Ellenőr, 1872. október (4. évfolyam, 227-253. szám)
1872-10-19 / 243. szám
Előfizetési árak Egész évre : 20 frt. — kr. I Évnegyedre 5 frt. — kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra ’ 1 , 80 „ Egyes szám ára 10 kraj czár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 0. ans&m. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamációk Lágrády testvérek Irodájába (nádor-útoa 6. ex.) intézendő. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utoasa 0. szám. (Légvár testvérek: Irodájában). Az előfizeted pamok helyben és vidékről Pest, két-sunter 14. sa. 41. intézendők. 243. szám. Szombat, October 19. 1872. IV. évfolyam TÁVIRATOK. Unghvár, okt. 18. (Az Ellenőr távirata) A csap-királyházi vonal mátan-rendőri bejárása jó eredménynyel ment végbe. A pálya okt. 24-én reggel adatik át a közforgalomnak. Zágráb okt. 18. (Az Ellenőr távirata). A horvát országgyűlés hir szerint 1873. ápril 3-ig elnapoltatik. — Dalje választó kerületben Davidovic alispán unionista választatott képviselőül; a nemzeti párt nem szavazott. Róma okt. 18. (Az Ellenőr távirata) boszankodást kelt itten, hogy a franczia postahivatalok vonakodnak pénzutalványokat Rómára és a római tartományokra kiállítani, minthogy a postaszerződés ezekre hihetőleg ki nem terjesztetett. Madrid okt. 18. Forrásban a felkelők nem várták be, hogy a kormánycsapatok által megtámadtassanak s a legnagyobb rendetlenségben Scijo irányában megfutottak, mely helyiséget lövészek tartják megszállva. — A kormánycsapatok megszállották a fegyvertárt s ott és a városban 500 foglyot ejtettek. München okt. 18. A király megengedte, hogy a bajor tüzérség után alakíttassák át a porosz mintájára; az erre vonatkozó rendelet legközelebb közzé fog tétetni. Lemberg okt. 18- A kholera járványtGaliczia keleti részeiben az utóbbi napok alatt mind terjedelem mind erőben hatalmasan növekedett, s a hatóság az itteni lakosságot elővigyázatra inti. Prága okt. 18. A nagybirtokos választásoknál tudvalevőleg előfordult terrorizálás ügyében ma kezdetett meg Kolinban a vizsgálati tárgyalás 69 vádlott ellen, kik közt az ottani polgármester és városi titkár is ott szerepelnek. Helyszűke miatt a nyilvánosság kizáratott s csak öt bizalmi férfiú bocsáttatott a tárgyalásokra. az számtani viszonyítás alapján kereken megtagadja tőle leánya kezét — miből aztán összekoczczanás, s ez összekocczanásból párbaj kerekedik. Természetesen az öreg Csipkey e sportra nem vállalkozhatik, de helyt áll érte fia Lajos, ki igen derék gazdának lévén kikiáltva,r gentlemanségét is bebizonyítani akarja, különben nem nyílnék Csetneky grófnak alkalma törvényes ágyból való származásában kételkednie. Ez urnak t. i. az a bogara van, hogy csak nemes vér származású birhat a gentleman tulajdonaival. — A párbajban nagyon természetesen Darlay sebesül meg, már csak egy táncrvigalom kell hozzá, hogy az „új emberek“ győzelme fölött a kárpit legördüljön. — A kis házasító nővér azonban nem nyugszik s a bál estéjén Metellához járul s közli vele Csetneky gróf házassági ajánlatát, kissé sértő modorban — mit Metella érzékenyen vesz... kölcsönös érzékenység — felvilágosítások, s végül egy leégett falu számára rendezett pénzgyűjtés, mely körül Metella verejtékező homlokkal és lihegve serénykedik (t. i. a tánczok elárusítását találta föl) — utóvégre is mindent