Ellenőr, 1873. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1873-01-14 / 10. szám

Előfizetési árak Egén évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre ... 10 n — „­­ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyed szám­ára 10 kr­aj czár. Szerkesztési iroda. Petiten, nádor-utcza 6. szám. Senkit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesitő szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-uteza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádo­r-utcza 6. szá­m. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, Kálvony-utcza 9. sz. alá intézendők. 10. szám. Budapest, kedd január 14. 1873. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Zágráb, jan. 13. (Az Ellenőr távirata.) Kormánybiztosnak a községi választásokhoz Hervoics osztálytanácsos neveztetett ki. Itt és Sziszeken nagyobb mennyiségű be nem jelentett lőpor készletek koboztatt­ak el. A vizsgálat folyamatban van. Bécs, jan. 18 Az „Abendpresse“ jelen­ti , de Pretis báró kinyerte ő felsége jóvá­hagyását arra, hogy a hirdetési adó meg­szüntetése iránt­­javaslatot nyújtson be. Bécs, jan. 13. A .,N. Fr. Pr.A­riszt­­csuki távirata szerint az ottani görög temp­lom újból megny­itat­ott a nagyvezér pa­rancsára. Az ott­esti imára összegyűlt görök­­hiveket a bolgárok megtámadták, s ajtót, ablakot összetörvén többet­ megöltek s meg­sebesítettek. Az izgatottság nagy, a hely­őrség consignáltatott. Bécs, jan. 13. A „Vaterlandnak“ Lai­­bachból távirják . A nemzeti kör elhatározta, hogy a krajnai képviselők bemenjenk a Reichsrathba, hanem formális határozattal akarta maguk tartását megszabni. London, jan. 13. A rendőrség értesült, hogy Napoleon temetésére nagy tömege a republikánusoknak jelen meg, s zavargá­sokra készül. — A cs. herczeg gyámjaiul állítólag a császárné, Bonaparte bibornok és Roucher neveztetett ki. London, jan. 13. Tegnap számos idegen gyűlt össze Chislehurstban. A kath. temp­lom tömve volt. Godard abbé úgy megvolt hatva, hogy prédikálni sem tudott. — A holttest hétfőn s kedden ki lesz állítva. A délkeleti s éjszaki vasutak a menetdijak leszállításával akarják a szegényebb osztá­lyokra nézve lehetővé tenni, hogy a teme­tésen jelen lehessenek. Brüssel, jan. 13. Az ,,Ind. berge“ ér­tesül, hogy a kormány a luxemburgi vasút átruházását nem engedi meg. Madrid, jan. 12. Az abolikionisták nyilvános tüntetést rendeztek ma, zeneszó és zászlókkal vonulván végig az utczákon. Páris, jan. 12. Thiers ma reggel a jobboldal küldötteit fogadta, kik Bourgoing elbocsáttatása felől kértek felvilágosítást. A küldöttek meg fogják vinni a jobboldal gyű­lésének a nyert felvilágosítást, mely ha ki­elégítő lesz, Belcaster interpellátiója vissza­­vonatik. „Bien public“ azt hiszi, hogy a küldöttek jó benyomással távoztak. Szerdán, Napóleon temetése napján nem lesz Páris­­ban gyászisteni tisztelet, ennek napja csak később határoztatik meg. Páris, jan. 12. éjjel. „Agence Havas“ állítja, hogy Thiers a jobboldali küldöttek előtt kimutatni igyekezett, mikép politikája Olaszországgal szemben nem változott meg. A jobboldal több tagja az értekezés folyta­tását tartván szükségesnek, a Belcastel-féle interpellate elnapolását fogják indítványozni. A „Soir“ úgy van értesülve, hogy Thiers ez alkalommal is magasan feltartotta a conservativ köztársaság zászlaját, a mely a szent­szék iránt tartozó tekinteteket s az Olaszországhoz való jóviszonyt egyaránt meg fogja tudni óvni. Bécs, jan. 13. (Hivatalos zárlat.) Magyar föd­­tehermentesitési kötvény 78 , 0 — Salgó-Tarján 145. Ma­gyar hitel 174.