-ra kénytelenek amaz előnynyel bíróktól felvenni, daczára, hogy ők kötelezettségeik iránt ép oly garantiát képesek nyújtani, mint a bank által privilegisált egyének. — De természetesen nem kívánhatjuk, hogy a bankár, ki ezen körülményből hasznot húz, valamint követői és elvbarátai a reájuk nézve oly hasznos intézet mellőzését kérjék. Azon nevetségességet, — melyet Wahrmann úr elkövetett, midőn mondá, hogy az államjegy mitsem ér, — azon helyes szempontból ítélte meg Ghyczy, hogy ez frivolitás és úgy a magyar, mint az osztrák állam megsértése, mivel az államjegyek törvényben és mindkét államfél által biztosítják. Ghyczy nem vonja kétségbe, hogy ezen államok jótállásukat fentartják, és hogy e jegyek beváltása értékük szerint meg fog történni. De nem könnyű feladat mindazon ellenérveket felsorolni, melyeket Ghyczy a jobboldal által felállított hypothesisek és kicsinyes okok megsemmisítésére felhozott. Ha a kormánypárt a haza javának előmozdítására kapacitálható lenne, ezen beszéd után el kellene fogadnia Ghyczy javaslatát. Igazolásul. Az „Ellenőr“ folyó hó 38-dik számában megjelent (M.) jegyű vezérczikknek azon részére nézve, melyet könnyen oda lehetne magyarázni, mintha Prónay József, Ghyczy Kálmánt is azon politikai nézetek vallójának nyilatkoztatta volna, melyeket ő legközelebb élő szóval s nem rég egy röpiratban tett közzé — ki kell, mind Prónay József, mind Ghyczy Kálmán képviselő urak érdekében, és talán önmagunk iránti kötelességből is nyilatkoztatnunk, miszerint Prónay József, midőn a mezőkeresztesi választókerület részéről vele a fenforgó kérdésben értekeztünk, Ghyczy Kálmán képviselő úr politikai magatartását illetőleg, a fölemlitett értelemben egy szóval sem nyilatkozott. T.-Daróczon, Borsodra, febr. 18, 1872 Géczy István, Szalay Elek, Tóth Endre: A t. urak fenebbi soraira csak annyit jegyzek meg, hogy (M.) barátom kérdésbeni czikke nem is mondott semmi olyast — legkisebb czérzás alakjában sem — mintha a szóban forgó hirt Prónay József indította volna meg vagy terjesztette volna bármiként is. — (M.) barátom csak annyit mondott, hogy a reformpárt érdekében már azt a hirt is szárnyra eresztették némelyek. S ez tény, még pedig olyan, hogy pecsétet is ütött rá Ghyczy cáfolata. Szerkesztő: ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése febr. 20-án. Elnök: Perczel Béla. Kérvények: Bernhárd Nádorné tetétleni lakosnő a magy. kormány által 1849-ben lefoglalt fahajója szállítási dijait megtéríttetni kéri — Őbessenyém város 130 családja valamely kincstári uradalomba betelepittetni kéri magát. — Krasznamegye krasznakerületi számos választó polgára Zilah várossal együtt az eddigi egy képviselő helyet kettőt kér. — Nagyvárad város közönsége Várad-Várallját és V.-Velenczét a követválasztási jog gyakorlása tekintetében Várad és V.Olaszihoz csatoltatni kéri. Elnök felhatalmazást kér, hogy az elhunyt dr. Szabó József után megürült képviselőszék betöltésére a szükséges intézkedéseket megtehesse. — Megadatik: Bobory Károly emez interpellátiót intézi az igazságügyminiszterhez : „A királyi ügyészeknek legközelebb kiadott miniszteri szabályzó utasítás, a bűnvádi befejezett vizsgálat után, az ügyészi indítványt, az előadói véleményre íratni rendeli, minthogy az előadói vélemény csupán a szavazásnál jöhet szőnyegre, az 1871-ik XXXIII-ik törvényczikk pedig a királyi ügyészeknek hatásköréről bűnvádi ügyekben, a 19-ik §-ban azt rendeli, hogy „az ügyész a törvényszék tanácskozásánál és szavazásánál jelen nem lehet“, e szerint fennebbi utasítás a törvény világos értelmével ellenkezik ; kérdi a fentezimtett miniszter urat , miképen véli kiegyeztethetőnek utasítását a törvény értelmével.