Ellenőr, 1872. szeptember (4. évfolyam, 202-226. szám)
1872-09-12 / 211. szám
Előfizetési árak %!■ #m . ; 1® frt.— kr. I Évnegyedre 1 1 5 frt — kr. Felém . . 10 n — I)I Egy hónapra . 1980 B Egyen szám ára 10 krajzzár. Szerkesztési iroda: Perten, nádor-nteza O. ezám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére cela vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő, levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 211 szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. Csütörtök, September 12, 1872 A lapot illető rechmátiók Légrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. sz.) intézkedők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádorintéz.n 6. hasáb. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két-«Motor» 14. az. als intézőn ülők. IV. évfolyam. TÁVIRATOK. Berlin, sept. 11. (Az Ellenőr távirata.) Az érdemrendek kölcsönös osztogatása tegnap este ment végbe. Az osztrák császár a következő rendjeleket osztotta ki: Bismarck és Gortsakoff hgeknek a sz. Istvánrend brilliantos nagykeresztjét, Manteifelnek és Redern főkamarásnak a sz. Istvánrend nagykereszjét, Thite, Delbrück és gróf Károlyinak a Lipótrend nagykeresztjét, Jomini német titkos tanácsosnak a vaskoronarend nagykeresztjét, a berlini követség több tagjának a Ferencz József rendjelet. — Vilmos császár Andrássy és Károlyi grófoknak a fekete sasrendet, Hofmannak az első oszt. koronarendet, Braun titkos tanácsosnak az első oszt. veres sasrendet. — Az Orosz czár Andrássy úrnak az András rendet, adományozta. A császárok összes kísérete dekoráltatok. — Az osztrák császár ma este 8 órakor hagyja ide Berlint. Berlin, sept. 11. Gortsakoff hg. és Andrássy gróf itt létek alatt csaknem minden nap tartottak értekezleteken Bismarckkal, melyek mindenkor a legbizalmasabb jelegűek voltak. Berlin sept. 11. Vilmos császár Ferencz József császárt a 16. slezvig-holsteini huszárezred tulajdonosává nevezte ki, ő felsége ezen ezred egyenruhájában mutatta be magát már ma Vilmos császárnál. Ezután búcsút vett mind Vilmos császártól mind Sándor czártól. Konstantinápoly sept. 11. (Az Ellenőr távirata) A brailai görög konsul elfogatásinak ügye még nincs végleg elintézve s a bukaresti görög konsul érkezett ide e dolog tisztázására. Zágráb sept. 11. (Az Ellenőr távirata.) A községi választások a következő városokban és mezővárosokban rendeltettek el Zágráb, Varasd, Kőrös, Eszék, Pozsega, Buccari, Sziszek, Jasska, Samobor. — Egy Lancek Mária nevű parasztasszony gyilkosság miatt kötél általi halálra ítéltetett. Fulda, sept 11. A német püspökök konferentiájára az eddigi tagokon kívül jelentkeztek meg a limburgi, mainzi, paderborni, nichstadti püspökök, bambergi érsek A város most is mellőzött minden ünnepélyes fogadást a főpapokkal szemben. Berlin, sept 11. A dresdai városi képviselőség küldöttsége Bismarck bgnek díszpolgárai okmányt nyújtott át., Andrássy gr. ma délután hosszabb látogatást tett Bismarcknál. Boroszló sept. 11. A „Bresl. Ztg.“ írja: A németországi katholikusok közgyűlése eme resolutiót fogadta el. A németországi katholikusok felhivandók, hogy imádkozzanak a szorongatott egyházért és pápáért minél gyakrabban, továbbá, hogy felirat intézendő a Fuldában összegyűlt püspökökhez, mely kifejezze feltétlen ragaszkodásukat az egyház és annak pásztorai iránt, kérvén a püspököket, hogy egyesült törekvéseiket támogassák. Ezenkívül ismét életbe léptetett a Mihálytestvériség. Páris, szept. 