Ellenőr, 1872. október (4. évfolyam, 227-253. szám)

1872-10-01 / 227. szám

tika a nemzet többségének bizalmával találkozik és e nemzet által támogattatik. Igyekezzék a balközép párt a nemzetet felrázni tétlenségéből, ne állja útját a petsonálásnak és másféle felszólalásnak a nemzet részéről, midőn annak jogai csorbítása czéloztatik a parlamentben hatalmaskodó többség által. Ha az ellenzék magaviselete, politikája a nemzet nagy többsége által helyeseltetik és a nemzet e helyeslésének kifejezést ad, ez által az ellenzék oly támaszt fog nyerni, oly erkölcsi hatalomra fog vergődni, mely meg fogja dönteni az ellenkező véleményű kormányt még akkor is, ha az sokal nagyobb többséggel bírna az országgyűlésen, mint aminővel bír a jelenlegi kormány, meg fogná dönteni még akkor is, ha e kormány nem annyira kifogásos elemekből volna nagyrészben alkotva, mint amilyenekből van alkotva a jelenlegi országgyűlési többség, melynek tagjai nagy részénél a képviselői függetlenségi kellékek teljesen hiányzanak, és kik mindenféle befolyásokkal, hatalommal és hivatallal való visszaélés által képesek lehetnek egyes kerületeket megnyerni, de kik a nemzet bizalmát megnyerni soha képesek nem lesznek. Ha Csernátonynak sikerülene pártját ily politika követésére bírni, akkor nem lesz szükség demonsrálgatni a párt kormányképességét, nem lesz szükség oly kombinációkat tervezgetni, melyeket valóban nem lehet egyébnek nevezni, mint politikai absurdumoknak. — A magyar delegátió hadügyi albizottsága sept. 29 délutáni 6 órakor tartott ülését megelőzőleg, értekezletet tartott, melyre a kormány részéről gr. Lónyay miniszterelnök és Kerkapolyi pénzügyminiszter meghivattak, — ez értekezleten az albizottság elnöke előadván, hogy az albizottság tagjai a hadügyi költségvetésben előirányzott létszámemelés fölötti határozat hozatala előtt szükségesnek tartották a közös hadügyminiszter által előadott katonai indokon felül, tájékozást nyerni ezen előterjesztés pénzügyi horderejéről, s a magyar kormánynak ezen kérdésben elfoglalt álláspontjáról, felszólító a miniszerelnököt és a pénzügyminisztert, hogy az erre vonatkozó pénzügyi és politika momentumokat előterjeszszék. Mire a miniszterelnök, és a pénzügyminiszter az ország pénzügyi helyzetére nézve megnyugtató nyilatkozatokat adván, s politikai indokaikat kifejtvén, a békelétszám emelésének elfogadását ajánlották. E kérdésnek minden oldalról beható megvitatása után az értekezlet berekesztetett. — Ez értekezleten részt vett gr. Andrássy Gyula közös külügyminiszter is. Az ezen értekezletet követő ülésben, melyben gr. Andrássy közös külügyminiszter, K. Kuhn közös hadügyminiszter, gróf Lónyay miniszterelnök Kerkápoly pénzügyminiszter, Benedek tábornok, Frith osztályfőnök jelen voltak. Mindenekelőtt a sorgyalogság és vadászcsapat békelétszámának emelése, illetőleg a besorozott újonczokat, a törvényes három éves sorhadi szolgálati kötelezettség ideje alatt a tettleges sorszolgálatra leendő behúzása iránti előterjesztés került tárgyalás alá, — a kérdésnek tüzetes megvitatása után az albizottság többsége a közös hadügyminiszer előterjesztését elfogadta. Ez alkalommal a közös hadügyminiszter azon nyilatkozatát, hogy a sorgyalogság a vadászcsapat békétszámának ezen fölemelése által, a hadsereg újjászervezése teljesen be van fejezve, s evvel a közös hadsereg normal burgetje megállapítva, tudomásul vétetni, és jelentésében is kifejeztetni határozta, hogy a békelétszám ezen fölemelése által a hadsereg szervezetére vonatkozólag a normal butgetet elértnek és a hadsereg új szervezetét véglegesen befejezettnek tekinti. Ezután a költségvetésbe fölvett fizetésemelés tűzetett tárgyalás alá, mit a bizottság nagy többsége el nem fogadott. Ezzel az ülés véget ért. — Holnap este hat órakor üléstárgy, a rendes szükséglet czim szerinti összegeinek megállapítása. — Az osztrák delegátió költségvetési bizottsága szombaton este és vasárnap is tartott ülést. A szombati ülésen a haditengerészet rendkívüli költségvetése volt napirenden. Mielőtt a napirend fölvétetett, a bizottság egy előadó kiküldését határozta el a Skene-féle szerződésre vonatkozó enquete munkálat megvizsgálására. — Megválasztatott: dr. Schaup. A