rendbe hoz, s a kis húg maga kéri Metella kezét bátyja számára. — A jó vívó fiút Lajost aztán megteszik közmegegyezéssel képviselőnek. S ime a darab. Az előadásról holnap szólunk s egyelőre csak azt jegyezzük meg, hogy az első felvonás kedvező fogadtatásban részesült, taps pedig a szereplők számára volt azután is. 20 Bérlet szünet. Nemzeti Színház. Pest, szombaton, October 18-án, 1872. A Téved nő. Opera 4 felv. Irta Piave. Zenéjét szerzette Verdi. Személyek: Valery Violetta — — — — — — Benza I Berouix Flóra — — — — _ _ Vidmár K. Annina — — — — — — — Human Alexa Germond Alfréd — — — — — — Pauli Germont György, ennek atyja — — — Láng Gaston, vicomte Letorieres - — — Szalai Duphol báró — — — — — — Bodorfi D’Obigny marquin — — — — Széphegyi Grenvil, orvos — — — — — — Omay József, Violetta szolgája — — — — Werbőczy K. Kezdete 7 órakor. BUDAI VÁRSZINHÁZ, Buda, szombaton, október 19-én, 1872. „A fehérek.“ Dráma 5 felv. írták: Malfille és Antigues, fordította Egressy Béni. Kezdete 7 órakor. — „Az uj emberek.“ Vígjáték 3 felvonásban Tody Istvántól. — A nemzeti színház ma esti újdonsága viseli e czímet, s igaz is belőle annyi, amennyi a szerzője s a felvonások számára vonatkozik feltétlenül — sőt a műfajra nézve is némi megszorítással: — a többi azonban merő koholmány. Uj emberek helyet kaptunk egy csomó levonatat a legeslegrégibb vígjátéki alakok honi kiadásából s ezek közül is legjobbaknak találtuk azokat, kiket régi ismerettség folytán már előbb valami előnyösebb oldalról tanultunk ismerni. — Csipkey Kelemen urnak (Szigeti József) kit Spitzerből nemesitett magyarra alkalmasint Wenkheim vagy Festetich, van egy leánya özvegy Krauthuberné, a kinek Metella (Prielle Corn) az idény (t. i. fördőben játszik a darab) tehát az idény valamennyi kopott és pelyhedző arszlána a szépet teszi — természetesen a modern szempontból véve a czélutáni törekvést, mi a darabban elég érthetőleg s elég gyakran ki is van tüntetve. — Ez arszlánok közt találjuk grf. Csetnekyt (Feleki) az ő conservativ meggyőződéseivel — s nem kevésbé conservativ köszvényével — Tarczal Abris urat (Ujházy) e vieux routier-t és Darlay Viktor (Szigeti Imre) parlagi gavallért, valamint a kis strizlet Oszkárt, aki még ugyan nem élvezi a szivarszabadságot, de udvarolni udvarol. Van a kis dandynak azonban egy bátyja, Kövesdy Ervin (Náday) aki nemcsak országgyűlési képviselő, de pláne a delegáczió tagja is volt — tavaly, hanem ezidén nem választották be, mert hát múlt alkalommal kissé eljárt a szája a római pápa ellen, a dolog ily állásában tehát a szünidők alatt nem tud okosabbat csinálni, minthogy lejön a fürdőbe korteskedni egy képviselőválasztáshoz — s egyszersmind comoediát csinálni a nemzeti színházszámára. — Leérve, azonnal előfogjaSpitzer-Csipkey Kelemen urat, aki mellesleg szólva igen fáin vérű gyerek a schöne „Dávidlit-ek és „Meyerek“ schlagjából — s a nagy társadalmi és hazafias érdekek nevében ezt a jelöltség elfogadására bírja, a miből aztán az a nagy veszedelem származik, hogy az Ervin nagybátyja, Csetneky gróf öcscsének ez antitraditionális tettén felbosszankodván szintén jelöltül lép fel a család és a megye nymbuszát ily spiessburgeri csapástól megóvandó. — Ez volna az első felvonás cselekménye, ha véletlenül Ervin nem juttatnék szerző által abba a helyzetbe, hogy Csipkey Metellájában