Ellenőr, 1873. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1873-01-01 / 1. szám

lőtt merültünk heves vitába, az alatt az immorali­­tás a kormánypárt fedezetlenül hagyott nyílásain lassan ként szivárgott be, úgy hogy mire az első vészlövések eldördültek, partjaink alá voltak mosva. Oda jutottunk, hogy a nagylelkűség és a hazája iránti önfeláldozásában csaknem páratlanul álló nemzet, az epikumi élvhajhászat kedvéért, lábbal tiporta az erkölcsi törvényeket, és nem rettent vissza még saját hazáját is a romlás szélére ta­szítani, hogy önző érdekeit kielégítse. Ha­ a szendergő szenvedélyeket el akarnék mérgesíteni, úgy példákra kellene hivatkoznunk de nem tesszük azt, hanem hagyjuk a történelem kérlelhetlen ítélőszékére, melynek ugyanis egyik legszomorubb tárgyát fogja képezni azon feljegy­zés, hogy ez a kor volt az, midőn cynicus egy­kedvűséggel és metsző gúnynyal fogadták a mo­ralitás legegyszerűbb tantételeit, s a sajtónak túlsó része pajkos­ utczai gyermekek módjára, az erköl­­csiség kérdéseivel lapdejátékot űzött, hol eldobva, hol felkapva azt. Ha idegen nemzetek példájával akarnók fárasztani az olvasót, úgy a classicus nemzetektől kezdve le napjainkig csattanó, egymásutánban sorolnak föl azon nemzeteket, kiknek hanyatlását és bukását az erkölcsi hit és önbizalom árán meg­­vásárolt felpuhultság és kéjelgés okozta. Mig Plato azon kérdésre: ki az igazi polgár azt menydörögte, ki magát kizárólag a haza szol­gálatának szenteli; mig Demosthenes a jog er­kölcsi oldalait fejtegette; mig Diogenes foszlányos öltözete daczára is tisztelettel környezve hirdeté­­ ,,hogy a boldogság az erkölcsben áll; mig Brutus hazájáért gyermekét áldozta fel, s Cicero a kötelességekről szónokolt, s a nemzet megér­tette őket; addig a görög és római nép boldog volt, azontúl nem. „Elvész az a nép — úgymond az uj szövet­ségi kijelentés is — mely erkölcsiség nélkül való! Jó lesz ezt új évi intelem gyanánt jó mélyen emlékünkbe vésni ; jó lesz kivált szülőknek, kikre a jövő reményeinek alapnevelése van bízva. Szakítanunk kell azon ferde irányú, materialistikus törekvéssel, melynek egye­dül pénz az istene, mely nem ismer sem erkölcsöt, sem hazát , szakí­tanunk pedig gyorsan és gyökeresen. Elvethetünk mindent, mi apáinkra emlékeztet: kiküszöböl­hetjük intézményeiket, lerombolhatjuk emlékeiket, csak erköcseikhez maradjunk hűek. Ilyen kincseket, de nem csupán vagyonba­­ni gyarapodást kívánunk mi a nemzetnek új évi üdvözletül, hanem és főleg egyszerű ön­megtagadással járó, s erkölcsileg szi­gorú életet, mert akkor nem fog kelleni többé Berzsenyi Dániel ama refrainjét ismételni: „Minden ország talpköve a tiszta erkölcs Mely ha elvész, Róma rabigába görnyed.“ Berlin, decz. 29. (S a j át t e V e t e z ő n k t ő 1.) F. hó 24-ki levelemben említést tettem a Schauspielhausban előadott két újdonságról, eze­ken kivül nincs is semmi nevezetesebb említésre méltó a szinügy terén. A Fridrich Wilhelmstädtisches Theaterben ugyan szintén adatik elő egy franczia újdonság : „Die hundert Jungfrauen“. Zenéje Lecocq-tól elég csinos s egy pár kellemes dalammal bir, szöve­gének azonban legfőbb érdeme, hogy a közönség­nek 100 szép hölgyet kellene bemutatni, az emlí­tett színházban azonban csak 24 kerül a szín­padra s ezek közül is 22 csúnya, kettő pedig nem szép. A darab rövid tartalma, hogy 100 szűz (?) Angolország egyik városából a zöld szigetre ha­­józtatik azon kötelezettséggel, hogy ott a gyarma­tosokhoz férjhez mennek. A sziget lakói várva várják hitves társaikat, a­kikből csak 24 érkezik meg, kiken sorshúzás által osztakoznak. Ezek kö­zött két franczia nő tévedésből került a hajóra, s kétségbeesésben vannak, midőn féltékeny férjeik hordókon szintén megérkeznek a szigetre, hogy kimentsék nejü­ket, nő álruhába öltöznek, s a benlakók között forradalmat csinálnak. Ennyi ostobaság ügyesen kidolgozva eléggé mulattathatná a minden erővel nevetni vágyó kö­zönséget, említett darabban azonban hiányzik min­den jobb éle s ezenkívül a Wilhelmstadti szín­házban nincs az ily darabhoz kellő dísz­szel kiállítva, miért is csak So ar­adt el, s Hol­nap már más darab kerül színre. A Victoria színházban a WeiS'ue Katzét hol­napután szerencsésen 200-adszor fogják előadni. A Wallner színházban Trich­iet et Cacolet és „Berlin Wie es weint, und wie es lacht“ mindegyik vagy négy tuc­at előadást ért el. Krollban pedig a karácsonyi kiállítás már egy hónap óta tart, e mellé egy üres darab „Die Galoschen des Glücks“ adatik elő. A téli hangverseny idény körülbelől egy hó­nappal ezelőtt kezdődött el s valóban lehetetlen előszámlálni azon roppant sok hangversenyt, mely ezalatt tartatott. A berlini zeneestélyek átalán természetük, sőt nevek szerint is három főosztályba soroz­­hatók. Először az úgynevezett Synfonie concerto, melyeken csak classikus darabok adatnak elő. 2- ot. A közönséges hangversenyek, melyeken Wag­ner, Strauss, Gungl stb. együtt szerepelnek, és 3-or A Geistliche Concerte, melyek leginkább templo­mokban, főleg a helybeli Dom-ban tartatnak jó­tékony czélra, ezekben a templomi padok zártszé­kek gyanánt árusíttatnak el. Ezeken kívül még különféle Quartettek, me­lyek azonban szintén a Synfonie concertekhez számíthatók) matinéek stb. tartotnak. Ez utóbbiak rendesen az operaház egyik termében kitűnő mű­vészek közreműködése mellett jótékony czélra rop­pant borsos árak mellett (1-ső ülőhely pénztárnál 15 faarc — 5 tallér.) A három télé hangverseny sorozat természete­sen ismét feloszlik több neműre, így pl. Bilse a múlt hetekben tartotta meg rövid időközökkel claszicus zeneestélyeit; ezek között Wagner, Beet­hoven, Mendelssohn külön estélyei, melyeken csak az illető szerzők művei adattak elő. A Synfonie Concertek között első helyet fog­lal el a kön. Kapelle azaz a király által subven­tionált oparai zenekar, ez kitűnően játszik azon­ban nézetem szerint meg sem érte el azon polezot, melyet a bécsi philharmonicus társulat. Sőt a bécsi opera zenekara is mind egyes kiváló erői, mind nagyobb teljessége által túlsúlyban van. Az előbb említett után következnek a csak közönségesen Synfonie Kapellé­nek nevezett Lie­big féle zenekar és Bilse. Ez utóbbi azonban a symphonia estélyeken kivül vegyeseket is tart s nem ritkán egy-egy magyar darabot is ad elő. Bilse zenekara csaknem világhírű: a­ki Berlinben volt, bizonyára megfizette 5 garasát, hogy egy pohár sör mellett hallhassa kitűnően előadott darabjait. S ezenkívül , ha jól emléke­zem a párisi kiállításon a jelen volt zenekarok között az első díjat nyerte el. Nagy előnye, hogy tagjai már számos év óta együtt vannak. Egyébiránt mint minden, úgy Bilse is meg­drágult Berlinben s most az új pompás Passage épületben nem 5, hanem 10 garasért hallhatjuk csak. Joachim féle négyes estélyünk már szintén 5 volt, ezek annyiban bírnak előnynyel a flórenczi nagy Helmessberger-ék hangversenyei felett, hogy ennek egyike sem bir Joachimmal. Azon körülménynél fogva, hogy Berlinben tö­mérdek hangverseny tartatik, igen sokan nézetem szerint azon álvélem­ényben vannak, hogy az észak­németek zenészetileg sokkal képzetebbek, mint pl. a bécsiek vagy sok mások ; én ezt határozottan kétségbe merem vonni, még­pedig egy évi szor­gos kutatás és tapasztalás után. Azon nézet, hogy Berlinben minden suszter leánya játszik zongorát nem áll. Az északi németek és berliniek atalán sokkal szorgalmasabbak és gazdaságosabbak, hogy­­sem a szegényebb osztályok idejöket és vagyonu­kat pazarolnák arra, a­mi tulajdonkép csak a fényűzéshez tartozik. — Tehetségre nézve ép úgy vannak vele, mint minden mással, ügyes után­zók. _ És ha nem mennyiségi, hanem minőségű párvonalat húzunk Berlin és Bécs között, akkor ez véleményem szerint határozottan előnyben van. Bizonyítja ezt már az is, hogy a jeles művészek zö­me Bécs felé vonul, ott tartózkodik; bizonyítja, hogy mind a színházak, mind az egyes zenekarok között minden berlininek van egy megfelelő jobb bécsi. Az, hogy a berliniek a hangversenyeken oly utánzásra méltó szép csendben viselik magukat és senki sem merné megzavarni a hallgatni vágyó közönség élvezetét , ez bizonyos műveltséget előfeltételez, melyet azonban teljes mértékben csak akkor ítélhetünk meg, ha meggondoljuk azt, miként a porosz nép már természeténél fogva oly mo­gorva és csendes, hogy a nyilvános helyeken és étkezési termekben az általános csend csak akkor zavartatik meg, ha a jelenlevők azon része, mely már mélyebben tekintett több pohár fenekére egy kis „Hale“-val vidámítja fel a környezetet. Hogy a berliniek sokat járnak a hangverse­nyekbe, azt sem tulajdonítom