Ellenőr, 1873. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1873-01-14 / 10. szám

A jelenlegi porosz országgyűlésen ugyanezen adó­elengedési kérdés ismét fel fog merülni s a national liberalistáktól függ, váljon a szabadelvű­­séget még csak mindig szóval kívánják e hirdetni. A helybeli tőzsde, mely újév óta igen szilárd magatartást tanúsított, tegnap és ma ismét igen lanyha volt, kivált a bécsi nemzeti bank kedvezőt­len kimutatására. Egyébként azonban újév óta még szilárd irányú tőzsde mellett is csak igen csekély forgalom volt a belföldi papírokban, mit főleg a berlini sajátságos árfolyamjegyzéknek tulajdonítunk, itt ugyanis újév első napjától kezdve a részvények a szelvények, illetőleg osztalék leszámításával (ex­clusive) árultatnak. Ez osztalékot egy szakértő tőzsde­bizottság határozza meg. Miután azonban január 1-én tulajdonkép egyetlenegy társulat sem tudhatja meg tisztán nyereségét a lefolyt évről, még kevésbbé pontos azon bizottság becslése s in­nen az általános tartózkodás mind eladók, mind ve­vők részéről. E tárgyról még alkalmilag bővebben. g­­r. — Azuj honvédelmi államtitkár dr. Fehérváry ezredes, három király napján fogad­ván a honvédelmi minisztérium összes katonai s polgári hivatalnokainak személyzetét, a következő beszédet tartá : Uraim! Ő császári és apostoli királyi Felsége legmagasabb kegyelme folytán e ministerium állam­titkárává kineveztetvén, — ezen állást királyunk és urunk iránti hódoló engedelmességből elfog­laltam. Ennélfogva van szerencsém önöket ma ezen minőségemben fogadhatni. Remény­em, és meg vagyok győződve, miután itt mindnyájan egy és ugyanazon czélnak szol­gálunk, hogy a főnök urak bizalmára és szíves támogatására, valamint önök mindnyája együttes buzgó közreműködésére számíthatok, mert csak ezek által lehetek azon szerencsés helyzetben, hogy a szolgálat követelményeinek mindenkoron megfelelhessek, a­mint ezt eddigelé tenni legfőbb czélomnak tekintettem. Tudom a nehézségeket, melyekkel hivatalom kezdetében küzdenem kell, már a tekintetben is, hogy anyanyelvemben huzamos­ ideig nem lévén gyakorlatom, — elnézést kellene igénybe ven­nem, de ezt állásom átvétele előtt sem titkoltam el, sőt mindenhol ki is emeltem­. Legyenek meggyőződve uraim, hogy bennem nem azon feszes — zord katonát fogják tapasz­talni, mint a­milyennek többen tartottak, — sőt inkább, hogy önök személyemben oly jótakaró főnökre találnak, ki önökkel abban egyetért, hogy csak is pontos ügyvitel, — buzgóság, — és ön­zetlen odaadás Ő Felsége és a haza szolgálatában, — vezethetnek, sikerdús czélhoz — és ki azt erélylyel előmozdítani — legszentebb kötelességé­nek tartandja. Méltánylom végre­ azon nehézségeket, melyek­kel ifjú intézményünk igazgatásánál találkozunk; de úgy, a mint bizton remény­em, hogy csapataim élén, melyektől igen nehéz szívvel váltam el, — úgy itt is, — tisztemnek eleget tenni fogok, meg vagyok győződve, miszerint szem előtt tartva Ő Felsége­­. m. jelszavát, egyesült erővel fogunk megfelelni azon várakozásoknak, melyeket kirá­lyunk , hazánk, és miniszter, urunk a magyar hon­védség érdekében, és a közügy előmozdításában — tőlünk követelni jogosultak. Vidéki dolgok. — Azonos vidéki szerbek, kik ed­dig a jobboldalnak voltak engedelmes hívei, kez­denek hidegülni s Majthényi ellen fordulnak. En­nek oka leginkább abban rejlik, hogy kezdik be­látni, miszerint a királyi biztos hagyományos egy­házi intézményeiket azon szellemben, amint azt ők remélték, aligha fogja nekik biztosítani. Egy­­átalában az az egyházi alkotmány, melyet a szer­­bek megteremtettek, s mely a legszélesebb érte­lemben függetleníti őket az eddigi episkopális hie­rarchia alól, s mely tág tért nyit a szerbek között nagyon is alkalmas talajra találó demagógiának, még sok bajt fog okozni. Ez az egyházi szabad kéz­engedés azután a szerb politikai túlzások mag­jának elhintésére nagyon alkalmas, és biztosíté­kot nyújt arra is, hogy az ily elhintett mag szik­lára nem fog esni, szabadon teszik amit akarnak, az eparchialis gyűlésekben úgy a consistorialis, mint az iskolaszéki és a közigazgatási bizottsá­gokban szintén övék a szó. Miután Majthényitól ezen intézmény megszilárdítását nem remélik, nem­zetiségi érdekeiket látják megtámadva s innét a kapocsnak tágulása, mely az uj­vidéki szerbek je­lentékeny részét eddig a kormány pártjához