Ellenőr, 1872. október (4. évfolyam, 227-253. szám)
1872-10-10 / 235. szám
Előfizetési árak Egyez évre . 20 frt. — kr. I Évnegyedre I 6 frt.— kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra 1 „ 80 „ Egyez »ámára 10 krajezár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 0. nem. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak kármentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn 8 ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendőL */i V ' Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Szenten, nádor-utoza 0. szám. (Légváry testvérek irodájában), ám elífisatéei pénzek helyben ás vidékről Pest, két sas atom lé. zz. és intézendők. 235. szám. Csütörtök, October 10. 1872 IV. évfolyam. TÁVIRATOK. Botzen, okt. 9. A nemzeti szabadelvű egylet Trientben tartott gyűlése határozatiig kimondotta, hogy azon képviselőjelöltek választását fogja támogatni, kik távol tartják magukat az insbrucki tartománygyűléstől. Basel, okt. 9. Németország képviselője biztos hírek szerint panaszt emelt azon tüntetésszerű támogatás miatt, melyben egyes svájczi városok a kivándorlott elsass-lotharingiai polgárokat részesítik. Parks, okt. 9. Thiers megjelent Say Leó számos préfet estélyén, hol a városház mielőbbi felépítése érdekében szólalt fel s tanácsolta, hogy annak elfogadási terme is megtartassák, mivel a köztársaság is méltóan kívánja fogadni a világ nevezetes embereit és a fejedelmeket. Born, okt. 9. A „Prov. Corr.“ írja, hogy a tárgyalások a sociális kérdésben néhány hét múlva megkezdetnek Ausztriával. Kopenhága, okt. 9. XV. Károly király temetése beláthatlan néptömeg részvétele mellett ment végbe. Jelen voltak a királyi család tagjai, Waldek és Wied főleg, a külhatalmak ez alkalomra küldött követei és a diplomatiai testület. Kopenhága, okt. 9. Az országgyűlés decz. 2- káig elhandltatott. — A beterjesztett budget 768,000 tallér bevételi többletet tüntet fel. Konstantinápoly, okt. 9. A törökök és perzsák közt itten keletkezett perpatvarnál a rendőrség elégtelensége miatt egy csapat katonaságnak kellett közbelépni. 3 perzsa megöletett, 30 megsebesült és számosan elfogattak; 10 katona szintén sebet kapott. Konstantinápoly, okt. 9. Miklós orosz nagyherczeg ide érkezvén ma reggel a szultánnál reggelizett, hol az Osmanie rendet nyerte. A nagyhg. holnap tovább utazik Jeruzsálembe és Egyptomba. Párií, okt. 9 (Az Ellenőr távirata) Dupanloup merészkedik megyéje ,papnöveldéinek főnökeit oda utasítani, hogy a közokt. miniszter legújabban megjelent közokt. utasításait figyelembe se vegyék. Konstantinápoly, okt. 9. (Az Ellenőr távirata.) Minthogy a törökök és montegróiak közötti összeütközést a homályos határszabályozás idézte elő, a nagyhatalmak oda működnek, hogy a baj mielőbb orvosoltassék. Bécs, okt. 9. (Hivatalos zárlat.) Magyar földtehermentesitési kötvény 79—. Balgó-Tarján —. Magyar hitel 139.75 .— Magyar záloglevél 86.25. Erdéy 177. Magyar keleti vasút 130.—. Magyar sorsjegy 164.— tiszai vasút 249.50. Magyar vasúti kölcsön 106.25. Angolmagyar 113.25. Franco-magyar b. 113.50. Alföld 176. Magyar északkeleti v. 161. Keleti vasúti elsőbbségi kötv 78.40. Porosz pénztári utasv. —. Magyar földhitel —Magy. gőzh. előbbségi kötv.—. Török sorsjegy Berlin, okt. 9. (Zárlat.) Galieziai 106.75. Lombardok 125.75. 1860-as 94 50. Allamv. 197.75 1864-es Hitelrészvény 201.