Ellenőr, 1872. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1872-04-03 / 78. szám

Előfizetési árak Forrsz évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ vEgyes szám ára 10 k­rajozár. Szerkesztési iroda: Ta­nildor^ut^.a 6. s­ím­. Semmit ném közlünls, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik­ minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illetü reclam­átiók Lógrády testvérele h­od­ítjotta. (nádor-utcza C. sz.) inti'penilok­. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri A nyilt-tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 ., Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nódor-ute-jiii O. h /, á m. (Légrády testvérek ii-otlííjíitoan). Az előfizetést pénz k helyben és idAV el '’est. két. nfe­n 11. illa­j.... 1 ■' r‘grr?gvvr.''~~'JaJWiO'' - r-rjTicac • v­r. mr. - ■-»-• ■ —-- — • _ -----—. 78 szám. Szerda, április 3. 1872 IV évfolyam az „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre ..... 10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ ~ „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két­ sas utcza 14. sz.) Százai­nk a könyvárusi utón történő meg­rendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni p­o­s­t­a­i utalványozás által. A negyedévi előfizetések megtorlódása sok munkát adván a posta- és kiadó­hiva­taloknak, kérjük a közönséget, méltóztassék megrendeléseit s illetőleg ezeknek megújí­tását minél korábban tenni meg, nehogy a lap vételében fenakadást vagy ké­sedelmet tapasztaljon. Segítsünk! Magyarország alsó vidéke, melyet hazánk legál­­dottabb része gyanánt szoktunk emlegetni, víz alatt áll, ínséggel küizd, pusztulásra jutott, segítségért kiált. Kell ennél többet mondani azon emberbarátok­nak, kikben nem ölheti meg a szív nemes dobbaná­sait semmiféle politika, bármely párthoz tartozza­nak is? Nem mondok többet. Adakozzunk! Csernátony Lajos: Az Ellenőr . . . . 100 frt. — Ghyczy Kálmánhoz, mint az or­zágos baloldali kör elnökéhez a következő lev­­­ek érkeztek: Mélyen tisztelt elnök úr! Alólírott pártbizott­­vány az országos baloldali körnek i □misztérium azon két törvényjavaslatával szem­lén, melyek egyike által az országgyűlés idősza­knak az 1848 IV. t. sz. ellenére s módosításával három évről öt évre hosszabittatása, másika által pedig ugyancsak ««­laAQ V­­­ot 2.­8-ban mea­­llapított választói jogosítvány megszorításával a­álasztásra jogosított polgárok ezreinek legszen­­ebb s legnagyobb horderejű joguktól megfoszta­­ása czéloztatik — tanúsított hazafias rendületlen □agat,­irtásáért, kifejtett ernyedetlen kitartó buz­galmáért legmélyebb honfiúi üdvözletét, hálás kö­­zönetét és tántorithatlan hit ragaszkodását nyil­­ánitja ama legforróbb óhajtással, hogy nehéz küz­­elmünket siker koronázza. Kelt Debreczenben a baloldali elvű artbizottmánynak 1872 márczius 30 án tartott léséből Molnár György elnök, Ábra­hám László jegyző. * Mélyen tisztelt hazafi! Midőn összes Eszter­­gom megye és Esztergom város összes választó­erületeinek baloldali érzelmű választói ennek 7 alkalommal tiszteletüket és üdvözletüket küldt­­ék , hazafiai kedves köteleségeknek tartják ki­yilatkoztatni, miszerint az ellenzéknek a válasz­tái­­javaslat tárgyalásánál tanúsított magatartá­­st helyeslik, magukévá teszik és arra r­ég áldását kérik , egyszersmind erőt és kizar­­ást kérvén a további küzdelemre. Esztergomban 1872 évi márcz. 