11 (Az Ellenőr távirata) Leroomne a ,,Débats-ban beismeri Francziaországnak ez időszerinti mindenek fölött elszigetelt és lealázó helyzetét, s úgy látja hogy ily körülmények közt nem marad egyéb hátra, mint úgy tenni, mint tett Oroszország 1856 után, t. i. békén maradni, minthogy a szövetségesek egyelőre minden boszuprogramm elöl visszahúzódnak. London, szept 11. A „Times“-nak távirják Trouvilleből, hogy az oda érkezett berlini hírek megerősítik, hogy Gontaut berlini franczia követ barátságos fogadtatásban részesült mind a három császár részéről. A czár kijelentette Gontaut előtt hogy ő semmiért a világon nem venne részt oly értekezletben, mely ellenséges érzülettel volna Francziaország iránt. Stuttgart, sept. 11. A „Beobachter“ szerkesztője Stripnagel tk. bevádolására a würenbergi tiszti kar megsértése miatt tizenkét napi börtönbüntetésre ítéltetett. Páris, sept. 11. Hirlik, hogy Toulonneban nagy hadkerületi parancsnokság fog felállítatni Billott tábornok vezetése alatt. Bécs, szept. 11. Pétervárról távírják a Pressének, hogy az oroszországi helyhatóságok előintézkedéseket tesznek Kézár ünnepélyes fogadására. — Varsóban határozottan állítják, hogy Berlinben semmi tényleges megállapodás nem történt. Bécs, September 11. (Kezdet.) Hitelintézeti részvény 154.75. Magyar földhitelint. 81.75. Angol-magyar 109.75 Angol-Ausztriai 318.75. Magn. hitelrészvény 338.60. Franco magyar 118.50. Váltóbank 328. — . Napoleond'or 832.— Államvaspálya 362.—. Lombardok 197.90. Galacziai 255.— Trammway 289.—. Magy. sorsjegy —.—. 1860-as 102.30. 1864-es 145.75. Bécs, sept. 11. (Zárlat.) Hitelrészvények, 339.20 Magyar földhitelintézet 128.50 Angol.Magyar 112.25 Angol-Ausztria 325.50. Magyar hitelrészvény 150.— Franczia Magyar 103 - 50. Váltóbank —.—. Napoleond 189—. Államvasut 242.I V Lombardok 214.30. Galiczia 239 10 Trammway 331.—. Magyar sorsjegyek 107.50. If 60-ik 66.1/, 1864-iki 105.— Magyar jutalomsorsjegy-------Hitelsorsjegy 33 50 Arany 526 —. Frankfurt 525. Páris hitel 42.50. Járadék 66.30. Ezüst 107.50 London 108 90. Török sorsjegyek 7.80. Bécs, sept. 11. (Hivatalos zárlat.) Magyar föld- Tehermentesitési kötvény 81.75. Salgó-Tarján 165 — .Ma-gyarr hitel 146.—.— Magyar záloglevél 88.75. Erdéhi 28.50. Magyar keleti vasút 134.75. Magyar sorsjegy 182.50 tiszai vasút 263—. Magyar vasúti kölcsön 106.—. Angolmagyar 116 25. Franco-magyar b. 116.50 Alföld 180 — Magyar északkeleti v. 167.75. Keleti vasúti elsőbbségi kötv. 80.75. Porosz pénztári utalv —. —. Magyar földhite 128.—. Magy. gőzh. előbbségi kötv.—.—. Török sorsjegy 18—. Pest, September 11. : Bajorországot néhány nap óta egy oly miniszterválság nyugtalanítja, mely nevezetes politikai jelentőségre tarthatna igényt, ha csak a benne kifejezett tendentia képezné az ítélet mérvét. Úgy látszik, mintha Bajorország ifjú uralkodója nehezen szívelné a versaillesi szerződések által biztosított porosz supremantiát és a particularistica törekvések reactióját igyekeznek fölébreszteni a német egység győzelemre vergődött eszméjének következményei ellenében. Lajos király volt ugyan az, ki első járult hozzá Németország fegyverközösségéhez, midőn Francziaország a délnémet államok semlegességére számított s tőle indult is ki a kezdeményezés a német császári méltóság