Ellenőr, 1872. november (4. évfolyam, 254-278. szám)

1872-11-01 / 254. szám

Előfizetési árak Egész évre 1 . 20 fit. — kr. Évnegyedre 6 Art. — dr. Félévre ; 10 „ — „ Egy Hónapra 1 „ 80 „ Egyed szám­­ra 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Peaten, nádor-utoza 0. —^1" Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésén nem Vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 254. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ ünnepre következő napon. A lapot illető reclamációk Lógrády testvérek irodájába (nádor-utc­a 6. as.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele. Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrátdy testvérek Irodájában). Az előfizetési pénzek helyben A vidékről Pest, kolt-nas utóm 14. n. ok intézen­dők. Péntek, november 1. 1872. IV. évfolyam TÁVIRATOK. Bécs, okt. II. (Az „Ellenőr“ távirata.) Az „Abendpresse“ tudni akarja, hogy Kuhn hadügyminiszter közelebb leköszö­nni szán­dékozik. Utódjául esetleg Koller cseh hely­tartót, továbbá Piret­­kot, jelenleg Albrecht főlig főudvarmesterét, valamint Philippo­vich, Baumgarten és Mollinary tábornoko­kat emlegetik. Bécs okt. 31. (Az Ellenőr távirata) Mint az új Presse értesül, az osztr. nemz. bank már megkapta a magy. kormány is­mert távirati értesítését s hasonló közle­ményt vér­ a bécsi kormánytól is, hogy Magyarországgal a magyar fiókok gatatió­­jának felemelése ügyében tanácskozásba bocsátkozzék. Bricssel okt. 31. A romániai zsidók ügyében tartott értekezlet egy Bécsben székelő végrehajtó bizottságot nevezett ki, mely megbizatott, hogy a romániai zsidók erkölcsi s anyagi állapotát minden módon emelje s kiválóan iskolák felállítására for­dítsa figyelmét. Berlin okt. 31. Az urak háza mai ülé­sében Eulenburg miniszter kijelentette a kerületi rendezésre vonatkozó javaslat fö­lött elrendelt szavazat megtörténte előtt, hogy azon esetben, ha e­­javaslat elvet­tetnék, a minisztérium a fenforgó körül­mények közt nem fog lemondani, minthogy az utána jövendő kabinet is ugyanazon feladattal fogna szemben állani, hogy to­vábbá a császár meggyőződése a kerületi rendezés szükségére vonatkozólag változat­lan maradt s elhatározta, hogy el nem fo­gadás esetén ez ülésszakot bezárja s az új ülésszaknak ismét beterjeszti e javaslatot, midőn is a minisztérium minden alkotmá­nyos módot megkísért annak keresztülvite­lére.­­ Kleist-Betzow kijelentette erre, hogy neki előbb való az ország, mint a minisztérium érdeke­s ő és társai ellene fognak szavazni a­­javaslatnak. Erre az előterjesztés név szerinti szavazás útján 145 szavazattal 18 ellen elvettetett. Turin, okt. 31. A felső olaszországi vasúti tár­sulat és az olasz építőbank között tegnap köttetett meg a szerződés a pontebai vasútvonal tárgyában , erre vonatkozólag pénzügyi egyezség jött létre a római átalános bankkal. Bérlet 148. szám. Nemsaed­ Saslab­áz. Pest,, pénteken, nov. 1-én, 1872. Az ajtó zárva vagy­­ zárva legyen. Franczia közmondás 1 felvonásban. Musset után. Szem­élyek: Marquisne — — — — — — — Prielle Corn. Gróf ___ — ____ Feleki Történhely Páris. Idő: jelenkor. Ezt követi: Tévedések játéka. Vígjáték 3 felvonásban. Irta Shakspere. Személyek: Solinus, Ephesus herczege — — Szilágyi Aegeon, syracusi kalmár — — — Komáromi Ephesusi Antipholus ) ikrek, Aegeon és Nagy Imre Syracusi Antipholus ) Emilia fiai — Náday Ephesusi Dromio ) ikrek, a két Anti- Szigeti Imre Syracusi Dromio­­­pholus inasai — Szigeti József Boldizsár, kalmár — — — — — Benkő