hadügyminisztérium rendkívüli költségvetése 3.254,410 frttal van előirányozva; az 1872- re megszavazott összeg 2.954,410 frt volt. — Az első czimen, a hadseregben elhelyezett tiszteknek a tengerészeti tárczát terhelő fizetéseire 20.880 frt van előirányozva. Ez összeg itt, az előadó indítványára töröltetett s a hadügyminiszter rendkívüli költségvetésébe osztatott. A H-ik czimen (zsoldok és ruházati átalányok) 40.000 frt van előirányozva; megszavaztatott 30.000 frt. A m-ik czimen szárazföldi szolgálatra 44.150 frt van előirányozva, ami 34.160 frttal több a múlt évben megszavazott összegnél. Indokolva van ez emelkedés Pola és Fiume nyomasztó bérviszonyaival. Az előadó indítványára 36.400 frt szavaztatott meg. Az Vikjczimen (intézetek) az előirányzott 23.100 frt, a VI-dik czimen (a hajóhad karbantartása, pótlása és üzlete) szintén az előirányzott 2.389.030 forint szavaztatott meg. VII.-dik czimen tüzérségre a kormány 312.500 frtot előirányzott; az előadó indítványára a kért összeg helyett 262.570 frt szavaztatott meg. A VII.-dik czím első pontja: a tengerszertári parancsnokság jelenlegi épületének kiépítésére előirányzott 60.000 frt töröltetett; a második pont alatt fegyintézet építésére előirányzott 68.000 frt megszavaztatott. A 3-dik pontra: egy második szárazhajó-medencze építésének első részletlefiztésére 150.000 frt, a 4-dik pontnál a tengerszertári vaspálya hálózatának kiterjesztésére 6 ezer print az 5. pontonl faültetvényekre szintén a kormány által előirányzott 3 ezer forint s szavaztatott meg. A 6-dik pontra 230.000 frt, a 7-dik pont alatt; a tengeri iskolaház nagyobbítására 20000 frt; a 8-dik pontra 950 frt szavaztatik meg. A munkások, illetőleg altisztek lakházára kért 24.000 frt töröltetik. Az egész 8-dik czimen tehát, az előirányzott 406.750 frt helyett 322.750 frt szavaztatott meg. A IX. czimen különös tengerészeti kiadásokra az előirányzott 18,000 frt megszavaztatott. A vasárnapi ülésen tárgyalás alá került a rendkívüli hadügyi költségvetés. A XV-dik cz. (nyugdíjügy) az előirányzott 10,301,942 frt helyett 10,178,700 frt szavaztatott meg. A XVI-dik czimnél katonai fegyintézetekre 59,000 frt szavaztatik meg, s egyúttal elfogadtatik Giskra egy indítványa, amely szerint a kormány fölhivatik oda hatni, hogy a fegyintézetek száma kevesbíttessék. A XVII-ik cimen különféle kiadásokra az előirányzott 325,000 frt helyett az előadó 200,000 frtot indítványoz megszavazni. Megszavaztatott e czimen összesen 255, 100 frt. A XXI-ik czimen pótlószerzésre az előadó 2,413 000 frt helyett 1,270,000 frt megszavazást indítványozza. Elfogadtatik. A 22-ik czimen az altiszteknek járó szolgálati jutalomdijakra előirányzott 1,900,000 frt megszavaztatott. Ezután a bsz. a fedezetet tárgyalta, amely 9,949,310 frttal van előirányozva ezen összeg megszavaztatik. Figuly előadó folytatja jelentését. A Vlik czimnél (élelmezési raktárak) elhatároztatik a hivatalnokok számának kevesbítése. A VHdik czimen ágyraktárokra 36.777 frt, a VIII-ik czimen ruházati lakhelyekre 132.500 frt szavaztatik. A IX dik czimen műszaki tüzérségre 2.772.707 frt szavaztatik meg. A X-dik Czimen szer-lakhelyre 110.407 frt, a XI-dik czimen utászati hadszerre 28.500 frt szavaztatik meg. Ezzel az ülést véget ért A ma délelőtt tartott ülésen a bizottság a póthitelekről szóló előterjesztéseket tárgyalta, és pedig a 47.000 frt drágasági pótlék a közös külügyi és pénzügyi minisztérium hivatalnokai és szolgáinak 41.129 frt az udvari testőrség pótlékai és a fennállott főhadsegédség nyugdijaira. A bizottság megszavazta vita nélkül. — A legfőbb számszék előirányzata 104,095 frttal szintén vita nélkül fogadtatott. A bizottság holnap délelőtti ülésén az 1870- ki zárszámadás lesz napirenden. Berlin, szept. 