egy régibb ideálját fedezze föl, mely ideál különben nagyon haragszik reá a pesti monocsizásért, mi köztudomás szerint a fiatal honatyáknak,még ha delegátusok is, kedvencz foglalkozások után az egész fejleményből semmi sem lenne, ha véletlenül ki nem derül, hogy már a monoolizás előtt valamikor egy vidéken jártak egy fogadóban laktak s egy öreg gondolással gondoláztak — persze nem egymással, de egymásután. E körülmény jobb kerékvágásba zökkenti a dolgot s a szerelmi fejlemény biztosítva van. — Igen, de Ervinnek van egy Irma húga is (Molnárné) egy szeretetreméltó kis bohó, aki fejébe vette, hogy a bátyját ő fogja megházasítani, s mikor észreveszi, hogy ez magától is majd neki ered a házasságnak Motella iránti szerelmében , elkezd opponálni. Opponál pedig úgy, hogy neki biztatja az udvarlói trifoliumot (Csetneky, Tarczal, Darlay,) miszerént vegye el valamelyik Metellát s igy bírja lelépésre Csipkeyt a jelöltségről. — Mind a hárman készek az áldozatra. Legelsőnek a mokra Darlay indul ki, hanem hát Csipkey Pest, okt. 18. ** Az osztrák delegátió példáját követte a magyar, mely mai ülésében szavazta meg a békelétszám kívánt felemelését. Itt a dolog ily kimenetelén már előre sem lehetett kételkedni; a magyar delegátusok sok szemérmes vonakodás nélkül adják meg magukat a haragos szemölyű hadügyminiszternek. Készségük és fegyelmük folytán a vitatott követelés pillanatig sem volt a végleges visszautasítás veszélyének kitéve ; az osztrák delegációban uralkodott vélemény-eltérés mellett egy közös szavazásnál a magyar delegátusok zárt phalanxa képezte volna az eldöntő elemet és a lelkűlét könnyűsége jobban nyomta volna le a mérleget mint a scrupulosus alaposság. Kétségtelenül igen kellemes a magyar delegátusokra nézve, hogy ezt kikerülni sikerült ; az osztrák delegátióban lefolyt nagy elvi küzdelemnek eredménye csak kedvező precedenst szolgáltatott az ő gondtalan kedélyességüknek. Inkább oly politikai opportunitás, melynek normális körülmények között a delegatiók látkörén kívül kellene esnie, mint a követelés belső igazoltsága az osztrák delegatióban is diadalra segítették a hadügyminisztert. Az a körülmény, hogy épen a német alkotmánypárt szállott síkra egy a fejedelem által is nyomatékosan hangsúlyozott kívánalom ellen, természetszerűen kényes állásba sodorta az alkotmánypártra támaszkodó bécsi minisztériumot, aggodalmasabb kedélyek újra fölmerülni látták a Hohenwarth kormány árnyát és a delegatiónak föderalista elemei czélzatos buzgalommal a hadügyminiszter mellé állottak, hogy a monarchia védképességének egyedül hivatott őrei gyanánt tűnhessenek fel. E tekintetek nem tévesztették el hatásukat az oppositiónak hajlékonyabb részére, és a magyar delegátusok most kényelmesen baktathatnak a vitéz Hans után „der die grossen Stiefel andat.“ Nem lehet azonban tagadnunk, hogy a hadügyminiszternek nyilatkozatai folytán módosult a követelésnek ama financiális jelentősége,melylyel eredetben birt,és melyet elsősorban kelle a delegátióknak figyelmükre méltatniok. Azt a czélt, hogy a három éves szolgálati idő minden hadkötelezettre kiterjesztessék, a kért negyedfél millióval korántsem lehet elérni. Nem akarjuk kétségbe vonni Éber Nándor urnak katonai kapacitását, de annyit mégse teszünk fel róla, hogy a kecskét és káposztát egyszerre tudná megmenteni és azt