Angelo, ötvös — — — — — — Benedek Egy kereskedő, siracusi Antipholus barátja — — — — — — Várföldi Csippencs, iskolamester — — — — Sántha Emilia, Aegeon neje — — — — Pauliné Adriana, ephezusi Antipholus neje — Lendvainé Luciánk, huga — — — — — — Niczkyné Lucza, Adriana szobaleánya — — Dulka Sarolta Júlia — — — — — — — — Fanai Mari Szolga — — — — — — — Leövei Börtönőr — — — — — — — Szalai Poroszló — — — — — — — Pintér Tisztek. Kísérők. Színhely: Ephesus. Kezdete 7 órakor. Nagy bérlet 19. szám Kis bérlet 3. szám Budai vársasvillász. Pénteken november 1-én 1872. A szép janasz. Eredeti népszínmű 3 szak. népdalokkal. Irta Szigeti J. Kezdete 7 órakor Miklósi színháza. Pest pénteken november 1-én Molnár és gyermeke. Látványos dráma 5 felvonásban, irta Raupach. Személyek: Reinhold Kristóf, gazdag molnár — — Szakáll Mária, leánya —— — — — — — Kovács Berta Kunigunda, Reinhold testvére, öreg báróné Balogné Ewald, lelki­pásztor — — — — — Veres Brenningné, szegény özvegy — — — Császárné Konrád, fia, Molnár legény­­ — — — Toldy Reimann, korcsmáros — — — — — Breznay Margaréta, felesége — — — — — Breznainé Gümher ) syermekell£ — — — — — k. Rózsa Jakab, gazdag, ifjú sörfőző — — — — Faludi John, sirásó — — — — — — — Vízvári András, számadó Molnár legény — — Gyulai Kezdete fél 7 órakor, állam rendes kiadásait fedezték — ha nem is az állam rendes bevételei, de igen is, azon nagy összegekre menő készletek, me­lyek az állam rendelkezésére állottak. A készletek teljesen fölemésztettek s ma már, midőn a költségek fedezésére csu­pán az állam rendes bevételei szolgálnak, képtelenek vagyunk ezekből a rendes ki­adások fedezését teljesíteni. A kölcsönök, melyeket ezután fölve­szünk, csak egy részben, és pedig kis rész­ben lesznek beruházásokra fordíthatók, azok legnagyobb része az állam rendes napi szükségleteinek fedezésére fog felhasz­­náltatni. Tagadhatatlan, hogy az elmúlt öt év alatt eszközöltettek beruházások, történtek építkezések, de tagadhatatlan az is, hogy az állam rendes bevételein kívül, részint a kölcsönökből, részint az állam rendelkezé­sére álló összegekből legalább is négy­szer annyi költetett el, mint amennyit a beruházásokba és építkezésekbe befektetett tőke felmutat. Ezután még szembeötlőbb lesz az arány a kölcsön­vett és a befektetett tőke között. Az állam rendes kiadásai — ide szá­mítva a kölcsönök kamatait és törleszté­seit is — évről évre tetemes összeggel na­gyobbodnak, míg az állam rendes bevéte­lei, ha néhány millió emelkedést mutatnak is néha kedvező termés mellett, de soha sem emelkedhetnek jelenlegi adórendszerünk alapján annyira, hogy az egyensúlyt hely­reállíthassuk államháztartásunkban. Az ország roncsolt pénzügyeinek elői­dézéséhez nem kis mértékben járult azon rendszer is, melyet eddig a kormány a köl­csönök felvételénél követett. A kölcsönök beszerzési költségei, a névérték és befize­tett összeg közti különbözet óriási nagysá­ga, a tömérdek províziók fölemésztik majd­nem az egész kölcsön egy­harmadrészét. Példa erre az első nagy vasúti kölcsön. A kormány, mint az utóbbi napokban fölmerült hírekből következtetnünk kell, a legközelebb fölveendő kölcsönnél ugyanazon rendszert akarja követni. Mennyit, mily föltételek mellett szándékoznak fölvenni, nem tudjuk, de az kétségtelennek látszik lenni már, hogy ismét nyerészkedő bankok és consortiumok közvet­ítése által akar­ják a kölcsönt létesíteni. Francziaország nagyszerű példája, úgy látszik, nem szolgált a mi kormányunk oku­lására. Azon út, melyet