kö­tötte. Megemlítjük itt, hogy Angyelits püspök már kinevezte az uj­vidéki szerb egyházközség 50 tagj­ból álló képviseletét, melynek elnöke egyházi fér­fiú lesz. — Arad város közgyűlésén, mely e hó 8-án tart atott felmerült a panasz, hogy a vá­ros földjeinek bérbe adásánál jelentékeny hátrányt szenved azóta, mióta a haszonbérlők ki vannak zárva a törvényhatósági bizottságból. Szeged váro­sa erre már jóelőre számított s a törvények ide­vonatkozó czikkelye alól a földhaszonbérlőket ki­vette, mibe a a minisztérium is beleegyezett. In­dítványba hozatott tehát, hogy Arad kövesse Sze­ged példáját, mely indítvány elfogadtatott. Ezen­kívül több határozat hozatott a honvéd-laktanya kiépítése, utak igazítása, városi földbirtok bérbe adása iránt, s a felnőttek oktatásához szükséges fa utalványozása is megszavaztatott.­­ Szeged városa ehó 19-én fogja viri­listáit pótolni. Részint meghaltak, részint elvesztet­ték képesítvényöket néhányan, kik helyett újakat osztanak be. Az igazoló bizottság a csütörtöki városi közgyűlésen választatott meg. A jezsuiták és védelmezőik. Péteri Károly, kit „Névtelen" ezikkei után is megtanult ismerni, becsülni s sze­retni az Ellenőr olvasóközönsége, egy munkát ir. „A jezsuiták és védelmezőik“ felöl. E munká­ból jelent meg egy mutatvány a „Szombati La­pok“ mai számában, a mely után közöljük azt mi is egész terjedelmében a mint következik. * „Hajnald érsek úr elfogadja a kérvények azon indítványát, hogy a jezsuiták ellen hozott törvényeink a legerélyesebben alkalmaztassanak, miután a törvények a rend mellett szólnak. Ha­zánkból a rend törvény által kitiltva nem volt so­ha. Midőn XIV. Kelemen engedve az intrigyák­­nak, s hogy békében maradhasson az udvarokkal a jezsuiták abrogatióját kimondta: Mária Terézia 1773., mint a kath. egyház fővédnöke, csak a rend vagyonának hovaforditása iránt intézkedett, a pápai bullának engedelmeskedvén. Hanem ez nem volt abligationális tör­vény , csak rendelet. Hi­vatkozik a jezsuiták mellett szóló 1687., 1715. s 1741. törvényekre. Az 1873-dik intézkedés nem lévén törvény, a régibb törvények érvénye máig is fenáll.“ Először is elismerésemet fejezem ki a jezsu­iták Paladinja, Hajnald úr iránt, hogy ily­en tisztelője a törvényeknek a királyi rendeletekkel szemben. Ezen eljárás annyival dicséretesebb, mert a clerusnál ezen törvénytiszteletet nagyon ritka esetben találjuk fel az alkotmány történeté­ben, miután csak ott szokták a törvényeket meg­­tartani s azokra hivatkozni, hol érdekeiket legyez­­geti a Protestantismus s a koreszmékkel szemben. Erről tanúskodik a történelem minden lapja Még csak pár évvel ezelőtt, midőn az inter­­calaris jövedelmekről volt szó, a törvényekkel ellentétben törvénytelen pátensekre hivatkoztak főtisztelendő urék s pénzen megvásárlott csatlósaik, pedig azt csak érsek úr is elismeri, hogy azon két időszakban, melyre hivatkozás történt, nem hoza­tott törvény. No, de ezen megtérését is méltó elismeréssel fogadjuk, habár nagyon meglátszik rajta az önzés eredendő bűne, mely szerint helyeseljük azt, amit tegnap kárhoztattunk, mert érdekünk úgy hozza magával- Ez jezsuita principium, melynek, úgy látom, Hajnald úr is hódol. Visszatérve Hajnald úr védőbeszédjére, azt biztosan "lehet állítani, hogy nálunk az utóbbi fél­század alatt senki sem vette a jezsuiták eltörlését oly értelemben, hogy azok újabb országgyűlési intézkedés nélkül ide bejöhessenek. Ezt Hajnald úr épen úgy tudja, mint én, sőt a 48-dik korszakot megelőző 34 évi időszakban az országgyűléseken még a liguriánusok bejövetele ellen is tiltakoztak a rendek, mint álc­ázott jezsuiták ellen. 1848 ban a nemzetgyűlés egyhangúlag kimondta, hogy a jezsuiták, mint magánnevelők sem türetnek meg. Érsek úr minden törvényidézete mellett sem gyengítheti meg azon tényt, hogy a jezsuiták a pápa által jogosan és tettlegesen eltöröltettek. Má­ria Terézia rendelete, engedelmeskedve az eltör­­lési parancsnak, természetesen csak a jószágróli intézkedésre terjedhetett ki , — mert a pápai el­törlés által a szerzet meg volt semmisítve s azon végérvényes ítélet után a világ egy császárja, ki­rálya s parlamentje sem tarthatta meg vagy lép­tethette életbe a jezsuitákat. Egyik-másik ország bevehet vagy visszauta­síthat egy szerzetet, azt, ha jónak látja, mint be­vettet újra kikergetheti; de a szerzet életéről, haláláróli