—. — Magyar záloglevél 86.— Erdély 174.50. Magyar keleti vasút 128.— Magyar sorsjegy 100.50 Magyar földhitel 108.— M. vasúti kölcsön 99.25. Angol­­magyar 97.—.— Franco-magyar b. 99 50 Alföld 172.— Magyar északkeleti v. 156.— Keleti vasúti elsőbbségi kötv 74.75 Porosz pénztári utalv. 161.50. tiszai vasút 242.— man. bank 89.— genia és a fiatal herczeg nem csupán férjet, illetve apát vesztettek, de egyszersmind egyedüli reményü­ket bukott szerencséjük gyors felemelése iránt. A császár végperczeiről ezeket írja e lap: E hó 9-én reggeli 9 órakor az orvosok a beteg foly­vást javuló helyzete által indíttatva, ugyanaznap délben egy harmadik műtétet szándékoztak végre­hajtani.­­Dél felé azonban már eme bulletin jelent meg: „A császár érverése ma reggel 9 órakor 84 volt, erős és szabályos s a helyi symptomák javultak. 10 óra 25 perczkor azonban az érvelés lassudása volt észrevehető, a szív működése rögtön megszűnt s a császár 10 óra 45 perczkor meg­halt. Midőn nyilvánvaló lett, hogy a vé­gperczek közel vannak, Eugenia és környezete a halálos ágy­hoz szólitotttak. Woolwichba rögtön táviratoztak a herczegért, ki épen katonai gyakorlaton volt s csak atyja halála után érkezett meg vele a szekér, mi mind neki, mind anyjának mély fájdalmakat okozott. A császár végperczeiben igen csekély jelét adta eszméleten lételének; egyszer-kétszer mégis intézett halk, gyenge hangon egypár szót nejéhez. A császár halálának hire rögtön megsürgönyözte­­tett az angol királynőnek, a walesi hgnőnek, az edinburgi hgnek, Keresztély hg, és nejének, Lipót hgnek, Arthur hgnek, a cambridgei grnak, Isabella volt spanyol királynőnek, Jozefa svéd királynőnek, Metternich hg. és nejének, Mária bádeni hgnőnek és másoknak, kiktől legott sajnálkozó táviratok jöttek. A walesi hg. Rotsehildnál volt kinn vadásza­ton s ott vette a hírt s rögtön kérte a házigaz­dát, szüntesse be az azon estén tartani szándékolt sziui előadást. A sandinghami palotában h­ó 17-re tűzött bál szintén f. hó 31-ére halasztatott. A halál után Downey newcastlei fényképész testvérek is Chislehurstba hivattak táviratilag, hogy egy utolsó másolatot vegyenek a császárról. Meg­érkezésükkor a császárné személyesen vezette őket a halotthoz, ki mellén puszpánggal és rózsabim­bókkal ékítve, még mindig a betegágyon feküdt s többen megjegyezték, hogy vonásai nagyon hason­lítanak I. Napóleonéihoz. — Mig a fényképészek működtek, megérkeztek a beteg körül volt orvosok, több jeles collegájok társaságában, s legott hozzá­kezdtek a bonczoláshoz, mely úgy vizetett, hogy a betegség lefolyására, okaira és természetére vilá­got vethető tények és állapotok felderítessenek, s konstatáltatok, hogy a halált a vízhólyag gyula­­dása okozta. LEGÚJABB POSTA. A „Figaro“ londoni levelezője Napoleon vég­­perczeiről írja, hogy a második operátió fájdalmai után a szenvedő folytonos kábultságban volt, s csak erős szeszek beadása térítő időről-időre ma­gához. 