Ellenőr, 1872. szeptember (4. évfolyam, 202-226. szám)

1872-09-26 / 223. szám

Előfizetési árak Ecsesz évre : 20 frt. — kr. I Évnegyedre ! 56 frt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra I 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 kraj czár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádoruteza 0. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Vállalkozunk. Minden értesités a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 223. szám. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek Irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Feisten, nádor-utcza 0. szám. (Légrfiny testvérek Irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas uton U.ss. Alá intézendők. Csütörtökön, September 26. 1872. IV. évfolyam Az „Ellenőr” ára egy évre .... 20 forint — kr. Az előfizetést — postai uton vagy személyesen — nyugtázza lse Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két sas utcza 14. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Kérjük a közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg ezeknek megújítását minél korábban tenni meg, nehogy a lap vételében fenakadást vagy késedelmet tapasztaljon. félévre...................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ TÁVIRATOK. Berlin, sept. 25. Több diplomatiai álllomás újabb betöltéséről a következőrészletek jutottak nyilvánosságra: Kendel konstantinápolyi követte, Pfuel pétervári követségi tanácsos bukaresti főkonsullá és Radovitz eddigi bukaresti főkonsul külügyminiszteri előadó tanácsossá neveztettek. Augsburg sept. 25. Az „Augsb. Alig.“ értesülése szerint Pfretschner külügyminiszterré neveztetett ki elnöklési joggal a minisztertanácsban s e mellett élethossziglani államtanácsosi rangot is nyert. München sept. 25. Pfretschner külügyérré történt kinevezésével egyidejűleg a király az összkabinetet egy pénzügyér javaslatba hozásával bizta meg. Dresda sept. 25. A szász koronaherczeg az osztrák császár meghívására Ischbe megy zergevadászatra. Berlin, sept. 25. A „Voss. Ztg. hozza ahírt, hogy a német és oszták császárok a szász királyi pár arany lakodalomára Dresdába váratnak a jövő november hó folyamában. Berlin, sept. 25. A „Prov. Corr.“ írja, hogy miután az ermelandi püspök folyvást vonakodik az állam souveranitását feltétlenül elismerni, a kormány — eltekintetve a püspök állására vonatkozólag netalán hozandó határozatoktól — gonddal lesz reá, hogy az állam souveranitása az egyház túlkapásai ellen minden irányban törvények által biztosíttassék. London sept. 25. Az angol és franczia kormányok a „Times“ szerint egyetértésre jutottak a kereskedelmi szerződés főbb pontjaira nézve. Darmstadt sept. 25. A , Darmst. Ztg.“ a nép jóindulatához apellál, hogy támogassa a kormányt, miszerint a miniszter válsághoz kötött reményeik megvalósulhassanak s visszaadassék az országnak a birodalommal való áldásdús egyesülésben a zavartalan béke. London sept. 25. Mint a Times táviratilag Konstantinápolyból értesül, a czár e hó 19-én fogadta Djemil pasa török külügyért s azon óhaját fejezte ki előtte, hogy a fenálló orosz-török barátságos viszonyok még inkább megszilárduljanak Konstantinápoly sept. 25. Khalil Seriff pasa bécsi török követ az elhalt Djemil pasa helyébe külügyérül neveztetett. Bécs sept. 25. Henrik főherczeg az új Presse értesülése szerint ismét felruháztatok az altábornagyi ranggal. Bécs sept. 25. Konstantinápolyi tudósítás szerint az olasz király visszakövetelte volna Mahmud pasa exnagyvezértől a neki korábban adományozott Aruntiata -rendjelet. Konstantinápoly sept. 25. Andrássy grónak a szultán az Osman Berend brilliantos nagy szalagját adományozta. Konstantinápoly sept. 25. (Az Ellenőr távirata): Egy kormánygőzhajó indult Olaszországba, fdélzetén azon ménekkel, melyeket a szultán ajándékul küld az olasz király számára. Bécs, sept. 25. (Hivatalos zárlat.) Magyar föld- Tehermentesitési kötvény 80.