Ellenőr, 1872. május (4. évfolyam, 102-125. szám)
1872-05-28 / 123. szám
előfizetési árak egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra ügyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 123 szám. 5 fzt.okr. 1880 „ Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre .következő napon. A lapot illető reortimátióit Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 0. sz.) intézőn dőlt. Kedd, május 28. 1872 Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri beigtatásáért . . . . 10 kr. A nyilt tér egy petit sora 30 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 . Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas utcza 14. sz. ala intézendők. IV. évfolyam Adakozás Magyarország a vidéki árvizsujtott népességének segélyezésére. (Huszonkettedik közlés.) A múlt kimutatás összege . 1810 frt 91 kr. Veres Gyula Szakáiból Nógrádmegyében................................ 20 frt — kr. összesen 1830 frt 91 kr. Pest, május 27. Kossuthnak e napokban megjelent levelére nem nyilatkoztam volna, ha a „Hon“ egyenesen arra nem utal, hogy fogok válaszolni. Nehogy hallgatásom félremagyaráztassék — nyilatkozom tehát röviden, de nem azért igy sem, hogy Kossuthtal polemizáljak. Ez nincs és nem lehet szándékomban, mert tudom, hogy a polemizálás természetében van, miszerint könnyen válhatik élessé, bántóvá akaratlanul is, márpedig nekem meggyőződésem, hogy annak, ki az 1848-ik év vívmányait kellően becsüli s ezekhez ragaszkodik: Kossuthról — legyenek bár nézetei az övéitől sokban eltérők, nem szabad másképen mint a tisztelet hangján szólani. Különben is régi s a történelem által bizonyított igazság az, hogy a legnagyobb lángész sem képes teljes alapossággal ítélni meg hazájában a helyzetet, ha attól hosszú éveken át távol élt. Ez esetben pedig tévesztőleg hatott még Irányi Dániel úr azon levele is, mely a nagy száműzöttet a szóban levő nyilatkozat tételére bírta, így megleli magyarázatát az egész. Az itthoniakhoz szólok tehát, hogy értsük meg egymást és hulljon le igenis a hályog azoknak szeméről, kik a dolgokat csak felületesen ismerik. Azt mondják, hogy Debreczenben szenvedélyesen támadtam meg a szélsőbalt vagy 48-as pártot. Midőn valaki egy párt intenzióit nemcsak nem gyanúsítja, de sőt tiltakozik azoknak más oldalról jövő gyanúsítatása ellen is; midőn valaki nyilvánítja, hogy sokszor működött közre azon párttal a múltban, és alkalmasint sokszor fog azzal közreműködni a jövendőben is, akkor szenvedély nyilatkozatában bizonynyal nem lehet. Nyilatkoztam — egész tárgyilagossággal — bizonyos tényekről, azért, mert meggyőződésem, hogy amely országban határozott pártok vannak, a képviselőjelöltnek kötelessége megmondani, hogy melyik párthoz fog tartozni, miért fog ahoz tartozni és miért nem csatlakozik a többi pártok valamelyikéhez? Nyilatkoztam ez irányban a jobboldallal szemben, és nyilatkoztam a szélsőballal szemben is. Mert 1867 óta soha sem ingadozott meggyőződésem, hogy azon évi XII. t. sz. megváltoztatására törekedni kell, de csak is alkotmányos, békés után. Nyilatkoztam, mert meggyőződésem, hogy ha nem is veszne el a haza azért, ha ismét a jobboldal találna többségre jutni, mégis nagyon óhajtandó, hogy oly párt jöjjön többségbe, mely hazánk államiságának föltételeit megszerezni s belviszonyait szabadelvű irányban fejleszteni elhatározva legyen s feladatul tűzze ki. Ezen kettős meggyőződésemnél fogva helytelenítenem kellett minden oly eljárást, amely az alkotmányos változtatást nehezíti s a jobboldal többségben maradását elősegíti. Márpedig csakis a jobboldal malmára hajtja a vizet minden eljárás, mely egyfelől megingatja a baloldal iránti bizodalmát az alkotmányos változtatás