visszaállítására. De a király ismert regényes hajlamai és minden gyakorlati tevékenységtől irtózó természete csakis a közös harczi dicsőségben találtak ideális kielégítést. Az egységnek általánosan átérzett politikai szüksége nem hatott szívéhez és beteges sensivitását mélyen megsértette az elmaradhatlan tapasztalás, hogy a kivívott nemzeti vívmányok, nem valami platói eszményképek, hanem nagyon is reális vonatkozásban hatnak ki a bajor korona souverainitásának csorbultára. Máskép nem volna érthető, hogy a király egyszerre oly feltűnő ellenszenvet tanúsít a közös német hatalom szerződésszerűleg biztosított jogainak minden tényleges nyilatkozása iránt. Különösen látható lett ez ellenszenv, mikor a porosz koronaherczeg mint német tábornagy a bajor csapatok megtekintésére Münchenben megjelent és Lajos király fölkeresve kedvencz magányát, vendége irányában minden tartozó érintkezés alól kivonta magát. A mai világban sem képez királyok kedvetlensége mindenkor puszta privátügyet. Legkevésbé Lajos királynál, ki keveset alkuszik az élet követelményeivel és fiatalsága által megvédelmeztetve a közvélemény éles bírálatától, nem szokta volt meg szeszélyeinek korlátozását. Lutz az ultramontanismus elleni harczában kitűnt közoktatásügye, ki csak kevéssel ezelőtt részesült a király meleg elismerésében, hirtelen megkapta elbocsáttatását. Lutz a ministerium lelkét képezte, miért is társai rögtön felismerték az elbocsátásnak horderejét és a királynak benyújtották lemondásukat. A király ezután Gassert, Bajorország stuttgarti követét bízta meg új ministérium alakításával. Gasser ismeretes arról, hogy politikai meggyőződéseivel és rokonszenveivel a bajor patrióta párthoz tartozik, mely teljesen particulariticus alapon állva csak kényszerülve fogadta el a versaillesi szerződéseket, azonkívül pedig ultramontán s így a tehetetlen düh érzetével kiséri a birodalmi kormánynak antiklerikális fellépését. A meghivatás nem árulhatott el más szándékot, csak azt az egyet: gátat vetni a nemzeti eszme erősbülésének, lehetőleg megbénítani a birodalmi kormánynak vállalkozásait és kezet nyújtani a német állam azon belső ellenségeinek, kik soha sem fogynak ki az elért eredmények megsemmisítésére irányzott összeesküvéseikből. Az ily irányzatnak veszélyes horderejét, mely egy be nem fejezett politikai mű alakulási processusának útjába gördít nehézségeket alig lehetne félreismerni, mihelyest az a particularistic erők nagyobb dimensiójú mozgalmának kiinduló pontjává válhatnék. Azonban még nem elég a nagyot akarás ot s hol az erők aránytalanságával találkozik, csak a nevetségesség sorsát éri. Németország szakadár elemei, melyek megengedjük még hatalmas számban létezhetnek, nehezen fogják megköszönni a bajor királynak, hogy irracionális szeszélyből ügyüknek ép oly alkalmatlan pillanatban szándékozik lendületet adni mikor Európa három leghatalmasabb uralkodójának Berlinben végbe menő találkozása annyira ünnepélyes módon látszik megpecsételni a legutóbbi háborúk által teremtett államviszonyokat. A német egység műve még távolról sem értei ugyan azt a harmonikus befejezést, hogy folyamata elé akadályokat ne lehetne gördíteni, de nem úgy, hogy az ekként felidézett küzdelem kimenetele pillanatra is kétes volna. A particularismusnak sok anyaga maradt meg Németország intézményeiben, szokásaiban és hagyományaiban, de a birodalmi kormány