—. Salgó-Tarján —. Magyar hitel 142.50 .— Magyar záloglevél 87.75. Erdéy 197. Magyar keleti vasút 132.—. Magyar sorsjegy 105.25 tiszai vasút 25050. Magyar vasúti kölcsön 105.75. Angolmagyar 111.50. Franco-magyar b. 102.25. Alföld 179.50 Magyar északkeleti v. 16350. Keleti vasúti elsőbbségi kötv 78.—. Porosz pénztári utasv. —.—. Magyar földhitel 128. » Magy. gőzb. előbbségi kötv.—. Török sorsjegykedik, nyakon csipelhető mint én, s felségsértéssel vádolható mint én. Szemére fogják hagyni, hogy gyűlöletet és megvetést hintett a németkormány ellen, összeesküdött egysége ellen s a lázadás eszméit szórta a meghódított lakosok szivébe. . A körülmények, melyek menekülnöm segítettek e vádak alól, nem ismétlődnek mindennap, mig Bismarck úr törvényszéke megverve tegnap, megmarad theóriája mellett. Szükséges tehát, hogy Eropának összes írói kezet fogjanak egy közös ellenség ellen, kinek tetszik daczolni a közvéleménnyel. Nem lesz sok, ha minden talentumukat és minden bátorságukat összeszedik, hogy megvédjék az írás szent szabadságát ez arrogáns és ostoba igényel szemben. About. Bérlet 117. szám Nemzeti Színház, Pest, csütörtök September 26-án 1872. Borgia Lucretia. Opera 3 felv. Irta Bidera. Személyek: Don Alfonso, Ferrara herczege — — — Bodorfi Donna Borgia Lugretia, neje — — — Kotsis Irma Gennaro, velenczei kapitány — — — Hajós Matfio Orsini ) velenczei — — — Kvassainé Jeppo Livretto, ) nemesek — — — Széphegyi Don Apostolo Gazella, )vpipnczpi — — Ormay Ascania Petrnzzi, ) nemeaet — — Fichtner Oloferno Vitelezzo, ) — — Verbőczy K. Gubetta, Borgia biztosa — — — — Tallián Rustighello, a herczeg biztosa — — — Szalai Lovagok. Fegyvernökök. Dámák. Apródok. Katonák. Az első felv. helye Velencze, a másodiké Ferrara. Idő: XVI. század eleje. Kezdete 7 órakor. FÜEST-féle SZINNAZ. Csütörtök sept 26-án „Párisi élet." Nagy operette 5 felv. Irta Halevy és Mailhac. .Kezdete 7 órakor. LEGÚJABB POSTA About Párisba visszatérve eme sorokban mondott köszönetet a franczia kormány közbenjárásáért kiszabadítása érdekében: A leghálátlanabb embernek kellene lennem, ha Párisba érve, arra nem használnám fel szabadságom első pillanatát, hogy kifejezzem hálámat a köztársaság elnöke, a külügyér és Clercq strassburgi franczia meghatalmazott iránt azon diplomatiai közbenjárásáért, a melyet rögtön felajánlottak s a melyet én visszautasítandónak tartottam. Hasonlóan forró hálával tartozom a drámaírók bizottságának, az írók testületének, az Ecole normálénak, almae parenti, és nagylelkű journalista kollegáimnak, kik minden pártkülönbség nélkül egyhangúlag védték ügyemet. A strassburgi haditanács ez ügyben sokkal magasabbra czélozott, mint csekély személyem. Szándéka nem kevesebb mint egy hallatlan új elvet lopni be a nemzetközi törvényekbe. Európa új zsarnokai nem foghatják fel, hogy egy francziának Párisban, egy angolnak Londonban, egy olasznak Romában szabad legyen megítélni őket könyvben vagy hírlapban anélkül, hogy ipso facto elítélhető ne legyen általuk: elégséges, ha a könyv, vagy a hírlap bevitetett Németországba, ha mindjárt valamelyik német által is, hogy a porosz államügyész elfogatási parancsot adjon ki a szerző ellen. És ha a szerző egy vagy több év múlva a német birodalom vendégszerető földjére merészmég egyszer a pénzügyminiszteri exposé. Nagy feszültséggel várták minden oldalról ama napot, melyen a pénzügyeket vezető miniszter a magyar államháztartás viszonyait volt előadandó, és