egyik legfőbb tényezőjében és — másfelől — megingatja sokakban a hitet, miszerint az ellenzék csak békés, alkotmányos úton akar haladni. Én — nemzetünk érdekében — azon bizalmat nem csökkenteni, hanem gyarapítani s ezen hitet nem elenyesztetni, hanem megszilárdítani igyekszem, mert magam is, egész lelkemből, osztozom azon átalános és mély gyökeret vert meggyőződésben, miszerint a hazát semmi zavargás esélyeinek kitenni nem szabad, s minden előmenetelt a választások által nyilvánuló nemzeti akarat törvényhozó terén kell elintézni, az idő és körülmények szerint. Ami a bihari dolgot illeti, még együtt volt az országgyűlés, midőn — hogy többet ne említsek — Félegyházán, H.-Böszörményben, Szolnokon és Bárándon megindult a 48-asos agitatiója, minden balközépi képviselő ellen. Mi íihatnak azonban a megye kerületeinek bégjére való tekintetből mégis megkisértetük amaz agitatiók egyik főtényezőjével megállapodásra jutni az iránt, hogy a 48-fősok ne zavarják meg azon kerületeket, amelyekben balközépi képviselő volt és mi sem fogjuk bolygatni azon kerületet, amelyben 48-as volt a képviselő. Azonban az illető úr azzal felelt, hogy kér minket, léptessünk föl kerületében ellenjelöltet mindenesetre , hogy ő már régebben tett lépéseinél fogva — ha egyebekre nézve megállapodnánk is — még legalább három kerületben köteles ellenünkben szélsőbalt léptetni fel. Ez a tényállás most már ítélje meg bármely elfogulatlan ember, hogy ha hiba lett elkövetve, ki az oka e hibának? Magam részéről különben természetesnek találom, ha mindenik párt — föltéve, hogy csakis becsületes eszközöket használ — saját legközelebbi elvrokonának megválasztására törekszik. Ellenzéki szempontból a hiba csak ott kezdődik, ahol ezen versengés jobboldali jelöltet segít diadalra. Hogy nem ferdítés amit a csehországi bonyodalmakra vonatkozólag mondottam, azt a képviselőház naplója igazolja. Ha volt ez ügyre vonatkozólag ferdítés, az nem lehetett egyébben, mint azon értesítésben, amelyre Kossuth fektette állítását. Hogy a jobboldal ezen alkalmat is felhasználja nem csak ellenem, de a balközép ellen is, az igen természetes. Ismerve hazánkban a közvéleményt : nem a szélsőbaltól, hanem csak is a balközéptől félti helyzetét; s így a bárhonnan és bármely czélból jelentkező szövetségest szívesen látja, mihelyt felhasználhatja pártunk ellen, melyet kormányképesnek elismerni annál kevésbé akar, mentől inkább kormányképesnek tudja azt. Egyébiránt én már megszoktam a támadás minden nemét. Hanem bizonyosak lehetnek mind a szélső balon, mind a jobb oldalon, hogy a mindenféle és bárhonnan jövő támadások ellenében állandó és elégséges támaszt bírok én meggyőződésem erejében és lelkiismeretem tisztaságában; s hogy attól, amit hazám érdekében megmondani helyesnek vagy épen kötelességnek tartok, nem hagyom magamat visszaijesztetni semmiféle kellemetlenség és tekintet által. És bizonyosak lehetnek arról is, mindkét oldalon, hogy tehetségem szerint és támadásaik daczára, teljes készséggel fogok járulni ezután is mindazon törekvésükhöz és lépéseikhez, melyeket a béke törvényes hatalmával, nemzetünk önkormányzati jogainak teljes érvényesítésére, szabadságának biztosítására, miveltségi haladásának előmozdítására irányzottaknak s igy hazánk szellemi és anyagi, állami és polgári érdekeire nézve üdvöseknek fogok tarthatni saját elveim és nézeteim szempontjából is. Tisza Kálmán: — A baloldali országos végrehajtó bizottság ismételve ajánlja a baloldal párthiveinek a több ízben hirdetett röpiratokat. Csávóazky Lajos „Komoly szó a választókhoz“ czimü röpiratának, mely már eddig több mint 30,000 példányban kelt el, újabban román és szerb fordításai is megjelentek s példányonkint a 10 kr. a végrehajtó bizottságnál (váczi utcza 1. sz.) utánvét mellett is megrendelhetők. Ugyanitt kapható még újabban Jókai Mór programmbeszéde: „Ha az ellenzék többségre jut.