Ellenőr, 1872. szeptember (4. évfolyam, 202-226. szám)
1872-09-17 / 215. szám
Előfizetési árak Mtm . . *0 frt. — kr. I Évnegyedre . I 5 frt. — k*. Vt évre . . 10 „ — * I Egy hónapra . 1 „80 , Egyed vám ára 10 krajcsár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-uteza 15. szám. Semmit ki közlőnk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vonatkozunk. Minden értesítés » szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető redentátiók Légrády testvérek irodájába (nádorutcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: testen, nádor-utcza5. satám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben ás vidékről Pest, két-sas utcza 14. sz. als iutázendők. 215 szám. Kedd, September 17. 1872 IV. évfolam. TÁVIRATOK. M. Vásárhely nept. 16 (Az Ellenőr távirata) Nyilt szavazás után Orbán Balázs, Lázár Ádám 50—60 szótöbbséggel megválasztattak képviselőkül. Lelkesedés határtalan. P. Ladány, sept. 15 (Az Ellenőr távirata) Ivánkát Püspökladányban a választókerület számos községéből egybegyült fényes küldöttség fogadta. Programmja nagy tetszéssel fogadtatott; ma indul Nádudvarra ; itt ellenjelölt nincs. Mehadia, Sept. 16. (Az Ellenőr távirata.) A magyar orvosok és természetvizsgálók ez idei gyűlését Kubinyi megnyitó beszéde után a kormány nevében Rotter főhadnagy, mint fördőparancsnok üdvözölte. Ezután köszönet szavaztatott a hadügyminisztériumnak az itteni gyűjtemény gyarapításának előmozdításáért. Szabó dr. azon indítványa, hogy az igazgatási ügyek ne nyilvános üléseken tárgyaltassanak, elvileg elfogadtatott s ez ügyek a bizottságokhoz utasittattak. Ezután a folyó tárgyak vétettek elő, majd pedig felolvasás tartatott. Mehadia, sept. 16. (Az Ellenőr távirata.) Az orvosok és természetvizsgálók mai vendégsége alkalmával Kubinyi és Ormós ő felségére és a kormányra emeltek poharat, melyek táviratilag legott felküldettek. Dr. Popovich a románok és magyarok egyetértésére ivott. Ebéd alatt a hölgyek gyűjtést rendeztek a Hercules fürdőt használó szegények számára. Bécs sept. 16. Az „Oesterr. Corr.“ jelenti, hogy belgrádi hírek szerint Ristics látogatást tett Kállay osztrák-magyar főkonsulnál s kijelentette, hogy a pesti lapok hírei egy állítólagos nagy tüntetésről, melyet a magyarországi szerbek múlt hó 22-én Belgrádban ő ellenében véghez vittek volna, teljesen alaptalanok. Berlin, sept. 16. A porosz bank leszámítolását 5°/0, és a lombard kamatlábát 6°/0-ra emelte fel. Hága ,sept. 16. Az országgyűlést a mai napon megnyitó trónbeszéd konstatálván a külfölddel szemben fenálló barátságos viszonyokat, elég kedvezőknek festi a pénzügyi helyzetét s törvényjavaslatokat helyez kilátásba a nemzetőrség szervezésére és a választási jog kibővítésére. Páris, sept. 16. AzEllenőr távirata.) About Edmondot a poroszok Saverneben elfogták. Páris, sept. 1 .(Az Ellenőr távirata) Barthelény St.-Hilaire a saoneloire megyei tanácshoz Thiers nevében intézett válaszában oda nyilatkozik, hogy a terület végfelmentésével a körülmény önkéntes visszavonulásra fogja kényszeríteni a mostani nemzetgyűlést. Konstantinápoly, sept. 16 (Az Ellenőr távirata) A szultán magántitkárát speciális megbízással Egyptomba küldötte, gyaníthatólag az abyssynai kérdésben. LEGÚJABB POSTA. * Az angol és orosz trónörökösök párisi látogatásáról felmerült hírek alaptalanok, legalább a franczia kormány nem vett erre vonatkozólag semmi információt, de nem