—. Magyar sorsjegy 64.25. Ezüstjöved. Bécs 90. 25. Hitelsorsjegy 202. —. Papirjév. —.—. Romániai 48.— Berlin, okt. 9. (Zárlat.) Cseh nyugoti vasút —. ■— Galieziai 106.—. Győri —.—. Unicbank —.—. Államvasút 196.50. Lombardok 127.—. Hitelsorsjegy 119. — . 1860-iki 96.—. 1864-diki 90.— Metalliques —.—. önkénytes kölcsön —.—. Hitelrészvény 208.*/» — . Bécs 91 26. Románia 48.25 Ezüst-jövedék 65.50. Papirjöved. 61.—. Pária, okt. 9. (Kezdet.) 3*/»J járadék 53.55., 4'/»* járadék 88.65. Censol —. Magyar keleti vasút —.— Magyar kölcsön —.—. Olasz járadék 67.55. Amerikai —.— Allamvasp. r. 802.—. Credit mobilier —. Éjszak-nyuga. vasp. r. —.—. Lombard 491.—. 1871-ki kölcsön 85.45.— 1872-ki •----- Bérlet 129. szám. Nemzeti Szinli&Bt, Pest, csütörtök október 10-én 1872.1} Uj betanulással harmadszor: A bűvös vadász Regényes opera 4 felvonásban. Irta Kind Frigyes, Személyek: Ottokár, herczeg —— — — — — Láng Kuno, herczegi fővadászmester — Ormay Agata, leánya — — — — — Tannerné Anna, Agata rokona — — — — Balázsné B. V. SAS ! «*«‹•«** = = ££* Remete — — — — — — — Xallián Kilián gazdag paraszt — — — — Bodorfi Számiel, a fekete vadász — — — Gonda Első ) — — — — — — Human AI. Második nyoszolyó leány — — Widmár K. Harmadik ) — — — — — — Nürnberger A. Fogadósáé — — — — — — Fürediné Nyoszolyóleányok. Vendégek. Vadászok. Hajtók. Parasztok Parasztnők. Szellemek Zenészek. Kezdete 7 órakor. Pest, okt. 9. #Tóth Vilmos ur tetszik magának a faltörő kos szerepében. Mint tudjuk, a rómaiak ezen nevezetes hadiszere vasból készült és elől egy kosfej alakját viselte. Legkevésbé sem akarjuk tagadni, hogy a miniszter úrban megvannak ez elősorolt kellékek, sőt hogy vállalt szerepére kitűnően képesítik. Intelligentiájáról, melylyel miniszteri magas feladatát teljesiti, szólani sem akarunk; ez teljesen fölösleges oly emberrel szemben — vagy egyént mondjunk-e tisztelt miniszter úrt —ki a „borsod-miskolczi kiházasító egylet alapszabályait ma is reálisaknak tartja. Azt az érczhomlokot meg valóban bámulni lehet, melylyel a miniszter a kézzelfogható tényeket eltagadja, és a legvakmerőbb állításokat kockáztatni próbálkozik. Mi értjük Tóth Vilmos urat, ha nem védelmezi magát; erre ép oly kevéssé képes, amily nagy mértékben rászorul. Ő neki mindenképen támadnia kell, mert helyzetében nem tehet máskép és mert a handabanda az egyetlen dolog, mihez üres elmék értenek. A támadás képezi Tóth Vilmos urnái az egyetlen szerepet, melyben pártja erkölcsi erejére támaszkodhatik; támadásainak mások is vehetik hasznát, ellenben őt sikeresen megvédelmezni senki más sem foghatja. A miniszter urnák mai beszédével nem foglalkozunk. Saját hibás tényeire nincs más vezérelve, csak az egy: si fecisti, nega. Valóban, méltó Tóth úrhoz. Ehhez az elvhez alkalmazkodott, mikor a kiházasító társulatok ügyében követett eljárását iparkodott igazolni; ezt az elvet választja talismanjául, valahányszor az elmúlt választások sötét emlékű orgiái zúdítják föl ellene a meg nem nyugvó lelkiismereteket. Mi csak azon megjegyzésre szorítkozunk, hogy azon vakmerőség, melylyel a miniszter a múlt országgyűlés végeztén megbánással fenyegette az ellenzéket, mert választási törvényjavaslatát nem engedte érvényre jutni , teljesen érthetővé teszi, ha nem is más, de az egy lélektani szempontból mai vakmerőségét is. Utoljára is a miniszter cynismusa