“ Egy példány ára 5 kr. Pest, 1872. máj. 27. A baloldali országos végrehajtó bizottság. — A nyirbogdányi választókörü-et baloldali választóit, a képviselőjelölt személye fölötti megállapodás czéljából, f. év június hó 5-ik napja délelőtti óráira a nyíregyházi sóstóra ezennel tisztelettel meghívom. Kelt Pazonyban, május 23. 1872. Id. Elek Gábor, a baloldali kör elnöke. — Az összeírás holnap azaz kedden esti 6 órakor ér véget a fővárosban. A ma esti 6 óráig elért eredményből máris azt lehet következtetni, hogy a bel- és Lipótvárosban a beírt választók száma nem fogja elérni a 69-dikit, mit kivált . Deákpártiak azon törekvéséből lehet megmagyarázni, hogy ha az valamely czímen lehető volt, a másik három városrészben íratták be magukat. Összehasonlítás végett közöljük a 69-diki eredményt és a ma estig beirattak számát: be volt irva 1869-ben ma estig beírattak Összesen . . . 9602 9462 Utoljára kérjük a képviselőválasztásra jogosultakat, hogy írassák be magukat, s ne engedjék a közöny vádját káromlani épen a főváros polgárságára. Belváros . . . 1739 1372 Lipótváros . . . 1758 1194 Józsefváros . . 1842 ...... 1989 Ferenczváros . . 1034 1211 Terézváros. . . 3229 3696 — A pest-belvárosi ellenzék nagybizottmánya szerdán, május 29-én esti 8 órakor értekezletet tart (Kalap-utcza 17. sz. a.), melyre a tagokat tisztelettel meghívja Irányi Dániel, elnök. Az akadémia ünnepélyes közgyűlése. A közönség ezúttal korán sem tanúsított oly érdekeltséget az akadémia nagygyűlése iránt, mint máskor. Csak félig telt meg a terem hallgatósággal, s a hölgykoszorú is ritka volt ott fent a karzaton. Várjon az akadémia nem bír elég vonzerővel a közönségre? Sajnos lenne. Vagy a választási mozgalmak vesznek igénybe minden figyelmet ? Ez sem volna örvendetes. Az ülésen gr. Lónyay Menyhért elnökölt, s ő tartotta a megnyitó beszédet is. Átalánosságban szólt az akadémia feladatáról, melynek fenállása óta a nemzeti nyelv is gondjára volt bízva.Nem kevésbé fontos és magasztos feladata : magyar nyelven művelni és terjeszteni a tudományokat. A tudományos erők a lefolyt évben is lankadatlanul fáradtak e téren. „De ha végig tekintünk már a nemzetek tudományos munkásságán — igy folytatta Lónyay — melyek előttünk már régen megkezdték a tudományok művelésének dicső munkáját, s elölhordozzák az emberiség e nemes, áldást hozó törekvésében az ismeretek, a fölvilágosodás terjesztésének szövetnekét: vajmi csekélynek kell vallanunk az eredményeket, amelyeket eddig elérnünk sikerült azon nemzetek vívmányaihoz képest, melyek szerencsésebb viszonyok között, több erővel, hatalmasabb tényezőkkel rendelkeztek az előhaladásra. „Azonban minél nagyobb a távolság, mely bennünket a nemes versenyben azon nemzetektől a melyeket megközelíteni óhajtunk elválaszt , annyival inkább kell éreznünk, hogy kettőztetett munkásságra van szükség azon különbség megszüntetése végett, mely e nemzetek között és közöttünk van. „A jelen korban hiábabízunk egy dicső múltú történet emlékével, mely fokozza a hazaszeretetet, s hagyományos harczi dicsőséggel, mely a küzdelem óráiban életét áldozza nemzete fentartásáért, — most a tudomány ad hatalmat, a műveltség átalános terjedése erőt, az erkölcsiség megszilárdítása, őszinte akarat a kötelességek teljesítésére , azok tesznek bennünket képesekké a szabadsággal párosult rendet megállapítani. Elmúltak az idők, midőn elég volt, hogy a költő lantja a múlt századok dicsőségét zengje, s fájdalmát fejezze ki a jelenkor hátramaradottsága felett. Ezután