a kölcsön fölvéte­lénél a franczia kormány követett, ered­ményében roppant kedvezőnek mutatkozott. Miért nem kísérti meg ez utat a magyar kormány is? Miért nem lép egyenesen a nagy­közönség elé? Miért hívja segítségül a sensolokat, kik tudvalevőleg óriási összege­ket dugnak zsebre a közvetítés díja fejében? Lehet, hogy ezt az utat szeretné kö­vetni a magyar kormány is, de nem meri. Fél a csúfos bukástól. Talán sejti a kor­mány, hogy nincs hitele a közönség előtt. S igaza lehet. Az az út, melyet a fran­czia kormány követett, áldásos, de csak egy oly kormányra nézve, mely iránt bizo­­dalommal viseltetünk. Az oly kormány, mely hitelét már eljátszotta, mely iránt a bizod­alom künn kevés, benn semmi: az oly kormány kénytelen sensolokat hívni közve­títőül, nagy provisiokat fizetni és még ek­kor is csak nagy nehezen és csak nagy ka­mat mellett juthat pénzhez. Hogy olcsó kölcsönökhöz juthassunk, midőn kölcsönökre szükségünk van, oda mindenek előtt egy köztiszteletben álló kor­mány kell, kormány, melyet tiszteljen és becsüljön a Ab *v.r.ixr u.—i— mcvi viodocseeH saját nemzete. 4. A reáltanodák megfelelnek-e feladatuk­nak ? ha nem, miben van e fogyatkozás oka ? Nem ugyanazok-e itt is a fogyatkozás okai, me­lyek a 2. szám alatt kérdésbe tétettek? 5. Mi reformokat kell tenni ? a) A gymnasiumok­b) A reáltanodák szervezetére nézve. c) Minemű szerves kapcsolatba lehetne avagy kel­lene hozni a gymnasiumokat a reáltanodákkal ? Nem volna-e szükséges a kétféle középtanoda alsó osz­tályait lehetőleg egybekapcsolni, vagy legalább a gymnasium alsó négy osztályát a reáltanoda alsó négy osztályával összegyeztetni. 6. ) Miután a törvényhozás a felső nép- és polgári iskolák felállítását elrendelte s ezek már eddig is szép számmal keletkeztek : fentartandók-e még ezután is az alreáltanodák ? 7. ) Mily reformokat kellene a középtanoda tanrendszerébe, a tanítás módszerébe, a rendtar­tás és fegyelem gyakorlásába behozni? 8) Mily intézkedéseket kellene arra nézve tenni, hogy elegendő s kiképzett középiskolai ta­náraink legyenek; különösen mikép kellene oda hatni, hogy a tanárok a középtanodai oktatás minden fokán lélektani alapon nyugvó helyes mód­szerrel tanítsanak. 9) Fentartandók-e az érettségi vizsgálatok ? Ha igen, meghagyandók-e az azok körül követett mostani eljárás vagy mikép változtatandó ez ? Ki kell-e a netalán újonnan szervezendő érettségi vizsgálatot a reáltanodákra is terjeszteni ? 10) Elegendő-e az állam által most gyakorolt felügyelet a nem állami közép­iskolák felett? Ha nem, miképen kellene ezt szabályozni? Pest, október 31. A kormánynak páratlanul rész, lelki­ismeretlen gazdálkodása folytán immár el­kerülhetetlenné vált, hogy államháztartá­sunk fönakadásának kikerülése végett, min­den esztendőben újabb és újabb kölcsönök fölvételét eszközöljük. Alkotmányos életünk első éveiben a kölcsönök beruházásokra vetettek föl; az­­ A baloldali kör vasárnap november 3-án esti hat órakor értekezletet tart. *— A közoktatásügyi miniszter a középtanodák szervezése ez­áljából a törvényhozás elé terjesztendő törvényjavaslat el­veit, azonképen mint az egyetemeit, szakértő fér­fiak közreműködésével óhajtja eleve megvitatni. E régből f.