Ellenőr, 1873. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1873-01-14 / 10. szám
Előfizetési árak Egén évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre ... 10 n — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyed számára 10 kraj czár. Szerkesztési iroda. Petiten, nádor-utcza 6. szám. Senkit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesitő szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-uteza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, Kálvony-utcza 9. sz. alá intézendők. 10. szám. Budapest, kedd január 14. 1873. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Zágráb, jan. 13. (Az Ellenőr távirata.) Kormánybiztosnak a községi választásokhoz Hervoics osztálytanácsos neveztetett ki. Itt és Sziszeken nagyobb mennyiségű be nem jelentett lőpor készletek koboztattak el. A vizsgálat folyamatban van. Bécs, jan. 18 Az „Abendpresse“ jelenti , de Pretis báró kinyerte ő felsége jóváhagyását arra, hogy a hirdetési adó megszüntetése irántjavaslatot nyújtson be. Bécs, jan. 13. A .,N. Fr. Pr.Arisztcsuki távirata szerint az ottani görög templom újból megnyitatott a nagyvezér parancsára. Az ottesti imára összegyűlt görökhiveket a bolgárok megtámadták, s ajtót, ablakot összetörvén többet megöltek s megsebesítettek. Az izgatottság nagy, a helyőrség consignáltatott. Bécs, jan. 13. A „Vaterlandnak“ Laibachból távirják . A nemzeti kör elhatározta, hogy a krajnai képviselők bemenjenk a Reichsrathba, hanem formális határozattal akarta maguk tartását megszabni. London, jan. 13. A rendőrség értesült, hogy Napoleon temetésére nagy tömege a republikánusoknak jelen meg, s zavargásokra készül. — A cs. herczeg gyámjaiul állítólag a császárné, Bonaparte bibornok és Roucher neveztetett ki. London, jan. 13. Tegnap számos idegen gyűlt össze Chislehurstban. A kath. templom tömve volt. Godard abbé úgy megvolt hatva, hogy prédikálni sem tudott. — A holttest hétfőn s kedden ki lesz állítva. A délkeleti s éjszaki vasutak a menetdijak leszállításával akarják a szegényebb osztályokra nézve lehetővé tenni, hogy a temetésen jelen lehessenek. Brüssel, jan. 13. Az ,,Ind. berge“ értesül, hogy a kormány a luxemburgi vasút átruházását nem engedi meg. Madrid, jan. 12. Az abolikionisták nyilvános tüntetést rendeztek ma, zeneszó és zászlókkal vonulván végig az utczákon. Páris, jan. 12. Thiers ma reggel a jobboldal küldötteit fogadta, kik Bourgoing elbocsáttatása felől kértek felvilágosítást. A küldöttek meg fogják vinni a jobboldal gyűlésének a nyert felvilágosítást, mely ha kielégítő lesz, Belcaster interpellátiója visszavonatik. „Bien public“ azt hiszi, hogy a küldöttek jó benyomással távoztak. Szerdán, Napóleon temetése napján nem lesz Párisban gyászisteni tisztelet, ennek napja csak később határoztatik meg. Páris, jan. 12. éjjel. „Agence Havas“ állítja, hogy Thiers a jobboldali küldöttek előtt kimutatni igyekezett, mikép politikája Olaszországgal szemben nem változott meg. A jobboldal több tagja az értekezés folytatását tartván szükségesnek, a Belcastel-féle interpellate elnapolását fogják indítványozni. A „Soir“ úgy van értesülve, hogy Thiers ez alkalommal is magasan feltartotta a conservativ köztársaság zászlaját, a mely a szentszék iránt tartozó tekinteteket s az Olaszországhoz való jóviszonyt egyaránt meg fogja tudni óvni. Bécs, jan. 13. (Hivatalos zárlat.) Magyar födtehermentesitési kötvény 78 , 0 — Salgó-Tarján 145. Magyar hitel 174.—. — Magyar záloglevél 86.— Erdély 174.50. Magyar keleti vasút 128.— Magyar sorsjegy 100.50 Magyar földhitel 108.— M. vasúti kölcsön 99.25. Angolmagyar 97.—.— Franco-magyar b. 99 50 Alföld 172.— Magyar északkeleti v. 156.