hisszük, hogy minden módosítvány daczára a három éves szolgálati idő általános alkalmazásával egyáltalában nem lehetne a most megszavazott összegnél megállapodni , de már a jövő évben tízszerte nagyobbodnék a szükséglet és tökéletesen elviselhetlen terhek rovatnának a monarchia népeire. Mindazonáltal a hadügyminiszter több ízben úgy nyilatkozott, hogy ő felsége őt ünnepélyesen felhatalmazta a jelen költségvetést normalbudgetnek kijelenteni, melynek tételei az állandóság és állapodottság jellegével bírnak. Pénzügyi nyomorunk és a tátongó deficit nem tanácsolják ugyan azt, hogy akár a legkisebb költségemelésbe beleegyezzünk. A financiális épség bizony csöppet nem csekélyebb érdeke az államnak , mint a védképesség, sőt amannak elhanyagolása sokkal mérgesebb, állandóbb és nehezebben gyógyítható sebeket üt az állam testén. A békés kilátások sem igazolják azt, hogy a védképességet tartsuk ma az egyetlen tekintetnek, mely minden mást háttérbe szorít. A hadügyminiszter kijelentésének értéke is nagyon problematikus valójában; a helyzet és a hadügyminiszter politikájának iránya, mely a jelenleg megszavazott követelést előtérbe állította, semmiképen nem teszik valószínűvé azt, hogy már csakugyan elértük volna a határt, melyen túl az osztrák és magyar államoknak pénzügyi megterheltetése nem emelkedhetik. De elvitatni nem lehet, hogy a formális kijelentés megnyugtató hatást gyakorolt és nem csodálkozhatunk azon, hogy a magyar delegátusok nem épen azon emberek, kik egy most általános áramlatnak ellentálljanak. Európában mindenütt a hadügy képezi az alkotmányos élet Achilles sarkát; a népek a hadsereg molochjának hozott áldozatok által vásárolják meg egyéb polgári jogaikat, mint az afrikai fétisimádók, ők is tisztelik egyidőben a jó és gonosz hatalmakat s kielégítik Ahrimant, hogy háboríthatlanul szolgálhassák Ormuzdot. Egy dolog van azonban hátra, melynél a delegátiók semmi szin alatt nem vonhatják ki magukat a legkomolyabb erkölcsi kötelezettség alól s ez a hadügyministerium zárszámadásának lelkiismeretes megbírálása. Kuhn báró a legotrombább gúny tárgyává tesz minden alkotmányos fogalmat. Sem a delegációk által kiszabott összegekhez nem tartotta magát, sem a hozott határozatokra nem hajtott; hogy csak egy esetet említsünk, nem engedelmeskedett azon határozatnak sem, mely neki a virementot szigorúan megtiltotta. Jól megjegyezve, itt nem oly határozatokról szólunk csupán, melyeket egy delegátió hozott és melyek kötelező erejét Khmn úr pöffeszkedően tagadta; de olyanokról, melyeket mindkét delegátió tökéletes egyetértésben állapított meg s ő felsége is szentesített. Az ügy még nem került elő a delegátióban sem és azért későbbre tartjuk fenn nézeteink tüzetes kifejtését. Különben volt már alkalmunk nyilvánítani meggyőződésünket és talán fölösleges is azt hosszasabban indokolni. Mert ha Herbst már joggal mondhatta az osztrák delegatióban, hogy a népek igen kevéssé köszönnék meg azt az intézményt, mely csak a miniszterek követeléseit szolgálja, amint valóban kevés köszönettel tartozunk a delegatióknak , úgy mit mondjunk az oly parlamentáris testületről, mely megszavazza a miniszterek minden követelését csak azért, hogy azt maguk a miniszterek kényük kedvük szerint meg ne tartsák, mely nemcsak hogy a népeknek nincsen hasznára, de a minisztereknek a népek