Ellenőr, 1873. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1873-01-14 / 10. szám
A jelenlegi porosz országgyűlésen ugyanezen adóelengedési kérdés ismét fel fog merülni s a national liberalistáktól függ, váljon a szabadelvűséget még csak mindig szóval kívánják e hirdetni. A helybeli tőzsde, mely újév óta igen szilárd magatartást tanúsított, tegnap és ma ismét igen lanyha volt, kivált a bécsi nemzeti bank kedvezőtlen kimutatására. Egyébként azonban újév óta még szilárd irányú tőzsde mellett is csak igen csekély forgalom volt a belföldi papírokban, mit főleg a berlini sajátságos árfolyamjegyzéknek tulajdonítunk, itt ugyanis újév első napjától kezdve a részvények a szelvények, illetőleg osztalék leszámításával (exclusive) árultatnak. Ez osztalékot egy szakértő tőzsdebizottság határozza meg. Miután azonban január 1-én tulajdonkép egyetlenegy társulat sem tudhatja meg tisztán nyereségét a lefolyt évről, még kevésbbé pontos azon bizottság becslése s innen az általános tartózkodás mind eladók, mind vevők részéről. E tárgyról még alkalmilag bővebben. gr. — Azuj honvédelmi államtitkár dr. Fehérváry ezredes, három király napján fogadván a honvédelmi minisztérium összes katonai s polgári hivatalnokainak személyzetét, a következő beszédet tartá : Uraim! Ő császári és apostoli királyi Felsége legmagasabb kegyelme folytán e ministerium államtitkárává kineveztetvén, — ezen állást királyunk és urunk iránti hódoló engedelmességből elfoglaltam. Ennélfogva van szerencsém önöket ma ezen minőségemben fogadhatni. Reményem, és meg vagyok győződve, miután itt mindnyájan egy és ugyanazon czélnak szolgálunk, hogy a főnök urak bizalmára és szíves támogatására, valamint önök mindnyája együttes buzgó közreműködésére számíthatok, mert csak ezek által lehetek azon szerencsés helyzetben, hogy a szolgálat követelményeinek mindenkoron megfelelhessek, amint ezt eddigelé tenni legfőbb czélomnak tekintettem. Tudom a nehézségeket, melyekkel hivatalom kezdetében küzdenem kell, már a tekintetben is, hogy anyanyelvemben huzamos ideig nem lévén gyakorlatom, — elnézést kellene igénybe vennem, de ezt állásom átvétele előtt sem titkoltam el, sőt mindenhol ki is emeltem. Legyenek meggyőződve uraim, hogy bennem nem azon feszes — zord katonát fogják tapasztalni, mint amilyennek többen tartottak, — sőt inkább, hogy önök személyemben oly jótakaró főnökre találnak, ki önökkel abban egyetért, hogy csak is pontos ügyvitel, — buzgóság, — és önzetlen odaadás Ő Felsége és a haza szolgálatában, — vezethetnek, sikerdús czélhoz — és ki azt erélylyel előmozdítani — legszentebb kötelességének tartandja. Méltánylom végre azon nehézségeket, melyekkel ifjú intézményünk igazgatásánál találkozunk; de úgy, a mint bizton reményem, hogy csapataim élén, melyektől igen nehéz szívvel váltam el, — úgy itt is, — tisztemnek eleget tenni fogok, meg vagyok győződve, miszerint szem előtt tartva Ő Felsége. m. jelszavát, egyesült erővel fogunk megfelelni azon várakozásoknak, melyeket királyunk , hazánk, és miniszter, urunk a magyar honvédség érdekében, és a közügy előmozdításában — tőlünk követelni jogosultak. Vidéki dolgok. — Azonos vidéki szerbek, kik eddig a jobboldalnak voltak engedelmes hívei, kezdenek hidegülni s Majthényi ellen fordulnak. Ennek oka leginkább abban rejlik, hogy kezdik belátni, miszerint a királyi biztos hagyományos egyházi intézményeiket azon szellemben, amint azt ők remélték, aligha fogja nekik biztosítani. Egyátalában az az egyházi alkotmány, melyet a szerbek megteremtettek, s mely a legszélesebb értelemben függetleníti őket az eddigi episkopális hierarchia alól, s mely tág tért nyit a szerbek között nagyon is alkalmas talajra találó demagógiának, még sok bajt fog okozni. Ez az egyházi szabad kézengedés azután a szerb politikai túlzások magjának elhintésére nagyon alkalmas, és biztosítékot nyújt arra is, hogy az ily elhintett mag sziklára nem fog esni, szabadon teszik amit akarnak, az eparchialis gyűlésekben úgy a consistorialis, mint az iskolaszéki és a közigazgatási bizottságokban szintén övék a szó. Miután Majthényitól ezen intézmény megszilárdítását nem remélik, nemzetiségi érdekeiket látják megtámadva s innét a kapocsnak tágulása, mely az ujvidéki szerbek jelentékeny részét eddig a kormány pártjához