— Keleti vasúti elsőbbségi kötv 74.75 Porosz pénztári utalv. 161.50. tiszai vasút 242.— man. bank 89.— genia és a fiatal herczeg nem csupán férjet, illetve apát vesztettek, de egyszersmind egyedüli reményüket bukott szerencséjük gyors felemelése iránt. A császár végperczeiről ezeket írja e lap: E hó 9-én reggeli 9 órakor az orvosok a beteg folyvást javuló helyzete által indíttatva, ugyanaznap délben egy harmadik műtétet szándékoztak végrehajtani.Dél felé azonban már eme bulletin jelent meg: „A császár érverése ma reggel 9 órakor 84 volt, erős és szabályos s a helyi symptomák javultak. 10 óra 25 perczkor azonban az érvelés lassudása volt észrevehető, a szív működése rögtön megszűnt s a császár 10 óra 45 perczkor meghalt. Midőn nyilvánvaló lett, hogy a végperczek közel vannak, Eugenia és környezete a halálos ágyhoz szólitotttak. Woolwichba rögtön táviratoztak a herczegért, ki épen katonai gyakorlaton volt s csak atyja halála után érkezett meg vele a szekér, mi mind neki, mind anyjának mély fájdalmakat okozott. A császár végperczeiben igen csekély jelét adta eszméleten lételének; egyszer-kétszer mégis intézett halk, gyenge hangon egypár szót nejéhez. A császár halálának hire rögtön megsürgönyöztetett az angol királynőnek, a walesi hgnőnek, az edinburgi hgnek, Keresztély hg, és nejének, Lipót hgnek, Arthur hgnek, a cambridgei grnak, Isabella volt spanyol királynőnek, Jozefa svéd királynőnek, Metternich hg. és nejének, Mária bádeni hgnőnek és másoknak, kiktől legott sajnálkozó táviratok jöttek. A walesi hg. Rotsehildnál volt kinn vadászaton s ott vette a hírt s rögtön kérte a házigazdát, szüntesse be az azon estén tartani szándékolt sziui előadást. A sandinghami palotában hó 17-re tűzött bál szintén f. hó 31-ére halasztatott. A halál után Downey newcastlei fényképész testvérek is Chislehurstba hivattak táviratilag, hogy egy utolsó másolatot vegyenek a császárról. Megérkezésükkor a császárné személyesen vezette őket a halotthoz, ki mellén puszpánggal és rózsabimbókkal ékítve, még mindig a betegágyon feküdt s többen megjegyezték, hogy vonásai nagyon hasonlítanak I. Napóleonéihoz. — Mig a fényképészek működtek, megérkeztek a beteg körül volt orvosok, több jeles collegájok társaságában, s legott hozzákezdtek a bonczoláshoz, mely úgy vizetett, hogy a betegség lefolyására, okaira és természetére világot vethető tények és állapotok felderítessenek, s konstatáltatok, hogy a halált a vízhólyag gyuladása okozta. LEGÚJABB POSTA. A „Figaro“ londoni levelezője Napoleon végperczeiről írja, hogy a második operátió fájdalmai után a szenvedő folytonos kábultságban volt, s csak erős szeszek beadása térítő időről-időre magához. 9-én reggel consiliumot tartottak fölötte az orvosok s a betegség aggasztó jeleivel szemben nem tartották tovább elrejthetnek az állapot kritikus voltát a császárné előtt. Ez lélek erővel fogadta a végzetes értesítést s azonnal Godard abbéért küldött s távirazott Pilonnak Woolwichba, hogy a császári herczeget, a ki ott akadémián van, azonnal hozza Ghislehurstbe. — Godard abbé megérkezvén Bassano, Clary gr., Davillier gr., Regnault, Saint-Jean d'Angely, Pietri és Lebreton asszony jelenlétében feladta a haldoklónak az utolsó kenetet. A császárné rá borult a haldoklóra, ki felismerte s ajkait csokra mozditá meg — s aztán gyönge rázkódás után kiadta lelkét. — A császárné megsemmisülve rogyott egy karszékbe és semmi módon nem akarta elhagyni a halottas szobát. A császári herczeg háromnegyed órával késett el atyja halál pillanatától, és néma fájdalommal borult a tetemre, melyet annyira szeretett. Csak midőn részletes tudósítást nyert az orvosoktól atyja végperczeiről, törtek