Ellenőr, 1872. november (4. évfolyam, 254-278. szám)

1872-11-01 / 254. szám

Előfizetési árak Egész érre 1 . 20 fit. — kr. Évnegyedre 6 Art. — br. Félévre ; 10 „ — „ Egy Hónapra 1 „ 80 „ Egye« szám Ara 10 krajezár. Szerkesztési iroda: Peaten, nádor-ntoza 0. —^1" Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésén nem Vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ ünnepre kővetkező napon. A lapot illető reclamátíók Lógrády testvérek irodájába (nádor-utcxa 6. as.) intézendók. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utoza 6. szám. (Légrftdy teetvérek Irodájában). An előfizetési pénzek helyben A vidékről Pest, kdt-aas utóm 14. n. £k intézőn dők. Péntek, november 1. 1872. IY. évfolyam TÁVIRATOK. Bécs, okt. SÍ. (Az „Ellenőr“ távirata.) Az „Abendpresse“ tudni akarja, hogy Kuhn hadügyminiszter közelebb leköszö nni szán­dékozik. Utódjául esetleg Koller cseh hely­tartót, továbbá Piret tkot, jelenleg Albrecht főhg főudvarmesterét, valamint Philippo­vich, Baumgarten és Mollináry tábornoko­kat emlegetik. Bécs okt. 31. (Az Ellenőr távirata) Mint az uj Presse értesül, az osztr. nemz. bank már megkapta a magy. kormány is­mert távirati értesítését s hasonló közle­ményt vér. a bécsi kormánytól is, hogy Magyarországgal a magyar fiókok gotatió- jának felemelése ügyében tanácskozásba bocsátkozzék. Brlissel okt. 31. A romániai zsidók ügyében tartott értekezlet egy Becsben székelő végrehajtó bizottságot nevezett ki, mely megbizatott, hogy a romániai zsidók erkölcsi s anyagi állapotát minden módon emelje s kiválóan iskolák felállítására for­dítsa figyelmét. Berlin okt. 31. Az urakháza mai ülé­sében Eulenburg miniszter kijelentette a kerületi rendezésre vonatkozó javaslat fö­lött elrendelt szavazat megtörténte előtt, hogy azon esetben, ha e tjavaslat elvet­tetnék, a minisztérium a fenforgó körül­mények közt nem fog lemondani, minthogy az utána jövendő kabinet ia ugyanazon feladattal fogna szemben állani; hogy to­vábbá a császár meggyőződése a kerületi rendezés szükségére vonatkozólag változat­lan maradt s elhatározta, hogy el nem fo­gadás esetén ez ülésszakot bezárja s az uj ülésszaknak ismét beterjeszti e javaslatot, midőn is a minisztérium minden alkotmá­nyos módot megkísért annak keresztülvite­lére. — Kleist-Retzow kijelentette erre, hogy neki előbb való az ország, mint a minisztérium érdeke s ő és társai ellene fognak szavazni a tjavaslatnak. Erre az előterjesztés névszerinti szavazás utján 145 szavazattal 18 ellen elvettetett. Turin, okt. 31. A felső olaszországi vasúti tár­salat és az olasz épitöbank között tegnap költetett meg a szerződés a pontebai vasútvonal tárgyában a erre vonatkozólag pénzügyi egyezség jött létre a római átalános bankkal. Bérlet 148. szám. Nemsaetl SaslnbLáz. Pest,, pénteken, nov. 1-én, 1872. Az ajtó tárva vagy : zárva legyen. Franczia közmondás 1 felvonásban. Musset után. Szem élyek: Marquisnő — — — — — — — Prielle Corn. Gróf ___ — ____ Feleki Történhely Páris. Idő: jelenkor. Ezt követi: Tévedések játéka. Vígjáték 3 felvonásban. Irta Shakspere. Személyek: Solinus, Ephesus herczege — — Szilágyi Aegeon, syracusi kalmár — — — Komáromi Ephesusi Antipholus ) ikrek, Aegeon és Nagy Imre Syracusi Antipholus ) Emilia fiai — Náday Ephesusi Dromio ) ikrek, a két Anti- Szigeti Imre Syracusi Dromio ) pholus inasai — Szigeti józsef Bóldizsár, kalmár — — — — — Benkő Angelo, ötvös — — — — — — Benedek Egy kereskedő, siracnsi Antipholus barátja — — — — — — Várföldi