is valószínű, hogy külföldi főherczegek hivatalos látogatást tegyenek Francziaországban mindaddig, míg csak egy talpalatnyi franczia terület is megszállva tartatik. fjUjs * A prestoni parlamenti választás titkos szavazással — mint második kísérlet e téren — f. hó 13-án folyt le s átalános meglepetéssel találkozott azon szép rend, melylyel az idei választás a korábbi zajos és többnyire véres jelenetekkel szemben lefolyt. Az eredmény az lett, hogy Holksborg jelölt 4542 és German ezredes whig jelölt 3815 szavazatot kapott s igy előbbi jut a parlamentbe. — Vidékiek az uj választási mód megfigyelése czéljából eagy számmal voltak jelen. * Pária i hirek szerint Thiers indítványozni fogja, hogy a nemzetgyűlés válaszon egy másodelnököt a köztársaság elnöke mellé. — Thiers Val de Richer-ben volt viszonyozni Guizot látogatását. * Victoria királynő meglátogata Sutherland herczeget és herczegnőt Dunrobinben, mely a legszebb kastély Skótziában. Ő felségénél volt — meghívása folytán — Stanley ur a Livingtone feltalálója. Bérlet 109. szám, Színház. Nemzeti Pest, kedden, September 17-én, 1872. A mára előre hirdetett „Faust“ közbe jött akadály miatt továbbra halasztatván, helyette: Dom Sebastian. Nagy opera 5 felvonásban. Irta Seribe. Személyek: Dom Sebastian, Portugália királya — Ellinger Dom Antonio, nagybátyja, s távolléte alatt országkormányzó — — Verbőczy K. Dom Juan de Silva, a titkos tanács főbirája — — — — — Kőszeghy Dom Enriques de Sandoval — — Verbőczy L. Camoens — — — — — — Láng Ben Selim, Fetz város bírája — — Ormay Zayda, leánya — — — — — Kotsis Irma Abayaldos, arab főnök, jegyese — Maleczky Egy biró a titkos tanácsból — — Kaczvinszky Kezdete 7 órakor. Fürst-féle szinház. (A Hermina-téren.) Kedd, sept. 17-én Miklósi színtársulata által adatik : „Fokról fokra életkép Bergtől. Kezdete 7 órakor. Az „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre.......................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 M 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két sas utcza 14. sz.) azátalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Kérjük a közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg ezeknek megújítását minél korábban tenni meg, nehogy a lap vételében fenakadást vagy késedelmet tapasztaljon. Ghyczy nyilatkozatáról. 1. Nem akarom titkolni a feladat fájdalmas nehézségeit, melyekkel a baloldali körnek megküzdeni kellett September 7-dikén, midőn szeretett elnökének nyilatkozatára határozatot hozni kötelessége len. A titkolódzás nem volna méltó sem a fogalomhoz, melyet pártunk önbecsérzete felől táplálok, sem a mély tisztelethez, melylyel Ghyczy Kálmán iránt viseltetem. Midőn lelkiismeretes emberek nézetei térnek el egymástól, ezeknek kiegyenlítését nem a különbségek eltagadásától, hanem őszinte beismerésétől lehet reményleni. Honesty is the best policy — legjobb politika a becsületes igazmondás. Én tehát nem leplezgetem a sajnos tényt, hanem kimondom, hogy a helyzet, melybe pártunk jutott, igen komoly és kényes. Sőt megvallom részemül azt is, hogy soha életemben oly terhesnek a czikkírást nem tapasztaltam, mint e pillanatban, s hogy szívesen elkerültem volna azt, ha nem érteném egy olyan lapszerkesztő kötelezettségeit, ki felelős nem csak a törvények előtt s arról a mit tesz, hanem — és főleg — a közvélemény előtt is, és arról sem kevésbé a mit elmulaszt. Komoly, igenis, a