elő könyveik enyhítvén a megkövült kin terhén. Thompson azt teszi fel, hogy a császár halálát a szívében támadt vérmegalvás okozhatta, miután az operatióval összefüggő bajok magukban véve semmi veszélyes következményt nem látszottak maguk után vonni. A „D. News“ 10-ei számában a volt császár végóráira vonatkozó részleteket felsorolván, megjegyzi, hogy eltekintve Napoleon politikai szereplésétől, halála úgy fog Angliában tekintetni, mint midőn valamely háznál a vendég hal el. Benne Eu Bérlet 208 szám. NeuMoot Sz.Juháj K. Pest, kedden jan. 14. A tévedt nő. Opera 4 felv. Zenéjét szerzette Verdi. Személyek: Valery Violetta — — — — Benza 1. Bervol Flóra — — — — Vidmár K. Annina — — — — — Humann Al. Germont Alfréd — — — — Pauli Germont György, ennek atyja — — Láng Gaston, vicomte Letorieres — — Verbőczy V. Duphol báró — — — — Bodorfi D’Obigny marquis — — — — Széphegyi Grenvil, orvos — — — — Ormay József, Violetta szolgája — — — Kaczvinszky Flóra, cselédje — — — — Perron Küldött _____ Verbőczy L. Kezdete 7 órakor Miklósi színháza, Pest, kedden, januárius 14 Először: A politika bolondjai. Ereded vígjáték 4 felvonásban, irta Szelíd Vipera. Kezdete 7 órakor. Budapest január 13. (de.) Az „Ungarischer Lloyd“ vasárnapi számának vezérczikkében egy tárgyat említ fel, mely nagy fontosságánál fogva nekünk is kötelességünkké teszi, hogy tüzetesen hozzászóljunk. A kormány a nyitrai püspöknek azon szándékáról, hogy terjedelmes birtokait hoszú időre egy bécsi társulatnak bérbeadja, a hozzájóváhagyás végett felterjesztett iratokból értesülvén, a folyamatban levő alkudozásokat betiltotta, az ügyre nézve vizsgálatot rendelt és megbízottját a püspöki javak leltározására, valamint arra utasította, hogy a körülményekhez képest intézkedjék. Ez igen helyes intézkedés, melyet teljes mértékben méltánylunk annál inkább, mivel hajlandók vagyunk a kormány azon elhatározott szándékának előjeléül tekinteni, hogy a törvénynek engedelmességet és tekintélyt fog szerezni mindenütt és mindenkinél. De épen a „magas klérussal“ szemben más irányban sajnálatos elnézést és következetlenséget tapasztalunk a kormány részéről és e tekintetben magyarázatot kell kérnünk, különben a rendszertelenség és igazságtalanság vádjától alig kímélhetnék meg a kormányt. Tudva van, hogy a legutóbbi római zsinat alatt csupán a székesfehérvári püspök volt az, aki a pápai csalatkozhatlansági dogma kihirdetése iránti kérvényt aláírta, míg a többi magyar főpap (azok kivételével, a kik mint semlegesek félrevonulni jónak látták) a kisebbségi óvást irta alá. A székesfehérvári püspök a dogmát a királyi tetszvényjog ellenére ki is hirdettetése miatt ad audiendum verbum regium Budára idéztetett és az ő felsége által e régből megbízott gróf Andrássy Gyula miniszterelnök által neki a királyi rászólás a minisztertanács színe előtt tudtára adatott. Mi nem nagy barátai vagyunk az audiendum s ehhez hasonló szertartásoknak. Olyanokra nézve, kik a törvények megszegése vagy megvetése által magukat arra érdemesekké tették, nem a királyi felség tekintélyével hangsúlyozott rászólást, hanem megfenyítést követelünk a vétség mérvéhez képest. De végre a dolog megtörtént, a székesfehérvári püspök re quasi bene gesta hazament és minden a régiben maradt volna, ha a többi érsek és püspök úr is (kiket — egész tisztelettel bátorkodunk hinni — oly elbánás, milyet Poroszországban Krementz püspök tapasztalt, talán szelidebb gondolkozásra térített volna) az audiendum szóbeli büntetését ad majorem infallibilitatis glóriám koczkáztatván, szép csendesen, egymásután, pásztorlevekben, szószékről, szóval mindenféle utón végre nem hajtja ugyanazon kihirdetést, melyért