nagy feszültséggel várták azon órát, amelyben országszerte köztudomású teend, hogy az eddigi adóteher elegendő-e arra, hogy az állam követelményei kielégíttessenek, és amelyben be fog bizonyíttatni, miszerint az eddigi adóarány a földművelés, ipar, és kereskedelem termékeit nem terheli túl, hogy az egyik vagy másik iparág a nemzetgazdászati fejlődés következtében magasabb adójövedelemre nyújt-e biztos kilátást? És ha a körülmények nem is oly kedvezők, hogy újabb terhek nélkül is megtétethessenek mindazon intézkedések, amelyek egy jól kormányzott államban oly kívánatosak, mégsem lehetett vérmesnek mondani azon reményt, hogy a pénzügyminiszter részletesen, behatóan fogja tárgyalni azon indokokat, amelyeknél fogva az állam a deficitet el nem kerülheti. Nem lehet-e a pénzügyminisztertől elvárni, hogy ez alkalommal beszédében az állam bevételi forrásának a kormány szükségleteihez való viszonyait, ez utóbbinak eshetőleges rendszabályait, vagy jövő terveit föltárja, és általában minő módon véli az államkincstárt jövőbeni deficitektől megóvhatónak ? Nem kötelessége-e a pénzügyérnek ily alkalmakkor kinyilatkoztatni a parlament előtt, hogy miután az adósságcsinálás az országot végveszélybe döntheti, oda fog iparkodni, hogy a rendes bevételek egyik-másik forrását bővebben fogja kiaknázni, másrészről pedig egyik-másik ressortban nagyobb takarékosságot ajánlani, hogy így a deficit politikai és nemzetgazdászati hátrányait legyőzze. De ha mindez nem is volt várható, legalább is megvártuk azt, hogy a pénzügyér a szükséges pénzösszegek fedezését célzó, kész tervekkel fog a ház elé lépni. És miből állott ezen, minden exposé kellékeit nélkülöző pénzügyéri beszéd? Kerkapoly úr egyszerűen compilálta mindazon számadásokat, melyeket nekik a szám- és osztálytanácsosok által adtak. És valamint ezen hivatalnokok saját számadásaik határain túl nem látnak, époly szűk látkörben mozogva adta vissza a pénzügyminiszter azokat, meg nem gondolva, hogy feladata sokkal nagyobb, — Magyarország gazdászati tevékenységének összefoglalásából, és ennek az állam igényeihez való arányitásából áll. Kerkapoly úr sokat vélt tenni, midőn egy borzasztó számhalmazt mutat be, mely által az ő állása a többi excellentiások állásával szemben jeleztetik. Ahelyett azonban, hogy a pénzügyér uralkodott volna a számok felett, előadásának illustrálása és újabb javaslatok által, ő lett rabszolgája saját számainak, amelyekkel egyebet sem tett, minthogy azokat kommentálta. Mert ezen fejtegetés teljesen fölösleges volt, és legjobban a részletes vita keretébe illettek volna. — Parturunt montes et nascitur ridiculus mus. Különben, a többi ressortok állapotát tekintve, hozzászokhattunk volna már az ily-féle csaklátozásokhoz. úgy látszik, pénzügyminister helyett tulajdonképen csak fő adószedővel és revisorral birunk. Ilyen volt Kerkapoly úr előde is; egyik tán többékevésbé szorgalmasabb mint a másik, de minister, — amint e szót nyugati Európában értelmezik — egyikök sem volt. Általában el lehet mondani, hogy minisztereink nagyobb részt ressortjukban semmiféle nagyobb szabású politikát nem érvényesítettek, azaz sehol észre nem vehető, hogy a törvényhozás, vagy a kormány egyes intézkedéseinek és rendszabályainak az állam fejlődésére való befolyását tanulmányozták, vagy csak figyelemmel kísérték volna. Ők mindig a detailban látták föladatukat, míg azok csak az eszközt képezik ama felsőbb czél, az állam fölvirágzásának, egyöntetű fejlődésének eléréséhez. Ezt azonban szem elől tévesztették az excellenciás urak, és ennek is köszönhetjük közlekedés- igazság- kereskedelem és pénzügyünk mai állapotát. És ami mindezen uraknál a főhiányt képezte, — tevékenységük