Csippencs, iskolamester — — — — Sántha Emilia, Aegeon neje — — — — Panliné Adriana, ephezusi Antipholus neje — Lendvainé Luciánk, buga — — — — — — Niczkyné Lucza, Adriana szobaleánya — — Dulka Sarolta Júlia — — — — — — — — Fanaj Mari Szolga — — — — — — — Leövei Börtőnőr — — — — — — — Szalai Poroszló — — — — — — — Pintér Tisztek. Kísérők. Színhely: Ephesus. Kezdete 7 órakor. Nagy bérlet 19. szám Kis bérlet 3. szám Budai vársasiniiáiz, Pénteken november 1-én 1872. A szép junasz. Eredeti népszínmű 3 szak. népdalokkal. Irta Szigeti J. Kezdete 7 órakor Miklósi színháza. Pest pénteken november 1-én Molnár és gyermeke. Látványos dráma 5 felvonásban, irta Raupach. Személyek: Reinhold Kristóf, gazdag molnár — — Szakáll Mária, leánya —— — — — — — Kovács Berta Kunigunda, Reinhold testvére, öreg báróné Balogné Evald, lelki pásztor — — — — — Veres Br&nningné, szegény özvegy — — — Császárné Konrád, fia, Molnár legény - — — — Toldy Reimann, korcsmáros — — — — — Breznay Margaréta, felesége — — — — — Breznainé Gümher ) syermekell£ — — — — — k. Rózsa Jakab, gazdag, ifjú serföző — — — — Faludi John, sirásó — — — — — — — Vízvári András, számadó Molnár legény — — Gyulai Kezdete fél 7 órakor. Pest, október 31. A kormánynak páratlanul rósz, lelki­ismeretlen gazdálkodása folytán immár el­kerülhetetlenné vált, hogy államháztartá­sunk fönakadásának kikerülése végett, min­den esztendőben újabb és újabb kölcsönök fölvételét eszközöljük. Alkotmányos életünk első éveiben a kölcsönök beruházásokra vétettek föl; az állam rendes kiadásait fedezték — hanem is az állam rendes bevételei, de igen is, azon nagy összegekre menő készletek, me­lyek az állam rendelkezésére állottak. A készletek teljesen fölemésztettek s ma már, midőn a költségek fedezésére csu­pán az állam rendes bevételei szolgálnak, képtelenek vagyunk ezekből a rendes ki­adások fedezését teljesíteni. A kölcsönök, melyeket ezután fölve­szünk, csak egy részben, és pedig kis rész­ben lesznek beruházásokra fordíthatók; azok legnagyobb része az állam rendes napi szükségleteinek fedezésére fog íelhasz- náltatni. Tagadhatatlan, hogy az elmúlt öt év alatt eszközöltettek beruházások, történtek építkezések, de tagadhatatlan az is, hogy az állam rendes bevételein kívül, részint a kölcsönökből, részint az állam rendelkezé­sére álló összegekből legalább is négy­szer annyi költetett el, mint amennyit a beruházásokba és építkezésekbe befektetett tőke felmutat. Ezután még szembeötlőbb lesz az arány a kölcsön vett és a befektetett tőke között. Az állam rendes kiadásai — ide szá­mítva a kölcsönök kamatait és törleszté­seit is — évről évre tetemes összeggel na­gyobbodnak, mig az állam rendes bevéte­lei, ha nehány millió emelkedést mutatnak is néha kedvező termés mellett, de soha sem emelkedhetnek jelenlegi adórendszerünk alapján annyira, hogy az egyensúlyt hely­reállíthassuk államháztartásunkban. Az ország roncsolt pénzügyeinek elői­dézéséhez nem kis mértékben járult azon rendszer is, melyet eddig a kormány a köl­csönök felvételénél követett. A kölcsönök beszerzési költségei, a névérték és befize­tett összeg közti különbözet óriási nagysá­ga, a tömérdek províziók fölemésztik majd­nem az egész kölcsön egy harmadrészét. Példa erre az első nagy vasúti kölcsön. A kormány, mint az utóbbi napokban fölmerült hírekből következtetnünk kell, a legközelebb fölveendő kölcsönnél ugyanazon rendszert akarja követni. Mennyit, mily föltételek mellett szándékoznak fölvenni, nem tudjuk, de az