költségén tréfás játékszerül szolgál, és szórakoztató mulatsággá teszi az alkotmányos jogosultság legázolását. Pest, okt. 18. A kormánynak egyik kedvelt fogása, hogy a rendes költségvetésnél a deficitet lehetőleg kikerülhesse, a tételek egy részét, melyek természetüknél fogva a rendes költségvetésbe valók, a rendkívüli költségvetésbe tenni át. Az eddigi költségvetésekben azt látjuk, hogy oly kiadások, melyek rendesen minden esztendőben előfordulnak, a rendkívüliek között szerepelnek, csupán azért, mert ha a rendes rovat alatt meghagyatnak, a rendes szükséglet és fedezet tetemes hiányt fogna fölmutatni. Ez eljárás azonban az államháztartás tiszta áttekintésében felette akadályoz, s nagyon alkalmas arra, hogy veszélyessé válható csalódásban tartson bennünket. Mert látszólagosan mindig kisebb rendes költségvetésünk, mint az a valóságban van. A pénzügyi bizottság tárgyalásaiból megelégedéssel látjuk tehát, hogy a miniszterek eljárásával ellenkezőleg a rendkívüli költségvetésből visszahelyezik a rendes költségvetésbe mindazon tételeket, melyek oda valók, így tett a belügyminisztérium költségvetésében több tétellel, és ha ez eljárást követni fogja a pénzügyi bizottság a többi minisztériumok budgetjeivel is, legalább e tekintetben rendszeresebb költségvetésünk lesz az eddigieknél. Az egyetemi enquéte tegnap este folytatta tanácskozását s ez alkalommal a tanszabadság és a tandíjak kérdésével foglalkozott. Az elsőre nézve egyhangúlag elfogadták a tanszabadság elvét, oly megszorítás mellett, hogy ez a „tanulás mentességgé“ ne fajulhasson. Felvettetett a kérdés is, valljon a tanár egy tanév lefolyása alatt egész disciplináját kimerítse e ? Ez bizonyos felületességet szülne s az enquéte többsége a nézetben volt, hogy a tanár mindenek előtt tárgyát tüzetesen tárgyalja, s hallgatóit a tanulás módszerével megismertesse, azután pedig a tantárgy teljes áttekintését nyújtsa hallgatóinak. — A rendes tanárok előadásainak óraszáma meghatároztassék. A tanulás-szabadságra nézve oda nyilatkozott a többség, hogy kötelezett tantárgyak legyenek, és legyen meghatározott idejű tanfolyam is. Kívánatosnak tűnt fel a tanár és hallgatói közt közelebbi érintkezést hozni létre, mivégre az évi vizsgák, névsor olvasás és a colloquiumok hozattak fel. A tandíjak felett érdekes vita fejlődött, melynek eredménye oda megy ki, hogy a jótandíjak fentartását egyhangúlag szükségesneksmerték el. A tanácskozás folytatása a jövő hétre maradt.A bankkérdést illetőleg az utóbbi napokban különbféle közleményeket hoztak a lapok. A Pesti Napló és P. Lloyd nagy határozottsággal állították, hogy az osztrák bank vezetői és a magyar kormány között alkudozások folytak és az alkudozások némi eredményre is vezettek. Írták, hogy definitívum fog létesíttetni az osztrák nemzeti bankkal, s a 32, 68 százaléknyi arányt a bank már az alkudozások folyama alatt is dotatióként megadja a magyar fiókoknak. A bécsi új Presse, mely tudvalevőleg közeli érintkezésben áll az osztrák bankkal, mai számában a fennebbi hírekre vonatkozólag ezeket írja: A bankügyi alkudozásokról szóló közlemények a bankigazgatók tegnap esti ülésén néhány megjegyzésre szolgáltattak alkalmat. Pipitz lovag bankkormányzó és Vodiáner alkormányzó ugyanis egyértelműleg oda nyilatkoztak a Pesten létük alkalmából felmerült hírek ellenében, hogy