is fog hevülni az érző kavafisziv azon lelkes hangokon, melyek a múltak emlékeit éneklik, hatással lesz, ha a kor hibáit és mulasztásait ostorozza a költő szatírája, de most már nem a tétlenség és tespedés s elmaradás korszakát éljük, munkára nyitott meg a tér, a nemzettől függ, hogy pótolja komoly munkában a múltak mulasztásait és nem pihenve, ernyedetlenül építsen, ahol századok romboltak. Használni kell az isteni gondviselés által munkára adott drága időt, melyet annyival inkább meg kell becsülnünk, mert apáink századokon át a tétlenség átka alatt álltak. „Itt az idő, mindenkinek egy jelszava lehet csak : „fel a munkára !“ Teljesítse mindenki saját körében, hova az isteni gondviselés álljtá, őszintén és egyedül a haza valódi érdekében legjobb tehetsége szerint kötelességét, és bizonyára lesz a nemzetnek jövője, mely felett apáink gyakran kétségbe estek. „E nagy munkában szép és nagy feladat jutott akadémiánknak is. Magasztosak czéljai, a hivatott munkások száma nem csekély, az akarat tiszta, miért nem mutathatnánk fel évről évre akadémiánk valódi hivatásához mért nagyobb eredményeket.“ Lónyay elősorolta az okokat: Kezdetben nem volt anyagi erő. Majd az elnyomatás évei következtek, midőn akadémiánk volt az elnyomott hazafias érzet nyilatkozásának utolsó menhelye. De a legközelebbi évek meg fogják hozni a várva várt eredményt. Megkezdetett a nemzet legfontosabb teendője: a népoktatás, az átalános meismeltség terjesztésének műve. Ez által lesznek meg- teremtve a gyapontok, melyek világánál az uj nemzedék alapos oktatást nyerene, s a tudomány terén szaporodni fognak az uj munkaerők. Arany János főtitkár a lefolyt év munkálkodásáról tett jelentést. Az akadémia 1871 máj. 20-tól az idei máj. 26-ig 27 osztály ülést és 13 összes ülést tartott. Osztályonként az akadémia működését röviden egybefoglalva, a következő kép tűnik fel: Az I. osztályban 8 magyar nyelvészeti értekezés 3 átalános nyelvtudományi, 2 classica philologiai, 2 mythilogiai, 3 műtörténeti, 1 széptani és 1 nyelvészettörténeti értekezés olvastatott fel; a II. osztályban a magyar történelem körébe vágó 12 dolgozat, 2 átalános történeti, 1 földrajzi, 2 bölcsészeti és 1 neveléstudományi értekezés olvastatott fel; a III. osztályban 3 mathematikai 3 csillagászati, 3 hadtudományi, 5 természettani és mechanikai, 10 föld- és vegytani, 1 meteorlógiai, 7 növény- és állattani és 1 doncttani értekezés olvastatott fel. Vázolja az öt állandó bizottság működését, így a nyelvtudományi osztály nyelvünk tisztán tartására megindítá a „Nyelvőr“ czímű folyóiratot ; továbbá Fogarasy János évenkénti 500 frtnyi segélyezése lehetővé tette hogy a bizottság a magyar tájnyelvek búvárlatát megindítsa. A történelmi bizottság mind kutfőkiadásait, mind leltári kutatásait és másoltatásait nagy erélylyel folytatta. Az archaeológiai bizottság közreműködése által a vasmegyei és szegedi régészeti egyleteknek adott életet, a hazai műemlékek fölkeresése, föntartása s rajzban fölvétele körül pedig folytonos volt a bizottság tevékenysége, s műemlékek tanulmányára úti költségeket adott egyes buzgó tagjainak. A statistikai bizottság ténykedésében fordulópontot képez azon eredmény, hogy e bizottság a nemzetgazdaságra is kiterjesztendvén ezentúl figyelmét, eddigi „közleményeit“ megszüntetvén az akadémia által segélyzendő nemzetgazdasági folyóiratot indít meg 4—5 ívnyi havi füzetekben. Végre a természettudományi bizottság elhatározta a Kalchbrenner-Schulzer féle nagyszabású gombászati mű kiadását, s tervet készített Xantus keletázsiai természetrajzi tárgyainak kidolgozása és kiadása iránt. A magyar akadémia jelenleg már nem kevesebb mint 23 külön rendbeli időszaki kiadványokat