jogos intézkedés a pápa kezében van. Az ő rendelkezése a szerzetes testületekre nézve törvény, melytől nincs felebbvitel. Az azután más kérdés, hogy ha egy szerzet el van határozva revoltálni, mint a jezsuiták te­szik, a pápai rendelet ellen, hogy ily lázadó szerzetet megtűr, pártol, befogad egy ország. Ez a törvényhozás joga. De ezen lázadás folytán ek­kor egy uj szerzetről van szó, miután a pápá­­tóli függést, mely lételének feltétele — szét­­tépte. _ Én igy fogom fel e szőnyegen levő kérdést jogi szempontból s főtisztelendő urnak orthodox vallási szempontból sem lehet és szabad más vé­leményének lenni, ha csak haeresis bűnébe nem akar esni. így fogta fel ezt Európának minden állama midőn 1814-ben VII. Pius a rendet a reactiona­­rius kormányok sürgetésére, visszaállította, úgy te­kintették, mint uj szerzetet, s minden államban uj intézkedés által — nem a régibb törvények alap­ján — léptettek életbe. Minden feltétel nélkül be­bocsáttattak Spanyolországba, Szardiniába s Frei­­bergbe. Eltüzettek, de más forma alatt Ausztriá­ban és Bajorországban, Portugalliából elutasíttat­­tak. Modenába és Nápolyba bizonyos feltételek mellett bocsáttattak be. Toskánába csak a 49-diki nagy reactio után vetettek be, így hazánkban szó sem volt róla, hogy e szerzet e régi törvények alapján ide bejöhessen, a 48 előtti 34 év alatt meg sem kísérlették ezt, mert ismerték a közvélemény áramlatát. Tudták, hogy nevök csak puszta felemütése is már a leg­nagyobb és legjogosabb indignatioval találkozik, mint kik két század folytán annyi gyászt, any­­nyi szenvedést halmoztak e szerencsétlen or­szágra. Hol voltak visszaállításuk után 34 évig ? miért nem jöttek be az érdekekben hozott régi törvények alapján ? Egyszerűen azért, mert mind e feketelelkű szerzet, mind gyönyörűséges pátró­­nusai jól tudták, hogy ide csak új országgyűlési végzés alapján jöhetnek be. Azt pedig ismerve a közvéleményt, álmokban sem reménytették s en­nélfogva meg sem kísértették, habár szemtelen­ségben a házaló czigányokat, sőt a pénzen meg­vásárolt tollmartalóczokat is túlszárnyalják. Midőn 49-ben a jog és szabadság magna chartája széttépetett, midőn az alkotmány romjain a brutális erőszak és a vallási képmutatás ünne­pelte véres orgiáit, midőn a vandálok méltó utó­dai a muszka segítséggel diadalmaskodtak a ci­­vilisatiót képviselő Magyarország felett, ekkor kö­vetkezett be az invasio. Ezen invasión alapszik a fekete csukás ban­ka itteni létjoga. A szuronyok védes­e alatt ron­tottak be Magyarországba s telepedtek le és épí­tettek kaszárnyákat a méltóságos főrendek s a főpapság védelme alatt. Büszkék lehetnek egymásra ítélők és védenczek. Lássuk már most, mit mond a pápa eltörlő brevéjében ezen szerzetről, melyet Hajnald ur oly melegen pártol, s oly ékesen szólással magasztal, s a kik ellen felszólalókat Heine után az ökör­höz hasonlítja. Meg kell jegyeznem, hogy igen trivi­ális idézet egy műveit főpap szájában, valószínűleg cárthágói érseksége alatt a pogány­októl sajátította el. Ennélfogva talán nem is fogja meglepni, ha ily magamféle falusi ember a jezsuiták ellenében nem egészen salom­ai modorban szólal fel. (Vége köv.) ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése jan. 13-án. Elnök: Bittó István; jegyzők: Széll, Tombor. A kormány részéről jelen vannak: Szlávy József, ifj. gr. Zichy József, Pauler Tivadar, Trefort Ágoston. A múlt ülés­­könyve hitelesíttetvén : El­n­ök beter­jeszti Thurócz és Pozsony vármegyék feliratát, melyek­ben az országgyűlési nyomtatványokat a törvényhatósá­gok számára díjmentesen megküldetni kérik. Sopron vár­megye kérvényét e közjegyzői intézmény behozatala s perrendtartás egyszerűsítése és a bírósági végrehajtók eljárásának korlátozása iránt. Békés vármegye feliratát, melyben a jezsuitákat eltöröltetni, javaikat közoktatási czélokra fordittatni s őket a nyilvános és magán tanítá­soktól eltiltani és tanodáikat bezáratni kéri. Kérvényi bi­zottsághoz. Hoffmann Pál ér Felletár Emil művegyész kérvényét fizetés felemelés iránt; Fröhlich Gusztáv, Pikéti Gusztáv volt honvédtábornok kérvényét nyugdíja­zás iránt, — nyújtják be. Kérvényt b hoz. Madarász Jósef interpellálja a belügyért: hal­­andó-e a képviselőválasztások körül előforduló meg­vesztegetések ellen törvényjavaslatot nyújtani be, oly időben, hogy az kellő figyelemmel