Ellenőr, 1872. február (4. évfolyam, 26-48. szám)
1872-02-23 / 44. szám
Előfizetési árak Egész évre . 1 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 lírajer-ár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 44. száza. Megjelenik minden reggel, kitéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók: Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Péntek, február 23. 1872 Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egy. tr A nyilt-tér egy petit sora 30 ’ beigtatásáért ... 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért Kiadótár és hirdetések felvétele Pesten, nágr-utcza 6. számz . tervérek irodájába-Az előfizetési pénzek h 14. sz. ára 10. évfolyam. Pest, febr. 22. „Alakítsunk reformpártot. Az országnak reformokra van szüksége.“ Ezt hallani most naponta s e jelszó sok oly becsületes ember, de jámbor politikus lelkében is visszhangra talál, kik nem szoktak lepillantani a dolgok mélyére s készek elindulni hangzatos szavak után. Hazánkban minden téren roppant nagy a hátramaradás. Anyagi és szellemi téren egyaránt. Legégetőbb kérdéseink közöl nem bírunk megoldani egyet sem a kor és a valódi szabadság szellemében. Törvényeink legnagyobb részben olyanok, hogy még meg sem alkottuk, máris reform után kiáltanak. Egy századdal mindig hátra vagyunk a kortól, valahányszor törvényt készítünk. A törvénykezés és kereskedelem terén tömérdek a hiány, és ha egyik másik hiány pótlására teszünk is valamit, azt olyképen tesszük, hogy jobb volna, ha egyátalán nem tennénk semmit. Ily körülmények között ki ne óhajtana reformot, ki ne látná szívesen azokat, kik gyökeres és üdvös reformok keresztül vitelére emelnek zászlót? Csakhogy mielőtt elhatároznók magunkat, követni egy kibontott zászlót, nem elég a föliratot nézni, ismernünk kell azt is, aki a zászlót viszi. Hogy épen ellenkező helyre ne vigyen, mint ahova menni akarunk. A szó és tett között van egy kis különbség. Az ígéret nem elegendő biztosíték arra, hogy az ígéret meg is tartatik. Három év előtt a trónbeszédben maga a kormány is azt hirdette, hogy a mostani országgyűlés a reformok országgyűlése lesz. És várjon csakugyan az lett-e? Isten ments meg bennünket az ily reformoktól. A szabadelvű reformok zászlója alatt megteremtették a reactionárius intézményeket. Ez a legvilágosabb példa, hogy a zászló maga még nem garantia az eredményre nézve. Szép czégér alatt lehet rosz portékát is árulni. Épen azok, kik most reformpártot akarnak alakítani, azáltal, hogy egy reformpárt szükségét hirdetik, elismerik azt, hogy a kormánypárttól nem lehet a kívánt reformokat várni. De hát várjon lehet-e tőlök, lehet-e azon párttól várni, melyet ők alakítanak? Miféle utat és módot választanak ők, hogy e nagyszerű reformokat keresztül vigyék ? Károlyi Ede, Prónay József és Podmaniczky Frigyes e nagy czél elérésére első lépésül szükségesnek tartották eddigi elveiket tagadni meg. Az új pályán az első lépés, melyet tettek, elvtagadás volt. Elvtagadás, mondjuk, mert annak épen ellenkezőjét vallották eddig, amit vallanak ma. Ha pályafutásukon, hasonlók lesznek a többi lépések is, akkor nagyon drága ára lesz annak a reformnak, melyet ez után keresztül vinni remélnek. Hagyjuk azonban a dolog ezen fájdalmas oldalát s szóljunk ridegen a tárgyhoz. Ha ezen urak közelebb csakugyan azért váltak meg az ellenzéktől, hogy valódi reformerek lehessenek, engedjék meg, hogy egy kérdést intézzünk hozzájuk: Miféle reformokat hisznek ők keresztül vihetni a közösügyes kiegyezkedés teljes épségbeni föntartása mellett? Ha azon közösügyes törvények megmódosítására, melyek hazánkban minden jelentékenyebb reformot akadályoznak, kis ujjukat sem akarják megmozdítani, miképp mily irányban akarják ők reformálni az