a bankigazgatósággal ez ideig még semmi nemű alkudozások nem folytak, semmi ajánlat nem létetett s igy a bank részéről sem terjesztettek elő propositiók. Tizenhárom ezer forint engesztelő áldozatul! A vágujhelyi takarékpénztárnál — írják a „Westing. Grenzbote-nek“ — az ottani Deák-pártnak még a múlt választások alkalmából egy kényelmetlen kis váltóadóssága maradt fenn 13.000 forintnyi összegben, mely szerencsésen le is járt — fizetetlenül, nem csekély zavart okozván a takarékpénztár ügymenetében. Horn ellen azonban okvetetlenül szükségesnek mutatkozott a kormánypárti jelölés s illetékes helyen egy kis pénzbeli áldozat árán sem tartották drágának megmenekülni a pénzügyi kényelmetlenségektől, miket a parlamentben igen alapos kilátásba helyez az illetékre nézve Horn esetleges megválasztása. Így történt, hogy f. hó 11-ikán este a duzzogó s majdnem illegálissá válni fenyegető pénzintézet a kormánypárt egyik kiváló s jelenleg nyugalomban levő tagja részéről az ominosus vallii-ügy rendezésével örvendeztetett meg, mégpedig készpénzbeli fizetés mellett anélkül, hogy a kérdéses váltó, elfogadója és forgatmányosai az ügylet elintézésére befolytak volna. Másnap aztán minden nagyobb veszély nélkül megtörténhetett a kormánypárti jelölés. A magyar delegáció illése. - Okt. 18. -Elnök: Majláth Antal gr) megnyitja az ülést. — Jegyzők: Széll Kálmán és Zichy Ferraris Viktor. — A kormány részéről jelen vannak : Andrássy gr., Lónyay gr., Holzgethán dr., Gaal és Pöckl sorhajókapitányok. A jegyzőkönyv hitelesit tetvért, a két ülés alatt el nem döntött Éber-féle indítványra s a hetes bizottságra adattak be a szavazati jegyek. — Az eredmény az esti ülésben fog közzé tétetni. Széll Kálmán a közös hadügyminiszternek az 1872-re szóló 151,243 frtnyi póttitel követelését jelenti be. — A hadügyi bizottsághoz utasitatik. Erre szintén a múlt ülésen el nem döntött azon kérdés bocsáttatott szavazás alá, vajjon a tengerészeti költségvetésben az „Erzherzog Karl“ nevű kasemata hajó építésének megkezdésére előirányzott 778,730 frt megadassék-e vagy nem. A szavazás név szerint történt, mindazonáltal csak 28- an szavaztak igennel 23-an nemmel, s így absolut többség egyik oldalon sem lévén, a kérdés ismét elodáztatott. Zichy Nándorerre azt javasolja, hogy az ily kétes kérdésekben mindig az utolsó előtti ülésen ejtessék meg a szavazás. Hodossy azt javasolja, hogy miután e kérdés felett már kétszer történt szavazás, absolut többség azonban egyszer sem éretett el, a tétel töröltnek legyen tekintendő. — Hosszabb vita után Hódossy indítványa elfogadtatott. Erre a hadügyi költségvetés vétetett tárgyalás alá. Bujanovics előadó a költségvetést hosszabb beszédben indokolja s azon nézeteinek ad kifejezést, hogy miután a birodalom biztonságának támpontja egyedül a hadsereg, tehát annak békelétszámát fel kell emelni. Ajánlja a bizottság javaslatának elfogadását Zsedényi Ede a hadügyér eljárásával nincs megelégedve, mert majd többet, majd kevesebbet — ezt azonban ritkán — ad ki, mint amennyit megszavaznak. Hű eljárás mellett — úgymond — az alkotmányosság csak írott malaszt. A hadügyér a múlt évben azon ígéretet tette, hogy a megszavazott összegeknél többet nem fog kiadni s most mégis póthitel követelésekkel áll elő. Szóló kimerítő fölvilágosítást kér eziránt. Benedek vezérőrnagy azt