­é november 6-ára szakértekez­letet hívott össze (a magy. tud. akadémia Kisfa­­ludy-termében délutáni 5 órakor), mely elé a kö­vetkező kérdések terjesztetnek: 1. A gymnasiumok jelen szervezetükben meg­felelnek-e azon feladatuknak, mely szerint a ma­gasabb műveltség megszerzésére készülő ifjúságot a tudományos pályákra, kiváltképen az egyetemi tanulásra előkészítsék. Ha e feladatuknak nem felelnek meg, miben van e fogyatkozás oka? Szervezetükben t. i. felosztá­sukban (nagy és kis gymnasium) és tanrendsze­rükben, vagy a tanerők elégtelenségében, vagy a tanárok által alkalmazott tanítási módszerben, vagy, különösen az alsóbb osztályokban, az egy osztályba szorított tanulók túlságos számában ? 3.) Mi annak oka, hogy gyomafiumainkban a latin nyelv oly kevés sikerrel taníttatik, s külö­nösen honnan ered az, hogy nálunk a görög nyelv tanulása iránt oly ellenszenv uralkodik, mint se­hol másutt. Wal ■^n.nwkhnv em­lékelvtt Tettey Níchidor és társa könyvkereskedésének világirodalmi nagy könyvjegyzéke. Pest, oct. 31. (p.) Az országgyűlés szünnapjai letel­nek, s november 4-én megnyílnak újra a sándor-utczai „alma domus“ és a múzeum politikai régiségtárának kapui. — Illő do­log a megnyitás ünnepélyét — ősi szokás szerint — valami irányadó szózattal előzni meg, s a politikai szintért megfelelő deko­­rátiókkal és requisitumokkal jó előre neki készíteni az ülésszaknak. Hogy pedig a re­ményteljes nézőközönség idején előszét ve­gye a történendőknek : szükséges az előadás tárgyát és díszleteit a politikai reclame­­művészet minden segédeszközei felhasználá­sával ideje korán megismertetni a kiván­csiakkal. Ebben fáradozik mai nap a jobboldali sajtó. — Gyűjtögeti, rendezgeti ugyan a díszlet és requisitum egyes darabjait már jó idő óta, mint az gondos rendező s élel­mes szertárnokhoz illik, úgy látszik azon­ban, csak a legutóbbi napokban jutott ab­ba a kellemes helyzetbe, a komplettírozott gyűjteményről képzeletizgató reclame-offi­­che-ket ragaszthatni ki az utcza — akar­juk mondani a lapok — sarkaira, melyek­re máskülönben a vezérczikkek felvételé­nek szolgalmi joga van örök időkre beke­belezve. A fővárosi ember második természetté vált szokása, minket is meg­állít e sarkok tarkabarkaságai előtt s kíváncsian szem­ügyre veszszük, mi meglepő, mi soha nem látott se hallott újdonságok és látványok élvezetével fenyeget bennünket a jobbol­dali leleményesség ez uj ülés repertoir­já­­nak során? — Nézünk, keresünk, fürké­szünk, s elvégre is olyforma érzéssel hagy­juk oda a csábitó színekkel álcrázott vi­­lágbolonditás színhelyét, mint az egyszeri magyar ember Bécs valamelyik vendéglőjé­nek asztalát, midőn arra, — étvágyingerlő rejtélyességű „Linsen“-t rendelvén, — a legközönségesebb honi lencsét tálalták elé­be. Édes urak a jobboldalról, amit önök új gyanánt hirdetnek, mind csak olyan az, mint az a 10 hónapos 120 fontos „csoda­­baba"­, a­kiről e nyáron olyan szépen ki­sült, hogy már 3 év előtt másfél éves ko­rában volt szerencsénk megcsodálhatni 150 ollpo­­lort ATtr- sen, más valamit s­essék kitalálni. Igen háladatos díszlet — de nem uj — az a szemkápráztató szabadelvüsködés, mit az anti-sennyeiánus áramlat falához kap­kodása önöknek kezükbe ragasztott, s mely­ben önök gonosz űző talismánt vélnek fel­találni, — s egyszerű csillogtatásával szét­riaszthatni hiszik az uralkodó többségi csalhatatlanság megdöntésére intraet extra muros kisérteni kezdő szellemeket. — Ha­nem hát ezt az „izét“ is volt már szeren­csénk az önök kirakatának kápráztató gáz­­világításában minden nehezebb állapot elő­estéjén amint illik megbámulhatni. És mondhatjuk bámulatunk nem volt alaptalan , mert gyorsabb és meglepőbb alakváltoztatási képességgel megáldott valamit már képzelni sem lehet, mint a minőnek ez a patentirozott szabadelvűség