kezében felhalmozott materiális és morális segédeszközök száma sokkal nagyobb, semhogy alkalmazkodásra ne kényszerítsen minden ellenszegülő elemet, ha csak saját tökéletes megsemmisülését nem akarja gyorsítani. Csak mosolygás érdemel, ha akkor midőn Oroszország és az osztrák-magyar monarchia fejedelmei Németországhoz járulnak , az európai béke biztosítása végett az apróbb német uralkodók Berlinben időznek a hivatalos ünnepélyek emelésére, Francziaország hallgat, a többi hatalmak lemondásteljesen a porosz fővárosra figyelnek — ha akkor Bajorország romantikus kis királya oly kedvteléseknek hódol, melyek államát könnyen hozhatnák feszült viszonyba a birodalmi kormánynyal. Gasser rövid idő alatt jutott a kijózanító tapasztalásra. Két teljes héten hiába kínálta a tárczákat a patrióta párt embereinek, nem akadt elég merész vállalkozó. Természetes is, hogy a patrióták, kik daczára a bajor kamarában leírt többségüknek eddig is néma megadással vezéreltették magukat Lutz ellenkezőelvű kormányának vontató kötelén, most kevés önbizalmat érezhetnek arra, hogy a kormányrúdon birkózzanak meg a viszonyok súlyával. Gasser eredmény nélkül tette le megbízatását és a király Pfrestnert hívta meg a kabinetalakítás művéhez. A baodai kor mai értekezletén a válasz felirat elkészítésére egy bizottság választatott, melynek tagjai: Ghyczy Kálmán, Tissa Kálmán, Jókai Mór, Csernátonyi Lajos, Várady Gábor, b. Simonyi Lajos, Nikolics Sándor, Péchy Tamás, Győrffy Gyula, Gallner Gyula és Horánsky Nándor. Apróságok. A Pesti Napló mai számában jelent meg a következő communique: „Ghyczy Kálmán levelét, melyre — mint e levélből látszik — Lónyay grófnak egy üzenete adott alkalmat, esti lapunkban közöltük. Ezen üzenetet, illetőleg a következőkről értesülünk : Lónyay gróf nehány héttel ezelőtt több jobboldali s egy ellenzéki lap szerkesztőjét kérette magához a végett, hoggy őket egy, a pártállással össze nem függő politikai kérdésben informálja. Azon konversatióban, mely a miniszterelnök s az ellenzéki napilap szerkesztője közt folyt, szóba jött az is, hogy Ghyczynek fontos politikai eszméi vannak a pártok közeledésére vonatkozólag, amely körülmény különben már Ghyczy választási programmbeszédéből is ismeretes volt. Időközben a miniszterelnök tuzséri jószágára utazott. Visszatérte után, az országgyűlés megnyitását megelőző napok egyikén, Ghyczy megérkezése előtt megjelent a miniszterelnöknél azon jobboldali hirlapna, kiről Ghyczy levelében megemlékezik. E jobboldali hírlapíró azt mondta, hogy azon baloldali lapszerkesztő, kiről fentebb szóltunk, nem találkozhatok a miniszterelnökkel, mivel épen fördére utazik, de ő általa azt szeni neki, hogy czélszerű lenne, ha Ghyczy megérkezése után a miniszterelnökkel szólana. Ezszenetre a miniszterelnök azt a választ adta az említett baloldali lapszerkesztő számára, hogy az országgyűlés kezdetén Ghyczy Kálmán őt, mint régi barátját, megszokta látogatni, s ha ezúttal is szerencséltetné látogatásával, kész lenne e látogatást viszonozni, s vele részletesen szólani; mindenekfelett azonban óhajtaná, hogy azon esetben, ha politikai tárgyról kívánna értekezni, a találkozás Deák Ferencznél történnék, s a miniszterelnök késznek nyilatkozott Deáknál megjelenni, ha erre a nap és óra meghatároztatik. Ebben állt a miniszterelnök nyilatkozata, mire aztán a közzétett levél érkezett Kitűnik ebből, hogy mennyire alaptalan az „Ellenőr“ közleménye s hogy a kérdéses ügyben a kezdeményezés nem a miniszterelnök részéről történt.