válaszolja, hogy a póthitelkövetelések a múlt években beállott „váratlan viszonyoknak s a határőrvidéken történt nagyobb kiadásoknak“ következményei. Mindezek azonban — úgymond — egyéb megtakarítások által fedeztetnek. (?) Ami azonban a jövőt illeti, kinyilatkoztatja, hogy a minisztérium a jelenlegi költségvetést normálisnak tekinti. Ezzel az ülés déli 12 órakor eloszlott, folyatása délutáni 6 órára tűzetett. * A délutáni ülés öt órakor vette kezdetét. Elnök Majáth Antal megnyitván az ülést, a délelőtti szavazásnak következő eredményét hirdeti ki : A házszabályok felülvizsgálatára kiküldendő ötös bizottságba Éber Nándor, Szapáry Gyula, Széll Kálmán, Zichy Viktor gr. Mesnil Viktor dr; a hetes bizottságba pedig Bujanovics Sándor, Lészay Viktor, Széll Kálmán, Perczel Béla, Szőgyényi László, Prileszky Tádé és Sennyey Pál b. választottak meg. — Napirenden van a hadügyminiszter költségvetése. Wahrmann Mór kijelenti, hogy a bizottságnak a hadügyér költségvetését illető jelentését el nem fogadhatja, mert pénzügyi helyzetünknél fogva már elvileg is ellenzi a költségvetés számainak a hadsereg által követelt minden fölemelését. Nem akar a hadügyminiszternek sem szaktudományában, sem jóakaratában kételkedni, de úgy hiszi, hogy ezért még nem köteles megszavazni a hadügyminiszter minden követelését. Szóló ellenkezőleg azon nézetben van, hogy a delegáció minden tagjának kötelessége lelkiismeretével tisztán lenni aziránt, vájjon elfogadható-e a hadügyér követelése, vagy nem. Az előtte fekvő költségvetés — úgymond — oly elaborátum, mely egy bizonyos átlagösszeg elérésére van irányozva: a már megadott virement elég hatalommal ruházza föl a hadügyért. Szóló rászalja, hogy a költségvetésből sohasem lehet kiolvasni, vájjon hány katona van tettleges és hány van szabadságolt állományban. Az osztrák delegátió tagjainál — igy folytatja szóló — igen kedvező hatást szült a hadügyér úr azon nyilatkozata, hogy a jelenlegi költségvetés már normális. Ezt azonban szóló el nem hiheti, mert fölfogása szerint minden tárgy vagy előre, vagy hátrahalad; de kitűnik a jelenlegi bugetnek nem normális volta egy katonai szaklapból is, mely legutolsó számában épen azt igyekezik bebizonyítani, hogy mily fölötte szükséges az,hogy a gyalog századosok is lovakat kapjanak, hogy a nyugdíjakat fölemeljék stb. Némelyek tehát így fogják fel a normális budgetet, nem. Megengedi ugyan, hogy a monarchia hadképessége életkérdés, de absolut hadképességet nem ismer. A hadsereget — úgymond — fejlesztenünk kell ugyan, de ezáltal az államot a pénzügyi végveszélybe dönteni még nem kell. Márpedig nem rég hallottuk a pénzügyminisztertől, hogy mily óriási deficittel kell megküzdenie hazánknak ; pénzügyi viszonyaink tehát nem valami fényes képet nyújtanak. Végül még a netán leendő ellenvetésekre akar válaszolni. Azt fogják tán valamely oldalról hangoztatni, hogy a hadi szükségletek fedezése mindenütt első sorban áll. E nézetet szóló nem osztja, mert elsősorban a kulturális kérdés áll. Azon ellenvetésre, hogy a hadügyi szükségletet nem nemzetgazdászati, hanem magasabb polikai szempontból kell megítélni, egyszerűen azt feleli, hogy a hadsereg kérdése nem tartozik a „magasabb“ politikai kérdések közé. Ha pedig azt fogja valaki mondani, hogy a jelenlegi béke tartósságáért »»«t!