2 . (Saját levelezőnktől.) Még alig fejeztem ki tegnap itt soraimban azon nézetemet, miként a gr. Arnim leköszönéséről szóló híreket hajlandó vagyok tőzsdefogásnak tartani, midőn a tegnapi hivatalos lapokban már azoknak hivatalos cáfolatát is olvashatni. Gr. Arnim helyettese gr. Weselchlen családi ügyekben kénytelen lévén Párist elhagyni a német követ szabadságidejének megrövidítésével ismét a franczia fővárosba sietett,s jelenleg már folytatja működését A berlini lapok, melyek azon álhíreknek könnyen hitelt nyújtottak, most czikkeket írnak, figyelmeztetve a francziákat, hogy ezen eshetőséget s azok súlyos következményeit fontolóra véve, ezentúl több kímélettel legyenek a német követ iránt s ne tegyék kellemetlenné Parisban társadalmi helyzetét. A mi a francziáknak a német követ iránt állítólag elkövetett társadalmi illetlenségeit illető, erre nézve elmondottam nézetemet, hogy a tartományokat elfoglaló és öt milliárdot zsaroló német császárság képviselője a roppant vér és pénzáldozatokat szenvedő francziák társadalmi körei által talán nem fogadtatik a legnagyobb örömmel és tárt karokkal, ezen nem lehet megütközni; egyébiránt, ha a német journalisták körültekintenek a német fővárosban s a valót bevallják, akkor be kell ismerniük, hogy akár a színházakat, akár a sajtót vagy társadalmi köröket tekintjük. Berlinben a francziáknak épen nem hízelgő kifejezéseket hallunk és olvasunk s alig hisszük, hogy egy franczia magát itt kényelmesen érezhetné. A békülékeny szellemet illetőleg azt hiszem a két nagy nemzet nem vethet szemére egymásnak semmit. A berlini császári összejövetel felöl jelenleg az orosz lapok is hosszabb czikkekben nyilatkoznak s azok általán mint a „Russicher Regierung« Anzeiger“ „St. Petersb. Z.“ sőt a németeknek különben nem barátja a „Golos“ stb. majdnem teljesen egyezőleg azon véleményben vannak, miként a három állam, bár a sláv és keleti kérdésben nem birnak egyenlő érdekekkel, de tekintetbe véve a körülményeket az államfők tanácsosnak látják egymással békében élni; a franczia orosz szövetség barátjainak nem marad egyéb hátra, mint reményeikkel egyelőre teljesen felhagyni, annál is inkább, mert Oroszországnak nem lehet érdekében egy hatalmában megrendített állammal karöltve, fenyegető állást foglalni el a teljes érdekszövetségben lévő Németország és Ausztria-Magyarország ellenében. S az írott szerződéseknél többet ér, ha az uralkodók és államfők a legfőbb politikai kérdések jellegére nézve egymással egyetértenek. Egyedül a szt. pétervári tőzsdelap és a „Russki Mir“ foglalnak el ellenséges álláspontot. Ezek szerint Németország csak azért keresi Oroszország barátságát, mert folyton egy Francziaország elleni háborút tervez, Oroszországnak azonban épen nem fekszik érdekében Francziaország hatalmát megsemmisíteni hagyni, de még az sem hogy Németország állását Elsass és Lotharingiában megerősítse. Az orosz tőzsdelap szerint Németországnak s Austria, Magyarországnak teljesen érdekükben fekszik közösen eljárni s czéljuk nem lehet egyébb mint Ausztriát az Olaszországban és Németországban valott károkért másként kárpótolni. E kárpótlás alatt természetesen a keleti kérdést érti azon lap s bár érveléseinek egy részét helyeselni lehet, nézeteiben azt hiszem nagyon csalódik, ha gondolja, hogy Ausztria és Magyarország a keleten foglalásokat szándékoznak tenni. A jelenleg kormányon ülő államférfiak között nem hiszem, hogy volna egyén, aki ily politikai eszmékkel foglalkoznék, eléggé el vannak ők foglalva a belügyekkel. Mint ezekből látjuk, a nézetkülönbségek, néhány év alatt nem váltak Magyarország kárára, ezelőtt mindig bennünket ijesztgettek az orosz mumussal, most már az oroszok kezdenek tartani Ausztria Magyarország támadó fellépésétől, mindenesetre jobb, ha tőlünk félnek, mintha nekünk kell aggódni. A német birodalmi és országgyűlés nem sokára egybe fog gyűlni az utóbbi (október 21-én) s a kormány részéről állítólag kivált pénzügyi és egyházi reformok fognak javaslatba hozatni. Tárgyalás alá fog kerülni a bankkérdés, melyet mint régebben említem centralizálni akarnak s a kormány által beterjesztendő adóreformok nevezetesen több adó elengedés. Az ermelandi püspökkel folytatott levelezések oly kimenetellel bírván, miként a püspök úr az állam felsőségét és az államtörvények érvényességét feltétlenül elismerni nem akarta, a félhivatalos „Pr. Corresp." szerint az államkormány gondoskodni fog, miként a legközelebbi országgyűlésen az államelsősége a polgári élet minden körében, minden kétséget és kiváltságot kizáró világossággal és határozottsággal biztosíttassák törvényhozás útján. A „Demokratische Ztg.