3- án irtott pártértekezletünkből, az értekezlet megiri­­ásából: Zsitvay József korelnök, Ha­an Re- 30 értekezl. jegyző, kérdezzük a miniszterelnök úrtól, hogy ha neki négy hónap nem volt elegendő ezen inforraatiók megszerzésére, várjon meddig, vájjon hány esztendeig kell várakoznunk, míg az informatiókat sikerülene megszerez­nie? A honvédelmi minisztérium jelenlegi hiányos szervezete folytán egyre nő a za­var; káros következményei annyira szembe­ötlők, hogy ismeri azokat mindenki és csak Lónyay úrnak ne volna azokról kellő tudo­mása ? A költségvetési törvényben föl van vé­ve és az országgyűlés által meg van sza­vazva az egész honvédelmi minisztérium szá­mára szükséges személyzet és ezen sze­mélyzet összes költségei. S mégis minded­dig hiányzik: egy miniszteri tanácsos; há­rom osztály­tanácsos ;a katonai osztályban egy őrnagy; a negyedik osztályban egy hadbiztos ; a többi osztályokban két fogal­mazó, öt segéd­fogalmazó ; tizenegy szám­­tiszt; egy aligazgató, egy irodatiszt; s egy számtanácsos. Ha ezen állomások nem szükségesek, miért vétettek föl a költségvetésbe, és mi­ért szavaztatta meg a minisztérium az or­szággyűlés által ezek költségeit ? Vagy ha szükségesek, hát miért nem jöltetnek be? Azt mondja a Napló, hogy a minisz­terelnök előbb informáltatni akarja magát, hogy van-e ezekre szükség, vagy nincs?Na­gyon szépen vagyunk, ha a miniszterelnök még csak ezután akarja magát informáltatni arról, amit már régen kellene tudnia. Ez is oly gyönyörű eset, mint csak nálunk for­dulhat elő, és a­melynek párját nem talál­juk más országokban sehol. Előbb megcsi­nálja a miniszter a költségvetést, az ország­gyűlés által elfogadtatja — és csak azután kezd magának informatiókat szerezni aziránt, hogy mikép kellene összeállítani személy­zetét ? Ennek a véghetetlen rendetlenségnek és annak, hogy a szükséges állomások be nem töltöttek, következménye az, hogy az idei njonczozás ellenőrzése végett az yn­y­­yjTQ n k­orellft törületéipö­ti H1111.1SZ“ terűim nem birt két biztosnál többet ki­küldeni. Tessék megítélni, hogy két ember oly rövid idő alatt s oly roppant területen képes-e ellenőrzési feladatának megfelelni? Lehetetlenség. Hanem hát Lónyay úr böl­­csesége ezt így találja helyesnek. Valóban itt az ideje, hogy a honvé­delmi ügyek­ élére végre-valahára már egy miniszter állíttassák. Meg kell szüntetni ez örökös ide-oda való kapkodást s rajta kell lenni, hogy üdvös szervezet jöjjön létre mi­előbb. Jelen körülmények között, midőn oly egyén bir döntő befolyással a honvédség ügyeire, ki azokhoz mit sem ért, sikeres fejlődését nem várhatjuk. Egy külön mi­niszter kell a honvédelem élére, oly mi­niszter, kiben a szakismeret a hazafias ügy­buzgalommal párosult. Csávolszky Lajos, Pest, ápril. 