kötötte. Megemlítjük itt, hogy Angyelits püspök már kinevezte az ujvidéki szerb egyházközség 50 tagjból álló képviseletét, melynek elnöke egyházi férfiú lesz. — Arad város közgyűlésén, mely e hó 8-án tart atott felmerült a panasz, hogy a város földjeinek bérbe adásánál jelentékeny hátrányt szenved azóta, mióta a haszonbérlők ki vannak zárva a törvényhatósági bizottságból. Szeged városa erre már jóelőre számított s a törvények idevonatkozó czikkelye alól a földhaszonbérlőket kivette, mibe a a minisztérium is beleegyezett. Indítványba hozatott tehát, hogy Arad kövesse Szeged példáját, mely indítvány elfogadtatott. Ezenkívül több határozat hozatott a honvéd-laktanya kiépítése, utak igazítása, városi földbirtok bérbe adása iránt, s a felnőttek oktatásához szükséges fa utalványozása is megszavaztatott. Szeged városa ehó 19-én fogja virilistáit pótolni. Részint meghaltak, részint elvesztették képesítvényöket néhányan, kik helyett újakat osztanak be. Az igazoló bizottság a csütörtöki városi közgyűlésen választatott meg. A jezsuiták és védelmezőik. Péteri Károly, kit „Névtelen" ezikkei után is megtanult ismerni, becsülni s szeretni az Ellenőr olvasóközönsége, egy munkát ir. „A jezsuiták és védelmezőik“ felöl. E munkából jelent meg egy mutatvány a „Szombati Lapok“ mai számában, a mely után közöljük azt mi is egész terjedelmében a mint következik. * „Hajnald érsek úr elfogadja a kérvények azon indítványát, hogy a jezsuiták ellen hozott törvényeink a legerélyesebben alkalmaztassanak, miután a törvények a rend mellett szólnak. Hazánkból a rend törvény által kitiltva nem volt soha. Midőn XIV. Kelemen engedve az intrigyáknak, s hogy békében maradhasson az udvarokkal a jezsuiták abrogatióját kimondta: Mária Terézia 1773., mint a kath. egyház fővédnöke, csak a rend vagyonának hovaforditása iránt intézkedett, a pápai bullának engedelmeskedvén. Hanem ez nem volt abligationális törvény , csak rendelet. Hivatkozik a jezsuiták mellett szóló 1687., 1715. s 1741. törvényekre. Az 1873-dik intézkedés nem lévén törvény, a régibb törvények érvénye máig is fenáll.“ Először is elismerésemet fejezem ki a jezsuiták Paladinja, Hajnald úr iránt, hogy ilyen tisztelője a törvényeknek a királyi rendeletekkel szemben. Ezen eljárás annyival dicséretesebb, mert a clerusnál ezen törvénytiszteletet nagyon ritka esetben találjuk fel az alkotmány történetében, miután csak ott szokták a törvényeket megtartani s azokra hivatkozni, hol érdekeiket legyezgeti a Protestantismus s a koreszmékkel szemben. Erről tanúskodik a történelem minden lapja Még csak pár évvel ezelőtt, midőn az intercalaris jövedelmekről volt szó, a törvényekkel ellentétben törvénytelen pátensekre hivatkoztak főtisztelendő urék s pénzen megvásárlott csatlósaik, pedig azt csak érsek úr is elismeri, hogy azon két időszakban, melyre hivatkozás történt, nem hozatott törvény. No, de ezen megtérését is méltó elismeréssel fogadjuk, habár nagyon meglátszik rajta az önzés eredendő bűne, mely szerint helyeseljük azt, amit tegnap kárhoztattunk, mert érdekünk úgy hozza magával- Ez jezsuita principium, melynek, úgy látom, Hajnald úr is hódol. Visszatérve Hajnald úr védőbeszédjére, azt biztosan "lehet állítani, hogy nálunk az utóbbi félszázad alatt senki sem vette a jezsuiták eltörlését oly értelemben, hogy azok újabb országgyűlési intézkedés nélkül ide bejöhessenek. Ezt Hajnald úr épen úgy tudja, mint én, sőt a 48-dik korszakot megelőző 34 évi időszakban az országgyűléseken még a liguriánusok bejövetele ellen is tiltakoztak a rendek, mint álcázott jezsuiták ellen. 1848 ban a nemzetgyűlés egyhangúlag kimondta, hogy a jezsuiták, mint magánnevelők sem türetnek meg. Érsek úr minden törvényidézete mellett sem gyengítheti meg azon tényt, hogy a jezsuiták a pápa által jogosan és tettlegesen eltöröltettek. Mária Terézia rendelete, engedelmeskedve az eltörlési parancsnak, természetesen csak a jószágróli intézkedésre terjedhetett ki , — mert a pápai eltörlés által a szerzet meg volt semmisítve s azon végérvényes ítélet után a világ egy császárja, királya s parlamentje sem tarthatta meg vagy léptethette életbe a jezsuitákat. Egyik-másik ország bevehet vagy visszautasíthat egy szerzetet, azt, ha jónak látja, mint bevettet újra kikergetheti; de a szerzet