a székesfehévári püspök magára vonta a királyi rászálást. Nem hallottuk, hogy valaha bárcsak egyet is ezen urak közül Budára czitáltak és a királyi tetszvényjog egyszerű mellőzéséért megbüntettek, avagy megróttak volna, pedig hogy a királyi tetszvényjog fenáll és a fenállást a klérus maga is elismeri, leginkább bizonyíthatja azon körülmény, hogy az 1871-ki katholikoautonomikus kongressuson a dialectica és a sophismák egész fegyvertárával küzdött fentartása ellen. Méltán kérdi tehát az „Ung. Lloyd“ honnét e következetlenség ? miért szabad a többi főpapnak háborítatlanul tenni ugyanazt, amiért a székesfehérvári püspököt királyi megrovással sújtották ? Hol itt a kölcsönösség, hol az igazság és méltányosság ? Talán a királyi tetszvényjog évült el, időközben ? Vagy a csalatkozhatansági dogma vetkőzött ki természetéből s ami ezelőtt két évvel veszélyesnek látszott, az most már lelki jóvoltukra szolgál a híveknek és minél nagyobb biztonságára az államnak? Avagy talán a kormány dogmatikus meggyőződése változott? Megvalljuk, a jelenre nézve nem tudunk választ adni tisztelt laptársunknak e kérdéseire, a múltra nézve azonban szolgálunk fölvilágosításokkal, melyek talán az ő meggyőződése és tudata szerint is kiállhatják a próbát. Nem épen sok idővel az audiendum után Andrássy Gyula gróf, elhagyta a miniszterelnöki székét és helyét Lónyay Menyhért gr. foglalá el, kinek, mint székfoglaló beszédében mégis jelzé, legbuzgóbb törekvése mindenek előtt az uralkodó többség megszilárdítására és számának az átalános választásoknál leendő szaporítására volt irányozva. Lónyay gr., ki hivatalát az 1869-ki országgyűlés berekesztése előtt csak mintegy öt hónappal vette át, sokkal furfangosabb ember volt hogysem e terve megvalósításánál nélkülözhetni hitte volna a püspöki kar támogatását és akár szívesen, akár nem, de gondoskodni kellett, hogy megnyerhesse e szövetségest, kivel egyebek közt még talán vallásfelekezeti állásánál fogva is nehezebben léphetett egyességre mint más. Igen természetes tehát, hogy az anyagi előnyökért szemet hunyt a királyi praerogativa megsértése előtt és egyik kéz a másikat mosván, nem háborgatta a püspöki kar „ártatlan időtöltéseit,“ de viszonzásul kikötötte a tevékeny közreműködést a választásoknál és megakadályozta a nagy garral hirdetett „katholikus párt“ létrejöttét. Azt hisszük, az „Ung. Lloyd“ maga is nagyon jól tudja, hogy kérdéseire — legalább ami a múltat illeti, — nincs más felelet, de természetesnek találjuk, hogy e tudomását nem közölheti hasábjain, olvasóinak lelki épülésére, de annyi bizonyos, hogy kérdései ma is fenállanak s az okok, melyek a közelmúltban az ügy agyonhallgatását előidézhették, az országgyűlési képviselő választások befejezése után megszűntek. Mi is egyesítjük tehát figyelmeztetésünket az övével és felhívjuk a kormányt — a rozsnyói püspök legutóbbi pásztorlevele alkalmat adván reá — teljesítse kötelességét szigorúan azok irányában, akik az állam fenhatóságát és a fejedelem jogait nem respektálják és higgje el, hogy egy bár befolyásos osztálynak kétséges értékű, de sokba kerülő támogatását bőven kárpótolandja azon átalános elismerés, melyet magának kivívni fog, ha jognak és törvénynek tiszteletet szerez és engedelmességet biztosít mindenkinél, személy és rangválogatás nélkül. A baloldali kör kedden f. hó 14-én délután öt órakor értekezletet tart. A baloldali kör mai értekezletén kezdetét vette a budget tárgyalása. — Képviselőválasztás. Fiuméból távirtak a tegnapi napról, hogy ott gr. Zichy keresk. minister egyhangúlag országgyűlési képviselőnek választatott. — A szombati minisztertanácsnak, melyben az összes ministerek és Mollináry