biztos rendszere — az hiányzik Kerkapoly úrnál is. Sok biablont és sebemát használtak ugyan ez urak, de biztos öntudatos rendszert senkisem követett még miniszeriális tevékenységében. Azaz bocsánat! Lónyay pénzügyminiszeri tevékenységéből nem hiányzik ugyan a rendszeres eljárás, a felől azonban nagyon eltérők a nézetek, vájjon szakadatlan tevékenysége az ország, vagy más valaki jólétének előmozdítására volt-e irányozva. Ily szemrehányások Kerkapolyt nem illethetik. Csakhogy az erény, bármily szép tulajdonság legyen is, de egymagában nem elég és ennek daczára is elérheti az államot a pénzügyi végromlás, ha egyéb tulajdonságok nem működnek közre. És mi az ehez vezető legjobb után vagyunk. Kerkapoly úrnak a pénzügy terén kifejtett tevékenysége eléggé bebizonyította, hogy becsületes, szorgalmas, de egyszersmind azt is, hogy legkevésbbé sem született pénzügyérnek. És ezen állítás alapossága mellett hathatósan bizonyít legutóbbi expozéja, mert abból világosan kitűnik, hogy Kerkapoly úr máig sincs tisztában magával a felett, hogy tulajdonképen miből áll a miniszer feladata. Reméljük ugyan, hogy Kerkapoly úr idővel felismerendi mindezt, azt hiszszük azonban, hogy e tapasztalatokat kár lesz a magyar államkincstár, az adófizetők rovására szerezni meg. Szabadna-e még létezni a bankkérdésnek, ha Kerkapoly úr a pénzügy szellemébe behatolt volna? Az ismét és ismét viszszatérő pénzkicsis és pénzhiány, az állandó pénzdrágaság, melyet, a bécsi pénzjegybank zsarnokai diktálnak az illetékes körökre, nem szolgáltak volna-e egy más ministernek, utmutatásul, hogy ez állapotnak meg kell szűnnie. Mert kétségtelen tény, hogy termékeinknek ezen, hazánk érdekeit mellőző, idegen bank által történő mértéktelen túlterheltetése és megadóztatása, és hogy egyátalában ezen mostoha bánásmód a legkártékonyabb befolyást gyakorolja az adóforrások jövedelmezőségére. Ha a kormányzó párt és Kerkapoly úr az igaznak és helyesnek tiszta tudatával már évek előtt megoldotta volna a bankolést, biztos lehet benne, hogy több millióval nagyobb bevétel lenne e tettének gyümölcse, így pedig a baj folytonos viselésére vagyunk kárhoztatva és Magyarország gazdászata nem erősbül, nem gyarapodik, mert nehezen súlyosodik reá az osztrák nemzeti bank lidéretnyomása. Ugyanily erélytelenség tapasztalható az adórendszer vezetésében a pénzügyekben. Ha Kerkapoly úr már évek előtt biztos kézzel látott volna az adórendszer reformálásához, eddig mellőzött vagy csak kevés figyelemre méltatott objectumoknak az adórendszerbe való lefoglalásához és az állam terheinek egyenlő és igazságos fölosztásához az állam bevételei és kiadásai között bizonyára nem léteznek oly tátongó hézag, mint amilyen valóban létezik. Kerkapoly urnái vagy a nemtudás vagy a nemakarás, vagy mind a kettő egyesülve hátráltatják államháztartásunk rendezését. Ezt pedig kell, hogy ő és pártja valahára belássák , mert Magyarország pénzügyei, a romlás biztos bekövetkezése nélkül ily módon továbbra nem kezeltethetnek. Az V. és VIII. osztály holnap 26-kan az összes ülés után üléseket tartanak a kolosvári egyetemről szóló törvényjavaslat tárgyában. A képviselőház osztályai ma délelőtt 10 órakor tartott üléseikben a következő törvényjavaslatokat tárgyalták: az 1870-ki előlegezési hitelműveletre, az osztrák „Lloyd“ társulattal kötött szerződésre, a közös hadügyminiszternek 1870 re engedélyezett 300,000 frtnyi póthitelre, s az 1869-ki közügyi költségekre vonatkozó törvényjavaslatokat. Ezen kívül a II. III. osztály a Ludovica Akadémiára és a kolozsvári egyetemre vonatkozókat tárgyalta és fogadta el. A II. bíráló bizottság ma Tavaszi Endre pest-ferenczvárosi képviselőt igazolta. — A II-ik bíráló bizottság a következő kérvényeket szokott helyiségében mindig reggeli 9 órakor nyilvános ülésben ügy érdemlegesen tárgyalni fogja. 