országot? Jelen viszonyaink között mi értelme lehet egy oly reformpártnak, mely a legfőbb reformról, mely minden egyéb reformnak kútfeje, az ország állami önállóságának visszaszerzéséről lemond? Nincs szabad önrendelkezési jogunk sem hadügyben, sem külügyben ; nincs szabad önrendelkezési jogunk sem a kormányzás, sem a törvényhozás legfőbb ügyeiben s ők mindezen segíteni, reformálni nem kívánnak semmit. Csak oly reformokat akarnak, melyek a kiegyezkedési alapon lehetségesek. Ez a felelet kérdésünkre. Jó, de hát mondják meg ez urak nekünk, hogy azon reformok közül, melyeknek életbeléptetése a közös ügyes alapon lehetséges, ellenzett-e valaha a baloldal csak egyet is? Volt-e a kormánynak és pártjának egyetlen egy üdvös reformjavaslata, melyet az ellenzék megtámadott volna ? És viszont nem tett-e az ellenzék számtalanszor reformjavaslatokat, melyeket leszavazott a jobboldal, dacára, hogy ezek keresztülvitele lehetséges lett volna a közjogi kiegyezkedés mellett is. Ha tehát az ellenzék egyrészről pártolt, másrészről maga ajánlott minden oly reformjavaslatot, melynek életbeléptetését nem akadályozta a közösügyi kiegyezkedés, mi indítja őket arra, hogy kilépjenek a pártból, azon pártból, mely ugyanazt akarja, mit ők, létesíteni minden reformot, melyet a közjogi kiegyezkedés megenged. Mutassanak nekünk tényt, csak egyetlen egy tényt, mely bebizonyítja, hogy egy , bármikor fölmerült és az országra nézve üdvösnek mutatkozó reformot megtámadott az ellenzék, akkor bűnbánólag térünk ki előttük, de ha nem mutatnak, aminthogy nem is mutathatnak, mert nincs, akkor hallgatásuk bizonyítja legvilágosabban, hogy ámítás minden szó, mely azt állítja, hogy csak azért hagyták oda az ellenzéket, mert reformot akarnak. Csávolszky Lajos: A baloldali kör pénteken, f. hó 23-án esti hat órakor értekezletet tart. Pest, febr. 22. A „Magyar Politika“ február 20-iki számában olvasom a következő sorokat: — A „Hon“ savanyu jó kedvet mutat a hirre, hogy a balközép némely tagja búcsút mond a pártnak. Először Keglevich Béla gróf kezdte meg a rendbontást. Ez ugyan nem alapított új pártot, hanem megunta és megelégelte azt a politikát, melylyel legközelebbi társainak körében nagyon is bő alkalma lehetett megismerkedni. Bizonyára nem jól érezhette magát oly körben, mely a legridegebb s legmeddőbb negationjával életjelt adni nem tud, s megunhatta azon politikát, melyet a magyar nép között csak a borvirágos orrú kortesvezér, a nemmagyarok közül pedig csak országunk nyílt ellenségei támogatnak. Hogy miért mondtam le az országgyűlési képviselőségről s miért vonultam vissza a politikai működés teréről, az az én dolgom, melyhez senkinek sémi köze. Tetteim indokolását magam szoktam elvégezni, ha és midőn azt szükségesnek tartom vagy kötelességemnek érzem; de hogy nem fognám azt semmi esetben a jobboldali lapokra bizni, az bizonyos. Gr. Keglevich Béla. Buffet. Talány. Megjött a holló, közéig a bárka . Ararát vagyunk, mi ez ? Báró Wenckheim Béla jelenléte a mai ülésben.* „Mit tartasz gróf Lónyai Menyhért tegnapi beszédének azon ötletéről, mely szerint Ghyczy Kálmán a bankügyi vitában haza beszélt? — Először is azt, hogy Ghyczy Kálmánt nem küldötte még Komárom sem Pozsonyba sem Ujhelyre, sem Bessze pártfogása alá, hanem megtartotta egyhangúlag érdekeinek, jogainak, hazafiságának és becsületének lelkiismeretes, díszes és büszke képviseltetésére, az 1867-iki alkotmányosság idejében is. „Másodszor mit? ” Másodszor azt, hogy gyönyörűen van jellemezve azon ország politikai helyzete, melynek természetéből folyólag lehetőség gyanánt lebeghet a miniszterelnök eszmejárásában még az a lehetőség is, hogy Ghyczy Kálmán nem jutna a nemzet törvényhozóinak sorába, ha csak nem kaczérkodik választóival! — Hanem hát gróf Lónyai Menyhért kormányelnök úr a napokban ígérte meg egy küldöttségnek Nyíregyházáról, hogy érdekeik tanulmányozására három hetet fog tölteni körükben! Természetes tehát kedves ígérete szellemében, hogy magához hasonlónak szeretné előtüntetni Ghyczi Kálmánt, ki azonban nem szorul, s visszautasította a bókot.