bizonyult, valahányszor az elvi általánosságok sphaericus régióiból „a gya­korlati“ kivitel földi tájaira vonták le az idealismus magasztos távolságának előnyeit nem méltányló profán kezek. — Nincs az a szép az a korszerű intézmény, mely mi hozzánk kormánypárti utón egy vagy más alkalommal már be nem hozatott volna — elvben. Ily minőségben adatik mine­künk minden, a mit szánk szemünk meg­kíván Vallás­szabadság, tanszabadság, gyü­lekezési szabadság, — állami, pénzügyi,­­hadi függetlenség, — adóreform, egyházi, iskolai s mit tudjuk még miféle reformok, csak úgy bújnak ki a földből egy-egy par­lamenti vagy társadalmi borukt vagy viha­ros napot követő éjen át, — mint eső után a gomba, csakhogy mint ebbe, azokba is rendesen bele esik naplementéig a féreg: ez a praxis. Legújabban megkaptuk végre a kor­mánypárti journalistikától a polgári házas­ságot is — elvben, melyet elvül is tu­lajdonképen még csak ezután kellene valami úton-módon kimondani a pártnak: nyílt kérdésül hagyatván a kivitel. No ez nagyon természetes dolog s csalódik e modus proce­­dendi feltalálója, a „Reform“, ha abban a vélekedésben él, hogy e furfangos fordu­lattal meglepte a világot. — Higgye meg, az „elv“ és „kivitel“ ilyetén viszonyítása rég ismeretes valamennyiünk előtt a kor­mánypárti boldogítás 5 évi történetéből.­­ Az új ülésszak e dekoratiója tehát csak az illusio lámpafénye mellett válhatik be a kormánypárt „erős várának“ , közelebbről tekintve, festett rongy, egyéb semmi. A nemzetiségi statiszik­a és requisitu­­mok sem tanúskodnak valami nagyobb ha­ladásról a kiállítás és kendőzés művészeté­ben; s midőn a Lónyay-rendszer repedései­nek eltakarására harmincz keserű tót ha­zafit a szintérre állítanak ki tót „nemzet­nek, hogy ennek nevében magasságos elis­merésüket és rendíthetlen bizalmukat nyil­váníttassák ki a fenálló rendszer és embe­rei iránt, tulajdonképen nem tesznek egye­bet, mint épen, hogy ez úriembereket is megteszik tiszteletbeli s­zászoknak. Viseljék egészséggel ez­t új és szép megtiszteltetést , sem fajrokonaik, sem a magyar nemzet nem fogják azt tőlük iri­gyelni, valameddig akár egyikben, akár má­sikban lesz annyi józan ész, hogy az állam­jogi cot­umusra állított kisszerű dolgok mu­latságos voltát felismerje. — Erre vonat­kozó nézeteinket közöltük már, s itt csak azt jegyezzük még meg, hogy ha a sociá­­lis nemzetiségi kívánalmakat jónak látja a kormánypárt a közjogi politika kombinációi­­ba vonni, ezzel ismét csak múltjához ön­magához marad hű, nem engedvén a leg­egyszerűbb ügyet sem a közjogi szempon­tok alól kimenekülni,­­ hanem az ország aligha fog oly elismeréssel lenni e takti­kája iránt, hogy fölötte elfeledje a tartha­tatlan rendszer nagyobb stratégiai művele­teit, — melyek tóttal és tót nélkül — egy­aránt nyomorúságosak maradnak. Íme ezek képezik az új ülésszak szín­terének díszleteit, é­s felszerelését, miu­tán a nagy hűhóval híresztelt bankügyi „kiállítás“ a szín elkészülte előtt csúfosan tönkre silányult, é­s a 82 milliónyi defi­cit a pénzügyi helyzet briliáns kivilágítását egy lehelettel kioltotta. Lássuk már most a prologot, mely a megnyitás ünnepélyére már elkészült s pi­káns előszét képezi annak a mártásnak, melylyel az ülésszak folyamában a Lónyay­­konyha actoroknak és közönségnek szolgál­ni fog. — Csalódik azonban, a ki valami uj izt keres e kabarékban. — A szakács következetes művészetében s a világért sem térne el a régi recipéktől. Egy adag kor­mányképtelenség, a gáncsoskodás hosszú