tárgyaltat­­tassék. — Közöltetni fog a belügy­miniszterrel. Kármán Lajos a honvédelmi miniszterhez in­­terpellációt a honvédség állapota iránt; nevezete­sen, honvédség teljes hadi létszámára megvan-e a szükséges fegyverzet, töltények, ruházat is sze­relékek ? — hol vannak e megkívántató készle­tek ? — megvannak-e téve a szükséges előkészü­letek ? a mozgósítás rendje s gyorsaságát illetőleg — kijelölt-e a közös hadügyér tüzérségi s mű­szaki osztályokat a honvédséghez? — ha mindez nem történt volna meg, mi módon szándékozik ezen segíteni? — Közöltetni fog a honv. minisz­terrel. Lázár Ád­ám következő határozati javaslatot ad be : Utasítsa a képviselőház a kormányt, mi­szerint a részvény­társulatok alakításáról, az állam­kormány engedélyezése teljes kizárásával, a fele­lősség és nyilvánosság elveire fektetendő törvény­­javaslatot, közhitelünk kor- és czélszerű biztosí­tása érdekében mielőbb terjeszszen be.“ Kinyo­matni s annak idején napirendre fog tűzetni. Oláh Miklós a Jász-Kun kerület megváltása kérdését illetőleg következő határozati javaslatot nyújt be az ügy rövid vázlata kíséretében : uta­sítsa a képviselőház a minisztériumot, hogy a Jász- Kun kerületi birtokosok igényeit az általuk 1745- ben fizetett váltságösszegnek az ország, illetőleg a kincstár által leendő megtérítése iránt, az 1715- 34-iki t. czikk alapján tisztába hozván, e tárgy­ban törvényjavaslatot terjesszen a ház elé, még pedig oly időben, hogy a Jászkunok által jogosan igényelt összeg már 1874.ik évi országos költség­vetésbe felvehető legyen.“ Ki fog nyomtatni s na­pirendre tűzetni. Irányi D. a Pellagícs ügyben intéz a minisz­terelnökhöz interpellatiót 1-ször ki rendelte el s miért Pellagícs nevű bosnai politikai menekültnek hazájába való visszakisértetését, 2-szor. Miután ezen visszakisérés valóságos kiszolgáltatáa, mely ily esetben úgy a nemzetközi jogba, mint az emberiség törvényeibe ütközik, s ha foganatositta­­tik a kormány hírnevén, sőt a nemzeti becsületen is csorbát üt , kérdőre vonta-e a kormány a rendelet szerzőjét, ha az neki alárendelt közege volt s maga fejétől cselekedett, ha pedig valamelyik m­iniszter volt, hajlandó-e a t. minisz­terelnök úr annak nevét a t. háznak megmondani, hogy ez vonhassa őt felelősségre ?“ Közöltetik. Napirend: Lónyay Menyhért grófnak a zárszámadások átvizsgálására vonat­kozó határozat-javaslata. Szeniczey Ödön jegyző. (Olvassa a határozati javaslatot). Ghyczy Kálmán: A tárgyalás alatt levő hatá­rozati javaslatra nézve nekem több rendbeli ész­revételem van. Először is különösnek tartom azt, hogy a pénzügyi bizottságnak optio adatik arra nézve, hogy vagy maga­ vizsgálja meg a zárszám­adásokat, vagy ha azokkal foglalkozni nem akar, a terhet másra ruházza át. A zárszámadások megvizsgálása a képviselő­ház legfontosabb feladatainak és kötelességeinek egyike. Ezen kötelességét a képviselőim első al­kalommal fogja teljesíteni most, és az a mód, mely most elfogadtatik, pr­ecedensül fog szolgálni jö­vőre is. Én tehát igen indokoltnak tartanám, hogy előbb, mintsem kijelöltetnének azon egyének, kik a zárszámadásokat vizsgálni fogják, állapíttassák meg a zárszámadások vizsgálásának módja, és azért a pénzügyi bizottságot csak arra kívánnám átalában utasíttatni, hogy adjon véleményt a zár­számadások megvizsgálásának módja iránt. (He­lyeslés balfelől.) De van észrevételem a határozati javaslat második bekezdésére nézve, úgy annak első, mint második részére is. Ezen bekezdés első ré­szében az mondatik: „A zárszámadások megvizs­gálásával foglalkozó bizottság tekintsen meg a kor­mány által kötött minden oly szerződé­st is, melyre nézve felvilágosítást és okmányszerű­ tájékozást szerezni szükségesnek vél.“ Az 1848 évi XIII­­. sz. 30 §-a a képviselő­házat és az általa kiküldött bizottságot azon jog­gal ruházza fel, hogy a minisztériumnak mindazon hivatalos irományait megtekinthesse, melyeket megtekinteni szükségesnek vél. Azon intézkedés, melyet a határozati javas­latnak általam felolvasott szavai foglalnak maguk­ban, szű­kebb körre szorítja a kikü­ldendő bizott­ság hatáskörét annál, melyet számára a törvény kijelölt és mintegy utasítást látszik adni arra nézve, hogy a zárszámadásokat vizsgálandó bizottság, csak a szerződéseket tekintse meg, melyeket a mi­nisztérium kötött, nem pedig a többi hivatalos iro­mányokat is, melyek megtekintése szintén szüksé­gessé válhatik. A második része ezen bekezdésnek ekképen szól: „a zárszámadások megvizsgálásával foglal­kozó bizottság jelentését oly időben adja be, hogy még ezen ülésszak alatt a zárszámadások a ház által is tárgyalhatók legyenek és a törvény értel­mében elintézést nyerjenek.