* Török Sándor — a soproni — ma nagy ijjedelemben lehetett. A karzaton ült, ugyanis, egy soproni úr, ki legtöbbet tett mellette, az utolsó választásnál, a ki mellett, azonban, jelenleg — horribile dictu — Beöthy Ákos ült, mint pislogó Meduza-fő.* Notabene: A választásijavaslat feletti szónoklatok jobboldali sorát megkezdeni a kormánypárt notabilitásai: Pap Zsigmond és Török Sándor urak vannak feljegyezve. Reménylendő, hogy a holnapi ülésben lesz annyi szív mind a soproni választóban, mind Beöthy- Gorgonban, hogy nem fognak egymás mellett ülni és suttogni a kegyetlen karzaton. Különben nem állunk jól semmiről.* Baloldali: Ugyan miként fogjátok ti — kormánytagok — viselni magatokat, az átalános választásoknál, azon erdélyi jobboldaliak irányában, a kik a minap egy memorandumot adtak be nektek s lapjaitoknak ? Kormánytag:Miként? hát támogatni fogjuk őket morális befolyásunkkal. Baloldali: De hát nem veszitek zokon a leckéztetést, melyet tőlük kaptatok. Hiszen azok kijelentették, hogy a kormány elhanyagolta Erdélyt folytonosan, nem hozott rendbe ott semmit, s hogy. . . Kormánytag: Igaz, igaz, hanem hát azt is elismerik, hogy három éven át mindig megtagadták elveiket és meggyőződéseiket szolgálatunkra; miért ne segítnék hát őket ismét azon helyzetbe, hol folytathatják hűséges szolgálatukat a jövő parlamentben is ? Hiszen mi nem bánjuk, ha vannak elveik és meggyőződéseik, csak szavazzanak a mi akaratunk szerint, s ezt megteszik bizonyosan jövőre is. Nagyon jó fiúk azok. Memorandum jók sem egyéb mint mókázás, mely nem nekünk szól, hanem illető kerületeiknek."Histoire pourrire. Ha látszólagos felháborodásuk komoly akarna lenni, úgy nem várt volna mostanig, hanem kitört volna már régebben. Aztán megvlrva az igazat; ennek az egész ribilliónak — eltekintve korteskedési feladatától — az a czélja, hogy az erdélyi kormánypárt véneinek lejárt hitele helyébe fiatalabb vezérletnek szerezzen hitelt. Baloldali: Mondhatom furcsa szert választottak rá, midőn aláírták — manu propria — memorandumjokat, hol el van mondva szolgai szereplésüknek három évi tanuságos históriája. Kormánytag: Nem tesz az semmit, képes viselők lesznek ők azért mégis. bolondok azok az erdélyi választók, mihelyt megsúgjuk nekik, hogy megeszik őket az oláhok, ha nem engedelmeskednek nekünk.* Ma hire járt, hogy most már az új párt másik fele, jobboldali része fogja magát megismertetni. A baloldalról várnak még hármat, ide értve Schwarz Gyulát, ki eddig sem tartozott a baloldali két árnyalat egyikéhez sem, ámbár eleinte rövid időre — a 48-as párt tagja volt. A jobboldalról azonban számosan emlittetnek e komikus processióra, melyben egész komolyan lépdelnek azon pont felé, hol egy országos gúny tárgyaivá lesznek s aztán a kormány atyai keblébe rejtőznek gróf Károlyi Ede példájára, ki tegnap — a bankügyben — már nem is vesztegette idejét hiában, hanem szavazott — mint a független párt független tagja — a ministérium részére. Elmondom én — s nem sokára — hogy mitt ér és miként lehet és lesz is uj, erős, hatalmas pártalakulás, melyre jelenleg még nincs sem ok, sem alap, sem ember. Vidéki elvbarátaink bizonyosak lehetnek, hogy azon hűhó és ujjongás, melyet a jobboldali sajtó — rendeletre vagy tudatlanságból — igyekszik csapni „a baloldal bomlása“ felett, nem egyéb mint impostura vagy őrjöngés. Úgy hiszem, hogy eléggé folytonos biztosítékát adtam mind politikai