levére eresztve kellően megpaprikázva sóz­va az ellenzék, — álompor és édességek a tulajdon tábor számára, — ezek az uj mártás ingrediencziái, felmelegitett álla­potban. .. r„._0 „, —v „Reforméban és „Napló“-ban ma kürtölte­­tik világgá, hogy a régi nóta valahogy feledékenységbe ne menjen így az ülésszak megnyitása előtt, mert igen furcsán találna járni a Lónyay-rendszer honboldogító aótája — ha elfelejtenék a hívek annak dicsőíté­sére a régi zsolozsmák valamelyikének ob­ligát Jaccordjait, — és a harczidalt, melyet védelem és támadás közben hatással szok­tak volt énekelni eddigelé, mert csakugyan kevés fül állhatta ki ide át a füldobhas­­gató diszharmóniáját. Hanem azért aligha összedülnek tőle Jericho falai. — Az orsz. iparos szövetség alap­szabályai most vannak a kereskededelmi s ipar­ügyi ministérium előtt megerősítés végett. Nem nagyon tetszenek, és sok ellene a kifogás. Mint tudva van, az orsz. iparos szövetség a régi ezéd­­rendszer megszüntetése után alakult meg, hogy a magyar iparos világban állandó összeköttetést lé­tesítsen. Programmját a február havi orsz. iparos gyűlésen alapította meg, s kimondá abban többi közt, hogy a magyar ipar fejlődése érdekében független pénzügy, önálló magyar bank, külön vámsorompók létesülésére fog törekedni. Ez se­­hogysem tetszik, s a kereskedelem és iparügyi ministérium azt mondja: hisz ez politika s volta­­képen nem is rám tartozik. Átalában nagy az irtózat minden mozgalom és testület iránt, ha az nem a miniateriális bu­­reaukban gyökerezik, s a centralistikus csökönös­­ség rögtön lázas idegességet kap, ha az általa kijelölt sorompón kívül is történik valami. Egyébbiránt az ipar­ügyekben feltűnő mos­­tohaság nyilvánul a kormány részéről. A ezékek megszűntével mindenfelé alakulnak iparos társu­latok, melyek több ezéket egyesítenek, betegápo­ló és szállásfogadó intézményeket igyekeznek lé­tesíteni, hanem hiába várják alapszabályaik meg­erősítését ; hónapok óta ott hevernek azok.­­ Mint a „P. L.“ hallja, nemcsak Kuhn báró hanem Mollináry altanagy is táborszer­nagyokká fognak előléptettetni. A hadügyminiszté­riumban a november előléptetés alkalmával na­gyobb változások­­várhatók, a az egyes állomások alsóbb rangú törzstisztekkel fognak betöltetni, hogy a központi vezetés költségei — a delegátiók ki­­vonatához képest — apadjanak. Bécs, október 30. (Saját levelezőnktől.) (..­­.) A bécsi journalistika figyelme ma a tiroli abstinensek politikája és Stremayr köz­oktatásügyi miniszter p­r­á­g­a­i útja mellett, legin­kább Giskrával és Palackyval foglal­kozik. Palackyról a grande nation egyes orgánumai sem nyilatkoznak helyeslőleg, e han­gulat különösen Kudlich levele után vehető észre. A csehek közöl a mérsékeltebbek elismerik, hogy Palacky a frankfurti parlamentben való szereplése daczára, inkább mint történetbú­­vár tisztelendő, és nem mint politikus. Giskra úr november 7-ei népgyűlése, bár még távol van, már­is vitára adott alkalmat. T. i. Bécsben, ha a képviselők népgyűlés elé óhaj­tanak apellálni, azt maguk hivják egybe. Ez a közszokás. Giskrával szemben kivételt tettek, mert népgyülését K­­­u­c­z­k­y városi elöljáró hivta egybe. Van ezért most nagy apprehensio és neheztelés, a községtanács tagjai közt! Hirlik, hogy herczeg Sapieha Leo a tar­­tománygyülések megnyitása után le fog mondani helytartói méltóságáról. Utódját még nem emlege­tik. — A választási reformról szóló fon­tos törvényjavaslat, — a­midőn inkább lehet mi­niszter krízistől tartani, mint most — mindjárt a képviselőház ülésein fog tárgyaltatni. Néhány nap óta, a magyar aristokratia több sportmanjét volt alkalmunk itt láthatni a lófut­tatásokon. A versenyek — két elseje — a bécsi előkelők élénk részvéte mellett mo«» Taígbe. Most az egyszer nem a magyar feurak aratták a leg­nagyobb diadalokat. Gr. Szapáry Iván Ver­bénáját kivéve, nagyobbrészt a Kohanok, Henckelek és Lichtensteinek vitték el az első díjat. A verseny második napja 29-én volt. Az első indulásnál (Handicap 2000) volt első Verbéna, Rohan Aspirantja a második és gr. Henckel L i b e 11 j e a 3-ik. A trial -Stakes. Szinte 2000 írt, követ­kezők érkeztek be első Rohan dualistja, azután Henckel Bennt meistere és ismét Rohan Kisasszonya.­­ Az eladó verse­nyen 1000 frt első volt Lichtenstein hg. Blair A­t­h­o­r-j­a, utána Henckel V­e­r­o­c­y­t­i-je és a nyerő Virginiája. A 600 frtos aka­dályversenyen nyerő volt , a­t1­a­z­z­i Heck­­tor Sergeant Bone­ncer-je nyomában Hen­kel Galatheáj­a,­ Eszterházy Lajos her­czeg Isi­se stb. A versenyhírekkel kapcsolatban, az eszmék associátiójánál fogva, a sch­ö­n­b­r­unni állat­kert újabb példányait említhetjük meg. Az állat­kert igazgatósága minden igyekezetét arra fordítja, hogy az állatok legkülönfélébb példányait mutat­hassa be a világkiállítás alatt a bécsi vendégek­nek. A szemlélők figyelmét különösen egy a jó remény fokáról hozott földi malacz (erdfelkel) vonja magára. A különös állat nappal alszik, al­konyatkor ébred fel s reggelig vadássza férgeit. Egyedüli a maga­ nemében egy vadkecske­­család, melynek nincs párja egy állatkertben sem. Szép példány azon óriási rhynoceros, mely ritkítja párját, a három elefánt kölyök, és a giraf­­fok. A zerge fajok is ritka példányok által vannak képviselve. Legközelebb várnak Egyptomból 4 fiatal oroszlánt, giraffokat, struczokkat, és egy különösen nagy párduczot. — Darwin munkájá­nak fő­hősei is szaporodnak négy majom anyával. Az alligátort, melyet a múlt napokban etettek, megint csak májusban fogják­ a kiállítás alatt, hogy sok nézője lesz, arról kezeskedik az állat iit­. —­- -- ’ ’ • • Berlin, oct. 29. (Saját levelezőnktől.) A kerületi törvényjavaslat tárgyalása a fel­­sőházban még folyton a legélénkebb figyelem tár­gyát képezi, de épen nem nyújt örvendetes ké­pet. A bizottság módosításai sorra elfogadtatnak s illetőleg a régi rendszabály fenntartatik. A tegnapelőtt és tegnap tárgyalt pontok kö­zül egyedül a 47-ik v­ bir nagyobb fontossággal. Az urak a régi földesúri rendőri hatalom megtar­tása mellett szavaztak majdnem egyhangúlag. Senfft-Pilsach gúnynyal jegyzi meg, hogy az még mindig jobb mint a berlini rendőrség. Az ingerültség a porosz junkerek ellen áta­lános; a fővárosi sajtóhoz csatlakozik jelenleg a vidéki is. S míg egy részről hallatszik, hogy a képviselőház tagjai le akarják tenni mandátumaikat, miután mint jelenleg is, három évi fáradozásuk eredménye a két­­reform, hajótörést szenved né­hány nemes bornirtságán. A legnagyobb rész azonban úgy látszik ez ellen van, helyesen jegyezvén meg, hogy a nega­tiv politika, a tétlenségre való kárhoztatás lejárta magát s az óhaj átalános, miként az urak házát magát kell mindenekelőtt reformálni, mint a mely minden szabadel­vüségnek, s a korszellemnek egye­nesen útját állja. Némelyek vágyva tekintenek Varzin felé, mint a honnan egyedül várják a segélyt. Bis­marck — mondják — az egyedüli ember, a ki képes az uraknak imponálni, a ki képes azokat megfékezni. Részemről elég szomorúnak találom már azt

Next