“ —Közöltetni fog. Simonyi Ernő kérdi, miért nem osztattak ki mindeddig az országos számvevőszéknek a zárszámadásokra vonatkozó észrevételei és a minisztérium ide vágó ellenészrevételei, miután a tárgy már napirendre van kitűzve. Elnök megjegyzi, hogy ez észrevételek még nincsenek egészen kinyomatva, azonban a már készen levő részeket kész haladéktalanul kiosztatni. Napirenden van a bankügyi vita folytatása. Helfy Ignácz a különvélemény mellett kíván szót emelni s azon különböző nézetek között, melyeket a szőnyegen levő kérdésben a közelebb lefolyt napok alatt a ház mindkét oldaláról kifejtettek, ő leginkább Wahrmann véleményét osztja, amennyiben ő is fontos politikai kérdésnek tartja a jelen kérdést és sajnálattal kell látnia, hogy Jókai Mór, ki e nagy horderejű ügyet első pendítette meg a házban, azt most csak pusztán reformkérdésnek declarálja. Szónok egyszersmind a pénzügyér és a jobboldali szónokok beszédeiből arról győződött meg, hogy a kormány az önálló magyar bankot nem akarja, s a pénzügyér miután látta, hogy a közvélemény meglehetősen belemegy azon eszmemenetbe, hogy egy önálló bank megállapítására mélhatlanul szükséges, hogy előbb a valuta állítassák helyre, megragadta nagy modón az alkalmat és azt mondja, hogy igaz, úgy van, ragadjuk meg ezt, terjesszük ezen eszmét, állapítsuk meg, hogy okvetlenül szükséges, nem is szabad gondolkozni a magyar bankról, mielőtt a valuta helyreállítva nincs. Ebbe fájdalom belementek, s most azt mondja a pénzügyminiszter: mi igenis akarunk magyar önálló bankot, de miután el van ismerve, hogy annak előfeltétele a valuta helyreállítása, tehát beszéljünk egyelőre csak erről. Szónok lelke egész erejéből visszautasítja Trefort hat. javaslatát, mint amely a magy ön álló jegybank felállítását egyenesen megakadályozni akarja, de visszautasítja Ghyczy Kálmán hat javaslatát is, mely múlhatlan előfeltételül szabja a valuta helyreállítását s így eszközt nyújt a kormány kezébe a főczél elodázására, és pártolja a különvéleményt, mely határozottan oda utasítja a kormányt, hogy mielőbb tvjavaslatot nyújtson be egy önálló magyar bank felállítására. Ezzel az átalános vita be lévén fejezve, mivel a bankbizottság visszalépett, mint a különvélemény benyújtója Simonyi Ernő tesz némely észrevételeket azokra, amik ellenében a vita folyamában felhozattak. — Mindenekelőtt Zsedényinek megjegyzi, hogy az, miszerint a bank nem teremti meg a hitelt, egyátalában nem áll, mert azon hitel, melyet a bankjegy kibocsátása van hivatva szaporítani, oly hitel, mely többet tett a nemzetek vagyonának és jólétének emelésére, mint a világ valamennyi bányatermelése összesen megengedi azonban, hogy túlságos bankjegy kibocsátása oly visszaélés, mely calamitásokat idézhetne elő, de ép ezért szükséges, hogy a bankrendszer szabályoztassék. Szónok tökéletesen egyetért Wahrmannal abban, hogy állami existenciánk nemcsak anyagilag, hanem politikailag is e kérdésnek mi módom megoldásától függ, és hogy mily helyet fog Magyarország elfoglalni azon crisis alkalmával, — mely hogy előbb utóbb Európában be fog következni, kétséget nem szenved senki előtt, — az szintén attól függ, mert csak ha Magyarországnak rendezett pénzügye lesz,és leszünk képesek e krisissel úgy