Ellenőr, 1872. szeptember (4. évfolyam, 202-226. szám)

1872-09-17 / 215. szám

Előfizetési árak M­­­tm . . *0 frt. — kr. I Évnegyedre . I 5 frt. — k*. Vt évre . . 10 „ — * I Egy hónapra . 1 „­80 , Egyed vám ára 10 krajcsár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-uteza 15. szám. Semmit ki közlőnk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vonatkozunk. Minden értesítés » szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető red­entátiók Légrády testvérek irodájába (nádorutcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: testen, nádor-utcza­­5. satám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben ás vidékről Pest, két-sas utcza 14. sz. als iutázendők. 215 szám. Kedd, September 17. 1872 IV. évfolam. TÁVIRATOK. M. Vásárhely nept. 16 (Az Ellenőr tá­virata) Nyilt szavazás után Orbán Ba­lázs, Lázár Ádám 50—60 szótöbbséggel megválasztattak képviselőkül. Lelkesedés határtalan. P. Ladány, sept. 15 (Az Ellenőr távi­rata) Ivánkát Püspökladányban a választó­­kerület számos községéből egybegyült fé­nyes küldöttség fogadta. Programmja nagy tetszéssel fogadtatott; ma indul Nádud­varra ; itt ellenjelölt nincs. Mehadia, Sept. 16. (Az Ellenőr távira­ta.) A magyar orvosok és természetvizsgá­lók ez idei gyűlését Kubinyi megnyitó be­széde után a kormány nevében Rotter fő­hadnagy, mint fördő­parancsnok üdvözölte. Ezután köszönet szavaztatott a hadügymi­nisztériumnak az itteni gyűjtemény gyara­pításának előmozdításáért. Szabó dr. azon indítványa, hogy az igazgatási ügyek ne nyilvános üléseken tárgyaltassanak, elvileg elfogadtatott s ez ügyek a bizottságokhoz utasittattak. Ezután a folyó tárgyak vétet­tek elő, majd pedig felolvasás tartatott. Mehadia, sept. 16. (Az Ellenőr távira­ta.) Az orvosok és természet­vizsgálók mai vendégsége alkalmával Kubinyi és Ormós ő felségére és a kormányra emeltek poharat, melyek táviratilag legott felküldettek. Dr. Popovich a románok és magyarok egyetér­tésére ivott. Ebéd alatt a hölgyek gyűjtést rendeztek a Hercules fürdőt használó sze­gények számára. Bécs sept. 16. Az „Oesterr. Corr.“ je­lenti, hogy belgrádi hírek szerint Ristics látogatást tett Kállay osztrák-magyar fő­­konsulnál s kijelentette, hogy a pesti la­pok hírei egy állítólagos nagy tüntetésről, melyet a magyarországi szerbek múlt hó 22-én Belgrád­ban ő ellenében véghez vit­­tek volna, teljesen alaptalanok. Berlin, sept. 16. A porosz bank leszámítolását 5°/0, és a lombard kamatlábát 6°/0-ra emelte fel. Hága ,sept. 16. Az országgyűlést a mai na­pon megnyitó trónbeszéd konstatálván a külföld­del szemben fenálló barátságos viszonyokat, elég kedvezőknek festi a pénzügyi helyzetét s törvényja­vaslatokat helyez kilátásba a nemzetőrség szerve­­zésére és a választási jog kibővítésére. Páris, sept. 16. Az­­Ellenőr távirata.) About Edmondot a poroszok Saverneben elfogták. Páris, sept. 1 .(Az Ellenőr távirata) Bar­­thelény St.-Hilaire a saoneloire megyei tanácshoz Thiers nevében intézett válaszában oda nyilatko­zik, hogy a terület végfelmentésével a körülmény önkéntes visszavonulásra fogja kényszeríteni a mostani nemzetgyűlést. Konstantinápoly, sept. 16 (Az Ellenőr távi­rata) A szultán magántitkárát speciális megbí­zással Egyptomba küldötte, gyaníthatólag az abyssynai kérdésben. LEGÚJABB POSTA. * Az angol és orosz trónörökösök párisi látogatásáról felmerült hírek alaptalanok, legalább a franczia kormány nem vett erre vonat­kozólag semmi információt, de nem is valószínű, hogy