9-én reggel consiliumot tartottak fölötte az orvosok s a betegség aggasztó jeleivel szemben nem tartották tovább elrejthetnek az állapot kritikus voltát a cs­ászárné előtt. Ez lélek erővel fogadta a végzetes értesítést s azonnal Godard abbéért küldött s távirazott Pilonnak Woolwichba, hogy a császári herczeget, a ki ott akadémián van, azonnal hozza Ghislehurstbe. — Godard abbé megérkezvén Bas­­sano, Clary gr., Davillier gr., Regnault, Saint-Jean d'Angely, Pietri és Lebreton asszony jelenlétében feladta a haldoklónak az utolsó kenetet. A csá­szárné rá borult a haldoklóra, ki felismerte s aj­kait csokra mozditá meg — s aztán gyönge ráz­kódás után kiadta lelkét. — A császárné meg­semmisülve rogyott egy karszékbe és semmi módon nem akarta elhagyni a halottas szobát. A császári herczeg háromnegyed órával késett el atyja halál pillanatától, é­s néma fájdalommal borult a te­temre, melyet annyira szeretett. Csak midőn rész­letes tudósítást nyert az orvosoktól atyja végper­­czeiről, törtek elő könyvei­k enyhítvén a megkö­vült kin terhén. Thompson azt teszi fel, hogy a császár ha­lálát a szívében támadt vérmegalvás okozhatta, miután az operatióval összefüggő bajok magukban véve semmi veszélyes következményt nem látszot­tak maguk után vonni. A „D. News“ 10-ei számában a volt császár végóráira vonatkozó részleteket felsorolván, meg­­jegyzi, hogy eltekintve Napoleon politikai szerep­lésétől, halála úgy fog Angliában tekintetni, mint midőn valamely háznál a vendég hal el. Benne Eu­ Bérlet 208 szám. NeuMoot­ Sz.Juh­áj K. Pest, kedden jan. 14. A tévedt nő. Opera 4 felv. Zenéjét szerzette Verdi. Személyek: Valery Violetta — — — — Benza 1. Bervol­ Flóra — — — — Vidmár K. Annina — — — — — Humann Al. Germont Alfréd — — — — Pauli Germont György, ennek atyja — — Láng Gaston, vicomte Letorieres — — Verbőczy V. Duphol báró — — — — Bodorfi D’Obigny marquis — — — — Széphegyi Grenvil, orvos — — — — Ormay József, Violetta szolgája — — — Kaczvinszky Flóra, cselédje — — — — Perron Küldött _____ Verbőczy L. Kezdete 7 órakor Miklósi színháza, Pest, kedden, januárius 14 Először: A politika bolondjai. Ereded vígjáték 4 felvonásban, irta Szelíd Vipera. Kezdete 7 órakor. Budapest január 13. (de.) Az „Ungarischer Lloyd“ vasár­napi számának vezérczikkében egy tárgyat említ fel, mely nagy fontosságánál fogva nekünk is kötelességünkké teszi,­­ hogy­ tü­zetesen hozzászóljunk. A kormány a nyitrai püspöknek azon szándékáról, hogy terjedelmes birtokait ho­­szú időre egy bécsi társulatnak bérbeadja, a hozzájóváhagyás végett felterjesztett ira­tokból értesülvén, a folyamatban levő al­kudozásokat betiltotta, az ügyre nézve vizs­gálatot rendelt és megbízottját a püspöki javak leltározására, valamint arra utasí­­totta, hogy a körülményekhez képest intéz­kedjék. Ez igen helyes intézkedés, melyet tel­jes mértékben méltánylunk annál inkább, mivel hajlandók vagyunk a kormány azon elhatározott szándékának előjeléül tekinte­ni, hogy a törvénynek engedelmességet és tekintélyt fog szerezni mindenütt és min­denkinél. De épen a „magas klérussal“ szemben más irányban sajnálatos elnézést és követ­kezetlenséget tapasztalunk a kormány ré­széről és e tekintetben magyarázatot kell kérnünk, különben a rendszertelenség és igazságtalanság vádjától alig kímélhetnék meg a