“* Hogy az Ellenőr közleménye bármi részben és mérvben is alaptalan lett volna, azt nem fogják elismerni olvasói sem, akármely párthoz tartozzanak is. Miben állott ugyanis az Ellenőr közleményének alapja? Abban, hogy valótlannak állította a miniszteriális sajtó s jelesen a Pesti Napló azon kijelentéseit, miszerint Ghyczy Kálmán kívánságára, sőt levelére történt gróf Lónyay Menyhért kormányelnök úr részéről a kérdésbeni ajánlat és izengetés. S midőn a kormánysajtó s jelesen a Pesti Napló még azt is akarták elhitetni — nem annyira a közönséggel mint a joboldallal — hogy nem gróf Lónyay hivta fel Ghyczyt valami titkos egyezkedésre, hanem ellenkezőleg : közöltük Ghyczy Kálmán levélkéjét, melyből kitűnik, hogy kinek volt igaza. S most már a communiqué sem meri állítani, hogy a kezdeményezés Ghyczytől indult meg; most már beéri a szerény kétértelműséggel, miszerint „a kérdéses ügyben a kezdeményezés nem a miniszterelnök részéről történt.“ Mert hát Magyarország kormányelnöke csak azt tette, hogy egy jobboldali hírlapíró által, ki üzenetet vitt neki egy baloldali szerkesztőtől, azt válaszolá a fürdőre távozott baloldali szerkesztő számára, hogy kész lenne viszonozni Ghyczy látogatását, feltéve hogy ez megtörténnék. Szegény Lónyay Balázs, mennyire kapkod a menykőhez! s mennyire nem észleli, hogy a jobboldali hirlapbó s a baloldali szerkesztő hátaik mögé vonulása alatt mivé lesz a Premier tekintélyének maradvány részecskéje is. És ilyen belátástól és tapintattól függ hazánk sorsának vezetése.* S mit szóljunk még akkor, ha communiqué szánalomgerjesztő kapkodásai és leplezgetései után megolvastuk a Hon ma esti lapjának következő táviratát ? — : Útközben olvasom jobboldali lapok közleményét. Erre nézve kijelentem, hogy az ellenzéki szerkesztő, kit Lónyay hivatott, én voltam; beszéltünk külpolitikára vonatkozó napi kérdésekről. Kaas nekem Lónyaytól semmi szenetet nem hozott, sem tőlem Lónyayhoz semmi szenetet nem vitt, sem Ghyczy Pestre érkezte s Lónyayhoz irt levelének kelte közti idő alatt velem sehol nem találkozott. Jókai Mór: Nem szólunk semmit, hanem elsietünk a hatalmi vergődés ezen komoly bohózatától, melyre Tristram Shandy halhatatlan nagybátyja Uncle Toby okvetlenül és hatalmasan elfütyörészte volna a kllibulerot. * A Reform mai vezérczikkében előadatik négy hasábon át s B. Kaas Ivor aláírással „a fúzió története“, melyből most már — az utazgatásom fontosságáról olvasott vezérczikk után — minden meglepetés nélkül ugyan de mégis némi megütődéssel látom, hogy Magyarországon én vagyok a leghatalmasabb egyéniség. Mert bár a jobboldal a kormányférfiak és Deák Ferencz mozdulatainak vezetését saját mindenhatóságának tartotta is fenn B. Kaas Ivor, de miután elmondja, hogy a baloldalt s Ghyczyt is Tiszát is szolgaságban tartó uralmam féktelen gyakorlataital semmisültek meg az ő jobboldali mindenhatóságának confusionalis tervei is: világos, hogy egyedül uralkodom Magyarország felett s azt teszem a pártokkal a mi nekem tetszik. Nagyon sajnálom, hogy nem adhatok melékletet a Reform mai irányczikkének teljes közlésére, mert hát jól esnék nekem, ha az Ellenőr közönsége előtt sem maradna titokban e lap szerkesztőjének óriási befolyása és ellenállhatatlan