külföldi főherczegek hivatalos látogatást te­gyenek Francziaországban mindaddig, míg csak egy talpalatnyi franczia terület is megszállva tartatik. fjUjs * A prestoni parlamenti válasz­tás titkos szavazással — mint második kísérlet e téren — f. hó 13-án folyt le s átalános megle­petéssel találkozott azon szép rend, melylyel az idei választás a korábbi zajos és többnyire véres jelenetekkel szemben lefolyt. Az eredmény az lett, hogy Holksb­­org jelölt 4542 és German ezredes whig jelölt 3815 szavazatot kapott s igy előbbi jut a parlamentbe. — Vidékiek az uj választási mód megfigyelése czéljából eagy számmal voltak jelen. * P­á­r­i­a i hire­k szerint Thiers indít­ványozni fogja, hogy a nemzetgyűlés válaszon egy másod­elnököt a köztársaság elnöke mellé. — Thiers Val de Richer-ben volt viszonyozni Guizot látogatását. * Victoria királynő meglá­togata Sut­herland herczeget és herczegnőt Dunrobinben, mely a legszebb kastély Skótziában. Ő felségénél volt — meghívása folytán — Stanley ur a Livin­gtone feltalálója. Bérlet 109. szám, Színház. Nemzeti Pest, kedden, September 17-én, 1872. A mára előre hirdetett „Faust“ közbe jött akadály miatt továbbra halasztatván, helyette: Dom Sebastian. Nagy opera 5 felvonásban. Irta Seribe. Személyek: Dom Sebastian, Portugália királya — Ellinger Dom Antonio, nagybátyja, s távolléte alatt országkormányzó — — Verbőczy K. Dom Juan de Silva, a titkos tanács főbirája — — — — — Kőszeghy Dom Enriques de Sandoval — — Verbőczy L. Camoens — — — — — — Láng Ben Selim, Fetz város bírája — — Ormay Zayda, leánya — — — — — Kotsis Irma Abayaldos, arab főnök, jegyese — Maleczky Egy biró a titkos tanácsból — — Kaczvinszky Kezdete 7 órakor. Fürst-féle szinház. (A Hermina-téren.) Kedd, sept. 17-én Miklósi színtársulata által adatik : „Fokról fok­ra életkép Bergtől. Kezdete 7 órakor. Az „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre.......................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 M 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két­ sas utcza 14. sz.) azátal­é­­k a könyvárusi utón történő meg­rendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Kérjük a közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg ezeknek megújí­tását minél korábban tenni meg, nehogy a lap vételében fenakadást vagy késedelmet tapasztaljon. Ghyczy nyilatkozatáról. 1. Nem akarom titkolni a feladat fájdal­mas nehézségeit, melyekkel a baloldali körnek megküzdeni kellett September 7-dikén, midőn szeretett elnökének nyilat­kozatára határozatot hozni kötelessége len. A titkolódzás nem volna méltó sem a foga­lomhoz, melyet pártunk önbecsérzete felől táplálok, sem a mély tisztelethez, melylyel Ghyczy Kálmán iránt viseltetem. Midőn lelkiismeretes emberek nézetei térnek el egymástól, ezeknek kiegyenlítését nem a különbségek eltagadásától, hanem őszinte beismerésétől lehet­­ reményleni. Honesty is the best policy — legjobb politika a becsületes igazmondás. Én tehát nem leplezgetem a sajnos tényt, hanem kimondom, hogy a helyzet, melybe pártunk jutott, igen komoly és kényes. Sőt megvallom részemül azt is, hogy soha életemben oly terhesnek a czikk­­írást nem tapasztaltam, mint e pillanatban, s hogy szívesen elkerültem volna azt, ha nem érteném egy olyan lapszerkesztő köte­lezettségeit, ki felelős nem csak a törvények előtt s arról a mit tesz, hanem — és főleg — a közvélemény előtt is, és arról sem kevésbé a mit elmulaszt. Komoly, igenis, a helyzet s