kormányt. Tudva van, hogy a legutóbbi római zsinat alatt csupán a székesfehérvári püs­pök volt az, a­ki a pápai csalatkozhatlan­sági dogma kihirdetése iránti kérvényt aláírta, míg a többi magyar főpap (azok kivételével, a kik mint semlegesek félrevo­nulni jónak látták) a kisebbségi óvást irta alá. A székesfehérvári püspök a dogmát a királyi tetszvényjog ellenére ki is hirdet­teté­s­e miatt ad audiendum verbum re­­gium­ Budára idéztetett és az ő felsége ál­tal e régből megbízott gróf Andrássy Gyu­la miniszterelnök által neki a királyi rá­­szólás a minisztertanács színe előtt tud­tára adatott. Mi nem nagy barátai vagyunk az au­­dien­dum s ehhez hasonló szertartások­nak. Olyanokra nézve, kik a törvények megszegése vagy megvetése által magukat arra érdemesekké tették, nem a királyi fel­ség tekintélyével hangsúlyozott rászólást, hanem megfenyítést követelünk a vétség mérvéhez képest. De végre a dolog meg­történt, a székesfehérvári püspök re quasi bene gesta hazament és minden a régiben maradt volna, ha a többi érsek és püspök úr is (kiket — egész tisztelettel bátorko­dunk hinni — oly elbánás, milyet Porosz­­országban Krementz püspök tapasztalt, ta­lán szelidebb gondolkozásra térített volna) az audiendum szó­beli büntetését ad ma­jorem­ infallibilitatis glóriám koczkáztatván, szép csendesen, egymásután, pásztorlevek­­ben, szószékről, szóval mindenféle utón vég­re nem hajtja ugyanazon kihirdetést, melyért a székesfehévári püspök magára vonta a királyi rászálást. Nem hallottuk, hogy valaha bárcsak egyet is ezen urak közül Budára czitáltak és a királyi tetszvényjog egyszerű mellőzéséért megbüntettek, avagy megróttak volna, pedig hogy a királyi tetszvényjog fenáll és a fenállást a klérus maga is elismeri, leginkább bizonyíthatja azon körülmény, hogy az 1871-ki katholiko­­autonomikus kongressuson a dialectica és a sophismák egész fegyvertárával küzdött fen­­tartása ellen. Méltán kérdi tehát az „Ung. Lloyd“ honnét e következetlenség ? miért szabad a többi főpapnak háborí­tatlanul tenni ugyanazt, a­miért a székesfehérvári püspö­köt kir­ályi megrovással sújtották ? Hol itt a kölcsönösség, hol az igazság és méltányos­ság ? Talán a királyi tetszvényjog évült el, időközben ? Vagy a csalatkozhat­ans­ági dog­ma vetkőzött ki természetéből s a­mi eze­lőtt két évvel veszélyesnek látszott, az most már lelki jóvoltukra szolgál a híveknek és minél nagyobb biztonságára az államnak? Avagy talán a kormány dogmatikus meg­győződése változott? Megvalljuk, a jelenre nézve nem tu­dunk választ adni tisztelt laptársunknak e kérdéseire, a múltra nézve azonban szolgá­lunk fölvilágosításokkal, melyek talán az ő meggyőződése és tudata szerint is kiáll­hatják a próbát. Nem épen sok idővel az audiendum után Andrássy Gyula gróf, elhagyta a mi­niszterelnöki székét és helyét Lónyay Meny­hért gr. foglalá el, kinek, mint székfoglaló beszédében mégis jelzé, legbuzgóbb törekvése mindenek előtt az uralkodó többség meg­szilárdítására és számának az átalános vá­lasztásoknál leendő szaporítására volt irányoz­va. Lónyay gr., ki hivatalát az 1869-ki országgyűlés berekesztése előtt csak mintegy öt hónappal vette át, sokkal furfangosabb ember volt hogysem e terve megvalósításá­nál nélkülözhetni hitte volna a püspöki kar támogatását