nem új dolog. Emlékezzünk csak a nógrádi megyeszervezésre. Ami pedig az ellenzékről mondott állításait illeti, gyakorta volt már alkalmunk azokat megcáfolni. Fogjuk azokat czáfolni jövőben is, amenynyiben komoly megczáfolásuknak helye és szüksége lehet. Hanem Tóth Vilmos úr szíves volt ékes csokorba szedni azon bűzös virágokat, melyek a kormánypárt kitartott sajtójának szemétdombján oly buján teremnek. Ismételte azt a fizetett orditozást, melyben sohasem találni érvet, nem találni meggyőződést avagy becsületes szándékot, és mely oly élénken emlékeztet az afrikai bögöncz majmokra, mikor egymásnak farkába csimpaszkodva avval a kiállhatatlan zajjal töltik be a levegőt. Ha miniszter csak ott a mocsárban szedi fel szónoklata gyöngyeit, mi bizony nem fogunk polémiát folytatni. Tel maitre tel valet. Vagy talán megfordítva áll a miniszternél , ki kénytelen kikölcsönözni szolgáinak subventiózott állításait . De mondanivalónk van arra, mit Tóth Vilmos jónak látott az ellenzéki sajtóról nyilvánítani. Általában szólva a sajtó magatartásáról, mi megengedjük, hogy a lefolyt nehéz megpróbáltatások között és a harcz természetes izgatottságában talán többször ragadtattuk magunkat tova érzéseink által. De mi nem vagyunk a kormány bérencz hadából valók; mi szívvel lélekkel szolgáljuk azon elveket, melyek pártunk zászlajára irvák; dicsőségünknek tartjuk, ha meggyőződésünk buzgósága által a védett ügynek diadalát csak egy porszemnyivel is elősegíthetjük és csöppet sem szégyeljük, ha egy Tóth Vilmosnak tetteire forrásba jött vérünk És azt önérzetesen vallhatjuk magunkról, hogy mi mindenkor, a leglázasabb pillanatokban is, csak a közvélemény erkölcsi érzékét hívtuk fel bíróul és sohasem tapodtuk lábbal a polgári erkölcs alapelveit, mint tette ezt a jobboldali sajtó, mikor nyíltan igazolta a vesztegetést, mikor pártoskodásra szólította föl a választó bizottságokat és erőszakra a hatósági közegeket. Ehhez hasonlót, egy sort sem fognak kimutathatni az ellenzéki sajtóban. Ha a múzeum a lapok példányait megőrizni találja, úgy egy későbbi búvár részünkről ,megörökítve fogja találni a sértett jogérzet felháborodást, ellenben a jobboldal lapjaiban feléje fog rémleni a megdermedt elaljasulás, mintha az undort sikerült volna bebalzsamozni. A tisztelt miniszter úr nevezheti azért a sajtó munkásait „egyéneknek“ mi csöppet sem aggódunk, hogy támadása által kikerülte megsebeztetését. Az ország jelenleg még szerencsés Tóth Vilmos urat kormányférfiaként tisztelhetni s így előre láthatólag leszünk még kénytelenek szeretetreméltó kormányzását tüzetes fegyelmünkre méltatni. És mondhatjuk, teljes bizalommal nézünk azon idő elé, mikor az ország közvéleménye már végérvényesen fogja megítélhetni, hogy kinek volt igaza: a miniszternek-e, vagy azoknak az egyéneknek ? Találkozhatunk még Philippinel! Tóth Vilmos úr azt mondja ugyan, hogy a támadások éreztetik vele miniszterségét. Miután mint az ő beszédje mutatja, nálunk az ember miniszter lehet a legkisebb erkölcsi és értelmi képesítettség nélkül: nem fél-e a miniszter úr, hogy ott a piros fauteuilben elfogja egyszer egy olyan érzés, melyet a német költő „des eigenen Nichts durchbohrendes Gefühl“ kifejezéssel irt körül ? Nem fél egy olyan támadástól, mely akkor leszédíteni találja? marad a magány és társulati pénzintézetek élén akkor is, midőn egy