1- ér Budaváros I-ső kerületében megejtett választás ellen beadott kérvényt f. évi September hó 28-án, 2- ér. Mármaros megye Huszt kerületi választás ellen intézettet f. évi September hó 30-án, és 3- or Az aranyosszéki választások ellen beadottat 1. évi October hó 1-én. Kvassay László kiz. , biz. jegyző. A válaszfeliratok A Pesti Napló szerint pártun válaszfelirati javaslata„a kormány ellen irányzott nehány epés élességen kivül elmosódott színtelen és izetlen mig a jobboldal felirati javaslatára ugyancsak a Pesti Napló következőt mond: „Nem csilogó hatást vadászó munka fekszik itt előttünk, nem is az a feladata a többségnek, hogy a trónhoz intézendő feladatával zajt keltsen s alkalmat nyújtson mindenféle emotiókra. A ház felirata nem lehet irálygyakorlat vagy programmkisérlet, melynek az a jelszava, hogy ki ad többet? Amit a ház mond, annak effectuálásához még a gyanúnak árnya sem férhet. Azon kívül a felirati javaslatnak nem lehet az a feladata, hogy összes megoldandó kérdéseinket napirendre tűzze s igy anticipálja azon nézetharczot, mely csak a jövő hozománya. Szeretnék ugyan megkísérteni valljon adhatunk-e valami értelmet azon gyanú árnyának, mely nem férhet a ház mondatainak effedtálásához, s óhajtanák ugyan kitalálni, hogy miféle elme lehet az, mely a megoldandó kérdések napirendre tűzését nem a kormányzó többség, hanem az ellenzéki kisebbség felirati javaslatának feladata gyanánt látszik tekinteni, de mindezen időtöltésünket feleslegessé teszi a Reform következő ítélete: „A Deák-párt szavazni fog egy szentiványi énekre, melynek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy fele kihagyható anélkül, hogy a maradék csonka lenne, anélkül, hogy logikája megszakasztatnék. Tele van ismétlésekkel és hivatkozásokkal a trónbeszédre .• a harmadik, negyedik, ötödik és hatodik aliena egymásután mondja ugyanazt, csak kissé más szavakban ; a hetedikben pedig ismét az van, a mi az elsőben mondatott; s ha az olvasó az első alienae szavához „megkezdettek“ pontot tesz s innen elugrik a kilenczedik bekezdésre, semmit sem vesztett sőt nyert. Ez nem méltó okmány arra, hogy egy oly párt manifestatiója gyanánt szerepeljen Európa előtt, mely párvállán az ország regeneratiója nyugszik és melytől e párt megitéltetni fog.“ Ha ezen ítélet után a Reform elismer legalább annyit, hogy „a baloldal javaslata, melyet Tisza Kálmán készített és nyujtott be, gondosan . . . készített munkaolvasóink megvárják tőlünk minden bizonynyal, hogy hagyjuk boldogulni a kormánypárt vezérlapjainak véleményeit egymással. Nem is célunk zavarni e gyönyörűséges du e 11 - t, hanem elmondjuk röviden, hogy milyen benyomást tett ránk a felirati három javaslat, mely a két házból előttünk fekszik. Mindháromnak van egy közös jellemvonása : az óvatosság, mely a főrendi javaslatban bizonyos pontoknál — jelesen a sajtóra vonatkozólag — eléri a mesteri tartózkodás kerekded irályának tetszetős vonalát is. Mindenik javaslaton meglátszik a helyzet szelleme, mely kerülni igyekszik a pártküzdelem elmérgesíthetésére vezető kérdések éles felemlítését. S mi örömmel észleljük e tényt, mert nem vagyunk azon nézeten, miszerint fel kell falnunk egymást meggyőződéseink bebizonyítására. Ezen dicséretes igyekezetnek tulajdonítandó a helyes eljárás, miszerint a trónbeszéd tételeihez tartotta magát mindenik felirati javaslat. Igaz, hogy ez által a dologra tért s annál is maradt mind a három, a mi bizony nem elégítheté ki a Reform természetének spasmodicus sóvárgásait s európai szereplését, de helyeslésre számíthat mindazok