életéről, haláláróli jogos intézkedés a pápa kezében van. Az ő rendelkezése a szerzetes testületekre nézve törvény, melytől nincs felebbvitel. Az azután más kérdés, hogy ha egy szerzet el van határozva revoltálni, mint a jezsuiták teszik, a pápai rendelet ellen, hogy ily lázadó szerzetet megtűr, pártol, befogad egy ország. Ez a törvényhozás joga. De ezen lázadás folytán ekkor egy uj szerzetről van szó, miután a pápátóli függést, mely lételének feltétele — széttépte. _ Én igy fogom fel e szőnyegen levő kérdést jogi szempontból s főtisztelendő urnak orthodox vallási szempontból sem lehet és szabad más véleményének lenni, ha csak haeresis bűnébe nem akar esni. így fogta fel ezt Európának minden állama midőn 1814-ben VII. Pius a rendet a reactionarius kormányok sürgetésére, visszaállította, úgy tekintették, mint uj szerzetet, s minden államban uj intézkedés által — nem a régibb törvények alapján — léptettek életbe. Minden feltétel nélkül bebocsáttattak Spanyolországba, Szardiniába s Freibergbe. Eltüzettek, de más forma alatt Ausztriában és Bajorországban, Portugalliából elutasíttattak. Modenába és Nápolyba bizonyos feltételek mellett bocsáttattak be. Toskánába csak a 49-diki nagy reactio után vetettek be, így hazánkban szó sem volt róla, hogy e szerzet e régi törvények alapján ide bejöhessen, a 48 előtti 34 év alatt meg sem kísérlették ezt, mert ismerték a közvélemény áramlatát. Tudták, hogy nevök csak puszta felemütése is már a legnagyobb és legjogosabb indignatioval találkozik, mint kik két század folytán annyi gyászt, anynyi szenvedést halmoztak e szerencsétlen országra. Hol voltak visszaállításuk után 34 évig ? miért nem jöttek be az érdekekben hozott régi törvények alapján ? Egyszerűen azért, mert mind e feketelelkű szerzet, mind gyönyörűséges pátrónusai jól tudták, hogy ide csak új országgyűlési végzés alapján jöhetnek be. Azt pedig ismerve a közvéleményt, álmokban sem reménytették s ennélfogva meg sem kísértették, habár szemtelenségben a házaló czigányokat, sőt a pénzen megvásárolt tollmartalóczokat is túlszárnyalják. Midőn 49-ben a jog és szabadság magna chartája széttépetett, midőn az alkotmány romjain a brutális erőszak és a vallási képmutatás ünnepelte véres orgiáit, midőn a vandálok méltó utódai a muszka segítséggel diadalmaskodtak a civilisatiót képviselő Magyarország felett, ekkor következett be az invasio. Ezen invasión alapszik a fekete csukás banka itteni létjoga. A szuronyok védese alatt rontottak be Magyarországba s telepedtek le és építettek kaszárnyákat a méltóságos főrendek s a főpapság védelme alatt. Büszkék lehetnek egymásra ítélők és védenczek. Lássuk már most, mit mond a pápa eltörlő brevéjében ezen szerzetről, melyet Hajnald ur oly melegen pártol, s oly ékesen szólással magasztal, s a kik ellen felszólalókat Heine után az ökörhöz hasonlítja. Meg kell jegyeznem, hogy igen triviális idézet egy műveit főpap szájában, valószínűleg cárthágói érseksége alatt a pogányoktól sajátította el. Ennélfogva talán nem is fogja meglepni, ha ily magamféle falusi ember a jezsuiták ellenében nem egészen salomai modorban szólal fel. (Vége köv.) ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése jan. 13-án. Elnök: Bittó István; jegyzők: Széll, Tombor. A kormány részéről jelen vannak: Szlávy József, ifj. gr. Zichy József, Pauler Tivadar, Trefort Ágoston. A múlt üléskönyve hitelesíttetvén : Elnök beterjeszti Thurócz és Pozsony vármegyék feliratát, melyekben az országgyűlési nyomtatványokat a törvényhatóságok számára díjmentesen megküldetni kérik. Sopron vármegye kérvényét e közjegyzői intézmény behozatala s perrendtartás egyszerűsítése és a bírósági végrehajtók eljárásának korlátozása iránt. Békés vármegye feliratát, melyben a jezsuitákat eltöröltetni, javaikat közoktatási czélokra fordittatni s őket a nyilvános és magán tanításoktól eltiltani és tanodáikat bezáratni kéri. Kérvényi bizottsághoz. Hoffmann Pál ér Felletár Emil művegyész kérvényét fizetés felemelés iránt; Fröhlich Gusztáv, Pikéti Gusztáv volt honvédtábornok kérvényét nyugdíjazás iránt, — nyújtják be. Kérvényt b hoz. Madarász Jósef interpellálja a belügyért: halandó-e a képviselőválasztások körül előforduló megvesztegetések ellen törvényjavaslatot nyújtani be, oly időben, hogy az kellő figyelemmel