“ Dr. Jakoby Jánosnak a berlini 3-ik választókerületben való megválasztása mellett agitál. A megválasztásra azonban Jakobynak kevés reménye van, mert szabadelvűségében a túlságg megy s 1870-ben mondott szavait „ha szépszerével nem megy, erőszakkal is ki fogjuk tudni vívni jogainkat“ nem tudják elfelejteni. Aztán a berliniek szeretnek ugyan veszekedni, de politikai elvekért küzdeni nem, meglehet azért is, mert nagy részének nincsen. A delegáció pesti megnyitásáról és első üléséről a helybeli lapok hosszú táviratokat hoznak a mai biv. N. A. Z. a delegációkról hozott pesti táviratoknak méltatja az első helyet, hozzácsatolva ugyan, hogy különben is más oldalról semmi nevezetes általános érdekű tény nem jeleztetik. A N. fr. Pressének magyarellenes czikkei ugyan nem találnak már mai nap oly feltétlen hitelt, mint előbb, de rágalmai még mindig sokat ártanak hazánknak, így a mai N. Ztg.-ban olvastam a N. fr. Pr. egy közőbbi a delegációkról megjelent czikkét . A képviselőház ülése szept. 30-án. Elnök : Bittó István. Jegyzők: Széll Kálmán, Szeniczey Ödön, Wächter Frigyes. A kormány részéről jelen vannak : Tóth, Tisza, Szlávy, Pauler, Trefort miniszterek. Jegyzőkönyv hitelesítése után szót emel: Várady Gábor az ülések pontosabb megtartása iránt, nehogy mint a múlt országgyűlésen most is 1/4 sőtag árát is veszítsen a ház naponként. Elnök a ház tagjait felhívja, hogy ez óhajnak teljesítéséhez pontos megjelenés által járuljanak. Egyszersmind közli a házzal, hogy október 4-én ő felsége névnapján 10 órakor Budavár főtemplomában isteni tisztelet fog tartatni. — Bemutatja végre a Jászkun-kerületek kérvényét a virilismus ellen. Vidacs János magánkérvényt ad be Jelentést tesz az I. kir. bizottság Tassy Milós Zala megye baksai képviselő választása ügyében, mely szerint e választás azon okból, hogy a megbízó levél gyanánt bemutatott jegyzőkönyv, a 48-iki törvény egyetlen rendeletének sem tesz eleget s oly gyalázatos ismerethiánynyal van kiállítva, hogy egy meghúzó levél kellékeit teljesen nélkülözi — megsemmisíttetik. Simonyi Lajos báró megbotránkozásának ad kifejezést a fölött, hogy ily vagy végtelenül malitiósus, vagy határtalanul képtelen egyén lett választási elnökül kiküldve, s felszólitandónak véli Zalamegye központi bizottságát, hogy alkalmas emberrel töltse be jövőbe e tisztet. (Általános helyeslés.) A 4-ik b. bizottság által Battha Andor és Majthényi Dezső választása ügyében vizsgálat rendeltetett el. — Csaba Gyula választása megsemmisittetett, s Vályi János, dr. Podmaniczky Frigyes, Apponyi Albert gr. Bittó Kálmán és Csillagh László képviselő igazoltatnak. Az V-ikb. bizottság Schreiber Frigyes igazolja, Hárs Károly választása ügyében vizsgálatot rendel. Ezután Buzinkay Pál, Szomjas József, Schmauss Endre és Molnár Antal kiküldött vizserek szerint úgymond a „N. Ztg. megértjük, mily indokok látszanak az osztrák magyar parlamenti gyülekezetekben, melyek mindkét államfélre igen kártékony befolyással bírnak. A N. fr. Pr. czikke szerint a magyar delegátusoknál pusztán némelyek nyerészkedési vágya a főczél, s a magyar delegatió hajlandó a hadügyminiszter minden kivánatát teljesíteni, hajlandó az osztrák delegatió minden takarékossági tekintetés ellenében milliókat millióra megszavazni, csakhogy a magyarok némely kivánatának mint jelenleg a szállítási kívánatnak, azaz egyesek egyéni nyerészkedési vágyának tétessék elég. De a mi hadseregünk képességének, a nép adóterhének nem szabad egyesek pénzvágyától függni. Mert azon harczból, mely folytattatott, hogy a szállítás a magyarok részére biztosittassék, kitűnt, hogy az országos érdek alatt pusztán személyes kapzsiság van elrejtve, a consortium élén egy magyar delegatus állván, stb. Kivált német pesti lapjainkon a sor, hogy a külföld előtt ezen rágalmakat kellőleg visszatorolják, nem ártana, ha a N. fr. Presse magyarellenes dühösködése egyszer a maga teljes tiszta színében mutattatnék be a külföldön. v. r. ORSZÁGGYŰLÉS. A napirend előtt több érdekes tárgy kerül a képviselőház elé s ezek közt első helyen a belügyminiszter válasza Degré Alajos interpellációjára a b. miskolczi kiházasító egylet ügyében. — A t. belügyminiszter úr válaszából mindenek előtt meggyőződtünk arról, hogy