annyira zenészeti képzettségeknek és műértéseknek, mert egyrészt tapasztalásból tudom, hogy szomszédaim legna­gyobb része mit sem értett az előadottakból, más­részt a hangversenyek olcsósága, a régi szokás mindennapivá teszik azt. A csekély társadalmi élet, minélfogva a porosz családok legnagyobb része inkább megy valamely nyilvános helyre, hogysem másokat odahaza megvendégeljen. A porosz háziasszonyok rosz gazdasszonyko­­dása, kik rendesen oly keveset értenek a főzéshez vagy oly lusták, hogy az egész heti étkezést egy nap főzik meg, úgy hogy a családapa, ha egy kis változást akar, elmegy családjával a Concert­­hausba, hogy a hangverseny ürügye alatt egy kis meleg ételt is vehessen magához. Végre az általá­nos divat folytán, hol tölthetnék el kellemesebben kettecskén az estét, mint épen az olcsó hangver­senyben. Hogy mit bállunk, az mellékes, csak szomszédnénk nyájas mosolygása derítsen fel. y­­r- TÁRCZA. JANE EYRE. — ÖNIXETIRÁS — Irta CURRER BELL. (Folytatás). Rochester úr, a vörös szövettel borított kar­széken máskép nézett ki, mint ezelőtt, — sokkal kevésbbé szigorúnak és komornak látszott. Ajkai mosolyogtak, szeme ragyogott — vajon a bortól-é, nem tudom, de nagyon valószínűnek tartom. Szó­val délutáni kedély állapotában volt, közlékenyebb és vidámabb és épen ezért élvezhetőbb is, mint reggeli hideg és mogorva hangulatában, és mind­emellett mégis mogorva kinézéssel bírt, a mint nagy, széles fejét székének párnáján nyugtató és a tűz lángja megvilágította gránitszerű vonásait és nagy sötét szemeit — mert nagy, sötét és e mel­lett szép szemei voltak, melyeknek mély kifejezése, ha nem is volt ugyanazonos a szelídséggel, legalább ezen érzelemre emlékeztetett. Mintegy két perczig a tűzbe nézett, én ezen egész idő alatt arczát vizsgáltam, ekkor hirtelen felemelvén fejét észrevette, hogy szemeim vonásain csüggnek.­­ Ön reám néz, Eyre kisasszony, mondá: csinosnak tart ön engem ? úgy hiszem, ha időm marad gondolkozni, va­lamely udvarias és kitérő kifejezéssel válaszoltam volna e kérdésre, így azonban a felelet kisiklott ajkamról, mielőtt megfontolhattam volna. — Nem, uram. — Ah ! szavamra mondom, Ön egy sajátszerű lény; olyan mint egy apácza, midőn csöndesen, mozdulatlanul, egyszerűen és komolyan itt ül és kezeit ölében nyugtatja; szemeit rendszerint földre szögezi, (kivévén mikor áthatóan és élesen függnek arezomon, mint például az imént) és mikor az em­ber egy kérdést intéz hozzá, vagy valamely meg­jegyzést tesz, melyre felelni kénytelen, akkor elő­áll egy rövid válaszszal, mely ha nem is goromba, de legalább nyers. Mit értett azon kifejezés alatt ? — Uram, bocsánatot kérek, nagyon is őszinte voltam. Azt kellett volna mondanom, hogy nagyon nehéz rögtönözve felelni oly kérdésre, mely az em­ber külsejére vonatkozik — hogy az ízlések kü­lönbözők, — hogy a szépség jelentőséggel sem bir, s több efféle. — Épenséggel nem kellett volna ilyesmit fe­lelnie. A szépség semmi jelentőséggel sem bir! Ugy­e! Ily módon az előbbi sértés enyhítésének és az én kiengesztelésemnek ürügye alatt alattomban a fülem mögé szúr egy tollkéssel. Nos, folytassa hát, mily hibákat talál bennem ? mondja kérem. Azt hiszem, hogy arczom és egész külsőm olyan mint más embereké. — Rochester úr, engedje visszavonnom előbbi válaszomat, mely nem volt szándékos csípős meg­jegyzés, hanem csupán baklövés. — Úgy van, magam is úgy hiszem, és ön lesz érte felelős. Folytassa tehát a bírálatot. Nem tet­szik önnek homlokom? Félresimitá sötét haját, mely vízszintesen volt homlokán fésülve és meglehetős mennyiségű értelmi szervet takart el, melyek közül azonban a jóindulat szerve teljesen hiányzott. — Nos, kisasszony, ostoba ember vagyok én? — Korántsem uram. De engedje meg, hogy viszont azt kérdezzem öntől, vajon emberbarát ön? — Tehát ismét! Másodszor is megszűr a toll­késsel, holott úgy látszik, mintha fejemet tapogatná s mindezt csak azért teszi, mert azt mondtam nem szeretem a kis gyermeket és vén asszony társasá­gát (de beszéljünk halkan!) Nem, fiatal hölgy, én nem vagyok emberbarát a szó közönséges értelmé­ben, de lelkiismeretes ember vagyok; — (ezzel azon szervre mutatott, mely állítólag e tulajdonsá­got jelöli és szerencséjére eléggé kifejlett állapotban volt, sőt fejének felső részét feltűnően