tájékozottságom, mind őszinteségem és higgadtságom megbízható természetének, s hogy van bátorságom kimondani az igazat minden körülmények közt. Bizonyosak lehetnek tehát vidéki elvbarátaink arról is, hogy ha pártunkat bármi veszély fenyegetné, akár most akár máskor és akárhonnan, azt legelsőbben is az Ellenőr fogja hírül adni nekik az egész országnak. Most nemcsak, hogy semmi veszély sincs pártunkra nézve, de egyenesen erősödésünk akadályozására történik a tehetlenségek pártalakítási erősödése, mely abban áll, hogy három vagy négy, vagy akár iíz is, kilövi zsebpisztolyát a levegőbe s vezérli saját egyéni seregét a minisztérium táborába. Tudom én nagyon jól és minden részletében ezen egész mozgalom eredetét és okát, s meg lehetnek győződve olvasóink, hogy a baloldalt illetőleg ez egész mozgalmat saus se coulece gyanánt tekintik az „irányadó körök“ is. A jobboldalt illetőleg azonban nem állítom határozottan, hogy lehetetlen volna e mozgalomból egy olyan fordulat, mely — a választások után — Deák vezérségét s a Deák párt lételét megszüntetné véglegesen. Míg azonban ezen nézeteim részletes előadására kerül az idő, vidéki elvbarátaink vegyék fontolóra a jellemző tényt, hogy az új pártok közül (pedig már sok van, minden egyén alakítván egyet magából) egy sincs ugyan, mely — bármi nevet viseljen is — jobboldalinak vallaná be magát, de csak azért hord ellenzéki vagy „független“ álcrát,hogy a közönség ne vegye észre, hová tartozik vagy hová tart, s hogy vihessen magával — ha akad bolondja — pajtást is a minisztérium rendelkezésére. Mert hát nem lehet már verbuválns a kormánypárt ezége alatt. Olyan népszerűtlenné lett ez már, hogy álruhát kell öltenie, ha figurázni óhajt kissé kissé mint „független“ — „középpárti“ — „reformer“ — maszkára. Persze, hogy ez a lux nem tarthat soká: hiában beszél az orrából, mégis csak miniszteriális hangot ad.* A belügyérről,javaslatáról és beszédjéről is mondani akartam egyet s mást, de kiszorultak lapom mai teréről. Holnapra sem késnek. — Bécsi lapok a napokban azt írták, hogy a szab. osztr. dunagőz hajótársaság és az egyesült m. gőz hajótársaság közt fusio szándékoltatnék. Akarjuk hinni, hogy ez a hir alaptalan, bár illetékes cáfolatot eddig nem olvastunk. Mikor Holl A.úr az osztr. gőzhajótársaságnak sok éven át buzgó hivatalnoka választatott a magyar társaság igazgatójává, tartózkodtunk minden megjegyzéstől, bár erre mintegy önkénytelenül is hajlandók voltunk. Reméljük, hogy a következés meg fogja cáfolni aggodalmainkat, s Holl úr annyira váratlan átlépési készsége a magyar társasághoz nem fogja ezt a szabosztrák társaság ölébe vezetni, mint amely már sok magyar gőzhajózási vállalatot elnyert. A két társaság fusioja az annyira szükséges verseny megölése lenne hosszú időre, mert alig lesz lehetséges a dunavidéki már annyiszor csalatkozott lakosság áldozatkészségét újabb vállalatok létesítésére megnyerni. Az apróbb magyar társaságok fusióját nem rég keresztülvitt férfiakról sem akarjuk feltenni, hogy a megelőzött egy kalap alá egyesítés által csak meg akarták könnyíteni az osztrák társaság elnyerési munkáját. Emlékezhetnek rá, hogy ez az egyesítés nem csekély munkába került, mert az alapító részvényesek részéről már akkor némi bizalmatlanság nyilvánult. Alapítók alatt, értjük azokat, kik létrehozták a vállalatot és saját részvényeikkel zsebükben jelentek meg, nem pedig a bankokban deponált részvényeket képviselő bankhivatalnokokat, kik hűséges szavazógépet képeztek az egyesítésre. Határozott nyilatkozatot várunk tehát, mely minden aggodalmat elenyésztessen, s minden gyanitásnak és gyanúsításnak, melyekre a hallgatás okot szolgáltathatna, útját vágja. Páris, febr. 17.