akarata. Biztosítom azonban olvasóimat, hogy B. Kaas Ivor sokkal többet mond, a legnagyobb komolysággal, kettőnk hatalmának ádáz tusájáról , az én győzelmem rendkívüli természetéről, mint amennyiről fogalmat adhatnék a legbővebb kivonatolással is . Azon van egy más okom is az idézgetés mellőzésére. B. Kaas Ivor czikkének átélvezése után, ugyanis megzavarta nagyságom felfedezésének kéjelgő érzeteit, a töprenkedés, hogy mekkora felelőséggel jár isten és az emberek előtt, azon magyar dictátorság, mely rám ruháztatok. Mert kérem szépen, nem tréfa ám törvényt szabni — jelon mon bon plaisir — mind a bloldalnak mind a jobboldalnak, sőt még a legyőzölését elismerő B. Kaas Ivornak is. Szerencsémre azonban eszembe jutott egy mese mely rögtön eloszlatá minden nyugtalanságémat. A jó öreg La Fontaine beszélte el egy légyről, mely a nehezen haladó kocsi lovait dongása által képzelte feltüzelteknek s a rúdon ülve azt hősvé, hgy ő mozgatja az egész kocsit, pense á tout moment quelle fait aller la machine. Rólam ugyan nem fog beszélni e mese soha , mert én kijelentem ezennel ünnepélyesen, hogy eszem ágában sincs a magyar nemzet autocratja gyanánt ismerni el magam. Köszönöm a hódolatot, mely feltárta mennyire tőlem függ minden, de semmi kedvem sincs úgy szerepelni mint mouche du coche, az államszekér rudján, ki — midőn vége volt a bajnak — felkiáltott: „Most már pihentünk; addig dolgoztam, hogy embereink síkságra jutottak. Lovak most fizesselek meg fáradságomat.“ S reményem, hogy ezen határozott nyilatkozatom után a Reform szives nem közölni azon vezérczikket, mely hatalmam további fejlődésének kimutatására már tán készülőben is van, s a mely az előbbiek fatális logikájával engemet úgy kellene, hogy feltüntesen mint Európa végzetének egyedüli intézőjét vagy épen mint a mindenség urát. Higgye el B. Kaas Ivor, hogy én elismerem az ő nagyságát teljes készséggel de csak azon feltétel alatt, ha nem emel maga fölé. Én itt alant akarok maradni csekély tehetségeim igénytelen érvényesítésének íróasztalánál, mert nincs hajlamom a politikai wichtigmacherei idétlenségeinek fantasticus légkörében mint sárkány szerepelni — utpueris placeama hóbortos önhittség fonalszárzatán. Ghyczy Kálmán nyilatkozatáról azt mondják a jobboldal magyar lapjai, hogy az egyéni tény, melynek a pártközi viszonyok megváltoztatására semmi hatása sem lesz. Amely sajtó ily rögtöni fordulatokat tesz, annak értesítései és ítéletei nem nyomnak semmit. Legyen meggyőződve az ország, hogy Ghyczy Kálmán nem tekintette fellépését olyannak, melytől Jericho falai rögtön összeomlanak. De hogy a fuvallat nem marad eredménytelenül, azt reményű, mi pedig hisszük.* Úgy halljuk, hogy szüretre pár heti szünidő lesz, de csak azon esetben, ha a Ház elfogadja a I* Ma nincs időm lefordítani az egész mesét, melynek minden sora étvezet, de ide szedetem a franczia erediben az ezt értők haladéktalan mulatságára. Holnap jönni fog magával is, prózában, ha ugyan valaki nem vállalkozik azt leforditni versben. Le Coche et la Mouch. Dans un chemin montant, sablonneux, malaisé, Et de tous les cőtés au soleil exposé, Six forts chevaux tiraien* un coche. Femmes, moines,vieiílards, tout était descendu : L‘attelage suait, soufflait, était rendu. Uno mouche survient, et des cheveaux 8‘approche, Prétend les animer par son bourdonnement, Pipue l‘un, pique l’autre, et panse á tout