ország miniszteriumának tagjává lett. S megjegyzé, hogy nem tehet e részben kivételt az első magyar átallános biztosítótársulat és földhitelintézet irányában sem, ámbár még „sokkal kevésbé correctnek, sőt határozottan incorrectnek is kell mondania, ha“ — gr.Lónyay miniszter úr — csak egyetlen osztalékadó intézetnek is állott élén“. Ezen tárgyra vonatkozó nyilatkozatát pedig befejezte egy észrevétellel, melyre a kormányelnök olyan nevezetes és pozitív félbeszakítással felelt, hogy kötelességünknek tartjuk e jellemző és fontos esetről a gyorsiroda jegyzetét szó szerint idézni. ,, Tisza K. . . . . Azzal, hogy a miniszterelnök úr kimondja, hogy elnöke csak ezen intézteteknek volt, nincs kimondva, hogy más intézeteknek nem volt-e igazgatója vagy igazgatótanácsosa, mert erről nem méltóztatott szólamo „Lónyay Menyhért kormányőr nők (közbeszól) Mert nem is voltam! Ezen categoricus tagadás után mi nem állítunk gróf Lónyay Menyhárt kormányelnök és előbbi pénzügyér úr üzleti viszonyairól semmit, hanem beszélni hagyjuk a budapesti üzletvilág használatára 1870-ben megjelent AdressenKalender következő’(magyarra fordított) értesitéseit: 539—540. lapon: Budapesti Lánczhid társulat: Igazgatók: Károlyi György gr., Sina János b., Kunhalmi Rózsa Lajos, Rotschild 3. M. báró, Bécsben; Wodianer Albert, Lónyay Menyhért, Harkányi Frigyes. 540. lapon. Budapesti alagút társulat: Választmányi tagok: Áldásy A., Andorffy K., Cristen A., Dona D., Eötvös J. dr. miniszter, Harkányi F., Kohen J. J., Karlovszky L., Kászonyi F., Lónyay Menyhért miniszter, Lakatos L , dr. Niederman Gy., Somssich Pál, Weisz B., Wodianer A., Rózsa L., Sárváry A., Semsey Pál b. Szabó A., Ürményi J. 543. lapon Pannónia viszontbiztosító intézet : Elnök: Lónyay Menyhért. Mindezekhez csak annyit jegyzünk meg, hogy az 1870 ki Adressen-Kalender 1869 végén nyomatatott ugyan, de ha nem csalódunk gr. Lónyay Menyhért már 1867 első felében lett pénzügyér s ha jól emlékszünk az ő pénzügyérsége alatt váltatott meg a lánczhid. De hiszen gróf Lónyay Menyhért kormányőnak kész felelni categorice, az ország színe előtt: „Mert nem is voltam'' „Mert nem is voltam!“ Tisza Kálmán felemlítette mai beszédében, 11 hogy nem tarthatja helyesnek azt, ha valaki meg Az osztrák delegatió ülése. — Okt. 9.Elnök: Hopfen lovag megnyitván az ülést, a jegyzőkönyv észrevétlenül hitelesíttetik. Napirenden a közös hadügyminiszter költségvetése van. Mindenekelőtt az előadó, G isk ra emel szót. Összehasonlítást tesz a múlt évek hadügyi költségvetései s az 1873-dik előirányzat között s a következtetéseket ez utóbbi rovására vonja, úgy találja, hogy a hadügyminiszter eljárásában, mivel a költségvetés az eddigiekhez nem közönséges emelkedést mutat, vagy következetesség nics, vagy a hadügyminiszter nem merte a szükségletet a múlt években egyszerre előirányozni, hanem ezt csak részletenként tette. Ez utóbbit nem akarván föltenni, az előbbit kénytelen elfogadni. Fölemlíti, hogy bizonyos körökben a delegáció „makacsságáról“ beszélnek. Ő ennek ellenében a hadsereg nagyrabecsülését, de egyúttal a bizottság lelkiismeretes elbírálását is fölemlíti. A bizottság — úgymond — amit szükségesnek talált, azt habozás nélkül megszavazta. Előirányoztatok nevezetes összeg a legénység élelmezésére. A bizottság szó nélkül megszavazta. Előrányoztatott jelentékeny összeg kórodákra. A