ő nemcsak a szónoklatok, hanem az adminisztrátios eljárásbeli Szentiván énekeknek is nagymestere; meggyőződtünk továbbá, hogy a Pétertől Pálhoz való küldözgetés elmélete a legyöngyebb alkalmazás szerencséjében részesittetett a t. belügyér ur által, kinek az egyesületi jog iránti tisztelete nagy akadályára vált ezúttal a botrányos ügy gyors és erélyes elintézésében; megtudtuk végre, hogy ez eljárás valami nagyon ízletes egy gyümölcs, különben a belügyér úr szerint — nem kezdték volna ki a sajtó s a közvélemény darázsai. Egyebet azonban hasztalan kerestünk e válaszban. — Érdekes volt az első bíráló bizottság jelentése is, amennyiben egy párját ritkító egyéniség ismeretségével szerencséltetett a Zala megye baksai kerület választási elnöke személyében, aki olyankönyvet állított ki a megválasztott képv. számára, mely a jegyzőkönyv törvényes kellékei közül, de csak egyetlen egygyel sem bir. — Ezt az urat, ki ez által értelmi képességéről a legkitűnőbb szegénységi bizonyítványt, vagy ha nem ezt, akkor egy irodalmi nyelven nem is qualificálható szellemi defectusról szóló elismervényt állított ki magának. — Nagy Pálnak hivják. — A bíráló bizottságoknak ma egyátalán rosz napjuk volt, vagy relativ véve jó. — Nem kevesebb mint három ellenzéki képviselő választási ügyében rendeltek el vizsgálatot s mellette két baloldali választást megsemmisítettek. Igazolták azonban ellensúlyul Apponyi Albert grófot, Bittó Kálmánt és Csillagh Lászlót ... A felirati vitához első szólalt ma fel Trifunácz Sándor védelmezve szörnyszülött javaslatát, már a mint az tőle kitellett s az ügyhöz hozzá fért . . . Schwarz Gyula már sokkal érdekesebb előadást tartott bizonyos álláspontok változandósága felül a metaphisika, állambölcsészet, magasabb diplomáczia és „férfias őszinteség“ köréből merítve érveit, amelyek bizonyos dinai vasút pesti központi indóháza mellett felhozottakkal igen közel atyafiságban látszanak állani. Lukács Béla tartott ezután egy hosszadalmas felolvasást mindenféle létező és nem létező dolgok állapotok és conjunkturákról, melyek kapcsolatában azon felfedezéssel lepte meg a világot, hogy a 48-as párt politikája mennyire hozzá simult már a közös ügyes alaphoz. Ezt ugyan nem bizonyította be, valamint azt sem, hogy a közjogi kérdés trónbeszédileg történt felemlítése milyen tapintatos ötlete volt a kormánynak, de szóval inkább bebizonyította Tallerossy Zebulon ellenében miként a tökéletes mameluki qualificatió elérésére egyátalán nem szükséges 5 évig képviselősködés, még ha az ember megelőzőleg 5 évig ellenzéki hirlapíró volt is . . . . Irányi Dániel nagyobb szabású beszédet tartott, sem mint annak ismertetésébe e helyütt bele bocsátkozhatnánk , utalunk tehát azon kimeritő kivonatra mit abból e rovat alább tartalmaz.A gálók az esküt leteszik. Szintén esküt tesznek Mocsonyi Sándor és Brogyáyi Vincse mint a bizottság tagjai . (Tegnapelőtt tévesen állt lapunkban Mocsonyi S. Brezovay helyett.) Tóth Vilmos belügyminiszer válaszol Degré interpellációjára, melyett az hozzá a b.-miskolczi kiházasító egylet ügyében intézett. Legelőször is a b.-miskolczi k. h. egylet rövid történetét adja elő, a mennyiben az közigazgatási intézkedések tárgyává tétetett. Előadja, hogy ez ügy, 1871. jul. 7-ikén tétetett át a keresk. minisztériumtól a belügyministerhez, ki is az alapszabályokat rögtön a számvevőségnek adta ki s ennek véleménye alapján láttattak el a törv. bemutatási záradékkal némi csekély módosítások mellett, melyeket az egylet előlegesen megtett. Nemsokára, deczemb. 23-án újrafolyamodott az egylet az alapsz. módosítása iránt, mely folyamodást, miniszter Borsod megyéhez küldte le az ügy megvizsgálása végett. Kijelentem mindenek előtt — mondja azt, hogy a tett módosítások oly homályosan és érthetlenül vannak szerkesztve, miszerint a belügyminiszeri számvevőség ezen módosításokat megvizsgálni nem képes, ennélfogva mindenekelőtt ezen módosítások helyesen, és érthetően szerkesztessenek, s másodszor miután az alpaszabályok módosítását a láttamozott alapszabályok értelmében nem az egyiki közgyűlés intézheti el, utasítottam Borsodmegeti közönségét, hogy ez irányban járjon el s intézkedésének eredményéről véleményének tüzetes