*) (Saját levelezőnktől.) A bonapartista „Constitutional“ Rouchernek szenteli sorait, a kit különben is megilletett, hogy emberének a házba való belépését jelezze. Ez a jó lap a többi között azt mondja, hogy „Roucher épen nem fogja Thierst kímélni,“ mintha bizony azt hittük volna, hogy a kicsapott vice-császár a republika elnökébe szerelmesen fogna Versaillesbe megérkezni ! Mi viszonzásul hiszszük, hogy a nemzetgyűlés becsületbeli dolognak fogja tartani Roubert úgy fogadni, mint az excsászár exminiszterét megilleti, s nem fogja jobban kímélni, mint ahogy megérdemli. A „Constitutionnel“ azonban vonakodik ily eshetőséget feltételezni, sőt ellenkezőleg el akarja velünk hitetni, hogy Roucer egy új és tekintélyes pártfej szerepére van hivatva. E pártot „a közügyek pártjának“ nevezi, mely egyedül leendne képes komoly, szilárd s minden forradalomtól ment kormányt teremteni, s az ország gazdagságát s boldogságát ujjáteremteni. Tehát látjuk, a jelszó még mindig a régi, a szin, az álarcz a régi, — de ez álarczot már letépte Francziaország, hol oly soká tartott az álarczosok komédiája, s felismeri Napóleont, a sedanit. Ezúttal hasztalan fognak „az ügyek emberei“ erőködni; lépteik gúny és megvetés fogja kisérni, s a sedani ember nyilatkozványa, melynek Rouherhez intézett levélalakban kell holnap vagy holnapután megjelennie, a pusztában fog elhangozni. Ez időtájt a bonapartista mozgalomtól nincs mit tartani, de annak daczára, hogy az ily mozgalmak esélyei már előre a sikerületlenség jellegét viselik magukon, nem lehet eléggé helyeselni, ha a nemzetgyűlés éber szemmel kiséri a bonapartista üzelmeket. Már többször volt alkalmam jelezni, hogy e párt távolról sem tartja magát legyőzöttnek s kész felemelni fejét, mihelyt erre alkalma nyílik. Sokan mondták ezt naponta, de senki sem látszik velök törődni. De most már arczátlanságuk minden mértéket meghalad s legközelebb az ország képviselői közvetlen fognak e tágggyal foglalkozni. Mentreau „Les Abeilies“ czimű, a vidéken rendkívüli mennyiségben elterjesztett röpirat betiltását fogja a kormánynál sürgetni. E röpirat fő kitételeiből Mestreau azon pontot szándékozik idézni, melyben a nemzetgyűlés a szept. negyediki kormány uszályának neveztetik, „ama kormány uszályának, mely megdönté a császárságot, meggátja a császárt a küzdelem folytatásában, őt, ki Francziaország segélyére jött s ki el volt határozva érette meghalni!“ Ez csakugyan erős s kiváncsiak vagyunk az ítéletre, melyet a nemzetgyűlés ez ügyben hozni fog. Ha a nemzetgyűlés a röpirat elkobzását fogná elhatározni, valószínű, hogy a köztársasági kormány betiltandja a bonapartista párt által tervezett s a földmivelői osztály számára szerkesztendő „Le dimanche“ czímű hetilap kiadását, melynek az „Ordre“ szerkesztője, Duvernois vezetése mellett a jövő hó közepén kell megjelenni Az „Union“ valóságos gyöngyezikket hozott tegnapi számában. Mutatványul: „V. Henrik. Nemcsak vidéki, de Európa minden pontján levő levelezőink összhangzanak ama mindinkább átalánosabbá váló érzelem, ama mély érzelem kifejezésében, miszerint egyedül Chambord gr. képes Francziaország és Európa rendjét megszilárdítani.“ Mielőtt a gróf úr „rendet csinálni“ Párisba jönne, mint hallik, tartózkodási helyét Schweitzból Anversbe tette át. A „Paris Journalban“ C. James nevű orvos őrültnek denuncziálja a pápai csalatkozhatlansági dogma miatt hivatalától visszalépett Michaud apátot. S ne kiáltsuk: szegény őrült orvos ? Folyó hó 14-én Páris ritka atmospherikusanachronismusnak volt színhelye: esti hét órakor oly villamos s menydörgős zivatar keletkezett, mintha csak július havában volnánk. Egyébként igen kellemes tavaszi napjaink vannak: a tavaszi ruhákat már felöltöttük s kávénkat szabad ég alatt vesszük. A Franczia és Németország között kötött