bizottság megszavazta. Előfordultak a költségvetésben a legénység kiképzésére előirányzott összegek. A bizottság ellenvetés nélkül megszavazta. Ellenben a törölt bizottság be nem igazolt alaptalanul előirányzott összegeket s törölte ezt az adózók sok oldalról igénybe vett zsebére való tekintettel. Amily nagyok voltak a régibb évek kiadásai, annál inkább van most takarékosságra szükség. Hangsúlyozza azt is, hogy a bizottság mindemellett 1 millió ötszázezerrel szavazott meg többet az 1872-dik évi megszavazott összegnél. Szót emelt ezután: Czerne istriai képviselő s rövid beszédben fejtette ki okait, melyek arra bírják, hogy a bizottság jelentése ellen szavazzon. B res 11 a jelenlegi politikai helyzetet a négy évvel ezelőtti helyzetnél kedvezőbbnek látja s ezért nem talál elfogadható okot a hadügyi költségvetés emelésére. Szóló komolyan megfontolandónak mondja azon körülményt, hogy a 73-diki költségvetés a 69-dikit 23 millióval haladja meg s ebből a rendes költségvetésre 16 millió esik; tekintetbe véve azonban ama körülményt, hogy 1869-ben a honvédségre még nem szavaztatott meg semmi — most pedig a honvédség is legalább 5 milliót igényel, a hadügyi költségvetés 1869 óta nem 23, hanem kürülbelől 30 millióval növekedett. Azzal végzi beszédét, hogy e kérdés nem pártkérdés, hanem a közjó kérdése, melyben mindnyájunknak egyet kell érteni. (Helyeslés). Fgy a bizottság jelentése mellett emel szót. Kiemeli, hogy ha a megszavazandó összegekre nézve más véleménye van, mint a kormánynak , ez egyedül az opportunitásból, a szükségességből, s nem a bizalom hiányából a kormány iránt ered. A költségvetés számaiból pénzügyi helyzetünkre szomorú következtetéseket von s ez ama körülmény, mely takarékosságra inti. Ha pánczél kell a népnek — végzi Figuly beszédét — ne legyen az annyira összeszoritva, hogy megfojtja azokat, kiket védenie kellene, még mielőtt a küzdelembe mennének. (Helyeslés.) Szóltak még ezután az általános vitában p. Greuter, ki a bizottsági javaslat ellenében a hadügyér előterjesztésének hiány nélküli megszavazását ajánlotta, mert nézete szerint a „salus reipublicae“ kivánja ezt, mialatt ő csakis jól iskolázott s minden kellékekkel ellátott hadsereget érthet. Nem titkolhatja el azonban szóló meglepetését a fölött, hogy az európai nagyhatalmak még nemrég biztosították egymást kölcsönösen a béke tartóssága iránt, s máris nagyban dolgoznak az arzenálok. Miután pedig az ily jelenségek legkevésbbé sem hivatják valakiben az ily békeígéretek iránti hitet megerősíteni, ő a hadügyi budget teljes megszavazását látja jónak. — Miután mégis dr. Ojeltz nyilatkozott ugyanily értelemben, az általános vita befejezettnek tekintetett s előadó dr. G isk ra emelt szót. Előadó különösen az utóbbi két szónok érvelését támadja meg, s arra kéri a házat, hogy mielőtt a részletes vitába bocsátkoznék, azon két elvi kérdés fölött hozzon határozatot, várjon elfogadja-e a hadügyér által a szolgálati időnek 3 évre leendő kiterjesztése és a tábori lelkészség illetékeinek fölemelése iránti javaslatokat, s az ezzel kapcsolatos kiadási többletet. — E kérdéshez hozzászól először: Hartung táborszernagy, ki a hadügyér javaslatának elfogadását szükségesnek tartja, mert a jelenlegi szolgálati idő sokkal rövidebb semhogy azalatt a katonaságot jó altisztekké, lehetne kiképezni. — A javaslat ellen