kényes nagyon; és czikket írni róla csak azon léhaság tarthatja könnyűnek, mely mitsem törődik hóbortjainak következéseivel csak zajt keltsen általuk. S mi okozza a helyzet kényességét s az irás nehézségeit azokra nézve, kik meg­fontolják tetteiknek és szavaiknak lehető eredményeit ? Okozza a tény, miszerint Ghyczy czélját tisztának és üdvösnek tartjuk, de az eljárásra nézve, melyet követendőnek vél, nem érthetünk vele mindenben egyet. Óhajtván a szerintem is jó és hazafias feladatnak sikeres megoldását, de nem tekinthetvén az útmutatást teljesen elfogad­hatónak: félve írok le minden szót, mert — egy részről — nem szeretnék ártani annak, a­minek létesülését óhajtom, de — más részről — világosan meg akarom mon­dani, hogy miben nem lehetek tisztelt vezérünk követője. Ha azonban e nehéz vállalatomban minden vigyázatom mellett sem leszek szerencsés: az illetők — sem egyik, sem másik részen — ne kárhoztassa­nak az előadandókért senkit mást, mint e­n­g­e­m­e­t, ki csak a magam egyéni nézeteit nyilvánítom, s a­ki ezen fontos ügyben nyitva tartom az Ellenőr terét a mások egyéni nézetei előtt is, csak ne nélkülözzék a helyzet ismeretét s a kifeje­zés tapintatát. Olvasóim emlékezhetnek egy czikkemre, mely — Quousque czím alatt — jelent meg a választások alkalmával. Abban én kimondottam meggyőződésemet, miszerint az ellenzék előtt egy új helyzet áll; indokoltam véleményemet azon átalános és folytonos tapasztalással, melyet a jelenlegi minisztérium eljárásából merített a válasz­tó nemzet, és kifejeztem reményemet, mi­szerint ez új helyzet országrothasztó erkölcstelenségeinek és veszedelmének meg­szüntetésére a hazaszerető lelkiismeretes emberek — bármely párthoz tartozzanak is különben —­ egy koalitiót fognak létesí­teni. A Ló­n­ya­y-m­inisz­térium tétele, működése és gazdálkodása idézvén elő az új helyzetet: a pártok tisztességes és patriotikus elemeinek szövetkezését csak­is ezen uralkodó veszély ellenében — ad hoc — s igy illető elveiknek teljes fentartása mellett véltem lehetőnek; s ezen nézetem folytán nem szólottam én — sem akkor sem azóta — a fusióról, melynek alapját csak elvi transactiók képezhetik, s a melytől — ha később, egy uj bizalomgerjesztő és tiszteletre érde­mes minisztérium alatt létesülhetne is — épen azon Lónyay-kabine­tt nyerne most erősödés, a­melytől megszabadulni sóvárog csaknem az egész ország. Ezen véleményben vagyok ma is. A fusiót lehet­etlenségnek tartom, legalább addig, a­míg a Lónyay­­kabinet­ben áll; a c­oalitio létesülésére nem csökkent reményem azon merevség da­czára sem, mely Deák magatartását oly ta­lányossá tette a múlt héten. Ghyczy Kálmán más nézeten van. A Lóny­a­y-m­i­niste­riumo­t „s jelesen an­nak fejét“ veszedelme­­snek tartja az országra nézve ő is, s e veszedelem érzete sugallá a nemzeti erkölcs és pénzügyi hely­zet sülyedését jellemző mesteri előadásának legjelentékenyebb részeit. De a veszedelem elhárítását csak a jobb- és baloldal­i u­n­­­ó­j­a által véli elérhetőnek és hatályosnak. Mert a coalitiót valósulhatónak nem tartja. „Mondatott, hogy coalitiót kell létre­hozni a Deák-párt egy részével a Lónyay­­ministérium megbuktatására, melyet a nem­zet nagy része kívánatosnak tart. Ez elő­­lépés lenne kétségen kívül, de nézetem szerint nem kivihető.“ Ha kivihető volna, örvendene neki s nyereségnek tartaná, de nem képzel­heti a lehetőségét annak, hogy a Deákpárt bármely része mindaddig, míg pártja lété­nek alapját, a kiegyezést féltheti, eltaszítsa magától annak és kinövésének is fő­támaszát,a m­i­nis­t­er­elnököt.