­" Lehet egy évi lehet több évi zárszám­adásokat és megvizsgálni rövid idő alatt, ott hol a zárszámadások szerkesztésének rendszere már meg van állapítva, hol a zárszámadások átlátszók könnyen megérthetők, a­hol a zár­­számadások számtani oldalára, a­­ zárszámadások­ban foglalt szám csoportosításokra nézve, semmi kérdés fenn nem forog, hanem csak aziránt fo­roghat fenn kérdés, ha vajon a minisztérium a törvény által megállapított költségvetéshez alkal­mazkodott e vagy nem. Ott a­hol ez úgy van, ezt a kérdést könnyen meg lehet oldani. Nálunk ellenben te­hát az állami zárszámvi­telnek fő elvei meg vannak ugyan állapítva a tör­vény által, de ezen elvek keresztülvitelének módja nincs meghatározva, a zárszámadások szerkesz­tésének rendszere nincs megállapítva. A mi a zár­számadásaink — miképen itten már többször em­lítve volt — nem könnyen átlátszók, nem világo­­sak és könnyen megérthetők. Ezenkívül a szám­vevőszék a zárszámadások készítésénél több te­kintetben eltért a törvény rendeletétől és igen fontos tárgyakra nézve vélemény­különbség merült fel a számvevőszék és a minisztérium közt. Ezen vélemény­különbség megbírálása, mélyebb beha­tóbb megvizsgálást, nagyobb tanulmányt kíván és átalában szükséges, hogy a kiküldendő bizott­ság a zárszámadások szerkesztésének egész rend­szerét, előbb megvizsgálja és bírálja meg mielőtt azon kérdésre térhetne át, ha várjon a miniszté­rium a törvény által meghatározott költségvetéshez alkalmazkodott-e vagy nem? Ily nagy munkát több évi zárszámadásra nézve rövid időre szorítani nem lehet, hacsak a t. ház előre nem akarja sanctionálni azt, hogy a zárszámadások ne tüzetesen vizsgáltassanak meg, ha­nem felületes megvizsgálásokkal is meg fog elé­gedni. Nekem úgy látszik, hogy ezen határozati javaslat szerkesztésénél a javaslat készítőjének az 1848-ik 4. t. ez. 6. §. lebegett szeme előtt, mely azt foglalja magában, hogy az évi ülésszak az utolsó évről a számadások előterjesztése és az irántoki határozatnak meghozatala előtt be nem rekesztethetik sem az országgyűlés fel nem oszlattathatik. Ha a törvénynek ezen rendelete még ma is fenállana, kérdésen kívül áll, hogy a zárszáma­dások még ezen ülésszak folyama alatt megvizs­­gálandók lennének, úgy de a törvénynek ezen rendeletét megváltoztatta az 1867-ik 10. t. ez, mely azt rendeli, hogy ha ő felsége előbb napolja el vagy rekeszti be az országgyűlést mint a befeje­zett számadások beadása a minisztérium által teljesíttetett és az országgyűlésen az iránt határo­zat hozatott volna, az országgyűlés még azon év folytán és pedig oly időben összehívandó, hogy a befejezett számadások az évnek végéig ország­­gyűlésileg tárgyaltathassanak. A most fennálló törvény szerint tehát a kérdéses zárszámadások nem ezen ülésszak végéig, hanem ez év végéig vizsgálandók meg. Ennélfogva nem szükséges a kikül­dendő bizottságot arra utasítani, hogy mindenesetre még ez ülésszak alatt terjeszsze tárgyalás alá vizsgála­tának eredményét, hanem meg lehet bízni a közakarat­tal megválasztandó zárszámadásokat vizsgáló bizott­ság hazafias érzületében, hogy igyekezni fog e nehéz munkát mielőbb bevégezni. Ezen okokból én e második bekezdést egészen kihagyatni kívánom. Van észrevételem a harmadik bekezdésre nézve is. Én azt hiszem, hogy e harmadik bekezdésre teendő észrevételem nem annyira a bekezdésnek elve és tartalma ellen szól, mint inkább bővebben megmagyarázza azt, a­mit maga a határozati ja­vaslat is eszközöltetni kíván. Azt mondja ugyan e harmadik bekezdés, hogy a bizottság adjon az­iránt is véleményes jelentést, hogy jövőre az állam­ra nézve a kötelező és törvényhozási intézkedést nem igénylő, mely szerződések és miként lennének a ház tudomására hozandók. Nem kételkedem, hogy e határozati javaslat is, itt csak azon szerződése­ket értette, melyeknek külön törvényalkotása ál­tali jóváhagyása nem szükséges, mert azon szer­ződésekre nézve, melyek törvény által hagyandók jóvá, különben is a törvény és a ház gyakorlata elég kimerítően rendelkezik. Azt tartom továbbá, hogy