hevesen kelt ki. Dr. Herbst, ki hosszú beszédben indokolja szavazatát. Szóló a javaslatot azért nem tartja elfogadhatónak, mert az a kor követelményeinek egyátalában nem felel meg. Nézete szerint sokkal korszerűbb lenne, ha azon 3.761,512 frt, melybe a szolgálati időnek kiterjesztése évenkint kerülne, iskolákra fordittatnék, miáltal azon kettős nyeremény éretnék el, hogy egyrészt iskoláink lennének és másrészt a szolgálati idő kiterjesztése azért nem válnék szükségessé, mert a katonaság könnyebben tanulna s igy nem lenne ily roppant anyagi áldozatra kárhoztatva. Miután még a hadügyér javaslata mellett Auersperg Carlos hg. és p. Greuter,ellene pedig Demel és Brest szóltak, a tárgyalás d. u. 7* 3-kor befejeztetett és folytatása holnap d. e. 10 órára tűzetett ki. — A magyar delegátió hadügyi albizotsága tegnap esti 6 órakor tartott ülésében a rendkívüli szükséglet tárgyalásának folytatását megelőzőleg K. Holzgethan közös és Kerkapoly m. k. pénzügyminiszter megjelentek s a közös activák felosztása végett folyamatban levő tárgyalások jelen állásáról a kívánt felvilágosításokat megadták, melyek az albizottság tagjainak tájékozó tudomásul szolgálnak. Ezután folytattatott a rendkívüli szükséglet tárgyalása, s a következő összegek szavaztattak meg: A 17-ik czim „negyedik építési részletekre* az előirányzott 276 ezer főt elfogadtatott. A 18-ik czim „katonai földrajzi intézet„ szükségletére 79 ezer írtnak levonásával 525.530 frt megszavaztatott. A 19-ik czim a „ József akadémia szükségletére“ az előirányzott 118 ezer forint elfogadtatott. A 20-ik czim „a számfelettiek szükségletére“ az előirányzott 896.129 frt helyett 850.000 frt elfogadtatott. A 21-ik czim „községeknek magasabb khr. osztályába áttételére“ az előirányzott 90.215 frtot megszavazta. A 22-ik czim „a határőrvidéki csapatok szükséglete“ a kormány előterjesztése szerint, az élelmezés, és ruházati ügyben kiküldött bizottság netalán ide vonatkozó javaslatai fentartásával megszavaztatott. Ezzel a rendkívüli szükséglet tárgyalása befejezve lévén, a holnap 6 órakor tartandó ülés napirendjére, az élelmezési, és ruházati ügyben kiküldött bizottság jelentése kitűzetett. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése okt. 9-én. Elnök Bittó István. Jegyzők Széll Kálmán, Szeniczey Ödön, Wächter Frigyes, Kiss Miklós. A kormány részéről jelen vannak: Lónyay gr. Tóth, Szlávy, Trefort, Pauler miniszerek. Jegyzőkönyv hitelesítése után elnök bemutatja Kővár vidékének kérvényét melyben a virilis szavazatok eltörlését kéri. Miletics Szvetozár két interpellátiót intéz a be, illetőleg igazságügyi ministerekhez . A belügyminiszterhez intézett interpellate így szól: 1. Várjon a minister úr tudomásával és utasításával történt-e, hogy az újvidéki főispán, Lénárd Máté úr, az utolsó újvidéki városi tanács tisztújítása alkalmával megtagadta a képviselő testület nagy többsége által a polgármesteri állomásra kiszemelt jelöltjének, dr. Subotits János úr személyében a jelöltek közé felvételét ? Ha igen. 2. Mi okból történt az, és mi által véli ezen eljárását igazolni? Az igazságügyérhez intézett interpellate a következő. 1. Van-e tudomása az igazságügyminiszernek arról, hogy Popovali és Korsin Izidor mokrini lakos bezáratott s Aradra szállíttatott, és hogy két hónap múlva szabadon bocsáttatott. 