helyzet s kényes nagyon; és czikket írni róla csak azon léhaság tarthatja könnyűnek, mely mitsem törődik hóbortjainak következéseivel csak zajt keltsen általuk. S mi okozza a helyzet kényességét s az irás nehézségeit azokra nézve, kik megfontolják tetteiknek és szavaiknak lehető eredményeit ? Okozza a tény, miszerint Ghyczy czélját tisztának és üdvösnek tartjuk, de az eljárásra nézve, melyet követendőnek vél, nem érthetünk vele mindenben egyet. Óhajtván a szerintem is jó és hazafias feladatnak sikeres megoldását, de nem tekinthetvén az útmutatást teljesen elfogadhatónak: félve írok le minden szót, mert — egy részről — nem szeretnék ártani annak, aminek létesülését óhajtom, de — más részről — világosan meg akarom mondani, hogy miben nem lehetek tisztelt vezérünk követője. Ha azonban e nehéz vállalatomban minden vigyázatom mellett sem leszek szerencsés: az illetők — sem egyik, sem másik részen — ne kárhoztassanak az előadandókért senkit mást, mint engemet, ki csak a magam egyéni nézeteit nyilvánítom, s aki ezen fontos ügyben nyitva tartom az Ellenőr terét a mások egyéni nézetei előtt is, csak ne nélkülözzék a helyzet ismeretét s a kifejezés tapintatát. Olvasóim emlékezhetnek egy czikkemre, mely — Quousque czím alatt — jelent meg a választások alkalmával. Abban én kimondottam meggyőződésemet, miszerint az ellenzék előtt egy új helyzet áll; indokoltam véleményemet azon átalános és folytonos tapasztalással, melyet a jelenlegi minisztérium eljárásából merített a választó nemzet, és kifejeztem reményemet, miszerint ez új helyzet országrothasztó erkölcstelenségeinek és veszedelmének megszüntetésére a hazaszerető lelkiismeretes emberek — bármely párthoz tartozzanak is különben — egy koalitiót fognak létesíteni. A Lónyay-minisztérium tétele, működése és gazdálkodása idézvén elő az új helyzetet: a pártok tisztességes és patriotikus elemeinek szövetkezését csakis ezen uralkodó veszély ellenében — ad hoc — s igy illető elveiknek teljes fentartása mellett véltem lehetőnek; s ezen nézetem folytán nem szólottam én — sem akkor sem azóta — a fusióról, melynek alapját csak elvi transactiók képezhetik, s a melytől — ha később, egy uj bizalomgerjesztő és tiszteletre érdemes minisztérium alatt létesülhetne is — épen azon Lónyay-kabinett nyerne most erősödés, amelytől megszabadulni sóvárog csaknem az egész ország. Ezen véleményben vagyok ma is. A fusiót lehetetlenségnek tartom, legalább addig, amíg a Lónyaykabinetben áll; a coalitio létesülésére nem csökkent reményem azon merevség daczára sem, mely Deák magatartását oly talányossá tette a múlt héten. Ghyczy Kálmán más nézeten van. A Lónyay-ministeriumot „s jelesen annak fejét“ veszedelmesnek tartja az országra nézve ő is, s e veszedelem érzete sugallá a nemzeti erkölcs és pénzügyi helyzet sülyedését jellemző mesteri előadásának legjelentékenyebb részeit. De a veszedelem elhárítását csak a jobb- és baloldali unója által véli elérhetőnek és hatályosnak. Mert a coalitiót valósulhatónak nem tartja. „Mondatott, hogy coalitiót kell létrehozni a Deák-párt egy részével a Lónyayministérium megbuktatására, melyet a nemzet nagy része kívánatosnak tart. Ez előlépés lenne kétségen kívül, de nézetem szerint nem kivihető.“ Ha kivihető volna, örvendene neki s nyereségnek tartaná, de nem képzelheti a lehetőségét annak, hogy a Deákpárt bármely része mindaddig, míg pártja létének alapját, a kiegyezést féltheti, eltaszítsa magától annak és kinövésének is főtámaszát,a ministerelnököt.