midőn a határozati javaslat azon kívánatát fejezi ki, hogy a minisztérium által kötendő bizonyos szerződések, a ház tudomására juttassanak, ezt csak úgy érthette, hogy a szerződések jogérvény­re lépésük előtt juttassanak a ház tudomására, mert gyakorlati értelme ily intézkedésnek különben is csak akkor van, ha az ilyen szerződések akkor jutnak a ház tudomására, midőn még jogérvénye­sekké nem váltak , mert a törvényhozás fe óhajtása ily intézkedéseknél nem az lehet, hogy a már megkötött és jogérvényre emelkedett szerződések miatt a ministérium felelősségre vonassék, hanem inkább főc­élja az országgyűlésnek csak az lehet, hogy a ministérium által nem rész szándékból, hanem tévedésből is netán a haza kárára kötött szerződéseket jogérvényesekké váltuk előtt bírál­hassa meg. Ezen eszméket tehát precise óhajtom én a határozati javaslatban kifejeztetni. Igaz az te hát, hogy ha a zárszámadások még ezen ülésszak alatt nem tárgyaltatnak, a mi­nisztérium némileg tovább marad felelősség terhe alatt, de én azt hiszem, hogy a ministérium ügy­kezelése tisztaságának öntudatában sokkal meg­­nyugtathatóbb elégtételt fog nyerni az által, ha tüzetes megvizsgálás, kimerítő bizottsági jelentés után nyer felmentést, mintha az elhamarkodott vizsgálat azon gyanúnak adhatna helyet, hogy a zárszámadások kellőleg nem vizsgáltattak meg. Ennek folytán a határozati javaslatnak kö­vetkező módosítását vagyok b­átor a t. háznak ajánlani: „A 95. számú határozati javaslat következő szerkezettel fogadtassák el: :.Az állami számvevő­­szék által megvizsgált, illetőleg elkészített 1868, 69, 70, 71 évi zárszámadások és az 1867 eszten­dei kezelési kimutatás, az azokra vonatkozó jelen­tésekkel és a ministériumnak ezekre tett észrevé­teleivel együtt kiadatnak a pénzügyi bizottságnak azon utasítással, hogy megvizsgálásuknak módja iránt véleményes jelentést adjon. A pénzügyi bizott­ság adjon az iránt is véleményes jelentést, hogy jövőre az államra nézve kötelező és kü­lön törvény általi jóváhagyást nem igénylő, mely szerződések és miként legyenek jogérvényesekké válásuk előtt a ház tudomására hozandók, anélkül hogy az ál­tal a közigazgatás törvényes hatásköre és annak rendes menete akadályt szenvedjen.“ Kérem­ i­ a házat, méltóztassék ezen módosítvá­­nyomat elfogadni (Helyeslés balfelől.) Lónyay M. gr. Ghyczy némely szavára vála­szolván. Tagadom — úgymond — hogy bárkinek, tehát az indítványt tevőnek s igy nekem szándé­komban lett volna, olyat javasolni, a miből az következnék, hogy azok, a kik számad­ással tar­toznak, t. i. a ministeriumok tagjai elmark­odott vizsgálatot kívánnának és igy azon gyanút — (Ellenmondás balfelől) ezek voltak a képviselő ur szavai — ezennel visszaszutasitom. A ministerium mindig sürgette a zártámadások megvizsgálását. Téves az a magyaázat is, a melyet az 1867: X­­. cz.-nek Ghiczy adott. Azt mondja ugyanis, hogy akkor midőn ez indítványt beadtam, megfe­ledkeztem arról, hogy a 48-iki IV. t. cz. 5 §-át módosította az 1867 . cz. Igen­is módosította, azonban korántsem abban az értelemben, mintha felmentette volna a törvényhozást az alól a köte­lesség alól, hogy a ház az évenkénti zárszámadások megvizsgálása iránt még azon évben intézkedni köteles. Hivatkozik e részben a törvényre. Belenyugszik egyébiránt, ha javaslata 2. bi­­­kezdésének hozzátoldásával elfogadtatik Ghyczy Kálmán szerkezete, bár ki kell emelni, hogy ezek elfogadása esetében ismét elhalasztatnék bizonyos időre az ügynek elintézése. Nem helyeselheti Ghyczy ama értelmezését sem, mintha szóló azzal, mert javaslatában külö­nösen kiemelte, hogy a kiküldendő bizottság a szerződéseket i­s megtekintse, szűkebb körre akar­ta volna szorítani munkásságát, mint a­mennyire ezt a törvény értelme szerint gyakorolni hivatva van. E szócska „is“, t. i. hogy a szerződéseket is megtekintse, korántsem zárja ki azt, hogy min­den irományt meg­tekintsen. Az előadó­t indokoknál fogva kéri a házat javaslata elfogadására és a­mennyiben a ház elő­­legesen csak véleményt akarna a pénzügyi bizott­ságtól a számadások megvizsgálása iránt és e szerint czélszerűbbnek tartaná, Ghyczy szerkeze­tét, toldja hozzá javaslatának második, nézete sze­rint igen helyes és törvényen alapuló kikezdését. Helffy Ignácz elvtársai nevében kijelenti, hogy ragaszkodni fognak azon indítványhoz me­lyet a Korizmicsféle