szélessé téve;) — ezen kivül szivemben valaha a nyers gyöngéd­ség egy neme lakott. Ifjúkoromban meglehetősen érzelmes fiú voltam, különösen a kiskorúakkal, védtelenekkel és szerencsétlenekkel rokonszenveztem, de a sors azóta sok viszontagságon kergetett ke­resztül, sőt meg is vert csontos ökleivel, és most már azzal hizelgek magamnak, hogy oly kemény és szívós vagyok, mint egy kaucsuk lapda; egy vagy két hasadékon át még talán hozzám lehet férni és a közepén is van talán még egy érző pont. Igen, de vajon elég-e ez ahoz, hogy reméljek? — Mit uram ? — Azt, hogy a kaucsuk-lapdából újra hús lesz. — Határozottan nagyon sok bort ivott, gon­dolom magamban és nem tudtam mit feleljek e furcsa kérdésre: hogyan mondhattam volna meg, vajon képes-e még ilynemű átalakulásra? ! (Folyt. bőv.) Külföldi szemle. — Decz. 31. — Thiers a 3- as bizottság kettős al­bizottságát 28-án délután fogadta és kijelentette előttök, hogy szilárdul meg kíván maradni az el­nöki üzenet politikájának terén s nem hajlandó kezdeményezőül javaslattal fellépni az alkotmány­reformokat illetőleg, azonban kifejtette nézeteit azon rendszabályok fölött, melyek szerinte eszköz­lésbe veendők volnának, a bizottságra hagyván a­­javaslat formulázását. A franczia hadikárpótlásból a ver­­saillesi kormány most a negyedik milliárdot ké­szül lefizetni 200 milliós havi részletekben s a német kormány már értesittetett, hogy az első részlet január hó 15-én­­ fog átszolgáltatni s a többi négy részlet a következő hónapok 15-ik napjain úgy, hogy május 15-én az utolsó részlet is le lenne fizetve. A franczia pénztárban eddig 830 milló áll készen eme negyedik milliárdra s a kormány ez összeget értékpapírokra váltotta, nehogy zavart idézzen elő az érezpénz ily nagy­mérvű kivándorlása által. A franczia tengerészeti haderő fejlesztése szintén egyik főgondját képezi Thiers­­nek, ki ez okból a politechnikum növendékei kö­zöl az idén a rendesnél sokkal többet képeztet ki tengerészeti szolgálatra; továbbá legközelebb het­venkét altisztet mozdított elő alhadnagyokká, hogy a háború által ütött hézagokat haladék­talanul helyreüsse. Gramont herczeg minden tekintetben felsült érdekesnek tartott leleplezéseivel, melyek­nek talán Chislehurstban is nagy fontosságot tu­lajdonítottak. Nem adnak azoknak hitelt sem Pá­­risban, sem Berlinben, sőt a német főváros lap­jainak nyilatkozataiból az tűnik ki, hogy nagyon jól ismerték Beust akkori lépéseit s eszek ágában sincs most a diadalmas hadjárat után felróni azo­kat Ausztriának, így a „Spen. Ztg.“ egyebek közt igy nyilatkozik: A német birodalom és Ausztria-Magyarország 1870 deczember hava óta a legbarátságosabb egyetértésben oly viszonyban élnek, melyet Beust gróf visszalépése a kir. kan­­czellári állásból s Andrássy grófnak a birodalom poli­tikája vezetésével történt megbízatása és a két állam uralkodóinak ismételt személyes találkozása mind­inkább jobbam megszilárdított. Ily körülmények közt reánk nézve kevés politikai érdekkel birna a múlt történetében kutatni s Ausztriának a fran­­czia háború kitörésekor netalán táplált szándékait vizsgálni. Elég, hogy 1870. deczember havában midőn a Beaume-le-Rr’and és Orleansnál vívott csatáit constatanák, hogy Gambetta százezrei sem fogják a diadalt a német fegyverektől elragadni. Ausztria azon elhatározást hozta, hogy Németország egyesítését Poroszország vezetése alatt immár megpecsételt, világtörténeti ténynek tekintendő, s e szerint fog cselekedni. Az államok politikája nem a magán morál szabályai, hanem az érdekek szerint irányul. Csak mióta a német birodalom Francziaországon vívott győzelmei által teljes egy­ségében és hatalmában kifejlődött, volt Ausztriá­nak kétségtelen érdeke a hatalmas állammal őszinte barátságot kötni. A mi ez idő előtt fek­szik, az minket nem érdekel és el nem keserít s olyan ügyetlen boruszt ember, mint Gramont herczeg, az utolsó, kinek bizonyítványára különös súlyt fektetünk. A néme­t sz­ö­v­e­t­s­ég t­an­á­c­s­bizott­sága, melynek feladata volt a kereskedelem, for­galom,­­valamint a konsulságok ügyét alaposan át­vizsgálni s a netalán szükségessé vált javítások iránt a kor kívánalmainak megfelelő módosításo­kat indítványba, hozni — eme javaslattal lépett fel. Ismerje­­el a szövetség tanács, hogy a kül­földi