“ Nem tekintvén kivihetőnek a koalitiot, és sürgetőnek tartván a kiegyezés „kinövésének is főtámaszát, a ministerelnököt“ az ország kormányzásától felmentetni, s igy a nemzet szellemi, anyagi és erkölcsi érdekeinek útjáról elhárítani a veszedelmet. Ghyczy Kálmán indítványt tett a fakrora. Hogy ez a siót — elsősorban — a Lónyay-minisztérium bukásával azonosítja Ghyczy Kálmán, arra elég bizonyítékulszolgálnak a következő észrevételei : „Az én véleményem szerint a Lónyayminisztériumnak legerősebb támasza a jelen országgyűlési pártállás, s én megdöntésének kulcsát nem a jelen pártállás fentartásában, hanem a pártok között netalán eszközölhető kiegyezésben találom. Érzik ezt, úgy látszik, némelyek azon körökben is, melyek a pártok közötti kiegyezésről legtöbbet írnak és beszélnek, s nem lehet e tekintetben nem reflektálnom azon köztudomásra levő czikkekre, melyek legközelebb a kormánynyal és annak elnökével ismert összeköttetésben s érintkezésbent álló lapokban jelentek meg ; oly igen alkalmasak azok a bizalmatlanság, félreértés és meghasonlás magjainak a mi pártunk tagjai között elhintésére, hogy az ember legjobb akarata mellett is kétségben marad az iránt, hogy várjon ezen czikkek a pártok közötti kiegyezésnek előmozdítására, vagy megakadályozására irattak- e ?“ A jusiot tartván az egyetlen módnak, mely által az 1867-iki kiegyezés kinövésétől s ennek, is főtámaszától, a miniszterelnöktől megszabadulhat Magyarország: igem természetes, hogy Ghyczy Kálmánnak fontolóra kellett venni váljon „a kiegyezésre vonatkozó követeléseink között vagvak-e, a melyeknek érvényesítésétől a hasa javának veszélyeztetése nélkül elállhatnánk s mik azok a melyeknek követelésétől egyáltalában nem állhatunk el?“ Mert a fusio — mint fennebb m®ndtam s Ghyczy sem leplezte — elvialkut feltételez a pártok közt s másként nem is képzelhető. És így jött létre azon nagy horderejű nyilatkozat, mely a baloldali kör September 7-iki értekezletét emlékezetessé teszi. Mennyiben tér el ezen nyilatkozat pártunk eddigi álláspontjától? s mennyiben tartja ezt fenn jövőre is ? ezek azon kérdések, melyekre nézve tisztába kell jönnünk mentől előbb, nehogy a félreértések, balmagyarázatok és gonosz sugallatok által megrontassék pártunk azon összetartása, melyet én részemről nem tartok összeférhetlennek Ghyczy Kálmán érzelmeinek és nézeteinek lelkiismeretes hitvallásával. E kérdésekre igyekezni fogok megfelelni egy második czikkben, melynek végén megmondom azt is, hogy mit tartanék én nagy lépésnek és megteendőnek azon új pártalakulás felé, melyet Ghyczy Kálmán csak fus io alakjában — s igy némi elváldozattal — én pedig co aitio alakban — vagyis illető elveink teljes fentartása mellett — vélünk lehetségesnek s óhajtunk valósulandónak. Csernátony: “ A vasúti és hajózási magyar királyi főfelügyelőség egy jelentést adott ki, mely a magyar korona területén lévő vasúti és hajózási vállalatok 1871-ik évi üzlet eredményeiről és fejlődéséről szól. A jelentésnek érdekesebb részleteivel megismertetjük a közönséget. Az 1871-iki év végével a magyar korona területén összesen 580 mértföld vasút volt átadva a forgalomnak 369 állomással és megállapodási helylyel. E szerint jelenleg a magyar korona területen is négyszög mértföldre esik egy mértföld vasút. 