“ Nem tekintvén kivihetőnek a koali­­tiot, és sürgetőnek tartván a kiegyezés „kinövésének is főtámaszát, a minis­­terelnököt“ a­z ország kormányzásától fel­mentetni, s igy a nemzet szellemi, anyagi és erkölcsi érdekeinek útjáról elhárítani a veszedelmet. Ghyczy Kálmán indítványt tett a fakrora. Hogy e­z a s­i­ó­t — első­sorban — a L­ó­n­y­a­y-m­inisztérium bukásával azo­nosítja Ghyczy Kál­mán, arra elég bizonyítékul­­szolgálnak a következő észre­vételei : „Az én véleményem szerint a Lónyay­­minisztériumnak legerősebb tá­masza a jelen országgyűlési párt­­á­ll­ás, s én megdöntésének kul­csát nem a jelen pártállás fen­­tartásában, hanem a pártok kö­­zött neta­lán eszközölhető kiegye­zésben találom. Érzik ezt, úgy lát­­szik, némelyek azon körökben is, me­lyek a pártok közötti kiegyezésről legtöb­bet írnak és beszélnek, s nem lehet e te­kintetben nem reflektálnom azon köztudo­másra levő czikkekre, melyek legközelebb a kormánynyal és annak elnökével is­mert összeköttetésben s érintkezésbent álló lapokban jelentek meg ; oly igen alkalma­sak azok a bizalmatlanság, félreértés és meghasonlás magjainak a mi pártunk tag­jai között elhintésére, hogy az e­mb­er legjobb akarata mellett is két­ségben marad az iránt, hogy vár­jon ezen czikkek a pártok kö­z­ö­tti kiegyezésnek előmozdítására, vagy megakadályoz­á­s­ára ir­attak- e ?“ A j­u­s­i­o­t tartv­án az egyetlen mód­nak, mely által az 1867-iki kiegyezés ki­növésétől s ennek, is főtámaszától, a mini­s­z­t­e­r­el­n­ökt­ől megszabadulhat Magyarország: igem természetes, hogy Ghyczy Kálmánnak fontolóra kellett venni váljon „a kiegyezésre vonatkozó követelé­seink között vagvak-e, a melyeknek érvé­nyesítésétől a hasa javának veszélyeztetése nélkül elállhatnánk s mik azok a melyek­nek követelésétől egyáltalában nem állha­tunk el?“ Mert a fu­sio — mint fennebb m®nd­­tam s Ghycz­y sem leplezte — elvi­­alkut feltételez a pártok közt s másként nem is­ képzelh­ető. És így jö­tt létre azon nagy horderejű nyilatkozat, mely a baloldali kör September 7-iki értekezletét emlékezetessé teszi. Mennyiben tér el ezen nyilatkozat pártunk eddigi álláspontjától? s mennyi­ben tartja ezt fenn jövőre is ? ezek azon kérdések, melyekre nézve tisztába kell jön­nünk mentől előbb, nehogy a félreértések, balmagyarázatok és gonosz sugallatok ál­tal megrontassék pártunk azon összetartá­sa, melyet én részemről nem tartok össze­­férhetlennek Ghyczy Kálmán érzelmeinek és nézeteinek lelkiismeretes hitvallásával. E kérdésekre igyekezni fogok megfe­lelni egy második czikkben, melynek végén megmondom azt is, hogy mit tarta­nék én nagy lépésnek és megteendő­nek azon új pártalakulás felé, melyet Ghyczy Kálmán csak f­u­s i­o alakjában — s igy némi elváldozattal — én pedig c­o a­­­i­ti­o alakban — vagyis illető elveink teljes fentartása mellett — vélünk lehet­ségesnek s óhajtunk valósulandónak. Csernátony: “ A vasúti és hajózási magyar királyi főfelü­gyelőség egy jelentést adott ki, mely a ma­gyar korona területén lévő vasúti és hajózási vál­lalatok 1871-ik évi üzlet­ eredményeiről és fejlődé­séről szól. A jelentésnek érdekesebb részleteivel megis­mertetjük a közönséget. Az 1871-iki év végével a magyar korona területén összesen 580 mértföld vasút volt átadva a forgalomnak 369 állomással és megállapodási helylyel. E szerint jelenleg a magyar korona területen is négyszög mértföldre esik egy mértföld vasút. 