helyeken, a szövetségi államok magánérdekei az ottan fená­lló birodalmi konsulátusok által tel­jesen biztosítva vannak, s kérje fel az illető államo­kat, hogy az illető helyeken levő konsulságaikat szüntessék be s irományaikat, levéltáraikat a bi­rodalmi konsuloknak szolgáltassák át. A hivatalos lapból: Igazságügyi magyar miniterem előterjesztésére­­. birákká a nagyváradi töréényszékhez ; J­e­d­­­i­c­s­k­a Gusztáv ügyvédet; a szombathelyi törvény­székhez ; Ges­ztessy János, jelenleg ugyanoda beosz­tott s Kőszegen volt vegyes bírósági bírót; a gyergyó-szt­­miklósi törvényszékhez: Csányi Ferencz gyergyó-szent­­miklósi albirót ; az eperjesi törvényszékhez: Rakovsz­­ky Ferencz, jelenleg ugyanoda beosztott s Eperjesen volt vegyes bírósági pótbirót ; a pesti törvényszékhez: Páz­mány Elek, jelenleg ugyanoda beosztott s Nagyszombat­ban volt vegyesbirósági pótbirót; továbbá járásbiróvá az ujegyházi járásbírósághoz: Sachsenheim Győző új­­egyházi albirót; végre albirákká : a zsombolyai járásbíró­sághoz : Kovács József nagy­kikindai ügyvédet s a me­zőtúri járásbirósághoz : Erdős Áron ottani ügyvédet ne­vezem ki. Kelt Budán, 1872 évi deczember hó 26 án, FERENCZ JÓZEF s. k. Dr. Pauler Tivadar, s. k. Ő Felsége R­á­c­z Gyula biliéti albirónak a nagy­­szent-m­iklósi járásbírósághoz leendő áthelyeztetését meg­engedni méltóztatott. Bálint Károly gyergyó-ujfalvi lelkész a károly­­fehérvári székesegyház tb kanonokává neveztetett ki. Az igazságügyminister C­s. Vaj­da Péter volt po­zsonyi e. b. kir. váltótörvényszéki nyugalmazott jegyzőt a buda­pesti kir kereskedelmi és váltótörvényszékhez jegy­zővé nevezte ki. 1873. évi január 1-jétől kezdve a Svajczczal váltott levelezési lapok 4 krajczcyárral (10 rappel) szállít­tatnak le. Mi ezennel közhírré tettetik. Hírek. Decz. 31-én — Az udvar budai időzésére már folynak az előkészületek. A szolgaszemélyzet j prészt meg­érkezett s az udvari fogatokat is leküldték. Áta­­lában az előkészületekből azt lehet következtetni, hogy az udvar huzamosb ideig szándékozik Budán tartózkodni, sőt a L. C. úgy értesül, hogy ő fel­ségük ápril végéig fenn maradnak, s csak Gizella főherczegnő lakodalmára rándulnak fel Bécsbe, mely nem Budán, mint azelőtt kire járt, hanem Bécsben fog megtartatni. — Báli hirekkel köszönt be­ az újév. — A küszöbön levő farsang előleges mozgalmaiból a a következő programra tűnik föl. A farsang janu­ár 6-kán a redoutban báli zene­ próbával nyílik meg. 12-én a nőképzőegylet bálja, s ez lesz a tulajdonképi első tánczvrgalom, 18 án a jogász bál, 19-én a jótékony nőegylet bálja, 22-én az orvosok bálja, 23-­án a „Corners“ kereskedelmi egyleté, 25-én a technikus­ bál, 26-án a magyar gazdasszonyok bálja, február 1 én a kereskedő ifjúság bálja, 2-án az izraelita nőegyleté, 3-án a korcsolyázók bálja, 4-én pedig férfi bo­­hócz­ estély, melyet a budai dalárda rendez, s melyre kizárólag csak férfiak lesznek hivatalosak; 6-án a buda­pesti építészek tánczolnak, 8-án a csónakázó egyletnek lesz bálja, 9-én a gyermek­­mentáz javára, melyen Károlyi grófnő lesz a bál-anya, 17 én az evang. árvaház bálja, 23, 24, 25-én pedig a szokásos bolhócr­ estélyek. De ezzel még nincs kimerítve a báli liszta, mert több táncz­vigalom napját még nem tűzték ki. A hivatalnok­egylet, a honvéd-egylet, a színészek, a tornászok, azután a gőzhajó társaság s több más vállalat hi­vatalnokai szintén készülnek a farsangra.­­ A választás Udvarhelyszéken az Orbán Balázs által megürült képviselőségre jan. 20-án kezdődik. Az ellenzék jelöltjei Bartha Miklós és ifj. Pálfy Dénes. A derék székelyek bizonyára hívek lesznek azon elvekhez, melyeknek e kerületben már szereztek győzelmet. — A pesti népszínház javára Go­­gánfáról (Zalamegye) Gyömörey Gáspár ur 25 srtot küldött szerkesztőségünkhöz. Ez összeg egy társaság adakozásából gyűlt, mely e hó 27-én mint Pály János volt szt.