tárgyaltattassék. — Közöltetni fog a belügyminiszterrel. Kármán Lajos a honvédelmi miniszterhez interpellációt a honvédség állapota iránt; nevezetesen, honvédség teljes hadi létszámára megvan-e a szükséges fegyverzet, töltények, ruházat is szerelékek ? — hol vannak e megkívántató készletek ? — megvannak-e téve a szükséges előkészületek ? a mozgósítás rendje s gyorsaságát illetőleg — kijelölt-e a közös hadügyér tüzérségi s műszaki osztályokat a honvédséghez? — ha mindez nem történt volna meg, mi módon szándékozik ezen segíteni? — Közöltetni fog a honv. miniszterrel. Lázár Ádám következő határozati javaslatot ad be : Utasítsa a képviselőház a kormányt, miszerint a részvénytársulatok alakításáról, az államkormány engedélyezése teljes kizárásával, a felelősség és nyilvánosság elveire fektetendő törvényjavaslatot, közhitelünk kor- és czélszerű biztosítása érdekében mielőbb terjeszszen be.“ Kinyomatni s annak idején napirendre fog tűzetni. Oláh Miklós a Jász-Kun kerület megváltása kérdését illetőleg következő határozati javaslatot nyújt be az ügy rövid vázlata kíséretében : utasítsa a képviselőház a minisztériumot, hogy a Jász- Kun kerületi birtokosok igényeit az általuk 1745- ben fizetett váltságösszegnek az ország, illetőleg a kincstár által leendő megtérítése iránt, az 1715- 34-iki t. czikk alapján tisztába hozván, e tárgyban törvényjavaslatot terjesszen a ház elé, még pedig oly időben, hogy a Jászkunok által jogosan igényelt összeg már 1874.ik évi országos költségvetésbe felvehető legyen.“ Ki fog nyomtatni s napirendre tűzetni. Irányi D. a Pellagícs ügyben intéz a miniszterelnökhöz interpellatiót 1-ször ki rendelte el s miért Pellagícs nevű bosnai politikai menekültnek hazájába való visszakisértetését, 2-szor. Miután ezen visszakisérés valóságos kiszolgáltatáa, mely ily esetben úgy a nemzetközi jogba, mint az emberiség törvényeibe ütközik, s ha foganatosittatik a kormány hírnevén, sőt a nemzeti becsületen is csorbát üt , kérdőre vonta-e a kormány a rendelet szerzőjét, ha az neki alárendelt közege volt s maga fejétől cselekedett, ha pedig valamelyik miniszter volt, hajlandó-e a t. miniszterelnök úr annak nevét a t. háznak megmondani, hogy ez vonhassa őt felelősségre ?“ Közöltetik. Napirend: Lónyay Menyhért grófnak a zárszámadások átvizsgálására vonatkozó határozat-javaslata. Szeniczey Ödön jegyző. (Olvassa a határozati javaslatot). Ghyczy Kálmán: A tárgyalás alatt levő határozati javaslatra nézve nekem több rendbeli észrevételem van. Először is különösnek tartom azt, hogy a pénzügyi bizottságnak optio adatik arra nézve, hogy vagy maga vizsgálja meg a zárszámadásokat, vagy ha azokkal foglalkozni nem akar, a terhet másra ruházza át. A zárszámadások megvizsgálása a képviselőház legfontosabb feladatainak és kötelességeinek egyike. Ezen kötelességét a képviselőim első alkalommal fogja teljesíteni most, és az a mód, mely most elfogadtatik, precedensül fog szolgálni jövőre is. Én tehát igen indokoltnak tartanám, hogy előbb, mintsem kijelöltetnének azon egyének, kik a zárszámadásokat vizsgálni fogják, állapíttassák meg a zárszámadások vizsgálásának módja, és azért a pénzügyi bizottságot csak arra kívánnám átalában utasíttatni, hogy adjon véleményt a zárszámadások megvizsgálásának módja iránt. (Helyeslés balfelől.) De van észrevételem a határozati javaslat második bekezdésére nézve, úgy annak első, mint második részére is. Ezen bekezdés első részében az mondatik: „A zárszámadások megvizsgálásával foglalkozó bizottság tekintsen meg a kormány által kötött minden oly szerződést is, melyre nézve felvilágosítást és okmányszerű tájékozást szerezni szükségesnek vél.