indítvány alkalmakor a zár­számadások, kormányüzletek stb. megvizsgálása iránt Simonyi Ernő tett, s csak ha ettől elv tét­nek fognak a Ghyczy módositványára szavazni. Zsedényi Edének a Ghyczy K. által beadott ind. érdemére nézve nincs észrevétele s maga is szükségesnek tartja, hogy a bizottság határozott utasítást nyerjen. Arra nézve, hogy Ghyczy javaslata szerint az 1867-ik kezelési kimutatásról is adassák jelen­tés — elmondja a történteket ; t. i. a „hét bátor­­férfiú“ viselt dolgait, a­kik miután a pénzügyi bizottság nem akarta a Lónyay által beterjesztett 1867 kezelési kimutatást zárszámadásul elfogadni — azt a képviselőház megbízásából átvizsgálták s megadták rá az absolutorimot, mit a ház szavaza­ta is megerősített. E szerint tehát az a kezelési jelentés érdemileg el volna intézve, Ghyczy indít­ványa pedig az érdemleges megvizsgálást is in­volválja, ami a ház régibb határozatával összeüt­közik. Kérdi Ghyczytől, hogy érti indítványának e részét; szóló a többire nézve egyetért Ghy­czy­vel. Ghyczy Kálmán a kérdésre válaszolva egyetért ugyan előtte szólóval de, idő előttinek tartja a kérdést. Kétségtelen, hogy másról, mint számtani vizsgálatról szó sem lehet, miután a ház érdemileg már döntött. De miről van most kérdés? — úgymond — Most a kérdés csak a körül forog, hogy a pénz­ügyi bizottság adjon véleményes jelentést arról, hogy ezen zárszámadás, illetőleg kimutatás miként vizsgáltassák meg. Igen természetes, hogy a pénz­ügyi bizottság nem fog más véleményt adhatni, mint azt, hogy az említett zárszámadás és kezelé­si kimutatás csak számtani tekintetben vizsgál­tassanak meg mert a t. ház már elhatározta, hogy ezen zárszámadás és kezelési kimutatás csak ek­ként vizsgáltassák meg. Én tökéletesen úgy értet­tem az általam javaslott intézkedést, mint azt az előttem szóló tisztelt képviselő úr mondotta, de az említett oknál fogva ezt most már kimondani idő előttinek tartottam, haszonban nagyobb meg­nyugtatásul netalán szükségesnek tartatnék, hogy ezen eszme a határozati javaslatban szintén vilá­gosabban kifejeztessék, én részemről nem vagyok ellene, hogy mondassák ki az a határozati javas­latban, hogy a pénzügyi bizottság a zárszámadá­sok megvizsgálásának módja iránt a ház előző ha­tározatai értelmében tegyen véleményes jelentést (Általános jelentést) Ez volt az én eszmém is, s azért azt, hogy világosabban fejeztessék ki ugyanezen eszme a határozati javaslatban is egyáltalán nem ellenzem (Helyeslés mindkét oldalon.) . Tisza Kálmán, kijelenti, hogy ha a ház Ghyczy indítványát úgy, a­hogy van, elfogadja, eláll a szótól. Elnök a kérdést pontonként akarja szavazás alá bocsátani (Felkiáltások: átalánosságban). — Kéri, hogy határozzanak az iránt: pontonként-e ? vagy átalánosságban ? — Somsich Pál felszólal, hogy előbb aziránt kell átalánosságban határozni: elfogadtatik-e Lónyay javaslata, vagy sem ? ha igen, a részleteknél lesz Ghyczy módos­itványa al­kalmazandó. Elnök igy teszi fel a kérdést, Tisza Kálmán is helyeselvén azt. — A ház elfogadja a részletes tárgyalás alapjául Lónyay hát. javaslatát. A részleteknél feltett kérdésekre a ház többsége Ghyczy módosítványának elejtésével felel, s megtartja Lónyay javas­latát minden pontjában ! Következik a napi­rend második tárgya: a kiszolgált altis­ztek alkalmazásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Szlávy m.­eg­jelenti, hogy a honv. miniszter megbetegedvén helyette ő fog felvilágosításokat adni, ha kell. Pulszky Ágoston előadó a kp. b. nevében ajánl­ja a törvényjavaslatot. Péchy Tamás a javaslatot nem fogadja el a részletes tárgyalás alapjául. Gondoskodni akar ugyan az altisztekről, de csak odáig, meddig az a törvényhozásnak hatalmában áll a nélkül, hogy mások jogai megsértessenek, t. i. előnyt akar ne­kik biztosítani az állomások betöltésénél más con­­currensek felett, de nem kizárólagosságot. Azon tu­dat, hogy egy, vagy más állomás kizárólagosan azon osztályhoz tartozik ezek részéről bizonyos hanyag­ságot fog szülni. (Igaz úgy van­ bal felől.) A törvényhozásnak nem szabad egyes osztá­lyokat különösen kitüntetni, bizonyos előnyöket azonban megengedhetőknek tart azon altisztek szá­mára, kik az állam körül érdemeket szereztek ma­guknak. A törvényjavaslat nem felel meg ennek és azért ajánlja a következő indítványt: ,,a kiszolgált altisztek alkalmazásáról