-gróti ellenzéki képviselő névnapja alkalmából gyűlt össze, Kis-Görbőn. Ez összeghez adakoztak: Gyömörey Gáspár 10 frt, Korchmáros N., Simony Ferencz, Varga Tamás Gáby Szörény, Bán T. (Ha ugyan jól olvastuk e nevet.) Dunst Ferencz, Forintos Sándor egyen­­kint 1 frt, Nemsur Ignácz 2 frt, Gergye János 50 kr, Biky Quirin 50 kr. Pély János 5 frt. Ösz­­szesen 25 frt. Ez összeget is a takarékpénztárban helyezzük el. — A „R­eform“ röpítette szárnyra a hírt, hogy a főváros egyesítésénél Havas Ignátz lesz a kormánybiztos. Mi azt mondtuk rá, hogy hát ne­vezze ki a kormány, ha tetszik neki, de a követ­kezményekért ő felelős. Most a „Reform“ megszól bennünket, hogy ugyan mért nem támadjuk meg Havas Ignácz urat, s mit mossuk kezünket, midőn egy baklövés van történő félben. De hát nagyon tisztelt „Reform", mi nem vagyunk » fe«o.Auy tanácsosai s mi komolyan vesszük a miniszteri felelősséget. A kormány kinevezi erre, vagy arra az állásra, a­kit jónak lát. Ez az ő dolga. Ha majd Havas Ignácz úr bakot lő, vagy ennél is roszabbat tesz, akkor majd szólunk Thót Vilmos belügyér úrhoz, mint a­ki felelős lesz érte. — A nemzeti színháznál a jövő szín­házi évre (april) felmondtak még a már említette­ken kívül Kocsis Irma és Pallikádi Zsófia kisasz­­szonyoknak és Ormai Ferencz baritonistának is. Még pár hónap előtt Pallikádi kisasszonyban az opera új csillagát vélték fölfedezni, s igen dicsérték szép szőke haját is. A legérzékenyebb baj a színházi újévtől az operára nézve Hajós eltávozta, kit oly könnyen engedtek külföldre szerződni, s aztán oly magas áron akartak megtartani, de a lekötött vin­culum miatt hasztalan. Most egy lap Stégert em­líti utódjául. — Nagyon figyelemre méltó ügy­ben szólal föl egy iparos a „Debreczen“-ben. Még a Bach-kormány alatt az összes magyaror­szági iparos testületek és céhek felszólítást nyer­tek, hogy adakoznának össze pénzt, melynek ka­mataiból a magyarországi szegénysorsú, iparkodó és becsületes mesterlegények külföldre vándorlása segíttetnék elő. A felszólításnak lett is eredménye, s nevezetesen Debreczen város iparos céhei ada­koztak rá szépen. A Kovács ezek többi közt 100 frtos alapítványt tett, s egy pár évben, Budáról tett felszólítás következtében föl is küldte annak kamatait, hanem aztán szépen abban maradt min­den. De hát most, hogy áll ez a dolog mi történt az így begyűlt összegekkel, mert valószínű, hogy sok felől gyűltek be adományok. Ha az a pénz meg nem semmisült, mily szép czél állana most az iparosok előtt, néhány alkalmatos iparos ma­gyar ifjat felküldhetnének ebből tanulmányozás végett az 1873-ik évi bécsi világkiállításra. — Az álarczosbál, melyet a magyar gazdasszonyok egylete rendez saját árvaleány ne­velő intézete javára, január 26-án lesz. E vigal­mon mindig oly sokan szoktak megjelenni, hogy nem árt a jó előre készülődés, s ekkér máris itt az ideje, hogy megemlítsük, mikép 100 darab 10 frankos magyar arany nyereményt is kijátsza­nak. A nagy tombola az éjféli szünet alatt lesz. Bemeneti ár tombola-jegygyel együtt 1 frt 50 kr. este a pénztárnál 2 frt. Külön egy tombola-jegy 20 kr. — Szigligeti a hivatalos lapban mond köszönetet a nemzeti színház összes személyzeté­nek azon felejthetlen örömért, melyet neki 100-ik színműve előadásakor szereztek. Az intendáns ez előadás összes jövedelmét a koszorús költőnek utalványozta. Az üdvözletek közt, melyekkel el­halmozták, igen érdekes a következő távirat, me­lyet Belgrádból a szerb színház küldött magyar szöveggel: „Szigligeti Edének, a nemzeti színház dramaturgjának, Pesten. Századik eredeti színmű­vének színrehozatala alkalmával fogadja a szerb színészet üdvözletét és hálás elismerését színiro­­dalmi sikerdús működéséért. Hadzsics Antal, a szerb nemzeti színház igazgatója:“ — Jótékonys­ág. Mihajlovics zágrábi ér­sek saját jövedelméből évenként 10.000 frtnyi összeget ajánlott föl a csekély fizetésű lelkészek segélyezésére. Az érsek úr ez alapítvány által azt akarja elérni, hogy a lelkészek évi fizetése leg­alább 500 írtra egészitessék ki. — Egy derék régi szolga. A budai izr. hitközség pár nap előtt ülte meg Komorner Mór­nak, a hitközség hűséges és fáradhatlan szolgájá­nak ötven éves jubileumát. A rabbi szép beszé­det tartott hozzá s átnyujtá a chanuka-gyertyát, melyet a hitközség a derék öregnek ajándékul adott.