2. Egy pár nap előtt azt írtuk az „Ellem­­­ben“, hogy a honvédelmi minisztérium­­ál sok a zavar. A szükséges állomásokat etölteni Lónyay miniszterelnök folytonosan ónakodik, minél fogva — a honvédelmi gyek nagy hátrányára — a központi sze­mélyzet igen hiányos. Írtuk továbbá azt, egy a minisztérium kebelében uralkodó mdetlenségek miatt egy miniszteri,­em mint sajtóhibából tévesen állt, o­s­z­­álytanácsos beadta lemondását. PA P. Napló legutóbbi számában egy Pálos szinezetű czáfolatot hoz közlemé­­nyük­te, mely szerint az említett hivatal­­n°k ^mondásáról illető körökben mit sem tudnak,pedig onnét vehették timli­k. ”h0gi’ gr’ lehetőleg nván a költségeket, alapos in­ forma 10 a,^ mag^najc szerezni az iránt, mennyiben ^ a rendelkezésre álló munkaerőt , ,, , i szükségletnek, hogy ott, a hol nem elégs ° ’ . ’ ‘ ® lsek szaporítani, ott, hol A W" — ^ A P. Napló e állata ellenében meg kell jegyeznünk nem hanem tény, hogy egy tanácsos beadta lemondását. A msz^n taU/f(“?f egyelőre nem tartjuk sziPn s in 0 t­vánosságra hozni, de m­i ism^ a nyi- A mi pedig azt illeti, * ez “dokot­­miniszterelnök mindeddig azért a honvédelmi minisztériumban spakodott sokat betölteni, mert előbb alapo^ om‘­­ tiót akart magának szerezni arrPTM13" vajjon mennyiben felelnek meg a ráegy­zésre álló erők a, szükségletnek, erre­ Buffet. Csalódtam. A ház a nélkül kezdte meg is­mét ülését, hogy a kormány részéről valami lé­pés létetett volna a pártközi egyezkedés létesíté­sére. Nem csak hogy nemm történt e végre semmi lépés, sőt az ellenkező irányban tünteté ki magát már ez első ülés kezdetén is a jobboldali szellem természete. Leszavazták Vukovics indít­ványát, miszerint a vízátadás nyo­mor­aival küzdő megyék sürgető­ segélyezte­té­­s­e iránti h­a­tározati javaslat vetes­sék fel a holnapi ülésben. Ilyenné teszi a rosz politika és a kormányzati kisszerűség embereit a pártszempont túlzása. Hiában van köztük sok de­rék és könyörüles ember , engedelmeskedniük kell egész a szívtelenségig, mert hát a mi­nisztérium így akarja. Ezen eljárás annyira elszo­morító, hogy nem szólok róla többet, mert nagyon keserűek lennének megjegyzéseim. * Tárgyalás alatt ismét azon törvényjavaslat van, melyről tudja a kormány, hogy törvény belőle ez országgyűlés alatt nem lehet, s a­melyet még sem von vissza, mert hát drága az idő s na­gyon szívén viseli a képviselőház tekintélyének fenntartását!* Itt maradunk április 19-dikéig, az átalá­­nos választások pedig nem történnek meg augustus előtt. Ez a két hir van leginkább elter­jedve s alkalmasint valósul is. * A sopron megyei jobboldalra akkora ha­tást gyakorolt Török Sándor ur múlt csütör­töki szónoklata, hogy a ,kism­ártoni gyűlés egyhangúlag Beöthy Ákost tűzte ki kor­mánypárti jelöltje gyanánt. Pedig hát Török Sándor úr nem mulasz­totta el kijavítni beszédjét a gyorsirászati jegyzetekben, melyek szerint aztán volt „hall­juk! halljuk! és élénk tetszés“ a Pesti Napló és Reform ártatlan tudósításaiban. Hanem szeretnék tudni, hogy ki engedte meg a különben igen derék Kónyi úrnak olyat is referálni a mi nem történt, sőt ellenkező­jét is annak a mi történt ? S ha erre nincs en­­gedelme, miért engedi meg­­ bár­melyik képviselőnek is, hogy az „élénk tetszés“ és „átalános helyeslés“ gyanánt j­á­r­­­­­s­a ki beszé­dében az élénk gúnyt és átalános megbotrányo­ A Pest-belvárosi ellenzék szervezkedése. Tegnap ápr. 1-én tartotta a Pest-belvárosi ellenzék alakuló értekezletét. A baloldali kör he­lyiségeiben tegnap esti 6 órakor számos belvárosi ellenzéki választópolgár összegyülekezvén, a ta­nácskozás vezetésére elnökül Irányi Dániel, jegyzőül Csávolszky Lajos kikiáltatván, Irányi Dániel körülbelől a következő s több­szöri helyesléssel fogadott beszédet intézte a je­lenlevőkhöz: „Ha voltak is, kik az 1867-iki egyezmény