és akár szívesen, akár nem, de gondoskodni kellett, hogy megnyerhesse e szövetségest, kivel egyebek közt még talán vallásfelekezeti állásánál fogva is nehezebben léphetett egyességre mint más. Igen termé­szetes tehát, hogy az anyagi előnyökért sze­met hunyt a királyi praerogativa megsér­tése előtt és egyik kéz a másikat mosván, nem háborgatta a püspöki kar „ártatlan időtöltéseit,“ de viszonzásul kikötötte a te­vékeny közreműködést a választásoknál és megakadályozta a nagy garral hirdetett „katholikus párt“ létrejöttét. Azt hisszük, az „Ung. Lloyd“ maga is nagyon jól tudja, hogy kérdéseire — lega­lább a­mi a múltat illeti, — nincs más felelet, de természetesnek találjuk, hogy e tudomá­sát nem közölheti hasábjain, olvasóinak lel­ki épülésére, de annyi bizonyos, hogy kér­dései ma is fenállanak s az okok, melyek a közel­múltban az ügy agyonhallgatását elő­idézhették, az országgyűlési képviselő válasz­tások befejezése után megszűntek. Mi is egyesítjük tehát figyelmezteté­sünket az övével és felhívjuk a kormányt — a rozsnyói püspök legutóbbi pásztorle­vele alkalmat adván reá — teljesítse kötelessé­gét szigorúan azok irányában, a­kik az ál­lam fenhatóságát és a fejedelem jogait nem respektálják és higgje el, hogy egy bár be­folyásos osztálynak kétséges értékű, de sok­ba kerülő támogatását bőven kárpótolandja azon átalános elismerés, melyet magának kivívni fog, ha jognak és törvénynek tiszteletet szerez és engedelmességet bizto­sít mindenkinél, személy és rangválogatás nélkül. A baloldali kör kedden f. hó 14-én délután öt órakor értekezletet tart.­­ A baloldali kör mai értekezletén kez­detét vette a budget tárgyalása. — Képviselőválasztás. Fiuméból táv­­irtak a tegnapi napról, hogy ott gr. Z­i­c­h­y ke­­resk. minister egyhangúlag országgyűlési képvise­lőnek választatott. — A szombati minisztertanács­­nak, melyben az összes ministerek és Mollináry alianagy vettek részt, tárgyát a határőrvidéki új törvényszékek szervezése képezte. E törvényszékek­nek 1873 márczius 1-jén kell életbe lépniök. A tanácskozás nem vezetett végleges eredményre, s valószínűleg még több minisztertanács tárgyát fogja képezni. A horvát botrány. — Mrazovics, Voncina, és Miskatovics merő koholmánynak nyilatkoztatják ki Sinkovics azon, tanuk előtt tett állítását, mely által a „Croatien auf der Marterbank"* czimű­ röpirat szerzői joga reájuk háríttatik. Egyúttal kilátásba helyezik, hogy a rágalmazó Sinkovics ellen meg fogják a törvényes lépéseket indítani. " E visszautasítás senkit sem lep meg: az összes sajtó számított rá, s igy a közvélemény felháborodása sincs általa medrébe visszaterelve. A kíváncsiság csak újabb tápot nyert s mindnyájan feszült figyelemmel várjuk, minő újabb botrányok­ról lebben le még a fátyol, minő újabb galádsá­­gok fognak napfényre kerülni azon odúkból, hol az erkölcsi romlottság az iparlovagok légköréig sülyedt alá, mert hogy valakin rajta kell szárad­ni ez aljas csínynek, az bizonyos. A kétely leg­­fölebb a körül forog, váljon a tiszta igazság fog-e általa kinyomoztatni, vagy csupán a zúgolódó köz­vélemény egy fris hazugság, egy újdonatúj­onnan gyártott hamisítvány által tévútra vezettetni. A­ki néhány potom forintért nevét, becsületét e végül engedi felhasználtatni bármily ügy