“ Az 1848 évi XIII. sz. 30 §-a a képviselőházat és az általa kiküldött bizottságot azon joggal ruházza fel, hogy a minisztériumnak mindazon hivatalos irományait megtekinthesse, melyeket megtekinteni szükségesnek vél. Azon intézkedés, melyet a határozati javaslatnak általam felolvasott szavai foglalnak magukban, szűkebb körre szorítja a kiküldendő bizottság hatáskörét annál, melyet számára a törvény kijelölt és mintegy utasítást látszik adni arra nézve, hogy a zárszámadásokat vizsgálandó bizottság, csak a szerződéseket tekintse meg, melyeket a minisztérium kötött, nem pedig a többi hivatalos irományokat is, melyek megtekintése szintén szükségessé válhatik. A második része ezen bekezdésnek ekképen szól: „a zárszámadások megvizsgálásával foglalkozó bizottság jelentését oly időben adja be, hogy még ezen ülésszak alatt a zárszámadások a ház által is tárgyalhatók legyenek és a törvény értelmében elintézést nyerjenek." Lehet egy évi lehet több évi zárszámadásokat és megvizsgálni rövid idő alatt, ott hol a zárszámadások szerkesztésének rendszere már meg van állapítva, hol a zárszámadások átlátszók könnyen megérthetők, ahol a zárszámadások számtani oldalára, a zárszámadásokban foglalt szám csoportosításokra nézve, semmi kérdés fenn nem forog, hanem csak aziránt foroghat fenn kérdés, ha vajon a minisztérium a törvény által megállapított költségvetéshez alkalmazkodott e vagy nem. Ott ahol ez úgy van, ezt a kérdést könnyen meg lehet oldani. Nálunk ellenben tehát az állami zárszámvitelnek fő elvei meg vannak ugyan állapítva a törvény által, de ezen elvek keresztülvitelének módja nincs meghatározva, a zárszámadások szerkesztésének rendszere nincs megállapítva. A mi a zárszámadásaink — miképen itten már többször említve volt — nem könnyen átlátszók, nem világosak és könnyen megérthetők. Ezenkívül a számvevőszék a zárszámadások készítésénél több tekintetben eltért a törvény rendeletétől és igen fontos tárgyakra nézve véleménykülönbség merült fel a számvevőszék és a minisztérium közt. Ezen véleménykülönbség megbírálása, mélyebb behatóbb megvizsgálást, nagyobb tanulmányt kíván és átalában szükséges, hogy a kiküldendő bizottság a zárszámadások szerkesztésének egész rendszerét, előbb megvizsgálja és bírálja meg mielőtt azon kérdésre térhetne át, ha várjon a minisztérium a törvény által meghatározott költségvetéshez alkalmazkodott-e vagy nem? Ily nagy munkát több évi zárszámadásra nézve rövid időre szorítani nem lehet, hacsak a t. ház előre nem akarja sanctionálni azt, hogy a zárszámadások ne tüzetesen vizsgáltassanak meg, hanem felületes megvizsgálásokkal is meg fog elégedni. Nekem úgy látszik, hogy ezen határozati javaslat szerkesztésénél a javaslat készítőjének az 1848-ik 4. t. ez. 6. §. lebegett szeme előtt, mely azt foglalja magában, hogy az évi ülésszak az utolsó évről a számadások előterjesztése és az irántoki határozatnak meghozatala előtt be nem rekesztethetik sem az országgyűlés fel nem oszlattathatik. Ha a törvénynek ezen rendelete még ma is fenállana, kérdésen kívül áll, hogy a zárszámadások még ezen ülésszak folyama alatt megvizsgálandók lennének, úgy de a törvénynek ezen rendeletét megváltoztatta az 1867-ik 10. t. ez, mely azt rendeli, hogy ha ő felsége előbb napolja el vagy rekeszti be az országgyűlést mint a befejezett számadások beadása a minisztérium által teljesíttetett és az országgyűlésen az iránt határozat hozatott volna, az országgyűlés még azon év folytán és pedig oly időben összehívandó, hogy a befejezett számadások az évnek végéig országgyűlésileg tárgyaltathassanak. A most fennálló törvény szerint tehát a kérdéses zárszámadások nem ezen ülésszak végéig, hanem ez év végéig vizsgálandók meg. Ennélfogva nem szükséges a kiküldendő bizottságot arra utasítani, hogy mindenesetre még ez ülésszak alatt terjeszsze tárgyalás alá vizsgálatának eredményét, hanem meg lehet bízni a közakarattal megválasztandó zárszámadásokat vizsgáló bizottság hazafias érzületében, hogy igyekezni fog e nehéz munkát mielőbb bevégezni. Ezen okokból én e második bekezdést egészen kihagyatni kívánom. Van észrevételem a harmadik bekezdésre nézve is. Én azt hiszem, hogy e harmadik bekezdésre teendő észrevételem nem annyira a bekezdésnek elve és tartalma ellen szól, mint inkább bővebben megmagyarázza azt, amit maga a határozati javaslat is eszközöltetni kíván. Azt mondja ugyan e harmadik bekezdés, hogy a bizottság adjon aziránt is véleményes jelentést, hogy jövőre az államra nézve a kötelező és törvényhozási intézkedést nem igénylő, mely szerződések és miként lennének a ház tudomására hozandók. Nem kételkedem, hogy e határozati javaslat is, itt csak azon szerződéseket értette, melyeknek külön törvényalkotása általi jóváhagyása nem szükséges, mert azon szerződésekre nézve, melyek törvény által hagyandók jóvá, különben is a törvény és a ház gyakorlata elég kimerítően rendelkezik. Azt tartom továbbá, hogy midőn