postai szerződés tegnap íratott alá. Az uj szerződés a postai vitelbért tiz gramos levelek után következőkben határozza : Francziaországból— Németországba 40 centime ; Francziaországból — Elzász-Lotringiába 30 centime; Németországból— Francziaországba 3772 centime. A vitel bért a két állam nem osztja fel maga között, de mindenik megtartja a saját postahivatalaiban lefizetett bérmentő összeget. Közelebbi levelemben említem, hogy az operaházban tartatni szokott bálokéjfélkor a színi előadás után kezdődnek, megemlítem, hogy ily alkalmakkor a színház néző és játszóterei ásványok által egy felszínre emeltetnek. Szinte hihetetlen ama gyorsaság, melylyel a színház egy rövid óra alatt bálteremmé varázsoltatik. Nem kevesebb mint hatvannégy gyakorlott gépész, katonailag szervezett segédszemélyzettel viszik keresztül e herkulesi munkát: a nézőtér zártszékei felett a legszilárdabb tánctalat emeltetik ; a játszótér művészi függönyök által pompás teremmé alakíttatik; itt a hatalmas zenekar számára lépcsőállványok alkalmaztatnak, a gáz- és gyertyacsillárok alkalomszerűleg rendeztetnek. Addig, míg e varázsmunka teljesíttetik, a netán korábban érkező báli vendégek az első emeleti hosszúhad teremben találnak men- és sorakozási helyet, honnan, megtörténvén az átváltoztatás, a zeneharsona által az éj fő cselekvési színhelyére hivatnak. Ezelőtt rövid idővel Tisy úr, párisi gyógyszerész-vegyészszel, az u. n. antimycodermicus folyadék gyártójával volt alkalmam megismerkedni. Találmányát bortermelő hazánkra nézve elég fontosnak tartom, hogy ezt itt Tisy úr szavai után kimerítően ismertessem. A legjobb borok — mondja Tisy úr — még a bordeauxiakat sem véve ki, alávetvék betegségek*) közlése az országgyűlési tárgyalások terjedelme által okozott térhiány miatt késett. Szerk.nek, melyek nagyon gyakran ejtik kétségbe a termelők, kereskedők és fogyasztókat. Mind e betegségek azon legeny vagy fehérnye tartalmú erranyagok maradékai által idéztetnek elő, melyek a borforrás által nem lőnek felhasználva. Ezen majdnem a liszt közanyaga természetével biró ersmaradék vagy legény tartalmú elemek, bizonyos esetekben élődi növény, állat, vagyis myeodermeknek válhatnak szülőokává, melyek fejlődve s a végtelenségig sokasodva,ha a körülmények kedvezők, nem késnek még a legkitűnőbb borokat is megrontani, ésannyira, hogy szinte minden értéküket elvesztik. Pasteur úr tudományos tanulmányainak köszönhetjük egyeodermek felfedezését. Tudjuk, hogy a csernye közönségesen bír a legeny vagy fehérnye tulajdonságokkal biró anyagoknak — velük oldhatlan csernyét képezve — gyors lecsapó és azok megsemmitő természetével. Tehát főkép a csernye az alkalmas eszköz a borokat betegségeik ellen megóvni, minthogy elismert dolog, hogy azok mind a most körülírt természettel bíró gerjmaradék által okoztatnak. De tudjuk azt is, hogy nem minden csernye azonos. Tehát feladat volt egy olyat találni, mely a borhoz vegyítve ennek semminemű különös izt ne adjon, sem semmi tekintetben természetes tulajdonságait úgy a jelenben, mint a jövőben ne másítsa. Azon esernye, mely az anti-myeodermikus folyadék alapját képezi, bir mind e tulajdonságokkal. Mint szőlőkivonat, vegyítése semminemű idegen elemet nem visz be a borba, csupán egyikét fő alkotó elemeinek szaporítja, melyet, hogy eltartása és betegségektől való megóvása végképp biztos leendett, csak elégtelen adagban tartalmazott. Távol bármely tekintetben csökkenteni a finom borok legfingásabb, de egyszersmind legkedvesebb tulajdonságait, a csernye hozzáadás még inkább sejti, emeli ezeket s biztosítja fenmaradásuk. Az anti-micodermicus folyadéknak állandó és csaknem rögtönös hatása e szerint világosan abban fekszik, hogy a légenytartalmú elemekkel, melyek a