részéről, kik tudják hogy az angol trónbeszédek és feliratok sem egyebek mint egyszerű, száraz s meglehetősen unalmas felsorolásai az országgyűlés teendőnek. S mentől közelebb jutunk — e részben is — az angol mintához: annál jobb lesz mind az ügyek elintézésének gyorsítására nézve, mind pedig és és főleg — azért mert politikai helyzetünk javulását fogná jelezni. S ha a Pesti Napló rendén látja azt, hogy a jobboldali javaslat nem csinál zajt s nem kelt emotiokat, ugyön miért nem található ezt rendén a baloldaliban is? Tessék elhinni, hogy nem ártana magának vele, ha néha — már csak curiosum gyanánt is — nem kárhoztatná azt pártunkban a mit magasztal a magáéban. Feltűnik az ilyen Zwispalt der Natur, édes kedves Pesti Orindur, s aztán mosolyog a mivelt közönség. A felirati javaslatok nyugodtsága nem zárja ki a viták élénkségét. Aztán lesznek még emotionális feliratok is.Nem kell tehát félni, hogy a tárgyalás nélkülözni fogja a melegség alkatrészeit, ha mindjárt az eddig ismeretes felirati javaslatok hidegen hagyják is az izgalom-sovárokat. Azt halljuk és a Reform haragja igazolni látszik a hírt, — hogy gróf Lónyay nincs megelégedve a központi bizottmány válaszfelirati javaslatával. Annyi bizonyos, hogy a közjogi kérdés „felemlítése nem tartatván szükségesnek — mint a Pesti Napló „örömmel“ constatálja: ezen omissióban megvan a életet a kormányelnök azon tapintatára mely a trónbeszéd fogalmazásából nem tudta vagy nem akarta kihagyni ama szükségtelen kérdést, a Ghyczy ismeretes levélkéjében foglalt jellemző figyelmeztetés után sem. Szép lenne, ha . Az osztrák delegatió budget bizottságában teg- nap este érdekes felvilágosításokat adott Andrássy Gyula gr. külügyminiszer a külpolitikai viszonnyok politikájának iránya felől. Az ülés ezt tartalmazó részét ma reggeli tudósításunk kiegészítéséül terjedelmesebb kivonatban közöljük, mert nem tudható, váljon lesz e még alkalma külügyminiszterünknek, az itt következő politikai*rajzot a magyar delegátióban is lemásolni.— * A bizottság ülésének további folyama alatt dr. Strasz előadó egy előzetes kérdése folytán a külügyi politika került szőnyegre. Dr. Ginkra felkéri a külügyminisztert, miszerint lenne szíves vagy mindjárt, vagy az egyes kérdések megvitatása alkalmával bővebb felvilágosítást adni a külügyi viszonyok felől. Andrássy Gyula külügyér megjegyezvén, mi-miként lemunatni oly nehéz, mint a külügyi kér- désekre minden felhívás nélkül általános nyilatko-zatokat tenni, késznek nyilatkozott az egyes részletekre felvilágosítást adni, ha az kivántatni fog, amenynyiben épen a külügyietek azok, mik a legszorosabb ellenőrzést igénylik. , Giskra helyeselvén a miniszter felfogását a külügyek ellenőrzését illetőleg, megnyugovását fejezi ki a felett, hogy a monarchia békéje biztosítottnak monda- tik, s nincsenek ez alkalommal külpolitikánk láthatárán ama sötét fellegek, melyeket a hadügyér és külügyér múlt alkalommal látott, s hadiköltségvetés felemelése érdekében kizsákmányolt. — Hiszi, hogy a béke most valóságos. — De mindamellett is fontosnak találja, miként tájékozva legyünk az iránt, hogy mik külpolitikánk czélpontjai? s miként alakulnak viszonyaink a külhatalmak iránt ? — A vörös könyvből mindezt nem veheti ki. — Óhajtja tudni, helyesekül bizonyultak-e a Beust gróf által a delegátiók helyeslésével — követett tendentiák következményeikben ? — miként állunk Német- Oroszországgal? s a legközelebbi császártalálkozás milyen természetű volt? — jött e létre ez alkalommal valami megállapodás a jövő iránt ? s végül hogy állunk Olaszországgal ? — a római székkel, — s azon rendszabályokkal, melyeket a német birodalom a jezsuiták ellen életbe léptetett. — Végül