bocsát ki. Életbevágó Taldy Ferencz indítványának megvalósult a tudományos könyvek íratása s egy akadémiai folyóirat alapítása iránt, mely czélból, s főleg az elsőből megalakult már ez évben a fontos munkára hivatott akadémiai állandó könyvkiadó-bizottság, melynek ez évre 8000 főt szavaztathatott meg munkái megindítása végett. Az akadémia a magyar irodalom Bessenyei által újjászületésének százados évfordulóját az idén határozta megünnepelni. A máig is tekintélyes akadémiai könyvtár az idén örvendetes szaporodást mutat fel. Számos alapítványnyal is gazdagodott az akadémia tőkéje a lefolyt évben, melyek közöl csak a nemes lelkű s szerencsétlenül elhunyt dr. Flór Ferenczet hozzuk emlékezetbe (2000 frt) — Halál által akadémiánk 8 bel és 2 kültagot vesztett el. Ezek következők: Neilreich Ágoston, Edvi Illés Pál, Bitnitz Lajos, Flór Ferencz, Árvay Gergely, Fábián István, Babbage Károly, Murchison Rodrich, Herepei Károly 1. t. Hoványi Ferencz, Marczibányi Antal és Nagy- Kovács István. Befejezésül az akadémia pénzügyeiről szólt. A vagyon jelenleg 1.899,233 frt 71 krt tesz. A hagyományok és adományok ez évben 49,161 frt 90 krra rúgnak. A bevétel 50,345 frttal volt több mint a kiadás. Erre Szabó József emlékbeszéde következett Haidinger Vilmos (1795 —1871) külső tag fölött, ki a bécsi geológiai intézetet is alapítá, s az első serkentést adta a magyar földtani társulat létesítésére. A felolvasások sorát Greguss Ágost nyitotta meg, igen érdekesen és szellemdúsan ismertetve „az első mesterségek jelképeit.“ Abból a szempontból indulva ki, hogy a költészet kuttorása a vallás volt, a mesterségeket is úgy tünteté föl, ezek föladata lévén a vallási eszméket értékíteni. Az ősmesterség a szövés-fonás volt, mely lassan tovább fejlődve, a mindennapi szükség kielégítése megteremti az asztalosokat, majd pedig az építészeket, stb. Az értekezés nagy részben elméleti alapon nyugszik, s nem megtámadhatlan, de érdekesen van összeállítva. Például érdekes, hogy Greguss azt mondja, mikép az épület voltaképen nem más, mint tágabb ruha, az elemek ellen való védelem czéljából, és erősíti is, hogy amint a szálak meg vannak a ruhában, azokat megmerevedve ott találjuk az építészeti vonalakban is. A hajdankor mesterségeinek fő jelképe a csomó. Például a gordiusi csomó. A legrégibb nevezetes épület a labyrinth sem volt más mint egy építészeti csomó. A csomó fogalma átalában szent volt, s ennek nyelvünkben is van nyoma, midőn e kifejezéssel: „körmönfont“ valami derekas dolgot értünk. A közönség feszült figyelemmel hallgatta az érdekesen összeállított értekezést, s a felolvasót zajosan megéljenezte. A második értekezést Szilágyi Sándor tartotta. Egy történelmi arczs képet mutatott be: a Lorántffi Zsuzsánnaét, s a bemutatás igen élénk emlékbe hozta e kitűnő magyar hölgyet, ki a magyar tanügy körül is kiváló érdemeket szerzett a pataki iskola gyarapítása által. I. Rákóczy György hitvesét az értekező újra életre szólítá azon sok jellemző történelmi adat által, melyek eddig még nem voltak ismeretesek. Rajzolta benne a gyöngéd feleséget, kit fejedelmi férje igen találón „gazdasszonynak“ nevez egyik levelében; a gyermekeit nevelő anyát, a vallásos protestáns hölgyet, a szegények gyámolát s az iskolák pártfogóját. Az életrajz az akkori protestáns vallási mozgalmakkal is szoros összefüggésben van. Szilágyi nem végezhette be az egész ismertetést, mert az idő már előre haladt , a közönség fogyott. Utána Frankl Vilmos osztálytitkár tett jelentést az idei pályázatok eredményéről s az uj tagválasztásokról, melyeket már közöltünk. Egyszersmind felolvasta az uj pályatételeket, melyek a következők : Az első osztályból. A gróf Teleky József-féle drámai jutalomért 1873-ra szomorusjátékok pályáznak. Csak valódi trigoediák fogadtatnak el, a középfajok kizárásával. Az e jutalomért pályázó szomorujátékoknak verses formában, még pedig lehető gonddal és szigorral kell irva lenniök. Jutalma száz arany. Határnap 1872. decz. 31-dike. A jutalom 1873. márcz. 