megkötése alkalmával, miként azt annak szerzője Deák Ferencz állította remélték, hogy az ekép megalkotott alap lassan kint fejlesztetni fog, ha találkoztak is, a­kik ugyanezen forrásból eredt biztatásoknak hitelt adtak, mely szerint a föláldo­zott jogok fejében a nemzet úgy szellemi, mint anyagi reformokkal fog boldogíttatni, azoknak a lefolyt 5 év óta úgy hiszem bő alkalmuk volt csalódásukból kiábrándulni. Ahelyett ugyanis, hogy a közjogi alap tágutatott volna, a kormány an­nak szilárdítását tűzte ki feladatául, sőt szűkítette azt. Úgy az előbbi mint a mostani miniszterelnök kijelentették, hogy a 67-iki kiegyezés megszilár­dítását főtörekvésüknek tekintik, azt pedig, hogy még szűkítésétől sem riadnak vissza, az által bizo­nyította be többi között a közösügyes kormány, s az ezt pártoló jobboldal, hogy a magyar hadseregnek még nevét is megtagadva, azt az alv.o­ ujonczozási törvényekben „sorhadi csapatokkal“ cserélte fel. A­mi pedig a reformokat illeti, ezek szint­úgy nem a szabadság s egyenlőség, hanem a 67-iki egyezmény s a létező kormány s pártjá­nak megörökítése érdekében terveztettek s haj­tottak végre. A bírói hatalomról szóló törvény által ugyanis az elsőfokú bírák választása a pol­gároktól elvétetvén azok kinevezése a kormányra­ ruháztatott, a tvhatóságok rendezése pedig oly módon történt, hogy azoknak ősi önkormányzati joga a központi hatalom és közegeinek javára megszorittatott , azon felül a legtöbb adót fizetők oly kiváltsággal láttattak el, mely az 1848-as törvényeknek valóságos kigúnyolása. S ezen in­tézményt, nem különben a főispáni hivatalt ma­gára a fővárosra is ráerőszakolni szándékozik. S mit mondjak azon két tvjavaslatról, melyet az utóbbi időben terjesztett az országgyűlés elé, értem a választási s az 5 évi országgyűlésre vo­natkozó tvjavaslatokat ? Önök ismerik azokat s annálfogva tudják, hogy azok elseje által ezerek, sőt százezerek veszítenék el eddig gyakorlott vá­lasztói jogukat, míg a második az összes válasz­tók jogát szűkebb korlátok közé fogná szorítani? Mi egyebet mondjak ezekről annál, hogy ezek is a közjogi alap s a kormány és pártja megerősí­tésére vannak számítva, s a minisztérium reac­tionárius irányáról tesznek tanúságot. Itt szónok áttér a kormánynak Horvátor­szág s az erdélyi románok irányában követett alkotmányellenes és sérelmes politikájára, meg­említve a horvát országgyűlés ismételt elnapolá­sát, majd feloszlatását, s azon körülményt, hogy az erdélyi választási törvényt a jogegyenlőség gúnyára megjavítani vonakodik, s ez­által a hor­­vátok és románok gyűlöletét a magyar nemzet ellen fokozza, csak hogy a horvátországi és er­délyi választások megint az ő érdekében üsse­nek ki. Megemlíti továbbá, hogy a vallás szabadsá­gát s a polgári házasságot az ellenzék számtalan sürgetése ellenére a kormány törvénybe igtatni vonakodik, minek folytán az izraeliták és keresz­tyének között házasság nem kötethetik s igy az izraeliták a keresztyénekkel mai napig sem mond­hatók egyenjoguaknak. S ha ennyi veszteségért legalább anyagi téren mutatkoznék némi kárpótlás, kiállt fel foly­tatva szóló, de az adók és adósságok egyre növe­kednek, s ha vasutak épülnek is, nem mindig a közjó, hanem gyakran magánérdek szolgál azok építésénél indokul. Önök mindezeket tudják­­. elvtársaim, s azért óhajtaniok