alianagy vettek részt, tárgyát a határőrvidéki új törvényszékek szervezése képezte. E törvényszékeknek 1873 márczius 1-jén kell életbe lépniök. A tanácskozás nem vezetett végleges eredményre, s valószínűleg még több minisztertanács tárgyát fogja képezni. A horvát botrány. — Mrazovics, Voncina, és Miskatovics merő koholmánynak nyilatkoztatják ki Sinkovics azon, tanuk előtt tett állítását, mely által a „Croatien auf der Marterbank"* czimű röpirat szerzői joga reájuk háríttatik. Egyúttal kilátásba helyezik, hogy a rágalmazó Sinkovics ellen meg fogják a törvényes lépéseket indítani. " E visszautasítás senkit sem lep meg: az összes sajtó számított rá, s igy a közvélemény felháborodása sincs általa medrébe visszaterelve. A kíváncsiság csak újabb tápot nyert s mindnyájan feszült figyelemmel várjuk, minő újabb botrányokról lebben le még a fátyol, minő újabb galádságok fognak napfényre kerülni azon odúkból, hol az erkölcsi romlottság az iparlovagok légköréig sülyedt alá, mert hogy valakin rajta kell száradni ez aljas csínynek, az bizonyos. A kétely legfölebb a körül forog, váljon a tiszta igazság fog-e általa kinyomoztatni, vagy csupán a zúgolódó közvélemény egy fris hazugság, egy újdonatújonnan gyártott hamisítvány által tévútra vezettetni. Aki néhány potom forintért nevét, becsületét e végül engedi felhasználtatni bármily ügy számára, annak vallomásaira a hitelesség tekintetében, vajmi csekély súlyt lehet fektetni. Rongyos papírbankókkal az ilyennek könnyű betömni száját, és nyilatkozatait kedvező irányba terelik . A Deák kör tegnapi értekezletén a mai ülés napirendjére került tárgyak után szó volt a költségvetésről. Deák Ferencz emelt először szót, s kijelenté, hogy a költségvetési törvényjavaslatot maga részéről elfogadja s egyszersmind felszólítja a párt tagjait, hogy akinek akár a költségvetésre, akár a pénzügyi bizottság jelentésére nézve észrevétele volna, azt terjessze elő itt a párt kebelében, hogy a felvilágosítások rögtön megadathatván a netaláni aggályok eloszlattathassanak s a tanácskozás a házban a véletlenül felmerülő megjegyzések és módositványok által szükség felett el ne nyujtassék. Lónyay Menyhért gr. kijelenti, hogy neki lesznek megjegyzései és azokat, ha a pénzügyminiszer jelen lesz, akkor elő is fogja terjeszteni. Bécs, jan. 12. Saját levelezőnktől. (J. S.) A világkiállítás palotáin az építkezések oly rohamosan haladnak, hogy azóta — amióta olvasóinkat legutoljára értesítettük az építkezésekről — ismét többrendbeli tudósítani valónk van. A főépületek falazatai már mind fel vannak építve, úgy hogy már most, a kiállítás megnyílta előtt négy hónappal, csak a fal vasmunkálatok és a díszítések elkészítésén fáradoznak. Az időjárás oly annyira kedvező volt, hogy eddig a szabad ég alatt történt munkálatok szakadatlanul folyhattak -és a pár nap óta beköszöntött komoly hideg, merjük hinni, nem fog akadályozni a belső ékítések mihamarább való bevégzésében. A nagy rotunda csaknem készen áll, s impozáns képet nyújt, mióta az áttekintés nincs az oldalállványok által akadályozva. A díszítések az iparpalotában is rég felé közelednek, az oldalfalak, a fő- és mellékkarzatokon nagyobb részt már befestvek, világos veresesbarnára. A harminckétt oldalkarzat közül 12-nek oszlopai és falai egészen készek. A műcsarnok — melyben korunk kitűnő festészeinek remekei lesznek kiállítva — felülről kapja világosságát, mely a roppant oldalablakok mellett annyira világos lesz, hogy tisztán szemlélhetjük a képeken a legfinomabb színezést is. — Az utóbbi időben megkezdett épületek közt, legelőadottabb állapotban van a mezei gazdászat terménycsarnoka, — ennek két fő folyosója