2) Hajlandó-e a miniszer úr ez ügy állásáról magának az illető hatóságoktól jelentést és felvilágosítást követelni. Radó Kálmán a gazdasági bizottság nevében a ház október havi költségvetését mutatja be. Ki fog nyomatni s a felirati vita után napirendre tüzetni. Következik a tegnap elfogadott törvényjavaslatok harmadszori olvasáta. Elfogadtatnak s a főrendi házhoz küldetnek át. — Ezután következik a válasz felirati vita. — Tóth Vilmos belügyminiszter V.: Mielőtt a zárbeszédek megtartatnának ő is óhajt a tárgyhoz szólani, hogy az ellnzék által megtámadott eljárását védelmezze. Mióta a vita folyama alatt ellenne felhozott vádakat hallja, gyakran kételkedett abban hogy a miniszteri széken ül-e s nem a vádlottak padján, de visszaemlékezve parlamenti életünk újabb fejleményeire, meggyőződött hogy csakugyan miniszter ő, mert mai napság már nincs miniszter vád nélkül sőt tán vád sem miniszter nélkül. Különben ő nem ambitionálja a szántalmat, s a támadást támadással fogja viszonozni,mert aki magát folyton csak védi, az utóvégre is sebet kap. — De figyelmezteti az ellenzéket hogy az örökös vádaskodás azon térre viheti a parlamentarizmust, a hol majd a legalaposabb vád is a pusztában fog elhangzani. — Áttér ezután a választási visszaélésekről elmondottakra, sorba idézvén e v. f. javaslatok idevágó passusait a részletekbe bocsátkozik. Tisza Kálmán azt mondotta, hogy már a múlt országgyűlés végén megkapta az ellenzék a választásnál követett kormányeljárás eleszét, mert megfenyegette a belügyér, hogy majd megbánja a választási törvényjavaslattal szemben követett eljárását az ellenzék. Ő nem fenyegetett meg senkit, csak azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy majd még elégtételt fog az ellenzék részéről is nyerni. Nem is volt ez — úgymond — a vita hevében kiszalasztott szó, sőt nem is puszta vélemény ; ez a tapasztalatok alapján merített meggyőződés volt. Nekem, ki már 1869 ben a belügyminisztériumban szolgáltam, és épen a választási ügyekkel foglalkoztam, de alkalmam volt tapasztalatokat szerezni arra nézve, hogy minél nagyobb és élesebb a pártok közti differencia Magyarországon, és minél élesebb lesz ennek következtében a pártharcz, annál inkább fognak az 1848-iki V-ik t. czikknek hiányai feltűnni és annál inkább fog ezen t. czikk megváltoztatásának szüksége bebizonyulni. A t. képviselő úr továbbá ezen állításának kiegészítéséül azt mondá, hogy én rajtam nem is múlt miszerint az ellenzék megbánja azt, hogy az 1848. V. t. ez. életben maradt,mintha csak azt akarná mondani a t. képviselő úr, hogy annak, miszerint az ellenzék ezen választások alkalmával kisebbségben maradt, talán nagyrészben az én eljárásom volt az oka (Bal felöl: Az is !) ? Illustrálja ezen állítását azzal, hogy elmondja, miszerint az én eljárásom törvénytelen volt, hogy én szemérmesen vonultam vissza központi bizottságok és a ház verificationális joga előtt mindannyiszor, valahányszor oly törvénytelen lépést vagy határozatot kellett volna megsemmíteni, mely a jobboldalnak szolgált előnyére, viszont erélyesen és gyorsan jártam el oly határozatok megsemmisítésénél, midőn megsemmisítése ismét a jobboldalnak vált előnyére; hogy törvényesnek találtam egy törvényhatóságban a választási határnapok külön kitüzelését, ha ez a kormánypártnak vált előnyére, siettem azonban megsemmisíteni ily határozatot, ha ez nem vált a