a határozati javaslat azon kívánatát fejezi ki, hogy a minisztérium által kötendő bizonyos szerződések, a ház tudomására juttassanak, ezt csak úgy érthette, hogy a szerződések jogérvényre lépésük előtt juttassanak a ház tudomására, mert gyakorlati értelme ily intézkedésnek különben is csak akkor van, ha az ilyen szerződések akkor jutnak a ház tudomására, midőn még jogérvényesekké nem váltak , mert a törvényhozás fe óhajtása ily intézkedéseknél nem az lehet, hogy a már megkötött és jogérvényre emelkedett szerződések miatt a ministérium felelősségre vonassék, hanem inkább főcélja az országgyűlésnek csak az lehet, hogy a ministérium által nem rész szándékból, hanem tévedésből is netán a haza kárára kötött szerződéseket jogérvényesekké váltuk előtt bírálhassa meg. Ezen eszméket tehát precise óhajtom én a határozati javaslatban kifejeztetni. Igaz az te hát, hogy ha a zárszámadások még ezen ülésszak alatt nem tárgyaltatnak, a minisztérium némileg tovább marad felelősség terhe alatt, de én azt hiszem, hogy a ministérium ügykezelése tisztaságának öntudatában sokkal megnyugtathatóbb elégtételt fog nyerni az által, ha tüzetes megvizsgálás, kimerítő bizottsági jelentés után nyer felmentést, mintha az elhamarkodott vizsgálat azon gyanúnak adhatna helyet, hogy a zárszámadások kellőleg nem vizsgáltattak meg. Ennek folytán a határozati javaslatnak következő módosítását vagyok bátor a t. háznak ajánlani: „A 95. számú határozati javaslat következő szerkezettel fogadtassák el: :.Az állami számvevőszék által megvizsgált, illetőleg elkészített 1868, 69, 70, 71 évi zárszámadások és az 1867 esztendei kezelési kimutatás, az azokra vonatkozó jelentésekkel és a ministériumnak ezekre tett észrevételeivel együtt kiadatnak a pénzügyi bizottságnak azon utasítással, hogy megvizsgálásuknak módja iránt véleményes jelentést adjon. A pénzügyi bizottság adjon az iránt is véleményes jelentést, hogy jövőre az államra nézve kötelező és külön törvény általi jóváhagyást nem igénylő, mely szerződések és miként legyenek jogérvényesekké válásuk előtt a ház tudomására hozandók, anélkül hogy az által a közigazgatás törvényes hatásköre és annak rendes menete akadályt szenvedjen.“ Kérem i a házat, méltóztassék ezen módosítványomat elfogadni (Helyeslés balfelől.) Lónyay M. gr. Ghyczy némely szavára válaszolván. Tagadom — úgymond — hogy bárkinek, tehát az indítványt tevőnek s igy nekem szándékomban lett volna, olyat javasolni, a miből az következnék, hogy azok, a kik számadással tartoznak, t. i. a ministeriumok tagjai elmarkodott vizsgálatot kívánnának és igy azon gyanút — (Ellenmondás balfelől) ezek voltak a képviselő ur szavai — ezennel visszaszutasitom. A ministerium mindig sürgette a zártámadások megvizsgálását. Téves az a magyaázat is, a melyet az 1867: X. cz.-nek Ghiczy adott. Azt mondja ugyanis, hogy akkor midőn ez indítványt beadtam, megfeledkeztem arról, hogy a 48-iki IV. t. cz. 5 §-át módosította az 1867 . cz. Igenis módosította, azonban korántsem abban az értelemben, mintha felmentette volna a törvényhozást az alól a kötelesség alól, hogy a ház az évenkénti zárszámadások megvizsgálása iránt még azon évben intézkedni köteles. Hivatkozik e részben a törvényre. Belenyugszik egyébiránt, ha javaslata 2. bikezdésének hozzátoldásával elfogadtatik Ghyczy Kálmán szerkezete, bár ki kell emelni, hogy ezek elfogadása esetében ismét elhalasztatnék bizonyos időre az ügynek elintézése. Nem helyeselheti Ghyczy ama értelmezését sem, mintha szóló azzal, mert javaslatában különösen kiemelte, hogy a kiküldendő bizottság a szerződéseket is megtekintse, szűkebb körre akarta volna szorítani munkásságát, mint amennyire ezt a törvény értelme szerint gyakorolni hivatva van. E szócska „is“, t. i. hogy a szerződéseket is megtekintse, korántsem zárja ki azt, hogy minden irományt megtekintsen. Az előadót indokoknál fogva kéri a házat javaslata elfogadására és amennyiben a ház előlegesen csak véleményt akarna a pénzügyi bizottságtól a számadások megvizsgálása iránt és e szerint czélszerűbbnek tartaná, Ghyczy szerkezetét, toldja hozzá javaslatának második, nézete szerint igen helyes és törvényen alapuló kikezdését. Helffy Ignácz elvtársai nevében kijelenti, hogy ragaszkodni fognak azon indítványhoz melyet a Korizmicsféle