számára, annak vallomásaira a hitelesség tekintetében, vajmi cse­kély súlyt lehet fektetni. Rongyos papírban­­kókkal az ilyennek könnyű betömni száját, és nyilatkozatait kedvező irányba terelik . A Deák kör tegnapi értekezletén a mai ülés napirendjére került tárgyak után szó volt a költségvetésről. Deák Ferencz emelt először szót, s kijelenté, hogy a költségvetési törvényjavaslatot maga részéről elfogadja s egyszersmind felszólítja a párt tagjait, hogy a­kinek akár a költségvetésre, akár a pén­zügyi bizottság jelentésére nézve észrevétele volna, azt terjessze elő itt a párt kebelében, hogy a­­ fel­világosítások rögtön megadathatván a netaláni ag­gályok eloszlattathassanak s a tanácskozás a ház­ban a véletlenül felmerülő megjegyzések és módo­­sitványok által szükség felett el ne nyujtassék. Lónyay Menyhért gr. kijelenti, hogy neki lesznek megjegyzései és azokat, ha a pénzügymi­­niszer jelen lesz, akkor elő is fogja terjeszteni. Bécs, jan. 12. Saját levelezőnktől. (J. S.) A világkiállítás palotáin az építkezé­sek oly rohamosan haladnak, hogy azóta — a­mi­óta olvasóinkat legutoljára értesítettük az építkezé­sekről — ismét többrendbeli tudósítani valónk van. A főépületek falazatai már mind fel vannak építve, úgy hogy már most, a kiállítás megnyílta előtt négy hónappal, csak a fa­l vasmunkálatok és a díszítések elkészítésén fáradoznak. Az időjárás oly annyira kedvező volt, hogy eddig a szabad ég alatt történt munkálatok szaka­datlanul folyhattak -é­s a pár nap óta beköszöntött komoly hideg, merjük hinni, nem fog akadályozni a belső ékítések mihamarább való bevégzésében. A nagy rotunda csaknem készen áll, s impozáns ké­pet nyújt, mióta az áttekintés nincs az oldal­állvá­nyok által akadályozva. A díszítések az iparpalotá­ban is rég felé közelednek, az oldalfalak, a fő- és mellék­karzatokon nagyobb részt már befestvek, világos veresesbarnára. A harminc­kétt oldalkarzat közül 12-nek oszlopai és falai egészen készek. A műcsarnok — melyben korunk kitűnő festészeinek remekei lesznek kiállít­va — felülről kapja világosságát, mely a roppant oldalablakok mellett annyira világos lesz, hogy tisz­tán szemlélhetjük a képeken a legfinomabb színe­zést is. — Az utóbbi időben megkezdett épületek közt, legelő­adottabb állapotban van a mezei gaz­­dászat termény­csarnoka, — ennek két fő folyo­sója oldalszárnynyal már elkészült. — A legújabb két épület, melyhez csak most látnak hozzá, a me­­zei gazdászat gépcsarnoka, és az angol club- és ét­csarnok. E két épület helyén csak a pilóták vannak készen, s mindez épületek nagysága s fáradságos építése s a jelenlegi 10,000 munkásszám alkalmazá­sa mellett, nem lehet kétség, hogy a tervezett má­jus 1-én meg ne nyílnék a világkiállítás. Ugyan­csak a kráterben, közel a palotákhoz a tűzoltók sze­rén, egy óriási színházat építenek, melyben olasz opera, ballet, népies­ vígjátékok, szörny (monstre) hangversenyek stb. előadása felváltva fog tartatni máj. 1-től. E hét folytán a Károly-színházban, az Írói segélyegylet (Concordia) javára Ziegler Klára k. az ismert drámai színésznő fog fellépni Médeában Oly nagy a bécsi közönség kíváncsisága a kis­asszony művészete iránt, hogy a jegyek fellépése hírének első napján mind elkeltek, s már most is 50—60 forinttal fizettetnek