micodermek csiráját képezik, oldhatlan tanatumot alkot, mely aztán bő üledék alakjában lecsapódván, magával ragadja az összes csira és mycodermeket a seprőbe, melylyel a legelső lehúzás által, az ismétlődés minden valószínűségét kizárva, eltávolíttatnak. A Z anti-mioor formiono lubíkumik 101*03. való adása indokolva van mindenkor, midőn félünk eltartásáért, már akár azért, mert a bor nem elég erős, akár mert a bornak messze, különösen tengeri utat kell tenni, akár mert forró országokba kell küldetnie. Használása a lehető legegyszerűbb és leggyakorlatibb. A bor lehúzatik. Ha tiszta, a számára szánt folyadékadagot, a bornak bottal való keverése között, azonnal beleöntjük. Ha a bor nem tiszta, úgy azonnal a folyadék hozzáadása után a tojásfehérével való tisztázási műtéthez (collage) kell fognunk. A háló, melyet a csernyének és fehérnyének ösztétele képez, hatalmasabban ragadja magával mindazon idegen testrészecskéket, melyek a bor átlátszóságát zavarhatnák. Ezen műtétek bármelyike után a bor néhány nap múlva nagyobb tömöttséget, élénkebb és csillámlóbb szint s bizonyos erőt mutat fel, mely azonban sem finomságát, sem aromáját sem természetes szét nem másítja. Ha pinczében tartjuk a bort, czélszerű egy hóig állni hagyni s csupán ezután húzni le s távolítani el a kisebb — nagyobb mennyiségű seprőt. Ha a bor utaztatandó, a folyadék hozzáadása után azonnal is elküldhető, figyelmeztetvén a czimzettet, hogy e bort palaczkokba való lehúzása előtt egy hóig nyugodni hagyja. Az igy kezelt bor ritkán csapódik le a palaczkokban s ha mégis megtörténik, úgy az ily csapadék száraz, határozott és annyira üvegheztapadó, hogy képződése után is, a nélkül hogy lehúzni volnánk kénytelenek a bort, — a palaczkok bármikor átképesek. Az ily bor egészséges marad a legkésőbb ó korig. A nélkül, hogy mindazokért, miket itt Tisy úr után elmondottam, jót akarnék állni, — csupán levelezői kötelességem hittem teljesíteni, midőn az anti-mycodermicus folyadék ismertetéséhez fogok. Ezen ismertetéshez még néhány megjegyzést csatolhatok. Kik megelőzött leveleim olvasták, gyakorta találkozhattak Pasteur úr, Francziaország jelenleg leghiresebb élő vegyésze nevével, ki a beterjedésről egy felette nagyra becsült művet is irt, mely a szerves vegytanban korszakot, s legalább itt tekintélyt képez; mint imént láttuk Tisy úr is reá hivatkozik." Főtana, melylyel egy, még be nem fejezett tudományos forradalmat idézett elő, azon feltételen alapszik, miszerint légkörünk telve van láthatlan parányiságu növény vagy állati csirákkal, melyek, ha alkalmas anyagokba, minők a tej, bor, méz, vér s egyéb szerves testek, esnek, ez anyagokban tovább szaporodásuk által az erjedés vagy forrás folyamát idézik elő. Ez apró lényegeket Pasteur ur „mycodermek“-nek nevezi. Pasteur ur szintén e láthatlan lényecskéknek tulajdonítja a borok forrását s megromlását, s művében e baj elhárítására a hordóknak forró vízzel való kiöblítését, üregének légtől való lehető elzárását s hogy a már borba vegyült myeodermeket megölje, a bornak bizonyos fokig való megmelegítését ajánlja. E megmelegítést Pasteur úr csupán oly fokig és oly módon eszközli, hogy az a bor tulajdonságait legkevésbé sem másitja. De majd erről bővebben más alkalommal. Itt csupán azt jegyzem meg, hogy Pasteur ur uj tana a bajor Liebig s legújabban Frémy franczia vegyészek által keményen megtámadtatott, részint szaklapok utján, részint a franczia tudományos akadémia előtt — melynek Pasteur tagja — s a myeodermekről irt terjedelmes művét mesebeszédnek nyilatkoztatták (Lásd: „Ellenőr“ 35-ik számában közlött levelem.) Mint legújabban hallom, Pasteur úr, hogy egyszer mindenkorra véget vessen az ellene intézett megtámadásoknak, következő kísérletet ajánl.