moment Qu’elle fait aller le machine, S’assied sur le timon, sur le néz du cocher. Aussitot que 'a char chemine, Et qu’el'e voita les gens marcher, Elle s’en attribue uniquem:* f gloire, Va, vient, fait l’empresséo : e ce soit Un sergent do bataille allan sndroit Faire avancer ses gens et b’.er U vi ■ e La mouebe, en ce com,. Se plaint qu’elle agit seule, ei ‘ je 80>n : Qu’aucun n’oide aux chevaux .affaire. Le moine disait son b II prenait bien son temps •no ieivu-v nta.it: C’était bien de chansons r &i-»s 0issait! D ime mouche s’en va eba *• ; ■ oreilles, Et fait cent sotlises A prés bien du travail, le J au haut. Respirons maintenant, dit is. aussitót: J’ai tant fait que nos gen? "dans la plaine. Cä, messieurs les cheveau-' le ma peine. Ainsi certames gens fat ■ . esses, S’introduissent da IIs font partout :■ ft' Et iaztout importuns, aevraietu éhe hassés. par a 1 e 11 ülések tartását, reggelenként a válaszfelirati vitára, délutánonkint a vasúti, egyetemi s más sürgetős ügyek elintézésére. Én azt hiszem elfogadja . Újabb adatok a vörös könyvről. A delegációk elé terjesztendő vörös könyv, írja a P. Lloyd, eddigi közlemények szerint első részében Andrássy gróf hivatalba lépésével kibocsátott körjegyzőkét s a külországi követek erre adott közleményeit, valamint az ujan kinevezett párisi, londoni , berlini stb. követek jelentéseit beiktatási audientiásokról fogja tartalmazni. Ezeket követik a keleti ügyben váltott sürgönyök, míg a közéteendő többi okmányok túlnyomóan kereskedelem politikai tartalmúak lesznek. Ezek között különösen tanulságosnak mondják Calice stand és japáni főkonsul terjedelmes jelentését, amennyiben tüzetes kimutatásokat tartalmaz azon nagy forgalmi területről, mely az osztrák-magyar kereskedésnek ama tartományokban kínálkozik. Az osztrák-magyar hajózás szerződésszerű előnyökben részesítése érdemében és a versaillesi kabinet által megpendített vámszerződés revideálása érdekében Francziaországgal folytatott tárgyalások valószínűleg a könyv végén foglalnak helyet. — A berlini találkozásra vonatkozó diplomáciai nyilatkozat, daczára némely állításoknak, tudomásunk szerint, nem fog a vörös könyvbe felvétetni már csak azon idő rövidségénél fogva sem, mely azon esemény és a könyv előterjesztése közt lefoly. Mai számunkhoz a Dushegyi-Lányi féle tannevelés intézet értesitvénye van mellékelve. A megtorlás. A lapokból olvassuk, hogy Szaplonczay József kir. törvényszéki elnök ellen korteskedés miatt fegyelmi eljárás inditatott. Ha az ember tudja, hogy Magyarország 101 kir. törvényszéki elnöke között csak az egy Szaplonczay az ellenzéki ügy a legközelebbi választások alkalmával, elveinél fogva ő csak az ellenzék érdekében feövettette el az incrimininált „korteskedést” és midőn látjuk, hogy Szaplonczay kivül más törvényszéki tag ellen „korteskedés miatt“ nincs fegyelmi vizsgálat elrendelve, lehetetlen meg nem botránkoznunk a kormány ez eljárása felett. Mi nem tudjuk, hogy korteskedés mily fokával van vádolva Szaplonczay, — nem ismerjük a tényt, mely a megindított fegyelmi eljárásnak alapját képezi, de azt tudjuk, hogy ha kormány igazságosan meg akarja torolni mindazon korteskedéseket, miket a közelebbi választásoknál az igazságszolgáltatás királyi emberei elkövettek, akkor gondoskodjék börtönökről és legyen elkészülve egy sajátságos törvényszünetre, amit az fog előidézni