beterjesztése mellett, nekem jelentést tegyen. Január hó 25-én az egylet igazgatósága ismét közvetlenül hozzám terjeszte fel a már kijavított módosításokat egyszersmind panaszt emelt Borsod megyének irányában tanúsított késedelmes eljárása miatt. Én e panaszt nyilatkozat végett leküldtem Borsod megyéhez. E közben Borsod megye alispánja febr. 7 én kelt, de hozzám csak február 12-én érkezet jelentésében a vád alaptalanságát kimutatta, egyszersmind értesít engem, hogy részint a miniszeri rendelet gyorsabb foganatosítása, részint az egylet ellen történt felszólamlások folytán, az egylet állása és viszonyai megvizsgálására egy küldöttséget küldött ki, hogy e küldöttség tisztében eljárt, jelentését beadta, és a február hó 12-én tartandó közgyűlésnek e jelentés fogja egyik főtárgyát képezni. Én már febr. 16-án, tehát 4 nappal később rendeletet intéztem Borsodmegye közönségéhez, mondván, hogy miután febr. 12-ike elmúlt, nekem a közgyűlés határozatát rögtön terjeszsze fel, egyszersmind pedig, miután úgy a hírlapokban, valamint a közönség körében mindenféle hírek keringenek, melyek gyanút ébresztenek, a borsod-miskolczi kiházasító egylet elleni vizsgálatát minden irányban terjeszsze ki Ezen intézkedésem kibocsátása után közvetlenül Borsod megye alispánja a küldöttség vizsgálatának eredményét az iratokkal együtt hozzám fölterjesztette; ez iratok bővebb megvizsgálása után kitűnt, miszerint a küldöttség a borsod-miskolczi kiházasító egylet vagyoni kezelését azért nem vizsgáltatta meg, mert még a mérleg nem készült el. Minthogy azonban minden további kormányintézkedésnek és az egylet vagyoni állásának megvizsgálása képezhette egyedüli alapját, és e nélkül czélszerűen tovább intézkedni nem lehetetett, rögtön elhatároztam egy szakértő küldöttségnek részemről történendő kiküldését.“ Ez történt azon időben mikor Hoffmann Pál és Degré az interpellátiókat megtették, és ő már márcz 11-én 3 nappal később kiküldte Lazáncky Antalt egy bizt. intézet főkönyvelőjét, s egy szám tanácsosát a számvevőségnek a vizsgálat foganatosítására. E küldöttség jelentését ápril közepén adta be. — E közben a keresk. miniszter a kiházasító egyletek ügyét a saját ressortjának reclamálván az összes iratok oda tétették át. „A küldöttség — mondja — áprillis közepe táján megtette jelentését, és ebből kitűnt először, hogy a sajó vidéki kiházasitó egylet ügyei tökéletesen rendben találtattak, hogy a „Hymeni- kiházasitó egylet tulajdonképen működését még nem is kezdette meg, s hogy a borsodmiskolczi kiházasitó egylet az általam láttamozott alapszabályokat meg nem tartván, ügyei tökéletesen rendetlenségben vannak. Azon kérdésre azonban, hogy mikép lehet az egylet ügyeit rendbehozni, nem felelt, hanem egy szakértő enquette kiküldését véleményezte.“ A vélemény szinte a keresk. miniszterhez tétetett át. Midőn a b.-miskolczi egylet megbukott s a sajtó megtámadta a belügyért azzal vigasztalta magát, hogy „Die schlechtensten Früchte sind es an nicht denen die Wespen wagen.“ Aztán két vád ellen védelmezi magát. A princzipális vádat, hogy t. i. miért hagyta helybe az egylet alapszabályait — azzal hárítja el magáról, hogy hiszen 67. óta 12 ily egylet alakult és működött ezt megelőzőleg az országban s a tudomány sem bir semmi megállapodott elméletet nyújtani e tárgyban. Az administrativ vád ellen, ha t. i. gyakorolta e felügyeleti jogát hivatkozik az imént előadottakra, s végül azon czélzást utasítja vissza mintha e halogatás kortes ez czélokból eredt volna. Degré Alajos felelve a miniszternek, azt hangsúlyozza, hogy ez egylet alapszabályaiból lehetetlen volt a szédelgést, minden számtani fejtegetések nélkül is ki nem olvasni, s a belügyminiszternek ez egylet működését nem hosszú vizsgálatok tárgyává tenni, hanem a baj jelzése után rögtön betiltani kellett volna. A válaszszal megelégedve nincs. Tárgyalást kíván. A többség tudomásul veszi a miniszter válaszát. Napirend a v. felirati vita folytán. Trifunácz Sándor saját javaslata mellett mond el egy néhány közhelyet — s ajánlja a háznak egy franczia mondat alapján elfogadás végett. Schwarz Gyula: „Mindenek előtt, kötelességemnek tartom — úgymond — nyíltan és határozottan kijelenteni, hogy én