szóló javaslat elvetésével utasítja a ház a minisztériu­mot miszerint e törvényjavaslatot akként dolgozza át, hogy a kiszolgált altiszteknek a 75 számú törvényjavaslat 7. s 5. § §-aikban elősorolt állo­mások betöltésénél előny adassék más azokra pá­lyázó honpolgárok felett a nélkül, hogy azok ki­zárólagosan lennének számukra fenntartva, az ekként átdolgozott 1. javaslatot a képviselőháznak mielőbb terjessze be. (Éljenzés balfelől.) Hollán Ernő azt látja, hogy itt nem osztály­ról van szó, mely előnyökben részesíttessék, ha­nem egyes altisztekről, kik szolgálati idejükön túl megmaradnak a szolgálatban, miután a törvényja­vaslat csak 6-7 évig szolgált altiszteknek adja meg az előnyt. A hadsereg érdeke megkívánja, hogy tapasz­talt altisztek legyenek benne, s szóló meglévén győződve arról, hogy az altisztek nem fognak visz­­szatartozhatni hosszabb ideig a szolgálatban, ha a törvény kellő garanciát nem nyújt jövőjükre nézve; és arról is, hogy a közszolgálat az állal nem fog semmiképen szenvedni, hanem ellenkezőleg előny­ben fog részesülni, mindezeknél fogva elfogadja és elfogadás végett ajánlja a háznak a központi bi­zottság szövegezését. (Helyeslés jobbról.) Tisza Kálmán egyetért Péchy Tamással s úgy van meggyőződve, hogy igenis előjeg biztosíttatnék egy osztály számára, mert nem honvédelmi kötele­zettségüknek eleget tett egyéneknek, hanem kizá­rólag az altiszteknek, oly osztálynak mely 8—10 évig idegen befolyás alatt volt adatik az előny. Hollán okoskodásából arra a következtetésre jut, hogy a had­ügyminiszter valóságos avancement-lisztát fog készitni s kényszeríteni a vállalatokat, hogy a sorrendben következő altisztet fogadják el, akár kell nekik akár nem. Ebből az fog bekövetkezni, ami Po­roszországban és mindenütt, hol ez divatban van, be is következett, hogy, mert az altiszteket kény­telenek a vállalatok alkalmazni egyszersmind kell tartani embereket, kik a munkát helyettük végezik. Minden porosz vasúti vállalatoknál panaszok emeltetnek e tekintetbe, és szólónak is vannak ez irányban tapasztalatai, és ezek alapján mondhatja, hogy ha a hosszas ideig benmaradt kiszolgált at­­tiszteket az ily vállalatoknál megkísértették hasz­nálni, bármily rendesek voltak is a hadseregben, de épen azért, mivel évtizedeken keresztül a szi­­­gorú fegyelemhez szokva voltak, mikor ez leesik vállaikról, a leghasználhatlanabb emberekké lesz­nek. (Igaz! Igaz, balfelöl.) És így az állam által garantírozott vállala­toknál személyszaporítás lesz szükséges. A vég­eredményben tehát a compensatiót az állam csak úgy fogja fizetni, talán még sokkal drágábban, mint különben fizetné. Én tehát — végzi szavait — nem ingottam meg azon meggyőződésben, hogy igenis egyenlő feltételek mellett előjogot lehet az illetőknek biz­tosítani , de kizárólagosságot biztosítani nem sza­bad. Részemről pártolom Péchy Tamás képviselő­társam indítványát. (Helyeslés baloldalon.) Pulszky, Ag­­rárbeszédében a­­javaslatot véd­ve, már csak azért is szükségesnek tartja annak intézkedéseit, mert a magyar csapatoknál arány­lag sokkal­­l kevesebb hosszú ideig szolgáló altiszt van mint az osztrákoknál. A­­javaslat van hivatva e bajon segíteni a harczképesség érdekében. Péchy Tamás erre válaszul azt adja, hogy ennek oka az, hogy a magyar altisztek nagyon nehezen avancíroznak a közös hadseregben, hogy nincsenek biztosítva a­felől, hogy hazájukban fogják leszolgálni szolgálati idejüket, hogy ott a hadseregnél idegen szellem uralkodik. Nagy része ezeknek azért jön haza. Méltóztassanak ezen segí­teni s a magyarnál, a­ki jobban ragaszkodik a katonasághoz mint bármely más nemzet, segitve lesz a hajón. Szlávy J. m. e. erre ellenveti, hogy a magyar ezredekbe csak magyar alattvalók soroztatnak be és csak magyar alattvalók szolgálnak, s tehát csak is azok avancirozhatnak, s igy sem könnyebben sem nehezebben mint a többi hadcsapatokban mert a létszámnak mindenütt ki kell egészítve lenni. Nem az az oka tehát, valamint az sem hogy nem tudják, váljon hazájukban fognak e szol­gálni , mert ezen argumentum a monarchia másik felének ezredeire is alkalmazható, már a­mennyiben egy vagy két magyar ezred nincs itthon annyiban ott sincsen honn, hanem oka az, hogy azon osztályok, melyekből az altisztek leginkább kerül­nek, sokkal könnyebben bírnak itt megélni mint a lajthántúli tartományokban.

Next