19-én adatik ki. Az 1873-ki akadémiai nagy jutalom (200 arany) és Marczibányi mellékjutalom (50 ar.) az 1867 — 1872 évkönyvben nyomtatva megjelent, nyelv és széptudományi körbe tartozó munkák legjobbjainak, még pedig egy nagy és mellékjutalom külön a nyelvtudományinak, egy másik a széptudományinak lévén odaitélendők, figyelmeztetnek az ily munkák szerzői, hogy művöket 1873. január végéig a főtitkárhoz küldjék be feljegyezvén röviden, a mit munkájuk kiváló vonásának tartanak. Azonban e figyelmeztetésnek korán sincs az az értelme, mintha a be nem küldött munka, melyről a tagoknak tudomása van, nem pályázhatna, sőt, ha az akadémia kiadásában jelent volna meg, vagy könyvtárába már beküldetett volna, hivatkozás történhetik arra, hogy a beküldött munkával szerző pályázni kíván. A m. kir. minisztérium kezelése alatt álló Fekésházy alapítványból ötszáz forint jutalom fog adatni egy, az 1872—76 ki ötéves körben, nem magyarok számára, a hazában divatozó bármely nyelven, (a magyaron kívül) irt, a magyar nyelv és irodalom megismertetésére rendelt s nyomtatásban megjelent tan-, kézi vagy olvasókönyvnek. Mire a hazai írók oly megjegyzéssel tétetnek figyelmessé, hogy bár az illető munkák be nem küldése senkit a jutalomból ki nem rekeszt, csak saját érdeköket mozdítják elő, ha e téren megjelenendő munkáikat benyújtják az akadémiához. A II osztályból. 1. Fejtessék ki elméletileg és gyakorlatilag, mily szempontból ítélendő meg a vasúti szállításnál az úgynevezett differentiális (különbzeti) tarifák jogosultsága és hatása, s mely irányban lennének e tekintetben reformok eszközlendők a fenálló tariffákban. Jutalma a Dóra Szilárd-féle alapítványból ötven arany. Határnap 1873. febr. 28-ka. Adassék elő a bizonyítás elmélete, tekintettel a bizonyítékok rendszerére, a jogfejtésre, s a különféle törvényhozásokra. Jutalma a Strokay Antal nevét viselő alapítványból száz arany. Határnap 1873. decz. 31-ike. A jutalmazott munka szerző tulajdona marad, ki azt kiadni köteles. Melyek az egyéni szabadság föltételei és korlátai erkölcstani és társadalmi szempontból? Jutalma a Gorove alapitványból harmincz arany. Határnap 1873. jan. 31. A jutalmat nyerő mű az akadémia tulajdona. Ezzel az ülés Lónyay pár köszönő szava után 1 órakor véget ért. A választások előtt, — a pestvárosi középponti választmány a következő hirdetményt bocsátotta ki: Sz. kir. Pestváros országgyűlési követei választásának vezérletére rendelt középponti választmány részéről, az 1848. V. t. ez. 18. §-nak rendeletéhez képest köztudomásra hozatik, hogy mind az öt választókerület összeíró választmánya által beadandó összeírásoknak egyik példánya f. május 29. 30 és 31 én és junius 1-én délelőtt 9—11-ig, délután 3—6-ig a városház első emeleti 30. sz. termében mindenki által megtekinthetés végett ki fog tétetni. Az, ki az összeíró választmány által a bejegyzéstől elmozdittatott, valamint az is, ki másnak bejegyzése mellett észrevételt tenni kiván, az összeírásnak e tekintetbeni kiigazításáért az 1848. V. t. czikk 19. §-a szerint a középponti választmányhoz folyamodhatik. Ily folyamodványok írásban vagy szóval, de minden esetre okmányokkal igazolva, i. é. május 29-től, bezárólag jun. 6-ig naponkint délelőtt 9 —12-ig, délután 3 — 6 óráig a városház első emeleti 30. sz. termében adhatók be. Ezen határidőn túl felszólamlási folyamodványok többé el nem fogadtatnak. A