oldalszárnynyal már elkészült. — A legújabb két épület, melyhez csak most látnak hozzá, a mezei gazdászat gépcsarnoka, és az angol club- és étcsarnok. E két épület helyén csak a pilóták vannak készen, s mindez épületek nagysága s fáradságos építése s a jelenlegi 10,000 munkásszám alkalmazása mellett, nem lehet kétség, hogy a tervezett május 1-én meg ne nyílnék a világkiállítás. Ugyancsak a kráterben, közel a palotákhoz a tűzoltók szerén, egy óriási színházat építenek, melyben olasz opera, ballet, népies vígjátékok, szörny (monstre) hangversenyek stb. előadása felváltva fog tartatni máj. 1-től. E hét folytán a Károly-színházban, az Írói segélyegylet (Concordia) javára Ziegler Klára k. az ismert drámai színésznő fog fellépni Médeában Oly nagy a bécsi közönség kíváncsisága a kisasszony művészete iránt, hogy a jegyek fellépése hírének első napján mind elkeltek, s már most is 50—60 forinttal fizettetnek felül. E rendkívüli fogadtatás következtében azután szíves volt Ziegler még egyszer megígérni közreműködését ugyanazon darabban, az osztrák hazai segélyegyletek javára. Az osztrák műegylet jelenlegi kiállításának fénypontját Engerth koronázási képe képezi. E mű ő felsége tulajdona, és schönbrunni palotáját ékesíti. Nagysága vetekedik Matejko Bátoryjával, kivitelezés színezete azonban messze elmarad tőle. E kép tárgya az 1867-ki koronázást ábrázolja, midőn ő felségeik a budavári plébánia templomának mennyezete alatt állanak. A király és királyné állnak,amaz jobb kezében kormánypálczát, baljában arany almát tart. A királynéhoz közel Andrássy gr. mellette az esztergomi érsek A király mellett a pápai követ, s a Habsburg dynastiának több fő hivatalnoka s a két korona őr. A királylyal szemben áll, a nyolcz magyar miniszter élethűen találva, — ezek mellett pedig Deák Ferencz jobb kezét kucsmájával emelgetve. A királyi trónustól oldalt van a palota hölgyek páholya, ezek felett pedig az országgyűlési képviselőké, kik közül — a kép sötét és roszul világított helyen lévén — senkit sem tudtunk kivenni. Csak annyit mondhatunk, hogy Engerth ecsete minden képviselőt szakáltalan, de bajuszos és magyarnak vél. A képet részünkről nem találtuk valami kitűnőnek. Alakjai, mind élethiven vannak találva; a régi magyar csillagó ruházatok azonban nincsenek oly nagy tökélylyel festve,, mint a modern franczia iskola művésztínél. — Ugyan e kiállításban van hazánkfia Vastag Györgynek több a magyar czigányéletből vett gyönyörű képe. Berlin, jan. 9.*) (Saját é v e e ző n k től.) A poroszországi miniszterkrízis lefolyása nagyon sajátságos, mondhatnék a maga teljes fényében tünteti elő a porosz alkotmányos életet. Mert nem is tekintve, hogy az új elnökminiszter ép oly öreg és más minisztérium ügyeivel szintúgy el van foglalva, mint a leköszönt Bismarck, nem is említve, hogy gr. Roon a kerületi törvényjavaslat leghevesebb ellenzői közé tartozott nem minden parlamentáris szokással ellenkezik-e az, hogy az új miniszterelnök kinevezési okmánya egyedül az uralkodó császár által jegyeztetett minden más miniszter ellenjegyzése nélkül. Nem sajátságos-e, hogy midőn új reformeszmék hangoztatnak, épen 87 neveztetik ki elnöknek, aki mindenkor a szabadelvű eszmék heves ellenzője volt. 8 ugyanekkor, midőn a politikával foglalkozó egyének kedélyei e tények miatt fel vannak háborodva, az új miniszterelnök nem is tartja érdemesnek a képviselőházban megjelenni s a kételyeket eloszlatni. S reánk nézve nem hangzik e valóban eredetileg, midőn halljuk, hogy az új közgazdasági miniszter, bár nem volt hajlandó, mégis el fogja fogadni a kínált tárczát, mert az uralkodó sajátkezűleg irt egy igen lekötelező levelet, melyben kifejti, hogy