1872. január elsejétől augusztus 31-ig azonban még a következő vonalak adattak, át a forgalomnak: Ujhely-mihályi vonal 2.11, mértföld, abasiglói 9 m. tövis-balázsfalva-medgyesi 7. 87 m. Szathmár-kustyaházi 10.427 m. Medgyes-erzsébet falvai 2.37 m. Erzsébet-segesvári 2.82 m. Zólyomruttkai 12.6 m. Székesfehérvár-veszprémi 5.95 m. Zákány-dombovári 13. 20 m. S. A. Ujhely-csapi 5.55 m. Csapongvári 2.82 m. A kétvágányú vonalak hossza összesen 18 mértföld. Bécs és Pest között, valamint a magyar államvaspályánál Gödöllőtől Aszódig szintén el van rendelve a második vágány lerakása. Az 1871. év végével üzletben volt vasutak építésére fordított beruházási tőke az üzleti felszerelést is ide érve, tett a magyar államvasutaknál 37.808,430 frtot; a magántársulatok által épített vasutaknál 425.908,356 frtot. Az egyes vasutak beruházási tőkéjét tekintve azt látjuk, hogy a legköltségesebben épültek a kassa-oderbergi és a keleti vasút, amaz 1,209,000 frtot, emez 1, 185, 721 frtot adván ki mértföldenként. Holott más vasútvonalaknál mérföldenként hat és nyolczszáz ezer forint közt oszlanak meg a beruházások. A szállítási eszközök mennyisége 1871 végével ekkép állott: 1040 gőzmozdony, 2094 személyszállító kocsi, 5316 első osztályú, 22,068 másodosztályú, 48,741 harmadik osztályú és 8,252 negyedik osztályú ülőhelylyel. Podgyász kocsi volt 616 teher kocsi 21,462, munkakocsi 461, postakocsi 109 A podgyász, teher és munka kocsik rakodás képessége vámmázsákban tett összesen 4.509,903 mázsát. 1871-ben az összes tisztán magyar pályákon a gabna és liszt forgalom 47.191, 440 vámmázsa volt. A személyforgalom pedig a következő volt: 1868-ban 2.674 533; 1869-ben 3.553,580; 1870- ben 4.642,255; és 1871-ben 6.977,744. A személyforgalom, mint ebből látható, az utóbbi három év alatt több mint kétszeresen növekedett. A vasutak pénzügyi eredményeit tekintve az összes bevétel 1871-ben tett 42.554,987 frtot, az összes kiadás 22.534,078 frtot s így a jelenleg 20.020,909 frt, vagyis pályamérföldenkint 40,381 frt. Minthogy pedig a befektetett tőke 460.749,928 frt, az 1871-ben átlagosan 4,64% jövedelmet adott . A képviselőház osztályai ma a nyilvános ülés után megalakultak és pedig, az I. osztályban elnöknek Muzslay Sándor, jegyzőnek Kubinyi Árpád választatott II. o. elnök Somssich Pál, jegyző Szőgyény László III o. elnök Prileszky Tédé, jegyző Steiger Gyula. IV. o. elnök Zsedényi Ede, jegyző Kvassay László. V. o. elnök Sennyei Pál, jegyző Molnár Aladár. (?) VI. o. elnök Gorove István, jegyző, Molnár Aladár. VII. o. elnök Petrovay Ágoston jegyző, Eötvös Károly. VIII. o. elnök Péchy Manó gr. jegyző Pulszky Ágoston IX. o. elnök Horváth Lajos, jegyző Hedry Ernő. — A térvényi bizottság is megalakult, s elnöknek Vizsoly Gusztáv, jegyzőnek Örményi Miksa választatott. az 1870. évi april 25-én 2470. sz. a. kelt igazságügyminiszeri rendeletre, felhivatik a kir. törvényszék, hogy az érintett bírságokat ne letétbe helyezze, hanem a helybeli, illetőleg legközelebbi adóhivatalhoz szolgáltassa be, azon bírságokat pedig, melyeknek hováfordítását a törvény meghatározza, a letétbe való utalványozása mellőzésével rendeltetésük helyére szállítsa. Figyelmeztetik egyszersmind a kir. törvényszék, hogy azon bírságokról, melyeknek hováfordításáról a törvény nem rendelkezik a bírói ügyviteli szabályok értelmében pontos kimutatás készítendő, a félévenkint ide felterjesztendő, s hogy oly bírói határozatok, melyekben törvénykézési