kétségtelennek látszik lenni már, hogy ismét nyerészkedő bankok és consortiumok közvet itése által akar­ják a kölcsönt létesíteni. Francziaország nagyszerű példája, úgy látszik, nem szolgált ami kormányunk oku­lására. Azon ut, melyet a kölcsön fölvéte­lénél a franczia kormány követett, ered­ményében roppant kedvezőnek mutatkozott. Miért nem kisérti meg ez utat a magyar kormány is? Miért nem lép egyenesen a nagy közönség elé? Miért hívja segítségül a sensalokat, kik tudvalevőleg óriási összege­ket dugnak zsebre a közvetítés dija fejében? Lehet, hogy ezt az utat szeretné kö­vetni a magyar kormány is; de nem meri. Fél a csúfos bukástól. Talán sejti a kor­mány, hogy nincs hitele a közönség előtt. S igaza lehet. Az az ut, melyet a fran­czia kormány követett, áldásos, de csak egy oly kormányra nézve, mely iránt bizo- dalommal viseltetünk. Az oly kormány, mely hitelét már eljátszotta, mely iránt a bízod alom künn kevés, benn semmi: az oly kormány kénytelen sensalokat hívni közve­títőül, nagy provisiokat fizetni és még ek­kor is csak nagy nehezen és csak nagy ka­mat mellett juthat pénzhez. Hogy olcsó kölcsönökhöz juthassunk, midőn kölcsönökre szükségünk van, oda mindenek előtt egy köztiszteletben álló kor­mány kell, kormány, melyet tiszteljen és becsüljön a Ab *v.r.ixr u;—i— mcvi viodocsöeH saját nemzete. — A baloldali kör vasárnap november 3-án esti hat órakor értekezletet tart. 4. A reáltanodák megfelelnek-e feladatuk­nak ? ha nem, miben van e fogyatkozás oka ? Nem ugyanazok-e itt is a fogyatkozás okai, me­lyek a 2. szám alatt kérdésbe tétettek? 5. Mi reformokat kell tenni ? a) A gymnasiumok­b) A reáltanodák szervezetére nézve. c) Minemü szerves kapcsolatba lehetne avagy kel­lene hozni a gymnasiumokat a reáltanodákkal ? Nem volna-e szükséges a kétféle középtanoda alsó osz­tályait lehetőleg egybekapcsolni, vagy legalább a gymnasium alsó négy osztályát a reáltanoda alsó négy osztályával összegyeztetni. 6. ) Miután a törvényhozás a felső nép- és polgári iskolák felállítását elrendelte s ezek már eddig is szép számmal keletkeztek : fentartandók-e még ezután is az alreáltanodák ? 7. ) Mily reformokat kellene a középtanoda tanrendszerébe, a tanítás módszerébe, a rendtar­tás és fegyelem gyakorlásába behozni? 8) Mily intézkedéseket kellene arra nézve tenni, hogy elegendő s kiképzett középiskolai ta­náraink legyenek; különösen mikép kellene oda hatni, hogy a tanárok a középtanodai oktatás minden fokán lélektani alapon nyugvó helyes mód­szerrel tanítsanak. 9) Fentartandók-e az érettségi vizsgálatok ? Ha igen, megbagyandók-o az azok körül követett mostani eljárás vagy mikép változtatandó ez ? Ki keil-e a netalán újonnan szervezendő érettségi vizsgálatot a reáltanodákra is terjeszteni ? 10) Elegendő-e az állam által most gyakorolt felügyelet a nem állami közép-iskolák felett? Ha nem, miképen kellene ezt szabályozni? *— A közoktatásügyi miniszter a középtanodák szervezése ez áljából a törvényhozás elé terjesztendő törvényjavaslat el­veit, azonképen mint az egyeteméit, szakértő fér­fiak közreműködésével óhajtja eleve megvitatni. E végből f. é november 6-ára szakértekez­letet hívott össze (a magy. tud. akadémia Kisfa- ludy-termében délutáni 5 órakor), mely elé a kö­vetkező kérdések terjesztetnek: 1. A gymnasiumok jelen szervezetükben meg­felelnek-e azon feladatuknak, mely szerint a ma­gasabb miveltség megszerzésére készülő ifjúságot a tudományos pályákra, kiváltképen az egyetemi tanulásra előkészítsék. Ha e feladatuknak nem felelnek meg, miben van e fogyatkozás oka? Szervezetükben t. i. felosztá­sukban (nagy és kis gymnasium) és tanrendsze­rükben; vagy a tanerők elégtelenségében, vagy a tanárok által alkalmazott tanítási módszerben, vagy, különösen az alsóbb osztályokban, az egy osztályba szorított tanulók túlságos számában ? 