ő nem kíván új erőkkel működni, hanem csak az általa ismert hit és baráti körökkel. Hogy ily viszonyok között új pártalakulásokról nincs szó, az természetes. Bár a képviselők és a sajtó nagy része nem volt megelégedve a lefolyt eseményekkel, ma a kedélyek többé-kevésbé csaknem teljesen lecsillapultak. Gr. Eulenburg a tegnapelőtti országgyűlésen Lasker interpellációjára kijelente, hogy Roon kinevezése legkevésbé sem ellenkezik Bismarck nézeteivel. A hivatalos lapok látszólagos ellenmondásai azok tájékozatlanságain alapszanak. Akkor ítéljenek úgymond, ha tényeket látnak s reményiem még ezen ülésszak alatt meg fognak győződni arról, hogy a minisztérium ugyanazon állást fogja az államnak biztosítani, melylyel az múltjának és a német birodalomnak tartozik. Virchow képviselő szeretne határozott programmot hallani az új minisztériumoktól, hogy tudhassák váljon átlépjenek-e az ellenekhez. A belügyminiszter kéri a képviselőházat, ne kérjen programmot hanem várja be az eseményeket. Amennyire kiismerni véltük a közvéleményt az már meg is van nyugodva, hisz újra kilátásba helyeztetett, hogy az egyházi ügyek egész terjedelemben és nagy erélylyel fognak rendszabályoztatni. Hogy az egyes miniszterek mily nézettel, miféle párthoz tartoztak és tartoznak, ez Poroszországban nem oly lényeges kérdés. Itt legfelsőbb parancsra egész testületek, mint az urak háza, egy éjen át megváltoztatják nézeteiket. Hjah, mit tesz a legfelsőbb czivilizatio! A pénzügyminiszter által előterjesztett adóreform még folyton tárgyalás alatt van és sorsa nincs eldöntve. Tavai Camphausen az osztályadónál teljesen fel akarta menteni az alsó szegény néposztályt, mely csak 100—120 tallér jövedelemmel bir, másrészt persze ugyanazon javaslatban a vagyonosabbakat a jövedelem szaporodása szerint mind jobban megterhelte. Tudvalevőleg akkor ama javaslat elvettetett, a magukat oly nagyon szabadelvűeknek hirdető és hivő képviselőség többsége, ezek között kivált a conservativek, de a liberálisok egy része is, kitalált mindenféle sophismát. Miszerint ha a munkásosztálynak elengedtetnék az adó, ez oly alamizsna volna, mely őket a honpolgári tisztelet és kötelességérzettől fosztanámeg. Ha élvezik az állampolgári jogokat és előnyöket, miért ne osztozzanak a teherben. Ezek elengedése által a socialisták még követelőbbé lennének, stb. Valóban az egoismus találékonyá is teszi az embereket; a conservativek és liberálisok csakhogy önmagukat megóvják a nagyobb adótól, oly szép hangzatos phrázisokkal állanak elő, „önérzet, honpolgári kötelesség, választási census — alamizsna stb. hogy a ki nem vizsgálja a dolgot, illetőleg e szavak mélyebb értelmét, szinte meg van győződve annak igazságáról. Arra azonban nem gondolnak, hogy ugyanazon szegény néposztály, mely 100 — 120 tallér jövedelemből kénytelen megélni, s melyhez jóformán a munkás osztály nem is számítható (ezeknek mai nap 3—500 tallér évi bevételök lévén), hogy azon szegény osztály ép úgy ontja vérét honáért, mint a gazdagabbak, hogy ezen osztály midőn különféle elemi csapások folytán a legsúlyosabb testi munkával keresi kenyerét, ép úgy, sőt nem-e jobban végzi honpolgári kötelességét, mint azon földes vagy házi ur a ki isten és nem tudom még kinek kegyelméből őseinek örökéből százankint fizeti az állampénztárba az adót. Arra azon urak nem gondolnak, vagy legalább nem akarnak gondolni, hogy midőn a legszegényebb legnyomorultabb néposztályt bár részesítik az állami élet előnyeiben de megkímélik annak legalább annyagi terheitől, hogy ez által épen a legnemesebb állampolgári érzetet keltik fel bennök. *) Elkésve érkezett, mert a postabélyeg tanúsága szerint Triestben is járt.