­­ A fővárosi szervezési előmunkála­tok tárgyában jan 2-án d. u. 4 órakor a város­ház tanácstermében értekezlet lesz, melyben a 34-es küldöttségbe választandó 20 tag névsorát fogják megállapítani; jan. 3-án d. u. 4 órakor rendes közgyűlés a városi vigadó éttermében a 1873. évi városi költségvetés folytatólagos tárgyalása érdemé­ben ; jan 4-én d. u.3—5 óráig rendkívüli közgytt­■— Ön nagyon meglepetve látszik lenni, Eyre kisasszony, és noha ön ép oly kevésbé csinos mint én, e meglepetett kifejezés mégis igen jól illik ar­­czához, ezenkívül czélszerű is, mert azokat az ön kutató szemeit elvonja arczomról, és lenézni kény­szeríti a szőnyeg szövött virágaira ; folytassa tehát meglepetését és csodálkozását. Fiatal hölgy, én ma este kedélyes és közlékeny hangulatban vagyok. E kijelentéssel felkelt székéről és a kandalló mellé állt, kezét annak párkányán nyugtatván, e pillanatban termete ép oly tisztán látható lévén, mint arcza, feltűnt előttem mellének és vállai­nak szélessége, mely csaknem aránytalannak volt mondható. Igen sokan bizonyra jut embernek tar­tották volna őt, de magatartásában annyi öntu­datlan büszkeség, oly könnyedség, külső megjele­nése iránt oly teljes közöny, ellenben szellemi tu­lajdonságai iránt oly önbizalom rejlett, mely tel­jesen kárpótolt a személyes vonzóság hiányáért, és azokat kik vele érintkeztek, szinte kényszerűté, hogy ezen utóbbi iránt teljesen közönyösek legyenek. — Ma kedélyes és közlékeny hangulatban vagyok, ismétlő és épen ezért küldtem önért: a kandal­ló tüze és a gyertyatartó nem volt eléggé mulatsá­gos társaság, még Pilot sem, mert ezek közül egyik se tud beszélni, Adéla valamivel jobb, de szintén a színvonal alatt áll, Fairfaxné asszonyság nemkülön­ben , ön azonban, erről meg vagyok győ­ződve , kielégíthet engem e részben, ha ugyan akarja. Ön már meglepett engem a legelső este, midőn ma­gamhoz kérettem. Azóta csaknem megfeledkeztem önről, más eszmék keringtek elmémben, de el vagyok határozva ma este kellemes órákat szerezni l és a 34-es bizottság 20 tagjára a szavazatok be­adása végett; jan. 5-én d. e. 11 órakor rendkí­vüli közgyűlés a városháza tanácstermében, a szombati szavazás eredményének kihirdetése végett. — Etnographiai kiállítás nyílik meg nem sokára a Köztelek termeiben. Azon népismei tárgyak lesznek itt bemutatva, melyeket a bécsi kiállítás számára gyűjtöttek. Xantus már befejezte Erdélyből és tiszamenti megyékből a gyűjtést, s ennek eredménye bizonyosan becsületére fog válni hazánk népies iparának, s méltó alapja­ lesz egy népismei múzeumnak. A kender a gyapjú és len ipar, a hímzések leggyönyörűbb példányai, a finom skófium hímzéstől a századokra szóló fehér hímzé­sig , a debreczeni csikóbőrös kulacstól a szászok brabanti ékszeréig s a kosárfonástól­ a legdísze­sebb cserépedényig, a három nemzetiség (székely, szász, oláh) legdíszesebb példányú öltözetei, ágy­neműi, műszerei, piperéi és ipartermékei ritka vá­lasztékban vannak itt összeállítva, fafaragás és ólomöntések, zeneszerek és házieszközök, a szebb­nél szebb szőnyegek és ezek egyszerű eszközei a guzsaly és kezdetleges szövőszék, minden együtt van s mi csak azt bámuljuk, miként lehet e­tt a gyűjteményt, mely két egész termet elfoglal, oly rövid idő alatt és pár ezer forintért össze­gyűjteni. — Az ors­zágos levéltár igazgatójá­ul Thaly Kálmánt emlegetik, ki buzgó és szor­galmas ember. _ A medvetánczoltatóknak tiltva van a magyar határokon átjönni. Sok zavart okoz­tak kóborlásaik közben, s most utasítva vannak a h határok hivatalnokai, hogy be ne bocsássák őket. — a kasod f­igymnasiumban a kholera miatt félbeszakadt tanfolyam jan. 7-kén ismét megnyílik. — Halálozások. Hetényi József, a vidéken jól ismert régi színigazgató, ki pályájának 50 éves jubileumát a nemzeti színpadon ünnepelte meg, e hó 24-én elhunyt Jászberényben, 78 éves korában. Társulatában sok jó szinterő fejlődött, s egyike volt a legrendszeretőbb igazgatóknak. — S.-A.­­Ujhelyről egy gyászlapot kaptunk, mely Oláh D­an­iné, szül. Kazicska Mária asszonynak decz. 29-én 49 éves korában történt halálát tudatja. A derék családanya halálát nemcsak 6 férje és 6 gyer­meke, hanem minden ismerőse is mélyen sajnálja. — „Meddig él a magyar nemzet?“ Ily czím alatt 139 lapra terjedő kötet jelent meg Kubinyi Lajostól, a „M. Újság“ belső munkatársá­tól. Politikai s társadalmi kérdésekkel foglalkozik e mű, melyet igen érdekes figyelemmel végig olvas­ni. Kapható a Rosenberg testvérek könyvkereske­désében, a takarékpénztári épületben.