kell, hogy ez állapoton segítve legyen, úgy a közjogi alapnak megváltoztatása illetőleg az ország függetlenségének helyreállítása mint a mostani kormány megbuktatása által. S mert ezt óhajtják, kell hogy az arra vezető tör­vényes eszközöket is felhasználják, kell hogy a leeendő választások alkalmából magalakuljanak, s kijelentsék, hogy elveiket valló férfiú által kíván­nak az ország tanácsában képviseltetni. Ez Pest belvárosára nézve kétszeres köteles­ség. Először mert az ország fővárosának legte­kintélyesebb része, s így jó példával kell előtár­nia ; másodszor, mert azon férfiú ellen kell fellép­nünk, a­ki azon kívül, hogy a közösügyes alkunak fő szerzője, a kormánynak is legfőbb támasza volt eddig. Mert ha egyik másik csekélyebb kér­désben nem pártolta is mindenben a minisztere­ket, de a fő dolgokban igenis helyeselte a kor­mány eljárását. Beszédét bevégezve, szóló elnökök, jegyzők és bizottmány választására hívja fel a köz­gyűlést. Elnökül Irányi Dániel választatott meg. Helyettes elnökök: Simony­i Ernő, Horn Ede, Simon­yi Antal. Jegyzők: Csávolszky Lajos, Kr­aj­csik Ferencz, Szitár Dénes. , A végrehajtó bizottság tagjai: Áldor Imre, Andrássy Károly, Batizfalvy István, Bitó Lajos, Burghardt István, Dsávolszky Lajos, Csernátony Lajos, Dobos József, Fábián Antal, Farkas György, Feichtinger A­átyás, Hekenast Gusztáv, Helfy Ignácz, Hadgy Árpád, Horn Ede, Horváth Lajos, Flouchard Ferencz, Krajcsik Fe­­rencz, Krenedics Károly, Kurcz József, Krivácay NI , Matolay Elek, Miskey Ferencz, Nagy Gusztáv, Orbán Balázs, Pogány Miklós, dr. Rajner Gyula, Reich Károly, Rutkay Vilmos, Sebő Antal, Sebők Imre, Szitár Dénes, Vinkle Nándor, dr. Virava . A nagy választmányba, mely a legközelebbi bizottsági ülésben száz tagra fog kiegészítetni, a következők választottak : B­logh Andor, Báthory Dániel, Berecz Pál, Biczó Benjámin, Bindinger Antal, Bogdanovits István, Csonka György, Eördögh Frigyes, Fehér József, Frecskay János, Füvesy János, Gramma­tika Károly, Gromon Dezső, Gyimóthy Károly, Halmos Károly, Honig József, Huszedi N., Ivánka Imre, Janicsek Károly, Jungbauer Mihály, Kele­men László, Kontúr Lajos, Kuhn János, Langer Viktor, Lieber Lajos, Máttyus Arisztid, Molnár András, Musztecz Lázár, Nagy József, Noméd Gyula, Nyikos Zygmond, Oláh Miklós, Országh Sándor, Oszvald József, Parti András, Paszternák Mihály, Pesl Ágoston, Pétermann Imre, Phifer Nándor, Pifkó András, Pilaszánovits József, Pilisy József, Popovits György, Ráblik András, Ralács Ferencz, Ronts Pál, Sidó István, Sz­andy Ferencz, Szkuts Sámuel Szőlösy Mihály, Táncsics Mihály, Tarr Mihály Terebesy László, Ujházy Ferencz, Ung­váry Gedeon, Vincze József, Zlinszky László. Ezután átalános éljenzések között Simo­­n­y­i Ernő állt fel s roppant nagy tetszéssel fo­gadott beszédében egyrészt a kormánypárt, más­részt azzal szemben az ellenzék eljárását, maga­tartását, irányát jellemezte. Szűnni nem akaró éljenzés követte különösen beszédének azon helyét, melyben az ellenzék által a jogmegszo­­rító választási törvénynyel szemben követett el­járást említette. Ami Deák Ferenczet illeti, szóló a világért nem vonja kétségbe, hogy Deák Ferencz becsüle­tes és tiszta kezű ember, de méltán rész néven lehet venni tőle azt, hogy pártjának az ország ér­dekeire káros eljárása ellen szót nem emel. A mostani