a török és szerb viszonyok felől s azon összetűzésről kér felvilágosítást, melybe serbiai consulunk az ottani kormánynyal keveredett. Andrássy Gyula gróf e kérdésekre a következő választ adja : A kérdések megválaszolásában legelőször is ahhoz tartja magát, hogy a kérdő alap gondolatát a béke fentartása képezi. — Az egyes hatalmakhoz való pillanatnyi viszonyokban — hasztalan, vagy csak nagyon felületesen keresnék a béke biztosítékait. Erre nézve a legbiztosabb garantia maga az állam politikája. — E tekintetben nálunk gyakran fátyol takarta az irányt, s néha felmerült a kérdés, ne helyesebb volna-e más politikát követni ? — A monarchiának megvan az a szerencsés helyzete, hogy régóta fenn áll, csak fentartatnia és bensőleg fejlesztetnie kell. Elveszté azt, mit meg nem tarthatott, s mi felvirágzásához nem is volt szükséges; azonkívül is elég nagy arra, hogy új szerzeményekkel gyarapodnia ne kelljen, hanem abból, amije van, többet nem szabad elvesztenie. Más felfogás merénylet volna a monarchia érdekei ellen. Ami azt a kérdést illeti, mennyiben különbözik az ő (szálló) politikája elődjeiétől ? — úgy hiszi, hogy e különbség legfelebb szóbeli lehet, amennyiben ő (szóló) nem nevezi az ő politikáját a“ szabadkéz poikájának, sőt ellenkezőleg azt nagyon kötött útlevéllel járó politikának ismeri, melynek egyedüli útja a béke, béke mindenkivel, de főleg a szomszéd államokkal. — Ha politikánkat terjeszkedési iránynyal gyanúsítják, kérdjük: váljon melyik államfél javára mi történnék az annexió ? — lehet, a kettő közé ékelve képezik az*uj foglalást, mi mellett a monarchia két szék között földre kerülne. Ha a külsituatió igy helyesen van felfogva, a külpolitika aztán magától jön. — Az osztrákmagyar külügyi politika lehető czélpontjai tehát csak abban fekhetnek, hogy elmondhassuk az államnak : a tőled követelt áldozatok a békét fogják biztosítani; elmondhassuk a földmivelőnek: munkáld békén földeidet, nem fognak azok eltiportatni, — mondhassuk a városoknak: építsetek, házaitok nem romboltatnak szét — s megnyugtathassuk a tőkét, hogy beruházásai a békében gyümölcsözőkké lesznek. Hogy e czélpontokat valóban elérjük, szükséges azon meggyőződésre juttatni mindenkit, miként barátul megbízhatók, ellenségül veszélyesek lehetünk. Az első feladat a külügyérre, a második az áldozatokat hozó delegátiokra vár. — A titkolózásnak nem barátja, de igenis a diskretionak , s e tekintet vezeti részletes felvilágosításaiban. A berlini császártalálkozás iránt felvetett concret kérdésre feleli, hogy soha nem létezett oly szándék, mely ez alkalomra politikai egyezkedéseket akart volna kitűzni. Ő felsége czélja csak az volt, hogy az újonnan szervezkedett német birodalom iránti barátságos politikai viszonynak világos kifejezést adjunk. — Határozatok nem hozattak, hanem a jelen volt miniszterek igen is bocsátkoztak nézetcserébe, melynek örvendetes eredményéül constatálható, hogy a nézetek minden irányban összehangzók. Hivatalba léptekor, mint köztudomásra van, az orosz kormánynyal való viszonyban bizonyos feszességet talált. — A berlini nézetcsere ez irányban is megnyugvásra s azon örvendetes tapasztalásra vezetett, hogy bizonyos panslavisticus tendentiák, melyek feladatul tűzték a két állam közt feszültséget idézni elő, az orosz irányadókörökben viszhangra nem találnak. Az Olaszországhoz való viszony a legjobb bb, ezen néma, de eléggé érthető feleletre gróf Lósnyay Menyhért kormányelnök úr egy módosítványt terjesztetne valamelyik híve által a ház elé, a trónbeszéd közjogi tételének válaszfelirati visszhangoztatása végett. Én ugyan nem hiszem, de ki tudja, mit kíván ő excellentiájának „állása“ ? , és il ne faut jurer de rien.