szembeszállani, hogy nemzeti önállásunk, hogy nemzeti jövőnk ne fenyegettessék. De ő Wahrmanntól eltérőleg azt hiszi, hogy minden kérdésnél igen nagy fontosságú az, hogy miként döntetik el, mert azt hiszi, hogy a főkérdés mindig az, hogy miként döntetik el, és másodrendű az a kérdés, hogy mikor. Ugyancsak Wahrmannak megjegyzi továbbá, miszerint a magyar nemzet zöme igaz, hogy financiális kérdésekkel nem foglalkozik és meglehet, hogy a valuta reductiójához, hogy a bank privilégium, vagy bankrendezéshez nem sokatért, de hogy oly váltókra akarna pénzt felvenni, amelyek sohasem fizettetnek ki, melyeknek semmi alapja nincsen, ezen gúnyt a magyar nemzet zöme bizonyosan visszautasítja. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Áttérve ezután a pénzügyminiszter azon nyilatkozatára, hogy ő előbb a hat. javaslatok benyújtóinak s társaiknak véleményét akarja , meghallgatni s csak azután nyilatkozni, kijelenti hogy ez fiatal parlamentükhez, de nem miniszterhez illő állás ; mert mikor az ember kormányra vállalkozik, akkor azt mondja, én vezetni akarok, aki pedig vezetni akar, az formáljon magának minden nevezetes tárgyban, különösen ilyen nagy fontosságú életkérdésben, véleményt, mielőtt a törvényhozás elé jön. Ez szokás minden parlamentben, ezért nevezik a minisztérium szószólóját az angol képrházban a ház vezérének, mert ez annyit jelent, hogy míg ő a minisztériumnak tagja, azaz, míg a többség által támogattatik, addig ő bízik magában, hogy az ő nézetei után indulván a többség, ő vezeti a többséget, a többség pedig igen természetesen a házat. Szónok e fontos kérdésben mindenek fölött a miniszterelnök nézetét óhajtotta volna ismerni annyival inkább, mert a miniszterelnök úgy is mint pénzügyminiszter sokáig működött itten és működött mint pénzügyminiszter Bécsben és a financiális kérdéseket s a bankügyben eddig tett intézkedéseket ő kezdette meg, ő vett részt az első alkudozásokban, ő tette meg az első lépéseket, ő volt az alkudozásoknál a közvetítő, ő ismeri tehát az egész ügy természetét, és ő adhat legtöbb felvilágosítást. Különben is a miniszterelnöknek nem lehet oly különös ellenszenve ezen bankkérdésekről beszélni, hiszen — úgymond — minduntalan azt olvassuk, hogy vagy Bécsbe ment a bankárokkal alkudozni, vagy ha visszajön onnan egész sereg bankár követi őt Pestre, a képviselőház folyosói tele vannak bankárokkal, az egész város tele van bankárokkal. Ami a pénzügyér azon állítását illeti, hogy a bankbizottság jelentése és Trefort hat javaslata közt nincsen különbség, szónok kijelenti, hogy ez nem áll, mert aki mindkettőt elolvasta, az igen hamar meg fogja látni a különbséget. A fő és lényeges különbség köztük az, hogy a bankügyi bizottság azt mondja: arról hogy önálló, szilárd alapra fektessük Magyarország hitelét és pénzügyét, szó sem lehet, azt a viszonyok meg nem engedik. Mi csak azt akarjuk, csak azt hozzuk javaslatba, hogy a törvényhozás oly intézkedéseket tegyen, melyek a rendszeres pénzforgalmat biztosítják, csak ez az egy elérhető, más semmi. Azonban az új határozati javaslat mindjárt a pénzviszonyok, a valuta rendezéséről és egy magyar központi közeg felállításáról szól. Ezek egészen más dolgok, mint a rendszeres pénzforgalom biztosítása. Ha, úgymond, elfogadja a ház e hat javaslatot, úgy elfogadja azt is, miszerint igen hosszú időre lemond egy önálló magyar, független bankról, és Magyarország pénzügyes hitele ezáltal számos évekre el lesz adva a bécsi banknak.