bírságok állapíttatnak meg, az 1871. évi sept. 25-én 15,216 szám alatt kelt igazságügyministeri rendelet értelmében az illető pénzügyigazgatóságokkal másolatban közlendők. Pesten, 1872. sept. 7-én. A reformpárt szombati értekezlete elfogadta a clubb alapszabályainak előterjesztett javaslatát, ezután az értekezlet K. Podmaniczky Frigyes indítványára Schwarcz Gyulát fölkérte, hogy a reformpárt válaszfelirati javaslatát minél előbb a párt értekezlete elé terjeszsze, hogy azt képviselőházban a többi pártok válaszfelirati javaslataival egyidejűleg benyújtathassék. Végül Podmaniczky Frigyes bejelenti, hogy legközelebb két törvényjavaslatot fog az értekezlet elé terjeszteni, a hírlapkauczió eltörléséről és a honvédtisztek fizetési levonásainak szabályozásáról, hogy a válaszfelirati vita után e törvényjavaslatokat a reformpárt támogatásával azonnal a képviselőház elé vihesse. A hivatalos lapból Sulyok Sándor horvátszlavón országos kormány fogalmazóját, a fiumemegyei törvényszékhez ideiglenes II. osztályú ülnökké ezennel kinevezem. Berlin, 1872. sept. 8-án. Ferencz József, s. k. Gróf Pejacsevics Péter, s. k. Vakanovics s. k. A m. kir közmunka- és közlekedési minister Münzberger Ferencz pályavégzett eműegyetemi hallgatót 2. rendű ministeri segédmérnökké nevezte ki. A bírságpénzek kezelése tárgyában az igazságügyminister a következő körrendeletét intézte e királyi törvényszékekhez: A bírói letéti naplók átvizsgálása alkalmával tapasztaltatott, hogy némely kir. törvényszékek és járásbíróságok a felektől behajtott azon bírságpénzeket, melyeknek hová fordításáról a törvény nem rendelkezik, letétbe helyezik, mely eljárás által a letéti naplók átvizsgálása megnehezíttetik, illetőleg az átvizsgálás körüli munka tetemesen szaporíttatik. Ennek megszüntetése czéljából, s hivatkozva A margitszigeti hid vajúdásai. A következő észrevételeket, melyek szóképzett helyről bocsáttattak rendelkezésünkre, közöljük először azért, mert a margitszigeti hid ügye sürgetés és fontos a közönségre nézve, s másodszor, mert e közérdekűségnél fogva hisszük, hogy a kormány nem fogja elmulasztani megadni a szükséges felvilágosításokat, s így megszüntetni minden mendemondát. Az észrevételek a következők: Olvasóink helyén fogják talán találni, ha ismételve visszatérünk a Margitsziget tőszomszédságában tervezett híd építésére, mely a múlt évben egész Európa figyelmét felkeltötte, s melyre vonatkozólag 40 terv bocsáttatott azon kormánybizottság vizsgálata alá, mely mely bölcseségében azon építésznek ítélte oda az elsőséget, ki mesés összeget mert kérni építési költségek fejében, s mely bizottság egyszersmind felhatalmazta ugyanazon építészt, hogy e híd parti és oszlopzati kőműves munkálatait meg is kezdhesse. Mindenek fölött megrovandónak találjuk a közmunka minisztérium magatartását e kérdésben, mely a testvér fővárosra elsőrendű érdekeltséggel bir. Hogy azonban nézetünket tisztán kifejthessük, legyen szabad eredetére visszamennünk e fontos kérdés, melynek megoldása hoszabb időn át függőben tartva, most egyszerre oly végleges irányt látszik venni, amelyet mi legalább is meglepőnek találunk. A Margitsziget melletti híd építésére múlt évi deczember hó 1-én nyittatott pályázat, s 40 terv létetett le a közmunka-ministérium titkári hivatalában. E pályázatnál Gouin és társa Páriából nyerték el a pálmát, kik 4,325,000 frban irányozták elő a költségeket, míg a