1872. január elsejétől augusztus 31-ig azonban még a következő vonalak adattak, át a forgalom­nak: Ujhely-mihályi vonal 2.11, mértföld, abas­iglói 9 m. tövis-balázsfalva-medgyesi 7. 87 m. Szathmár-kustyaházi 10.427 m. Medgyes-erzsébet falvai 2.37 m. Erzsébet-segesvári 2.82 m. Zólyom­­ruttkai 12.6 m. Székesfehérvár-veszprémi 5.95 m. Zákány-dombovári 13. 20 m. S. A. Ujhely-csapi 5.55 m. Csapongvári 2.82 m. A kétvágányú vonalak hossza összesen 18 mértföld. Bécs és Pest között, valamint a magyar államvaspályánál Gödöllőtől Aszódig szintén el van rendelve a második vágány lerakása. Az 1871. é­v végével üzletben volt vasutak építésére fordított beruházási tőke az üzleti felsze­relést is ide érve, tett a magyar államvasutaknál 37.808,430 frtot; a magán­társulatok által épített vasutaknál 425.908,356 frtot. Az egyes vasutak beruházási tőkéjét tekintve azt látju­k, hogy a legköltségesebben épültek a kassa-oderbergi és a keleti vasút, amaz 1,209,000 frtot, emez 1, 185, 721 frtot adván ki mértfölden­ként. Holott más vasút­vonalaknál mérföldenként hat és nyolczszáz ezer forint közt oszlanak meg a beruházások. A szállítási eszközök mennyisége 1871 végé­vel ekkép állott: 1040 gőzmozdony, 2094 személy­szállító kocsi, 5316 első osztályú, 22,068 másodosz­tályú, 48,741 harmadik osztályú és 8,252 negye­dik osztályú ülőhelylyel. Podgyász kocsi volt 616 te­her kocsi 21,462, munkakocsi 461, postakocsi 109 A podgyász, teher és munka kocsik rakodás­ képessége vámmázsákban tett összesen 4.509,903 mázsát. 1871-ben az összes tisztán magyar pályákon a gabna és liszt forgalom 47.191, 440 vámmázsa volt. A személyforgalom pedig a következő volt: 1868-ban 2.674 533; 1869-ben 3.553,580; 1870- ben 4.642,255; és 1871-ben 6.977,744. A személy­forgalom, mint ebből látható, az utóbbi három év alatt több mint kétszeresen növekedett. A vasutak pénzügyi eredményeit tekintve az összes bevétel 1871-ben tett 42.554,987 frtot, az összes kiadás 22.534,078 frtot s így a jelenleg 20.020,909 frt, vagyis pályamérföldenkint 40,381 frt. Minthogy pedig a befektetett tőke 460.749,928 frt, az 1871-ben átlagosan 4,64% jövedelmet adott . A képviselőház osztályai ma a nyilvános ülés után megalakultak és pedig, az I. osztályban elnöknek Muzslay Sán­dor, jegyzőnek Kubinyi Árpád választatott II. o. elnök Somssich Pál, jegyző Szőgyény László III o. elnök Prilesz­­ky Tédé, jegyző Steiger Gyula. IV. o. elnök Zse­­dényi Ede, jegyző Kvassay László. V. o. elnök Sennyei Pál, jegyző Molnár Aladár. (?) VI. o. elnök Gorove István, jegyző, Molnár Aladár. VII. o. el­nök Petrovay Ágoston jegyző, Eötvös Károly. VIII. o. elnök Péchy Manó gr. jegyző Pulszky Ágoston IX. o. elnök Horváth Lajos, jegyző Hedry Ernő. — A térvényi bizottság is megala­kult, s elnöknek Vizsoly Gusztáv, jegyzőnek Ör­ményi Miksa választatott. az 1870. évi april 25-én 2470. sz. a. kelt igaz­ságügyminiszeri rendeletre, felhivatik a kir. tör­vényszék, hogy az érintett bírságokat ne letétbe helyezze, hanem a helybeli, illetőleg legközelebbi adóhivatalhoz szolgáltassa be,­­ azon bírságokat pedig, melyeknek hováfordítását a törvény meg­határozza, a letétbe való utalványozása mellőzé­sével rendeltetésük helyére szállítsa. Figyelmeztetik egyszersmind a kir. törvény­szék, hogy azon bírságokról, melyeknek hováfor­­dításáról a törvény nem rendelkezik a bírói ügyviteli szabályok értelmébe­n pontos kimutatás készítendő, a félévenkint ide felterjesztendő, s hogy oly bírói határozatok, melyekben törvény­­kézési bírságok állapíttatnak meg, az 1871. évi sept. 25-én 15,216 szám alatt kelt igazságügymi­­nisteri rendelet értelmében az illető pénzügyigaz­­gatóságokkal másolatban közlendők. Pesten, 1872. sept. 7-én.