indítvány alkalmakor a zárszámadások, kormányüzletek stb. megvizsgálása iránt Simonyi Ernő tett, s csak ha ettől elv tétnek fognak a Ghyczy módositványára szavazni. Zsedényi Edének a Ghyczy K. által beadott ind. érdemére nézve nincs észrevétele s maga is szükségesnek tartja, hogy a bizottság határozott utasítást nyerjen. Arra nézve, hogy Ghyczy javaslata szerint az 1867-ik kezelési kimutatásról is adassák jelentés — elmondja a történteket ; t. i. a „hét bátorférfiú“ viselt dolgait, akik miután a pénzügyi bizottság nem akarta a Lónyay által beterjesztett 1867 kezelési kimutatást zárszámadásul elfogadni — azt a képviselőház megbízásából átvizsgálták s megadták rá az absolutorimot, mit a ház szavazata is megerősített. E szerint tehát az a kezelési jelentés érdemileg el volna intézve, Ghyczy indítványa pedig az érdemleges megvizsgálást is involválja, ami a ház régibb határozatával összeütközik. Kérdi Ghyczytől, hogy érti indítványának e részét; szóló a többire nézve egyetért Ghyczyvel. Ghyczy Kálmán a kérdésre válaszolva egyetért ugyan előtte szólóval de, idő előttinek tartja a kérdést. Kétségtelen, hogy másról, mint számtani vizsgálatról szó sem lehet, miután a ház érdemileg már döntött. De miről van most kérdés? — úgymond — Most a kérdés csak a körül forog, hogy a pénzügyi bizottság adjon véleményes jelentést arról, hogy ezen zárszámadás, illetőleg kimutatás miként vizsgáltassák meg. Igen természetes, hogy a pénzügyi bizottság nem fog más véleményt adhatni, mint azt, hogy az említett zárszámadás és kezelési kimutatás csak számtani tekintetben vizsgáltassanak meg mert a t. ház már elhatározta, hogy ezen zárszámadás és kezelési kimutatás csak ekként vizsgáltassák meg. Én tökéletesen úgy értettem az általam javaslott intézkedést, mint azt az előttem szóló tisztelt képviselő úr mondotta, de az említett oknál fogva ezt most már kimondani idő előttinek tartottam, haszonban nagyobb megnyugtatásul netalán szükségesnek tartatnék, hogy ezen eszme a határozati javaslatban szintén világosabban kifejeztessék, én részemről nem vagyok ellene, hogy mondassák ki az a határozati javaslatban, hogy a pénzügyi bizottság a zárszámadások megvizsgálásának módja iránt a ház előző határozatai értelmében tegyen véleményes jelentést (Általános jelentést) Ez volt az én eszmém is, s azért azt, hogy világosabban fejeztessék ki ugyanezen eszme a határozati javaslatban is egyáltalán nem ellenzem (Helyeslés mindkét oldalon.) . Tisza Kálmán, kijelenti, hogy ha a ház Ghyczy indítványát úgy, ahogy van, elfogadja, eláll a szótól. Elnök a kérdést pontonként akarja szavazás alá bocsátani (Felkiáltások: átalánosságban). — Kéri, hogy határozzanak az iránt: pontonként-e ? vagy átalánosságban ? — Somsich Pál felszólal, hogy előbb aziránt kell átalánosságban határozni: elfogadtatik-e Lónyay javaslata, vagy sem ? ha igen, a részleteknél lesz Ghyczy módositványa alkalmazandó. Elnök igy teszi fel a kérdést, Tisza Kálmán is helyeselvén azt. — A ház elfogadja a részletes tárgyalás alapjául Lónyay hát. javaslatát. A részleteknél feltett kérdésekre a ház többsége Ghyczy módosítványának elejtésével felel, s megtartja Lónyay javaslatát minden pontjában ! Következik a napirend második tárgya: a kiszolgált altisztek alkalmazásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Szlávy m.egjelenti, hogy a honv. miniszter megbetegedvén helyette ő fog felvilágosításokat adni, ha kell. Pulszky Ágoston előadó a kp. b. nevében ajánlja a törvényjavaslatot. Péchy Tamás a javaslatot nem fogadja el a részletes tárgyalás alapjául. Gondoskodni akar ugyan az altisztekről, de csak odáig, meddig az a törvényhozásnak hatalmában áll a nélkül, hogy mások jogai megsértessenek, t. i. előnyt akar nekik biztosítani az állomások betöltésénél más concurrensek felett, de nem kizárólagosságot. Azon tudat, hogy egy, vagy más állomás kizárólagosan azon osztályhoz tartozik ezek részéről bizonyos hanyagságot fog szülni. (Igaz úgy van bal felől.) A törvényhozásnak nem szabad egyes osztályokat különösen kitüntetni, bizonyos előnyöket azonban megengedhetőknek tart azon altisztek számára, kik az állam körül érdemeket szereztek maguknak. A törvényjavaslat nem felel meg ennek és azért ajánlja a következő indítványt: ,,a kiszolgált altisztek alkalmazásáról