felül. E rendkívüli fo­gadtatás következtében azután szíves volt Zieg­ler még egyszer megígérni közreműködését ugyan­azon darabban, az osztrák hazai segélyegyletek javára. Az osztrák műegylet jelenlegi kiállításának fénypontját E­n­g­e­r­t­h koronázási képe képezi. E mű ő felsége tulajdona, és schönbrunni palotá­ját ékesíti. Nagysága vetekedik Matejko Bátory­­jával, kivitelezés színezete azonban messze elma­rad tőle. E kép tárgya az 1867-ki koronázást ábrázolja, midőn ő felségeik a budavári plébánia templomának mennyezete alatt állanak. A király és királyné állnak,­amaz job­b kezében kormánypál­czát, baljában arany almát tart. A királynéhoz közel Andrássy gr. mellette az esztergomi érsek A ki­rály mellett a pápai követ, s a Habsburg dynas­­tiának több fő hivatalnoka s a két korona őr. A királylyal szemben áll, a nyolcz magyar miniszter élethűen találva, — ezek mellett pedig Deák Fe­­rencz jobb kezét kucsmájával emelgetve. A kirá­lyi trónustól oldalt van a palota hölgyek páholya, ezek felett pedig az országgyűlési képviselőké, kik közül — a kép sötét és roszul világított he­lyen lévén — senkit sem tudtunk kivenni. Csak annyit mondhatunk, hogy Engerth ecsete minden képviselőt szakáltalan, de bajuszos és magyarnak vél. A képet részünkről nem találtuk valami ki­tűnőnek. Alakjai, mind élethiven vannak találva; a régi magyar csillagó ruházatok azonban nincse­nek oly nagy tökélylyel festve,­, mint a modern franczia iskola művésztínél. — Ugyan e kiállítás­ban van hazánkfia Vastag Györgynek több a magyar czigányéletből vett gyönyörű képe. Berlin, jan. 9.*) (S­a­j­át­­ é v e­­ e z­ő n k t­ő­l.) A poroszországi miniszterkrízis lefolyása na­gyon sajátságos, mondhatnék a maga teljes fényé­ben tünteti elő a porosz alkotmányos életet. Mert nem is tekintve, hogy az új elnökmi­niszter ép oly öreg és más minisztérium ügyeivel szintúgy el van foglalva, mint a leköszönt Bis­marck, nem is említve, hogy gr. Roon a kerületi­­ törvényjavaslat leghevesebb ellenzői közé tartozott nem minden parlamentáris szokással ellenkezik-e az, hogy az új miniszterelnök kinevezési okmá­nya egyedül az uralkodó császár által jegyezte­tett minden más miniszter ellenjegyzése nélkül. Nem sajátságos-e, hogy midőn új reformeszmék hangoztatnak, épen 87 neveztetik ki elnöknek, a­ki mindenkor a szabadelvű eszmék heves ellenzője volt. 8 ugyanekkor, midőn a politikával foglal­kozó egyének kedélyei e tények miatt fel vannak háborodva, az új miniszterelnök nem is tartja ér­demesnek a képviselőházban megjelenni s a kéte­lyeket eloszlatni. S reánk nézve nem hangzik e valóban eredetileg, midőn halljuk, hogy az új közgazdasági miniszter, bár nem volt hajlandó, mégis el fogja fogadni a kínált tárczát, mert az uralkodó sajátkezű­leg irt egy igen lekötelező le­velet, melyben kifejti, hogy ő nem kíván új erők­kel működni, hanem csak az általa ismert hit és baráti körökkel. Hogy ily viszonyok között új pártalakulá­sokról nincs szó, az természetes. Bár a képvise­lők és a sajtó nagy része nem volt megelégedve a lefolyt eseményekkel, m­a a kedélyek többé-ke­­vésbé csaknem teljesen lecsillapultak. Gr. Eulenburg a tegnapelőtti országgyűlésen Lasker interpellációjára kijelente, hogy Roon ki­nevezése legkevésbé sem ellenkezik Bismarck