­­ A reformpárt szombati értekezlete elfogadta a clubb alapszabályainak előterjesztett javaslatát, ezután az értekezlet K. Podmaniczky Frigyes indítványára Schwarcz Gyulát fölkérte, hogy a reformpárt válaszfelirati javaslatát minél előbb a párt értekezlete elé terjeszsze, hogy az­t képviselőházban a többi pártok válaszfelirati javaslataival egyidejűleg benyújtathassék. Végül Podmaniczky Frigyes bejelenti, hogy legközelebb két törvényjavaslatot fog az értekezlet elé terjeszteni, a hírlapkauczió eltörléséről és a honvédtisztek fizetési levonásainak szabályozásáról, hogy a vá­laszfelirati vita után e törvényjavaslatokat a re­formpárt támogatásával azonnal a képviselőház elé vihesse.­­ A hivatalos lapból­ Sulyok Sándor horvát­­szlavón­ országos kormány fogalmazóját, a fiume­­megyei törvényszékhez ideiglenes II. osztályú ül­nökké ezennel kinevezem. Berlin, 1872. sept. 8-án. Ferencz József, s. k. Gróf Pejacsevics Péter, s. k. Vakanovics s. k. A m. kir közmunka- és közlekedési minister Münzberger Ferencz pályavégzett eműegyetemi hall­gatót 2. rendű ministeri segédmérnökké nevez­te ki.­­ A bírságpénzek kezelése tárgyá­ban az igazságügyminister a következő körrende­letét intézte e királyi törvényszékekhez: A bírói letéti naplók átvizsgálása alkalmá­val tapasztaltatott, hogy némely kir. törvényszé­kek és járásbíróságok a felektől behajtott azon bírságpénzeket, melyeknek hová fordításáról a törvény nem rendelkezik, letétbe helyezik, mely eljárás által a letéti naplók átvizsgálása megnehe­­zíttetik, illetőleg az átvizsgálás körüli munka tetemesen szaporíttatik. Ennek megszüntetése czéljából, s hivatkozva A margitszigeti hid vajúdásai. A következő észrevételeket, melyek szókép­­zett helyről bocsáttattak rendelkezésünkre, közöl­jük először azért, mert a margitszigeti hid ügye sürgetés és fontos a közönségre nézve, s másod­szor, mert e közérdekűségnél fogva hisszük, hogy a kormány nem fogja elmulasztani megadni a szük­séges felvilágosításokat, s így megszüntetni min­den mendemondát. Az észrevételek a következők: Olvasóink helyén fogják talán találni, ha ismételve visszatérünk a Margitsziget tőszomszéd­ságában tervezett híd építésére, mely a múlt év­ben egész Európa figyelmét felkeltötte, s melyre vonatkozólag 40 terv bocsáttatott azon kormány­­bizottság vizsgálata alá, mely mely bölcseségében azon építésznek ítélte oda az elsőséget, ki mesés összeget mert kérni építési költségek fejében, s mely bizottság egyszersmind fel­hatalmazta ugyan­azon építészt, hogy e híd parti és oszlopzati kő­műves munkálatait meg is kezdhesse. Mindenek fölött megrovandónak találjuk a közmunka minisztérium magatartását e kérdésben, mely a testvér fővárosra elsőrendű érdekeltséggel bir. Hogy azonban nézetünket tisztán kifejthessük, legyen szabad eredetére visszamennünk e fontos kérdés, melynek megoldása hoszabb időn át füg­gőben tartva, most egyszerre oly végleges irányt látszik venni, a­melyet mi legalább is meglepőnek találunk. A Margitsziget melletti híd építésére múlt évi deczember hó 1-én nyittatott pályázat, s 40 terv létetett le a közmunka-ministérium titkári hivatalában. E pályázatnál Gouin és társa Páriá­ból nyerték el a pálmát, kik 4,325,000 frban irányozták elő a költségeket, míg