hogy a bírák nagy részének elkövetett korteskedéseik miatt bűnhődniök kell. Ismételve mondjuk, nem tudjuk, Szaplonczay korteskedett-e vagy nem, de ha korteskedett, úgy erre feljogosította ama botrányos igaságügyminiszeri körlevél, melyről annak idejében eleget szóllottunk. De amint látszik a kormány nem ilyen puritán igazságos, csak példát akar mutatni s a Szaplonczay elleni fegyelmi per csak mások retentő példájára tétetett folyamatba. Azonban uraim gondolják önök, hogy igen veszedelmes dolog az igazsággal játszani, vagy abból gúnyt űzni. Az államnak ép úgy, mint a társadalomnak csak kárával történik az, ha a kormány a pártszenvedély által elvakulva, magát igazságtalanságokra is engedi ragadtatni. Gondoljon vissza a kormány a legközelebbi választásokra, számlálja meg azon előnyöket, miket a kormánypártnak az igazságszolgáltatás új apparátusa szolgáltatott, — jussanak eszébe a törvényszéki tagok hivatalos hatalommal való visszaéléseinek azon megszámlálhatatlan esetei, mik ha nem történnek meg, az országház termében a pártok arányai ma bizonyára másként állanának, — hisz az egész nem régen volt — és végre is nem illő, nem férfias dolog a győzelem, a diadal mámorában még az emlékező tehetséget is elveszíteni. Ismételjük, nem tudjuk, hogy Szaplonczay József minő korteskedési visszaéléssel vádoltatik, de azt állítjuk, hogy legfölebb csak annyit tehetett, amennyit azon időben majd minden törvényszéki elnök tett, — hisz a kormány jól tudhatja, hogy a legközelebbi választások idejében valóságos ostromállapot uralkodott Magyarországon, — ostromállapot, melynek teljhatalmú biztosai a törvényszéki elnökök és az aprócska járásbirák voltak. Emlitsünk-e járásbirót, aki boros hordóval járt korteskedni és emlitsünk-e törvényszéket, melynek területén az ellenzéki ember személye egy óráig nem volt biztoságban, — fölemlegessük-e azon kézzel fogható igazságtalanságokat, hivatalos hatalommal való visszaéléseket, miket a közelebbi választások idejében az igazságszolgáltatás férfiai a kormánypárt érdekében elkövettek. Nem emlegetjük ezeket föl részint azért, mert azokat olyan dolgoknak tartjuk, miket minden magyar embernek inkább szégyelnie kell, mint dicsekedni vele, de nem emlegetjük föl azért sem, mert meg vagyunk róla győződve, hogy azokról a kormánynak nemcsak tudomása van, de azon cselekedetek, azon visszaélések mint az illető egyének személyes érdemei vannak a kormánynál előjegyezve. És szó sincs róla, tartozunk annak őszinte kifejezésével, hogy az igazságszolgáltatás egyénei a legközelebbi választások alkalmával nagy szolgálatokat tettek a kormánypártnak. Hanem hát ez kötelességük is volt, meg aztán természetes is volt. A bíróságok pártszempontból szerveztettek és — esetleg-e vagy számításból — oda nagyrészt oly egyének neveztettek ki, akik megszabott fizetésért — ha úgy parancsolják — készek akár fél lábon állani. Ki várhatott volna egyebet, mint ami valójában bekövetkezett. Azonban mi tudjuk azt, hogy némelyek fölfogása szerint rendkívüli időben szabad rendkívüli eszközökhöz nyúlni, hanem midőn a rendkívüli idők elmúltak, még akkor is folytatni a rendkívüli eszközök használását, az már minden morál alapelvei ellen van. A kormánynak gondolni kell arra, nehogy Magyarország népeinél az igazságban fektetett hit megtörjék, s törekednie kell arra, hogy ha lehet, elfelejtesse Magyarország népei.