részemről a franczia-német háború bevégzése óta, a közjogi küzdelem folytatását, legalább részemről nem tartom egyébnek mint valódi szerencsétlenségnek. (Élénk tetszésnyilatkozatok jobbfelől.) Ebből kifolyólag kárhoztatja a balközépet, mely nem mer az övéhez hasonló heroicus tettet elkövetni, holott pedig a közerkölcsiség érdekében kívánatos volna, ha a balközép férfias nyíltsággal feladná eddigi elveit, mely elvek szóló szerint, nem is elvek csak hazafias vágyak. Saját javaslata védelmére kelve igyekszik kimutatni, hogy az ott kifejezett óhajtások valamint nem ábrándosak vagy nem reactionáriusak sem. Uraim! végzi beszédét, a válság, mely előttünk áll, sokkal komolyabb, sem hogy szavaimat nem igazolná. Nem értek én diplomatiai válságokat, melyektől a magyar ember hazájára nézve remél jobb jövőt. Én más válságot értek. Én culturai válságot értek. Tekintsenek önök körül! Iszonyú hátramaradásunk az értelmi polgáriasodás tekintetében, mely míg a szomszéd országokban, Németországban commassáltatott nem fenyegeti eltemetéssel összes polgárzatunkat, hogy ha nem bírjuk betölteni azon helyet, melyet nekünk a teremtés, a gondviselés kiszabott (Élénk helyeslés jobbról.) Igen uraim a felvilágosult hazaszeretet nézetem szerint maga csak azon hazaszeretet, mely nem állhat, nem jöhet soha ellentétbe az emberiség szeretetével, s hogy ha mi ily felvilágosultan akarjuk szeretni e hazát, akkor nekünk lehetetlen tovább is hiú várakozással tölteni el az időt, nekünk meg kell ragadnunk azon tért, bár mennyire ellenkezzék is múltunk dicső emlékeihez kötött kegyeletünkkel, nekünk meg kell ragadnunk azon tért, s meg kell hajolnunk alázattal és kegyelettel a gondviselés előtt, hogy az azon munkát ránk utalta, mert csak is igy szolgálhatjuk az emberiséget. (Helyeslés jobbfelől.) A szomszéd civilizációk terjednek s maholnap elérjük azon időt, midőn Nyugat-Európa útja keresztül fog rajtunk menni Ázsia felé. Ha nem ragadjuk meg a tért kellő erélylyel, rövid időmúlva Magyarország városait valósággal levantimi városokká fogják sülyeszteni. Minekünk meg kell ragadnunk azon tért, mert ha ezt nem teszszük, akkor azon lassú, emésztő, foszlató erő, mely polgáriasodásunkra tör, hamar véget fog vetni hiú ábrándjainknak. Igen uraim e lassú foszlató és bomlasztó erő ellen, ha magyarok akarunk lenni ezen erő ellenében nyújtsunk kezel, mindannyian egymásnak. Ez forró kivánatom. (Élénk helyeslés jobb felől). Ajánlom felirati javaslatomnak figyelembe vételét (Helyeslés jobb felől.“) Lukács Béla tart ezután egy hosszas, felolvasással elegy, beszédet a bizottság javaslata mellett, — melyet — pro domo sua — következőleg végez be: „Egyébiránt tisztelt ház! az utókor elismeréssel adózik azon férfiaknak, kik bölcsőjüktől a sírig ugyanazon egy eszme harczosai maradnak, de nem csekélyebb elismeréssel adózik azoknak is, akik ha meggyőződtek álláspontjuk helytelenségéről, hódolnak azon elvnek: Győzzön a mi jobb“. Irányi Dániel, Simonyi Ernő felirati javaslatát védve hosszasabban bocsátkozik az ez ellen Tisza Kálmán által felhozottak cáfolatába, s fenntartja ellenében a közjogi elvek részletezésének szükséges voltát. — Trifonácz Sándor javaslatát szinte nem fogadhatja el, mert valamint kész megadni a nemzetiségeknek mindazt, amit az igazság a méltányosság követel, úgy másrészt ünnepélyesen kijelenti, hogy részéről semmi oly törekvés, mely Magyarország koronáját, testületi épségét és kormányzati egységét, akár közvetlenül, akár következményeiben közvetve veszélyezteti, támogatni, pártolni nem fog. (Átalános helyeslés). És nem fogok — mondja — kiindulni hazám ügyeinek megítélésében és intézésében a cosmopolytismus szempontjából sem, amelyet imént tartott beszédében Trifunácz Sándor képviselő úr, Tisza Kálmán képviselőtársamnak ajánlott. A hazafiság lesz vezéreszmém, a igazsággal párosítva; a cosmopolytismus nem!