beadandó folyamodványok a középponti választmánynak a végre kiküldött tagjai által fognak átvétetni és sor szerint beigtattatni; a benyújtás igazolásául pedig az igtatói szám az illetőknek azonnal kézbesittetni. Az összeíró választmányok által teljesített összeírásoknak, valamint a felszólamlási folyamodásoknak az 1848. V. t. ez. 21. §-ának rendeletéhez képest leendő megvizsgálása I. évi junius 2 -kán veendi kezdetét és az összeírásoknak minden beadott folyamodások tárgyalása melletti tökéletes kiigazításáig a középponti választmány által naponként délelőtt és délután tartandó ülésekben fog folytattatni. Tekintettel egyszersmind a választók összeírására, kitűzött törvényes határidő közeli elteltére, ezúttal is emlékezetbe hozatik az 1848. V. t. ez. 20. §-ának azon rendelkezése, mely szerint az, ki bejegyeztetés végett, magát az összeíró választmányok egyike előtt sem jelentette, e végett többé a középponti választmányhoz nem járulhat. Költ Pesten, a pestvárosi országgyűlési követek választásának vezérletére rendelt központi választmánynak 1872. évi május 25-én tartott üléséből. György Elek s. k., Havas Ignáczs. k., jegyző, elnök. — Irányi Dánieltől, mint a belvárosi ellenzék elnökétől a köv. sorokat vettük: „Egy tegnap déltájban felragasztott aláírás nélküli falragaszban az foglaltatik, mintha a pest-belvárosi ellenzék nagy bizottmánya Kossuth Lajost tűzte volna ki képviselő-jelöltnek, csupán kikiáltását hagyván az összeírás bezárása után tartandó közgyűlésre. Ezen állítás valótlan. A nagy bizottmány ellenkezőleg nem tűzött ki senkit jelöltnek, majdnem egyhangúlag — három szavazat ellen —, azt határozván, hogy nem fogja indítványozni a közgyűlésnek ama határozata megváltoztatását, mely szerint jelölt csak az összeírás bevégzése után fog kitüzetni. Egyébiránt azon felhívást, hogy a választók minél számosabban írassák be magukat, természetesen csak helyeselni lehet. * — Néhány nap előtt írtuk, hogy Csereklye István telkes gazda Váczon egy levélben 100 frtot kapott jobboldali itatásra, és hogy Csereklye a névtelen küldőt a nyilvánosság útján felszólította, miszerint nála a pénzt átvenni jelentkezzék, különben azt oly czélra fogja fordítani, melyre legjobbnak látja. Mint Váczról értesülünk, Csereklye Istvánnál csakugyan jelentkezett egy ur és a 100 frtot átvette. Ez az ur, Ga 11k Sándor váczi ügyvéd. Erre csak azt jegyezzük meg, hogy nem kellene a dolgot ily könnyedén elalulni hagyni. Lehet, hogy nem Gallik úr volt a pénz küldője, hanem ő csak pénzhez akart jutni s fölcsipte a 100 frtot, ha pedig csakugyan bebizonyult, hogy a pénzt ő küldötte, akkor perbe kell fogni, mint hitvány alávaló vesztegetőt. * — Üdvözlet és felhívás a katholikus választókhoz ! Ily czim alatt terjesztetik egy nyomtatvány Apponyi György aláírással a keczeli- s valószínűleg más választó kerületben is. A nyomtatvány a jóhiszemű magyar nép elámítására és félrevezetésére van írva, s azt kivánja a választóktól, hogy ezek reversálist vegyenek a képviselőktől, miszerint ellene lesznek a polgári házasságnak, népiskoláknak s hasonló üdvös intézkedéseknek, és támogatni fogják a papokat. A választópolgárok legjobban tesznek, ha kidobják e nyomtatványokat azokkal együtt, akik osztják. — Ivánka Imrének, a választókhoz intézett beszéde U Budán. Tisztelt választók ! A kerületi balpárti választók értekezlete, Pestmegye balpárti választmánya, s az országos balpárti végrehajtó bizottság ismételt felszólitásainak engedve, elbúcsúztam azon választókerülettől, melyet képviselni szerencsém volt, elvállaltam a képviselőjelöltséget a sz.endrei kerületben, és ime , itt vagyok, hogy bemutassam magamat. Azon férfiak, kik e választókerületben leg-