«“"' rTet,tolvant kezességet, s hogy biztos támpontra van szükségünk, akkor szóló azt fogja mondani, hogy minden nemzetnek legbiztosabb támpontja jól rendezet pénzügye, nem pedig jó hadserege. Mondják ugyan, hogy a közelmúlt porosz-franczia háborúban a porosz iskolamesterek vívták ki ama világra szóló, győzelmeket. E nézetet csak részben osztja szóló, mert azon győzelmek fölényezői a pénzügyi kezelés, a kitűnően rendezett pénzügy voltak. A mi czélunk pedig nem a porosz hadseregnek, hanem a porosz pénzügyi kezelésnek, a porosz takarékosságnak utánzása legyen! (Helyeslés.) Pulszky Ágost visszautasítja az előtte szóló által a hadügyi kezelés ellen emelt vádakat. Hivatkozik a legelsőbb számszéknek a számokat jóváhagyó ítéletére, ami minden esetre minden a pénzügyi kezelést illető kételyt eloszlat. Ami a hadügyi költségvetés folytonos emelkedését illeti, szónok természetesnek tartja, hogy „a hadsereg kebelében történt nagyszerű reformok, melyek az ódon hadsereget modern sereggé változtatták át“, kissé drágák voltak. Szóló a három évi szolgálati időt jó altisztek képzésére elkerülhetlen szükségnek tartja , ezért az erről szóló javaslatot el is fogadja. Podmaniczky Frigyes dr. a három évi szolgálati idő hátrányainak fölsorolásával foglalkozik. Mint legnagyobbat azon kárt említi, mely a mezőgazdaságot s átalában az ipart éri a legjobb munkaerő elvonása által. Kinyilatkoztatja végül, hogy a szolgálati időnek kiterjesztése ellen fog szavazni. Erre a bizottsági javaslat szavazás alá került, mely alkalommal az a részletes vita alapjául elfogadtatott. A részletes vita megkezdettén, előadó Bujanovics Sándor olvassa föl a bizottsági jelentés bevezető részét, melyben a hadügyérnek a tábori lelkészek s hivatalnokok fizetés felemelésére vonatkozó javaslatának elvetését, a szolgák fizetésének fölemelésére s a tényleges szolgálati időnek három évre való kiterjesztésére vonatkozó javaslatának pedig elfogadását ajánlja. Haynad érsek és Benedek a bizottsági javaslat első része ellen szólván,“Ez szavazás alá bocsáttatott, mely alkalommal annak első része elvettetett, a lelkészek fizetésének fölemelése tehát elfogadtatott, valamint a bizottsági javaslat többi részei is. Erre még Éder Nándor adta be a következő határozati javaslatot : a delegáció tagjai meg lévén győződve, hogy a három évi szolgálati idő a katonaság kiképzésére elkerülhetetlenül szükséges, utasíttatik a hadügyét, hogy annak olyatén kivitele iránt részletes javaslatot terjeszszen elő, mikép az a költségvetés fölemelése nélkül is ki legyen vihető. —* Elfogadtatott. A részletes vita alkalmával az első tétel 2.621.781 írtban állapíttatott meg. Ülés vége 8 után. — Majthényi kir. biztos Újvidékén a következő körlevelet bocsátott ki: „A f. évi aug. 18-ára egybehivott szerb nemzeti kongresszusnak Mollináry Antal cs. és kir. altárbornagy, mint kir. biztos által, ugyanazon hó 21-én történt föloszlatása után, annak több képviselő tagja aláírásával ellátva a választókhoz intézett egy nyilatkozvány tétetett közzé, sajtó útján. Az okmány tartalma nyújt-e támpontokat sajtókeresetre ? megítélni nem föladatom, de kétséget nem szenved, hogy a valósággal ellenkező tények állításával, valóknak elferdítésével, s ezekből vont ép oly félszeg következtetésekkel tévútra vezeti a közvéleményt, fajgyűlölettől sugallott dacz az ország kormánya ellenében jellege.