többi 39 pályázó 1,650,000 — 5,000,000 frtig menő árakat ajánlottak.. E különböző rendszer szerinti építési tervek mindnyájan egyenlő garantiát nyújtottak az építést illetőleg és csak választani kellett közülök, mert a pályázók legnagyobb része már gyakorlatilag bebizonyította építészeti képeségétt s végre is mindnyájan kellő biztosítékokat ajánlottak. S mit tett a kormánybiztottság ily gazdagsága közepette a tudománynak, mely köré gyűjté mindazon építészeket, kik századunk dicsőségét képező műépítészetekkel borították el Európát ? megállapodott — félvén, hogy csalatkozni fog egyik vagy másik terv kiválasztásában, mert egyik tagja sem volt illetékes, — azon tervnél, mely nem minden kívánatos garantiát nyújtott, de a mely leginkább jön neki ajánlva befolyásos emberek részéről, mit a szerencsés pályázó maga sem titkolt, mert nyiltan elbeszélte mindenki előtt: az én tervem el lesz fogadva, engemet egy nagy vasúti társaság igazgatója ajánlott és a bizottság elnöke, mint protektoromnak kebelbarátja, mindenesetre részemre tudja billenteni a mérleget. — De, vétették neki ellen, az ön építési ára túlzott, ön 1,500,000 írttal kér többet, mint több jeles épitész tész és kik önt az általuk tett épitkezésekben fölülmúlják. Mit sem tesz, feleség, én biztos vagyok a ’siker iránt, és aztán e 4,325,000 forintnyi kerek összeg az épitési költség mellett jókora provisiókat is foglal magában, melyekkel protectorainknak tartozunk s hogy ezeket kielégíthessük, kellett az építési költségeket túlságos magasra szabnunk. Több lap hozzászólván a Margitsziget melletti híd építésének fontos kérdéséhez, mindegyik figyelmeztette a kormányt, hogy csalatkozott választásában s kérték, forduljon a hazai építészekhez, kik Gouin tervét 25°/0 leszállítással végrehajtani ajánlkoznak, ennek aztán az lett eredménye, hogy a Gouin és társa által kért roppant összeg magára vonta a közmunka-miniszter figyelmét. Így történt aztán, hogy Gouin 735.000 írttal alább szállította árait, hihetőleg rá bírván protektorait, hogy ők is alább szállítsák igényeiket. Az ügy aztán ebben maradt s mintegy harmadfél hónap előtt a közmunka-miniszteri excellentiája egy szerződési javaslatot terjesztett a minisztertanács elé, melyet Gouin és társa már elfogadtak s mely a kérdésben forgó hid építését ez utóbbiaknak engedélyezte 3,600,000 forint épitési árban. Több lap azon tanácsot adta a ministeriumnak, halgassa ki a hazai épitészeket, kik 3 millió forintért vállalkoztak a hid építésére, és e tanácsot a minisztérium több tagja meg is hallgatta s mily nagy jön a közmunka-miniszter meglepetése, midőn a minisztertanács arra kérte, ne fektessen súlyt a Gouin és társával létrejött szerződésre, hanem tegyen előterjesztést a tanácsnak a benyújtott pályázati tervekről és épkési árakról. A közmunkaminister, ki már le volt kötelezve Gouin és társa iránt, ellenvető, hogy az ő felelőssége le van kötve a közönséggel szemben, mely türelmetlenül várja e híd építésének megkezdését, s kérte a tanácsot, engedélyezzen számára legalább bizonyos összeget, hogy legyen látszata miszerint az építés csakugyan kezdetét veszi: a miniszter úr elde szavait tiszteletre méltó kollégái meghallgatták s határozatba ment, hogy 15 millió forint engedélyeztetik neki az építkezések megkezdésére, de hogy e hitel nyitása távolról sem fog praejudikálni a híd építése kérdésének. O excellentiája tudatta Gouiu és társával