szóló javaslat elvetésével utasítja a ház a minisztériumot miszerint e törvényjavaslatot akként dolgozza át, hogy a kiszolgált altiszteknek a 75 számú törvényjavaslat 7. s 5. § §-aikban elősorolt állomások betöltésénél előny adassék más azokra pályázó honpolgárok felett a nélkül, hogy azok kizárólagosan lennének számukra fenntartva, az ekként átdolgozott 1. javaslatot a képviselőháznak mielőbb terjessze be. (Éljenzés balfelől.) Hollán Ernő azt látja, hogy itt nem osztályról van szó, mely előnyökben részesíttessék, hanem egyes altisztekről, kik szolgálati idejükön túl megmaradnak a szolgálatban, miután a törvényjavaslat csak 6-7 évig szolgált altiszteknek adja meg az előnyt. A hadsereg érdeke megkívánja, hogy tapasztalt altisztek legyenek benne, s szóló meglévén győződve arról, hogy az altisztek nem fognak viszszatartozhatni hosszabb ideig a szolgálatban, ha a törvény kellő garanciát nem nyújt jövőjükre nézve; és arról is, hogy a közszolgálat az állal nem fog semmiképen szenvedni, hanem ellenkezőleg előnyben fog részesülni, mindezeknél fogva elfogadja és elfogadás végett ajánlja a háznak a központi bizottság szövegezését. (Helyeslés jobbról.) Tisza Kálmán egyetért Péchy Tamással s úgy van meggyőződve, hogy igenis előjeg biztosíttatnék egy osztály számára, mert nem honvédelmi kötelezettségüknek eleget tett egyéneknek, hanem kizárólag az altiszteknek, oly osztálynak mely 8—10 évig idegen befolyás alatt volt adatik az előny. Hollán okoskodásából arra a következtetésre jut, hogy a hadügyminiszter valóságos avancement-lisztát fog készitni s kényszeríteni a vállalatokat, hogy a sorrendben következő altisztet fogadják el, akár kell nekik akár nem. Ebből az fog bekövetkezni, ami Poroszországban és mindenütt, hol ez divatban van, be is következett, hogy, mert az altiszteket kénytelenek a vállalatok alkalmazni egyszersmind kell tartani embereket, kik a munkát helyettük végezik. Minden porosz vasúti vállalatoknál panaszok emeltetnek e tekintetbe, és szólónak is vannak ez irányban tapasztalatai, és ezek alapján mondhatja, hogy ha a hosszas ideig benmaradt kiszolgált attiszteket az ily vállalatoknál megkísértették használni, bármily rendesek voltak is a hadseregben, de épen azért, mivel évtizedeken keresztül a szigorú fegyelemhez szokva voltak, mikor ez leesik vállaikról, a leghasználhatlanabb emberekké lesznek. (Igaz! Igaz, balfelöl.) És így az állam által garantírozott vállalatoknál személyszaporítás lesz szükséges. A végeredményben tehát a compensatiót az állam csak úgy fogja fizetni, talán még sokkal drágábban, mint különben fizetné. Én tehát — végzi szavait — nem ingottam meg azon meggyőződésben, hogy igenis egyenlő feltételek mellett előjogot lehet az illetőknek biztosítani , de kizárólagosságot biztosítani nem szabad. Részemről pártolom Péchy Tamás képviselőtársam indítványát. (Helyeslés baloldalon.) Pulszky, Agrárbeszédében ajavaslatot védve, már csak azért is szükségesnek tartja annak intézkedéseit, mert a magyar csapatoknál aránylag sokkall kevesebb hosszú ideig szolgáló altiszt van mint az osztrákoknál. Ajavaslat van hivatva e bajon segíteni a harczképesség érdekében. Péchy Tamás erre válaszul azt adja, hogy ennek oka az, hogy a magyar altisztek nagyon nehezen avancíroznak a közös hadseregben, hogy nincsenek biztosítva afelől, hogy hazájukban fogják leszolgálni szolgálati idejüket, hogy ott a hadseregnél idegen szellem uralkodik. Nagy része ezeknek azért jön haza. Méltóztassanak ezen segíteni s a magyarnál, aki jobban ragaszkodik a katonasághoz mint bármely más nemzet, segitve lesz a hajón. Szlávy J. m. e. erre ellenveti, hogy a magyar ezredekbe csak magyar alattvalók soroztatnak be és csak magyar alattvalók szolgálnak, s tehát csak is azok avancirozhatnak, s igy sem könnyebben sem nehezebben mint a többi hadcsapatokban mert a létszámnak mindenütt ki kell egészítve lenni. Nem az az oka tehát, valamint az sem hogy nem tudják, váljon hazájukban fognak e szolgálni , mert ezen argumentum a monarchia másik felének ezredeire is alkalmazható, már amennyiben egy vagy két magyar ezred nincs itthon annyiban ott sincsen honn, hanem oka az, hogy azon osztályok, melyekből az altisztek leginkább kerülnek, sokkal könnyebben bírnak itt megélni mint a lajthántúli tartományokban.