“ (Tetszés). Schwarcz Gyula javaslatára áttérve elismeri, hogy abban sok egészséges eszme van ; vannak azonban oly eszmék, oly indítványok is e válaszfelirati javaslatban megpendítve, melyek a szabadelvűségnek még csak színét sem viselik. „Ami a t. képviselő úr válasz felirati javaslatában szabadelvű foglaltatik úgymond, az mind benne van azon válaszfelirati javaslatban, melyet mi három évvel ezelőtt terjesztettünk elő. — réméltem a t. képviselő úr még emlékszik reá. — (Élénk derültség. Schwartz Gyula közbeszól: Én nem írtam alá, s a mennyiben abban rém foglaltatnék, benne van azon pártprogrammban, melyet az esztendő elején bocsájtottunk közre. A mi ezen két iratunkban, — melynek mindkettejét a képviselő úr ismeri, — nem foglaltatik, ellenben az ő válaszfeliratában benne van, az nem szabadelvű, az nem reform. (Helyeslés balfelől.) Lukács Béla előadására megjegyzi, hogy a 48-as párt soha nem ellenezte az állandó hadsereget, de igen is a közöset s ennek nem akart sem pénzt sem ujonczot megszavazni. Saját pártja 1. javaslatát s abban foglalt vezéreszmét védelmezvén bőven kifejti a választások alatt rendszeresen űzött visszaéléseket s azok korruptiv természetét. „Elejétől végig csak a pártérdek volt az irányadó (igaz ! a szélső baloldalon) melynek követelményei előtt minden törvény, igazság, becsület, eskü, szemérem, háttérbe szorult. (Élénk helyeslés a szélső bal felől). Pártérdek vezette a törvényjavaslatokat, a központi bizottságok alakításánál pártérdekből indultak ki az összeíró küldöttségek a választók összeírásánál, urak és korteseknél, akik előtt semmi sem szent csak a párt és önmaguk érdeke, és akiknek minden eszköz jó. Pártérdek uralkodott a központi bizottságokban a fölszólamlások elintézésénél; pártérdek a belügyminisztériumban az oda felterjesztett kérdések eldöntésénél. És hogy a jogaiban sértett kisebbség még a személyes erőszak esetében se találhasson orvoslást, az igazságügyminiszter egy eléggé nem sajnálható órában oly rendeletet bocsátott ki, mely még a bírákat is a világos törvény ellenére a pártmozgalomba való részvételbe hítta fel (Balfelől: Igaz!) úgy hogy a jogaiban sértett azon egyesek, akár egész pártoknak nem maradt e földön, nem maradt e hazában kihez fordulniok orvoslásért. És mig ily módon az önkény és erőszak ritkította az ellenzék sorait, tette nehézzé, néhol épen lehetetlenné annak győzelmét, addig másfelől a legundokabb lélekvásártás űzetett majdnem országszerte. Amit az összeíró küldöttségek és központi bizottságok, amit a szolgabírák és rendbiztosok, a miniszteri rendeletek kivinni nem voltak képesek, azt a boros és pálinkás hordók, azt az új találmányú hús utalványok, azt a kukoricza és burgonya földek. (Mozgás a jobbon : felkiáltások, földosztások ! Helyeslés a balon: Igaz: Úgy van !) azt végre a szenynyes bankók segítségével iparkodtak keresztül vinni. S e vesztegetés ország világ láttára oly szemtelenül űzetett, mintha mindannyi törvényes és becsületes eszközei lennének a párthívek részére..“ „A czél szentesíti az eszkzöket“ volt a jelszó mindenütt. Azt mondják, az ellenzék sem válogatott az eszközökben, ahol többségben volt, az is törvénytelenül önkényüleg járt el a választók összeírásánál , sőt az sem riadt vissza a vesztegetések undok fegyverétől.“ De a mások bűne nem mentheti föl a kormányt is saját bűne alól. —Mi távol attól, hogy zokon vennek, ha önök rámutatnak közülünk azokra, kik oly gyalázatos módon jutottak a toronyhozás szentélyébe, köszönettel veendjük, ha megtisztítják ezektől a házat. (Helyeslés balfelől.) Egyébiránt mit bizonyít az ellenzék fejéhez vágott szemrehányás, hanem ha azt, hogy Magyarország osztályai pártkülönbség nélkül megromlottak. Mi kötelessége volna ily szomorú helyzetben, az ország vezérletére hívott kormánynak az-e, hogy ezen erkölcsi romlottságra, mivel az magának inkább kedvez, mint az ellenfélnek, szemet hunyjon, azt terjeszteni engedje, vagy előmozdítsa? vagy pedig azt minden módon kiirtani iparkodjék ? (Helyeslés balfelől) s ki ellenezte a titkos szavazást, ki ellenezte a vesztegetések és visszaélések megbüntetésére irányzott törvényjavaslak tárgyalását (felkiáltások jobbfelől: az ellenzék) (felkiáltások balfelől: a jobboldal.) kit sújt tehát a történtekért, kit az erkölcs romlásért, mely végre is e szegény haza veszedelmét fogja okozni, a felelősség ? Ah, ha önök tudták, uraim miért ellenzik ezen törvényeket, tudták, csak azok nem létében számíthatnak biztos győzelemre, pedig önök minden áron győzni akartak. (Felkiáltások balfelöl: Igaz!“)