­­ A pesti k­h­o­l­e­ra-b­iz­o­tt­s­á­g már na­gyon sokat minden intézkedést, a­mit eddig tettek a közegészség, és óvakodás érdekében. Jan. 1-se­­jétől fölöslegesnek találja a járványorvosokat is. A kholerakórháznak az omnibusz-telepen levő ma­rad meg. A kerületi bizottságok fentartatnak ideig­lenesen és figyelmükbe ajánlják a desinfectió eré­lyes foganatosítását. — Végrendelet-hamisítási per. Ma mondta ki a törvényszék az ítéletet ama végren­­delethamisítás bűnrészesei fölött, kik ily módon akarták Pausenberger vagyonát kézrekeríteni. Pausenberger, kinek páratlan fösvénységéről sokat írtak a lapok 1870 tavaszán hunyt el, minden végrendelet nélkül. Pazar Lajos ügyvéd járatos lévén a vén zsugorihoz, meglehetősen ismerte pénzviszonyait, s tudta, hogy e szurtos embernek nagy vagyona van- Szalmássy Jánossal együtt legelőször egy pár takarékpénztári köny­vecskét sajátított el, s 7797 frt 82 krt fölvettek. Pazar­nak külön kulcsa volt Pausenberger lakásába, s valószínű, hogy a fösvény által minden bútorban eldugdosott pénzekhez is hozzá­fért. Budán egy nyári lakot 19,000 forintért vett meg, s azt mondja, hogy arra a takarékpénztári összeget az elhunyttól ajándékba kapta, 12,000 frtot pedig vejének nő­vére Horgonyi (Anker) Kornélia küldötte Páriából. A sikerültnek látszó kezdet buzdította föl Pazart, hogy hamis végrendeletet csináljon. A törvényszéki tárgyaláson Kresz Károly tanú be­vallotta, hogy a hamisítás több összejövetel tár­gyát képezte Pazar és azon társai közt, kiket a rosz ügynek megnyert. E tanácskozásokban Pa­zaron kívül részt vettek Szalmássy ,, Wunder Frigyes és Gárday Bálint, és a végmegállapodás az lett, miszerint még két egyénnek ."megnyerése után a törvényszék előtt 5-en úgy lépnek fel, mint a­kik előtt Pausenberger szóbeli végrendeletet tett Pazar Lajos javára, annak hagyván összes hátra­hagyott vagyonát. A terv kivitelére még Pap Mik. és Bober K.-t hívták fel s aztán egy Pazar Lajos által diétáit és Gárday által irt bizonyítványt állítottak ki, a mely az állítólagos, szóbeli végren­delet szavait és kijelentéseit tartalmazá. Pazar e bizonyítvány alapján az egész hagyatékot köve­telte, de mielőtt czélját érhette volna, a vizsgálat eredményei mind öt, mind 5 tanúját azon vallo­másra kényszerítők, hogy a kérdéses végrendelet soha létre nem jött, és hogy az általuk e tekintet­ben kiállított nyilatkozat teljesen hamis. A tör­vényszék ítélete következő: Pazár Lajos és Szal­mássy János tolvajlásban és hamis okirat készíté­sében bűnösöknek találtatnak és ezért Pazár hat Szalmásy pedig két évi súlyos börtönre ítéltetik Gárday, Wunder, Papp és Bober a hamis okirat készítésében bűnösök és azért a két első négy-négy a két utóbbi pedig két-két havi fogságra. Paza leánya Jámbory Amália a tolvajlási bűntény elő­segélése miatt egy havi fogságra és atyjával egye­temlegesen a 19.000 írtra és 50 darab aranyra rugó kár megtérítésében elmasztaltattak. Horgot -­ Cornelia s Kresz Károly tanult ellen a vizsgálat elrendeltetett, magamnak, elhárítani mindazt a mi kellemetlen­ség csak arról emlékezni, a­mi örömet okoz. Szeretnék ma önnel közelebbről megismerkedni — beszélje­n tehát. Nem feleltem, hanem mosolyogtam, és pedig sem lekötelezőleg, sem pedig alázatosan. — Beszéljen, ismétlé. — Miről uram? — Akármiről. Teljesen önre bízom a tárgy kiválasztását. Természetesen egy szót sem szóltam. — Ha azt hiszi — gondolom magamban — ha azt hiszi, hogy beszélni fogok, csak azért, hogy beszéljek és fitogtassam magamat, akkor kényte­­tesen lesz belátni, hogy rosz helyen kopogtatott. — Ön néma ’Eyre kisasszony. Még mindig néma voltam, kissé lehajtó fejét felém, és egy gyors pillantást vetett reám, mintha gondolataim mélyére akart volna hatolni. — Makacs ? mondá, és e mellett boszos. Ah! értem. Képtelen, csaknem szemtelen módon adtam elő kérésemet. Bocsánatot kérek, Eyre kisasszony. Egyszer mindenkorra kijelentem, hogy nincs szán­dékom önnel úgy bánni, mint valamely alárendelt állású egyénnel,(vagyis­­sietett helyreigazítani szavait) csak oly fölényt követelek, melyre húsz évnyi kor­különbség és egy századdal előbbre haladott élet­­tapasztalat feljogosít. Ez jogos követelés e­­ j’y tiens, mint Adéla mondaná, és e fölénynél és csupán ennél fogva óhajtanám, hogy ön most kissé beszélgetne velem és szórakoztatná gondolataimat, melyek mindig egy és ugyanazon tárgygyal foglal­kozván, oly korhadtak, mint egy rozsdás szeg.

Next