kormánypártnak javára. (Felkiáltások a baloldalon : Úgy van!) Nagy vádak ezek, a legnagyobbak, melyek emelhetők egy eskü által kötött miniszer ellen; nagyon is sajnálja, hogy Tisza nem részletezte a vádat, hogy ő a ház előtt minden egyes esetben magát igazolhata volna. Azonban, amint átalánoságban mondattak el a vádak, kötelessége neki is állását a választásokkal szemben átalánosságban praecisirozni. Ő nem akart a választásokba avatkozni, s részéről kibocsátott rendeletében csak arra utalt, hogy lehet, hamar hajtassék végre a választás. Tegnapelőtt mondatott itt épen egy monumentális beszéd , amely igen találóan jellemezte állapotainkat: visszaélések követtettek el mind a két félen, mert a választási törvény hiányos, s azokat mind a két fél igyekezett kizsákmányolni. Hogy melyik zsákmányolta ki jobban nem akarja kutatni (Derültség.) de ki kell mondania, hogy oly törvényhatóság, mely a 48-iki törvényt mellőzte volna, nem volt. (Derültség balról.) Önök azt állítják, hogy az 1848-ki törvényekben meghatározott qualificatiókat mellőzték a központi bizottságok, és hogy új censust állítottak fel. Én határozottan állítom, hogy nem ismerek az országban egyetlen egy törvényhatóságot sem ahol például az 7*ek telekkel vagy 300 frt értékű házzal bíró választó, vagy a 100 frtnyi jövedelemmel rendelkező tőkepénzesek, vagy földbirtokosok, vagy a törvényben megnevezett honoratiorok választási joga megtagadtatott volna. S ha történt valahol, s ha hozzám azért felszólamlás történt, siettem a bajt orvosolni. Arra nézve tehát, hogy az 1848-as törvény vétetett fel alapjául az összeírásoknál, eltérés a törvényhatóságoknál nem volt. De volt igenis eltérés egy más irányban s ez az összeíró küldöttségeknek adott utasításokat illeti. Itt a törvényhatóságok két categóriába sorozhatók. Az egyik categóriába tartoznak azon törvényhatóságok, ahol a törvényben meghatározott választói jog szabatos megbírálata czéljából utasítások menetstettek ki, amely utasításokban irányelvek foglaltattak, melyek úgy az összeíró küldöttségek, valamint a felszólamlásoknál szemelőtt voltak tartandók. Az ekként eljárt törvényhatóságok száma mintegy 30-ra terjed. Eljárásuk nézetem szerint teljesen correct és helyes volt, mert nem ellenkezett először a törvénynyel. Az 1848-ks V. t. czikk ugyanis meghatározza a qualificatiót, a mely mellett valaki választói joggal bír, de nem szól arról hogy mily bizonyítékok szükségesek arra, hogy ezen választói jognak beírása kétségen kívül be is bizonyíttassék: igen természetes tehát, hogy ezt a végrehajtókra, illetőleg ezen esetben a választások vezérletével megbízott központi bizottságokra bízta a törvény. Ha tehát ezen törvényhatóságok területén valakitől, aki azt mondotta, hogy egy negyed telekkel bír, követelték a telekkönyvi kivonatot — ha a 100 főt évi jövedelmet bevallótól, vagy ha az egy segéddel dolgozó kézművestől követeltetik, hogy bizonyítsa be adókönyvecskéjével, bír-e az általa bevallott qualifikátióval, ha azt követelték a nemzettől, hogy oklevelét a honoratiortól, hogy diplomáját mutassa fel, akkor tehát ezen törvényhatóságok nem csak nem jártak el törvényellenesen, hanem szigorúan hajtották végre a törvényt, amennyiben az usurpatiónak útját állották. (Igaz, úgy van jobbfelől.) De másodszor nem is mondható ezen eljárás újnak, te hát! és nem is az ön agyonbeszélt