né­zeteivel. A hivatalos lapok látszólagos ellenmon­­dásai azok tájékozatlanságain alapszanak. Akkor ítéljenek úgymond, ha tényeket lát­nak s reményiem még ezen ülésszak alatt meg fognak győződni arról, hogy a minisztérium ugyan­azon állást fogja az államnak biztosítani, melylyel az múltjának és a német birodalomnak tartozik. Virchow képviselő szeretne határozott pro­­grammot hallani az új minisztériumoktól, hogy tudhassák váljon át­lépjenek-e az ellenekhez. A belügyminiszter kéri a képviselőházat, ne kérjen programmot hanem várja be az esemé­nyeket. A­mennyire kiismerni véltük a közvéleményt az már meg is van nyugodva, hisz újra kilátásba helyeztetett, hogy az egyházi ügyek egész terje­delemben és nagy erélylyel fognak rendszabályoz­­tatni. Hogy az egyes miniszterek mily nézettel, miféle párthoz tartoztak és tartoznak, ez Poroszor­szágban nem oly lényeges kérdés. Itt legfelsőbb parancsra egész testületek, mint az urak háza, egy éjen át megváltoztatják nézeteiket. Hjah, mit tesz a legfelsőbb czivilizatio! A pénzügyminiszter által előterjesztett adó­reform még folyton tárgyalás alatt van és sorsa nincs eldöntve. Tavai Camphausen az osztály­adónál telje­sen fel akarta menteni az alsó szegény néposztályt, mely csak 100—120 tallér jövedelemmel bir, másrészt persze ugyanazon javaslatban a vagyo­nosabbakat a jövedelem szaporodása szerint mind jobban megterhelte. Tudvalevőleg akkor ama javaslat el­vettetett, a magukat oly nagyon szabadelvűeknek hirdető és hivő képviselőség többsége, ezek között kivált a conservativek, de a liberálisok egy része is, kita­lált mindenféle sophismát. Miszerint ha a munkás­osztálynak elengedtetnék az adó, ez oly alamizs­na volna, mely őket a honpolgári tisztelet és kö­telességérzettől fosztaná­­meg. Ha élvezik az ál­lampolgári jogokat és előnyöket, miért ne osztoz­zanak a teherben. Ezek elengedése által a socia­­listák még követelőbbé lennének, stb. Valóban az egoismus találékonyá is teszi az embereket; a conservativek és liberálisok csak­hogy önmagukat megóvják a nagyobb adótól, oly szép hangzatos phrázisokkal állanak elő, „ön­érzet, honpolgári kötelesség, választási census — alamizsna stb. hogy a ki nem vizsgálja a dolgot, illetőleg e szavak mélyebb értelmét, szinte meg van győződve annak igazságáról. Arra azonban nem gondolnak, hogy ugyan­azon szegény néposztály, mely 100 — 120 tallér jövedelemből kénytelen megélni, s melyhez jófor­mán a munkás osztály nem is számítható (ezeknek mai nap 3—500 tallér évi bevételök lévén), hogy azon szegény osztály ép úgy ontja vérét honáért, mint a gazdagabbak, hogy ezen osztály midőn különféle elemi csapások folytán a legsúlyosabb testi munkával keresi kenyerét, ép úgy, sőt nem-e jobban végzi honpolgári kötelességét, mint azon földes vagy házi ur a ki isten és nem tudom még kinek kegyelméből őseinek örökéből százankint fizeti az állampénztárba az adót. Arra azon urak nem gondolnak, vagy legalább nem akarnak gon­dolni, hogy midőn a legszegényebb legnyomorul­tabb néposztályt bár részesítik az állami élet elő­nyeiben de megkímélik annak legalább annyagi terheitől, hogy ez által épen a legnemesebb állampol­gári érzetet keltik fel bennök. *) Elkésve érkezett, mert a postabélyeg tanúsága szerint Triestben is járt.

Next