3.) Mi annak oka, hogy gyumafiumaiükban a latin nyelv oly kevés sikerrel tanittatik, s külö­nösen honnan ered az, hogy nálunk a görög nyelv tanulása iránt oly ellenszenv uralkodik, mint se­hol másutt. Pest, oct. 31. (p.) Az országgyűlés szünnapjai letel­nek, s november 4-én megnyílnak újra a sándor-utezai „alma domus“ és a muzeum politikai végiségtárának kapui. — Illő do­log a megnyitás ünnepélyét — ősi szokás szerint — valami irányadó szózattal előzni meg, s a politikai szintért megfelelő deko- rátiókkal és requisitumokkal jó előre neki készíteni az ülésszaknak. Hogy pedig a re­ményteljes nézőközönség idején előizét ve­gye a történendőknek : szükséges az előadás tárgyát és díszleteit a politikai reclame- müvészét minden segédeszközei felhasználá­sával ideje korán megismertetni a kiván­csiakkal. Ebben fáradozik mai nap a jobboldali sajtó. — Gyűjtögeti, rendezgeti ugyan a díszlet és requisitum egyes darabjait már jó idő óta, mint az gondos rendező s élel­mes szertárnokhoz illik: úgy látszik azon­ban, csak a legutóbbi napokban jutott ab­ba a kellemes helyzetbe, a eomplettirozott gyűjteményről képzeletizgató reclame-affi- che-ket ragaszthatni ki az utcza — akar­juk mondani a lapok — sarkaira, melyek­re máskülönben a vezérczikkek felvételé­nek szolgalmi joga van örök időkre beke­belezve. A fővárosi ember második természetté vált szokása, minket is meg állít e sarkok tarkabarkaságai előtt s kíváncsian szem­ügyre veszszük, mi meglepő, mi soha nem látott se hallott újdonságok és látványok élvezetével fenyeget bennünket a jobbol­dali leleményesség ez uj ülés repertoir-já- nak során? — Nézünk, keresünk, fürké­szünk: s elvégre is olyforma érzéssel hagy­juk oda a csábitó színekkel álezázott vi- lágbolonditás színhelyét, mint az egyszeri magyar ember Bécs valamelyik vendéglőjé­nek asztalát, midőn arra, — étvágyingerlő rejtélyességü „Linsen“-t rendelvén, — a legközönségesebb honi lencsét tálalták elé­be. Édes urak a jobboldalról, amit önök uj gyanánt hirdetnek, mind csak olyan az, mint az a 10 hónapos 120 fontos „csoda- baba'‘, a kiről e nyáron olyan szépen ki­sült, hogy már 3 év előtt másfél éves ko­rában volt szerencsénk megcsodálhatni 150 ollpo /lortATtrA sen, más valamit fcessek kitalálni. Igen háladatos díszlet — de nem uj — az a szemkápráztató szabadelvüsködés, mit az anti-sennyeiánus áramlat füfához kap­kodása önöknek kezükbe ragasztott, s mely­ben önök gonosz űző talismánt vélnek fel­találni, — s egyszerű csillogtatásával szét­riaszthatni hiszik az uralkodó többségi csalhatatlanság megdöntésére intraet extra muros kisérteni kezdő szellemeket. — Ha­nem hát ezt az „izét“ is volt már szeren­csénk az önök kirakatának kápráztató gáz- világitásában minden nehezebb állapot elő­estéjén amint illik megbámulhatni. És mondhatjuk bámulatunk nem volt alaptalan : mert gyorsabb és meglepőbb alakváltoztatási képességgel megáldott valamit már képzelni sem lehet, mint a minőnek ez a patentirozott szabadelvüség bizonyult, valahányszor az elvi általánosságok sphaericus régióiból „a gya­korlati“ kivitel földi tájaira vonták le az idealismus magasztos távolságának előnyeit nem méltányló