többség az országgyűlésen úgymond nem is politikai párt, hanem egy consortium, melynek not loailr^ mtböl "Ivliol lOblj ti 8ZDÜI Gfl geschäftet csinálni. Ez Deák mind­ezek ellen egy szóval sem kel ki. A jobboldal és kormány saját előnyük miatt bárme­nyire sértik az össznemzet érdekét, Deák hallgat s nem használja fel az or­szág érdekében azon befolyását, melylyel bír. Szóló fölemlíti, hogy a jobboldal egy része három fizetést is húz az országtól. Ott van például Ér­kövy Adolf osztály­­tanácsos Budán a miniszté­riumnál, jószág­igazgató Arad megyében, aztán Pesten képviselő. Mikép lehet az, hogy ily három nagy fontosságú hivatalt híven elvégezhessen. Elég ha egyik állásának meg bír kellőleg felelni és kap három állásért fizetést. És ilyen sok van a jobboldalon. A gyűlés’’ a beszéd hatása alatt emelkedett hangulatban, s a választási küzdelemre elhatáro­zottan oszlott fel. ■ Nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül a P­­Napló és P. Lloyd tudósításait, melyek szerint ez értekezleten csak mintegy 30 an jelentek meg. Az illető lapok tudósítói vagy vakok vagy nem voltak ott az értekezlet alatt, különben ily valótlanságokat nem állíthatnának. E tudósítá­sokból egyébiránt elképzelhetjük, hogy ha a helyi eseményeket ily szemérmetlen mó­don ferdítik, mily tudósításokat adhatnak vidéki dolgokról..­zást? Rónyi úr tartozik önmagának a jobbol­dalnak és Sopron megyének is megmondani az igazat, hogy t. i. benne voltak e gyorsirati jegy­zeteiben azon zárjelek, melyek élénk tetszést és helyeslést referáltak a jobboldalról? s ha nem voltak ott eredetileg, ki spé­­kelte meg velük Török Sándor ur be­szédjét? Választ várunk. — Vasmegye kis ezelli választó kerületének baloldali köre­t, évi április 5-én d. e. 10 órakor a korona fogadó nagytermében kis Czellben a képviselő­jelöltség tárgyában köz­gyűlést fog tartani. Melyre kérem a kerületbeli ellenzéki választó­polgárokat minél számosabban megjelenni, annyival inkább, mivel csak az leend a jövő választásnál ellenzéki követjelöltül fellép­tetve, a kit ezen gyűlés többsége ezen állásra kijelölni fog. Kelt Kis-Czellben 1872. márczius 30-án tartott választmányi ülés határozata foly­tán és a kerületi elnök megbízásából. Boda Márton közp. jegyző. Pozsony apr.­­ Hogy milyen fegyverekkel küzd a Deák­­párt, azt legjobban mutatta azon távirat, a­melyet tegnap a két „Lloyd“ és a bécsi lapok hoztak, és mely szerint az itteni baloldal meghasonlott volna. Eltekintve attól, hogy nem is volt alkalom ezen esemény beállására, miután az utolsó napok­ban sem pártgyűlés, sem más nyilvános összejöve­tel nem tartatott, a meddő koholmány az által is legvilágosabban van bebizonyítva, hogy a mai napon a „Pálffy“ teremben tartott baloldali vá­lasztók gyűlésén épen az ellenkező mutatkozott. Több mint 500 választó­polgár (másnak nem volt szabad a gyűlésben megjelenni,­ gyűlt össze, míg az utolsó deákpárti gyűlésen 300-nál többen nem voltak. Olyan lelkesedés és egyetértés rit­kán észlelhető egy zárt tanácskozásban, mint a mai gyűlésben. Simon­yi Iván egy kitűnő beszéddel nyi­totta meg a gyűlést. Utána beszélt Horn Ede, akit lelkesült eljenzéssel fogadtak. Beszédjében ki­mutatta a baloldal mostani magatartásának jogo­sultságát és szükségességét, és azon reménynek adott kifejezést, hogy a jövő országgyűlésen a baloldal sokkal erősebb leen, mint most. Dausc­her Antal ügyvéd indítványára egyhangúlag elhatározta a gyűlés, hogy a balol­dalnak bizalmi feliratot küld, és az országgyűlés­hez kérvényt intéz a választási tvjavaslat vissza­vétele végett. — Somogyból Lengyeltótiról írják la­punknak: A „P. Napló“­­ évi 7- ik számában egy somogyi levelet találtunk, melyben F. P. (Frachl Pál) azt híreszteli, hogy a márcz. 25-én Lengyeltótiban tartott deákpárti értekezleten az esős idő daczára mintegy 600 választó vett volna részt. Ennyi biz­ott nem volt, hanem az értekez­let színhelyén megjelent összesen vagy 400 egyén. Választó volt talán a fele (jó részben az is bal­oldali,­ a többi pedig választásra nem jogosult éhes ember, s ezek a czél­, melyért jöttek, el is érték, mert gr Festetics tisztviselői 800 evő czé­­dulát osztottak ki, s igy egy-egy kétszer is ehe­tett. Esős idő pedig akkor nem volt, s a jelen­voltak csak ebéd után áztak el. Az eső tehát nem tartóztathatott vissza senkit. — A baloldal ápr. 3-án tartja értekezletét szintén Lengyeltótiban. Berlin márcz. 30. (Saját levelezőnktől.) Mint az Ellenőr berlini rendes levele­zője, lesz alkalmam írni az itteni élet minden­féle eseményeiről, szokásairól és változatairól, hol komolyan hol tréfásan, a­mint a tárgy köve­teli vagy a­milyen hangulatban leszek. Ezúttal azonban csak annyit akarok mondani hogy megér­keztem ide, s ezen első levelem inkább csak ön­tájékozás, mert nem szeretek ítéleteket rögtönözni akár kedvező, akár kedvezőtlen irányban, míg csak a külszín által és az első benyomások sze­rint kép­zhetem nézeteimet a megfontolást igény­lő tények és dolgok felől. Most tehát csak fecse­gek — bevezetés gyanánt. A porosz franczia háború óta minden Berlin felé tör, mindenki vágyódik megismerni azon nemzet fővárosát, a­mely legyőzte azon hatalmas Francziaországot, melynek fővárosa eddig az eu­rópai sőt mondhatni az egész világ társadalmá­nak gyúpontja volt. Ezen vágyat, sok mással együtt saját cse­kélységem is táplálta, s óhajtásom teljesült is végre Elindulásom előtt oly óriásilag eltérő nézete­ket hallottam Berlin felől, miszerint mindiinkább kiváncsivá tettem a valóról személyesen meggyő­ződhetni. Csak hamar tapasztaltam is, hogy a je­lenleg oly nevezetes városról sok ellentétest lehet állítani. Mindegyik véleményből áll valami; meg fogom kísérteni, azokat egymással kiegyeztetni, más alkalommal. Berlinbe jövetelem előtt nem keveset ijesz­tettek azzal, hogy Bodenbachban miként fogják kikutatni, megmotozni minden holmimat. Midőn tehát az osztrák porosz határ felé közeledőnk tel­jesen elvalók szánva szembe nézni a kellemetlenség­gel, miszerint Bodenb­achban a­helyett hogy rö­vid megállapodásunkat gyarló emberi kívánalm­aim kielégítésére fordíthatnám vagyis teljes kényelem­mel megkísérthetném, miként ízlik az embernek a németországi első ebéd, rövid időmet valószín­ű­­leg mint Pesten mondják — kipakkolt holmiim elpakkolására kell fordítani. Örömömre azonban németországi első csaló­dásom igen kellemes volt. Egy igen udvarias szász hordát átvevő málhámat ; én átadom egy vámhivataloknak kulcsaimat, hogy nyissa fel bő­röndömet, az megkérdi, van-e bennök valami vámolni való ? Nincs, felelem. Azzal készen vol­tunk. Visszakaptam kulcsaimat, a hordár meg egy pár garasért még jegyet is váltott, s én tel­jes kényelemmel gondolkodhattam falatozás köz­­ben a­bból, hogy mily szép dolog az a bizalom és mily szép volna az, ha az ember mindenki szavának hitelt adhatna. Úti pénzemet szerencsémre még Bécsben váltottam fel, épen, midőn az ágró legalacso­nyabb fokon állt, csak egy pár hatos maradt még Bodenbachban; mit csináljak velük hamar­jában ? Isten neki veszek rajtuk még egy pár komisz osztrák szivart, és ez volt ismét utolsó és meglepő, mert kellemes csalódásom Ausztriában. Oly olcsó pompás trafik szivart évek óta nem szittam, mint Bodenbachban, meglehet a külföl­diek el is hiszik, hogy az országban is mind oly jó a szivar, mint ott a határszélen. No de menjenek csak Pestre, csalódásuk tudom nem lesz oly kellemes, mint az enyém volt. Ha egy idegen városba megyünk, én ré­szemről, mindig azon törődöm először, hogy hová szálljak. Azok után a­miket hallottam attól tartottam, hogy az itt uralgó lakhiányban vagy egy hónapig szállodában rekedek s ott azután irtózatosan megnyuznak ezek a berlini pénzrablók (ne tessék félre érteni nem a fran­­cziáktól elvett milli­rdokat értem) Szerencsém­re nem igy volt, természetesen hogy nem száll­tam le a Hotel royalban, mely csak bérező­seknek való ; (a pénzherczegeket is bele­ér­tem ,­ szobám kényelmes és olcsó volt; Bécsben vagy Pesten alig kaptam volna ilyent kettős áron alól. Sokat hallottam én bea­dni arról is, hogy mily roszul eszik az ember Berlinben; én azt nem találtam: másképen főznek, s töltött káposzta helyett „Weisse Kohlrnben mit“ — kap az ember,ez az egész. Másként van ugyan minden készítve, de ízletesen s az ember csakha­mar hozzászokik. Aztán lehet itt Berlinben is — daczára hogy vagy 100 mértföldre esik Pesttől — oly igazi magyar borokat inni, hazánkfiai társaságá­ban mint akár csak Palugyaynál. Uram mind­járt első nap a Mohrenstrassen vezetett keresz­tül, hát ott látom lengeni szép háromszinü nem­zeti zászlónkat, melyet Rimanóczy derék vendég­lősünk és hazánkfia tűzött ki. S íme a csinosan berendezett ebédlőben mindjárt ott találtam egy egész sereg honfitársamat; étkezés közben pom­pás magyar társalgást kezdünk, s csak akkor jut eszünkbe, hogy Berlinb­e vagyunk midőn egy egy belépőnek kölcsönösen elmondjuk a szo­kásos Mahlzeitet. Néhány nap óta szép időnk van; tegnap mind Vilmos császár, mind a koronaherczeg ki­­kocsikáztak a Thiergartenbe számtalan droschke kíséretében. Az ünnepekben a politika is nyugszik leg­alább itt, azért annak mi is békét hagyunk ez­úttal. Legújabb hírünk, hogy a koronaherczegné szép reményekre lévén feljogosítva, a koronaher­­c­eggel együtt valószínűleg már ápril hó - án költöznek át Potsdamba. g. r. Páris, márcz. 29. (Saját levelezőnktől.) Trochunak híres pere, melyet a „Figaro“ ellen rágalmazás és gyalázás czimén kezdett, s melynek tárgyalásai épen e pillanatban folynak, csaknem kizárólagosan képezi a nap beszédtárgyát. Nevezett lap ez év elején „Szeptember ne­gyedikének számlája“ és „Trochu tábornok“ czí­­mek alatt két czikket hozott, mikben a legkemé­nyebb kifejezéseket használja Trochu ellen, őt becstelennek, képmutatónak és árulónak nevezi, ki daczára Eugenia császárnénak adott becsület­szavának nemcsak, hogy semmit nem tett szep­tember negyedikén a forradalom elnyomására, he ellenkezőleg, míg a császárné előtt breton kabhot

Next