a többi 39 pályázó 1,650,000 — 5,000,000 frtig menő árakat ajánlottak.. E különböző rendszer szerinti építési tervek mindnyájan egyenlő garantiát nyújtottak az építést illetőleg és csak választani kellett közü­lök, mert a pályázók legnagyobb része már gya­korlatilag bebizonyította építészeti képeségétt s végre is mindnyájan kellő biztosí­tékokat aján­lottak. S mit tett a kormánybiztottság ily gazdag­­sága közepette a tudománynak, mely köré gyűjté mindazon építészeket, kik századunk dicsőségét képező műépítészetekkel borították el Európát ? megállapodott — félvén, hogy csalatkozni fog egyik vagy másik terv kiválasztásában, mert egyik tagja sem volt illetékes, — azon tervnél, mely nem minden kívánatos garantiát nyújtott, de a mely leginkább jön neki ajánlva befolyá­sos emberek részéről, mit a szerencsés pályázó maga sem titkolt, mert nyiltan elbeszélte minden­ki előtt: az én tervem el lesz fogadva, engemet egy nagy vasúti társaság igazgatója ajánlott és a bizottság elnöke, mint protektoromnak kebelba­rátja, mindenesetre részemre tudja billenteni a mérleget. — De, vétették neki ellen, az ön építési ára túlzott, ön 1,500,000 írttal kér többet, mint több jeles épitész tész és kik önt az általuk tett épitkezések­­ben fölülmúlják. Mit sem tesz, felesé­g, én biztos va­gyok a ’siker iránt, és aztán e 4,325,000 fo­rintnyi kerek összeg az épitési költség mellett jókora provisiókat is foglal magában, melyekkel protectorainknak tartozunk s hogy ezeket kielé­gíthessük, kellett az építési költségeket túlságos magasra szabnunk. Több lap hozzá­szólván a Margitsziget melletti híd építésének fontos kérdéséhez, mind­egyik figyelmeztette a kormányt, hogy csalatko­zott választásában s kérték, forduljon a hazai építészekhez, kik Gouin tervét 25°/0 leszállí­tással végrehajtani ajánlkoznak, ennek aztán az lett eredménye, hogy a Gouin és társa által kért roppant összeg magára vonta a közmunka-mi­niszter figyelmét. Így történt aztán, hogy Gouin 735.000 írttal alább szállította árait, hihetőleg rá bírván protektorait, hogy ők is alább szállítsák igé­­­nyeiket. Az ügy aztán ebben maradt s mintegy har­madfél hónap előtt a közmunka-miniszter­i ex­­cellentiája egy szerződési javaslatot terjesztett a minisztertanács elé, melyet Gouin és társa már el­fogadtak s mely a kérdésben forgó hid építését ez utóbbiaknak engedélyezte 3,600,000 forint épitési árban. Több lap azon tanácsot adta a ministerium­­nak, halgassa ki a hazai épitészeket, kik 3 mil­lió forintért vállalkoztak a hid építésére, és e ta­nácsot a minisztérium több tagja meg is hallgatta s mily nagy jön a közmunka-miniszter meglepeté­se, midőn a minisztertanács arra kérte, ne fek­tessen súlyt a Gouin és társával létrejött szerző­désre, hanem tegyen előter­jesztést a tanácsnak a be­nyújtott pályázati tervekről és épkési árakról. A közmunkaminister, ki már le volt kötelezve Gouin és társa iránt, ellenvető, hogy az ő felelőssége le van kötve a közönséggel szemben, mely türelmet­lenül várja e híd építésének megkezdését, s kérte a tanácsot, engedélyezzen számára legalább bizo­nyos összeget, hogy legyen látszata miszerint az építés csakugyan kezdetét veszi: a miniszter úr elde szavait tiszteletre méltó kollégái meghallgat­ták s határozatba ment, hogy 15 millió forint en­gedélyeztetik neki az építkezések megkezdésére, de hogy e hitel nyitása távolról sem fog praeju­dikálni a híd építése kérdésének. O excellentiája tudatta Gouiu és társával

Next