profán kezek. — Nincs az a szép az a korszerű intézmény, mely mi hozzánk kormánypárti utón egy vagy más alkalommal már benem hozatott volna — elvben. Ily minőségben adatik mine­künk minden, a mit szánk szemünk meg­kíván Vallás-szabadság, tanszabadság, gyü­lekezési szabadság, — állami, pénzügyi,- hadi függetlenség; — adóreform, egyházi, iskolai s mit tudjuk még miféle reformok, csak úgy bújnak ki a földből egy-egy par­lamenti vagy társadalmi borult vagy viha­ros napot követő éjen át, — mint eső után a gomba, csakhogy mint ebbe, azokba is rendesen belé esik naplementéig a féreg: ez a praxis. Legújabban megkaptuk végre a kor mánypárti journalistikától a polgári házas­ságot is — elvben, melyet elvül is tu­lajdonképen még csak ezután kellene valami uton-módon kimondani a pártnak: nyílt kérdésül hagyatván a kivitel. No ez nagyon természetes dolog s csalódik e modus proee- dendi feltalálója, a „Reform“, ha abban a vélekedésben él, hogy e furfangos fordu­lattal meglepte a világot. — Higyje meg, az „elv“ és „kivitel“ ilyetén viszonyítása rég ismeretes valamennyiünk előtt a kor­mánypárti boldogitás 5 évi történetéből. — Az uj ülésszak e dekoratiója tehát csak az illusio lámpafénye mellett válhatik be a kormánypárt „erős várának“ : közelebbről tekintve, festett rongy, egyéb semmi. A nemzetiségi statisteria és requisitu- mok sem tanúskodnak valami nagyobb ha­ladásról a kiállítás és kendőzés művészeté­ben; s midőn a Lónyay-rendszer repedései­nek eltakarására harmincz keserű tót ha­zafit a szintérre állítanak ki tót „nemzet­nek, hogy ennek nevében magasságos elis­merésüket és rendithetlen bizalmukat nyil­váníttassák ki a fenálló rendszer és embe­rei iránt: tulajdonképen nem tesznek egye­bet, mint épen, hogy ez úriembereket is megteszik tiszteletbeli s zászoknak. Viseljék egészséggel ez • uj és szép megtiszteltetést : sem fajrokonaik, sem a magyar nemzet nem fogják azt tőlük iri­gyelni, valameddig akár egyikben, akár má­sikban lesz annyi józan ész, hogy az állam­jogi cothumusra állított kisszerű dolgok mu­latságos voltát felismerje. — Erre vonat­kozó nézeteinket közöltük már, s itt csak azt jegyezzük még meg, hogy ha a socia- lis nemzetiségi kívánalmakat jónak látja a kormánypárt a közjogi politika combinátiói- ba vonni: ezzel ismét csak múltjához ön­magához marad hű, nem engedvén a leg­egyszerűbb ügyet sem a közjogi szempon­tok alól kimenekülni; — hanem az ország aligha fog oly elismeréssel lenni e takti­kája iránt, hogy fölötte elfeledje a tartha­tatlan rendszer nagyobb stratégiai művele­teit, — melyek tóttal és tót nélkül — egy­aránt nyomorúságosak maradnak. íme ezek képezik az uj ülésszak szín­terének díszleteit, — s felszerelését, miu­tán a nagy hűhóval hiresztelt bankügyi „kiállítás“ a szin elkészülte előtt csúfosan tönkre silányult, — s a 82 milliónyi defi­cit a pénzügyi helyzet briliáns kivilágítását egy lehelettel kioltotta. Lássuk már most a prologot, mely a megnyitás ünnepélyére már elkészült s pi­káns előizét képezi annak a mártásnak, melylyel az ülésszak folyamában a Lónyay- konyha actoroknak és közönségnek szolgál­ni fog. — Csalódik azonban, a ki valami uj izt keres e habarékban. — A szakács következetes művészetében s a világért sem térne el a régi recipéktől. Egy adag kor­mányképtelenség, a gáncsoskodás hosszú levére eresztve kellően megpaprikázva sóz­va az ellenzék, — álompor és édességek a tulajdon tábor számára: — ezek az uj mártás ingrediencziái, felmelegitett álla­potban. .. r„._0 „, —v „Reforméban és „Napló“-ban ma kürtölte- tik világgá, hogy a régi nóta valahogy feledékenységbe ne menjen így az ülésszak megnyitása előtt, mert igen furcsán találna járni a Lónyay-rendszer honboldogitó aerája — ha elfelejtenék a hívek annak dicsőíté­sére a régi zsolozsmák valamelyikének ob­iigát Jaccordjait, — és a harczidalt, melyet védelem és támadás közben hatással szok­tak volt énekelni eddigelé, mert csakugyan kevés fül állhatta ki ide át — füldobhas- gató diszharmóniáját. Hanem azért aligha összedülnek tőle Jericho falai. Átalában nagy az irtózat minden mozgalom és testület iránt, ha az nem a miniateriáiis bu- reaukban gyökerezik, s a centralistikus csökönös- ség rögtön lázas idegességet kap, ha az általa kijelölt sorompón kívül is történik valami. Egyébbiránt az ipar ügyekben feltűnő mos- tobaság nyilvánul a kormány részéről. A ezébek megszűntével mindenfelé alakulnak iparos társu­latok, melyek több ezéhet egyesítenek, betegápo ló és szállásfogadó intézményeket igyekeznek lé­tesíteni, hanem hiába várják alapszabályaik meg­erősítését ; hónapok óta ott hevernek azok. — Az orsz. iparos szövetség alap­szabályai most vannak a kereskededelmi s ipar­ügyi ministerium előtt megerősítés végett. Nem nagyon tetszenek, és sok ellene a kifogás. Mint tudva van, az orsz. iparos szövetség a régi ezéh- rendszer megszüntetése után alakult meg, bogy a magyar iparos világban állandó összeköttetést lé­tesítsen. Programmját a fabruárhavi orsz. iparos gyűlésen alapította meg, s kimondá abban többi közt, hogy a magyar ipar fejlődése érdekében független pénzügy, önálló magyar bank, külön vámsorompók létesülésére fog törekedni. Ez se- hogysem tetszik, s a kereskedelem és iparügyi ministerium azt mondja: hisz ez politika s volta- képen nem is rám tartozik. — Mint a „P. L.“ hallja, nemcsak Kuhn báró hanem Mollináry altbnagy is táborszer­nagyokká fognak előléptettetni. A hadügyminiszté­riumban a november előléptetés alkalmával na­gyobb változások «várhatók, a az egyes államások alsóbb rangú törzstisztekkel fognak betöltetni, hogy a központi vezetés költségei — a delegatiók ki- vánatához képest — apadjanak. Bécs, október 30. (Saját levelezőnktől.) (.J S.) A bécsi journalistika figyelme ma a tiroli abstinensek politikája és Stremayr köz­oktatásügyiminiszter p r á g a i útja mellett, legin­kább Giskrával és Palackyval foglal­kozik. Palackyról a grande nation egyes orgánumai sem nyilatkoznak helyeslőleg, e han­gulat különösen Kudlich levele után vehető észre. A csehek közöl a mérsékeltebbek elismerik, hogy Palacky a frankfurti parlamentben való szereplése daczára, inkább mint történetbu- vár tisztelendő, és nem mint politikus. Giskra ur november 7-ki népgyülése, bár még távol van, már is vitára adott alkalmat. T. i. Bécsben, ha a képviselők népgyülés elé óhaj­tanak apellálni, azt magok hivják egybe. Ez a közszokás. Giskrával szemben kivételt tettek, mert népgyülését K 1 u c z k y városi elöljáró hivta egybe. Van ezért most nagy apprehensio és neheztelés, a községtanács tagjai közt! Hirlik, hogy herczeg Sapieha Leo a tar- tománygyülések megnyitása után lefog mondani helytartói méltóságáról. Utódját még nem emlege­tik. — A választási reformról szóló fon­tos törvényjavaslat, — a midőn inkább lehet mi­niszter krízistől tartani, mint most — mindjárt a képviselőház ülésein fog tárgyaltatni. Néhány nap óta, a magyar aristokratia több sportmanjét volt alkalmunk itt láthatni a lófut­tatásokon. A versenyek — két elseje — a bécsi előkelők élénk részvéte mellett mo«» T<ígbc. Most az egyszer nem a magyar főnrak aratták a leg­nagyobb diadalokat. Gr. Szapáry Iván Ver­bénáját kivéve, nagyobbrészt a Kohanok, Henckelek és Lichtensteinok vitték el az első dijat. A verseny második napja 29-én volt. Az első indulásnál (Handicap 2000) volt első Verbéna, Rohan Aspirantja a második és gr. Henckel L i b e 11 j e a 3-ik. A trial -Stakes. Szinte 2000 írt. kővet­kezők érkeztek be első Rohan dualistja, azután Henckel Rennt meistere és ismét Rohan Kisasszonya. — Az eladó verse­nyen 1000 frt első volt Lichtenstein hg. Blair A t h o 1-j a, utána Henckel V e 1 o c y t i-je és a nyerő Virginiája, A 600 frtos aka­dályversenyen nyerő volt B a 11 a z z i Heck- tor Sergeant Bone ncer-je nyomában Hen­kel Galatheáj a,' Eszterházy Lajos her­czeg Isi se stb. A versenyhirekkel kapcsolatban, az eszmék associátiójánál fogva, asch ő n b r unni állat­kert újabb példányait említhetjük meg. Az állat­kert igazgatósága minden igyekezetét arra fordítja, bogy az állatok legkülönfélébb példányait mutat­hassa be a világkiállítás alatt a bécsi vendégek­nek. A szemlélők figyelmét különösen egy a jó remény fokáról hozott földi malacz (erdfelkel) vonja magára. A különös állat nappal alszik, al­konyaikor ébred fel s reggelig vadássza férgeit. Egyedüli a maga* nemében egy vadkecske- család, melynek nincs párja egy állatkertben sem. Szép példány azon óriási rhynoceros, mely ritkítja párját, a három elefánt kölyök, és agiraf- fok. A zerge fajok is ritka példányok által vannak képviselve. Legközelebb várnak Egyptomból 4 fiatal oroszlánt, giraffokat, struezokkat, és egy különösen nagy párduezot. — Darwin munkájá­nak fő hősei is szaporodnak négy majom anyával. Az alligátort, melyet a múlt napokban etettek, megint csak májusban fogják^ a kiállítás alatt, hogy sok nézője lesz, arról kezeskedik az állat rit­= —t- -- ’ ’ • • Berlin, oct. 29. (Saját levelezőnktől.) A kerületi törvényjavaslat tárgyalása a fel- söházban még folyton a legélénkebb figyelem tár­gyát képezi, de épen nem nyújt örvendetes ké­pet. A bizottság módosításai sorra elfogadtatnak s illetőleg a régi rendszabály fenütartatik. A tegnapelőtt és tegnap tárgyalt pontok kö­zül egyedül a 47-ik §. bir nagyobb fontossággal. Az urak a régi földesúri rendőri hatalom megtar­tása mellett szavaztak majdnem egyhangúlag. Senfft-Pilsach gunynyal jegyzé meg, hogy az még mindig jobb mint a berlini rendőrség. Az ingerültség a porosz junkerek ellen áta­lános; a fővárosi sajtóhoz csatlakozik jelenleg a vidéki is. S mig egy részről hallatszik, hogy a képviselőház tagjai le akarják tenni mandátumaikat, miután mint jelenleg is, három évi fáradozásuk eredménye a kér. reform, hajótörést szenved ne­hány nemes bornirtságán. A legnagyobb rész azonban úgy látszik ez ellen van, helyesen jegyezvén meg, bogy a nega­tiv politika, a tétlenségre való kárhoztatás lejárta magát s az óhaj átalános, miként az urakházát magát kell mindenekelőtt reformálni, mint a mely minden szabadéi vüségnek, s a korszellemnek egye­nesen útját állja. Némelyek vágyva tekintenek Varzin felé, mint a honnan egyedül várják a segélyt. Bis­marck — mondják — az egyedüli ember, a ki képes az uraknak imponálni, a ki képes azokat megfékezni. Részemről elég szomorúnak találom már azt Wal ■^n.nwkhnv mrilékelvft Tettey Nídiidor és társa könyvkereskedésének világirodalmi nagy könyvjegyzéke. 254. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék